-
1 χρή
χρή, impers. (vgl. χράομαι), conj. χρῇ, optat. χρείη, inf. χρῆναι, poet. auch χρῆν, Pors. Eur. Hec. 264; impf. ἐχρῆν u. χρῆν (nicht ἔχρη od. ἔχρην), fut. χρήσει; es braucht, ist nöthig, es ist Pflicht, man muß; mit dem inf. allein, und, wenn die Person dabeisteht, die verpflichtet ist, mir dem accus. c. inf.; Hom. u. Folgde überall; ἀλλὰ χρὴ καὶ ἐμὸν ϑέμεναι πόνον οὐκ ἀτέλεστον Il. 4, 57; χρὴ μὲν δὴ τὸν μῦϑον ἀπηλεγέως ἀποειπεῖν, man muß das Wort offen aussprechen, 9, 309; 13, 235 Od. 3, 209. 6, 207 u. sonst; χρὴ δὲ πρὸς ϑεὸν οὐκ ἐρίζειν Pind. P. 2, 88, u. öfter, wie Tragg.: σήμαιν' ὅτι χρή σοι συμπράττειν, was man thun soll, Aesch. Prom. 295; μετὰ τοῦδ' ὅτι χρὴ πάσχειν ἐϑέλω 1069, u. oft in ähnlicher Vrbdg ὅτι χρή, was nöthig ist; ποϑεῖν ἃ μὴ χρή, wo man ποϑεῖν ergänzen muß, Ag. 333; ὃ χρὴ οὐδεὶς μὴ ϑεῶν ϑήσει ποτέ Eur. Herc. F. 311; τὸ χρῆν σφ' ἐπήγαγ' ἀνϑρωποκτονεῖν Hec. 260; Herc. fur. 828; χρὴ μὲν σφωΐτερον ἔπος εἰρύσασϑαι καὶ μάλα περ κεχολωμένον, man muß, auch wenn man erzürnt ist, Il. 1, 216; χρή σε πόλεμον παῦσαι, du mußt, 7, 331; οὔ σε χρὴ νηλεὲς ἦτορ ἔχειν 9, 496; νῦν σε μάλα χρὴ αἰχμητὴν ἔμεναι 16, 492, u. oft; auch ist der infin. zuweilen aus dem Zusammenhange zu ergänzen, μὴ χαλέπαινε παρὲκ νόον· οὐδέ τί σε χρή, sc. χαλεπαίνειν, 20, 133, wie τίπτε μάχης ἀποπαύσεαι; οὐδέ τί σε χρή, sc. ἀποπαύσασϑαι μάχης, 16, 721, vgl. 19, 420 Od. 19, 500; ὅϑι χρή, sc. μάρνασϑαι, 9, 50; ἐμὲ χρὴ καὶ σὲ ὑφαίνειν ὄλβον Pind. P. 4, 141, wie Tragg., τὴν πεπρωμένην δὲ χρὴ αἶσαν φέρειν ὡς ῥᾷστα, γιγνώσκονϑ' ὅτι Aesch. Prom. 103, ὡς μάϑοι, τί χρὴ δρῶντ' ἢ λέγοντα δαίμοσιν πράττειν φίλα 662, οὓς φυλάξασϑαί σε χρή 717. – In Verbindungen, wie εἰ δὲ χρὴ τυχεῖν σωτηρίας Ch. 201, wenn ich Rettung finden soll, πῆ ποτε μόχϑων χρὴ τέρματα τῶνδ' ἐπιτεῖλαι Prom. 100, liegt eine Bestimmung des Geschicks darin, und tritt der Zusammenhang mit χράω (s. oben) mehr hervor; Soph. εἶπε Λοξίας ποτὲ χρῆναι μιγῆναι μητρί, O. R. 995, vgl. 854 O. C. 1442. 1517; κεἰ χρή με παντελῶς ϑανεῖν O. R. 669, u. sonst. – In τί χρή με στέγειν ἢ τί λέγειν Phil. 135, vgl. Ant. 875 Ai. 1359, liegt mehr »was nutzt« oder »frommt«, so daß der Zusammenhang mit χράομαι mehr hervortritt; lehrreich ist Aristoph. Av. 1419 ἀλλ' ὅτου δεῖ χρὴ λέγειν. – Auch sonst oft bei Ar., u. in Prosa, ἐβουλεύοντο ὅ τι χρὴ αὐτοὺς ποιῆσαι Plat. Conv. 190 c, ϑύσαντες οἷς χρή, sc. ϑῦσαι, Rep. III, 415 e. – Das impf. χρῆν drückt meist aus, daß Etwas geschehen mußte, was aber nicht geschehen ist, was wir durch den conj. bezeichnen, ἐκ τῶνδέ σοι παῖς ἐνϑάδ' οὐ παραστατεῖ, ὡς χρῆν, Ὀρέστης, wie er mußte, od. wie er hätte sollen, Aesch. Ag. 851. 