-
1 ούρεσιν
-
2 οὔρεσιν
-
3 ὄρος
ὄρος, εος, τό: gen. pl. ὀρέων (the form proper to [dialect] Ion. and other dialects) is required by the metre in E.Ba. 719 (iamb.) and freq. in lyr. verse, as S.OT 1106, and is alone used in LXX, Ge.8.5, al., cf. IG7.2225.18 (ii B. C.), Apoc.6.15; but ὀρῶν (the [dialect] Att. form) is required in A. Pr. 719, 811, Fr. 342, E.Ba. 791, and occurs in Th.3.24, Pl.Criti. 111c, SIG888.120 (Scaptopara, iii A. D.), etc.: the [dialect] Ep. and Lyr.forms οὔρεος, οὔρεϊ, οὔρεα, οὔρεσι prob. have οὐρ- metri gr. for ὀρ- (so ὤρεα, ὤρεος metri gr. in [dialect] Dor., Theoc.1.77, 115,4.35, Hymn.Is.162): the [dialect] Ion. form is ὀρ-, Od.9.21, al., Anacr.2.5,A v. ὄρειος ( οὔρεσιν is an Epicism in Semon.14.1, cf. οὔρη at end of a hexam., IG12(8).445.6 ([place name] Thasos)); ὄρος is found in codd. of Hdt.1.43, 2.8,12, 7.176 and should perh. be restd. elsewh.:—mountain, hill,ὄρεος κορυφῇσι Il.3.10
, al.;οὔρεος ἐν βήσσῃσιν 11.87
;ἐν ὄρεσσι 1.235
, al.;ἐν οὔρεσιν 24.614
, al.;τρέμε δ' οὔρεα μακρά 13.18
, etc.;Γαῖα.. γείνατο δ' Οὔρεα μακρά, θεῶν χαρίεντας ἐναύλους Hes.Th. 129
.2 canton, parish, ὄ. Ἀργειατᾶν, ὄ. Ὀγχνιάἱον, etc., Mnemos.42.332 (Argos, iv B.C.).3 in Egypt, desert, PTeb. 383.61 (i A. D.); as place of burial, POxy.274.27 (i A. D.), PRyl.153.5 (ii A. D.), PGrenf.2.77.22 (iii/iv A. D.).4 part of the foot, = τὸ ἄνω πρὸ τῶν δακτύλων, Poll.2.197.5 = ἀμίς, Sch.Ar.Ach.82. -
4 δρῦς
δρῦς, δρυός, ἡ, die Eiche; von Hom. an überall. Homerische Formen: δρῠς nomin. singul. Iliad. 13, 389, δρυός Iliad. 22, 126 Odyss. 14, 12, δρυΐ Iliad. 18, 558, δρύες Iliad. 12, 132, δρυσίν Iliad. 14, 398 Odyss. 9, 186, δρῠς accusat. plural. Iliad. 11, 494. 23, 118. Bei Sophocl. Meleag. frgm. 354 ed. Dindorf. Oxon. (aus Hesych. s. v. Ἰξοφόρους) accusat. plural. δρύας; bei Aristoph. Nub. 402 accusat. plural. τὰς δρῠς τὰς μεγάλας. Der accus. sing. lautet regelmäßig δρῠν; abweichend δρύα Quint. Sm. 3, 280. Bei Arcad. p. 131, 16 dual. δρύε. Masculin. war das Wort bei den Peloponnesiern nach Scholl. Aristoph. Nub. 401; es findet sich als mascul. bei Sp.; bei Homer deutlich als femin. Iliad. 11, 494 πολλὰς δὲ δρῠς ἀζαλέας und Iliad. 23, 118 αὐτίκ' ἄρα δρῦς ὑ ψικόμους ταναήκεϊ χαλκῷ τάμνον ἐπειγόμενοι· ταὶ δἔ μεγάλα κτυπέουσαι πῖπτον. τὰς μὲν ἔπειτα διαπλήσσοντες Ἀχαιοὶ ἔκδεον ἡμιόνων (vgl. Scholl. Aristonic.); auch Iliad. 12, 132 ἕστασαν ὡς ὅτε τε δρύες οὔρεσιν ὑψικάρηνοι, αἵ τ' ἄνεμον μίμνουσι καὶ ὑετὸν ἤματα πάντα, ῥίζῃσιν μεγάλῃσι διηνεκέεσσ' ἀραρυῖαι. Die δρῠς war dem Zeus heilig, dessen Stimme aus der Orakeleiche von Dodona ertönte, Odyss. 14, 328. 19, 297 τὸν δ' ἐς Δωδώνην φάτο βήμεναι, ὄφρα ϑεοῖο ἐκ δρυὸς ὑψικόμοιο Διὸς βουλὴν ἐπακούσαι, ὅππως νοστήσῃ (νοστήσειε) κτἑ.; im plural. Aeschyl. Prom. 832 τὴν αἰπύνωτόν τ' ἀμφὶ Δωδώνην, ἵνα μαντεῖα ϑῶκός τ' ἐστὶ Θεσπρωτοῦ Διός, τέρας τ' ἄπιστον. αἱ προσήγοροι δρύες, ὑφ' ὧν σὺ λαμπρῶς κοὐδὲν αἰνικτηρίως προσηγορεύϑης ἡ Διὸς κλεινὴ δάμαρ μέλλουσ' ἔσεσϑ', εἰ τῶνδε προσσαίνει σέ τι κτἑ.; im singular. Soph. Trach. 1168 ἃ τῶν ὀρείων καὶ χαμαικοιτῶν ἐγὼ Σελλῶν ἐσελϑὼν ἄλσος εἰσεγραψάμην πρὸς τῆς πατρῴας καὶ πολυγλώσσου δρυός, ἥ μοι χρόνῳ τῷ ζῶντι καὶ παρόντι νῦν ἔφασκεμόχϑων τῶν ἐφεστώτων ἐμοὶ λύσιν τελεῖσϑαι. Auch Herodot. 2, 55 redet nur von einem Baune, den er φηγός nennt. Die Eiche scheint im Leben der ältesten Griechen überhaupt eine große Rolle gespielt zu haben; uralte Sprichwörter: Hom. Odyss. 19, 163 ἀλλὰ καὶ ὧς μοι εἰπὲ τεὸν γένος, ὁππόϑεν ἐσσί· οὐ γὰρ ἀπὸ δρυός ἐσσι παλαιφάτου, οὐδ' ἀπὸ πέτρης, »du stammst doch nicht von der Eiche, auch nicht vom Felsen«, d. h. du mußt doch Aeltern und Vaterland haben, du bist doch nicht vom Himmel gefallen, nicht hinter dem Zaune gefunden; man beachte das παλαιφάτου, durch welches Homer schon die Redensart als ein altes Sprichw. bezeichnet; übrigens giebt es eine var. lect. παλαιφάγου, Scholl. τινὲς δὲ παλαι ex φάγου, ἐπειδὴ οἱ παλαιοὶ ἐβαλανοφάγουν· παρὸ καὶ φηγός ὡς φαγός τις οὖσα; die Homerische Stelle hat vor Augen Plat. Rep. VIII, 544 d ἢ οἴει ἐκ δρυός ποϑεν ἢ ἐκ πέτρας τὰς πολιτείας γίγνεσϑαι, ἀλλ' οὐχὶ ἐκ τῶν ἠϑῶν τῶν ἐν ταῖς πόλεσιν κτἑ.; Apolog. 34 d καὶ γὰρ τοῠτο αὐτὸ τὸ τοῠ Ὁμήρου, οὐδ' ἐγὼ ἀπὸ δρυὸς οὐδ' ἀπὸ πέτρης πέφυκα, ἀλλ' ἐξ ἀνϑρώπων, ὥστε καὶ οἰκεῖοί μοί εἰσι καὶ υἱεῖς κτἑ. Hom. Iliad. 29, 126 ἀλλὰ τίη μοι ταῠτα φίλος διελέξατο ϑυμός; – οὐ μέν πως νῖν ἔστιν ἀπὸ δρυὸς οὐδ' ἀπὸ πέτρης τῷ ὀαριζέμεναι, ἅ τε παρϑένος ἠίϑεός τε, παρϑένος ἠίϑεός τ' ὀαρίζετον ἀλλήλοιιν, es ist nicht Zeit, ein ruhiges und weitschweifiges Gespräch zu führen, von der Eiche und vom Felsen anhebend; Hesiod. Theogon. 35 ἀλλὰ τίη μοι ταῠτα περὶ δρῠν ἢ περὶ πέτρην; vgl. Gruppe Über die Theogonie des Hesiod (Berlin 1841) S. 38. Plat. Phaedr. 275 b οἱ δέ γ', ὦ φίλε, ἐν τῷ τοῠ Διὸς τοῦ Δωδωναίου ἱερῷ δρυὸς λόγους ἔφησαν μαντικοὺς πρώτους γενέσϑαι. τοῖς μὲν οὖν τότε, ἅτε οὐκ οὖσι σοφοῖς ὥσπερ ὑμεῖς οἱ νέοι, ἀπέχρη δρυὸς καὶ πέτρας ἀκούειν ὑπ' εὐηϑείας, εἰ μόνον ἀληϑῆ λέγοιεν· σοὶ δ' ἴσως διαφέρει τίς ὁ λέγων καὶ ποδαπός. Plutarch. Adv. Stoic. 44 καίτοι λέγεται μὲν ὁ Λυγκεὺς ἐκεῖνος διὰ πέτρας καὶ διὰ δρυὸς ὁρᾷν. Allgemein bekannt it das δρύας καὶ πέτρας ἄγειν des Orpheus, vgl. z. B. Antipat Sid. 67 (VII, 8) Οὐκέτι ϑελγομένας, Ὀρφεῠ, δρύας, οὐκέτι πέτρας ἄξεις. Ueber die Redensarten ἄλλην δρῠν βαλάνιζε und ἅλις δρυός fz. B Eustath. Odyss. 19, 163 p. 1859, 49. – In alterthümlicher Sprache soll das Wort δρῠς die allgemeine Bedeutung » Baum« gehabt haben: Scholl. Aristonic. Iliad. 11, 86 – καϑ' ἣν ὥραν καὶ ὁ δρυτόμος ἀριστοποιεῖται, ἤγουν ὁ ὑλοτόμος, ὁ ξυλοτόμος· δρῠν γὰρ ἐκάλουν οἱ παλαιοὶ ἀπὸ τοῠ ἀρχαιοτέρου πᾶν δένδρον, Lehrs Aristarch. p. 153; vgl. Hesych. Δρῠς· πᾶν ξύλον καὶ δένδρον; Etymol. m. p. 288, 21 πᾶν γὰρ ξύλον δρῠς καλεῖται παρὰ τοῖς παλαιοῖς κτἑ. In der That scheint δρῠς verwandt zu sein mit δένδρεον, δένδρον, δενδρύδιον, δενδρυάζω, wie mit δόρυ, δούρειος, δουράτεος, und mit δρίος, δρυμός, δρυμά; Sanskrit. drus = Holz, Baum, drumas = Baum, dâru = Holz; Goth. triu = Baum; Alts. trio = Balken, Holz, Baum. Hiernach wäre für δρῠς die Bedeutung » Baum« die Grundbedeutung, vgl. Curtius Grundzüge der Griech. Etymologie Tb. 1 S. 204. Man erklärt Soph. Trach. 766 πιείρας δρυός = Fichte; und Eurip. Cycl. 615 δρυὸς ἄσπετον ἔρνος = Oelbaum. – Redensart δρῠν φέρειν διὰ τῆς ἀγορᾶς, einen Baumzweig tragen, was die Freigelassenen bei den Panathenäen thun mußten, B. A. p. 242. – Auf Menschen übertr., wie alter Knast (vgl. γεράνδρυον), ein alter Mensch, Myrin. 2 (VI, 254); vgl. Artemid. 2, 25 – Bei Hesiod. O. 436 ist das υ in δρυός lang, δρυὸς ἔλυμα Versanfang.
