-
41 κατ-εῖπον
κατ-εῖπον (s. εἶπον), gegen Einen sprechen, anklagen; μὴ πρὸς ϑεῶν ἡμῶν κατείπῃς Ar. Pax 376, öfter; μὴ μέντοι μου κατείπῃς πρὸς τοὺς ἄλλους Plat. Theaet. 149 a, wie Xen. Hem. 2, 6, 33 u. Luc. Calumn. 2. – Geradheraus sagen, angeben, an. zeigen, ansagen; πατέρα κατειπών Eur. Ion. 1345; Med. 589; c. partic., μή μου κατείπῃς σῷ κασιγνήτῳ πόσιν ἥκοντα Hel. 898; φέρε νυν κατείπω τοῖς ϑεαταῖς τὸν λόγον Ar. Vesp. 54; Her. 1, 20; Plat. Theag. 123 b; herzählen, Isocr. 5, 17; φύλλα δένδρων Anacr. 13, 2. – Vgl. unten κατερῶ.
-
42 μετ-έρχομαι
μετ-έρχομαι (s. ἔρχομαι), 1) dazwischen, unter Andern gehen, vom Heerführer, der zwischen den Schaaren der Krieger einherschreitet, Il. 5, 461. 13, 351. – 2) zu Einem heran-, dazukommen; – a) freundlich, absolut, μετελϑών, Il. 4, 539. 13, 127 Od. 1, 332. – b) τινί, hinangehen, hinzugehenzu Einem, ϑεοῖσι, κούρῃσι μετελϑών, Il. 14, 334 Od. 6, 222; mit dem Nebenbegriffe des Unerwarteten, 1, 134; allgemeiner, mit Jemandem zusammenkommen, Verkehr mit ihm haben, vgl. ib. 229; im feindlichen Sinne, darauf losgehen, verfolgen, absol., Il. 5, 456. 21, 422, u. τινί, 16, 427 Od. 6, 132. – 3) nachgehen, um Einen zu finden od. einzuholen, τινά, z. B. ἐγὼ δὲ Πάριν μετελεύσομαι, Il. 6, 280, πατρὸς ἐμοῦ κλέος εὐρὺ μετέρχομαι, ἤν που ἀκούω, nach Kunde vom Vater, auf Erkundigung nach ihm ausgehen, Od. 3, 83; ἄλοχον μετῆλϑεν γοναῖς, kam zur Frau, Pind. I. 6, 7; aber πεδέρχεται δόμους ist = er kehrt zurück ins Haus, N. 7, 74; οἳ τὸ πάγχρυσον δέρας Πελίᾳ μετῆλϑον, Eur. Andr. 563, sie gingen nach dem Vließ, holten es für den Pelias; νεκρὸν τοῖς μετελϑοῠσιν φίλων δώσω, Heracl. 1023; τίς ἂν οὖν ἰατρόν μοι μετέλϑοι, Ar. Eccl. 363; vgl. Dem. 47, 36; – feindlich nachfolgen, rächen, τόνδ' ἐγὼ μετῆλϑον ἐνδίκως μόρον τὸν μητρός, Aesch. Ch. 988; ὡς ταχὺ μετῆλϑόν σ' αἷμα ματέρος ϑεαί, Eur. Or. 423; τὸν φονέα, Antiph. 1, 10; μετῆλϑον τίσιες Οροίτεα, Her. 3, 128; τὰ ἐγκλήματα πολέμῳ μετελϑεῖν, seine Klagen durch einen Krieg verfolgen, Thuc. 1, 34; Προμηϑέα ὕστερον κλοπῆς δίκη μετῆλϑεν, Plat. Prot. 322 a; τὸν φόνον, τὰς ἀδικίας, Pol. 4, 48, 9. 6, 4, 9 u. a. Sp. – Auch = sich mit Bitten an Einen wenden, adire, μετέρχομαί σε πρὸς ϑεῶν τὠληϑὲς εἰπεῖν, Her. 6, 68; μετέρχεαί με λιτῇσι εἰπεῖν, 6, 69; dagegen τινὰ ἔπεσιν ist = Einen mit Worten, bes. mit harten, angehen, anlassen, 6, 86, 3; auch μετέρχεσϑαί τινα ϑυσίῃσι, Einen mit Opfern angehen, um ihn damit zu ehren, 4, 7; τιμωρίᾳ τινά, Aesch. 3, 107. – Auch von Sachen, einem Geschäfte nachgehen, es besorgen, ἱμερόεντα μετέρχεο ἔργα γάμοιο, Il. 5, 429, vgl. Od. 16, 314; ὅσαι τὸ πρᾶγμα τοῠτ' ἐνεστήσαντο καὶ μετῆλϑον, Ar. Lys. 268; τὸ ἀνδρεῖον μετέρχεσϑαι, den Muth üben, Thuc. 2, 39, ὥςπερ ἴχνος, wie die Spur verfolgen, Plat. Theaet. 187 e; τὸν λόγον, Phaed. 88 d. – 4) zurückkehren, um Etwas zu holen, ὅπως εἴ τίς τι ἐπιλελησμένος εἴη, μετέλϑοι, Xen. Cyr. 6, 3, 1. – Uebh. den Ort verändern, weg- und zu einem Andern übergehen, Pol. 27, 14, 5; στρατὸς μετελϑὼν πρὸς τὸν Ἀντωνῖνον, Hdn. 5, 5, 1. – Adj. verb. μετελευστέον, Luc. Fugit. 22. – Vgl. übh. μέτειμι.
