-
1 καί
καί particle,1 and, also, even A copulative.1 joining finite verbs,a with change of subject.ἦ θαύματα πολλά, καί πού τι καὶ ἐξαπατῶντι μῦθοι O. 1.28
, O. 3.21, O. 9.38, O. 10.41, O. 10.72, P. 1.5, P. 1.42, P. 3.35, P. 3.93, P. 3.94, P. 4.124, P. 4.164, P. 4.220, P. 4.247, P. 4.254, P. 4.257, P. 6.53, P. 9.40, P. 9.52, N. 5.18, N. 5.21, N. 6.53, N. 7.65, N. 10.10, N. 11.8, I. 3.17, I. 4.13, I. 4.34, I. 4.67, I. 5.48, I. 6.53, I. 8.47, fr. 51b. Pae. 2.53b with no change of subject.διεδάσαντο καὶ φάγον O. 1.51
, O. 5.8, O. 7.46, O. 10.49, O. 13.27, O. 13.69, O. 13.112, P. 3.15, P. 3.68, P. 4.254, P. 4.298, P. 9.12, P. 10.46, N. 1.64, N. 3.26, N. 3.38, N. 4.61, N. 5.39, N. 6.19, N. 6.49, N. 9.18, N. 10.22, N. 10.74, N. 10.80, I. 2.19, I. 5.63, I. 6.70, Πα. 2. 1, Εὔ]βοιαν ἕλον καὶ ἔνασσαν καὶ ἔκτισαν νάσους Πα.. 3. Πα. 8A. 13. Δ. 2. 30, fr. 169. 23, fr. 169. 47.c in subord. cl.,ὡς ἂν κτίσαιεν βωμὸν ἐναργέα καὶ ἰάναιεν O. 7.42
πρὶν μίχθη καὶ ἔνεικεν O. 9.59
κατέφρασεν ὁπᾷ ἔθυε καὶ ὅπως ἄρα ἔστασεν O. 10.57
ὃς ἂν ἐγκύρσῃ καὶ ἕλῃ P. 1.100
θεός, ὃ καὶ κίχε καὶ παραμείβεται καὶ ἔκαμψε P. 2.50
εἰ δὲ σώφρων ἄντρον ἔναἰ ἔτι Χίρων, καί τί οἱ φίλτρον ἐν θυμῷ μελιγάρυες ὕμνοι ἁμέτεροι τίθεν P. 3.63
P. 9.46—9.ὃς ἂν ἕλῃ καὶ ἴδῃ P. 10.25
, N. 3.34ὄφρα προσμένοι καὶ πάξαιθ N. 3.61
αἰδέομαι μέγα εἰπεῖν πῶς δὴ λίπον εὐκλέα νᾶσον, καὶ τίς ἄνδρας ἀλκίμους δαίμων ἀπ' Οἰνώνας ἔλασεν N. 5.15
Pae. 6.50 irregularly coordinated;φάνη Ζηνὸς ἀμφὶ πανάγυριν Λυκαίου καὶ ὁπότ' Πελλάνᾳ φέρε O. 9.97
εὐθύ-γλωσσος ἀνὴρ προφέρει παρὰ τυραννίδι χὠπόταν ὁ λάβρος στρατός, χὤταν πόλιν οἱ σοφοὶ τηρέωντι P. 2.87
—8.νᾶσον ὡς ἤδη λιπὼν κτίσσειεν εὐάρματον πόλιν καὶ τὸ Μηδείας ἔπος ἀγκομίσαι P. 4.9
πύκταν τέ νιν καὶ παγκρατίῳ φθέγξαι ἑλεῖν N. 5.52
d introducing question.ἐπεὶ ψάμμος ἀριθμὸν περιπέφευγεν, καὶ κεῖνος ὅσα χάρματ' ἄλλοις ἔθηκεν, τίς ἂν φράσαι δύναιτο O. 2.99
“ καὶ τίς ἀνθρώπων σε ἐξανῆκεν γαστρός;” P. 4.982 joining grammatically similar words.a two nouns.Παλλὰς καὶ Ζεὺς O. 2.27
ὅρμοισι τῶν χέρας ἀναπλέκοντι καὶ στεφάνους O. 2.74
κρίσιν καὶ πενταετηρίδ O. 3.21
Ἀρκαδίας ἀπὸ δειρᾶν καὶ πολυγνάμπτων μυχῶν O. 3.27
χεῖρες δὲ καὶ ἦτορ O. 4.25
ἀρετᾶν καὶ στεφάνων O. 5.1
Ἄκρων' ἐκάρυξε καὶ τὰν νέοικον ἕδραν O. 5.8
Οἰνομάου καὶ Πέλοπος O. 5.9
Ποσειδᾶν' καὶ τοξοφόρον σκοπόν O. 6.59
παρ' Ἀλφειῷ καὶ παρὰ Κασταλίᾳ O. 7.17
Οὐρανὸς καὶ Γαῖα μάτηρ O. 7.38
ἀρετὰν καὶ χάρματ O. 7.44
τά τ' ἐν Ἀρκαδίᾳ ἔργα καὶ Θήβαις O. 7.84
κῶμον καὶ στεφαναφορίαν O. 8.10
ἓ καὶ υἱὸν O. 9.14
κορᾶν καὶ φερτάτων Κρονιδᾶν O. 9.56
τόλμα δὲ καὶ ἀμφιλαφὴς δύναμις O. 9.82
σὺ καὶ θυγάτηρ O. 10.3
Καλλιόπα καὶ χάλκεος Ἄρης O. 10.15
βροντὰν καὶ πυρπάλαμον βέλος O. 10.80
ἀρχὰ λόγων καὶ πιστὸν ὅρκιον O. 11.6
Ὀλυμπίᾳ στεφανωσάμενος καὶ δὶς ἐκ Πυθῶνος Ἰσθμοῖ τε O. 12.18
κασίγνηταί τε Δίκα καὶ ὁμότροφος Εἰρήνα O. 13.7
Σίσυφον καὶ τὰν Μήδειαν O. 13.53
ναὶ καὶ προπόλοις O. 13.54
παρ' ὅρκον καὶ παρὰ ἐλπίδα O. 13.83
αἰδῶ δίδοι καὶ τύχαν O. 13.115
Ἀπόλλωνος καὶ Μοισᾶν P. 1.1
κορυφαῖς καὶ πέδῳ P. 1.28
ὄλβον καὶ κτεάνων δόσιν P. 1.46
ἀστοῖς καὶ βασιλεῦσιν P. 1.68
κύριε πολλᾶν μὲν εὐστεφάνων ἀγυιᾶν καὶ στρατοῦ P. 2.58
ἐν ὄρει καὶ ἐν ἑπταπύλοις Θήβαις P. 3.90
Νέστορα καὶΛύκιον Σαρπηδόν P. 3.112
ἀπὸ δ' αὐτὸν ἐγὼ Μοίσαισι δώσω καὶ τὸ πάγχρυσον νάκος κριοῦ P. 4.68
“Ἰφιμεδείας παῖδας, ὦτον καὶ σέ” P. 4.89 “ πὰρ Χαρικλοῦς καὶ Φιλύρας” P. 4.103 “ λαγέτᾳ Αἰόλῳ καὶ παισὶ” P. 4.108Ἄδματος καὶ Μέλαμπος P. 4.126
ὀρνίχεσσι καὶ κλάροισι P. 4.190
ἀγέλα ταύρων ὑπᾶρχεν καὶ νεόκτιστον θέναρ P. 4.206
ἄροτρον καὶ βόας P. 4.225
Κυράνα καὶ τὸ κλεεννότατον μέγαρον Βάττου P. 4.280
πεδίον καὶ πατρωίαν πόλιν P. 5.53
ἄνδρεσσι καὶ γυναιξὶ P. 5.64
νικαφόροις ἐν ἀέθλοις καὶ θοαῖς ἐν μάχαις P. 8.26
γείτων καὶ κτεάνων φύλαξ ἐμῶν P. 8.58
λαμπρὸν φέγγος καὶ μείλιχος αἰών P. 8.97
“ θυμὸν γυναικὸς καὶ μεγάλαν δύνασιν” P. 9.30 “ τέλος οἶσθα καὶ πάσας κελεύθους” P. 9.45 “ ἐν θαλάσσᾳ καὶ ποταμοῖς” P. 9.47 ὥραισι καὶ Γαίᾳ” P. 9.60 “ νέκταρ καὶ ἀμβροσίαν” P. 9.63 “ Ζῆνα καὶ ἁγνὸν Ἀπόλλων' Ἀγρέα καὶ Νόμιον” P. 9.64—5.οἱ καὶ Ζηνὶ P. 9.84
νιν καὶ Ἰφικλέα P. 9.88
δίκον φύλλ' ἔπι καὶ στεφάνους P. 9.124
πόνων δὲ καὶ μαχᾶν ἄτερ P. 10.42
χαλκοῦ θαμὰ καὶ δονάκων P. 12.25
οἱ φράζε καὶ παντὶ στρατῷ N. 1.61
Ἰάσον' καὶ ἔπειτεν Ἀσκλαπιόν N. 3.54
τάνδε νᾶσον καὶ σεμνὸν Θεάριον N. 3.69
δῶρα καὶ κράτος N. 4.68
ἐκ δὲ Κρόνου καὶ Ζηνὸς ἥρωας αἰχματὰς φυτευθέντας καὶ ἀπὸ χρυσεᾶν Νηρηίδων N. 5.7
υἱοὶ καὶ βία Φώκου N. 5.12
ἀοιδαὶ καὶ λόγοι N. 6.30
αὐχένα καὶ σθένος (v. Dornseiff, Stil, 26) N. 7.73χειρὶ καὶ βουλαῖς N. 8.8
Δείνιος δισσῶν σταδίων καὶ πατρὸς Μέγα Νεμεαῖον ἄγαλμα N. 8.16
ματέρι καὶ διδύμοις παίδεσσιν N. 9.4
φεῦγε γὰρ Ἀμφιαρῆ ποτε θρασυμήδεα καὶ δεινὰν στάσιν N. 9.13
χερσὶ καὶ ψυχᾷ N. 9.39
Κάστορος καὶ κασιγνήτου Πολυδεύκεος N. 10.50
Ἑρμᾷ καὶ σὺν Ἡρακλεῖ N. 10.53
Ζηνὸς ὑψίστου κασιγνήτα καὶ ὁμοθρόνου Ἥρας N. 11.2
λύρα καὶ ἀοιδά N. 11.7
πάλᾳ καὶμεγαυχεῖ παγκρατίῳ N. 11.21
ἐν Πυθῶνι καὶ Ὀλυμπίᾳ N. 11.23
παρὰ Κασταλίᾳ καὶ παρ' εὐδένδρῳ ὄχθῳ Κρόνου N. 11.25
πολιατᾶν καὶ ξένων I. 1.51
Ὀγχηστὸν καὶ γέφυραν I. 4.20
χρυσέων οἴκων ἄναξ καὶ γαμβρὸς Ἥρας I. 4.60
δαῖτα καὶ νεόδματα στεφανώματα βωμῶν I. 4.62
νᾶες ἐν πόντῳ καὶ λτ;ὑφγτ;ἅρμασιν ἵπποι I. 5.5
ἑσπόμενοι Ἡρακλῆι πρότερον καὶ σὺν Ἀτρείδαις I. 5.38
Ἕκτορα καὶ στράταρχον Μέμνονα I. 5.40
Αἴαντος Τελαμωνιάδα καὶ πατρός I. 6.27
Μερόπων ἔθνεα καὶ τὸν βουβόταν Ἀλκυονῆ I. 6.32
“χθόνα καὶ στρατὸν ἀθρόον Pae. 4.42
ἐμὰν ματέραλιπόντες καὶ ὅλον οἶκον Pae. 4.45
στεφάνων καὶ θαλιᾶν Pae. 6.14
νέφεσσι δ' ἐν χρυσέοις Ὀλύμποιο καὶ κορυφαῖσινἵζων Pae. 6.93
ναυπρύτανιν δαίμονα καὶ τὰν θεμίξενον ἀρετάν Pae. 6.131