-
5 οἰκέω
οἰκέω, 1) sein Haus haben, wohnen, von einzelnen Menschen oder Familien, wie von ganzen Völkern, ihre Wohnsitze haben; ᾤκεον δ' ἐν Πλευρῶνι, Il. 14, 116; ᾤκει γὰρ ἐν ἄλσεϊ, Od. 9, 200. 400; παρὰ Βοιβιάδος κρημνοῖσιν ᾤκει, Pind. P. 3, 34; οὐρανῷ, N. 10, 58 (wie οὔρεσιν οἰκήσω Callim. Dian. 20); ὑπὲρ ἁλός, 7, 65; χρυσόῤῥυτον ἀμφὶ νᾶμα, Aesch. Prom. 808; ἐν χρήμασι πατρῴοις, Eum. 728; Αἴγισϑον ἔνϑ' ᾤκηκεν ἱστορῶ, Soph. El. 1090; μετά τινος, von der Frau, O. R. 990; auch übertr., τὸ τὴν φροντίδ' ἔξω τῶν κακῶν οἰκεῖν γλυκύ, 1390; ναοῖσιν οἰκεῖς τοῖςδέ γ' ἢ κατὰ στέγας, Eur. Ion 314; ἐν ταὐτῷ, Ar. Av. 967; in Prosa, οἴκεε ἐν Πίνδῳ, Her. 1, 56, der auch νόμος ἐν νήσῳ οἰκέει sagt, = das Gesetz herrscht daselbst, 2, 166; ὅσοι ὑπὸ βαρβάροις οἰκοῦσι, Plat. Conv. 182 b, öfter. – Auch πόλις εὖ οἰκεῖ u. ä., die Stadt befindet sich wohl, wird gut verwaltet, Plat. Legg. III, 702 a; ἕως ἂν ἡ πόλις σοι οἰκῇ σωφρόνως, Rep. VI, 423 a, denn bei πόλις ist immer an die πολῖται zu denken (vgl. auch 3); so auch Dem., τὰς ἀσφαλῶς οἰκεῖν οἰομένας πόλεις, Lept. 49. Vgl. Xen. Cyr. 8, 1, 2 Mem. 1, 2, 64; πόλεις περὶ τὴν ὑμετέραν οἰκοῦσι, Hell. 7, 1, 3. – 2) trans., oewohnen; ὑπωρείας ᾤκεον Ἴδης, Il. 20, 218; pass., οἰκέοιτο πόλις, 4, 18; auch von Menschen, angesiedelt werden, τριχϑὰ δ' ᾤκηϑεν καταφυλαδόν, 2, 668 (dah. ᾤκησεν εἰς Θήβας, Schol. Eur. Phoen. 1116, hinziehen; vgl. Luc. Asin. 1); πόλιν οἰκεῖ, Pind. N. 7, 9; Ἀλφεόν, Ol. 6, 34; ἕδος, I. 1, 31, öfter; ἐν Ἄργει δώματ' οἰκήσει πατρός, Aesch. Eum. 624; Suppl. 989; pass., ἀκτὴ οἰκουμένη, Soph. Phil. 2, γῆν οὔτ' εὔορμον, οὔτ' οἰκουμένην, 221; häufig bei Eur., χϑόνα, ἑστίαν, δόμους u. ä., auch pass., εὖ οἰκουμένας πόλεις, Hipp. 486, auch ποῦ τοὺς Φρύγας λέγουσιν ᾠκῆσϑαι, I. A. 662, wie οὗ φασι Κενταύρειον οἰκεῖσϑαι γένος, I. A. 706, sich ansiedelten; so braucht Her. bes. das perf. οἴκημαι, ἐν τῇ ἠπείρῳ 1, 27, vgl. 5, 73. 8, 115, auch mit dem accus., wie das act., τὰς νήσους, bewohnen, 1, 127; komisch sagt Ar. Ran. 105 μὴ τὸν ἐμὸν οἴκει νοῦν· ἔχεις γὰρ οἰκίαν, nimm meinen Geist nicht ein; οἴκεε γῆν Her. 1, 56, τούτους τοὺς χώρους οἴκησαν 6, 33; ἔδοσαν Θυρέαν οἰκεῖν, Thuc. 2, 27; Plat. u. A.; – οἰκεῖσϑαι auch allgemeiner, = gelegen sein, πόλις ἐπὶ τῇ ϑαλάττῃ οἰκουμένη, eigentl. die am Meere bewohnt wird, Xen. An. 1, 4, 1, vgl. Krüger zu 5, 4, 15; οἰκεῖται ἡ πόλις ἐπί τινος χεῤῥονήσου, Pol. 4, 56, 5; ἡ οἰκουμένη, überh. die bewohnte Erde, ist oft im engeren Sinne die von den Griechen bewohnte, im Ggstz der Barbarenländer, und später unter den Römern der orbis Romanus. – 3) verwalten, einrichten; ἄμεινον τὰς πόλεις, Thuc. 3, 37, der auch vrbdt διὰ τὸ μὴ εἰς ὀλίγους, ἀλλ' εἰς πλείονας οἰκεῖν δημ οκρατία κέκληται, 2, 37 (v. l. ἥκειν), d. i. weil die Regierung nicht in den Händen Weniger, sondern des Volkes ist (vgl. unter li; καϑ' ὅτι ἄριστα ἡ πόλις οἰκήσεται, 8, 67, für οἰκηϑήσεται, wie Plat. Lach. 185 a; Aesch. 1, 22; Dem. 58, 62 u. A.; τὴν οἰκίαν εὖ οἰκεῖν, Plat. Men. 71 e; δι' ὧν πόλις ἄριστα οἰκεῖται, Legg. IV, 713 b, öfter; Xen. Cyr. 8, 1, 4 u. öfter, u. Folgde.
-
6 ἀπ-ερείδω
ἀπ-ερείδω (s. ἐρείδω), stützen auf etwas, act. erst Sp., ὅταν ἀπερείδωσι τὰς ὄψεις, den Blick heften, Plut. Symp. 5, 7, 3; πρός τι, auf etwas, Luc. enc. Dem. 17; intr., ἔνϑα ἂν ἡ ὄψις ἀπερείδῃ, wo der Blick haftet. – Gew. med., sich ganz auf etwas stützen, τοῖς μέλεσιν ἀπερειδόμενοι, κώλοις, Plat. Conv. 190 a Tim. 44 e, u. öfter; auch Sp., πείσμασιν ἀγκύρας ἀπερείδεται ναῦς Archimel. 1 ( App. 15); εἴς τι Plat. Rep. VI, 508 d; ἔν τινι Xen. de re equ. 10, 7; häufiger bei Folgdn, ἐπίτι Pol. 28, 17; πρὸς τὴν πίστιν 12, 11, auf etwas fußen; τοὺς ὀδυρμοὺς ἐπὶ τὴν τύχην, dagegen richten, Plut. de superst. 7; ὄψιν εἴς τι, den Blick auf etwas werfen, Luc. Icarom. 12; ähnl. ἐλπίδας, ὀργὴν εἴς τινα, seinen Zorn auslassen, Pol. 25, 5. 1, 69; πληγάς, ϑυμόν, Plut.; δυςμένειαν πρός τινα Aristid. 7; τὴν ἄγνοιαν ἐπὶ τοὺς αἰτίους, sein Versehen auf die Schuldigen schieben, Pol. 38, 1; χάριν ἐπί τινα 24, 3; τὴν λείαν εἰς τόπον, deponiren, 3, 92; Call, Del. 120 ἐν οὔρεσιν ὠδῖνας ἀπηρείσαντο λέαιναι, gebären, euixae sunt. Das perf. ἀπηρεῖσϑαι ist Pol. 3, 66, τὰς δυνάμεις εἰς ἀσφαλὲς ἀπηρεῖσϑαι νομίζων, nicht nothwendig pass. zu nehmen; vgl. 3, 109 ἡ πατρὶς πᾶσαν προϑυμίαν καὶ δύναμιν εἰς ὑμᾶς ἀπήρεισται, hat sie in eure Hände gelegt.
-
7 ξυγκλειω
староатт. тж. ξυγκλῄω, ион. συγκληΐω (aor. συνέκλεισα, pf. συγκέκλεικα; pass.: aor. συνεκλείσθην - староатт. ξυνεκλῄσθην, pf. συγκέκλειμαι и συγκέκλεισμαι - староатт. ξυγκέκλῃμαι, ион. συγκεκλήϊμαι)1) запирать, затворять(πύλας Thuc.; θύρας Xen.)