-
43 τίς
1 in direct quest.a subs. τίνα βάλλομεν; O. 2.89 τίς ἂν φράσαι δύναιτο; O. 2.100 τίς δὴ ποταίνιον ἔλαχε στέφανον; O. 10.60 τίς γὰρ ἱππείοις ἐν ἔντεσσιν μέτρα ἐπέθηκ; O. 13.20 τί δέ τις; τί δ' οὔ τις; P. 8.95 [ τίς ἄκρον ἑλὼν ἡσυχᾷ τε νεμόμενος αἰνὰν ὕβριν ἀπέφυγεν; (Homan: εἴ τις codd.) P. 11.55] τί φίλτερον κεδνῶν τοκέων ἀγαθοῖς; I. 1.5 λέγε, τίνες Κύκνον, τίνες Ἕκτορα πέφνον; I. 5.39 τίς ἄρ' ἐσλὸν Τήλεφον τρῶσεν; I. 5.41 τί πείσομα[ι Πα. 7B. 42.ἀκτὶς ἀελίου, τί πολύσκοπε μήσεαι; Pae. 9.1
τί ἔλπεαι σοφίαν ἔμμεν; fr. 61. 1. τί κάλλιον ἀρχομένοισιν ἢ καταπαυομένοισιν; fr. 89a. 1. τί θεός; fr. 140d. τί ἔρδων φίλος σοί τε εἴην, τοῦτ' αἴτημί σε fr. 155. 1. c. art. & subs., τοῦ (sc. ναοῦ)δὲ παντέχνοις Ἁφαίστου παλάμαις καὶ Ἀθά[νας] τίς ὁ ῥυθμὸς ἐφαίνετο; Pae. 8.67
c. gen., “ καὶ τίς ἀνθρώπων σε ἐξανῆκεν γαστρός;” P. 4.98 “ τίς νιν ἀνθρώπων τέκεν;” P. 9.33 τίνι τῶν πάρος, ὦ μάκαιρα Θήβα, καλῶν ἐπιχωρίων μάλιστα θυμὸν τεὸν εὔφρανας; I. 7.1 n. pro adv., why, in what respect? τά κέ τις ἀνώνυμον γῆρας ἕψοι μάταν; (v. l. τί) O. 1.82 κέρδει δὲ τί μάλα τοῦτο κερδαλέον τελέθει; P. 2.78 τί κομπέω παρὰ καιρόν; P. 10.4 <τί δγτ; ἔθηκας ἀμάχανον ἰσχύν τ' ἀνδράσι; (supp. Diehl, om. codd. Dion. Hal.) Pae. 9.3b adj. τίνα θεόν, τίν' ἥρωα, τίνα δ ἄνδρα κελαδήσομεν; O. 2.2τίνα κεν φύγοι ὕμνον κεῖνος ἀνὴρ O. 6.6
τίς γὰρ ἀρχὰ δέξατο ναυτιλίας, τίς δὲ κίνδυνος; P. 4.70ἐπεὶ τίνα πάτραν, τίνα οἶκον ναίων ὀνυμάξεαι ἐπιφανέστερον P. 7.5
—6. θυμέ, τίνα πρὸς ἀλλοδαπὰν ἄκραν ἐμὸν πλόον παραμείβεαι; N. 3.26 “πάτερ Κρονίων, τίς δὴ λύσις ἔσσεται πενθέων;” N. 10.76 τ]ίνα πτόλιν, τίν' ἐπ[ Δ. 4. c. 6.2 introducing indir. quest.a subs. οὐκ ἔχω εἰπεῖν, τίνι τοῦτο Μοῖρα τέλοςἔμπεδον ὤρεξε N. 7.57
ἀλλὰ θαυμάζω τί με λέξοντι Ἰσθμοῦ δεσπόται fr. 122. 13.b adj.κεῖνα δὲ κεῖνος ἂν εἴποι ἔργα περαίτερον ἄλλων, τίς τρόπος ἄνδρα προβάσει O. 8.63
δυσθρόου φωνᾶς ἀνακρινόμενον ποινὰ τίς ἔσται πρὸς θεῶν P. 4.63
αἰδέομαι μέγα εἰπεῖν πῶς δὴ λίπον εὐκλέα νᾶσον, καὶ τίς ἄνδρας ἀλκίμους δαίμων ἀπ' Οἰνώνας ἔλασεν N. 5.15
ἀλλοτρίοισιν μὴ προφαίνειν, τίς φέρεται μόχθος ἄμμιν fr. 42. 1.3 frag. τί κέ τις ἐσχ[ Δ. 4. b. 11. -
44 καταφεύγω
Aφεύξομαι D.8.41
:— flee for refuge, ἐς τὸ [ ἱρόν] Hdt. 2.113, cf. 1.145;ἐπὶ Διὸς βωμόν Id.5.46
: c. acc.,οὐκ ἔχω βωμὸν κ. E.IA 911
(troch.); - πεφευγέναι ἐν τόπῳ flee and take refuge in.., Pl.Sph. 260c, cf. X. HG4.5.5; ἐκεῖ, ἐνθάδε κ., Th.3.71, Isoc.14.28; ὅποι .. X. Mem.3.8.10; κ. εἴς τινα flee for protection to him,ὃς ἂν φεύγων καταφύγῃ ἐς τούτους Hdt.4.23
;εἰς ὑμᾶς κ. καὶ ἀντιβολῶ And.1.149
;ἐπί τινα D.18.19
, etc.;πρὸς ὑμᾶς Id.8.41
;παρ' ἡμῖν Isoc.12.194
.2 ἐκ τῆς μάχης κ. escape from.., Hdt.6.75: abs., ἄνω μάλ' εἶσι καταφυγών (sc. ὁ ἀτμός) Alex. 124.17.3 have recourse, ;εἰς σωτηρίαν Id.2.4.1
;εἰς τοὺς λόγους Pl.Phd. 99e
, cf. 76e; ;ἐπὶ τὰς μηχανάς Pl.Cra. 425d
;ἐπὶ τὸν δικαστήν Arist.EN 1132a20
; ἐπὶ τὸν λόγον ib. 1105b13;ἐπὶ Καρχηδονίους Plb.1.10.1
, cf. Plu.Cam.7;πρὸς θεῶν εὐχάς Pl.Phdr. 244e
;ὥς τινας Plb.24.10.11
: c. dat.,τῇ μητρί Ctes.Fr.29.57
.4 εἰς τὴν τοῦ βίου μετριότητα κ. fall back upon, appeal to.., D.25.76; ἐπὶ τὸ φάσκειν .. Phld. D.3.8.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > καταφεύγω
-
45 πατρῷος
πατρῷος, α, ον, also ος, ον A.Ag. 210(lyr.), E.Supp. 1147 (lyr.), etc. ; [dialect] Ep. and [dialect] Ion. [full] πατρώϊος, η, ον, the only form used in Hom., Hes., and Hdt.; the former first in Thgn.888, Pi.P.4.290, though both use the longer form, Thgn. 521, Pi.P.4.220 ; Thess. [full] πατρούεος (q.v.): ([etym.] πατήρ):—A of or from one's father, coming or inherited from him, σκῆπτρον, ἔγχος, Il.2.46, 19.387 ; τέμενος, δῶμα, οἶκος, 20.391, 21.44, Hes.Op. 376 ; ξεῖνος πατρώϊός ἐσσι παλαιός my old hereditary friend, Il.6.215 ;π. ἑταῖροι Od. 2.254
, 17.69 ; γαῖα πατρωΐη one's fatherland, 13.188, 251 ;πατρῴα γῆ Thgn.888
, Pi.P.4.290, S.El.67, etc.;π. οὖδας A.Ag. 503
; ; δῶμα, ἑστία, κοῖται, E. Or. 1595, Hec.22, S.El. 194 (lyr.); πατρώϊα one's father's goods, patrimony, Od. 17.80, 20.336, 22.61 ; τὰ π. Hdt.9.26, Ar.Th. 819, Lys. 27.11, v.l. in Arist.Pol. 1303b34 ;τὰ π. χρήματα Ar.Av. 1658
; , cf. S.El. 268, etc.; δοῦλοι π. Hdt.2.1 ;γέρεα Id.7.104
;θυσίαι D.Ep.3.30
codd. ;ἀρχή X.An.1.7.6