Ἁφαίστου παλάμαις καὶ Ἀθά[νας] Pae. 8.66
Κάδμου στρατὸν καὶ Ζεάθου πόλιν (Π: ἂν pro καὶ coni. Wil. metr. gr.) Πα... φυγόντα νιν καὶ μέλαν ἕρκος ἅλμας[ Δ. 1. 1. ἐπ' Αἰολάδᾳ καὶ γένει (G-H: τε καὶ Π.) Παρθ. 1. 13. ὦ Πάν, Ἀρκαδίας μεδέων καὶ σεμνῶν ἀδύτων φύλαξ fr. 95. 2. θυμὸν καὶ φωνὰν fr. 124d. βασιλῆες ἀγαυοὶ καὶ ἄνδρες fr. 133. 4. ]ἀοιδ[ὰν κ]αὶ ἁρμονίαν fr. 140b. 2. θεῶν καὶ κατ' ἀνθρώπων ἀγυιάς fr. 194. 6. τιμαὶ καὶ στέφανοι fr. 221. 2. Ζηνὸς υἱοὶ καὶ κλυτοπώλου Ποσειδάωνος fr. 243.b two adjs.ξανθαῖσι καὶ παμπορφύροις ἀκτῖσι βεβρεγμένος O. 6.55
πολύβοσκον γαῖαν ἀνθρώποισι καὶ εὔφρονα μήλοις O. 7.63
ἀγαθοὶ δὲ καὶ σοφοὶ O. 9.28
ὡραῖος ἐὼν καὶ καλὸς O. 9.94
[ ἀκρόσοφον δὲ καὶ αἰχματὰν (v. l. τε καὶ) O. 11.19]κλυτὰν καὶ ὀνυμαστάν P. 1.38
πολυμήλου καὶ πολυκαρποτάτας χθονὸς P. 9.7
εὐδαίμων δὲ καὶ ὑμνητὸς P. 10.22
γέρας τό περ νῦν καὶ ἄρειον ὄπιθεν N. 7.101
ἄνιππός εἰμι καὶ βουνομίας ἀδαέστερος Pae. 4.27
esp., two numerals,πρώτοις καὶ τερτάτοις O. 8.46
ἑβδόμᾳ καὶ σὺν δεκάτᾳ γενεᾷ P. 4.10
τεσσαράκοντα καὶὀκτὼ παρθένοισι P. 9.113
τρεῖς καὶ δέκ' ἄνδρας fr. 135.c two participles.ἐξαρκέων κτεάτεσσι καὶ εὐλογίαν προστιθείς O. 5.24
ἀποπέμπων καὶ ἐποψόμενος O. 8.52
δεξάμενον καὶ δαίσαντα N. 1.71
θνατὰ μεμνάσθω περιστέλλων μέλη καὶ γᾶν ἐπιεσσόμενος N. 11.16
cf. O. 6.20d two infinitives. “ μοναρχεῖν καὶ βασιλευέμεν” P. 4.166 “ χέρα οἱ προσενεγκεῖν ἦρα καὶ ἐκ λεχέων κεῖραι μελιαδέα ποίαν;” P. 9.37.ἐπαινεῖσθαι χρεών, καὶ μελιζέμεν N. 11.18
κελαδῆσαι καὶ προσειπεῖν I. 1.55
e two pronouns. “ ἐμὲ καὶ σὲ” P. 4.141ὄλβος ἔμπαν τὰ καὶ τὰ νέμων P. 5.55
εὐδαιμονίαν τὰ καὶ τὰ φέρεσθαι P. 7.21
f two adverbs.πολὺ καὶ πολλᾷ O. 8.23
3 in enumeration.a A καὶ B καὶ C ( καί...)λτ;γτ;άνθον ἤπειγεν καὶ Ἀμαζόνας εὐίππους καὶ ἐς Ἴστρον ἐλαύνων O. 8.47
νόστον ἔχθιστον καὶ ἀτιμότεραν γλῶσσαν καὶ ἐπίκρυφον οἶμον O. 8.69
πατρὸς ἀρχὰν καὶ βαθὺν κλᾶρον ἔμμεν καὶ μέγαρον O. 13.62
γυναικεῖον στρατὸν καὶ Χίμαιραν καὶ Σολύμους ἔπεφνεν O. 13.90
Τροίαν κραταιὸς Τελαμὼν πόρθησε καὶ Μέροπας καὶ τὸν μέγαν Ἀλκυονῆ N. 4.25
—7.χαλκὸν ὅν τε Κλείτωρ καὶ Τεγέα καὶ Ἀχαιῶν ὑψίβατοι πόλιες καὶ Λύκαιον πὰρ Διὸς θῆκε δρόμῳ N. 10.47
—8.ἐξικέσθαν καὶ μέγα ἔργον ἐμήσαντ' ὠκέως καὶ πάθον N. 10.64
ἐπῇεν καὶ ἔστα καὶ μυχοὺς διζάσατο fr. 51a. 3. τὸ δ' οἴκοθεν ἄστυ κα[ὶ ] καὶ συγγένεἰ Πα.. 32. ὦ ταὶ λιπαραὶ καὶ ἰοστέφανοι καὶ ἀοίδιμοι Ἀθᾶναι fr. 76. 1. φοινικορόδοις δ' ἐνὶ λειμώνεσσι προάστιον αὐτῶν καὶ λιβάνῳ σκιαρὰν καὶ χρυσοκάρποισιν βέβριθε λτ;δενδρέοιςγτ; καὶ τοὶ μὲν Θρ.. 3. ἔνθα βουλαὶ γερόντων καὶ νέων ἀνδρῶν ἀριστεύοισιν αἰχμαί, καὶ χοροὶ καὶ Μοῖσα καὶ Ἀγλαία fr. 199.b A καὶ B C τε ( καί...)Λύκιε καὶ Δάλοἰ ἀνάσσων, Φοῖβε, Παρνασσοῦ τε κράναν Κασταλίαν φιλέων P. 1.39
καὶ σοφοὶ καὶ χερσὶ βιαταὶ περίγλωσσοί τ' ἔφυν P. 1.42
Ἰόλαον καὶ Κάστορος βίαν, σέ τε, ἄναξ Πολύδευκες P. 11.61
ἄνδρα δ' ἐγὼ μακαρίζω μὲν πατέῤ Ἀρκεσίλαν καὶ τὸ θαητὸν δέμας ἀτρεμίαν τε σύγγονον N. 11.12
τριπόδεσσιν ἐκόσμησαν δόμον καὶ λεβήτεσσιν φιάλαισί τε χρυσοῦ I. 1.18
πόλιν τάνδε κόμιζε Δὶ καὶ κρέοντι σὺν Αἰακῷ Πηλεῖ τε κἀγαθῷ Τελαμῶνι σύν τ' Ἀχιλλεῖ P. 8.99
—100.4 καί καί, both — andκαὶ ποτ' ἀστῶν καὶ ποτὶ ξείνων O. 7.90
καὶ ἀγάνορος ἵππου θᾶσσον καὶ ναὸς ὑποπτέρου O. 9.23
καὶ λογίοις καὶ ἀοιδοῖς P. 1.94
“ ἀλλὰ καὶ σκᾶπτον μόναρχον καὶ θρόνος” P. 4.152κόρον δ' ἔχει καὶ μέλι καὶ τὰ τέρπν ἄνθἐ Ἀφροδίσια N. 7.53
καὶ τὸν ἀκερσεκόμαν Φοῖβον χορεύων καὶ τὰν ἁλιερκέα Ἰσθμοῦ δειράδ I. 1.7
καὶ πάγκαρπον ἐπὶ χθόνα καὶ διὰ πόντον βέβακεν ἐργμάτων ἀκτὶς I. 1.41
μυρίαι δ' ἔργων καλῶν τέτμανθ κέλευθοι καὶ πέραν Νείλοιο παγᾶν καὶ δἰ Ὑπερβορέους I. 6.23
εἴη καὶ ἐρᾶν καὶ ἔρωτι χαρίζεσθαι κατὰ καιρόν fr. 127. 1. with irregular coordination,καὶ τὰν παρ' ὅρκον καὶ παρὰ ἐλπίδα κούφαν κτίσιν O. 13.83
καὶ τὸν Ἰσθμοῖ καὶ Νεμέᾳ στέφανον (sc. ἐκράτησε) N. 10.26 in comparison,πειρῶντι δὲ καὶ χρυσὸς ἐν βασάνῳ πρέπει καὶ νόος ὀρθός P. 10.67
5 with intensifying force.οὔτε δύσηρις ἐὼν οὔτ' ὦν φιλόνικος ἄγαν, καὶ μέγαν ὅρκον ὀμόσσαις, τοῦτό γέ οἱ μαρτυρήσω O. 6.20
τέκεν γόνον ὑπερφίαλον μόνα καὶ μόνον P. 2.43
“τοῦτον ἄεθλον ἑκὼν τέλεσον· καί τοι μοναρχεῖν καὶ βασιλευέμεν ὄμνυμι προήσειν” conditional parataxis P. 4.1656 v. E infra for exx. of καὶ irregularly placed. B copulative, combined with τε, where τε is superfluous.1Πίσας τε καὶ Φερενίκου χάρις O. 1.18
τρεῖς τε καὶ δέκ' ἄνδρας O. 1.79
ἐν δίκᾳ τε καὶ παρὰ δίκαν O. 2.16
εὐθυμιᾶν τε μέτα καὶ πόνων O. 2.34
πλοῦτόν τε καὶ χάριν ἄγων O. 2.10
τῶν τε καὶ τῶν καιρὸν O. 2.53
Πηλεύς τε καὶ Κάδμος O. 2.78
ἀνδρῶν τ' ἀρετᾶς πέρι καὶ διφρηλασίας O. 3.37
αὐτόν τέ νιν καὶ φαιδίμας ἵππους O. 6.14
Συρακοσσᾶν τε καὶ Ὀρτυγίας O. 6.93
Ζεύς τε καὶ ἀθάνατοι O. 7.55
μήλων τε κνισάεσσα πομπὰ καὶ κρίσις O. 7.80
αὐτούς τ' ἀέξοι καὶ πόλιν O. 8.88
μορφᾷ τε καὶ ἔργοισι O. 9.65
τά λτ;τεγτ; τερπνὰ καὶ τὰ γλυκέα (supp. Hermann, met. gr.: om. codd., Schr.) O. 14.5γᾶν τε καὶ πόντον κατ' ἀμαιμάκετον P. 1.14
κτεάτεσσί τε καὶ περὶ τιμᾷ P. 2.59
“ παῖδες ὑπερθύμων τε φωτῶν καὶ θεῶν” P. 4.13 “ Κρηθεῖ τε μάτηρ καὶ Σαλμωνεῖ” P. 4.142ἀνέρες ἔκ τε Πύλου καὶ ἀπ' ἄκρας Ταινάρου P. 4.174
θεός τέ οἱ τὸ νῦν τε πρόφρων τελεῖ δύνασιν καὶ τὸ λοιπὸν P. 5.117
βουλᾶν τε καὶ πολέμων P. 8.3
ἔρξαι τε καὶ παθεῖν ὁμῶς P. 8.6
λύρᾳ τε καὶ φθέγματι μαλθακῷ P. 8.31
πολλάν τε καὶ ἡσύχιον εἰρήναν P. 9.22
“ ἔν τε θεοῖς κἀνθρώποις” P. 9.40τόλμᾳ τε καὶ σθένει P. 10.24
εὐφροσύνα τε καὶ δόξ' ἐπιφλέγει P. 11.45
τῶν τε καὶ τῶν χρήσιες N. 1.30
εὖ τε παθεῖν καὶ ἀκοῦσαι N. 1.32
λῆμά τε καὶ δύναμιν N. 1.57
Ἄρτεμίς τε καὶ θρασεἶ Ἀθάνα N. 3.50
Κλεωναίου τ' ἀπ ἀγῶνος καὶ λιπαρῶν εὐωνύμων ἀπ Ἀθανᾶν N. 4.18
