-
1 Δρύα
Δρύαςmasc voc sg (epic) -
2 ἀκρό-δρυα
ἀκρό-δρυα, τά, 1) Fruchtbäume, Xen. συκῆ καὶ τὰ ἄλλα ἀκρ. Oec. 19, 12; Plat. Crit. 115 b. – 2) Obst ( πᾶσα ὀπώρα Herodian.; πάντες οἱ τῶν δένδρων καρποί Suid.), bes. mit holziger Schale ( Geop. ὅσα ἔξωϑεν ἔχει κέλυφος, οἷον ῥοιά, πιστάκια, κάστανα). Arist. H. A. 8, 28 vrbdt οὔτ' ἀκρ. οὔτ' ὀπώρα, aber bei Ath. III, 20 (81 A) sind μῆλα κυδώνια ἄριστα τῶν ἀκρ.; Pallad. 21 (IX, 377) χλωρά; sonst Plut. u. Luc.; der sing. ist selten, Crinag. 23 (IX, 555); Ath. II, 33.
-
3 Δρύας
Δρύᾱς, Δρύαςmasc nom sg -
4 Δρύασι
Δρύᾱσι, Δρύαςmasc dat pl (attic epic ionic) -
5 δρῦς
δρῦς, δρυός, ἡ, die Eiche; von Hom. an überall. Homerische Formen: δρῠς nomin. singul. Iliad. 13, 389, δρυός Iliad. 22, 126 Odyss. 14, 12, δρυΐ Iliad. 18, 558, δρύες Iliad. 12, 132, δρυσίν Iliad. 14, 398 Odyss. 9, 186, δρῠς accusat. plural. Iliad. 11, 494. 23, 118. Bei Sophocl. Meleag. frgm. 354 ed. Dindorf. Oxon. (aus Hesych. s. v. Ἰξοφόρους) accusat. plural. δρύας; bei Aristoph. Nub. 402 accusat. plural. τὰς δρῠς τὰς μεγάλας. Der accus. sing. lautet regelmäßig δρῠν; abweichend δρύα Quint. Sm. 3, 280. Bei Arcad. p. 131, 16 dual. δρύε. Masculin. war das Wort bei den Peloponnesiern nach Scholl. Aristoph. Nub. 401; es findet sich als mascul. bei Sp.; bei Homer deutlich als femin. Iliad. 11, 494 πολλὰς δὲ δρῠς ἀζαλέας und Iliad. 23, 118 αὐτίκ' ἄρα δρῦς ὑ ψικόμους ταναήκεϊ χαλκῷ τάμνον ἐπειγόμενοι· ταὶ δἔ μεγάλα κτυπέουσαι πῖπτον. τὰς μὲν ἔπειτα διαπλήσσοντες Ἀχαιοὶ ἔκδεον ἡμιόνων (vgl. Scholl. Aristonic.); auch Iliad. 12, 132 ἕστασαν ὡς ὅτε τε δρύες οὔρεσιν ὑψικάρηνοι, αἵ τ' ἄνεμον μίμνουσι καὶ ὑετὸν ἤματα πάντα, ῥίζῃσιν μεγάλῃσι διηνεκέεσσ' ἀραρυῖαι. Die δρῠς war dem Zeus heilig, dessen Stimme aus der Orakeleiche von Dodona ertönte, Odyss. 14, 328. 19, 297 τὸν δ' ἐς Δωδώνην φάτο βήμεναι, ὄφρα ϑεοῖο ἐκ δρυὸς ὑψικόμοιο Διὸς βουλὴν ἐπακούσαι, ὅππως νοστήσῃ (νοστήσειε) κτἑ.; im plural. Aeschyl. Prom. 832 τὴν αἰπύνωτόν τ' ἀμφὶ Δωδώνην, ἵνα μαντεῖα ϑῶκός τ' ἐστὶ Θεσπρωτοῦ Διός, τέρας τ' ἄπιστον. αἱ προσήγοροι δρύες, ὑφ' ὧν σὺ λαμπρῶς κοὐδὲν αἰνικτηρίως προσηγορεύϑης ἡ Διὸς κλεινὴ δάμαρ μέλλουσ' ἔσεσϑ', εἰ τῶνδε προσσαίνει σέ τι κτἑ.; im singular. Soph. Trach. 1168 ἃ τῶν ὀρείων καὶ χαμαικοιτῶν ἐγὼ Σελλῶν ἐσελϑὼν ἄλσος εἰσεγραψάμην πρὸς τῆς πατρῴας καὶ πολυγλώσσου δρυός, ἥ μοι χρόνῳ τῷ ζῶντι καὶ παρόντι νῦν ἔφασκεμόχϑων τῶν ἐφεστώτων ἐμοὶ λύσιν τελεῖσϑαι. Auch Herodot. 2, 55 redet nur von einem Baune, den er φηγός nennt. Die Eiche scheint im Leben der ältesten Griechen überhaupt eine große Rolle gespielt zu haben; uralte Sprichwörter: Hom. Odyss. 