; π. δόξα hereditary glory, Id.HG7.5.16 (but πατρῴα καὶ παππῴα δόξα of our fathers and grandfathers, D.10.73) ; π. οἰκία, κλῆρος, And.1.62, Pl.Chrm. 157e, Lg. 923d, etc.;οὐσία Anaxandr.45
; ἡ εἰρήνη ἡ π. IG42(1).68.13 (Epid., iv B. C.) ;ἔχων π. ἡμῶν ὑποθήκην Sammelb. 7339.6
(i A. D.) ; π. θεοί tutelary gods of a family or people, as Apollo at Athens, S.Ph. 933, cf. Pl.Euthd. 302d, Arist.Ath.55.3, Sammelb.6262.5 (iii A. D.) ; Zeus among the Dorians, A.Fr. 162.3 ;πρὸς θεῶν π. καὶ μητρῴων X.HG 2.4.21
, cf. Th.7.69 : sg., Berl.Sitzb.1927.169 ([place name] Cyrene) ; Zeus was the θεὸς π. of Heracles, S.Tr. 288, 753 ; of Orestes, E.El. 671 ; Ζεὺς π. was also the god who protects parents' rights, Ar.Nu. 1468, Pl. Lg. 881d, etc.II = πάτριος, of or belonging to one's father,μῆλα Od.12.136
;π. πρὸς στάθμαν Pi.P.6.45
; π. ἄεθλοι imposed by him, ib.4.220; but π. ἆθλος of him, S.Ant. 856 (lyr.) ; π. γνώμη ib. 640 ; π. φόνοι, πήματα, Id.OC 990, 1196 ;π. χέρες A.Ag. 210
(lyr.), etc.; τὰ πατρώϊα the cause of one's father, opp. τὰ μητρώϊα, Hdt.3.53.—Gramm. distd. πατρῷος, as expressing patrimonial possession, from πάτριος as expressing hereditary manners, customs, institutions ; v. Ammon. Diff. s. v., AB297, Suid., etc.—The distn. holds in [dialect] Att. Prose ; but Hom. and Hdt. use πατρώϊος only, and in all these senses ; so also Trag. [ πάτριος shd. be restored in all passages in Trag. where the [ per.] 2nd syll. is made short in anap. and lyr., E.Hec.82, Tr. 162, Ba. 1368, El. 1315, Alc. 249 ; but γῆς ἀπὸ πατρωΐης ends a pentameter in IG12.978.]Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > πατρῷος
-
46 ἀποστρέφω
Aἀποστράψαι SIG 244 ii 16
(Delph.); [dialect] Ion. [tense] aor.ἀποστρέψασκε Il.22.197
, etc.: [tense] pf. :—[voice] Pass. and [voice] Med., [tense] fut.- στρέψομαι X.Cyr.5.5.36
, Plu.2.387c: [tense] aor. -εστράφην [ᾰ], S.OC 1272, etc.; later- εστρεψάμην LXXHo.8.3
, prob. in Ar.Nu. 776: [tense] fut.- στρᾰφήσομαι LXXNu.25.4
, al.: [tense] pf.- έστραμμαι Hdt.1.166
, etc.: [dialect] Ion. [ per.] 3pl. [tense] plpf. - εστράφατο ibid.; (iii B.C.): — turn back: hence, either turn to flight,ὄφρ'.. Ἀχαιοὺς αὖτις ἀποστρέψῃσιν Il.15.62
, etc., cf. Hdt. 8.94; or turn back from flight, X.Cyr.4.3.1; send home again, Th.4.97, 5.75; ῥῆμα bring back word, LXX4 Ki.22.9; ἀποστρέψαντε πόδας καὶ χεῖρας having twisted back the hands and feet so as to bind them, Od.22.173, 190,cf. S.OT 1154; ;ἀποστρέφετε τὰς χεῖρας αὐτῶν, ὦ Σκύθαι Ar.Lys. 455
;ἀ. τὸν αὐχένα Hdt.4.188
; guide back again,ἀποστρέψαντες ἔβαν νέας Od.3.162
; ἴχνι' ἀποστρέψας having turned the steps of the oxen backwards so as to make it appear that they had gone the other way, h.Merc.76; turn away, avert,αὐχέν' ἀποστρέψας Thgn.858
;ἀπέστρεψ' ἔμπαλιν παρηΐδα E.Med. 1148
; butτὸ πρόσωπον πρός τινα Plu.Publ.6
; bring back, recall,ἐξ ἰσθμοῦ X.An.2.6.3
; φῶτας ἀπέστρεψεν Περσεφόνης θαλάμων [Emp.] 156.4.2 turn away or aside, divert, v.l. in Th.4.80, etc.; ὕδατα cut off water from a besieged town, Ph.Bel.97.4;τὸν Κάϋστρον SIG 839.14
([place name] Ephesus);τὸν πόλεμον ἐς Μακεδονίαν Arr.An.2.1.1
; avert a danger, an evil, etc.,πῆμ' ἀ. νόσου A.Ag. 850
([place name] Porson); prevent, Dsc. 2.136; rebut, (v. supr.);ἀ. τύχην μὴ οὐ γενέσθαι Antipho6.15
codd.;ἀ. εἰς τοὐναντίον τοὺς λόγους Pl.Sph. 239d
;τὰς πράξεις εἰς τοὺς ἀντιδίκους Arist.Rh.Al. 1442b6
.3ἀ. τινά τινος
dissuade from,X.
Eq.Mag.1.12;τινὰ ἀπὸ τοῦ λήμματος Din.2.23
;πότων ἀ. τοὺς στομάχους D.H.Dem.15
.II as if intr. (sc. ἑαυτόν, ἵππον, ναῦν, etc.), turn back, Th.6.65;ἀ. ὀπίσω Hdt.4.43
;ἀ. πάλιν S.OC 1403
.B [voice] Pass., to be turned back, ἀπεστράφθαι τοὺς ἐμβόλους, of ships, to have their beaks bent back, Hdt.1.166; ἀποστραφῆναι.. τὼ πόδε to have one's feet twisted, Ar. Pax 279; closecurled,Arist.
Phgn. 809b26.II [voice] Med. and [voice] Pass., turn oneself from or away, ; back to back,Apollod.
Poliorc.145.2: esp.,1 turn one's face away from, abandon, c. acc., Phoc.2, Sallust.3;ἐχθροῦ ἀξίωσιν Epicur. Fr. 215
;μή μ' ἀποστραφῇς S.OC 1272
;μή μ' ἀποστρέφου E.IT 801
, cf. Ar. Pax 683, X.Cyr.5.5.36, PSIl.c.;τὸ θεῖον ῥᾳδίως ἀπεστράφης E. Supp. 159
: also c. gen., : c. dat.,ἀστεφανώτοισι ἀπυστρέφονται Sapph.78
: abs.,μὴ πρὸς θεῶν.. ἀποστραφῇς S.OT 326
; ἀπεστραμμένοι λόγοι hostile words, Hdt.7.160; to be alienated,Phld.