Οἰνώνᾳ τε καὶ Κύπρῳ N. 4.46
εὔανδρόν τε καὶ ναυσικλυτὰν N. 5.9
ἐπί τε χθόνα καὶ διὰ θαλάσσας N. 6.48
σέ τ' καὶ Πολυτιμίδαν N. 6.62
χειρῶν τε καὶ ἰσχύος ἁνίοχον N. 6.66
φίλιπποί τ' αὐτόθι καὶ κτεάνων ψυχὰς ἔχοντες κρέσσονας ἄνδρες N. 9.32
γνώτ' ἀείδω θεῷ τε καὶ ὅστις ἁμιλλᾶται N. 10.31
Χαρίτεσσί τε καὶ σὺν Τυνδαρίδαις N. 10.38
Κορίνθου τ' ἐν μυχοῖς, καὶ Κλεωναίων πρὸς ἀνδρῶν τετράκις (loc. susp.) N. 10.42θάνατόν τε φυγὼν καὶ γῆρας ἀπεχθόμενον N. 10.83
ῥεέθροισί τε Δίρκας ἔφανεν καὶ παρ' Εὐρώτᾳ πέλας I. 1.29
κτεάνων θ' ἅμα λειφθεὶς καὶ φίλων I. 2.11
τῶν τε γὰρ καὶ τῶν διδοῖ I. 4.51
γαίας τε πάσας καὶ βαθύκρημνον πολιᾶς ἁλὸς ἐξευρὼν θέναρ I. 4.55
Ζεὺς τά τε καὶ τὰ νέμει I.5. 52.δαπάνᾳ τε χαρεὶς καὶ πόνῳ I. 6.10
ἀγλαοὶ παῖδές τε καὶ μάτρως I. 6.62
Ὕλλου τε καὶ Αἰγιμιοῦ I. 9.2
ὁ δ' ἐθέλων τε καὶ δυνάμενος fr. 2. 1. γᾶν τε καὶ θάλασσαν fr. 51a. 2.γαῖαν ἀμπελόεσσάν τε καὶ εὔκαρπον Pae. 2.25
τὸ δ' εὐβουλίᾳ τε καὶ αἰδοῖ ἐγκείμενον Pae. 2.51
Χαρίτεσσίν τε καὶ Ἀφροδίτᾳ Pae. 6.4
ὁ πάντα τοι τά τε καὶ τὰ τεύχων Pae. 6.132
μαντευμάτων τε θεσπεσίων δοτῆρα καὶ τελεσσιε[πῆ] θεοῦ ἄδυτον Pae. 7.2
σέ τε καὶ ῥαδ[ Πα. 7. d. 2.τά τ' ἐόντα τε κα[ὶ ] πρόσθεν γεγενημένα Pae. 8.83
ἔθηκας ἀμάχανον ἰσχύν τ ἀνδράσι καὶ σοφίας ὁδόν (Blass: πτανὸν ἀνδράσι codd. Dion. Hal.)Πα... Ἐλείθυιά τε καὶ Λάχεσις Pae. 12.17
τ]ριπόδεσσί τε καὶ θυσίαις fr. 59. 11. πρὶν μὲν ἕρπε σχοινοτένειά τ' ἀοιδὰ διθυράμβων καὶ τὸ σὰν κίβδηλον Δ. 2. 2. βαθύζωνόν τε Λατὼ καὶ θοᾶν ἵππων ἐλάτειραν fr. 89a. 2. Πειθώ τ' ἔναιεν καὶ Χάρις fr. 123. 14. Ἀπόλλωνί τε καὶ[ fr. 140b. 10. ] ραί τε καὶ υ[ fr. 215. 9. τόλμα τέ μιν ζαμενὴς καὶ σύνεσις fr. 231. emphasised, both — and, ξένον μή τιν' ἀμφότερα καλῶν τε ἴδριν ἅμα καὶ δύναμιν κυριώτερον ( ἀλλὰ coni. Hermann) O. 1.104ἀμφότερον μάντιν τ' ἀγαθὸν καὶ δουρὶ μάρνασθαι O. 6.17
ἀμφότερον δαπάναις τε καὶ πόνοις I. 1.42
once joining finite verbs,ἔν τ' ἀέθλοισι θίγον πλείστων ἀγώνων, καὶ τριπόδεσσιν ἐκόσμησαν δόμον I. 1.19
—20. irregularly coordinated,ἄγοντι δέ με νῖκαι, ὦ Μεγάκλεες, ὑμαί τε καὶ προγόνων P. 7.18
συμβαλεῖν μὰν εὐμαρὲς ἦν τό τε Πεισάνδρου πάλαι αἶμ' ἀπὸ Σπάρτας καὶ παῤ Ἰσμηνοῦ ῥοᾶν κεκραμένον ἐκ Μελανίπποιο μάτρωος N. 11.33
—6.οἶά τε χερσὶν ἀκοντίζοντες αἰχμαῖς καὶ λιθίνοις ὁπότ' ἐν δίσκοις ἵεν I. 1.24
—5.ζώων τ' ἀπὸ καὶ θάνων I. 7.30
Κλεάνδρῳ τις ἀνεγειρέτω κῶμον, Ἰσθμιάδος τε νίκας ἄποινα, καὶ Νεμέᾳ ἀέθλων ὅτι κράτος ἐξεῦρε I. 8.4
[ἀνατεί τε] καὶ ἀπριάτας ἔλασεν (H. J. Mette: ἀναιρεῖται καὶ codd. Aristidis contra metr.) fr. 169. 8. explicative / appositional, ἐγγυάσομαι ὔμμιν, ὦ Μοῖσαι, φυγόξεινον στρατὸν μήδ' ἀπείρατον καλῶν ἀκρόσοφόν τε καὶ αἰχματὰν ἀφίξεσθαι ( δὲ καὶ v. l.) O. 11.19 Νόμος ὁ πάντων βασιλεὺς θνατῶν τε καὶ ἀθανάτων fr. 169. 2. cf. P. 9.452 in enumeration.a A τε καὶ B Cτε φόρμιγγά τε ποικιλόγαρυν καὶ βοὰν αὐλῶν ἐπέων τε θέσιν O. 3.8
“ μῆλά τε γάρ τοι ἐγὼ καὶ βοῶν ξανθὰς ἀγέλας ἀφίημ' ἀγρούς τε πάντας” P. 4.148ἐν Ὀλυμπίοισί τε καὶ βαθυκόλπου Γᾶς ἀέθλοις ἔν τε καὶ πᾶσιν ἐπιχωρίοις P. 9.101
—2.ἀλλά με Πυθώ τε καὶ τὸ Πελινναῖον ἀπύει Ἀλεύα τε παῖδες P. 10.4
ἀλαλὰν Λυκίων τε προσμένοι καὶ Φρυγῶν Δαρδάνων τε N. 3.60
—1.τό μοι θέμεν Κρονίδᾳ τε Δὶ καὶ Νεμέᾳ Τιμασάρχου τε πάλᾳ ὕμνου προκώμιον εἴη N. 4.9
Οὐλυμπίᾳ τε καὶ Ἰσθμοῖ Νεμέᾳ τε N. 4.75
κεῖνοι γάρ τ' ἄνοσοι καὶ ἀγήραοι πόνων τ ἄπειροι fr. 143.b A τε καὶ B καὶ C ( καὶ...) “ὅσσα τε χθὼν ἠρινὰ φύλλ' ἀναπέμπει, χὠπόσαι ψάμαθοι κλονέονται χὤ τι μέλλει, χὠπόθεν ἔσσεται, εὖ καθορᾷς” P. 9.45 ἐν ξυνῷ κεν εἴη συμπόταισιν τε γλυκερὸν καὶ Διωνύσοιο καρπῷ καὶ κυλίκεσσιν Ἀθαναίαισι κέντρον fr. 124. 3. ἄστρα τε καὶ ποταμοὶ καὶ κύματα πόντου fr. 136.c μέν τε καί, v.μέν τε O. 4.14
C emphatic, non-copulative, v. also D. 1. infra.1 καί means even.καὶ ἄπιστον ἐμήσατο πιστὸν ἔμμεναι O. 1.31
ἴδε καὶ κείναν χθόνα O. 3.31
[ θαμὰ καὶ ( θαμάκι v. l.) O. 4.27]ἠὺ δ' ἔχοντες σοφοὶ καὶ πολίταις ἔδοξαν ἔμμεν O. 5.16
ὄφρα ἵκωμαι πρὸς ἀνδρῶν καὶ γένος O. 6.25
αἱ δὲ φρενῶν ταραχαὶ παρέπλαγξαν καὶ σοφόν O. 7.31
τεθμὸς δέ τις ἀθανάτων καὶ τάνδ' ἁλιερκέα χώραν παντοδαποῖσιν ὑπέστασε ξένοις O. 8.25
τράπε δὲ Κύκνεια μάχα καὶ ὑπέρβιον Ἡρακλέα O. 10.15
δάμασε καὶ κείνους. (Boeckh: κἀκείνους codd.) O. 10.30 ἤτοι καὶ τεά κεν ἀκλεὴς τιμὰ κατεφυλλορόησεν ποδῶν O. 12. 13.ἤτοι καὶ ὁ καρτερὸς ὁρμαίνων ἕλε Βελλεροφόντας O. 13.84
σὺν δὲ κείνῳ καί ποτ' Ἀμαζονίδων βάλλων γυναικεῖον στρατὸν O. 13.87
σὺν δ' ἀνάγκᾳ μιν φίλον καί τις ἐὼν μεγαλάνωρ ἔσανεν P. 1.52
εἴ τι καὶ φλαῦρον παραιθύσσει P. 1.87
ἀλλὰ κέρδει καὶ σοφία δέδεται P. 3.54
ἔτραπεν καὶ κεῖνον (Boeckh: κἀκεῖνον codd.) P. 3.55ἐπὶ καὶ θανάτῳ P. 4.186
καὶ φθινόκαρπος ἐοῖσα διδοῖ ψᾶφον P. 4.265
ῥᾴδιον μὲν γὰρ πόλιν δεῖσαι καὶ ἀφαυροτέροις P. 4.272
αὔξεται καὶ Μοῖσα δἰ ἀγγελίας ὀρθᾶς P. 4.279
κεῖνόν γε καὶ βαρύκομποι λέοντες περὶ δείματι φύγον P. 5.57
κεῖνος αἰνεῖν καὶ τὸν ἐχθρὸν ἔννεπεν P. 9.95
ἔτι καὶ μᾶλλον P. 10.57
ἔμπα καἴπερ ἔχει βαθεῖα ποντιὰς ἅλμα μέσσον, ἀντίτειν' ἐπιβουλίᾳ (Christ: καίπερ codd.) N. 4.36κεῖνος καὶ Τελαμῶνος δάψεν υἱὸν N. 8.23
ἐπαοιδαῖς δ' ἀνὴρ νώδυνον καί τις κάματον θῆκεν where καί emphasizesκάματον N. 8.50
ἦν γε μὰν ἐπικώμιος ὕμνος δὴ πάλαι, καὶ πρὶν γενέσθαι τὰν Ἀδράστου τάν τε Καδμείων ἔριν N. 8.51
ἐν γὰρ δαιμονίοισι φόβοις φεύγοντι καὶ παῖδες θεῶν N. 9.27
καὶ θνατὸν οὕτως ἔθνος ἄγει μοῖρα N. 11.42
τὸ τεόν, χρύσασπι Θήβα, πρᾶγμα καὶ ἀσχολίας ὑπέρτερον θήσομαι I. 1.2
ἔστιν δ' ἀφάνεια τύχας καὶ μαρναμένων I. 4.31
ἰατὰ δ' ἐστὶ βροτοῖς σύν γ ἐλευθερίᾳ καὶ τά I. 8.15
ἐσλόν γε φῶτα καὶ φθίμενον ὕμνοις θεᾶν διδόμεν I. 8.60
ἤτοι καὶ ἐγὼ σκόπελον ναίων Pae. 4.21
