-
1 εινάλιος
-
2 εἰνάλιος
-
3 ειναλιος
-
4 εἰνάλιος
-
5 εἰνάλιος
Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > εἰνάλιος
-
6 εἰνάλιος
A Homeric dictionary (Greek-English) (Ελληνικά-Αγγλικά ομηρικό λεξικό) > εἰνάλιος
-
7 εινάλι'
εἰνάλια, ἐνάλιοςin: neut nom /voc /acc pl (epic)εἰνάλιε, ἐνάλιοςin: masc voc sg (epic)εἰνάλιαι, ἐνάλιοςin: fem nom /voc pl (epic)εἰνάλια, εἰνάλιοςneut nom /voc /acc plεἰνάλιε, εἰνάλιοςmasc voc sgεἰνάλιαι, εἰνάλιοςfem nom /voc pl -
8 εἰνάλι'
εἰνάλια, ἐνάλιοςin: neut nom /voc /acc pl (epic)εἰνάλιε, ἐνάλιοςin: masc voc sg (epic)εἰνάλιαι, ἐνάλιοςin: fem nom /voc pl (epic)εἰνάλια, εἰνάλιοςneut nom /voc /acc plεἰνάλιε, εἰνάλιοςmasc voc sgεἰνάλιαι, εἰνάλιοςfem nom /voc pl -
9 ειναλία
εἰναλίᾱ, ἐνάλιοςin: fem nom /voc /acc dual (epic)εἰναλίᾱ, ἐνάλιοςin: fem nom /voc sg (attic epic doric aeolic)εἰναλίᾱ, εἰνάλιοςfem nom /voc /acc dualεἰναλίᾱ, εἰνάλιοςfem nom /voc sg (attic doric aeolic) -
10 εἰναλία
εἰναλίᾱ, ἐνάλιοςin: fem nom /voc /acc dual (epic)εἰναλίᾱ, ἐνάλιοςin: fem nom /voc sg (attic epic doric aeolic)εἰναλίᾱ, εἰνάλιοςfem nom /voc /acc dualεἰναλίᾱ, εἰνάλιοςfem nom /voc sg (attic doric aeolic) -
11 ειναλίας
εἰναλίᾱς, ἐνάλιοςin: fem acc pl (epic)εἰναλίᾱς, ἐνάλιοςin: fem gen sg (attic epic doric aeolic)εἰναλίᾱς, εἰνάλιοςfem acc plεἰναλίᾱς, εἰνάλιοςfem gen sg (attic doric aeolic) -
12 εἰναλίας
εἰναλίᾱς, ἐνάλιοςin: fem acc pl (epic)εἰναλίᾱς, ἐνάλιοςin: fem gen sg (attic epic doric aeolic)εἰναλίᾱς, εἰνάλιοςfem acc plεἰναλίᾱς, εἰνάλιοςfem gen sg (attic doric aeolic) -
13 ειναλίη
ἐνάλιοςin: fem nom /voc sg (epic ionic)εἰνάλιοςfem nom /voc sg (epic ionic)——————ἐνάλιοςin: fem dat sg (epic ionic)εἰνάλιοςfem dat sg (epic ionic) -
14 ειναλίων
ἐνάλιοςin: fem gen pl (epic)ἐνάλιοςin: masc /neut gen pl (epic)εἰνάλιοςfem gen plεἰνάλιοςmasc /neut gen pl -
15 εἰναλίων
ἐνάλιοςin: fem gen pl (epic)ἐνάλιοςin: masc /neut gen pl (epic)εἰνάλιοςfem gen plεἰνάλιοςmasc /neut gen pl -
16 εινάλιον
ἐνάλιοςin: masc acc sg (epic)ἐνάλιοςin: neut nom /voc /acc sg (epic)εἰνάλιοςmasc acc sgεἰνάλιοςneut nom /voc /acc sg -
17 εἰνάλιον
ἐνάλιοςin: masc acc sg (epic)ἐνάλιοςin: neut nom /voc /acc sg (epic)εἰνάλιοςmasc acc sgεἰνάλιοςneut nom /voc /acc sg -
18 πόνος