Lib.p.80.2 turn oneself about, X.Cyr.1.4.25; ἅρματα ἀπεστραμμένα ὥσπερ εἰς φυγήν ib.6.2.17; ἀποστραφῆναι λυγιζόμενος escape by wriggling, Pl.R. 405c.3 ἀποστραφῆναί τινος fall off from one, desert him, X. HG4.8.4.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀποστρέφω
-
47 Before
prep.Of place: P. and V. πρό (gen.), πρόσθεν (gen.), ἐπίπροσθεν (gen.), Ar. and P. ἔμπροσθεν (gen.), V. πάρος (gen.), πάροιθε (gen.), πάροιθεν (gen.), πρόσθε (gen.).Of time: P. and V. πρό (gen.), P. ἔμπροσθεν (gen.), V. πρόσθεν (gen.) (also Xen. but rare P.), πρόσθε (gen.), πάρος (gen.), πάροιθεν (gen.), πάροιθε (gen.).Of preference or superiority: P. and V. πρό (gen.), ἐπίπροσθεν (gen.), V. πάρος (gen.), πρόσθε (gen.), πάροιθεν (gen.), πάροιθε (gen.), P. ἔμπροσθεν (gen.).In the presence of: P. and V. ἐναντίον (gen.), V. ἀντίον (gen.).Appear before (a judge, etc.): P. and V. εἰσέρχεσθαι εἰς or πρός (acc.).(Speak, plead) before: P. and V. ἐν (dat.).Leochares is the cause of my speaking before you: P. αἴτιος μέν ἐστι Λεωχαρὴς τοῦ... ἐμὲ λέγειν ἐν ὑμῖν (Dem. 1080).The citizens will become beller with this as an example before them: P. τούτῳ παραδείγματι χρώμενοι βελτίους ἔσονται οἱ πολῖται (Lys. 140).The day before: P. τῇ προτεραίᾳ (gen. or absol.).On the day before the trial: P..τῇ προτεραίᾳ τῆς δίκης (Plat., Phaedo, 58A).——————adv.Of place: P. and V. πρόσθεν, ἐπίπροσθεν, P. ἔμπροσθεν.Of time: P. and V. πρόσθεν, πρίν, τὸ πρίν, πρὸ τοῦ, πρότερον, P. ἔμπροσθεν, Ar. and V. πάρος, V. πάροιθεν τὸν πρὸ τοῦ χρόνον.Already: P. and V. ἤδη.——————conj.The day before he set sail: P. τῇ προτεραίᾳ ἢ ἀνήγετο (Lys. 153).Woodhouse English-Greek dictionary. A vocabulary of the Attic language > Before
-
48 λούω
λούω (s. prec. entry; Hom.+) fut. λούσω LXX; 1 aor. ἔλουσα. Pass. 1 aor. 2 sg. ἐλούσθης Ezk 16:4; pf. ptc. λελουμένος J 13:10 and λελουσμένος Hb 10:22 (B-D-F §70, 3; W-S. §13, 1; Mlt-H. 248; Helbing 100f)① to use water to cleanse a body of physical impurity, wash, as a rule of the whole body, batheⓐ act., abs. of the washing of a corpse (Hom. et al.) Ac 9:37; GPt 6:24. Of persons who have been scourged ἔλουσεν ἀπὸ τῶν πληγῶν he washed their wounds (lit., ‘by washing he freed them from the effects of the blows’) Ac 16:33 (on the constr. w. ἀπό s. 3 below. Also Antig. Car. 163 of Europa: λούσασθαι ἀπὸ τῆς τοῦ Διὸς μίξεως=wash off the traces of intercourse with Zeus). For Rv 1:5 v.l. s. 3.ⓑ mid. I wash myself, I bathe myself (Hom. et al.) lit., of man or beast: of a woman λουομένη εἰς τὸν ποταμόν bathing in the river Hv 1, 1, 2 (λ. εἰς also Ptolem. Euerg. II [II B.C.]: 234 Fgm. 3 Jac.; Alciphron 3, 7, 1 λουσάμενοι εἰς τὸ βαλανεῖον; Cyranides p. 57, 6; Iren. 3, 3, 4 [Harv. II 13, 11 and 12]). ὗς λουσαμένη 2 Pt 2:22 (s. βόρβορος 2).② to use water in a cultic manner for purification, wash oneself, bathe oneself, cleanse, bathe, mid., of cultic washingsⓐ (Soph., Ant. 1201 τὸν μὲν λούσαντες ἁγνὸν λουτρόν; Apollon. Rhod. 3, 1203 λοέσσατο ποταμοῖο … θείοιο … before the sacrifice Jason washed himself clean of pollution, in the divine river; Plut., Mor. 264d λούσασθαι πρὸ τῆς θυσίας; Ael. Aristid. 33, 32 K.=51 p. 582 D.: πρὸς θεῶν λούσασθαι κέρδος ἐστὶ ζῶντα, ὸ̔ καὶ τελευτήσαντι μένει; Dssm., NB 54 [BS 226f] cites for this usage three ins, all of which have the mid., two in combination w. ἀπό τινος; Sb 4127, 14 ἐν ᾧ καὶ ἁγίῳ τῷ τῆς ἀθανασίας ὕδατι λουσάμενος; Ramsay, Exp. 7th ser., 8, 1909, p. 280, 1; LXX; Jos., Vi. 11 λ. πρὸς ἁγνείαν) of the act of purification necessary before entering the temple Ox 840, 14; 19; 24f (ἐν τῇ λίμνῃ τοῦ Δαυίδ); 32 (ὕδασιν). ὁ λελουμένος the one who has bathed (in contrast to the one who has his feet washed, and with allusion to the cleansing of the whole body in baptism [λελουμένος ‘newly bathed, after the bath’ Hdt. 1, 126; Aristoph., Lysist. 1064; Plut., Mor. 958b λουσαμένοις ἢ νιψαμένοις; Lev 15:11 τ. χεῖρας νίπτεσθαι, λούεσθαι τὸ σῶμα]; difft. HWindisch, Johannes u. d. Synoptiker 1926, 77. On foot-washing s. also GKnight, Feetwashing: Enc. of Rel. and Ethics V 814–23; PFiebig, Αγγελος III 1930, 121–28; BBacon, ET 43, ’32, 218–21; HvCampenhausen, ZNW 33, ’34, 259–71; FBraun, RB 44, ’35, 22–33; ELohmeyer, ZNW 38, ’39, 74–94; AFridrichsen, ibid. 94–96; Bultmann, comm. J ad loc., 355–65; JDunn, ZNW 61, ’70, 247–52) J 13:10 (λού. beside νίπτ. in eating Tob 7:9 S; λού. before eating AcThom 89=Aa p. 204 l. 7f). λούσασθε wash yourselves 1 Cl 8:4 (Is 1:16). Always of baptism (Hippol., Ref. 5, 7, 19) AcPl Ha 2, 35; 3, 6; 5, 1f; 7, 20.—The sense is in doubt in εἴ τις μεταλάβῃ τὸ σῶμα τοῦ κυρίου καὶ λούσεται if anyone receives the body of the Lord (in the Eucharist) and then mouth-rinses or bathes Agr 19.ⓑ I wash for myself w. obj. in acc. (Hes.+) τὸ σῶμα ὕδατι καθαρῷ (cp. Dt 23:12) Hb 10:22 (of baptism).③ to cause to be purified, cleanse, act. (in imagery, via liquid other than water) τῷ λούσαντι ἡμᾶς ἀπὸ τῶν ἁμαρτιῶν ἡμῶν ἐν τῷ αἵματι αὐτοῦ Rv 1:5 v.l. (For the use of an agent other than water in connection with λ., but in a difft. sense, s. Simonid. 144 a bow bathed in blood [Diehl2 II p. 113=Bergk 143]; Lucian, Dial. Meretr. 13, 3 pers. bathed in blood.) On this rdg. s. PvonderOsten-Sacken, ZNW 58, ’67, 258 n. 17.—B. 579. DELG. M-M. TW. -