19, 163 ἀλλὰ καὶ ὧς μοι εἰπὲ τεὸν γένος, ὁππόϑεν ἐσσί· οὐ γὰρ ἀπὸ δρυός ἐσσι παλαιφάτου, οὐδ' ἀπὸ πέτρης, »du stammst doch nicht von der Eiche, auch nicht vom Felsen«, d. h. du mußt doch Aeltern und Vaterland haben, du bist doch nicht vom Himmel gefallen, nicht hinter dem Zaune gefunden; man beachte das παλαιφάτου, durch welches Homer schon die Redensart als ein altes Sprichw. bezeichnet; übrigens giebt es eine var. lect. παλαιφάγου, Scholl. τινὲς δὲ παλαι ex φάγου, ἐπειδὴ οἱ παλαιοὶ ἐβαλανοφάγουν· παρὸ καὶ φηγός ὡς φαγός τις οὖσα; die Homerische Stelle hat vor Augen Plat. Rep. VIII, 544 d ἢ οἴει ἐκ δρυός ποϑεν ἢ ἐκ πέτρας τὰς πολιτείας γίγνεσϑαι, ἀλλ' οὐχὶ ἐκ τῶν ἠϑῶν τῶν ἐν ταῖς πόλεσιν κτἑ.; Apolog. 34 d καὶ γὰρ τοῠτο αὐτὸ τὸ τοῠ Ὁμήρου, οὐδ' ἐγὼ ἀπὸ δρυὸς οὐδ' ἀπὸ πέτρης πέφυκα, ἀλλ' ἐξ ἀνϑρώπων, ὥστε καὶ οἰκεῖοί μοί εἰσι καὶ υἱεῖς κτἑ. Hom. Iliad. 29, 126 ἀλλὰ τίη μοι ταῠτα φίλος διελέξατο ϑυμός; – οὐ μέν πως νῖν ἔστιν ἀπὸ δρυὸς οὐδ' ἀπὸ πέτρης τῷ ὀαριζέμεναι, ἅ τε παρϑένος ἠίϑεός τε, παρϑένος ἠίϑεός τ' ὀαρίζετον ἀλλήλοιιν, es ist nicht Zeit, ein ruhiges und weitschweifiges Gespräch zu führen, von der Eiche und vom Felsen anhebend; Hesiod. Theogon. 35 ἀλλὰ τίη μοι ταῠτα περὶ δρῠν ἢ περὶ πέτρην; vgl. Gruppe Über die Theogonie des Hesiod (Berlin 1841) S. 38. Plat. Phaedr. 275 b οἱ δέ γ', ὦ φίλε, ἐν τῷ τοῠ Διὸς τοῦ Δωδωναίου ἱερῷ δρυὸς λόγους ἔφησαν μαντικοὺς πρώτους γενέσϑαι. τοῖς μὲν οὖν τότε, ἅτε οὐκ οὖσι σοφοῖς ὥσπερ ὑμεῖς οἱ νέοι, ἀπέχρη δρυὸς καὶ πέτρας ἀκούειν ὑπ' εὐηϑείας, εἰ μόνον ἀληϑῆ λέγοιεν· σοὶ δ' ἴσως διαφέρει τίς ὁ λέγων καὶ ποδαπός. Plutarch. Adv. Stoic. 44 καίτοι λέγεται μὲν ὁ Λυγκεὺς ἐκεῖνος διὰ πέτρας καὶ διὰ δρυὸς ὁρᾷν. Allgemein bekannt it das δρύας καὶ πέτρας ἄγειν des Orpheus, vgl. z. B. Antipat Sid. 67 (VII, 8) Οὐκέτι ϑελγομένας, Ὀρφεῠ, δρύας, οὐκέτι πέτρας ἄξεις. Ueber die Redensarten ἄλλην δρῠν βαλάνιζε und ἅλις δρυός fz. B Eustath. Odyss. 19, 163 p. 1859, 49. – In alterthümlicher Sprache soll das Wort δρῠς die allgemeine Bedeutung » Baum« gehabt haben: Scholl. Aristonic. Iliad. 11, 86 – καϑ' ἣν ὥραν καὶ ὁ δρυτόμος ἀριστοποιεῖται, ἤγουν ὁ ὑλοτόμος, ὁ ξυλοτόμος· δρῠν γὰρ ἐκάλουν οἱ παλαιοὶ ἀπὸ τοῠ ἀρχαιοτέρου πᾶν δένδρον, Lehrs Aristarch. p. 153; vgl. Hesych. Δρῠς· πᾶν ξύλον καὶ δένδρον; Etymol. m. p. 288, 21 πᾶν γὰρ ξύλον δρῠς καλεῖται παρὰ τοῖς παλαιοῖς κτἑ. In der That scheint δρῠς verwandt zu sein mit δένδρεον, δένδρον, δενδρύδιον, δενδρυάζω, wie mit δόρυ, δούρειος, δουράτεος, und mit δρίος, δρυμός, δρυμά; Sanskrit. drus = Holz, Baum, drumas = Baum, dâru = Holz; Goth. triu = Baum; Alts. trio = Balken, Holz, Baum. Hiernach wäre für δρῠς die Bedeutung » Baum« die Grundbedeutung, vgl. Curtius Grundzüge der Griech. Etymologie Tb. 1 S. 204. Man erklärt Soph. Trach. 766 πιείρας δρυός = Fichte; und Eurip. Cycl. 615 δρυὸς ἄσπετον ἔρνος = Oelbaum. – Redensart δρῠν φέρειν διὰ τῆς ἀγορᾶς, einen Baumzweig tragen, was die Freigelassenen bei den Panathenäen thun mußten, B. A. p. 242. – Auf Menschen übertr., wie alter Knast (vgl. γεράνδρυον), ein alter Mensch, Myrin. 2 (VI, 254); vgl. Artemid. 2, 25 – Bei Hesiod. O. 436 ist das υ in δρυός lang, δρυὸς ἔλυμα Versanfang.