σύγκλειε! Arph. — запри дверь!;οἱ πρὸς ἀργύριον συγκεκλεισμένοι Diod. — заключенные за неуплату денег2) закрывать, смыкать(βλέφαρα ἐν τῷ ὕπνῳ Xen.; στόμα Eur.)
3) смыкать, соединять(τὰς ἀσπίδας Xen.)
ξυγκλῄσαντες ἐχώρησαν Thuc. — (лакедемоняне) сомкнутым строем отступили;τὸ διάκενον καὴ οὐ ξυγκλῃσθέν Thuc. — незаполненный прорыв (в боевых порядках);συγκλεῖσαι τέν ἀρχέν τῇ τελευτῇ Isocr. — связать начало с концом;συγκλεισθῆναι ταῖς ἐπιγαμίαις Xen. — быть связанными посредством браков;ξ. τέν ἐκκλησίαν ἐς τὸν Κολωνόν Thuc. — созывать народное собрание в Колоне4) окружать, оцеплять(τοὺς πολεμίους Polyb.)
σ. τὸ Ῥήγιον εἰς τέν πολιορκίαν Polyb. — держать Регий в осаде;συγκλεῖσαι πλῆθος ἰχθύων πολύ NT. — поймать множество рыбы5) замыкать, опоясывать, окаймлять, окружать(τὸν χῶρον ἐπ΄ ἀμφότερα Her.; αἱ συγκλείουσαι πλευραὴ τὸ στῆθος Arst.)
συγκεκληϊμένος πάντοθεν οὔρεσιν Her. — отовсюду окруженный горами6) окутывать(ξυγκεκλῃμένη πέπλοις Eur.)
7) перерезать, отрезать:(ἥ πολεμία) ξυνέκλῃε διὰ μέσου Thuc. неприятельская территория посредине перерезала путь
8) сталкивать, сшибатьσ. τινὰς ἔριδι στυγερᾷ Eur. — посеять между кем-л. страшную ненависть
9) припирать, загонять, принуждатьσ. τινὰ εἰς φόρους Polyb. — заставлять кого-л. платить дань;
σ. πρὸς τὸν ἔσχατον καιρόν Polyb. — доводить до крайности;συγκλείεσθαι ὑπὸ τῶν καιρῶν или πραγμάτων Polyb. — быть вынуждаемым обстоятельствами;συγκλειούσης τῆς ὥρας Polyb. — так как время не допускало промедления10) обрекать(τινὰ εἰς ἀπείθειαν и τὰ πάντα ὑπὸ ἁμαρτίαν NT.)
-
8 συγκλειω
староатт. тж. ξυγκλῄω, ион. συγκληΐω (aor. συνέκλεισα, pf. συγκέκλεικα; pass.: aor. συνεκλείσθην - староатт. ξυνεκλῄσθην, pf. συγκέκλειμαι и συγκέκλεισμαι - староатт. ξυγκέκλῃμαι, ион. συγκεκλήϊμαι)1) запирать, затворять(πύλας Thuc.; θύρας Xen.)
σύγκλειε! Arph. — запри дверь!;οἱ πρὸς ἀργύριον συγκεκλεισμένοι Diod. — заключенные за неуплату денег2) закрывать, смыкать(βλέφαρα ἐν τῷ ὕπνῳ Xen.; στόμα Eur.)
3) смыкать, соединять(τὰς ἀσπίδας Xen.)
ξυγκλῄσαντες ἐχώρησαν Thuc. — (лакедемоняне) сомкнутым строем отступили;τὸ διάκενον καὴ οὐ ξυγκλῃσθέν Thuc. — незаполненный прорыв (в боевых порядках);συγκλεῖσαι τέν ἀρχέν τῇ τελευτῇ Isocr. — связать начало с концом;συγκλεισθῆναι ταῖς ἐπιγαμίαις Xen. — быть связанными посредством браков;ξ. τέν ἐκκλησίαν ἐς τὸν Κολωνόν Thuc. — созывать народное собрание в Колоне4) окружать, оцеплять(τοὺς πολεμίους Polyb.)
σ. τὸ Ῥήγιον εἰς τέν πολιορκίαν Polyb. — держать Регий в осаде;συγκλεῖσαι πλῆθος ἰχθύων πολύ NT. — поймать множество рыбы5) замыкать, опоясывать, окаймлять, окружать(τὸν χῶρον ἐπ΄ ἀμφότερα Her.; αἱ συγκλείουσαι πλευραὴ τὸ στῆθος Arst.)
συγκεκληϊμένος πάντοθεν οὔρεσιν Her. — отовсюду окруженный горами6) окутывать(ξυγκεκλῃμένη πέπλοις Eur.)
7) перерезать, отрезать:(ἥ πολεμία) ξυνέκλῃε διὰ μέσου Thuc. неприятельская территория посредине перерезала путь
8) сталкивать, сшибатьσ. τινὰς ἔριδι στυγερᾷ Eur. — посеять между кем-л. страшную ненависть
9) припирать, загонять, принуждатьσ. τινὰ εἰς φόρους Polyb. — заставлять кого-л. платить дань;
σ. πρὸς τὸν ἔσχατον καιρόν Polyb. — доводить до крайности;συγκλείεσθαι ὑπὸ τῶν καιρῶν или πραγμάτων Polyb. — быть вынуждаемым обстоятельствами;συγκλειούσης τῆς ὥρας Polyb. — так как время не допускало промедления10) обрекать(τινὰ εἰς ἀπείθειαν и τὰ πάντα ὑπὸ ἁμαρτίαν NT.)
-
9 παραινέω
1 advise, make aware of, c. acc. & dat.ἐφημοσύναν, τά ποτ' ἐν οὔρεσιν φαντὶ μεγαλοσθενεῖ Φιλύρας υἱὸν ὀρφανιζομένῳ Πηλείδᾳ παραινεῖν P. 6.23
υἱοῖσί τε φράζων παραινεῖ (sc. τοῦτ' ἔπος) I. 6.68 -
10 τε
τε, enclitic Particle, with two main uses (v. infr. A, B).A as a Conjunction,I τε.. τε, both.. and, joining single words, phrases, clauses, or sentences, the first τε merely pointing forward to the second,ἀνδρῶν τε θεῶν τε Il.1.544
;ἀγαθῶν τε κακῶν τε Hes.Op. 669
;δίψῃ τε λιμῷ τε A.Pers. 491
, cf. S.Aj.34,35, Ar.Ach. 370, 375;τήν τε νῆσον τήν τε ἤπειρον Th.4.8
, cf. Antipho 2.3.3, Pl. R. 373b;λυσόμενός τε θύγατρα, φέρων τ' ἀπερείσι' ἄποινα Il.1.13
; παῖδά τε σοὶ ἀγέμεν Φοίβῳ θ' ἱερὴν ἑκατόμβην ῥέξαι ib. 443; the elements joined by τε.. τε are usu. short in Hom., longer in later Gr., e.g.ἐπειδὴ πρόξενοί τέ εἰσιν Ἀθηναίων καὶ εὐεργέται.., ἔν τε τῇ στήλῃ γέγραπται IG12.103.7
;ἥ τε γὰρ γῆ.. εὔυδρός ἐστι, ποταμοί τε δι' αὐτῆς ῥέουσι Hdt.4.47
; χρὴ.. τούς τε πρεσβυτέρους ὁμοιωθῆναι τοῖς πρὶν ἔργοις, τούς τε νεωτέρους.. μὴ αἰσχῦναι κτλ. Th.4.92, cf. Pl.R. 474c, X.Cyr.1.4.25, Is.1.50; τά τε γὰρ ληφθέντα πάντ' ἂν σῴζοιτο οἵ τ' ἀδικήσαντες κατ' ἀξίαν λάβοιεν τὰ ἐπιτίμια Aen. Tact.16.8, cf. Gp.2.49.1, 12.3.2-3;τούτου γὰρ γενομένου.. τά τε ἐχφόρια Χρυσέρμῳ δυνήσομαι ἀποδοῦναι, ἐγώ τε ἔσομαι παρὰ σοῦ φιλανθρωπίας τετευχώς PEnteux.60.11
(iii B.C.);κλείειν τε τὰ βλέφαρα δεομένων ἐλπιζόντων τε κοιμηθήσεσθαι Gal.16.494
, cf. 495,501; this use is common at all times in οὔτε.. οὔτε, μήτε.. μήτε, εἴτε.. εἴτε (qq.v.); τε may be used three or more times,ἔν τ' ἄρα οἱ φῦ χειρί, ἔπος τ' ἔφατ' ἔκ τ' ὀνόμαζεν Od.15.530
, cf. Il.1.177, 2.58, A.Pr. 89sq., B.17.19sq., Lys. 19.17, X.Cyr.3.3.36:— ἑνδεκάτη τε δυωδεκάτη τε prob. means the eleventh or twelfth, Od.2.374, 4.588:—sts. τε.. τε couples alternatives, , cf. Heracl. 153, El. 391; hence we find τε.. ἢ.., Pl.Tht. 143c, Ion 535d; on ἢ (or ἦ) .. τε in Il.2.289 and A.Eu. 524 (lyr.) v. ἦ 1.3.2 the first clause may be negative, the second affirmative, asἐκκλησίαν τε οὐκ ἐποίει.., τήν τε πόλιν ἐφύλασσε Th.2.22
; but οὔτε.. τε is more freq., asοὔτε ποσίν εἰμι ταχύς.., γιγνώσκω τε X.Cyr.2.3.6
(v.οὔτε 11.4
); we also find οὐ.. τε.. , asοὐχ ἡσύχαζον.., παρεκάλουν τε τοὺς ξυμμάχους Th.1.67
; and μὴ.. τε.. , as ἵνα μή τι διαφύγῃ ἡμᾶς, εἴ τέ τι βούλει κτλ. Pl.Phd. 95e.a τε.. δὲ.. , asκόμισαί τέ με, δὸς δέ μοι ἵππους Il.5.359
, cf. 7.418, S.OC 367, Tr. 285, E.Ph. 1625;ἐσθὰς ἀμφότερόν νιν ἔχεν, ἅ τε.. ἐπιχώριος.., ἀμφὶ δὲ παρδαλέᾳ στέγετο Pi.P.4.80