πόνος, ὁ, Arbeit; bes. mühsame, ermattende Anstrengung, auch Drangsal, Noth, bes. des Kampfes; Aristarch. erkl. überall bei Hom. ἔργον, bes. ἔργον πολεμικόν, vgl. Schol. zu Il. 5, 667. 6, 72. 13, 2; μάχης, Il. 16, 568; auch allein πόνος = μάχη, 6, 77. 12, 348. 356. 13, 344. 17, 158 Od. 12, 117 u. sonst; πόνον ἔχειν = μάχεσϑαι, Il. 6, 525; καὶ ὀϊζύν, 13, 2. 15, 416; Hes. Sc. 305. 310; u. so ist auch zu nehmen ὥς κε ἀναπνεύσωσι πόνοιο, Il. 15, 235, πότε κέν τις ἀναπνεύσειε πόνοιο, 19, 227, u. πᾶσι δ' ἔϑηκε πόνον, 21, 525, obwohl es hier u. in andern Stellen mehr »Kummer und Noth« bedeutet; ἄνευϑε πόνου καὶ ἀνίης, Od. 7, 192; πόνον τιϑέναι τινί, Einem Noth, Drangsal bereiten, Hes. O. 472; Pind. παῠροι ἐν πόνῳ πιστοί, N. 10, 78, u. oft in der Bdtg Unglück, Mühsal; er nennt den Fischfang εἰνάλιος πόνος, P. 2, 79; πέπρακται τοὔργον οὐ μακρῷ πόνῳ, Aesch. Prom. 75; πόνον παρέχειν τινί, Einem Noth machen, Pers. 319; u. oft für Noth, Leiden, σῶν ὑπερστένω πόνων Prom. 66, τῶνδέ σ' ἐκλῠσαι πόνων 326, u. oft in diesem Stücke; πόνος περισσός ἐστι τἀν Ἅιδου σέβειν, Soph. Ant. 776; πόνος πόνῳ πόνον φέρει, Ai. 853; ὃς τόνδε κἄμ' ἔσωσας ἐκ πολλῶν πόνων, aus vielem Mühsal, Leid, El. 1348; Herakles sagt ὅσους πονήσας καὶ διεξελϑὼν πόνους, Phil. 1405; τὸ ζῆν μὴ καλῶς, μέγας πόνος, Eur. Hec. 378, u. oft; πόνον πολὺν ἔχει τοῦτο, Ar. Pax 1182; πόνους ἔχειν διά τινα, Eccl. 975. – Kampfmühe, Her. 6, 114. 8, 89; ἔνϑα δὴ πόνος τε καὶ ἀγὼν ἔσχατος ψυχῇ πρόκειται, Plat. Phaedr. 247 b; καὶ κίνδυνοι, Alc. II, 142 b; πολὺν ἔχουσαι πόνον, viel Noth habend, Phaedr. 248 b; μετὰ πολλοῦ πόνου, Soph. 230 a; ἀναλίσκων καὶ χρήματα καὶ πόνους καὶ διατριβάς, Rep. VIII, 561 a; πάντων τῶν κατὰ τὰ σώματα πόνων, körperliche Anstrengungen, Polit. 294 e; auch von gymnastischen Uebungen, Arist. Nic. eth. 1, 6, 4; vgl. τοὺς ἐπὶ τὰ γυμνάσια καὶ πόνους ἰόντας, Plat. Legg. I, 646 c. – Bei Thuc. 2, 49 Krankheit; – Xen. An. 7, 6, 9 τοὺς ἡμετέρους πόνους ἔχει, er hat den Ertrag, Gewinn unserer Anstrengung; so nennt Pind. P. 6, 54 den Honig μελισσᾶν τρητὸς πόνος; u. Aesch. Ag. 54 die Jungen δεμνιοτήρη πόνον ὀρταλίχων, wie ὠδίνων π. Eur. Phoen. 30, τεκτόνων Or. 1570.
-
19 λαβύρινθος
λαβύρινθος (s. nom. pr.), ὁ, nach den berühmten Gebäuden Aegyptens u. Kreta's werden übh. vielfach verschlungene Irrgänge so genannt, bes. auch übertr. auf Reden u. Untersuchungen, ὥςπερ εἰς λαβύρινϑον ἐμπεσόντες οἰόμενοι ἤδη ἐπὶ τέλει εἶναι, περικάμψαντες πάλιν ὥςπερ ἐν ἀρχῇ τῆς ζητήσεως ἀνεφάνημεν ὄντες, Plat. Euthyd. 291 b; ἀποκρινόμενον λαβυρίνϑου σκολιώτερα, verschlungener, d. i. schwer zu verstehen, D. Hal. iud. Thuc. 40; vgl. Luc. bis accus. 21; ἀγκύλους λόγους καὶ λαβυρίνϑοις ὁμοίους, Icaromen. 29; dah. Beiname eines Philosophen, conv. 6; u. das dunkle Gedicht des Lykophron heißt πολύγναμπτοι λαβύρινϑοι, Ep. ad. 564 (IX, 191); – εἰνάλιος λαβ. ist die vielfach gewundene Meerschnecke, Theodorid. 2 (VI, 224). – Auch Fischerreuse, ἐκ σχοίνων λαβ., Theocr. 21, 11.