1393; κάνες γ' ὃν οὐ χρῆν Ch. 918, den du hättest nicht tödten sollen; χρῆν γάρ σε μήτ' αὐτόν ποτ' ἐς Τροίαν μολεῖν ἡμᾶς τ' ἀπείργειν Soph. Phil. 1347; Tr. 1123 u. oft; Plat. Conv. 181 d χρῆν καὶ νόμον εἶναι, vgl. Apol. 34 a Gorg. 458 b, u. sonst; Thuc. 3, 63. – Hierher gehört auch Aristoph. Ach. 778 φώνει δὴ τὺ ταχέως, χοιρίον· οὐ χρῆσϑα σιγῆν, ὦ κάκιστ' ἀπολουμένα, du hättest nicht still sein sollen; eine 2. Person Sing., das Verbum also persönlich gebraucht, nicht, wie sonst, unpersönlich. – Mit dem acc. der Person u. dem gen. der Sache, Etwas nöthig haben, seiner bedürfen, μυϑήσεαι, ὅττεο σε χρή, wessen du bedarfst, was dir Noth thut, Od. 1, 124. 4, 463. 22, 377; οὐδέ τί σε χρὴ ἀφροσύνης, du bedarfst nicht des Unverstandes, d. i. du mußt nicht unverständig sein, Il. 7, 109; οὔ σε χρὴ ἔτ' αἰδοῦς, du brauchst nicht mehr blöde zu sein, Od. 3, 14; τί με χρὴ μητέρος αἴνου 21, 110, was brauche ich erst die Mutter zu loben?
Nach einer Ansicht Neuerer ist dies unpersönliche Verbum χρῆναι keine reine Verbalbildung, sondern ein altes Substantiv mit εἶναι, welche Ansicht zuerst Ahrens aufgestellt zu haben scheint, s. Dial. Dor. p. 353. Beim indicat. χρή muß man ἐστίν ergänzen, χρή ἐστιν, es ist Nothwendigkeit, es ist nothwendig, wie ἀνάγκη statt ἀνάγκη ἐστίν, ἀναγκαῖόν ἐστιν; der conjunct. χρῇ ist entstanden aus χρὴ ᾖ, der optat. χρείη aus χρὴ εἴη u. s. w. Diese Auffassung hat viel Ansprechendes. Am Dasein eines alten Substantivs ἡ χρή, = ἡ ἀνάγκη, läßt sich kaum zweifeln, vgl. den vorigen Artikel; ob ἡ χρή zu betonen sei oder ἡ χρῆ, und ob das Wort aus ἡ χρέα, einer Nebenform von ἡ χρεία contrahirt sei oder nicht, darüber ließe sich streiten, ohne daß diese Punkte auf die Entscheidung der Hauptfrage einwirkten. Aber für diese Entscheidung der Hauptfrage stehen der ganzen Ansicht doch allerlei wesentliche Hindernisse entgegen, z. B. die augmentirte Imperfectform ἐχρῆν und die oben betrachtete 2. Person χρῆσϑα. Der gewöhnlichen Ansicht dagegen, daß χρῆναι ursprünglich reine Verbalbildung sei, stellen sich gar keine wesentlichen Schwierigkeiten entgegen; denn sämmtliche Formen ohne Ausnahme lassen sich ohne Weiteres als ursprünglich reine Verbalformen erklären, und keine einzige ist dabei in irgend einer Hinsicht ohne genügende Analogie.