49 ποινή
ποινή, ἡ (vgl. Pein, poena, nach der gew. Ableitung von ΦΕΝ, φόνος), eigtl. Lösegeld für eine Blutschuld, womit man den Verwandten des Erschlagenen den Mord sühnt od. sich von sonst einem Verbrechen u. der dafür zu fürchtenden Rache loskauft, Rache wegen eines Getödteten, die ursprünglich in Gegenmord besteht, Blutrache; od. wegen einer andern Schuld; übh. Sühne, Ersatz, Genugthuung; c. gen. der Person, Τρωῒ Σεὺς δῶχ' υἷος ποινήν, Il. 5, 266, für den geraubten Ganymedes; ἐνείκεον εἵνεκα ποινῆς ἀνδρὸς ἀποφϑιμένου, Il. 18, 498; τίς τε κασιγνήτοιο φονῆος ποινὴν ἢ οὗ παιδὸς ἐδέξατο τεϑνηῶτος, 9, 633, es nimmt Einer auch für den erschlagenen Bruder od. Sohn das Blut- od. Lösegeld (u. steht von dem durch die Blutrache geforderten Tode des Mörders ab); so auch ποινὴ δ' οὔτις παιδὸς ἐγίγνετο τεϑνηῶτος, 13, 659, vgl. 14, 483. 16, 398. 17, 207, u. sonst; io nimmt Achilles 12 Jünglinge, ποινὴν Πατρόκλοιο ϑανόντος, 21, 28, um sie zu tödten; Κύκλωψ ἀπετίσατο ποινὴν ἰφϑίμων ἑτάρων, Od. 23, 312; Hes. O. 371. 377, ποινὰς ἔτισαν, Pind. Ol. 2, 64; δυςϑρόου φωνᾶς ποινά τις πρὸς ϑεῶν, P. 4, 63, wo es »Befreiung« übersetzt werden kann; oft Tragg.; Soph. El. 554; ποινὰς δοὺς ἀντιπάλους, Eur. I. T. 446; Troad. 360; τοιάςδε ποινὰς ἀμπλακημάτων τίνω, Aesch. Prom. 112; ποινὰ γὰρ ἐπέσται, Eum. 514; κακαῖσι ποιναῖς ταῖςδέ μ' ἐξημείψατο, Prom. 223, u. öfter; vgl. Eum. 236; auch in gutem Sinne, Belohnung, λέξωμεν ἐπ' Ἀργείοις εὐχὰς ἀγαϑὰς ἀγαϑῶν ποινάς, 621, wie Pind. κελαδῆσαι ποινὰν τεϑρίππων, P. 1, 58; ποινὰν λαχόντ' ἐξαίρετον, N. 1, 70. – In Prosa : ἀνελέσϑαι ποινὴν τῆς Αἰσώπου ψυχῆς, Buße nehmen für das Leben des Aesop, seinen Tod rächen, Her. 2, 134; ποινὴν τῖσαι Ξέρξῃ τῶν κηρύκων ἀπολομένων, die Sühne für den Mord der Herolde entrichten, 7, 134; selten im Attischen, τίνων ποινὰς ὧν ὑμᾶς ἐπεχείρησεν ἀδικεῖν Xen. Cyr. 6, 1, 11, ἡ ποινὴ τῆς ἁμαρτίας εἰς ἡμᾶς ἀναχωρεῖ Antiph. 2 α 3; einzeln bei Sp., wie Plut. u. Luc. – Personificirt sind αἱ Ποιναί die Racheod. Strafgöttinnen, die wie die Erinnys und Dike begangene Frevel bestrafen.
-
50 κατα-φεύγω
κατα-φεύγω (s. φεύγω), hinab-, hineinfliehen, seine Zuflucht wohin nehmen; οὐκ ἔχω βωμὸν καταφυγεῖν ἄλλον ἢ τὸ σὸν γόνυ Eur. I. A. 911; häufig in Prosa, ἐς τὸ ἱρόν Her. 2, 113, ἐπὶ Διὸς βωμόν 5, 46, εἰς τὸ τεῖχος Plat. Legg. VI, 778 e; αἱ νῆες ἐς τὸν Πειραιᾶ κατέφυγον Xen. Hell. 5, 1, 9; auch πρὸς ϑεῶν εὐχάς, Plat. Phaedr. 244 e; εἰς τὸν ἔλεον Antiph. 3 β 2; Sp.; beim perf. auch mit ἐν, z. B. ἐν τούτῳ τῷ τόπῳ καταπεφευγέναι Plat. Soph. 260 c; vgl. Xen. Hell. 4, 5, 5; ὅποι Mem. 3, 8, 10; ἐνταῦϑα Isocr. 4, 30; adj. verb. καταφευκτέον, Luc. Pisc. 3.
-
51 εὐ-τυχέω
εὐ-τυχέω, eigtl. gut treffen, das Gewünschte erlangen, das Ziel erreichen, nur noch bei Sp., die es sowohl mit dem gen. verbinden, ἀγωγῆς Synes., ὥρας Luc. Charidem. 23, εἰ μνήμης εὐτυχῶ, wenn ich mich recht besinne, Ath. II, 58 c, als mit dem acc., ὅτε τὴν τῆς ὰρχῆς τιμὴν εὐτύχησε Hdn. 3, 10, 9, τἀμὰ ἀγαϑά, genieße meine Güter, Alciphr. 2, 3, a. Sp. -Uebh. Glück haben, vom Sieger, Pind. Ol. 7, 81 I. 3, 1; glücklich sein, πόνου τοι χωρὶς οὐδὲν εὐτυχεῖ Soph. El. 933; Ggstz ἀτωμένη Ant. 17, wie δυςτυχεῖν 1144; τούτῳ μὲν εὐτυχεῖν δοῖεν ϑεοί Aesch. Spt. 404; auch vom Glück im Kampf, ὡς πόλις εὐτυχῇ ih. 609; τἄλλ' εὐτυχοῖμεν πρὸς ϑεῶν, im Uebrigen, Suppl. 992, wie Thuc. 2, 64 u. A.; ἆρ' εὐτυχεῖς οὐν τοῖς γάμοις Eur. Phoen. 427 u. ä. χρήμασιν, ἄγρᾳ, wie τῇ οὐσίᾳ Dem. 42, 3, darin, daran glücklich sein; εἰς τέκνα, in Hinsicht der Kinder, Eur. Ion 567; aber ἐς τὴν Πύλον, gegen Pylus, Thuc. 5, 7; ἔν τινι, Xen. Hell. 7, 1, 5; εὐτυχῆσαι im Ggstz von βλαβῆναι Thuc. 7, 68; εὐτυχῶν im Ggstz von πταίσας Xen. Cyr. 3, 1, 26; εὐτύχει wie vale in Briefen, Plat. Ep. IV, 321 c u. sonst; τοὺς πολέμους, im Kriege, Her. 1, 65; anders ἐπεὶ εὐτύχησαν τοῦτο τὸ εὐτύχημα Xen. An. 6, 1, 6, als sie dies Glück gehabt, wie μεγάλαις ἐπαιρόμενος εὐτυχίαις, ἃς πρόσϑεν εὐτύχησε, durch das Glück, das er früher gehabt hatte, Plut. Fab. Max. 2; ἐπί τινι, Luc. Char. 17; auch mit dem inf., οὐκ εὐτύχησε μήτηρ γενέσϑαι, sie hatte nicht das Glück, Mutter zu werden, Long. Past. 4, 19; u. mit dem partic., εἰ εὐτυχήσομεν ἑλόντες Eur. Or. 1211; Xen. Hell. 7, 1, 11; – εὐτυχοίης, ironisch verneinender Ausdruck: Glück zu! Wohl bekomm's! vgl. Valcken. Phoen. 406; – εὐτυχοῦσα ἡμέρα, ein Glückstag, Alciphr. 3, 46. – Pass., Thuc. 7, 77 ἱκανὰ τοῖς πολεμίοις εὐτύχηται, wie bes. Sp., vom Glücke begünstigt werden, Glück haben, τὰ τῆς μάχης εὐτυχεῖτο Plut. Num. 11, es wurde glücklich gekämpft; εὐτύχηταί σοι πάντα τῆς εὐχῆς μειζόνως Luc. de merced. cond. 12; ὅταν εἰς τὴν ἀπό-βασιν εὐτυχηϑῇ, wenn es glücklich gehen sollte, Hdn. 2, 9, öfter; – τὸ εὐτυχούμενον, das Glück, Alciphr. 2, 3.
