-
1 γαμών
γαμέωD Deor.fut part act masc nom sg (attic epic doric)γαμέωD Deor.pres part act masc nom sg (attic epic doric) -
2 γαμῶν
γαμέωD Deor.fut part act masc nom sg (attic epic doric)γαμέωD Deor.pres part act masc nom sg (attic epic doric) -
3 γαμῶν
берущий в женыγάμωνΕλληνικά-Ρωσικά λεξικό στα κείμενα της Καινής Διαθήκης (Греческо-русский словарь к текстам Нового Завета) > γαμῶν
-
4 γάμων
свадебных торжествγαμῶνΕλληνικά-Ρωσικά λεξικό στα κείμενα της Καινής Διαθήκης (Греческо-русский словарь к текстам Нового Завета) > γάμων
-
5 γάμων
γάμοςwedding: masc gen pl -
6 κυρέω
A , Hdt.1.112: [tense] aor. , Archil.18, Hom.Epigr.6.6, Hdt.1.31, E.Hec. 215 (lyr.): [tense] pf.κεκύρηκα Pl.Alc. 2.141b
:—also [full] κύρω [pron. full] [ῡ], Parm.8.49, A.R.2.363, AP9.710, etc.: [tense] impf. ; [dialect] Ep.κῦρον Il.23.821
, h.Cer. 189, h.Ven. 174: [tense] fut.κύρσω Democr.243
, S.OC 225 (lyr.): [tense] aor. ἔκυρσα, part.κύρσας Il.3.23
, Hes.Sc. 426, Op. 691, E.Med. 1363:—[voice] Med., κύρομαι [ῡ] in act. sense, Il.24.530:—poet. Verb, of which the two forms are used as required by the metre, and some tenses occur in [dialect] Ion. and (rarely) in other Prose:I folld. by a case, hit, light upon,1 c. dat., meet with, fall in with,ἄλλοτε μὲν.. κακῷ.. κύρεται ἄλλοτε δ' ἐσθλῷ Il.24.530
;πήματι κύρσαι Hes.Op. 691
; λέων ὣς σώματι κύρσας Id.Sc. l.c.; ἅρματι κύρσας having struck against it, Il.23.428; μέγα δένδρεον αἰθέρι κῦρον reaching to.., Call.Cer.38, cf. A.R.2.363, 4.945, AP9.710; soἐν πείρασι κ. Parm.8.49
.b of things, κυρεῖν τινι befall or be granted to him, S.OC 1290, Tr. 291, E.Hec. 215 (lyr.); also εἰς ὅ τι κύρει ἕκαστα 'which way the wind blows', Timo48.5.2 c. gen., hit the mark,ἔκυρσας ὥστε τοξότης.. σκοποῦ A.Ag. 628
; reach to or as far as,μελάθρου κῦρε κάρη h.Cer. 189
; meet with, find,αἰδοίων βροτῶν κυρῆσαι Hom.Epigr.6.6
;πικροῦ δ' ἔκυρσας.. μνηστῆρος A.Pr. 739
;Ἰαόνων ναυβατᾶν κύρσαντες Id.Pers. 1012
(lyr.); αἰθερίας νεφέλας κύρσαιμι would I could reach.., S.OC 1082 (lyr.).b attain to, obtain,γάμων Archil.18
;τέκνων κ. Hdt.1.31
; καθαρσίου ib.35 (v.l.); βασιληΐης ταφῆς ib. 112;δίκης Id.9.116
;ἀτιμίης πρός τινων Id.7.158
;κυρήσει νοστίμου σωτηρίας A. Pers. 797
; στυγερᾶς μοίρας τῆσδε κυρήσας ib. 910 (anap.);κυροῦντα τῶν ἐπαξίων Id.Pr.70
;βίου λῴονος κυρῆσαι S.OT 1514
;δυσπότμων γάμων κυρήσας Id.Ant. 870
(lyr.);μητρὸς ὡς κακῆς ἐκύρσατε E.Med. 1363
, cf. Ion 1105 (lyr.);ἀμοιβῆς ἔκ τινος κυρεῖν Id.Med.23
, cf. Supp. 1170;ἀγαθῶν Pl.Alc.2.141b
, Herod.3.57;ληΐης Id.2.45
;τόσσων ἐκύρησεν ὅσ' οὐ πευσεῖσθε βέβαλοι Theoc.3.51
.3 less freq. c. acc., reach, find, τί νῦν.. κυρῶ; A.Ch. 214;βίον εὖ κυρήσας Id.Th. 699
(lyr.);ἐπ' ἀκταῖς νιν κυρῶ E.Hec. 698
; τέρμονα κύρειν dub. cj. in Id.Hipp. 746 (lyr.), cf. Opp.H.1.34.II abs., happen, come to pass, τί ποτ' αὐτίκα κύρσει; S.OC 225 (lyr.); καλῶς, εὖ κυρεῖ turns out well, A.Th.23, S.El. 799; of a person, Ἀτρείδην εἰδέναι κυροῦνθ' ὅπως how he fares, A.Ag. 1371; also ἕτερα ἀφ' ἑτέρων κακὰ κυρεῖ follow, E.Hec. 690 (lyr.);ἄλλα δ' ἐξ ἄλλων κ. Id.IT 865