-
2 μάλα
A very, exceedingly, prefixed or subjoined to Adjectives, Verbs, and Adverbs:1 strengthening the word with which it stands,a with Adjs., in Hom. most freq., μάλα πολλά very many, Od.1.1; μ. πᾶσα, μ. πάντα, every one, all together, Il.13.741, Od.2.306, etc.; μάλ' ἀσκηθής all unhurt, 5.26; ἀβληχρὸς μ. τοῖος quite gentle, 11.135; σαρδάνιον μ. τοῖον a quite sardonic smile, 20.302;μάλα μυρίοι 15.556
, 16.121, etc.; ἐμέο πρότερος μ. actually before me, Il.10.124; later, μ. φιλόσοφοι, πλάτανος μάλ' ἀμφιλαφής, etc., Pl.Prm. 126b, Phdr. 230b, etc.: strengthd., μ. δὴ πρεσβύτης very old, X.Cyr.8.7.1;μ. γέ τινες ὀλίγοι Pl.R. 531e
.b with Advs., πάγχυ μ., μ. πάγχυ, quite utterly, Il.12.165, 14.143;πάνυ μ. Pl.Phd. 80c
; εὖ μ. right well, Od.22.190, Pl.Phd. 92d, etc.;μάλα.. εὖ Od.23.175
, cf. Pl.Tht. 156a; μάλ' αὐτίκα (v. αὐτίκα) ; μάλ' αἰεί for ever and aye, Il.13.557, 23.717; ἄχρι μ. κνέφαος until quite dark, Od.18.370; μάλ' ὧδε just in this way, 6.258; μ. διαμπερές right through, Il.20.362; μ. μόλις (v. μόλις); to express repeated action,μάλ' αὖθις A.Ag. 1345
, Ch. 654; , etc.; μ. alone,ἔα, ἔα μ. A.Ch. 870
;οἲ μ. καὶ τόδ' ἀλγῶ Id.Pers. 1045
(lyr.); q. (soἄλλος πύργος.., καὶ ἕτερος μ. ἐπὶ τούτῳ Hdt. 1.181
, cf. 7.186): freq. afterκαί, αὗταί σ' ὁδηγήσουσι καὶ μάλ' ἀσμένως A.Pr. 728
, cf. Ch. 879: with neg., μάλ' οὐ, μάλ' οὔ πως, Il.2.241, Od. 5.103;οὐ μ. Hdt.1.93
, 2.37, S.Ph. 676 (lyr.).c with Verbs,μήτ' ἄρ με μάλ' αἴνεε Il.10.249
;μ. τ' ἔκλυον αὐτοῦ 1.218
; ἡ δὲ μάλ' ἡνιόχευεν drove carefully, Od.6.319; μ... προπέμπει in earnest, A.Th. 915 (lyr.), cf. Eu. 368 (lyr.);καὶ μ. δοκοῦντας φρονίμους εἶναι X.Cyr.6.1.36
;μ. πολιορκούμενοι Id.HG7.1.25
.2 strengthening an assertion, νῦν σε μ. χρὴ αἰχμητὴν ἔμεναι, i.e. now or never, Il.16.492; τῷ κε μάλ' ἤ κεν μεῖνε .. then doubtless he would have stayed, Od.4.733; σοὶ δὲ μάλ' ἕψομ' ἐγώ yes indeed.., Il.10.108; ἀλλὰ μάλ' ὤφελλες why plainly.., Od.4.472: freq. with another word, as ἦ μ. δή .. now in very truth, Il.5.422, etc.;ἦ δή που μ. 21.583
; freq. ἦ μ. (without δή) 3.204, etc.3 in Hom. sts. after εἰ, as εἰ μ. μιν χόλος ἵκοι if wrath come on him ever so much, Il.17.399, cf. Od.5.485, al.;καὶ εἰ μ. τις πολεμίζοι Il.9.318
; also μ. περ c. part., μ. περ μεμαώς though desiring never so much, 13.317, cf. 14.58, 17.710, al.;καὶ μ. περ 1.217
, cf. 17.571;καὶ εὐρέα περ μάλ' ἐόντα Od.18.385