-
52 εὐ-τυχής
εὐ-τυχής, ές, Einer der das Ziel getroffen, das Gewünschte erlangt hat, der übh. in dem, was er unternimmt, glücklich ist (vgl. εὐδαίμων u. ὄλβιος), glücklich, von Personen u. Sachen, wie εὐτυχεῖ πότμῳ Aesch. Pers. 695; εὐτυχὴς γένοιτο ἀπαλλαγὴ πόνων Ag. 20; εὐτυχεῖς ναίειν δόμους Suppl. 937, wie Eur. Hec. 619. Ggstz δυςτυχής, Alc. 688; εὐτυχέστερος βίος, πότμος, Phoen. 1577 Troad. 627; γῆ 1204; Ggstz πεπτωκότες Soph. O. R. 145; auch von Sachen, εὐτυχῆ κλύουσα πρᾶξιν Trach. 292; u. in der Bdtg "Glück bringend", πότερον εὐτυχῆ λέγω ἢ δεινά El. 756, womit δαίμων τοῖς μὲν εὐτυχής ib. 987 zu vgl., wie εὐτυχὴς ἵκοιτο τῇ ϑ' αὑτοῦ πόλει ἐμοί τε O. C. 309; καὶ εὐδαίμων Plat. Euthyd. 282 c; οἴκους ὡς εὐτυχεστάτους κεκτῆσϑαι Legg. IX, 877 e; εὐτυχὴς τὰ πρὸς ϑεῶν Eur. Heracl. 386; στρατηγεῖν Plut. Ant. 34; – τὸ εὐτυχές = εὐτυχία, Thuc. 2, 44. – Adv. εὐτυχῶς, z. B. ναίειν, Pind. N. 7, 90; πράττειν εὐτυχῶς, Soph. Ant. 697, zu meinem Glücke, O. R. 998; εὐτυχέστερον πράττειν, Plat. Euthyd. 280 a; εὐτυχέως Her. 3, 39.
-
53 μαλάσσω
μαλάσσω, att. μαλάττω, weichmachen, verweichlichen, entkräften, ἐν παγκρατίου στόλῳ μαλαχϑείς Pind. N. 3, 16; πρὸς ϑεῶν μαλάσσου, laß dich erweichen, Soph. Ai. 589, der auch πρὶν ἂν νόσου μαλαχϑῇς τῆςδε sagt, Phil. 1318, von der Krankheit erleichtert, befreit werden; ὀργὰς μαλάσσουσ' ἀνδρός Eur. Alc. 774, wie χρόνος μαλάξει σε 382; vom Gerber, das Leder weich, gar machen, worauf Ar. Equ. 388 anspielt, ἐὰν μαλάξῃς αὐτὸν ἐν τῇ προςβολῇ; ὥςπερ σίδηρον ἐμάλαξε Plat. Rep. III, 411 b (vgl. Plut. Alc. 6); αἳ τοὺς ϑυμοὺς μαλάττουσαι κηρίνους ποιοῦσιν Legg. I, 633 d, u. so auch bei den Folgdn oft übertr., ὁ Διόνυσος ὥςπερ ἐν πυρὶ (auf das Schmieden des Eisens im Feuer gehend) οἴνῳ μαλάσσει τὰ ἤϑη, Plut. Sept. sap. conv. 13; μαλάττειν τὸ τῆς φύσεως σκληρόν, Pol. 4, 21, 3.
-
54 μητρῷος
μητρῷος, mütterlich; κτανεῖν σ' ἔπεισα μητρῷον δέμας, Aesch. Eum. 84; αἷμα, 221, öfter; Soph. πατρῷα καὶ μητρῷα πήματα, O. C. 1198; μητρῷον φόνον, Eur. Med. 1305; λέκτρα μητρῴων γάμων, Phoen. 59, mit der Mutter, öfter; in Prosa, τὴν μητρῴαν οἴκησιν, Plat. Crit. 114 a; πρὸς ϑεῶν πατρῴων καὶ μητρῴων, Xen. Hell. 2, 4, 13; Sp., ϑηλή, Bahr. 89, 9. – Bes. die große Göttermutter Kybele betreffend, dah. τὸ μητρῷον, der Tempel der Kybele, der in Athen zum Aufbewahren der Volksbeschlüsse als Staatsarchiv diente, Dem. 19, 129; Chamael. bei Ath. IX, 407 c; – τὰ μητρῷα, sc. μέλη, Lieder zu Ehren der Göttermutter, Ath. XIV, 618 c, u. sc. ἱερά, der heilige Dienst derselben, Plut. Pyth. or. 25.
-
55 δῆτα
δῆτα, nachdrücklicher als δή, eine Gewißheit ausdrückend, gewiß, in der That; bes. – a) in Antworten, mit Wiederholung eines Wortes bejahend; γιγνώσκεϑ' ὑμεῖς ἥτις ἔσϑ' ἥδ' ἡ γυνή; – γιγνώσκομεν δῆτα, Ar. Th. 606; Plat. Phaed. 90 d; οἰκτρὸν δῆτα, ja wohl, bejammernswerth; auch sonst, wenn ein Wort nachdrücklich wiederholt wird, vgl. Aesch. Spt. 817; Soph. El. 1164. ἀπώλεσας· ἀπώλεσας δῆτα, vgl. Phil. 760; O. R. 445; zuweilen ironisch, οὐ δῆτα, ganz u. gar nicht, Ar. Av. 1391; Pl. 1070 u. sonst. – b) in Fragen, τί οὖν δῆτ' άν εἴη ἐπιστήμη; was denn nun, Plat. Theaet. 164 b; ἆρα δῆτα, Ar. Vesp. 463; oft bei Tragg., vgl. Aesch. Prom. 627; Soph. Tr. 342; Eur. Phoen. 901; τί δῆτ' ἐπειδάν, was werdet ihr erst sagen, wenn, Ar. Ach. 1101 u. öfter, wie a. com. – c) bei Wünschen u. Befehlen, nachdrücklich, u. Unwillen ausdrückend, ἀπόλοιο δῆτ' ὦ πόλεμε Ar. Nubb. 6; σκόπει δῆτα, betrachte doch nur, Plat. Gorg. 452 c; μὴ δῆτα πρὸς ϑεῶν τοῦτο μ' ἐργάσῃ, ja nicht, nimmermehr, Soph. El. 1206; vgl. Ar. Pl. 937; Th. 540; – ἦ δῆτα, traun ja, Aesch. Spt. 670; καὶ δῆτα, Thuc. 6, 38.