(lyr.).2 to be right, hit the mark, γνώμῃ κυρήσας by intelligence, S.OT 398: c. part., τόδ' ἂν λέγων κυρήσαις in saying, A.Supp. 589 (lyr.); ἐπεικάζων κυρῶ; S.El. 663.b to be successful, prosper, Democr.243.3 as auxil. Verb, c. part., turn out, prove to be so and so,σεσωσμένος κυρεῖ A.Pers. 503
, cf. Ag. 1201; ποῦ ποτ' ὢν κυρεῖς; S.Ph. 805;θύων ἔκυρον Id.OC 1159
;ἐχθρὸς ὢν κυρεῖ E.Alc. 954
;εἰ κυρεῖ τις πέλας.. οἶκτον ἀΐων A.Supp.58
(lyr.): with part. omitted, acting merely as the copula,ἐκτὸς αἰτίας κυρεῖς Id.Pr. 332
, cf. Pers. 598; ποῦ γῆς κυρεῖ; S.Aj. 984;φονέα σε φημὶ.. κυρεῖν Id.OT 362
;ἐν κακῷ τῳ φαίνῃ κυρῶν Id.Ph. 741
;ἐν πύλαισι.. κυρεῖ E.Ph. 1067
;ἔνθα πημάτων κυρῶ Id.Tr. 685
.4 κ. πρός .. refer to,οὔτ' εἶπον οὐδὲν πρός <σε> κῦρον Trag.Adesp.226
;τὰ πρὸς διαβολὴν κυροῦντα Plb. 12.15.9
. -
7 ὡραῖος
A produced at the right season ([etym.] ὥρα), seasonable, timely: esp. of the fruits of the earth, βίος or βίοτος ὡ. store of fruits gathered in due season, Hes.Op.32, 307; ὡ. καρποί the fruits of the season, καρποὺς.. κατατίθεσθαι ὡραίους to store them up in season, Hdt.1.202: freq. in neut., ὡραῖα, τά, Th.1.120, 3.58, X.An.5.3.9, Pl.Lg. 845e;ἑραίως τὰ ὡραῖα ἀποδιδόναι Hp.Aph.3.8
; ὡραῖα.. ἀποτελεῖν ἱερά to render fruits of the season as sacred offerings, Pl.Criti. 116c, cf. Orac. ap. D.21.52;τρωκτὰ ὡ. X.An.5.3.12
;ἄνθεα AP9.564
([place name] Nicias);σῦκα Aret.CD1.3
; also of animals,ὡ. ἄρνες
yearling,AP
6.157 (Theodorid.); of tunnies at a year old (from six months to one year they were called πηλαμύδες), πηλαμὺς.. ὡραία θέρους τῷ Βοσπορίτῃ S.Fr. 503
; ὡ. θύννοι Ps.-Hes. ap. Ath.3.116b, cf. Hices.ib. 116e, Archestr.Fr.38.9, Plaut.Capt.851; τάριχος ὡ. fish salted or pickled in the season, Alex.186.5;ἰχθύες ἐς τάγηνον ὡ. Babr.6.4
; σαργάναι ὡ. pickling-tubs, Poll.7.27: hence generally, agricultural produce,εἶναι ἐνεχυρασίαν Αἰξωνεῦσιν ἐκ τῶν ὡ. τῶν ἐκ τοῦ χωρίου IG22.2492.8
(iv B. C.).2 τὰ ὡραῖα, = τὰ καταμήνια, esp. at their first appearance, Hp.Superf.34.3 Subst. ἡ ὡραία (in full,ὥρη ἡ ὡραίη Aret. SD1.4
, Phryn.PSp.128 B., etc.), harvest-time, esp. the twenty days before and twenty days after the rising of the dog-star, μίμνει ἐς ὡραίην till harvest-time, A.R.3.1390.b the campaigning-season, during which the troops kept the field, D.9.48, 56.30, Plb.3.16.7.c τὴν μὲν ὡραίην οὐκ ὕει it does not rain in the season (sc. of rain), Hdt.4.28.II happening or done in due season, seasonable, ἄροτος, ἔργον, Hes.Op.617.642; πλόος ib. 630;χειμῶνες Thphr.HP4.14.1
;ὕδατα Id.CP2.2.1
; σκαπάνη ib.3.16.1;τομὴ [καλάμου] Id.HP4.11.4
; ὅτε ὡραῖον εἴη when the weather permitted, App.Pun. 120.2 metaph., ( ὥρα (C) B) seasonable, due, proper, ὡραίων τυχεῖν, = νομίμων τυχεῖν (cf. ὥριος (A). 111.2), E.Supp. 175: ἐν ὡραί[ᾳ ἐκκλησίᾳ] dub. in SIG668.4 (Delphi, ii B. C.); ἐνιαύτια ὡ. ib. 1025.37 (Cos, iv/iii B. C.), cf. Hsch.III of persons, seasonable or ripe for a thing, c.gen.,ἀνδρὸς ὡραίη Hdt.1.107
, cf. Lys.Fr.4; γάμων or γάμου ὡραῖαι, Hdt.1.196, 6.122, cf. X.Cyr.4.6.9;ἐς ἥβην ὡραίαν γάμων E.Hel.12
( ὡραίων codd.);ὅστις οὐκέθ' ὡραῖος γαμεῖ Id.Fr. 804
; ὡ. γάμος seasonable marriage, A.Fr.55; also of old persons, ripe or ready for death,πατήρ γε μὴν ὡ. E.Alc. 516
;αὐτὸς δ', ἐν ὠ. γὰρ ἕσταμεν βίῳ, θνῄσκειν ἕτοιμος Id.Ph. 968