-
20 ἐν-άλιος
ἐν-άλιος, α, ον, poet. εἰνάλιος, w. m. s., auch 2 Endgn, Eur. Andr. 855 Hel. 534; im Meere, πόροι, Meerfahrt, Aesch. Pers. 445; ϑεός, d. i. Poseidon, Soph. O. C. 892, wie Eur. Phoen. 1156; κόραι, Nereiden, Ar. Th. 325; ἐναλία ϑεός Eur. Andr. 253 I. A. 976; λεώς, Schiffsvolk, Ai. 562; δόρυ Pind. P. 4, 39; νῆσοι Arist. mund. 3; Αὐλίς, Φοίνισσα χϑών, am Meere gelegen, Eur. I. A. 165 Phoen. 6; δίαιται ἐνάλιοι, Wohnungen auf dem Meere, Plut. Lucull. 39.
См. также в других словарях:
εἰνάλιος — ἐνάλιος in masc nom sg (epic) εἰνάλιος masc nom sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
εινάλιος — βλ. ενάλιος … Dictionary of Greek
εἰνάλι' — εἰνάλια , ἐνάλιος in neut nom/voc/acc pl (epic) εἰνάλιε , ἐνάλιος in masc voc sg (epic) εἰνάλιαι , ἐνάλιος in fem nom/voc pl (epic) εἰνάλια , εἰνάλιος neut nom/voc/acc pl εἰνάλιε , εἰνάλιος masc voc sg εἰνάλιαι , εἰνάλιος fem nom/voc pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
εἰναλία — εἰναλίᾱ , ἐνάλιος in fem nom/voc/acc dual (epic) εἰναλίᾱ , ἐνάλιος in fem nom/voc sg (attic epic doric aeolic) εἰναλίᾱ , εἰνάλιος fem nom/voc/acc dual εἰναλίᾱ , εἰνάλιος fem nom/voc sg (attic doric aeolic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
εἰναλίας — εἰναλίᾱς , ἐνάλιος in fem acc pl (epic) εἰναλίᾱς , ἐνάλιος in fem gen sg (attic epic doric aeolic) εἰναλίᾱς , εἰνάλιος fem acc pl εἰναλίᾱς , εἰνάλιος fem gen sg (attic doric aeolic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
εἰναλίων — ἐνάλιος in fem gen pl (epic) ἐνάλιος in masc/neut gen pl (epic) εἰνάλιος fem gen pl εἰνάλιος masc/neut gen pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
εἰνάλιον — ἐνάλιος in masc acc sg (epic) ἐνάλιος in neut nom/voc/acc sg (epic) εἰνάλιος masc acc sg εἰνάλιος neut nom/voc/acc sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
άλιος — (I) ἅλιος, ία, ον και ος, ον (Α) 1. αυτός που ανήκει στη θάλασσα, ο θαλάσσιος 2. ως προσδιορισμός θεών, νυμφών κ.λπ. τής θάλασσας (Νηρέας, Νηρηίδες). [ΕΤΥΜΟΛ. < ἅλς. ΠΑΡ. ἁλιεύς, αρχ. άλιας. ΣΥΝΘ. αρχ. ἐνάλιος, εἰνάλιος νεοελλ. αλιόφως]. (II)… … Dictionary of Greek
ενάλιος — α, ο (AM ἐνάλιος, α, ον και ἐνάλιος, ον Α επικ. και λυρικ. τ. εἰνάλιος, α, ον και ος, ον) αυτός που βρίσκεται ή ζει στη θάλασσα, θαλάσσιος, θαλασσινός (α. «ἐναλίων πόρων», Αισχ. β. «ἐνάλιος λεώς» οι ναυτικοί, Σοφ. γ. «Νηρέος εἰναλίοι τε κόραι» οι … Dictionary of Greek
πόνος — Δυσάρεστη αίσθηση, στη γένεση της οποίας γίνεται αποδεκτή η συμμετοχή περιφερειακών νευρικών στοιχείων ποικίλης διαφοροποίησης, και κεντρικών νευρικών στοιχείων, τα οποία συντονίζουν τα ερεθίσματα που προέρχονται από την περιφέρεια. Ένα επώδυνο… … Dictionary of Greek
εἰναλίαις — ἐνάλιος in fem dat pl (epic) εἰνάλιος fem dat pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)