εἰ καί τι Διωνύσου ἄρουρα φέρει, ἄνιππός εἰμι though Pae. 4.252 where καί means also.ἐν καὶ θαλάσσᾳ O. 2.28
Μοῖρ' θεόρτῳ σὺν ὄλβῳ ἐπί τι καὶ πῆμ ἄγει O. 2.37
ἐπὶ μὰν βαίνει τι καὶ λάθας ἀτέκμαρτα νέφος O. 7.45
Ἐρατιδᾶν τοι σὺν χαρίτεσσιν ἔχει θαλίας καὶ πόλις O. 7.94
ἐοικότα γὰρ καὶ τελευτᾷ φερτέρου νόστου τυχεῖν (v. l. ἐν καὶ: κἀν Mosch.) P. 1.35Μοῖσα, καὶ πὰρ Δεινομένει κελαδῆσαι πίθεό μοι P. 1.58
ποτὶ καὶ τὸν ἵκοντ P. 2.36
ὅθεν φαμὶ καὶ δὲ τὰν ἀπείρονα δόξαν εὑρεῖν P. 2.64
σοφοὶ δέ τοι κάλλιον φέροντι καὶ τὰν θεόσδοτον δύναμιν P. 5.13
ἔγεντο καὶ πρότερον Ἀντίλοχος P. 6.28
ἔν τε καὶ πᾶσιν ἐπιχωρίοις P. 9.102
ἔθηκε καὶ βαθυλείμων ἀγὼν κρατησίποδα Φρικίαν P. 10.15
ἕποιτο μοῖρα καὶ ὑστέραισιν ἐν ἁμέραις P. 10.17
ῥέζοντά τι καὶ παθεῖν ἔοικεν N. 4.32
σὺν δὲ τὶν καὶ παῖς ὁ Θεαρίωνος ἀρετᾷ κλιθεὶς εὔδοξος ἀείδεται N. 7.7
ἐχθρὰ δ' ἄρα πάρφασις ἦν καὶ πάλαι N. 8.32
“καὶ ἐμοὶ θάνατον σὺν τῷδ' ἐπίτειλον, ἄναξ” N. 10.77ὁ πονήσαις δὲ νόῳ καὶ προμάθειαν φέρει I. 1.40
ἦ μὰν πολλάκι καὶ τὸ σεσωπαμένον εὐθυμίαν μείζω φέρει I. 1.63
ἔτι καὶ Πυθῶθεν I. 1.65
κεῖνον ἅψαι πυρσὸν ὕμνων καὶ Μελίσσῳ I. 4.44
ἐν δ' ἐρατεινῷ μέλιτι καὶ τοιαίδε τιμαὶ καλλίνικον χάρμ ἀγαπάζοντι I. 5.54
πόρε, Λοξία, τεαῖσιν ἁμίλλαισιν εὐανθέα καὶ Πυθόι στέφανον I. 7.51
ἔδοξ' ἦρα καὶ ἀθανάτοις ἐσλόν γε φῶτα καὶ φθίμενον ὕμνοις θεᾶν διδόμεν sc. as well as to men I. 8.59ἐπεὶ περικτίονας ἐνίκασε δή ποτε καὶ κεῖνος I. 8.65
θεὸς ὁ πάντα τεύχων βροτοῖς καὶ χάριν ἀοιδᾷ φυτεύει fr. 141.3 emphatic, where neither of the two previous meanings seems applicable.a emphasizing subs., adj.καί πού τι καὶ βροτῶν φάτις O. 1.28
σέο ἕκατι καὶ μεγασθενῆ νόμισαν χρυσὸν ἄνθρωποι περιώσιον ἄλλων I. 5.2
φαντὶ γὰρ ξύν' ἀλέγειν καὶ γάμον Θέτιος ἄνακτας (others interpr. καὶ as copulative) I. 8.47ταῦτα καὶ μακάρων ἐμέμναντ' ἀγοραί I. 8.26
ἀπὸ καὶ πατρός Πα. 7C. 9. ὁ δὲ κηλεῖται χορευοίσαισι κα[ὶ θη]ρῶν ἀγέλαις (supp. Housman) Δ. 2. 22. esp. subs. prop.,ἦλθε καὶ Γανυμήδης O. 1.44
ἀνταγόρευσεν καὶ Πελίας P. 4.156
ἔγνον ποτὲ καὶ Ἰόλαον P. 9.79
λαὸν θαμὰ δὴ καὶ Ὀλυμπιάδων φύλλοις ἐλαιᾶν χρυσέοις μιχθέντα N. 1.17
αἰνέω καὶ Πυθέαν I. 5.59
κώμαζ' ἔπειτεν ἁδυμελεῖ σὺν ὕμνῳ καὶ Στρεψιάδᾳ I. 7.21
other exx. under c. α. infra.b preceding demonstrative.εἶπεν καὶ τόδε P. 4.86
καὶτόδε συνθέμενος ῥῆμα P. 4.277
ἐξύφαινε, γλυκεῖα, καὶ τόδ' αὐτίκα, φόρμιγξ, Λυδίᾳ σὺν ἁρμονίᾳ μέλος N. 4.44
I relative.Ἄργει δ' ὅσσα καὶ ἐν Θήβαις O. 13.107
θεός, ὃ καὶ πτερόεντ' αἰετὸν κίχε P. 2.50
οἶα καὶ πολλοὶ πάθον P. 3.20
οἵτε καὶ P. 3.89
ἔνθα καὶ P. 4.253
ὃ καὶ P. 5.63
[ τῷ καὶ (codd.: καὶ del. Pauw.) P. 5.69]ἀλλ' ἔσται χρόνος οὗτος, ὃ καί τιν ἀελπτίᾳ βαλὼν ἔμπαλιν γνώμας P. 12.31
ὅθεν περ καὶ Ὁμηρίδαι N. 2.1
ὃς καὶ Ἰαολκὸν εἷλε N. 3.34
τᾷ καὶ Δαναοὶ πόνησαν N. 7.36
οἷοι καὶ Διὸς Αἰγίνας τε λέκτρον ἀμφεπόλησαν N. 8.6
ὅσπερ καὶ Κινύραν ἔβρισε πλούτῳ N. 8.18
πατρίδι ἐν ᾇ καὶ τὸν ἀδείμαντον Ἀλκμήνα τέκεν παῖδα I. 1.12
ὅν τε καὶ κάρυκες ὡρᾶν ἀνέγνον I. 2.23
ἅ τε κἀν γουνοῖς Ἀθανᾶν ἅρμα καρύξαισα νικᾶν (Boeckh: κεἰν, κἠν codd.) I. 4.25τοὶ καὶ σὺν μάχαις δὶς πόλιν Τρώων πράθον I. 5.35
ὃ καὶ δαιμόνεσσι δίκας ἐπείραινε I. 8.23
ὃ καὶ Μύσιον ἀμπελόεν αἵμαξε πεδίον I. 8.49
ὃς καὶ τυπεὶς ἁγνῷ πελέκει τέκετο ξανθὰν Ἀθάναν fr. 34.II demonstrative.τὸ καὶ ἀνδρὶ πάρεστι Συρακοσίῳ O. 6.17
τὸ καὶ κατεφάμιξεν O. 6.56
τῶ καὶ ἐγὼ καίπερ ἀχνύμενος θυμόν I. 8.5
τὸ καὶ νῦν φέρει λόγον I. 8.61
cf. I. 8.26d with temporal adv.τότε καὶ φαυσίμβροτος δαίμων Ὑπεριονίδας O. 7.39
καὶ τότε γνοὺς P. 3.31
μετὰ καὶ νῦν P. 4.64
cf. I. 8.61καὶ νῦν N. 5.43
[ καὶ νῦν (v. l. καί νυν) N. 6.8] ἐνῆκεν καὶ ἔπειτ[ Παρθ. 2.. καὶ τότ' ἐγὼ fr. 168. 4. v. also νῦνe emphasizing prepositional phrases, cf. E infra.ὃς ἔχεις καὶ πεδὰ μέγαν κάματον λόγων φερτάτων μναμήἰ P. 5.47
“εἰ δὲ χρὴ καὶ πὰρ σοφὸν ἀντιφερίξαι, ἐρέω” P. 9.50πλεῖστα νικάσαντά δε καὶ τελεταῖς ὡρίαις ἐν Παλλάδος εἶδον P. 9.97
γλυκύ τι δαμωσόμεθα καὶ μετὰ πόνον I. 8.8
οἶαν Βρομίου [τελε]τὰν καὶ παρὰ σκᾶ[πτ]ον Διὸς Οὐρανίδαι ἐν μεγάροις ἵσταντι Δ. 2. 7.f with dependent infinitive phrase.γλυκεῖα δὲ φρὴν καὶ συμπόταισιν ὁμιλεῖν P. 6.53
πράσσει χρέος, αὖτις ἐγεῖραι καὶ παλαιὰν δόξαν ἑῶν προγόνων P. 9.105
ἐγὼ δ' ἀστοῖς ἁδὼν καὶ χθονὶ γυῖα καλύψαι (sc. εὔχομαι) N. 8.384 in comparisons.aὡς εἰ καί, ὥτε καί. φιάλαν ὡς εἴ τις δωρήσεται νεανίᾳ γαμβρῷ, καὶ ἐγὼ νέκταρ χυτόν ἀνδράσιν πέμπων ἱλάσκομαι O. 7.7
ἀλλ' ὥτε παῖς, καὶ ὅταν O. 10.91
bοὕτω καί. ἐν δ' ὀλίγῳ βροτῶν τὸ τερπνὸν αὔξεται· οὕτω δὲ καὶ πίτνει χαμαί P. 8.93
καὶ θνατὸν οὕτως ἔθνος ἄγει N. 11.42
cοἷος καί. ἤρατο τῶν ἀπεόντων· οἶα καὶ πολλοὶ πάθον P. 3.20
τῶν ἀρειόνων ἐρώτων. οἷοι καὶ Διὸς Αἰγίνας τε λέκτρον ποιμένες ἀμφεπόλησαν N. 8.6
d ἐπεὶ ψάμμος ἀριθμὸν περιπέφευγεν, καὶ κεῖνος ὅσα χάρματ' ἄλλοις ἔθηκεν, τίς ἂν φράσαι δύναιτο; O. 2.99ὅθεν περ καὶ Ὁμηρίδαι ῥαπτῶν ἐπέων τὰ πόλλ' ἀοιδοὶ ἄρχονται, καὶ ὅδ ἀνὴρ N. 2.3
, cf. P. 10.67 D in combination with other particles.1 δὲ καίa where καί means evenφύονται δὲ καὶ νέοις ἐν ἀνδράσιν πολιαί P. 4.25
κῆλα δὲ καὶ δαιμόνων θέλγει φρένας P. 1.12
βία δὲ καὶ μεγάλαυχον ἔσφαλεν ἐν χρόνῳ P. 8.15
θανόντων δὲ καὶ φίλοι προδόται (Bergk: λόγοι φίλοι codd.) fr. 160.b where καί means alsoἀγλαίζεται δὲ καὶ μουσικᾶς ἐν ἀώτῳ O. 1.14
δαέντι δὲ καὶ σοφία μείζων ἄδολος τελέθει O. 7.53
ἔστι δὲ καί τι θανόντεσσιν μέρος O. 8.77
οἱ δ' Ἀρκάδες, οἱ δὲ καὶ Πισᾶται O. 9.68
ἄλλαι δὲ δὔ χάρμαι, τὰ δὲ καὶ Νεμέας κατὰ κόλπον O. 9.87
τὰ δὲ καί ποτ' ἐν ἀλκᾷ O. 13.55
τέρας μὲν θαυμάσιον προσιδέσθαι, θαῦμα δὲ καὶ παρεόντων ἀκοῦσαι P. 1.26
μάκαρ δὲ καὶ νῦν P. 5.20
τὰ δὲ καὶ ἀνδράσιν ἐμπρέπει P. 8.28
χαίρων δὲ καὶ αὐτὸς Ἀλκμᾶνα στεφάνοισι βάλλω, ῥαίνω δὲ καὶ ὕμνῳ bis. P. 8.56—7.πολλοὶ ἀριστῆες, πολλοὶ δὲ καὶ ξείνων P. 9.