;θάνατος ὡ. X.Ages.10.3
; ;ὡραῖος ἀποτέθνηκεν Plu.2.178e
; soὕλη ὡ. τέμνεσθαι Thphr.HP5.1.1
.2 in reference to age, in the prime of life, youthful, Hes.Op. 695: hence in the bloom of youth, opp. ἄωρος, X.Smp.8.21, Pl.R. 574c;ὡ. ἐὼν καὶ καλός Pi.O.9.94
;παιδίσκη ὡραιοτάτη Ar.Ach. 1148
(anap.), cf. Ra. 291, 514;παῖς ὡραῖος Id.Av. 138
: but not necessarily implying beauty,τοῖς τῶν ὡραίων προσώποις, καλῶν δὲ μή Pl.R. 601b
;ἄνευ κάλλους ὡραῖοι Arist.Rh. 1406b37
; cf. ὥρα (C) B. 11.3 generally, of things, beautiful, graceful, LXX Ge.3.6, 2 Ch.36.19, Ev.Matt.23.27;ἡ ὡ. πύλη τοῦ ἱεροῦ Act.Ap.3.10
, cf. 3.2.IV irreg. [comp] Sup.ὡραιέστατος Epich.186d
.V Adv.ὡραίως Hp.Aph.3.8
. -
8 προ-τέλειος
προ-τέλειος, vor der Einweihung; τὰ προτέλεια, sc. ἱερά, das vorhergehende Einweihungsopfer, bes. Sühnopfer, ϑύειν, vorher ein Einweihungsopfer darbringen; πολέμων ἀρωγὰν καὶ προτέλεια ναῶν, Aesch. Ag. 219, das Opfer, welches Agamemnon in seiner Tochter für die Schiffe der Griechen darbrachte; auch ἐν προτελείοις κάματος, 65; ἐν βιότου προτελείοις, 702, d. i. in der Tugend; vgl. Eur. I. A. 718; προτέλεια γάμων, Plat. Legg. VI, 774 e; vgl. Ruhnk. Tim. L. Plat. 225 u. Plut. adv. Col. 22; u. Sp., τὰ προτέλεια τῆς μελλούσης ξυνουσίας, Luc. merc. cond. 14; übh. der Anfang. Auch die Anfangsgründe der Wissenschaften.
-
9 σύν-ερξις
σύν-ερξις, ἡ, Zusammendrängen, übh. Verbinden; Plat. Rep. V, 460 a; εἰς τὴν τῶν γάμων σύνερξιν, Tim. 18 d; Sp., wie D. Cass. 50, 32.
-
10 σύμ-μιξις
σύμ-μιξις, εως, ἡ, Mischung, Vermischung, Umgang, Verbindung; γάμων σύμ. καὶ κοινωνία, Plat. Legg. IV, 721 a, ἡ σύμ. τούτων πρὸς ἄλληλα, Phil. 23 d, wie δέξασϑαι ξύμμιξιν πρὸς ἀλλήλας, Polit. 309 b. auch von fleischlicher Vermischung, Legg. VIII 839 a.
-
11 τυγχάνω
τυγχάνω ( Hom. nur einmal im imperf., Od. 14, 231), bildet seine tempp. von τεύχω, fut. τεύξομαι, aor. ἔτυχον, τύχωμι, Il. 7, 243, auch ἐτύχησα, bes. Hom.; perf. τετύχηκα, Il. 17, 748 Od. 10, 88 (intransit.), Xen. Cyr. 4, 1, 2 u. sonst, auch τέτευχα (s. τεύχω), u. auch τέτυχα, Lob. Phryn. 395 (vgl. auch ἀποτυγχάνω); – 1) treffen; bes. mit Schuß- oder Wurfwaffen, ein Ziel treffen, Hom. bes. im aor. I., τὸν δουρὶ τυχήσας, Il. 12, 394; ὅν ῥά ποτ' αὐτὸς ὑπὸ στέρνοιο τυχήσας, 4, 106; κατὰ ζωστῆρα τυχήσας, 12, 189; τὸν ϑηρητὴρ ἐτύχησε βαλών, 15, 581; ἤμβροτες, οὐκ ἔτυχες, 5, 287; καὶ βάλ' ἐπαΐσσοντα τυχὼν κατὰ δεξιὸν ὦμον, 5, 98, u. öfter, auch c. gen. bei leblosen Gegenständen, ὃς δέ κε μηρίνϑοιο τύχῃ, 23, 857; so Xen. Cyr. 8, 3, 28 An. 3, 2, 19; βαλὼν τύχοιμι, Her. 3, 35; – in allgemeinerer Bdtg, τύχε γὰρ ψαμάϑοιο βαϑείης, Iliad. 5, 587; u. so öfters von Sachen, erzielen, erlangen, erreichen, theilhaft werden, ὄφρα τάχιστα πομπῆς καὶ νόστοιο τύχῃς Od. 6, 290, φιλότητος 15, 158, αἰδοῦς 253. 258; μὴ σύ γε κεῖϑι τύχοις, mögest du nicht dahin gelangen, 12, 106; vgl. Hes. Th. 973; προφρόνων Μοισᾶν τύχοιμεν, Pind. I. 3, 61; λυρᾶν τυγχανέμεν, Ol. 2, 47; ἀμφανδὸν τυχεῖν τοπρῶτον εὐνᾶς, P. 9, 41; σκοποῦ, das Ziel treffen, N. 6, 28; τυχόντα στεφάνων, P. 10, 26; τοιούτου τυχεῖν οὐκ ἠξιώϑην, Aesch. Prom. 239; ἐξόν σοι γάμου τυχεῖν μεγίστου, 652; εἰ γὰρ τύχοιεν ὧν φρονοῠσι, Spt. 532; σύ γε μὴν πολλῶν πενϑητήρων τεύξῃ, 1055, u. öfter; τῆς σῆς δ' οὐκ ἐρῶ τιμῆς τυχεῖν, Soph. El. 356; γάμων ἐπαξίων τεύξει, 960, u. sonst oft; selbst mit doppeltem gen., ὧν δέ σου τυχεῖν ἐφίεμαι, Phil. 1299; auch οὐκ ἔστ' ἐπαίνου τοῦτον ἐξ ἐμοῦ τυχεῖν, Ant. 661; Eur., Ar. u. in Prosa; ταφῆς καλῆς, Plat. Menex. 