;διήκουέ τε.., ἔπειτα δὲ καὶ ἐπῄνεσε X.Cyr.4.4.3
; so with ἅμα δὲ καὶ.., ὡσαύτως δὲ καὶ.., Th.1.25, Pl.Smp. 186e:—so τε.., ἀτὰρ οὖν καὶ.., Id.Hp.Ma. 295e.bμὲν.. τε.., ἄνδρα μὲν.., τρεῖς τε κασιγνήτους Il.19.291
-3, cf. Od.22.475-6, Pi.O.6.88, 7.88, A.Th. 924, Ch. 585 (lyr.), S.Ant. 963 (lyr.), E.Heracl. 337 codd., Cyc.41 (lyr.), Ar.Nu. 563(lyr.), Pl.Phdr. 266c, Lg. 927b: v. μέν A. 11.6c.4 a single τε ( and) joins a word, phrase, or (esp. later) clause or sentence to what precedes,τελευτὴν κεφαλήν τε Pl.Ti. 69a
; θνητὰ ἀθάνατά τε ib.c;Ζεῦ ἄλλοι τε θεοί Il.6.476
; ; ῥίγησέν τ' ἂρ ἔπειτα ἄναξ ἀνδρῶν Ἀγαμέμνων v.l. for δ' ἂρ in 11.254; ἕν τε οὐδὲν κατέστη ἴαμα.., σῶμά τε αὔταρκες ὂν οὐδὲν διεφάνη.., Th.2.51; τά τε ἱερὰ.. νεκρῶν πλέα ἦν.. ib.52; νόμοι τε πάντες ξυνεταράχθησαν ibid.; , cf. 253, 262, al.;εἴς τε τὰς ἄλλας.. ἀθροίζεσθαι Aen.Tact.3.5
; τῶν τε ἀρχόντων.. ib.6, cf. 10.8, al.;ὅ τε γραφεὶς κύκλος.. Archim.Spir.11
Def.7;πρός τε τούτοις φησὶν.. PEnteux.63.18
(iii B.C.);χωρίς τε τούτων Plb.2.56.13
, 61.1, 3.17.7;ταῦτά τ' ἐγίνετο.. Id.2.43.6
, cf. 3.70.4;ἀπαιτούμενός τε ὑπ' ἐμοῦ τὰ ἔρια οὐκ ἀποδίδωσί PEnteux.2.6
, cf. 8.4, al. (iii B.C.); γράψαι Ἀγαθοκλεῖ τῷ ἐπιστάτῃ διασαφῆσαί τε αὐτῷ ib.81.21 (iii B.C.);καθόλου τε.. Arr.Epict.1.19.13
, cf. 2.2.17; , cf. 24, al.;ὄξει βαφικῷ στυπτηρίᾳ τε PHolm. 1.4
, cf. Gem.16.6;χρὴ.. λαχάνων ἅπτεσθαι, κοιλίαν τε λύειν Gp.1.12.19
, cf. 2.2.2, al.; this τε may be used any number of times, Od.4.149- 150, 14.75, 158-9, Men.Pk.15,16,20, Hipparch.1.9.8, Act.Ap.2.43,46, 4.13, 14, al.II τε.. καὶ.. , or τε καὶ.. , both.. and.., where τε points forward to καί, and usu. need not be translated, e.g. ; εἰ δὴ ὁμοῦ πόλεμός τε δαμᾷ καὶ λοιμὸς Ἀχαιούς ib.61; δειλός τε καὶ οὐτιδανὸς καλεοίμην ib. 293;ζωόν τε καὶ ἀρτεμέα 7.308
, cf. 327, 338, al.;τῆς τε γῆς ἐούσης ἐπιτηδέης καὶ τῶν ποταμῶν ἐόντων σφι συμμάχων Hdt.4.47
;βούλεταί τε καὶ ἐπίσταται Th.2.35
;ὁ φύς τε καὶ τραφείς Pl.R. 396c
;βάσιν τε γὰρ πάλιν τὴν αὐτὴν ἔχουσι τὴν ΖΒ καὶ.. Euc.1.47
; sts. the elements joined by τε.. καὶ.. are joined in order to be compared or contrasted rather than simply joined, ; ; ; ἐπαύσατό τε ὁ ἄνεμος καὶ τὸ κῦμα ἔστρωτο ib. 193;ταὐτὰ.. νῦν τε καὶ τότε Ar.Av. 24
; ; ; sts. (like τε.. τε) even used of alternatives,διάνδιχα μερμήριξεν, ἵππους τε στρέψαι καὶ ἐναντίβιον μαχέσασθαι Il.8.168
;ἐν δίκᾳ τε καὶ παρὰ δίκαν Pi.O.2.16
;θεοῦ τε.. θέλοντος καὶ μὴ θέλοντος A.Th. 427
;πείσας τε.. καὶ μὴ τυχών Th.3.42
:—on οἵ τε ἄλλοι καὶ.. , e.g.τοῖς τε ἄλλοις ἅπασι καὶ Λακεδαιμονίοις Isoc.12.249
, and ἄλλως τε καὶ.. , v. ἄλλος 11.6,ἄλλως 1.3
.2 in this sense τ' ἠδέ is only [dialect] Ep.,σκῆπτρόν τ' ἠδὲ θέμιστας Il.9.99
, cf. 1.400, al.; alsoτε.., ἰδέ, χαλκόν τε ἰδὲ λόφον 6.469
, cf. 8.162.3 καὶ.. τε, both.. and.., is occasionally found, as καὶ μητέρα πατέρα τ' E.Alc. 646.b καὶ.. τε perh. means and.. also inκαὶ ναυτικῷ τε ἅμα Th.1.9
;καὶ πρός τε τοὺς Ῥηγίνους Id.6.44
;καὶ αὐτός τε Id.8.68
; v. infr. c. 10.4 τε.. τε or τε.. καὶ.. sts. join elements which are not syntactically parallel, esp. a part. and a finite verb, ἰοῖσίν τε τιτυσκόμενοι λάεσσί τ' ἔβαλλον (for βάλλοντες) Il.3.80; ; ;τῆς τε ὥρας.. ταύτης οὔσης.., καὶ τὸ χωρίον.. χαλεπὸν ἦν Id.7.47
, cf. 4.85, 8.81, 95.5 the copulative τε becomes rare in later Gr.; it is found about 340 times in LXX, mostly in the Pentateuch and 1-4 Ma., only 3 times in Ps.; in the NT it is found about 150 times in Act.Ap., 20 times in Ep.Hebr., and very rarely in the other books.B In [dialect] Ep. (more rarely in other dactylic verse, v. infr. 11) τε stands in general or frequentative statements or in statements of what is well known; such statements are freq. made as justifications of a preceding particular statement or of a preceding exhortation to a particular person or persons; the sense of τε thus approaches that of τοι (cf. τοι and τε in Od.2.276-7, and cf. Il.13.115 with 15.203); although associated with numerous particles and other words of particular types (v. infr.) its meaning remains independent of these and applies to the whole sentence in which it stands: ; ;θεοὶ δέ τε πάντα ἴσασιν 4.379
, cf. 5.79, 447, 10.306, 17.485, Il.9.497, 16.688, 17.176, 21.264; , cf. Od.11.537, Il.24.526;ἤ τ' ἔβλητ' ἤ τ' ἔβαλ' ἄλλον 11.410
;οὐ μὲν γάρ τε κακὸν βασιλευέμεν Od.1.392
;οἳ φύλλοισιν ἐοικότες ἄλλοτε μέν τε ζαφλεγέες τελέθουσιν.. ἄλλοτε δὲ.. Il.21.464
; , cf. 8.169, 170, 15.400; τοῦ γάρ τε ξεῖνος μιμνήσκεται ἤματα πάντα, ἀνδρὸς ξεινοδόκου, ὅς κεν φιλότητα παράσχῃ ib.54, cf. 17.322;ῥεχθὲν δέ τε νήπιος ἔγνω Il.17.32
;παθὼν δέ τε νήπιος ἔγνω Hes.Op. 218
;αἰεὶ γάρ τε νεώτεροι ἀφραδέουσιν Od. 7.294
; δύσζηλοι γάρ τ' εἰμὲν ἐπὶ χθονὶ φῦλ' ἀνθρώπων ib. 307;τοῦ δέ τε πολλοὶ ἐπαυρίσκοντ' ἄνθρωποι, καί τε πολέας ἐσάωσε Il.13.733
-4; τοῦ μὲν γάρ τε κακοῦ τρέπεται χρὼς ἄλλυδις ἄλλῃ, ἐν δέ τέ οἱ κραδίη στέρνοισι πατάσσει.., πάταγος δέ τε γίγνετ' ὀδόντων ib. 279-83; ;νέῳ δέ τε πάντ' ἐπέοικεν.. κεῖσθαι 22.71
;κατέλεξεν ἅπαντα κήδε' ὅσ' ἀνθρώποισι πέλει, τῶν ἄστυ ἁλώῃ· ἄνδρας μὲν κτείνουσι, πόλιν δέ τε πῦρ ἀμαθύνει, τέκνα δέ τ' ἄλλοι ἄγουσι, βαθυζώνους τε γυναῖκας 9.592
-4, cf. 22.492, 495, 499;νεμεσσῶμαί γε μὲν οὐδέν· καὶ γάρ τίς τ' ἀλλοῖον ὀδύρεται ἄνδρ' ὀλέσασα.. ἢ Ὀδυσῆ' Od.19.265
;σχέτλιε, καὶ μέν τίς τε χερείονι πείθεθ' ἑταίρῳ.., αὐτὰρ ἐγὼ θεός εἰμι 20.45
, cf. 23.118, Il.2.292, 9.632; νῦν δὲ μνησώμεθα δόρπου· καὶ γάρ τ' ἠΰκομος Νιόβη ἐμνήσατο σίτου κτλ. 24.602 (where a general inference is implied);ὃν Βριάρεων καλέουσι θεοί, ἄνδρες δέ τε πάντες Αἰγαίων' 1.403
, cf. 2.814, 5.306, 10.258, 14.290; sts. of repeated action by particular persons,ἄλλοτε μέν τε γόῳ φρένα τέρπομαι Od.4.102
;οὐ μὰ γὰρ Ἀπόλλωνα Διὶ φίλον, ᾧ τε σύ, Κάλχαν, εὐχόμενος.. θεοπροπίας ἀναφαίνεις Il.1.86
; ἡ δὲ.. μ' αἰεὶ.. νεικεῖ, καί τέ μέ φησι μάχῃ Τρώεσσιν ἀρήγειν ib. 521;μήτηρ γάρ τέ μέ φησι θεά, Θέτις ἀργυρόπεζα, διχθαδίας κῆρας φερέμεν θανάτοιο τέλοσδε 9.410