108.ἐλᾷ δὲ καὶ τέσσαρας ἀρετὰς ὁ θνατὸς αἰών N. 3.74
πρόφρων δὲ καὶ κείνοις ἄειδ' ἐν Παλίῳ Μοισᾶν ὁ κάλλιστος χορός N. 5.22
ἕπομαι δὲ καὶ αὐτὸς ἔχων μελέταν N. 6.54
μαστεύει δὲ καὶ τέρψις ἐν ὄμμασι θέσθαι πιστόν N. 8.43
ἔστι δὲ καὶ κόρος ἀνθρώπων N. 10.20
ἐκράτησε δὲ καί ποθ' Ἕλλανα στρατὸν Πυθῶνι N. 10.25
τρὶς μὲν τρὶς δὲ καὶ σεμνοῖς δαπέδοις ἐν Ἀδραστείῳ νόμῳ N. 10.28
ἐν Ἰσθμῷ Νεμέᾳ δὲ καὶ ἀμφοῖν I. 5.18
μέτρα μὲν γνώμᾳ διώκων μέτρα δὲ καὶ κατέχων I. 6.71
αἰνέων Μελέαγρον, αἰνέων δὲ καὶ Ἕκτορα Ἀμφιάρηόν τε I. 7.32
κλεινὸς Αἰακοῦ λόγος, κλεινὰ δὲ καὶ ναυσικλυτὸς Αἴγινα I. 9.1
διαγινώσκομαι μὲν γινώσκομαι δὲ καὶ μοῖσαν παρέχων ἅλις Pae. 4.23
μνάσει δὲ καί τινα Pae. 14.35
τέρπεται δὲ καί τις ἐπ' οἶδμ ἅλιον ναὶ θοᾷ διαστείβων fr. 221. 4. N. B. anaphora O. 9.68, P. 9.108, N. 10.28, I. 6.71, I. 7.32, I. 9.1c where καί is generally emphatic. τῶν νῦν δὲ καὶ Θρασύβουλος πατρῴαν μάλιστα πρὸς στάθμαν ἔβα (= αὖ, Gr. Part., 305 P. 6.44 ἔστι δὲ καὶ διδύμων ἀέθλων Μελίσσῳ μοῖρα and two are the victories that M. has I. 3.9 ἐν δ' ἄρα καὶ Τενέδῳ Πειθώ τ ἔναιεν ( précisement van Groningen) fr. 123. 13. σοφοὶ δὲ καὶ τὸ μηδὲν ἄγαν ἔπος αἴνησαν περισσῶς fr. 35b. where δὲ is separated fromκαί; εἰ δ' αὐτὸ καὶ θεὸς ἀνέχοι N. 7.89
2 combined with particles other particles than δέ. a. καί ῥα v. ῥα. b. καί νυν v. νυν. c. καὶ γάρ v. γάρ. d. καὶ μάν v. μά ν. e. καίτοι v. τοι f. καίπερ v. καίπερ [g. καί τε is not a genuine combination of particles, in spite of apparent exx. I. 2.19 coni., I. 2.23, I. 4.25—6, I. 7.32—3.] E position of καί: 1. the position of emphatic καὶ is sometimes between prep. and subs., cf. C. 3. e supra:ἐν καὶ θαλάσσᾳ O. 2.28
ἐπὶ καὶ θανάτῳ P. 4.186
ἐν Ὀλυμπίοισί τε καὶ βαθυκόλπου Γᾶς ἀέθλοις ἔν τε καὶ πᾶσιν ἐπιχωρίοις P. 9.102
ἀπὸ καὶ πατρός Πα. 7C. 9. cf. fr. 123. 13. This usage is irregularly applied to copulative καί:ἐν καὶ τελευτᾷ O. 7.26
θαητὸν ἐν ἅλιξι θησέμεν ἐν καὶ παλαιτέροις (Tricl.: ἔν τε, ἔν τε καὶ codd.) P. 10.58 πέσε δ (sc. κῦμ' Ἀίδα)ἀδόκητον ἐν καὶ δοκέοντα N. 7.31
ζώων τ' ἀπὸ καὶ θανών I. 7.30
2 irregular position of καί. dub. exx.a copulative. ὄνυχας ὀξυτάτους ἀκμὰν / καὶ δεινοτάτων σχάσαις ὀδόντων ( καί coni. Ahlwardt: τε codd.: ὀξ. σχ. καὶ δειν. coni. Wil.) N. 4.64 [ καὶ coni. Ahlwardt, τ codd. P. 10.69]b emphatic. δελφῖνι καὶ τάχος δἰ ἅλμας ἶσον κ' εἴποιμι Μελησίαν (Schr. e Σ: κεν codd.: κ add. Wil., om. codd: “nicht ein umgestelltes “und” sondern “auch” wie die Σ auch verstehen.” Wil.) N. 6.64 F in crasis.κἀσόφοις O. 3.45
κἀγοραὶ O. 12.5
χὠπόταν χὤταν P. 2.87
—8.κοὔ P. 4.151
τε κἀγαθῷ P. 8.100
κἀνθρώποις P. 9.40
χὠπόσαι χὤ τι χὠπόθεν P. 9.46
—8. καἴπερ (coni. Christ: καίπερ codd.) N. 4.36 κἀν (Boeckh: κεἰν, κἠν codd.) I. 4.25 εἰρήσεταί που κἀν βραχίστοις (Heyne: που κἐν, πα κ' ἐν codd.) I. 6.59 κεἴ fr. 4. κἀγχερριθ[ Πα. 22. i. 3. G fragg.καὶ θυόε[ντα Pae. 3.8
]καί ποτε[ Pae. 6.73
]σεκαι[ Πα. 7B. 2. ]καὶ χ[ Pae. 10.2
]καὶ χρυσο[ Pae. 10.10
καὶ τα[Πα. 13d. 8. ]τε καὶ ἁνίκα ναύλοχοι[ Pae. 18.9
]καί νιν ορει[ Πα. 22a. 1. ]αμα καὶ στρατιὰ[ Δ. 3. 11. ]τηρκαιε[ Δ. 4. d. 3. καὶ λιπαρῷ fr. 204. ] σκαιλυ[ fr. 215b. col. 2. 4. -
2 ἔμπης
ἔμπης: wholly, nevertheless; the former meaning is denied by some scholars, and there are but very few passages to which the latter meaning is not applicable, e. g. Od. 18.354, Od. 19.37; in its common signif. of still, yet, nevertheless, ἔμπης may be placed after the concessive part. (precisely like ὅμως in Att.), and freq. at the end of the verse, though grammatically and in sense belonging to the leading verb; Τρωσὶ μὲν εὐκτὰ γένηται ( ἐπικρατέουσι περ) ἔμπης, Ξ , Il. 9.518, etc. καὶ ἔμπης, Od. 5.205; ἀλλ' ἔμπης, Il. 8.33; δ ἔμπης correl. to μέν, Il. 1.562.A Homeric dictionary (Greek-English) (Ελληνικά-Αγγλικά ομηρικό λεξικό) > ἔμπης
-
3 μή
μή: not, lest.— (1) adv., not, differing from οὐκ in expressing a negation subjectively. μή is the regular neg. particle with the inf., in conditions and cond. rel. clauses, in prohibitions and exhortations, in wishes, and in final clauses introduced by ἵνα, ὡς, etc. μή σε παρὰ νηυσί κιχείω, ‘let me not catch thee near the ships!’ Il. 1.26 ; ἴστω νῦν Ζεὺς.. μὴ μὲν τοῖς ἵπποισιν ἀνὴρ ἐποχήσεται ἄλλος (μή, and not οὐ, because the statement is in sense dependent on ἴστω, though grammatically the ind. is allowed to stand instead of being changed to the inf.), Il. 10.330, cf. Il. 15.41.— (2) conj., that not, lest (n e), introducing final clauses and object clauses after verbs of fearing, ἀπόστιχε, μή τι νοήσῃ | Ἥρη, ‘in order that Hera may not take note of anything,’ Il. 1.522 ; δείδω μὴ δὴ πάντα θεὰ νημερτέα ϝεῖπεν, ‘lest all the goddess said was true,’ Od. 5.300 .—μή is combined variously with other particles, μὴ δή, μὴ μάν, μή που, μή ποτε, μή πως, etc. It is joined to interrogative words only when the question expects a negative answer, ἦ μή (num), Od. 9.405,, Od. 6.200.A Homeric dictionary (Greek-English) (Ελληνικά-Αγγλικά ομηρικό λεξικό) > μή
-
4 μέγεθος