234 c; τοῠ σκοποῦ, Legg. IV, 717 a, u. öfter; auch übertr., οὐ πάνυ ἔτυχες οὗ λέγω, Rep. VII, 523 b, du trafft es nicht; ἀληϑείας, Theaet. 186 c; τῶν ἀξίων, Xen. Cyr. 2, 2, 21, u. sonst; τινὸς παρά τινος, von Einem erlangen, 1, 6, 10. 2, 3, 8; τετευχέναι τιμῶν, D. Sic. 3, 9. Auch im schlimmen Sinne, τραυμάτων Aesch. Ag. 840, καιρίας πληγῆς 1265; κακῶν ἐρᾷς τυχεῖν, Eur. Hec. 1280; βίης τυχεῖν, der Gewalt theilhaftig werden, für »Gewalt leiden«, Her. 9, 108; κρίσεως, Plat. Phaedr. 249 a; κατηγορίας τυχεῖν, Anklage erleiden, wie κυρῆσαι, vgl. Valck. Her. 7, 208; ἰσχυρᾶς ὀργῆς παρὰ τοῦ δήμου, Dem. 24, 133; δίκης, τιμωρίας, ϑανάτων πολλῶν, Plat. Gorg. 472 d Legg. VI, 762 d IX, 869 b. – Selten c. accus., Aesch. Ag. 1203 Ch. 700; ὅσσα μηδεὶς τῶν ἐμῶν τύχοι φίλων, Soph. Phil. 507; αἰτεῖς ἃ τεύξει, O. C. 1108; u. τινός τι, 1170; vgl. Plat. οἶμαί σου τεύξεσϑαι μεϑεῖναί με, Phil. 50 d; τὶ παρά τινος, Luc. Tox. 50. – 2) absolut, das Ziel treffen, seinen Zweck erreichen, Glück haben (einen Treffer haben), οὐκ ἐτύχησεν ἑλίξας, Il. 23, 466, er hatte nicht Glück, es gelang ihm nicht; μήτε τυχήσω, wie ἢν δὲ τυχήσω, Agath. 2. 8 (V, 278. 294). – Bes. bei sagen, das Rechte treffen, Recht haben, τί δ' ἂν εἰπόντες τύχοιμεν ἄν, Aesch. Ch. 412, vgl. Ag. 1206; und ähnlich Soph. Phil. 223, ποίας πάτρας ὑμᾶς ἂν ἢ γένους ποτὲ τύχοιμ' ἂν εἰπών, vgl. 615; Ggstz von διαμαρτάνω, Plat. Theaet. 178 a; ὀρϑῶς πράττειν καὶ τυγχάνειν, Euthyd. 280 a. – Auch zufälligantreffen, begegnen, δῶρα τά οἱ ξεῖνος Λακεδαίμονι δῶκε τυχήσας, Od. 21, 13; Hes. Th. 973; vgl. Od. 14, 334. 19, 291; οἵων ὑμῶν τεύξονται, Lys. 18, 23, was für Leute sie in euch finden werden, wie Xen. ἐρωτᾶτε αὐτούς, ὁποίων τινῶν ἡμῶν ἔτυχον, An. 5, 5, 15; ἦ γὰρ παρ' ἄλλου μ' ἔλαβες οὐδ' αὐτὸς τυχών, Soph. O. R. 1039. Daher ὁ τυχών, der Einem grade in den Wurf kommt, der Erste der Beste, Plat. Rep. VIII, 539 d u. sonst; οἱ τυχόντες, alltägliche Menschen, gemeine, geringe Leute, Dem. 19, 237; vgl. Xen. Mem. 3, 9, 10; τὰ τυχόντα, das Erste das Beste, alltägliche, gemeine Dinge; μικραὶ καὶ αἱ τυχοῦσαι πράξεις, Pol. 1, 25, 6; τοῦ τυχόντος, um jeden beliebigen Preis, bes. bei Sp. häufig, wie Luc. und Plut. – So kann man erklären die bei Plat. und Folgdn nicht seltene Verbindung οἳ ὅ τι ἂν τύχωσι, τοῠτο λέγουσι, Plat. Prot. 353 a, was sie grade treffen, was ihnen nur in den Sinn kommt; ὥςτε ἴσως ὅ τι ἂν τύχω τοῦτο πείσομαι, ich werde bald alles Mögliche leiden müssen, Gorg. 522 c; ὅ τι ἂν τύχωσι τοῦτο πράττειν, Conv. 181 b, vgl. Rep. VIII, 561 d; ὅτι ἂν τύχωσι, τοῦτο πράξουσι, Crito 45 d, d. i. sie werden ganz dem Zufall überlassen sein. Vgl. noch δεῖξαι αὐτῷ, ἂν μὲν τύχῃ, ἐκείνου εἰκόνα, ἂν δὲ τύχῃ, γυναικός, Crat. 430 e. – 3) intrans., sich treffen, sich zufällig ereignen, zufällig da sein, εἴπερ τύχῃσι μάλα σχεδόν, wenn sie zufällig ganz nahe ist, Il. 11, 