.2 in exhortations addressed to an individual, a subsidiary sentence or relative clause in which he is reminded of his special or characteristic sphere of activity is marked by τε, e.g.Ἑρμεία, σοὶ γάρ τε μάλιστά γε φίλτατόν ἐστιν ἀνδρὶ ἑταιρίσσαι καί τ' ἔκλυες ᾧ κ' ἐθέλῃσθα, βάσκ' ἴθι.. Il.24.334
;Ἀτρεΐδη, σοὶ γάρ τε μάλιστά γε λαὸς Ἀχαιῶν πείσονται μύθοισι.., νῦν δ' ἀπὸ πυρκαϊῆς σκέδασον.. 23.156
;δεῦρο δὴ ὄρσο, γρηῢ.., ἥ τε γυναικῶν δμῳάων σκοπός ἐσσι.., ἔρχεο Od. 22.395
, cf. Il.17.249.3 similarly in general and frequentative statements consisting of two clauses (one of which may be a relative clause, freq. containing the subj. or opt.), in which the fulfilment of the condition stated in the subsidiary or subordinate clause is declared to be generally or always followed by the result stated in the principal clause, either or both clauses may contain τε:a the principal clause alone contains τε, ὅς κε θεοῖς ἐπιπείθηται, μάλα τ' ἔκλυον αὐτοῦ Il.1.218
;ὃς δ' ἂν ἀμύμων αὐτὸς ἔῃ καὶ ἀμύμονα εἰδῇ, τοῦ μέν τε κλέος εὐρὺ διὰ ξεῖνοι φορέουσι πάντας ἐπ' ἀνθρώπους, πολλοί τέ μιν ἐσθλὸν ἔειπον Od.19.333
;εἴ περ γὰρ θυμῷ γε μενοινάᾳ πολεμίζειν, ἀλλά τε λάθρῃ γυῖα βαρύνεται.., βλάβεται δέ τε γούνατ' ἰόντι Il.19.165
-6;ᾧ μέν κ' ἀμμείξας δώῃ Ζεὺς τερπικέραυνος, ἄλλοτε μέν τε κακῷ ὅ γε κύρεται ἄλλοτε δ' ἐσθλῷ 24.530
.b the subordinate clause alone contains τε, λάζετο δ' ἔγχος.. τῷ δάμνησι στίχας ἀνδρῶν ἡρώων οἷσίν τε κοτέσσεται ὀβριμοπάτρη 5.747
;ῥεῖα δ' ἀρίγνωτος γόνος ἀνέρος ᾧ τε Κρονίων ὄλβον ἐπικλώση Od.4.207
;ἀντί νυ πολλῶν λαῶν ἐστιν ἀνὴρ ὅν τε Ζεὺς κῆρι φιλήσῃ Il.9.117
, cf. 7.298, Od.6.287, 7.74, 8.547, 18.276; with opt.,ἀλλὰ πολὺ πρώτιστος.. ἕλεσκον ἀνδρῶν δυσμενέων ὅ τέ μοι εἴξειε πόδεσσι 14.221
: it is prob. that τε has been replaced by κε in the text of Hom. in Il.1.218, 9.510 (cf. 508), and some other passages in which κε seems to be used, exceptionally, in general relative clauses.c both clauses contain τε, ὃς μέν τ' αἰδέσεται κούρας Διὸς ἆσσον ἰούσας, τὸν δὲ μέγ' ὤνησαν καί τ' ἔκλυον εὐχομένοιο Il.9.508
-9;εἴ περ γάρ τε χόλον γε καὶ αὐτῆμαρ καταπέψῃ, ἀλλά τε καὶ μετόπισθεν ἔχει κότον 1.82
-3.4 in the subordinate clause of a collective sentence, in which the principal clause states something to be true of all those (i.e. each individual) to whom the predicate of the subordinate clause applies,ὑπόσχωμαι.. κτήματα.. πάντα μάλ' ὅσσα τ' Ἀλέξανδρος.. ἠγάγετο Τροίηνδ'.. δωσέμεν Il.22.115
; , cf. Od.18.131, Il.19.105; , cf. 18.485.5 in relative clauses (and in parenthetic principal clauses) which indicate what is customary, ἐπεὶ οὐχ ἱερήϊον οὐδὲ βοείην ἀρνύσθην, ἅ τε ποσσὶν ἀέθλια γίγνεται ἀνδρῶν which are the usual prizes.., Il.22.160;ἔργ' ἀνδρῶν τε θεῶν τε, τά τε κλείουσιν ἀοιδοί Od.1.338
, cf. 3.435, 4.85, 13.410, 14.226, 17.423, Il.5.332;κύματος ἐξαναδύς, τά τ' ἐρεύγεται ἤπειρόνδε Od.5.438
;μολπή τ' ὀρχηστύς τε, τὰ γάρ τ' ἀναθήματα δαιτός 1.152
: similarly in clauses withοἷά τε (πολλά), κῆτος ἐπισσεύῃ μέγα δαίμων ἐξ ἁλός, οἷά τε πολλὰ τρέφει.. Ἀμφιτρίτη 5.422
;οὐ γάρ σ' οὐδέ.. δαήμονι φωτὶ ἐΐσκω ἄθλων, οἷά τε πολλὰ μετ' ἀνθρώποισι πέλονται 8.160
, cf. 11.364, 14.63, 15.324, 379.6 in relative clauses indicating what is true of all persons or things denoted by the same word, οὐ γάρ τις νήσων ἱππήλατος οὐδ' εὐλείμων αἵ θ' ἁλὶ κεκλίαται no one of the islands which lie in the sea (as all islands do, i.e. no island at all), Od.4.608;ἡμίονον.. ἥ τ' ἀλγίστη δαμάσασθαι Il.23.655
;ἐσθλὸς ἐὼν γαμβρὸς ἢ πενθερός, οἵ τε μάλιστα κήδιστοι τελέθουσι Od.8.582
;αἰετοῦ οἴματ' ἔχων.. ὅς θ' ἅμα κάρτιστός τε καὶ ὤκιστος πετεηνῶν Il.21.252
, cf. 24.294;οὐδέ μιν εἰσοιχνεῦσι κυνηγέται, οἵ τε καθ' ὕλην ἄλγεα πάσχουσιν Od.9.120
;δικασπόλοι, οἵ τε θέμιστας πρὸς Διὸς εἰρύαται Il.1.238
, cf. Od.5.67, 101, Il.1.279, 19.31, 24.415;οἶνός σε τρώει.., ὅς τε καὶ ἄλλους βλάπτει Od.21.293
, cf. 14.464;πάρφασις, ἥ τ' ἔκλεψε νόον πύκα περ φρονεόντων Il.14.217
;οἰκωφελίη, ἥ τε τρέφει ἀγλαὰ τέκνα Od.14.223
.7 when the antecedent is a definite group of gods or men, the relative clause with τε indicates an essential characteristic of the antecedent,Ἐρινύες, αἵ θ' ὑπὸ γαῖαν ἀνθρώπους τείνυνται Il.19.259
;Σειρῆνας.., αἵ ῥά τε πάντας ἀνθρώπους θέλγουσιν Od.12.39
;Φαίηκές μ' ἄγαγον ναυσίκλυτοι, οἵ τε καὶ ἄλλους ἀνθρώπους πέμπουσιν 16.227
, cf. 20.187; ;Λωτοφάγων, οἵ τ' ἄνθινον εἶδαρ ἔδουσι Od.9.84
: similarly when the antecedent is an individual person (incl. god) or thing, the relative clause with τε indicates one of his or its general or essential characteristics or aspects, , cf. 2.669, Od.5.4;Ἑρμείαο ἕκητι διακτόρου, ὅς ῥά τε πάντων ἀνθρώπων ἔργοισι χάριν καὶ κῦδος ὀπάζει 15.319
;Λάμπον καὶ Φαέθονθ', οἵ τ' Ἠῶ πῶλοι ἄγουσι 23.246
;Τειρεσίαο μάντιος ἀλαοῦ, τοῦ τε φρένες ἔμπεδοί εἰσι 10.493
;τεύχεα δύνεις ἀνδρὸς ἀριστῆος, τόν τε τρομέουσι καὶ ἄλλοι Il.17.203
, cf. 7.112; κεῖται ἀνὴρ ὅν τ' (v.l. ὃν)ἶσον ἐτίομεν Ἕκτορι δίῳ, Αἰνείας 5.467
; the relative clause sts. indicates what is customary,οὐδέ σε λήθω τιμῆς ἧς τέ μ' ἔοικε τετιμῆσθαι μετ' Ἀχαιοῖς 23.649
;ἔνθα δ' ἀνὴρ ἐνίαυε πελώριος, ὅς ῥά τε μῆλα οἶος ποιμαίνεσκε Od.9.187
;τῶν πάντων οὐ τόσσον ὀδύρομαι.. ὡς ἑνός, ὅς τέ μοι ὕπνον ἀπεχθαίρει καὶ ἐδωδὴν μνωομένῳ 4.105
;σῆς ἀλόχου.. ἥ τέ τοι αὔτως ἧσται ἐνὶ μεγάροισιν 13.336
;καὶ κήρυκα Μέδοντα σαώσομεν, ὅς τέ μευ αἰεὶ.. κηδέσκετο 22.357
, cf. 346.8 τε is used in descriptions of particular places or things when attention is called to their peculiar or characteristic features, or their position, e.g.Λιβύην, ἵνα τ' ἄρνες ἄφαρ κεραοὶ τελέθουσι Od.4.85
; , cf. 9.124, 13.99, 100, 107, 109, 244; ἓξ δέ τέ οἱ (sc. Σκύλλῃ)δειραὶ περιμήκεες 12.90
, cf. 93,99, 105; ἐν δέ τε Γοργείη κεφαλή (in Athena's αἰγίς) Il.5.741; χαλεπὸν δέ τ' ὀρύσσειν ἀνδράσι γε θνητοῖσι (sc. μῶλυ) Od. 10.305; ; sts. τε draws attention to a well-known custom or permanent feature,ἀρξάμενοι τοῦ χώρου, ὅθεν τέ περ οἰνοχοεύει 21.142