μέγεθος, ους, τό (s. μέγας; Hom.+)① quality of exceeding a standard involving physical magnitude, size, lit. (Appian, Bell. Civ. 1, 50 §219 ἀνὴρ μεγέθει μέγας; Heraclid. Crit. 23 [p. 82, 14 Pfister]; μεγάλη τῷ μεγέθει: Ps.-Dicaearch. p. 145 ln. 5 F.; Did., Gen. 35, 10) ὑψηλὸς τῷ μεγέθει very tall indeed Hs 9, 6, 1. τὰ μεγέθη [τῶν θηρίων] the enormous size of the beasts AcPl Ha 1, 34.② quality of exceeding a standard of excellence, greatness: τὸ τῆς χαρᾶς μ.=the great joy AcPl Ha 6, 9f. Of God (ins in CB I/2, 700 no. 635, 4 τὸ μέγεθος τ. θεοῦ; Philo, Spec. Leg. 1, 293 τὸ τ. θεοῦ μ.; Ath. 22, 7 τοῦ μ. τοῦ θεοῦ. Divine hypostases Hippol., Ref. 5, 8, 3; 10, 10, 2) τί τὸ ὑπερβάλλον μέγεθος τ. δυνάμεως αὐτοῦ how surpassingly great (God’s) power Eph 1:19 (cp. Philo, Op. M. 23, end τὸ μ. [τῶν δυνάμεων θεοῦ]; see also New Docs 4, 107). ἐν μεγέθει IEph ins, to be sure, does not belong grammatically w. θεοῦ, which rather goes w. πληρώματι foll.; nevertheless it describes the nature of God. τὸ μ. τῆς μαρτυρίας the greatness of his martyrdom MPol 17:1 (cp. τῆς γνώσεως Iren. 1, 13, 6 [Harv. I, 123, 3]; Did., Gen. 115, 2). ἀπολαμβάνειν τὸ ἴδιον μ. recover their proper greatness, of a congregation ISm 11:2. μεγέθους ἐστὶν ὁ Χριστιανισμός Christianity is (truly) great IRo 3:3.—DELG s.v. μέγας. M-M. TW. Spicq. -
5 παραλαμβάνω
παραλαμβάνω (Eur., Hdt.+) 2 aor. παρέλαβον, 1 pl. παρελάβαμεν (AcPlCor 1:5), 3 pl. παρελάβοσαν 2 Th 3:6 v.l. (B-D-F §84, 2; 14; Mlt-H. 209); 1 aor. inf. παραλάβαι (GJs 9:1); pf. inf. παρειληφέναι Papias (2, 2); fut. mid. παραλήμψομαι (on the spelling with μ s. Mayser p. 194f; Thackeray p. 108ff; B-D-F §101 p. 53; §Mlt-H. 246f; Reinhold 46f; WSchulze, Orthographica 1894.—On the mid. s. B-D-F §77; Rob. 356). Pass.: 1 fut. παραλημφθήσομαι Lk 17:34f (on the spelling with μ s. above on the fut. mid.); 1 aor. ptc. acc. sg. fem. παραλημφθεῖσαν Wsd 16:14; pf. παρείλημμαι Num 23:20.① to take into close association, take (to oneself), take with/along (Gen 47:2; 2 Macc 5:5; TestAbr A 15 p. 95, 8f [Stone p. 38]; Jos., Vi. 66) Mt 2:13f, 20f; 17:1; 26:37; Mk 4:36; 5:40; 9:2; Lk 9:28; Ac 15:39; 16:33; 21:24, 26, 32 (v.l. λαβών); 23:18; Ox 840, 7; Hs 6, 3, 3. παραλαμβάνει ἕτερα πνεύματα ἑπτά (the evil spirit) brings along seven other spirits (to help him) Lk 11:26 (Menand., Col. 123 S. [112 Kö.] ἑξήκονθʼ ἑταίρους παραλαβών). Pass. (Diod S 2, 40, 2) εἷς παραλαμβάνεται καὶ εἷς ἀφίεται the one is taken (by angels s. Mt 24:31), the other is left Mt 24:40; cp. vs. 41; Lk 17:34f. π. τινὰ μεθʼ ἑαυτοῦ (μετὰ σοῦ, μετʼ αὐτοῦ. Cp. Gen 22:3) Mt 12:45; 18:16; Mk 14:33. W. acc. of pers., and w. goal indicated by εἰς take (along) to, into (Aelian, VH 2, 18; Num 23:27; Just., D. 99, 2) Mt 4:5, 8; 27:27. παραλήμψομαι ὑμᾶς πρὸς ἐμαυτόν I will take you to myself J 14:3 (s. Dssm., LO 144 [LAE 166]; with me to my home AHumphries, ET 53, ’41/42, 356). π. τινὰ κατʼ ἰδίαν take someone aside Mt 20:17. Also without κατʼ ἰδίαν w. the same purpose of private instruction Mk 10:32; Lk 9:10 (here κατʼ ἰδίαν does not belong grammatically with παραλ.); 18:31.—Of one’s wife: take (her) into one’s home Mt 1:20, 24 (cp. Hdt. 4, 155; Lucian, Toxar. 24; SSol 8:2; Jos., Ant 1, 302; 17, 9). Joseph takes Mary from the temple and brings her into his own house GJs 9:1, 3; 13:1; 15:2; 16:1, 3.—Take into custody, arrest Ac 16:35 D. Pass., GPt 1:2 παρ[αλη]μφθῆναι (another poss. restoration: παρ[απε]μφθῆναι, s. app. and παραπέμπω).② to gain control of or receive jurisdiction over, take over, receiveⓐ τινά someone, a prisoner J 19:16b (cp. παρέδωκεν ibid. vs. 16a.—Both verbs in this sense in Appian, Bell. Civ. 6, 76 §310f).ⓑ τὶ someth.α. τὴν διακονίαν Col 4:17 (SIG 663, 12 [c. 200 B.C.] the office of priest). τὶ ἀπό τινος Hs 6, 2, 6.β. βασιλείαν ἀσάλευτον receive a kingship that cannot be shaken Hb 12:28 (βας. π.: Hdt. 2, 120; OGI 54, 5ff [III B.C.]; 56, 6; 90, 1; 8; 47; 2 Macc 10:11; Da 6:1, 29; Jos., Ant. 15, 16, C. Ap. 1, 145; Just., D. 32, 1. Of the ἅγιοι ὑψίστου Da 7:18).γ. of a mental or spiritual heritage (Hdt., Isocr., Pla. et al., esp. of mysteries and ceremonies that one receives by tradition [s. παραδίδωμι 3]: Theon Smyrn., Expos. Rer. Math. p. 14 Hiller τελετὰς παραλ. Cp. Plut., Demetr. 900 [26, 1]; Porphyr., Abst. 4, 16; Herm. Wr. 1, 26b; CIA III 173; also the rabbinic term קִבֵּל) τὶ someth. 1 Cor 15:3 (w. παραδίδωμι, as Jos., Ant. 19, 31). B 19:11; D 4:13. παρελάβετε τὸν λόγον you received the pronouncement or teaching AcPl Ha 8, 25=Ox 1602, 38 and BMM recto 32 (on variations in the textual tradition s. Sander’s note p. 85). παρʼ ὸ̔ παρελάβετε (=παρὰ τοῦτο ὅ) Gal 1:9. τὰ νόμιμα τοῦ θεοῦ Hv 1, 3, 4. τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον Hs 9, 25, 2. ἃ παρέλαβον κρατεῖν things that have come down to them to observe Mk 7:4 (s. B-D-F §390, 3). τί παρά τινος (Pla., Lach. 197d, Euthyd. 304c σοφίαν παρά τινος. The constr. w. παρά is common in ins and pap; cp. Philo, Cher. 68) Gal 1:12; 1 Th 2:13; 2 Th 3:6 (παράδοσιν παραλ.). AcPlCor 1:5. παρελάβετε παρʼ ἡμῶν τὸ πῶς δεῖ περιπατεῖν. you have learned from us how you ought to comport yourselves 1 Th 4:1. παρὰ τῶν ἐκείνοις γνωρίμων Papias (2, 2). ὡς παρέλαβεν παρὰ τοῦ ἁγίου EpilMosq 2 (w. παραδίδωμι). παρέλαβον ἀπὸ τοῦ κυρίου, ὸ̔ καὶ παρέδωκα ὑμῖν 1 Cor 11:23 (s. ἀπό 5d). ἀπὸ (ὑπὸ) τῶν θυγατέρων Φιλίππου Papias (11:2; cp. 2:9). ὑπὸ τοῦ πρὸ ἐμοῦ ἀποστόλων AcPlCor 2:4 (w. παραδίδωμι).—παραλ. τὸν Χριστὸν Ἰης. accept Christ Jesus, i.e. the proclamation of him as Lord Col 2:6.③ Somet. the emphasis lies not so much on receiving or taking over, as on the fact that the word implies agreement or approval, acceptⓐ w. regard to persons: οἱ ἴδιοι αὐτὸν οὐ παρέλαβον his own people did not accept him J 1:11.ⓑ w. regard to teaching and preaching (Just., A I, 13, 1 μόνην ἀξίαν αὐτοῦ τιμὴν ταύτην παραλαβόντες) accept: τὸ εὐαγγέλιον ὸ̔ εὐηγγελισάμην ὑμῖν ὸ̔ καὶ παρελάβετε 1 Cor 15:1. ἃ καὶ ἐμάθετε καὶ παρελάβετε Phil 4:9.—M-M. EDNT. TW. -
6 ποιμήν