116; πέτρη ἠλίβατος τετύχηκε διαμπερὲς ἀμφοτέρωϑεν, Od. 10, 88, der Fels war von Natur grade da; πεδίοιο διαπρύσιον τετυχηκώς, Il. 17, 748; εἰ δ' αὖϑ', ὃ μὴ γένοιτο, συμφορὰ τύχοι, Aesch. Spt. 5; Ch. 211; τινί, Einem widerfahren, vom Unglück, ϑέλοιμ' ἂν ὡς πλείστοισι πημονὰς τυχεῖν, Prom. 346; Pers. 692 Ag. 626; οἱ' αὐτοῖς τύχοι, Soph. Phil. 275; ὅτῳ κατ' ἦμαρ τυγχάνει μηδὲν κακόν, Eur. Hec. 628. Dah. τὰ τυγχάνοντα = Zufälle, Eur. Ion 1511. Vgl. noch δισσὰς φωνὰς τὴν μὲν δικαίαν, τὴν δ' ὅπως ἐτύγχανεν, wie es grade sich traf, Eur. Hipp. 929. – Dah. von Handlungen, Unternehmungen, gel i ngen, glücken, καί μοι μάλα τύγχανε πολλά, Od. 14, 231; zu Theil werden, bes. durchs Loos zufallen, οὕνεκά μοι τύχε πολλά, weil mir von der Beute Vieles durchs Loos zufiel, Il. 11, 684. – Oft bei den Folgdn; ὡς ἔτυχεν, wie es eben ging, wie es sich traf, ἂν οὕτω τύχῃ, vielleicht, Plat. Alc. II, 150 c, ᾗ ἔτυχε, ὅπου ἔτυχε, wo sichs grade traf, an jeder beliebigen Stelle; εἰώϑει γάρ, ὁπότε τύχοι, wenn es sich so traf, zuweilen, παίζειν μου εἰς τὰς τρίχας, Phaed. 89 b; τὸ ὅπῃ ἔτυχεν, der blinde Zufall, Phil. 28 d; περιτρέχων ὅπῃ τύχοιμι, Conv. 173 a; ἐφιστάμενοι ὅπου τύχοιεν, Xen. An. 5, 4, 34; Sp. – Daher wird es bei den Attikern häufig so mit dem Participium eines andern Zeitwortes verbunden, daß der im Particip enthaltene Hauptbegriff nur die Nebenbdtg des Ungefähren, Zufälligen erhält, das Particip dah. im Deutschen mit dem Verbum finit. u. τυγχάνω durch ein Adverb., zufällig, grade, von ungefähr, übersetzt werden muß; εἰ δὲ τυγχάνω τοῖς κυρίοισι λέγων, Aesch. Ch. 678; ὅτε δεόμενος τύχοι, Eum. 696; κἀν δόμοισι τυγχάνει τὰ νῦν παρών; Soph. O. R. 757; νῦν γὰρ εὐτυχοῦσα τυγχάνεις, El. 962, u. öfter; wobei aber oft für uns das Zufällige so zurücktritt, daß diese Verbindung eine bloße Umschreibung zu sein scheint, vgl. 576 O. C. 566; Eur. Hec. 963 Or. 864 u. sonst; Ar. u. in Prosa überall: ὡμολογηκὼς τυγχάνεις, du hast zugegeben, Plat. Theaet. 165 e; ἆρ' οὖν ὁ σοφιστὴς τυγχάνει ὢν ἔμπορός τις, ist er etwa, Prot. 313 c; bestimmter heißt es κατὰ ϑεὸν γάρ τινα ἔτυχον καϑήμενος ἐνταῦϑα, Euthyd. 272 e, durch eine göttliche Fügung traf es sich, daß ich da saß; ἔτυχεν ἑστηκώς Xen. An. 1, 5, 8, u. sonst überall. – Zuweilen ist das particip. aus dem Zusammenhang zu ergänzen (bes. in Relativ- u. Bedingungssätzen), ἀνεπαύοντο ὅπου ἐτύγχανον ἕκαστος, sc. ἀναπαυόμενοι, sie ruhten aus, ein Jeder wo ers traf; ὡς ἕκαστοι ἐτύγχανον, ηὐλίζοντο, sie lagerten sich, ein Jeder wo sichs grade traf, Xen. An. 3, 1, 3. 2, 2, 17; ὃν Αϑηναῖοι ϑήσουσιν ὅταν τύχωσιν, Mem. 3, 2, 11. – So steht τυγχάνω ὤν, ich bin grade, von ungefähr, Hes. frg. 22, 13, Ar. Plut. 35, u. τυγχάνω allein für zufällig, grade sein, vgl. Schäf. Bos. ellips. p. 785 u. Lob. Phryn. 277; Phryn. verwirft diese Auslassung des Particips als unattisch, vgl. Porson Eur. Hec. 788; σωτὴρ γένοιτο Ζεὺς ἐπ' ἀσπίδος τυχών, Aesch. Spt. 502; ἀνὴρ γὰρ ἔνδον ἄρτι τυγχάνει, Soph. Ai. 9, wie νῦν δ' ἀγροῖσι τυγχάνεις, El. 305; u. mit adj. auch in Prosa, εἰ σὺ τυγχάνεις ἐπιστήμων τούτων, Plat. Prot. 313 e; εἰ δέ τι τυγχάνει ἀηδὲς καὶ ὠφέλιμον, Gorg. 502 b; Phaedr. 263 d, u. sonst.