;ἦ μένετε Τρῶας σχεδὸν ἐλθέμεν, ἔνθα τε νῆες εἰρύατ' εὔπρυμνοι Il.4.247
, cf. Od. 6.266;ἐν ποταμῷ, ὅθι τ' ἀρδμὸς ἔην πάντεσσι βοτοῖσιν Il.18.521
, cf. Od.14.353.9 a part of the anatomy is defined by a clause (containing τε) which indicates a feature which universally belongs to it,κατ' ἰσχίον, ἔνθα τε μηρὸς ἰσχίῳ ἐνστρέφεται Il.5.305
, cf. 8.83, 13.547, 16.481, 20.478; similarly a point of time is defined,ὥρῃ ἐν εἰαρινῇ, ὅτε τ' ἤματα μακρὰ πέλονται Od.18.367
.10 τε is used in relative clauses which define a measurement of a particular thing or action by reference to the measurement (in general) of some thing or action well known in daily life,γεφύρωσεν δὲ κέλευθον μακρὴν ἠδ' εὐρεῖαν, ὅσον τ' ἐπὶ δουρὸς ἐρωὴ γίγνεται Il.15.358
; ; , cf. 3.321, al.; more rarely the definition is by reference to the measurement of a particular thing or action, ἤσθιε.. ἕως ὅ τ' ἀοιδὸς ἐνὶ μεγάροισιν ἄειδεν (s.v.l.) 17.358;ἥ τις δὴ τέτληκε τόσα φρεσίν, ὅσσα τ' ἐγώ περ 19.347
.11 the freq. use of τε B in similes is to be explained under one or other of the foregoing heads, e.g. when reference is made to generally known kinds of things or natural phenomena, to human experience in daily life, or to well-known phenomena of the animal world, Il.2.456, 459, 463, 468, 470, 471, 474, 481, 3.23-5,33, 11.415-7, al.; or when universal characteristics of gods, men, animals, etc., are indicated by relative clauses introduced by ὅς τε, ὅς ῥά τε, etc., 3.61, 151, 198, al.; or by ὥς τε, ἠΰτε, ὥς τίς τε, etc., e.g. 5.136, 17.133, Od.4.535,ὡς εἴ τε 9.314
, 14.254, etc.II in post-Hom. Gr. this use of τε is more restricted; outside of [dialect] Ep. and other early dactylic verse (Hes.Op.30, 214, 233, al., Xenoph.13.3, Thgn.148, 359, etc.) it is not found except with relatives, and with these it has scarcely any discernible sense, so that ὅς τε in Lyr. and Trag. is for the most part only = ὅς, e.g. (possibly generalizing)Μοῖρ', ἅ τε πατρώϊον τῶνδ' ἔχει τὸν εὔφρονα πότμον Pi.O.2.35
, cf. 14.2, A.Eu. 1024, E.Hec. 445 (lyr.), etc. (v. ὅστε); without generalizing force, Pi.N.9.9, A.Pers. 297, Ch. 615, etc.; Hdt. hasτά πέρ τε 1.74
,ὅκως τε 2.108
codd., ὅσον τε (without a verb, as in Od.9.325, al.) 1.126, 2.96, 3.5, al.,οἷά τε 1.93
codd. (adverbially 2.175, 5.11): in [dialect] Att. Prose and Com. even these uses disappear and we find only a few phrases, as ἅτε, ὥστε, ἐφ' ᾧτε, οἷός τε; in later Gr. we find exceptionallyἔνθεν τε Hp.Ep.17
; (ii B.C.);ἀπ' οὗ τε PCair.Zen.291.3
(iii B.C.); (Erythrae, ii B.C.); ἥ τ' PMag.Par.1.2962;ὅσον τε ὀκτὼ στάδια Paus.6.26.1
; καὶ ἔστιν ἔπη Μαντικὰ ὁπόσα τε (= which)ἐπελεξάμεθα καὶ ἡμεῖς Id.9.31.5
;οἷόν τε καὶ ἐπὶ τῆς κύων φωνῆς θεωροῦμεν S.E.M.11.28
.C in Hom. τε is also (but less freq.) used in conjunction with other particles in contexts (mainly particular statements) such as the following:1 in assurances, statements on oath, and threats,σχέτλιος, ἦ τ' ἐκέλευον ἀπωσάμενον δήϊον πῦρ ἂψ ἐπὶ νῆας ἴμεν Il.18.13
;ἐξ αὖ νῦν ἔφυγες θάνατον, κύον· ἦ τέ τοι ἄγχι ἦλθε κακόν 11.362
; ἦ τε is similarly used in 11.391, 17.171, 236, Od.24.28, 311, al.; ἦ τ' ἄν in Il.12.69, al.; γάρ τε (s. v.l.) inοὐ γάρ τ' οἶδα 6.367
, cf. Od.10.190; νύ τε in 1.60, 347 (but τ' more prob. = τοι, v. σύ) ; δέ τε inἀγορῇ δέ τ' ἀμείνονές εἰσι καὶ ἄλλοι Il.18.106
; ; μέν τε in , cf. 4.341; εἴ πέρ τε inοὔ τοι ἔτι δηρόν γε φίλης ἀπὸ πατρίδος αἴης ἔσσεται, οὐδ' εἴ πέρ τε σιδήρεα δέσματ' ἔχῃσιν Od.1.204
, cf. 188, Il.12.223, 245.2 also in commands, warnings, and admonitions,σίγα, μή τίς τ' ἄλλος Ἀχαιῶν τοῦτον ἀκούσῃ μῦθον Il.14.90
, cf. Od.19.486; ; τούσδε τ' (v.l. δ')ἐᾶν 16.96
(nisi leg. τούσδ' ἔτ'); δὸς δέ τέ μ' ἄνδρα ἑλεῖν 5.118
; μηδέ τ' ἐρώει (nisi leg. μηδ' ἔτ') 2.179, 22.185.3 also in passionate utterances, in clauses which indicate the cause of the speaker's passion or a circumstance which might have caused others to behave more considerately towards him,ὤ μοι ἐγὼ δειλή.. ἥ τ'.. τὸν μὲν.. θρέψασα.. ἐπιπροέηκα Il.18.55
;σχέτλιοί ἐστε, θεοί, ζηλήμονες ἔξοχον ἄλλων, οἵ τε θεαῖς ἀγάασθε.. ἤν τίς τε.. Od.5.119
, 120, cf. 21.87, Il.15.468, 17.174; ἡμεῖς δ' αὖ μαχόμεσθ', οἵ πέρ τ' ἐπίκουροι ἔνειμεν and we, who ( mark you) are only allies (not γαμβροί and κασίγνητοι), are fighting, 5.477; τρεῖς γάρ τ' ἐκ Κρόνου εἰμὲν ἀδελφεοί for we, let me tell you, are three brothers, sons of Cronos (and Zeus has no prior title to power), 15.187;ποῖόν δε ἔπος φύγεν ἕρκος ὀδόντων δεινόν τ' ἀργαλέον τε· νεμεσσῶμαι δέ τ' ἀκούων Od.21.169
; .4 in descriptions of particular events and things where there is no general reference,κνίση μὲν ἀνήνοθεν, ἐν δέ τε φόρμιγξ ἠπύει Od.17.270
; ὥς (= so)τέ μοι ὑβρίζοντες ὑπερφιάλως δοκέουσιν δαίνυσθαι κατὰ δῶμα 1.227
;τοὺς μέν τ' ἰητροὶ πολυφάρμακοι ἀμφιπένονται.. σὺ δ' ἀμήχανος ἔπλευ, Ἀχιλλεῦ Il.16.28
; πόλιν πέρι δινηθήτην καρπαλίμοισι πόδεσσι, θεοὶ δέ τε πάντες ὁρῶντο dub. l. in 22.166;εὗρε δ' ἐνὶ σπῆϊ γλαφυρῷ Θέτιν, ἀμφὶ δέ τ' ἄλλαι εἵαθ' ὁμηγερέες ἅλιαι θεαί 24.83
(s.v.l.);ἐν δέ τε φάρμακον ἧκε Od.10.317
;νῶϊ δέ τ' ἄψορροι κίομεν Il.21.456
;πολλὰς γὰρ δὴ νύκτας.. ἄεσα καί τ' ἀνέμεινα.. Ἠῶ Od.19.342
;δέελον δ' ἐπὶ σῆμά τ' ἔθηκε Il.10.466
;ἐν δέ τε οἶνον κρητῆρσιν κερόωντο Od.20.252
; so with οὐδέ τ' (nisi leg. οὐδ' ἔτ'), τὸν καὶ ὑπέδδεισαν μάκαρες θεοὶ οὐδέ τ' ἔδησαν Il.1.406
;οὐδέ τ' ἔληγε μέγας θεός, ὦρτο δ' ἐπ' αὐτόν 21.248
;οὐδέ τ' ἄειρε 23.730
;οὐδέ τ' ἔασεν 11.437
, 21.596, cf. 15.709.5 ὅτε τε ( when) freq. introduces a temporal clause defining a point of time in the past by means of a well-known event which occurred then, ἦ οὐ μέμνῃ ὅτε τ' ἐκρέμω ὑψόθεν; Il.15.18;ὅτε τε Κρόνον.. Ζεὺς γαίης νέρθε καθεῖσε 14.203
; (but ἤματι τῷ ὅτε τε is general in 13.335; so also ὅτε πέρ τε.. κέρωνται in 4.259); , cf. 10.286, 22.102, Od.7.323, 18.257.6 in ὅ τε ( that or because) the τε has no observable meaning, , cf. 412, 4.32, 6.126, Od.5.357, al.7 ἐπεί τε = ἐπεί ( when) is rare in Hom.,ἐπεί τ' ἐνόησε Il.12.393