-
56 μή-τοι
μή-τοι, nicht doch, mit nichten, keinesweges, Hesiod. u. Folgende; nach ὁρκωμοτήσας, Aesch. Eum. 735; μή τοί με πρὸς ϑεῶν ἀτιμάσητε, Soph. O. C. 1409, wie Ant. 540; ἣ αὐτοὺς ἐποίει μήτοι καὶ ἀλλήλους γε καὶ ἐφ' οὓς ᾔεσαν ἅμα ἀδικεῖν, Plat. Rep. I, 352 c, vgl. III, 388 b Phil. 67 a; Sp.
-
57 ὅρκιος
ὅρκιος, ον, selten 3 Endgn, zum Eide gehörig, – 1) beeidigt, durch einen Eid verpflichtet, κατῄνεσεν τάδ' ὅρκιος δράσειν ξένῳ Soph. O. C. 1633, ὅρκιος δέ σοι λέγω, mit einem Eide, Ant. 305. – 2) Zeus heißt ὅρκιος, der Beschützer des Eides, der über das Halten des Eides wacht, Soph. Phil. 1308, wie Eur. Hipp. 1025; auch ϑεοὶ ὅρκιοι, Phoen. 484, vgl. Med. 208; πρὸς ϑεῶν τῶν ὁρκίων, Thuc. 1, 71. 78, vgl. 2, 71; Folgde; ὅρκιε Ζεῦ Luc. Tim. 1.
-
58 ῥύομαι
ῥύομαι (vgl. ἐρύω), fut. ῥύσομαι, aor. ἐῤῥυσάμην; ep. Iterativform des imperf. ῥύσκευ, Il. 24, 730; syncop. aor. ἔρυτο, ῥύατο, ῥῠσϑαι, 15, 141; erst Sp. haben auch den aor. pass. ἐῤῥύσϑην; – eigtl. Einen an sich ziehen, nämlich aus der Gefahr, daher im wirklichen Sprachgebrauche = aus der Gefahr reißen, d. i. retten, erretten; u. überhaupt schützen; Hom. u. Hes.; c. accus. der Person u. der Sache; Hom. οἵτε πτολίεϑρα ῥύονται, Il. 9, 396; ἵνα Τρώων ἀλόχους καὶ τέκνα ῥύοισϑε ὑπ' Ἀχαιῶν, vor den Achäern, 17, 224; ἐῤῥύσατο καὶ ἐσάωσεν Ἕκτορα, 15, 290; οὐ γάρ κεν ῥύσαιτό σ' ὑπὲκ κακοῠ, Od. 12, 107, aus dem Unglück, vgl. Il. 20, 300; Her. 1, 87; ὑπ' ἠέρος, aus dem Nebel retten, Il. 17, 645; auch τινά τινος, Her. 9, 76; τοῠ μὴ κατακαυϑῆναι, 1, 86; νούσου, 4, 187, von einer Krankheit heilen, wie ῥύεο νούσου C. Long. 1 (VI, 191); daher befreien, τὸν ἔνϑεν ῥυσάμην, ihn befrei'te ich von dort, Il. 15, 29; ἐκ δουλοσύνης, Her. 5, 49. 9, 90, wie ῥυσάμενοι πόλιας δουλοσύνης Ep. ad. 144 ( App. 168); Ar. Lys. 342 πολέμου καὶ μανιῶν ῥυσάμεναι Ἑλλάδα καὶ πολίτας, sie befreien vom Kriege; ῥύσασϑε δυςάμμορον ἀνέρα λύμης, Ap. Rh. 2, 218; ἐκ πόνων ἄνδρα ἐῤῥύσατο, Pind. P. 12, 19. – Uebh. schirmen, schützen, bewahren, erhalten; von Göttern, die Sterbliche beschirmen, Il. 15, 275 Od. 15, 35 u. sonst; von Fürsten und Anführern, welche ihre Städte und Völker beschützen und vertheidigen, Il. 9, 396, s. oben; von Wachen des Heeres, 10, 417; von Hirten, welche ihre Heerden bewachen, mit φυλάσσειν vrbdn, Od. 14, 107. 17, 201; Pind. I. 7, 53; πόλιν καὶ στρατὸν ῥύεσϑε, Aesch. Spt. 285; δαίμονες, οἳ δὴ Κάδμου πύργους τούςδε ῥύεσϑε, 806, u. öfter; ῥύου με κἀκφύλασσε, Soph. O. C. 286; O. R. 72; ὄλοιϑ' ὅςτις μ' ἀπό τε φόνου ἔῤῥυτο κἀνέσωσεν, 1352; ῥῠσαί με πρὸς ϑεῶν, Eur. Andr. 576; auch von Schutzwaffen, κυνέη ῥύεται κάρη, Il. 10, 259; ἔρυτο γὰρ ἔνδοϑι ϑώρηξ χρόα, 23, 819; von der Schutzmauer der Schiffe, 12, 8; auch verdecken, verhüllen, Od. 6, 129; vgl. Thuc. 5, 63, ῥύσεσϑαι ἔργῳ ἀγαϑῷ τὰς αἰτίας, er werde die Beschuldigungen mit einer tapfern That bedecken, wieder gut machen, Schol. ἀπολύσειν; zurückhalten, hemmen, Ἠῶ δ' αὖτε ῥύσατ' ἐπ' Ὠκεανῷ, Od. 23, 244; τὸ σῶμα ῥύεται μὴ κατϑανεῖν, Eur. Herc. Fur. 197, wie ὃν ϑανεῖν ἐῤῥυσάμην, Alc. 11, vgl. Or. 598. Auch in späterer Prosa, schützen: ῥύεσϑαι τὰς Ῥωμαίων ὄχϑας, Hdn. 6, 7, 11; ῥύεσϑαι γὰρ αὐτοῖς τὰ σώματα, οὐ μάχεσϑαι ἀγαπητόν, 6, 5, 21; ῥῠσαι ἡμᾶς ἀπὸ τοῠ πονηροῠ, Matth. 7, 13; ῥυσϑέντες, gerettet, Ev. Luc. 1, 74; ῥυσϑῆναι τῆς ϑυσίας, Heliod. 10, 7. – [Υ braucht Hom. im praes. kurz, wo ein kurzer Vocal folgt, aber Il. 15, 257. 16, 799, wo es den Vers anfängt, lang; im optat. ῥύοιτο ist υ immer lang, Il. 12, 8. 17, 224, wie im fut. Hes. Th. 660, u. gewöhnlich im aor.; nur ῥυσάμην ist kurz, Il. 15, 29; ἔρῡτο steht Il. 23, 819, aber mit kurzem υ Hes. Th. 304, wie in ῥύατο, Od. 17, 201 Il. 18, 515; bei den Attik. im fut. u. aor. immer lang. Vgl. noch Buttm. Lexil. I p. 66.]