-
12 κυρέω
κυρέω, die von der Stammform κύρω vorkommenden Formen s. unter diesem besonders, fut. κυρήσω, treffen, antreffen; zufällig auf Einen stoßen, ihm begegnen, wohinein gerathen. ἱεροῖσιν ἐπ' αἰϑομένοισι κυρήσας, als er zufällig auf brennende Opfer gestoßen, Hes. O. 757; γνώμῃ κυρήσας, οὐδ' ἀπ' οἰωνῶν μαϑών, durch Vermuthung, Soph. O. R. 398, vgl. El. 653; erreichen, erlangen, wonach man gestrebt hat, u. übh. erlangen, auch vom Unglück; ὁρῶ κυροῠντα τόνδε τῶν ἐπαξίων Aesch. Prom. 70; ἀγρεύματος Spt. 589; νοστίμου σωτηρίας κυρήσει, στυγερᾶς μοίρας κυρήσας, Pers. 783. 874, öfter; βίου δὲ λῴονος ὑμᾶς κυρῆσαι Soph. O. R. 1514; δυςπότμων κασίγνητε γάμων κυρήσας Ant. 862; auch impers., ταῦτ' ἀφ' ὑμῶν βουλήσομαι κυρεῖν ἐμοί O. C. 1292; νῦν σοι τέρψις ἐμφανὴς κυρεῖ, wird dir zu Theil, Tr. 290; vgl. ϑανεῖν μοι συντυχία κρείσσων ἐκύρησε Eur. Hec. 215; κακὸν κυρεῖν τι Θρῃκίῳ στρατεύματι ἔοικεν Rhes. 745; ἐσϑλῶν κυρήσεις I. A. 1035; τῆς δίκης, sein Recht erlangen, Phoen 500; aber Her. 9, 116 ist κυρήσας δίκης = dec seine Strafe bekommen hat; οἵων τέκνων ἐκύρησε 1, 31, vgl. 35, öfter; βασιληΐης ταφῆς u. ä., auch ἀτιμίης, 7, 158; seltener in att. Prosa, ὡς τῶν μεγίστων ἀγαϑῶν κεκυρηκότα Plat. Alc. II, 141 b. – Auch c. accus., τί νῦν ἕκατι δαιμόν ων κυρῶ; Aesch. Ch. 212, vgl. 703; ohne Casus, καὶ τόδ' ἂν γένος λέγων ἐξ Ἐπάφου κυρήσαις, möchtest du es treffen, wahr reden, Suppl. 584; – antreffen, finden, c. acc., ἐπ' ἀκταῖς νιν κυρῶ Eur. Hec. 798, εἰ μὴ κυρήσεις πολεμίους φεύγοντας Rhes. 113. – Aus Vrbdgn, wie καλῶς τὰ πλείω πόλεμος ἐκ ϑεῶν κυρεῖ, Aesch. Spt. 23, er wird glücklich zu Theil, läuft glücklich ab, entsteht bei den Tragg. die einfache Bdtg »sich befinden«, » sein«, οὕνεκ' ἐκτὸς αἰτίας κυρεῖς, daß du außer Schuld bist, Aesch. Prom. 330, κακῶν μὲν ὅστις ἔμπειρος κυρεῖ Pers. 590; ἐνϑάδ' ἤδη τοῦ πάϑους κυρῶ Soph. Phil. 887; φονέα σέ φημι τἀνδρός, οὗ ζητεῖς, κυρεῖν O. R. 362; ποῠ μοι γῆς κυρεῖ τῆς Τρῳάδος Ai. 963; τίς ἐν πύλαισι δωμάτων κυρεῖ Eur. Phoen. 1074; bes. wie das prosaische τυγ-χάνω, dem es bei den Tragg. entspricht, mit Participien, mit dem Nebenbegriff des Absichtslosen oder Zufälligen, σεσωσμένος κυρεῖ Aesch. Pers. 495; Ag. 1174; ποῦ ποτ' ὢν κυρεῖς; Soph. Phil. 794; εἰρηκὼς κυρεῖς, es trifft sich, daß du gesagt hast, di. hast gerade gesagt, O. C 578; μέν' ὡς κυρεῖς ἔχων, wie du gerade bist, Ai. 87, u. sonst oft, wie bei Eur.; auch umgekehrt, πλησίον γὰρ ἦν κυρῶν Soph. Phil. 871, vgl. 731. – Bei Pol. 12, 15, 9, τὰ πρὸς τὴν διαβολὴν κυροῦντα, = was sich darauf bezieht.