-
6 δρῦς
δρῦς, ἡ (Pelop. ὁ, acc. to Sch.Ar.Nu. 401, cf. IG9(1).485.5 ([place name] Thyrrheum), but fem. in Arc., Schwyzer 664.23): gen. δρυός: acc. δρῦν (Aδρύα Q.S.3.280
): nom. pl.δρύες Il.12.132
, A.Pr. 832, etc.,δρῦς Thphr.CP2.9.2
, Paus.8.12.1: acc. pl. , Nu. 402, , Call.Del.84, AP7.8 (Antip. Sid.): gen.δρυῶν Hdt.7.218
: dual δρύε Hdn.Gr.1.420. [ῠ, exc. in δρῦς, δρῦν: gen. δρῡός at the beginning of a verse, Hes.Op. 436]:—originally, tree (δρῦν ἐκάλουν οἱ παλαιοὶ.. πᾶν δένδρον Sch.Il.11.86, cf. Hsch.); including various trees, Thphr.HP3.8.2; esp. Quercus Aegilops ([etym.] φηγός ) and Quercus Ilex ([etym.] πρῖνος), cf.ἡ φηγὸς καὶ ἡ πρῖνος εἴδη δρυός Dsc.1.106
; opp. πεύκη, Il.11.494; opp. πίτυς, Od.9.186, cf. Il.13.389, 23.328, etc.; στέφανος δρυός crown of oak leaves, SIG2588.7 (Delos, ii B. C.); commonly, the oak, δ. ὑψικάρηνοι, ὑψίκομοι, Il.12.132, 14.398, cf. 13.389, 23.328, etc.; sacred to Zeus, who gave his oracles from the oaks of Dodona, Od.14.328;αἱ προσήγοροι δρύες A.Pr. 832
;πολύγλωσσος δ. S.Tr. 1168
, cf. Pl.Phdr. 275b: prov., οὐ γὰρ ἀπὸ δρυός ἐσσι.. οὐδ' ἀπὸ πέτρης thou art no foundling from the woods or rocks, i. e. thou hast parents and a country, Od.19.163, cf. Pl.Ap. 34d, R. 544d, AP10.55 (Pall.); but οὐ μέν πως νῦν ἔστιν ἀπὸ δρυὸς οὐδ' ἀπὸ πέτρης.. ὀαρίζειν 'tis no time now to talk at ease from tree or rock, like lovers, Il.22.126; ἀλλὰ τί ἦ μοι ταῦτα περὶ δρῦν ἢ περὶ πέτρην; why all this about trees and rocks (i. e. things we have nothing to do with)? Hes.Th.35; also διὰ πέτρας καὶ διὰ δρυὸς ὁρᾶν 'to see through a brick wall', Plu.2.1083d.II of other trees bearing acorns or mast (Paus.8.1.6), πίειρα δρῦς the resinous wood (of the pine), S.Tr. 766; of the olive, E.Cyc. 615 (lyr.); δ. θαλασσία, = ἁλίφλοιος, Ps.-Democr.Symp.Ant.p.5G.III δ. ποντία, gulf-weed, Sargassum vulgare, Thphr.HP4.6.9.IV metaph., worn-out old man, AP6.254 (Myrin.), Artem.2.25. (Cogn. with δόρυ; cf. Skt. dru- 'wood', in compds.) -
7 ἀκρόδρυα
ἀκρό-δρυα, τά, prop.A fruits grown on upper branches of trees, esp. hard-shelled fruits, opp. ὀπώρα, Hp.Aff.61, Arist.HA 606b2, cf. Gp. 10.74.2, Ath.2.52a; also, fruits generally, Glaucides ap.eund.3.81a, Arist.Pr. 930b26, PPetr.3p.196 (iii B. C.), PAvrom.1 A13 (i B. C.), Plu.Alex.23;μάζῃ καὶ τοῖς ἀ. ἀρκούμενοι Epicur.Fr. 466
.2 trees which produce such fruits, Pl.Criti. 115b, X.Oec.19.12, Thphr.CP6.11.2;φυτὰ ἀκροδρύων D.53.15