.4 in [dialect] Att. freq. in answers, yes, certainly,μ. γε Pl.R. 555d
, 564e, etc.;μ. τοι X.Mem.1.2.46
;καὶ μ. Pl.Phdr. 258c
;καὶ μ. γε Id.Tht. 148c
, etc.; καὶ μ. δή ib. 177a; καὶ μ. ἐπαύσατο certainly it stopped, Id.Smp. 189a, etc.II [comp] Comp. [full] μᾶλλον [[pron. full] ᾱ by nature, Hdn.Gr.2.932], [dialect] Ion. [full] μάλιον [pron. full] [ᾰ] only in Tyrt.12.6, cf. Choerob.in An.Ox.2.240; late [dialect] Dor. [full] μαλλότερον Pempel. ap. Stob.4.25.52:—more, rather, Il.5.231, Od.1.351, al.: mostly folld. by ἤ, but in Prose also by a gen., μ. τοῦ ξυμφέροντος more than is expedient, Antipho 5.1;μ. τοῦ δέοντος Pl.Grg. 487b
, X.Mem.4.3.8 (sts. expressed by μᾶλλον alone, Pl. Phd. 63d);οὐπώποτ' ἔργου μ. εἱλόμην λόγους E.Fr. 394
; παντὸς μ. most assuredly, Pl.Lg. 715d (v. infr. 8); in Id.Ap. 36d, οὐκ ἔσθ' ὅτι μ. πρέπει οὕτως, ὡς.., ὡς is prob. = ἤ (v. ὡς): denoting a constant increase, more and more, sts. doubled,μ. μ. E.IT 1406
, Ar.Ra. 1001 (lyr.), Alex.29: in positive sense, exceedingly,κηρόθι μ. Il.9.300
, Od.15.370, al.:—Usage:1 freq. strengthened by other words,πολὺ μ. Il.9.700
, etc.;ἔτι μ. 14.97
, al.;μ. ἔτ' ἢ τὸ πάροιθεν Od.1.322
;καὶ μ. Il.8.470
;καὶ μ. ἔτι Od.18.22
;ἔτι καὶ μ. Pi.P.10.57
;ἔτι καὶ πολὺ μ. Il.23.386
, 429, Hes.Th. 428;ἐπὶ μ. Hdt.3.104
;ἔτι ἐπὶ μ. Id.1.94
;πολλῷ μ. Pl.Phd. 80e
, 1 Ep.Cor.12.22: also modified, μᾶλλόν τι somewhat more,μ. τι περιημέκτεε Hdt.1.114
, cf.50, etc.;μ. ἤδη προσδεχομένου Th.8.71
.2 sts. with a second [comp] Comp.,ῥηΐτεροι μ. Il.24.243
, cf. Hdt.1.32, A.Th. 673, Supp. 279, S.Ant. 1210, E.El. 222, Pl. Phd. 79e, Is.4.14 (s.v.l.), Arist.Top. 116b24.3 μᾶλλον δέ much more.., or rather.., to correct a statement already made,ὁ δεσπότης πέπραγεν εὐτυχέστατα, μ. δ' ὁ Πλοῦτος αὐτός Ar.Pl. 634
;πολλοί, μ. δὲ πάντες D.18.65
, cf. Pl.Smp. 173e; soἢ μ. Corn.ND20
, Simp.in Ph.25.16; οὐχὶ μ. ἤ .. not so, but rather so.., Th.2.87.6 μ. ἤ .. folld. by οὐ in comparisons, where preference implies rejection or denial, : preceded by another neg., Hdt.4.118, 5.94, 7.16. γ, etc.: by an interrog. which conveys a neg. force, τίδεῖ.. μᾶλλον, ἤ οὐ .. ; X.HG6.3.15.7 τὸ μ. καὶ ἧττον, a form of argument, a fortiori, Arist.Rh. 1397b12.8 παντὸς μ., v. πᾶς 111.4.III [comp] Sup. [full] μάλιστα most of all, above all, Hom., etc.;πᾶσι, μάλιστα δ' ἐμοί Od.21.353