-
13 κοινωνός
-
14 κοινωνέω
κοινωνέω, Etwas gemeinschaftlich haben, Theil nehmen od. Theil haben an Etwas, τινός, mit Einem, τινί; ϑέλουσ' ἄκοντι κοινωνεῖ κακῶν ψυχή Aesch. Spt. 1024; τῆς χϑονός Suppl. 320; κοινωνοῠσα τῶν αὐτῶν γάμων Soph. Tr. 543; τάφου Eur. Or. 1055; Ar. Vesp. 692 Av. 653; ἤδη καὶ σὺ κοινώνει τοῦ λόγου Plat. Crat. 434 b; πόνων καὶ κινδύνων ἀλλήλοις, Gefahren mit einander theilen, Legg. III, 686 a; Xen. An. 7, 6, 28; τούτῳ μηδενός, ihn an Nichts theilnehmen lassen, Dem. 25, 61; Din. 1, 24; κεκοινωνηκὼς τῆς σιτήσεως τοῖς ib. 101; διανοίας Isocr. 4, 2. 110; οὗ καὶ ἡμεῖς κοινωνοῦμεν Arist. Eth. 10, 2, 4; Sp.; τῶν αὐτῶν ἐλπίδων Pol. 3, 2. 3; auch περί τινος, 31, 26, 6; – τινί, sich Einem anschließen, mit ihm über Etwas übereinkommen; πότερον κοινωνεῖς καὶ ξυνδοκεῖ σοι Plat. Crit. 49 d; ὁ τοιοῦτος τῷ τοιούτῳ κοινωνήσῃ Rep. I, 343 d; ἀλλήλοις Legg. VIII, 844 c; – γυναικί, fleischlichen Umgang haben, Luc. D. D. 1, 2. 10, 2. – Auch pass., ἐγκώμια κεκοινωνημένα εὐχαῖς, verbunden mit Gelübden, Plat. Legg. VII, 801 e. – Adj. verb., οὐδὲ κοινωνητέον τῆς ἡδονῆς τῷ ἐραστῇ Plat. Rep. III, 403 b.
-
15 κοινωνία
κοινωνία, ἡ, Theilnahme, Gemeinschaft, Umgang; μαλϑακαί Pind. P. 1, 97, λυγραὶ τῶνδ' ὅπλων κοινωνίαι Eur. Herc. F. 1377; τίς ϑαλάσσης βουκόλοις κοινωνία; I. T. 254; τίς δαὶ κατόπτρου καὶ ξίφους κοινωνία; Ar. Th. 147; πρὸς ἀλλήλους Plat. Conv. 188 c; ἡδονῆς τε καὶ λύπης Rep. V, 462 b; καὶ σύμμιξις τῶν γάμων Legg. VI, 721 a; καὶ ὁμιλίαι IX, 861 e; Folgde. Vom ehelichen Umgange, Eur. Bacch. 1277; γυναικὸς λαμβάνειν κοινωνίαν Amphis bei Ath. III, 69 c; Sp.
-
16 εὐ-ήνωρ
εὐ-ήνωρ, ορος (ἀνήρ), gut für den Mann, mannhaft; χαλκός Od. 13, 19 (71, L. τὸν ἄνδρα εὖ τιϑείς); οἶνος 4, 622, dem Manne zuträglich, od. ihn kräftigend (VLL, L. ὁ ἀνδρείαν ποιῶν); γάμων εὐήνωρ ϑεσμός Orph. Arg. 882, den Mann zierend; Hesych. erkl. εὐήνορα, ἀγαϑά, λαμπρά. – Bei Pind. in dor. Form εὐάνωρ, mit guten, starken Männern, reich an guten Männern, wie εὔανδρος, Ἀρκαδία, Πέλοπος ἀποικία, Ol. 5, 80. 1, 24, λαός, Ἀχαρναί, N. 10, 36. 2, 17; so nennt Tryphiod. 468 das trojanische Pferd εὐήνωρ.
-
17 μετα-πτοιέω
μετα-πτοιέω, wo anders hinfliehen, ἔχϑει μεταπτοιοῦσιν γάμων, Aesch. Suppl. 327.
-
18 μνηστήρ
μνηστήρ, ῆρος, ὁ, der Freier, oft in der Od. von den Freiern der Penelope, μητρὸς ἐμῆς μνηστῆρες, 1, 368; Pind. P. 9, 110; γάμων, Aesch. prom. 742; Soph. Tr. 9. 15; Eur. Hel. 98 u. öfter; τοὺς Ἑλένης μνηστῆρας auch Thuc. 1, 9; Plat. Ion 535 b; Xen. Cyr. 8, 4. 15; Sp. wie Luc. V. H. 2, 35; – der Erinnerer, Anreger, εὐκλεᾶ μναστῆρ' ἀγώνων, Pind. P. 12, 24, u. λαὸν πολέμου μναστῆρα, N. 1, 16, des Kampfes gedenkend; nachgeahmt bei Nonn., εἰλαπίνης μνηστήρ, = μνήμων.