ποιμήν, ένος, ὁ (s. prec. two entries; Hom.+; pap, LXX; JosAs; ApcEl [PSI I, 7 verso, 1]; AscIs, ApcrEzk, Philo; Jos., Ant. 8, 404 al.)① one who herds sheep, shepherd, sheep-herder (Demetr.: 722 Fgm. 1, 13 Jac. nomads; Theoph. Ant. 2, 35 [p. 190, 8]. In imagery or parable: Orig., C. Cels. 4, 17, 21) Mt 9:36=Mk 6:34 (Num 27:17); Mt 25:32; GJs 4:3; 18:3 (codd.). Of the shepherds at Jesus’ birth Lk 2:8, 15, 18, 20 (s. HGressmann, Das Weihnachtsevangelium 1914 [on this CClemen, StKr 89, 1916, 237–52]; JGeffcken, D. Hirten auf dem Felde: Her 49, 1914, 321–51 [against him JKroll, Her 50, 1915, 137ff]; Clemen2 1924, 195; 203ff; IHarrie, Die Anbetung der Hirten: ARW 23, 1925, 369–82; RBultmann, Gesch. d. Syn. Trad.2 ’31, 323–6; GErdmann, D. Vorgesch. d. Lk u. Mt ’32; ADeissmann, D. Anbetung d. Hirten u. d. Anbetung d. Weisen: Lutherring 16, ’35, 377–82).—In imagery, w. detail predominating: πατάξω τὸν ποιμένα, καὶ διασκορπισθήσονται (v.l. and also more grammatically correct:-θήσεται) τὰ πρόβατα τῆς ποίμνης (cp. Zech 13:7) Mt 26:31; Mk 14:27; B 5:12. Of Christ in extended imagery J 10:2, 7 v.l., 16; (opp. ὁ μισθωτός) vs. 12; ὁ ποιμὴν ὁ καλός vs. 11ab, 14 (Maximus Tyr. 6, 7d Cyrus is called ποιμὴν ἀγαθός, because he protects the Persian ‘flock’ fr. the barbarian ‘wolves’).② one who serves as guardian or leader, shepherd, fig. ext. of 1 (Diog. L. 9, 40 Democritus is called ποιμὴν [=guardian] μύθων)ⓐ esp. freq. in Hermas (Leutzsch, Hermas 439f n. 546)α. as the angel of repentance and bearer of a revelation (MDibelius, Der Offenbarungsträger im ‘Hirten’ des H.: Harnack-Ehrung 1921, 105–18; Rtzst., Erlösungsmyst. 1921, 149) Hv 5:3, 7; Hs 2:1; 5, 1, 1; 8, 1, 4; 18; 8, 2, 5f; 8; 8, 4, 1; 8, 5, 1; 6; 8, 6, 1; 9, 1, 1; 9, 2, 6; 9, 5, 1; 7; 9, 7, 1; 3f; 9, 8, 1; 9, 9, 5–7; 9, 10, 1; 4; 6; 9, 11, 1; 8; 10, 3, 4f [=POxy 404 recto C, 15; 20 restored].β. in the vision of the shepherds Hs 6, 1, 5f; 6, 2, 1; 5f; 6, 3, 2; 7:1.ⓑ of those who lead Christian communities/congregations/ churchesα. God (Philo, Agr. 51; Aberciusins. 3 π. ἁγνός) IRo 9:1.β. Christ τὸν ποιμένα τῶν προβάτων τὸν μέγαν Hb 13:20 (RGyllenberg, D. Christol. des Hb: ZST 11, ’34, 662–90). τὸν ποιμένα καὶ ἐπίσκοπον τῶν ψυχῶν ὑμῶν 1 Pt 2:25 (cp. Philo, Mut. Nom. 116 of the θεῖος λόγος; Ezk 34:23). ποιμ. τῆς ἐκκλησίας MPol 19:2. S. above 1, end, and Hdb. exc. after J 10:21; Bultmann 276–93; JQuasten, Hlg. Überliefg. (edited by OCasel) ’38, 51–58 (Hellenistic and early Christian); WJost, Poimen. D. Bild v. Hirten in d. bibl. Überl. u. s. christol. Bed., diss. Giessen ’39; TKempf, Christus der Hirt ’42; VMuller, Prehistory of the Good Shepherd: JNES 3, ’44, 87–90.γ. human leaders (on ‘shepherds’ as the founders and temporary thiasarchs [leaders] of Gk. religious guilds s. EMaass, Orpheus 1895, 181; Himerius, Or. 54 [=Or. 15] when greeting his newly arrived students, compares the teachers to shepherds [ἀγελάρχαι] and the pupils to the flock [ἀγέλη alternating with ποίμνιον §2]. S. also Jer 2:8; 3:15; Ezk 34:2) pastor Eph 4:11 (w. other church leaders). ὅπου ὁ ποιμήν (i.e. the superintendent/supervisor) ἐστιν, ἐκεῖ ὡς πρόβατα ἀκολουθεῖτε IPhld 2:1. S. also IRo 9:1 (Ign. as ‘shepherd’ of the Syrian church).—EHatch/AHarnack, D. Gesellschaftsverf. der christl. Kirchen im Altertum 1883, 230; HBruders, D. Verfassung der Kirche bis zum Jahr 175 n. Chr. 1904, 190f; 371f; Harnack, D. Mission4 I 1923, 350f; NCavatassi, De Munere Pastoris in NT: Verb. Domini 29, ’51, 215–27; 275–85.—B. 149. DELG. EDNT. RAC XV 577–607. M-M. TW. -
7 στρουθίον
στρουθίον, ου, τό (Aristot. et al.; LXX; PsSol 17:16; Jos., Bell. 5, 467) dim. of στρουθός sparrow καλιά στρουθίων GJs 3:1 v.l. a nest of sparrows; as an example of an article that has little value Mt 10:29, 31; Lk 12:6f. (Vi. Aesopi G 26 P. is of interest grammatically and formally, but expresses a different thought: στρουθία πολλοῦ πωλεῖται; in a restoration concerning ‘articulate birds that fetch a high price’, s. Perry’s note and p. 281 no. 107.)—Dssm., LO 234f (LAE 272ff); HGrimme, BZ 23, ’35, 260–2. DELG s.v. στρουθό. M-M. TW. -
8 ἀλλά
ἀλλά (Hom.+; DELG s.v. ἄλλος; Schwyzer II 578) gener. adversative particle (orig. neut. pl. of ἄλλος, ‘otherwise’) indicating a difference with or contrast to what precedes, in the case of individual clauses as well as whole sentences① after a negative or after μέν on the contrary, but, yet, ratherⓐ introducing a contrast οὐκ ἦλθον καταλῦσαι, ἀλλὰ πληρῶσαι Mt 5:17. οὐ πᾶς ὁ λέγων … ἀλλʼ ὁ ποιῶν 7:21. οὐκ ἀπέθανεν, ἀλλὰ καθεύδει Mk 5:39. οὐκέτι οὐδένα εἶδον, ἀλλὰ τὸν Ἰησοῦν μόνον 9:8 (v.l. εἰ μὴ τ. Ἰ.). οὐ … σαρκὶ ἀλλὰ μόνῳ πνεύματι AcPl Ant 13 (μόνον Aa I 237, 3). οὐκ ἔστι θεὸς νεκρῶν ἀλλὰ ζώντων Mt 22:32; Mk 12:27; Lk 20:38. ἀλλὰ καθῶς γέγραπται Ro 15:21 introduces a statement about a procedure that contrasts with what precedes.—W. ascensive force (B-D-F §448; Rob. 1187) οὐ μόνον … ἀλλὰ καί not only …, but also (EpArist oft.; TestJob 47:2f; Jos., Bell. 3, 102; Just., A I, 5, 4): οὐ μόνον δεθῆναι, ἀλλὰ καὶ ἀποθανεῖν Ac 21:13. οὐ μόνον σὲ ἀλλὰ καὶ πάντας τοὺς ἀκούοντας 26:29; cp. 27:10; Ro 1:32; 4:12, 16; 9:24; 13:5; 2 Cor 8:10, 21; 9:12; Eph 1:21; Phil 1:29; 1 Th 1:5; 2:8; Hb 12:26; 1 Pt 2:18. W. the first member shortened (cp. TestJob 35:1) οὐ μόνον δέ, ἀλλὰ καί not only this (is the case), but also: οὐ μόνον δέ (sc. καυχώμεθα ἐπὶ τούτῳ), ἀλλὰ καὶ καυχώμεθα ἐν ταῖς θλίψεσιν Ro 5:3, cp. vs. 11; 8:23; 9:10; 2 Cor 8:19.