; μ. μὲν.., ἔπειτα or ἔπειτα δέ .., first and above all.., next.., S.OT 647, cf. Ph. 1285; μ. μὲν.., δεύτερον δὲ .. Is.2.20; μ. μὲν.., εἰ δὲ μὴ .. Hdt.8.22, Th.1.40, Pl.R. 590d, D.20.25, etc.;τοῦτο δ' ἐστὶ μ. μὲν θάνατος, εἰ δὲ μή, πάντα τὰ ὄντα ἀφελέσθαι Id.21.152
; μάλιστα μὲν.., μᾶλλον μέντοι .. Pl.Smp. 180b; μάλιστα.., εἰ μὴ δ' .. S.Ph. 617; δοκέων μιν μ. ταύτης ἂν πείθεσθαι certainly, Hdt.3.53; τί μ.; what precisely? Pl.Grg. 448d, cf. Men. 80b, Smp. 218c: c. gen. partit.,μ. πάντων Hdt.2.37
, Pl.Prt. 327a, cf. Th. 4.86; τὸ μ. πάντων the supreme reality, Plot.5.5.11; τὸ μ. εἶναι the highest degree of being, Id.6.2.7.1 strengthd., ὡς μ. certainly, A.Supp. 294, Pl.R. 460a, etc.;ὅσον μ. A.Pr. 524
;ὅσα ἐδύνατο μ. Hdt.1.185
;ὡς δύναμαι μ. Pl.R. 367b
;ὡς οἷόν τε μ. Id.Grg. 510b
;εἰς ὅσον ἀνθρώπῳ δυνατὸν μ. Id.Phdr. 277a
;ὅτι μ. δύνασαι Id.Sph. 239b
;μακρῷ μ. Hdt.1.171
;πολλῷ μ. Paus.1.42.3
;παντὸς μ. D.H.3.35
, etc.2 with the Art., ἐς τὰ μ. in the highest degree, Hdt.1.20, 2.76, Th.6.104, 8.6, D.21.212: withoutἐς, φίλοι τὰ μ. Hdt.2.147
, cf.Th. 1.92, D.21.62;τά γε μ. Pl.Lg. 794d
; εἰ τὰ μ. ἦσαν ἀληθεῖς if they were ever so true, D.18.95; εἰ τὰ μ. μὴ τινές, ἀλλὰ πάντες .. if ( to put an extreme case) not some, but all.., Id.20.2;εἰ.. δοκοίη τὰ μ. Id.18.21
; ἀνὴρ δόκιμος ὁμοῖα τῷ μ. as famous as he that is most [famous], Hdt.7.118, cf. 3.8;τοῖς μάλισθ' ὁμοίως D.Ep.2.24
.b ἐν τοῖς μ. especially, as much as any, Th.8.90, Pl.Smp. 173b, etc.: with a [comp] Sup.,ἐν τοῖς μ. ὠμότατος Ael.VH14.40
;φιλτάτη καὶ ἀναγκαιοτάτη ἐν τοῖς μ. Procop.Arc.4
.3 added to a [comp] Sup. (v.μάλα 11.2
, πλεῖστον) , ἔχθιστος μ., μ. φίλτατος, Il.2.220, 24.334;μ. κῃ ἐμφερέστατα Hdt.2.76
;μ. φίλτατος E.Hipp. 1421
: to a [comp] Comp. (?),μ. δὴ ὀκνηρότεροι ἐγένοντο Th.4.55
.5 with numerals, in round numbers, about, Th.3.29, 92, X.HG5.2.31, etc.; πεντήκοντα μάλιστα is 49 in Th.1.118;ἑκατοστὸς μ. 99t
h, Id.8.68; ἐς μέσον μάλιστά κῃ about the middle, Hdt. 1.191, cf. 76;ἥμισυ μ. Th.1.93
; μ. σφᾶς μεσοῦν δειπνοῦντας that they were about the middle of supper, Pl.Smp. 175c;κου μ. Hdt.7.22
;μ. πως Plb.2.41.13
.
См. также в других словарях:
μάλα — (Α μάλα) επίρρ. νεοελλ. (ενάρθρως) τα μάλα πάρα πολύ, σε πολύ μεγάλο βαθμό αρχ. 1. σε μεγάλο βαθμό, πολύ (α. «ἄνδρα μοι ἔννεπε, μοῡσα, πολύτροπον, ὃς μάλα πολλὰ πλάγχθη», Ομ. Οδ. β. «μάλ εὖ ἄμουσοι», Πλάτ. γ. «θώματα δὲ γῆ ἡ Λυδίη ἐς συγγραφὴν οὐ … Dictionary of Greek