-
19 μητρῷος
μητρῷος, mütterlich; κτανεῖν σ' ἔπεισα μητρῷον δέμας, Aesch. Eum. 84; αἷμα, 221, öfter; Soph. πατρῷα καὶ μητρῷα πήματα, O. C. 1198; μητρῷον φόνον, Eur. Med. 1305; λέκτρα μητρῴων γάμων, Phoen. 59, mit der Mutter, öfter; in Prosa, τὴν μητρῴαν οἴκησιν, Plat. Crit. 114 a; πρὸς ϑεῶν πατρῴων καὶ μητρῴων, Xen. Hell. 2, 4, 13; Sp., ϑηλή, Bahr. 89, 9. – Bes. die große Göttermutter Kybele betreffend, dah. τὸ μητρῷον, der Tempel der Kybele, der in Athen zum Aufbewahren der Volksbeschlüsse als Staatsarchiv diente, Dem. 19, 129; Chamael. bei Ath. IX, 407 c; – τὰ μητρῷα, sc. μέλη, Lieder zu Ehren der Göttermutter, Ath. XIV, 618 c, u. sc. ἱερά, der heilige Dienst derselben, Plut. Pyth. or. 25.
-
20 μέλεος
μέλεος (vgl. μέλε), bei Eur. auch 2 Endgn, vergeblich, nichtig, VLL. u. Schol. Hom. erkl. μάταιος; οὐδέ τί σε χρὴ ἑστάμεναι μέλεον σὺν τεύχεσιν, Il. 10, 480; οὐ μέν τοι μέλεος εἰρήσεται αἶνος, 23, 795; Od. 5, 416; Hes. οὐκ ἐδίδου μελέοισι πυρὸς μένος – ϑνητοῖς, den nichtigen, unglücklichen Menschen, Th. 563; adverbial, μέλεον, z. B. ἔγχεσι μὲν γὰρ ἤμβροτον ἀλλήλων, μέλεον δ' ήκόντισαν ἄμφω, Il. 16, 336, μέλεον δέ οἱ εὖχος ἔδωκας, 21, 473, wo die Alten auch einen mühlosen Sieg erklären. – Sp. bes. unglücklich, elend; μέλεος ἀϑλίων γάμων, Aesch. Spt. 761 (vgl. Eur. I. A. 1277 Troad. 166); μέλεοι δῆϑ' οἳ μελέους ϑανάτους εὕροντο 860, πάϑεα μέλεα Suppl. 104; so auch Soph. u. Eur.; Orak. bei Her. 7, 140, u. einzeln bei sp. D.
См. также в других словарях:
γαμῶν — γαμέω D Deor. fut part act masc nom sg (attic epic doric) γαμέω D Deor. pres part act masc nom sg (attic epic doric) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
γάμων — γάμος wedding masc gen pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
NUPTIAE — a nubendo, quod nova Nupta seu Sponsa flammeô obnupta seu obvelata ad Sponsum olim deducebatur, Alias Matrimonium, Coniugium etc. erat viri et mulieris coniunctio legitima, vitae societatem continens, Ioh. Rosin. Antiqq. Rom. l. 9. c. 3. Quod… … Hofmann J. Lexicon universale
βέρα — η (λ. βενετ.), το δαχτυλίδι των αρραβώνων ή των γάμων με το οποίο επισημοποιείται η σχέση του ζευγαριού: Οι βέρες των γάμων τους ήταν διπλοί κρίκοι σε διαφορετικά χρώματα χρυσού … Νέο ερμηνευτικό λεξικό της νεοελληνικής γλώσσας (Новый толковании словарь современного греческого)
Codex Bezae — New Testament manuscripts papyri • uncials • minuscules • lectionaries Uncial 05 A sample of the Greek text from the Codex Bezae … Wikipedia
БРАК — • Matrimonium. I. У греков (γάμος). 1. Цель Б. у греков была иметь законное потомство и удовлетворить таким образом тройной обязанности: относительно богов, которым должны были быть оставлены слуги (Plat. legg. 6, p. 773, Ε),… … Реальный словарь классических древностей
бракъ — БРАК|Ъ (741), А с. 1.Брак, брачные отношения мужа и жены: Горе блоудьникоу осквьрнѩѥть бо ризоу невѣстьникоу. да и ц҃рьства брака съ стоудъмь изгънанъ боудеть Изб 1076, 79 об.; Аще ка˫а жена оставлѩѥть моужа... гнюшающисѩ брака. да боудеть… … Словарь древнерусского языка (XI-XIV вв.)
Mantineies — (Μαντίνειες) refer to a geographic area in Outer (Exo) Mani (Messenian) in which are two villages: Megali Mantineia, Avia and Akrogiali, part of the municipality of Avia Mikri Mantineia and Palaio Chorio, part of the municipality/city of Kalamata … Wikipedia
Прогамия — • Προγάμεια, προτέλεια γάμων, см. Matrimonium, Брак, 4 … Реальный словарь классических древностей
DIVORTII duae apud Romanos species erant — Requdium, quod in Sponsalibus et Divortium proprie dictum, quod in consummatis valebat nuptiis. Prioris formula erat: Conditione tua non utor. Posterioris, Res tuas tibi babeto, vel Res tuas tibi agito. Utraque dicebatur Matrimonii renuntiatio,… … Hofmann J. Lexicon universale
HIPPARCHUS — I. HIPPARCHUS Dux Atheniensium, coniurans contra Heraclidem Demetrii praesidem, Athenas frenantem; occisus ab eodem detectâ per Hieroclem coniuratione. Polyaen. l. 5. II. HIPPARCHUS Nicaeus Astrologus, scripsit de Arati Phaenomenis, de stellis… … Hofmann J. Lexicon universale