-
59 ὦ
ὦ, und ὤ, 1) oh! ein Ausruf, bes. des Erstaunens, der Ueberraschuug; auch der Freude, wie des Schmerzes, in diesem Falle gew. ὤ accentuirt, so ὤ μοι, ὤ μοι ἐγώ und ὢ πόποι, Hom. (vgl. οἴμοι) und Tragg., Soph. O. C. 224 Ai. 365 Ant. 1304; ὢ τί λέγεις Plat. Prot. 309 d; Phaedr. 227 c. – 2) mit dem Vocativ (nur ὦ accentuirt) verbunden ist es bloßer Zuruf, der die Anrede verstärkt, und im Deutschen durch o – gew. etwas zu stark wiedergegeben wird, zumal im Dialog der Attiker. Von Hom. an überall; oft weit getrennt von seinem Vocativ, vgl. Soph. Phil. 3. 1338 u. sonst. Nach Herm. Soph. O. C. 172. 1350 wird ὦ vor ἄνδρες nur in der zornigen Rede fortgelassen; vgl. Xen. An. 7, 3,3. – Zu bemerken ist die Umstellung, ὦ χαῖρε λαμπτὴρ νυκτός Aesch. Ag. 22, vgl. Suppl. 597; ὦ χαῖρ' Ἀϑάνα Soph. Ai. 91; El. 656; ὦ πρὸς ϑεῶν ὕπεικε 364; Eur. Or. 544. 1037. – Bei den Tragg. vertheidigt Reisig enarr. Soph. O. C. 816 die Schreibung ᾤ μοι, was aber dann mit Elms!. richtiger οἴ μοι zu schreiben wäre; vgl. Apoll. Dysc. de adv. p. 536, 37 de pron. p. 42 u. Ellendt lex. Soph. h. v.
-
60 καταφευγω
1) убегать, бежать(ἐκ τῆς μάχης Her.)
2) убегать, искать убежища(ἐς τὸ ἱρόν, ἐπὴ Διὸς βωμόν Her.; βωμόν Eur.; ἐς τὸν Πειραιᾶ Xen.; εἰς τὸ τεῖχος Plat.)
3) прибегать, обращаться(πρὸς θεῶν εὐχάς, εἰς τοὺς λόγους, ἐπὴ τὰς μηχανάς Plat.; ἐπὴ τὸν δικαστήν Arst.; εἰς ἀλλοτρίαν πίστιν Plut.)
См. также в других словарях:
προς — πρός ΝΜΑ, επικ. τ. προτί, κρητ. τ. πορτί, αργείος τ. προτ(ί), παμφυλιακός τ. περτ(ί), αιολ. τ. πρές Α (πρόθεση, κύρια, μονοσύλλαβη, η οποία, γενικά, συντάσσεται με γενική, δοτική και αιτιατική και δηλώνει την από τόπου κίνηση, τη στάση σε τόπο… … Dictionary of Greek
θεός — Το υπέρτατο ον. Κατά τη θρησκευτική σκέψη είναι αιώνιο, δημιουργός και συντηρητής, πρώτη αιτία, άπειρη και μυστηριώδης, όλων όσα υπάρχουν. Στον πρωτόγονο άνθρωπο, η ιδέα του Θ. διαμορφώθηκε σε σχέση με τις τεράστιες ανάγκες, τα εμπόδια και τους… … Dictionary of Greek
λατρεία — Το αίσθημα που ωθεί τον άνθρωπο να αναγνωρίσει την ανωτερότητα ενός άλλου όντος και, κατά συνέπεια, τη δική του κατωτερότητα απέναντι στο ον αυτό, εκφραζόμενη μέσω του σεβασμού. Στο θρησκευτικό πεδίο, η λ. αποτελεί τη βάση κάθε θρησκείας, καθώς η … Dictionary of Greek
πίπτω — ΝΜΑ και αιολ. τ. πίσσω Α ρίχνω τον εαυτό μου κάτω, πέφτω (α. «αὐτὸν πρηνέα δὸς πεσέειν», Ομ. Ιλ. β. «βάρβαροι γυναῑκες, οὕτως ἐκπεπληγμέναι φόβῳ πρὸς πέδῳ πεπτώκατ », Ευρ). νεοελλ. (η μτχ. αρσ. πληθ. αόρ. ως ουσ.) οι πεσόντες οι νεκροί σε πεδία… … Dictionary of Greek
επίφθονος — η, ο (Α ἐπίφθονος, ον) [φθόνος] 1. αυτός που προκαλεί φθόνο, ο μισητός («αἱ λίην ἰσχυραὶ τιμωρίαι πρὸς θεῶν ἐπίφθονοι γίνονται», Ηρόδ.) 2. άξιος να φθονείται, επίζηλος («είναι η ζωή θαυμαστή και επίφθονη», Παπαντ.) αρχ. 1. αυτός που έχει φθόνο ή… … Dictionary of Greek
περιβάλλω — ΝΜΑ [βάλλω] 1. θέτω, τοποθετώ κάτι ολόγυρα ή πάνω από κάτι άλλο 2. περικλείω, περικυκλώνω, ζώνω 3. καλύπτω, σκεπάζω κάτι ολόγυρα, επικαλύπτω, περικαλύπτω (α. «μέ περιβάλλει βαθύ σκοτάδι» β. «ἤδη γάρ με περιβάλλει σκότος», Ευρ.) 4. ντύνω, ενδύω… … Dictionary of Greek
Der gefesselte Prometheus (Gemälde) — Der gefesselte Prometheus (InvNr.WRM 1044) Jacob Jordaens, 1640 Öl auf Leinwand, 245 cm × 178 cm Wallraf Richartz Museum Das Gemälde Der gefesselte Prometheus des Antwerpeners Jacob Jordaens (1593–1678) … Deutsch Wikipedia
Prometheus Fesselung — Der gefesselte Prometheus (InvNr.WRM 1044) Jacob Jordaens, 1640 Öl auf Leinwand, 245 cm × 178 cm Wallraf Richartz Museum Das Gemälde Der gefesselte Prometheus des Antwerpeners Jacob Jordaens (1593–1678) gehört zu den Ausstellungsst … Deutsch Wikipedia
καθαρτής — (Cathartes). Γένος πτηνών της οικογένειας των καθαρτιδών (βλ. λ.). * * * ο (Α καθαρτής, θηλ. καθάρτρια) [καθαίρω] αυτός που καθαρίζει, που εξαγνίζει από ενοχή ή από μίασμα («σοῡ γὰρ ἔρχομαι δίκη καθαρτὴς πρὸς θεῶν ὡρμημένος», Σοφ.) νεοελλ. ζωολ.… … Dictionary of Greek
κατείπον — κατεῑπον και κατεῑπα (Α) (χρησιμοποιείται ως αόρ. β τού καταγορεύω*) 1. (με γεν. ή με εμπρόθ. προσδ.) κατηγορώ, καταγγέλλω κάποιον («μὴ πρὸς θεῶν ἡμῶν κατείπης», Αριστοφ.) 2. (με αιτ.) αναφέρω, ανακοινώνω, καταγγέλλω, προδίνω κάποιον ή κάτι 3.… … Dictionary of Greek
μα — (I) (AM μά) 1. μόριο, εισαγωγικό όρκου, το οποίο χρησιμοποιείται και σε περιπτώσεις έντονης διαμαρτυρίας και ακολουθείται από την αιτιατική τού ονόματος ή τού πράγματος που επικαλείται αυτός που ορκίζεται, και λαμβάνεται ως ομοτικό, δηλ.… … Dictionary of Greek