, cf. ἐπείτε.8 where τ' ἄρ occurs in questions, e.g. πῇ τ' ἂρ μέμονας καταδῦναι ὅμιλον; Il.13.307, cf. 1.8, 18.188, al., ταρ (q.v.) should prob. be read, since ἄρ ([etym.] α) usu. precedes a τε which is not copulative; so perh. ταρα should be read for τ' ἄρα in Od.1.346.9 inἣ θέμις ἐστὶν.. ἤ τ' ἀνδρῶν ἤ τε γυναικῶν Il.9.276
, it is not clear whether τε is copulative (τε A) or generalizing (τε B) or neither (τε C); ἤ is prob. = ἦ (accented as in ἤτοι (; ἤ τ' ἀλκῆς ἤ τε φόβοιο is dub. l. in 17.42; ἤ τ' = or is found in 19.148, = than in Od.16.216.10 Rarer and later uses;a also, esp. withἄλλος, Ἑρμεία, σὺ γὰρ αὖτε τά τ' ἄλλα περ ἄγγελός ἐσσι Od.5.29
, cf. 17.273, Il.23.483;ἐπεὶ τά τε ἄλλα πράττουσιν καλῶς, ἀναθεῖναι αὐτοὺς καὶ στήλην IG22.1298.9
, cf. Lycurg.100 (s.v.l.);ἐκομισάμην τὸ παρὰ σοῦ ἐπιστόλιον, ἐν ᾧ ὑπέγραψάς μοι τήν τε παρὰ Ζήνωνος πρὸς Ἰεδδοῦν γεγραμμένην PCair.Zen.18.1
(iii B.C.); εἰ οὖν περὶ τούτων ἐπιστροφὴν μὴ ποιήσει, οἵ τε λοιποί μοι τὰς χεῖρας προσοίσουσιν (- σωσιν Pap.) PPetr.2p.10 (iii B.C.);τῶν δὲ παρὰ ταῦτα ποιησόντων τά τε κτήνη ὑπὸ στέρεσιν ἀχθήσεσθαι πρὸς τὰ ἐκφόρια PTeb.27.74
(ii B.C.); v. supr. A. 11.3b.b with ὅδε, adding a slight emphasis to the preceding word,εἰ δὴ τήνδε τε γαῖαν ἀνείρεαι Od.13.238
, cf. 15.484.c τε γάρ rarely = καὶ γάρ or γάρ, Arist.APo. 75b41, de An. 405a4, PA 661b28, Pol. 1318b33, 1333a2; ἐάν τε γάρ for even if, 2 Ep.Cor.10.8; τήν τε γὰρ ἐπιθυμίαν οὐκ ᾔδειν for I had not known even lust. Ep.Rom.7.7.D Position of τε:1 in signf. A, as an enclitic, it stands second word in the sentence, clause, or phrase, regardless of the meaning: ἐγγύθι τε Πριάμοιο καὶ Ἕκτορος near both Priam and Hector, Il.6.317; , cf. 4.505, 7.295; codd., cf. 291 (anap.);ἄνευ τε δόλου καὶ ἀπάτης Hdt.1.69
;ὑπέρ τε σοῦ καὶ τῆς ἀδελφῆς PEnteux.6.6
(iii B.C.); , cf. Ti. 70b; hence in E.Or. 897 πόλεος must be taken with what precedes (Porson ad loc.): but article + noun, preposition + noun are freq. regarded as forming a unity indivisible by τε, τοῖς κτανοῦσί τε A.Ch.41
(lyr.);πρὸς βίαν τε Id.Pr. 210
; also the order is freq. determined by the meaning, τε being placed immediately after the word (or first word of a phrase or clause) which it joins to what precedes or to what follows,πατὴρ ἀνδρῶν τε θεῶν τε Il.1.544
;ἔξω δόμων τε καὶ πάτρας A.Pr. 665
; the copulative or preparatory τε precedes many other particles, e.g. τε γάρ, τ' ἄρα, τέ τις.2 τε is enclitic in signfs. B, C also, and stands early in its sentence, clause, or phrase (v. supr.), but many particles which follow τε in signf. A precede it in signfs. B, C, e.g. in signfs. B, C we have δέ τε, μέν τε, γάρ τε, ἀλλά τε, δ' ἄρα τε, ὅς ῥά τε, οὔτ' ἄρ τε, καὶ γάρ τίς τε, ὅς τίς τε, καί τε. -
11 τρέφω
A : [tense] fut. , etc.: [tense] aor. 1 ἔθρεψα, [dialect] Ep.θρέψα Il.2.548
: [tense] aor. 2 ἔτρᾰφον (v. infr. B): [tense] pf. τέτροφα intr., Od.23.237, ([etym.] συν-) Hp.Morb.Sacr. 11; but trans., S.OC 186 (lyr.); alsoτέτρᾰφα Plb.12.25h
.5:—[voice] Med., [tense] fut. θρέψομαι in pass. sense, Hp.Genit.9, Nat.Puer. 23, Th.7.49, etc.: [tense] aor.ἐθρεψάμην Pi.O.6.46
, A.Ch. 928, etc.:—[voice] Pass., [tense] fut. τρᾰφήσομαι Ps.-D.60.32, D.H.8.41, etc., but in early writers in med. form θρέψομαι (v. supr.): [tense] aor. 1 ἐθρέφθην, [dialect] Ep. , rare in Trag. and [dialect] Att., E.Hec. 351, 600, Pl.Plt. 310a;ἐθράφθη IG12(9).286
(Eretria, vi B. C.): [tense] aor. 2 ἐτράφην [pron. full] [ᾰ] Hom. (sed v. infr. B), A.Th. 754 (lyr.), Ar.Av. 335 (lyr.), etc.; [dialect] Ep. [ per.] 3pl. ἔτραφεν, τράφεν, Il.23.348, 1.251: [tense] pf.τέθραμμαι Hp.Nat.Hom.5
, E.Heracl. 578, etc.; [ per.] 2pl. (but συντέτραφθε [s. v. l.] in X.Cyr.6.4.14); inf. , X.HG2.3.24 (in both with v. l. τετρ-).I thicken or congeal a liquid, γάλα θρέψαι curdle it, Od.9.246; τρέφε ([tense] impf.)πίονατυρόν Theoc.25.106
:—[voice] Pass., with [tense] pf.[voice] Act. τέτροφα, curdle, congeal,γάλα τρεφόμενον τυρὸν ἐργάζεσθαι Ael.NA16.32
;περὶ χροΐ τέτροφεν ἅλμη Od.23.237
.II usu., cause to grow or increase, bring up, rear, esp. of children bred and brought up in a house,ὅ σ' ἔτρεφε τυτθὸν ἐόντα Il.8.283
;ἥ μ' ἔτεχ', ἥ μ' ἔθρεψε Od.2.131
, cf. 12.134;εὖ ἔτρεφεν ἠδ' ἀτίταλλεν Il.16.191
, cf. Od.19.354;ἐγώ σ' ἔθρεψα, σὺν δὲ γηράναι θέλω A.Ch. 908
, cf. Supp. 894;μέχρι ἥβης τ. Th.2.46
;γεννᾶν καὶ τ. Pl.Plt. 274a
;τ. τε καὶ αὔξειν μέγαν Id.R. 565c
: c. acc. cogn., τ. τινὰ τροφήν τινα bring up in a certain way, Hdt.2.2; alsoτῶν πρώτων μαθημάτων, ἐν οἷς οἱ παλαιοὶ τοὺς παῖδας ἔτρεφον Gal.16.691
:—[voice] Med., rear for oneself,θρέψαιό τε φαίδιμον υἱόν Od.19.368
;αὐτὸν ἐθρέψαντο δράκοντες Pi.O.6.46
; ; ;τεκὼν ἀρετὴν καὶ θ. Id.Smp. 212a
; :—[voice] Pass., to be reared, grow up, ;τῇ ὁμοῦ ἐτρεφόμην Od.15.365
;ἅμα τράφεν ἠδ' ἐγένοντο Il.1.251
, etc.; κάρτιστοι τράφεν ἀνδρῶν grew up the strongest men, ib. 266:—prop. a boy was called τρεφόμενος only so long as he remained in the charge of the women, i. e. till his fifth year, Hdt.1.136; ἐξ ὅτου 'τράφην ἐγώ from the time when I left the nursery, Ar.Av. 322; but even of pre-natal growth, , cf. Th. 754 (lyr.):—generally, in Trag., ; ὅπως πατρὸς δείξεις οἷος ἐξ οἵου τράφης ib. 557;κρατίστου πατρὸς.. τραφείς Id.Ph.3
: παῖδες μητέρων τεθραμμέναι true nurslings of your mothers, implying a reproach for unmanliness (s. v.l.), A.Th. 792; μιᾶς τρέφει πρὸς νυκτός art nursed by night alone, i. e. art blind, S.OT 374.2 of slaves, cattle, dogs and the like , rear and keep them,κύνας Il.22.69
, Od.14.22, etc.;ἵππους Il.2.766
; λέοντος ἶνιν (v. σίνις) A.Ag. 717 (lyr.); (lyr.); (cj. for στρέφουσι); ἰκτῖνα Ar. Fr. 628
;ὄρτυγας Eup.214
; ; οἱ τρέφοντες (sc. τοὺς ἐλέφαντας ) the keepers, Arist.HA 571b33;τ. παιδαγωγούς Aeschin.1.187
; alsoτ. γυναῖκα E.IA 749