:— fruit-trees in general (incl. vine and olive), Thphr.HP4.4.11. (Sg. in AP9.555 (Crin.), Ath.2.49e; cf. ἀκρόδρυον· πλῆρες μέτρον ([dialect] Tarent.), Hsch.)Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀκρόδρυα
-
8 ὑγρόδρυα
ὑγρό-δρῠα, τά,Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ὑγρόδρυα
-
9 ἀκρόδρυα
-
10 ἄδρυα
Meaning: πλοῖα μονόξυλα, Κύπριοι. Λέγονται δε καὶ οἱ ἐν τῳ̃ ἀρότρῳ στῦλοι. Σικελοὶ δε ἄδρυα λέγουσι τὰ μῆλα, παρὰ δε Άττικοῖς ἀκρόδρυα. H. Also ἄδρυα· οἱ στῦλοι (`poles') ἀρότρου, δι' ὧν ὁ ἱστοβοεὺς ἁρμόζεται. H.Origin: PG [a word of Pre-Greek origin] [214]Etymology: The first seems from *ἅ-δρυα `(consisting) of one (single) tree', ἁ- \< *sm̥- and δρῦς. For the meaning `one single' cf. μώνυχες, s.v. ὄνυξ. But in the third meaning it is a variant of μάδρυα, which is non-IE (s. there), so it is probably folk-etymology (compounds with δρυ- are rare and doubtful; see DELG s.v. δρῦς). (One might consider that the kernel of these stone-fruits, in some cases, easily falls in two parts, which resemble a canoe.) - On the second part nothing can be said. - On the third see μάδρυα.Page in Frisk: 1,22Greek-English etymological dictionary (Ελληνικά-Αγγλικά ετυμολογική λεξικό) > ἄδρυα
См. также в других словарях:
Δρύα — Δρύας masc voc sg (epic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
Δρύας — Δρύᾱς , Δρύας masc nom sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
Δρύασι — Δρύᾱσι , Δρύας masc dat pl (attic epic ionic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
MASAESYLIA — regio Libyae, Maurusiis contermina Steph. populi Masaesylii. Dionys. v. 187. Ε῎νςθα Μασαισύλιοί τε καὶ ἀγρόνομοι Μασυλῆες Βόσκονται σὺν παισὶν ἀν᾿ ἤπειρόν τε καὶ ὅλην, Μαιόμενοι βιότοιο κακὴν και ἀεικέα ςθήρην. Οὐ γὰρ γειομόροιο τομήν ἐδάησαν… … Hofmann J. Lexicon universale
MONOXYLON — Graece Μονόζυλον, apud Plin. l. 6. c. 23. Regio autem, ex qua piper monoxylis lintribus Becaren convehunt, vocatur Cottonara; ubi τὸ lintribus ex glossemate in textum receptum esse, sentit Stewech. super Vegetium l. 3. c. 7. Navigii genus est, ex … Hofmann J. Lexicon universale
NOMADES — I. NOMADES Africae populi inter Zeugitanam regionem et Mauritaniam siti, qui postea literis aliquot mutatis Numidae appellati sunt. Hos scribit Sallustius Bell. Iugurth. c. 18. ex Persis ortum eraxisse, qui Herculem in Hispaniam comitati sunt,… … Hofmann J. Lexicon universale
deru-, dō̆ ru-, dr(e)u-, drou-; dreu̯ǝ- : drū- — deru , dō̆ ru , dr(e)u , drou ; dreu̯ǝ : drū English meaning: tree Deutsche Übersetzung: “Baum”, probably originally and actually “Eiche” Note: see to the precise definition Osthoff Par. I 169 f., Hoops Waldb. 117 f.; in addition… … Proto-Indo-European etymological dictionary