; τ. [ἑταίραν], [πόρνας], keep.., Antiph. 2, Diph. 87; ὁ τρέφων one's master, Nicol.Com.1.11,36: metaph., αἰγιαλὸν ἔνδον τρέφει he keeps a sea-beach in the house, Ar.V. 110:—[voice] Pass., to be bred, reared,δοῦλος οὐκ ὠνητός, ἀλλ' οἴκοι τραφείς S.OT 1123
; ἐν τῇ σῇ οἰκίᾳ γέγονεν καὶ τέθραπται was born and bred, Pl.Men. 85e; Ἀγαθῖνον θρεμένον (i. e. τεθρεμμένον, = θρεπτόν, v. θρεπτός 1) B (Dionysopolis, ii A. D.); Νείκην τὴν θρεμένην μου ib.276 A (Dionysopolis, ii A. D.).3 tend, cherish, τὸν μὲν ἐγὼ φίλεόν τε καὶ ἔτρεφον, of Calypso, Od.5.135, cf. 7.256; of plants, Il.17.53;θρέψασα φυτὸν ὥς 18.57
, cf. Od.14.175.4 of parts of the body, let grow, cherish, foster,χαίτην.. Σπερχειῷ τρέφε Il.23.142
;τῷ θεῷ [πλόκαμον] τ. E.Ba. 494
;ὑπήνην ἄκουρον τ. Ar.V. 476
(lyr.); τ. κόμην, = κομᾶν, Hdt.1.82; : also τά θ' ὕεσσι τρέφει ἀλοιφήν things which put fat on swine, Od.13.410;τεθραμμένη εἰς πολυσαρκίαν X.Mem.2.1.22
.5 in Poets, of earth and sea, breed, produce, teem with,οὐδὲν ἀκιδνότερον γαῖα τ. ἀνθρώποιο Od.18.130
;ἄγρια, τά τε τρέφει οὔρεσιν ὕλη Il.5.52
;φάρμακα, ὅσα τρέφει εὐρεῖα χθών 11.741
;ὅσ' ἤπειρος.. τρέφει ἠδὲ θάλασσα Hes.Th. 582
;πολλὰ γᾶ τρέφει δεινά A.Ch. 585
(lyr.), cf. 128, E.Hec. 1181;θάλασσα.. τρέφουσα πορφύρας ἰσάργυρον κηκῖδα A.Ag. 959
; ὃν πόντος τ., i. e. the sailors, Pi.I.1.48: rare in Prose,ἀεί τι ἡ Αιβύη τρέφει καινόν Arist. GA 746b8
.6 in Poets also, simply, have within oneself, contain, (lyr.), cf. Tr. 817; τρέφειν τὴν γλῶσσαν ἡσυχαιτέραν to keep his tongue more quiet, Id.Ant. 1089;ἡ γλῶσσα τὸν θυμὸν δεινὸν τ. Id.Aj. 1124
;τἀληθὲς γὰρ ἰσχῦον τρέφω Id.OT 356
(so in Pl.,τ. ἰσχυρὸν τὸ ἐλεινόν R. 606b
);τ. νόσον S. Ph. 795
;ἐκ φόβου φόβον τ. Id.Tr.28
; (lyr.); οἵας λατρείας.. τρέφει what services.. she has as her lot, ib. 503; ἐν ἐλπίσιν τρέφω.. ἥξειν I cherish hopes that.., Id.Ant. 897; τὸν Καδμογενῆ τρέφει.. βιότου πολύπονον [πέλαγος] is his daily lot, Id.Tr. 117 (lyr., but Reiske's cj. στρέφει is prob.);πόνοι τρέφοντες βροτούς E.Hipp. 367
(lyr.).III maintain, support,τ. ἀνδρὸς μόχθος ἡμένας ἔσω A.Ch. 921
, cf. Pi.O.9.106; ;τ. τὸν πατέρα Aeschin.1.13
;τὴν οἰκίαν ὅλην D.59.67
; ;τὰ κτήνη χιλῷ ἐτρέφοντο X.An.4.5.25
; γάλακτι, τυρῷ, κρέασι τ., Id.Mem. 4.3.10; σίτῳ, ὄψῳ, Id.Lac.1.3; feed a patient, Gal.15.503, 19.185; provide the food for an employee, σοῦ τρέφοντος αὐτόν, ἐμοῦ δὲ ἱματίζοντος (ii A. D.); alsoτ. ἀπό τινος Pl.Prt. 313c
, X.HG2.1.1; (lyr.), cf. Pl.R. 372b.2 maintain an army or fleet, Th.4.83, X.An.1.1.9 ([voice] Pass.);τ. τὰς ναῦς Th. 8.44
, X.HG1.5.5, 5.1.24; τ. τὸ ναυτικὸν ἀπὸ τῶν νήσων ib.4.8.9;ἐκ τῶν κωμῶν τρέφεσθαι Id.An.7.4.11
, etc.3 of land, feed, maintain one,τρέφει γὰρ οὗτος [ὁ ἀγρὸς].. με Philem.98.2
, cf. Men.63, 466, al.4 of women, feed or suckle an infant, ; γυνὴ τρέφουσα ib.87; ἡ τρέφουσα, = ἡ τροφός, Gal.6.44.5 of food, nourish,τὰ Ἡρακλεωτικὰ τρέφει οὐχ ὁμοίως τοῖς ἀμυγδάλοις Diocl.Fr.126
, cf. 117;ἡ οὐκ ἐπιτηδείως τῷ σώματι διδομένη τροφὴ οὐ τρέφει Sor.1.49
;πυρῶν.. ὅσοι κοῦφοι.. ἧττον τρέφουσι Gal.Vict.Att 6
;τὸ δέρμα πᾶν αὐτοῖς ὡς ἂν ὑπὸ φλεγματ ώδους αἵματος τρεφόμενον οἰδαλέον γίνεται Id.18(2).118
, cf. 106.IV bring up, rear, educate, Hes.Fr.19, Pi.N.3.53, etc.;τῷ λόγῳ τ. καὶ παιδεύεις Pl.R. 534d
;θρέψαι καὶ παιδεῦσαι D.59.18
; ; ἡ θρέψασα (sc. γῆ ) the motherland, Lycurg. 47:—[voice] Med., ; ἡ θρεψαμένη one's motherland, Lycurg.85:—[voice] Pass., ὀρθῶς, εὖ τραφῆναι, Pl. R. 401e, Alc.1.120e; παιδείᾳ, ἐν ταύτῃ τῇ παιδείᾳ τ., Id.Lg.695c, X. Cyn.1.16;ἐν πολυτρόποις ξυμφοραῖς Th.2.44
;ἐν φιλοσοφίᾳ Pl.Tht. 172c
;ἐν χλιδῇ X.Cyr.4.5.54
;ἐν ἐλευθερίᾳ Pl.Tht. 175d
, Mx. 239a;ἐν ἄλλοις νόμοις Arist.Pol. 1327a14
;ἐν φωνῇ βαρβάρῳ Pl.Prt. 341c
;πάσαις Μούσαισι BCH50.444
(Thespiae, iv A. D.).V the [voice] Pass. sts. came to mean little more than to be, ἐπ' ἐμοὶ πολέμιον ἐτράφη (sc. τὸ γένος) Ar.Av. 335 (lyr.), cf. Th. 141, S.OC 805.B Hom. uses an intr. [tense] aor. 2 [voice] Act. ἔτραφον in pass. sense (which is to τρέφομαι, τέτροφα (intr.) as ἔδρακον to δέρκομαι, δέδορκα, etc.),ὃς.. ἔτραφ' ἄριστος Il.21.279
; ; τραφέμεν ([dialect] Ep. for τραφεῖν) 7.199, Od.3.28, al.; ἐπεὶ τράφ' ἐνὶ μεγάρῳ, i. e. when he was well-grown, Il.2.661:—as trans. the [tense] aor. 2 is used by Hom. only in Il.23.90, and τράφε in Pi.N.3.53 is [dialect] Dor. [tense] impf.:— ἐτράφην is perh. post-Homeric; [ per.] 3sg. τράφη is v. l. in Il.2.661, [ per.] 1pl. ἐτράφημεν and [ per.] 1sg. ἐτράφην ([etym.] περ) vv. ll. in 23.84; τράφη is in all codd. of 3.201, 11.222, which should prob. be emended from 2.661; [ per.] 3pl.ἔτραφεν 23.348
(v.l. ἔτραφον), Od.10.417 (v.l. ἔτραφον) ; τράφεν in all codd. of Il.1.251, 266, Od.14.201, also (with v. l. τράφον ) in 4.723: the vox nihili ἐτράφεμεν, found in Il.23.84 as cited by Aeschin.1.149, was emended by Scaliger to ἐτράφομεν:—the redupl. [ per.] 3sg.τέτραφ' Il.21.279
, [ per.] 3pl.τέτραφεν 23.348
, are ff. ll., though found in many codd. Later this [tense] aor. became obsolete, except in [dialect] Ep. imitators, as in Call.Jov.55, Opp.H.1.774.
См. также в других словарях:
οὔρεσιν — οὔ̱ρεσιν , ὄρος implement for pressing grapes neut dat pl (epic ionic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
CHIRON — Centaurus Saturni, et Phillyrae, vel, ut Lactantius inquit, Pelopeae filius. Saturnus enim cum amaret Phillyram, Oceani filiam, eius concubitu usus est: sed interveniente Opecoviuge, confestim se vertit in equum, ne agnosci posset. Phillyra autem … Hofmann J. Lexicon universale
πιτυρώδης — ῶδες, Α [πίτυρον] 1. ο ὁμοιος με πίτυρα, πιτυροειδής 2. αυτός που περιέχει πίτυρα, πιτυρούχος 3. (για τα ούρα) αυτός που έχει τη μορφή πιτύρου («κρημνώδεες δὲ ἐν τοῑσι οὔρεσιν αἱ ὑποστάσιες... τουτέων δ ἔτι κακίους εἰσὶν αἱ πιτυρώδεες», Ιπποκρ.)… … Dictionary of Greek
τηλόσε — Α επίρρ. μακριά, σε μακρινή απόσταση («τῶν δὲ τε τηλόσε δοῡπον ἐν οὔρεσιν ἔκλυε ποιμήν», Ομ. Ιλ.). [ΕΤΥΜΟΛ. < τῆλε + επιρρμ. κατάλ. ό σε (πρβλ. ἀγχ ό σε)] … Dictionary of Greek