—Introducing the main point after a question expressed or implied, which has been answered in the negative οὐχί, ἀλλὰ κληθήσεται Ἰωάννης no; rather his name shall be John Lk 1:60. οὐχί, λέγω ὑμῖν, ἀλλὰ ἐὰν μὴ μετανοῆτε no! I tell you; rather, if you do not repent 13:3, 5; cp. 16:30; J 7:12; Ac 16:37; Ro 3:27 (TestAbr A 5 p. 82, 5; 31f [Stone p. 12]; JosAs 4:15 al.; ApcMos 6) after μὴ γένοιτο, which serves as a strong negation 3:31; 7:7, 13; cp. 1 Cor 7:21. The neg. answer is omitted as obvious: (no,) instead of that 6:6 (as a declaration). Instead of ἀ.: ἀλλʼ ἤ Lk 12:51; B 2:8. Also after a negative and ἄλλος, as in Pla., X. et al. (Kühner-G. II 284f; IG IV, 951, 76 [320 B.C.]; PPetr II, 46a, 5 [200 B.C.]; Just., A II, 4, 2 al.; in rhetorical quest. PsSol 5:12; B-D-F §448, 8): except οὐ γὰρ ἄλλα γράφομεν ὑμῖν ἀλλʼ ἢ ἃ ἀναγινώσκετε for we write you nothing (else) except what you can understand 2 Cor 1:13. This construction οὐκ ἄλλος ἀλλʼ ἤ is a combination of οὐκ ἄλλος …, ἀλλά (PTebt 104, 19 [92 B.C.] μὴ ἐξέστω Φιλίσκωνι γυναῖκα ἄλλην ἐπαγαγέσθαι, ἀλλὰ Ἀπολλωνίαν) 1 Cl 51:5, and οὐκ ἄλλος ἤ … (Ps.-Clem., Hom. 16, 20).ⓑ within the same clause, used to contrast single words (Just., A I, 15, 7 οὐ τούς δικαίους … ἀλλὰ τούς ἀσεβεῖς, D. 48, 1): οὐ … δικαίους ἀλλʼ ἁμαρτωλούς Mt 9:13; Lk 5:32. οὐκ ἐμὲ δέχεται ἀλλὰ τὸν ἀποστείλαντά με Mk 9:37. ἀλλʼ οὐ τί ἐγὼ θέλω ἀλλὰ τί σύ 14:36, cp. J 5:30; 6:38. ἡ ἐμὴ διδαχὴ οὐκ ἔστιν ἐμὴ ἀλλὰ τοῦ πέμψαντός με 7:16. οὐκ ἐγὼ ἀλλὰ ὁ κύριος 1 Cor 7:10. οὐ τῇ πορνείᾳ, ἀλλὰ τῷ κυρίῳ 6:13. οὐκ εἰς τὸ κρεῖσσον ἀλλὰ εἰς τὸ ἧσσον 11:17. οὐκ ἔστιν ἓν μέλος ἀλλὰ πολλά 12:14. οὐκ εἰς τὸ ἀγαθὸν ἀλλʼ εἰς τὸ πονηρόν D 5:2. οὐχ ὡς διδάσκαλος ἀλλʼ ὡς εἷς ἐξ ὑμῶν B 1:8 al. In Mt 20:23, οὐκ ἔστιν ἐμὸν τοῦτο δοῦναι, ἀλλʼ οἷς ἡτοίμασται ὑπὸ τοῦ πατρός μου has been shortened from οὐκ ἐμὸν … ἀλλὰ τοῦ πατρός, ὅς δώσει οἷς ἡτοίμασται ὑπʼ αὐτοῦ.—But s. WBeck, CTM 21, ’50, 606–10 for the mng. except for Mt 20:23=Mk 10:40, and Mk 4:22, also 9:8 v.l. (for εἰ μή); D 9:5. So also B-D-F §448, 8; Mlt-Turner 330; MBlack, An Aramaic Approach3, ’67, 113f.—After μὲν, to indicate that a limiting phrase is to follow πάντα μὲν καθαρά, ἀλλὰ κακὸν τῷ ἀνθρώπῳ Ro 14:20. σὺ μὲν γὰρ καλῶς εὐχαριστεῖς, ἀλλʼ ὁ ἕτερος οὐκ οἰκοδομεῖται 1 Cor 14:17.—The use of ἀλλά in the Johannine lit. is noteworthy, in that the parts contrasted are not always of equal standing grammatically: οὐκ ἦν ἐκεῖνος τὸ φῶς ἀλλʼ ἵνα μαρτυρήσῃ περὶ τοῦ φωτός=ἀλλὰ μαρτυρῶν π. τ. φ. J 1:8; οὐκ ᾔδειν αὐτόν ἀλλʼ … ἦλθον although I did not know him, yet I came vs. 31. εἶπον [ὅτι] οὐκ εἰμὶ ἐγὼ ὁ Χριστός, ἀλλʼ ὅτι I said, ‘I am not the Christ; rather, I was sent before him’ 3:28. οὔτε οὗτος ἥμαρτεν οὔτε οἱ γονεῖς αὐτοῦ, ἀλλʼ ἵνα φανερωθῇ neither this man has sinned, nor his parents, but (he was born blind) that … might be revealed 9:3.② when whole clauses are compared, ἀλλά can indicate a transition to someth. different or contrasted: the other side of a matter or issue, but, yet. δεῖ γὰρ γενέσθαι, ἀλλʼ οὔπω ἐστὶν τὸ τέλος Mt 24:6, cp. Lk 21:9. κεκοίμηται• ἀλλὰ πορεύομαι ἵνα ἐξυπνίσω αὐτόν J 11:11, cp. vs. 15; 16:20; Lk 22:36; J 4:23; 6:36, 64; 8:37; Ac 9:6; Ro 10:18f. ἁμαρτία οὐκ ἐλλογεῖται … ἀλλὰ … sin is not charged; nevertheless … 5:13f. Introducing an objection, ἀλλὰ ἐρεῖ τις (Jos., Bell. 7, 363 and Just., A I, 7, 1 ἀλλὰ φήσει τις) probably colloq. = ‘well’, someone will say: 1 Cor 15:35; Js 2:18 (difft. DWatson, NTS 39 ’93, 94–121). Taking back or limiting a preceding statement παρένεγκε τὸ ποτήριον τοῦτο ἀπʼ ἐμοῦ• ἀλλʼ οὐ τί ἐγὼ θέλω Mk 14:36. ἀλλʼ οὐχ ὡς τὸ παράπτωμα, οὔτως καὶ τὸ χάρισμα Ro 5:15. ἀλλʼ οὐκ ἐχρησάμεθα τῇ ἐξουσίᾳ ταύτῃ 1 Cor 9:12. ἀλλὰ ἕκαστος ἴδιον ἔχει χάρισμα 7:7. ἀλλὰ καὶ περὶ τούτου δὲ εἴρηται D 1:6.—In ἀλλʼ, οὐ πάντες οἱ ἐξελθόντες … ; in Hb 3:16 ἀλλʼ, in the opinion of some, seems to owe its origin solely to a misunderstanding of the preceding τίνες as τινές by an early copyist (B-D-F §448, 4), but here ἀλλά may convey strong asseveration surely (so REB). See 3 below.③ before independent clauses, to indicate that the preceding is to be regarded as a settled matter, thus forming a transition to someth. new (Just., A I, 3; 10, 1) other matter for additional consideration, but ἀλλὰ ὁ ὄχλος οὗτος … ἐπάρατοί εἰσιν but this rabble … is accursed J 7:49. ἀλλʼ ἐν τούτοις πᾶσιν ὑπερνικῶμεν (no, not at all!) but in all these we are more than conquerors Ro 8:37. ἀλλʼ ὅτι ἃ θύουσιν, δαιμονίοις … θύουσιν (no!) but they (the gentiles) offer what they sacrifice to inferior deities 1 Cor 10:20 (their second-rate status is Paul’s connotation). Cp. Gal 2:3 and Mt 11:7f ἀλλὰ τί ἐξήλθατε ἰδεῖν; (you could not have wanted to see that;) but what did you go out to see? Also to be explained elliptically is the ascensive ἀλλὰ καί (and not only this,) but also Lk 12:7; 16:21; 24:22; Phil 1:18 (Ath. 21, 4); negative ἀλλʼ οὐδέ Lk 23:15; Ac 19:2; 1 Cor 3:2; 4:3 (Ar. 9:1); strengthened ἀλλά γε καί indeed Lk 24:21; ἀλλὰ μὲν οὖν γε καί Phil 3:8; Hb 3:16 (s. 2 above) may well be rendered (as NEB) all those, surely, whom Moses had led out of Egypt (cp. Dio Chrys. 33, 36; 47, 3).④ for strong alternative/additional considerationⓐ in the apodosis of conditional sentences, yet, certainly, at least εἰ καὶ πάντες σκανδαλισθήσονται, ἀλλʼ οὐκ ἐγώ certainly I will not Mk 14:29; cp. 1 Cor 8:6; 2 Cor 4:16; 5:16; 11:6; strengthened ἀλλὰ καί: εἰ γὰρ σύμφυτοι γεγόναμεν …, ἀλλὰ καὶ τῆς ἀναστάσεως (sc. σύμφυτοι) ἐσόμεθα we shall certainly be united w. him in his resurrection Ro 6:5; limited by γε (ἀλλʼ οὖν γε Just., D. 76, 6; 93, 1): εἰ ἄλλοις οὐκ εἰμὶ ἀπόστολος, ἀλλά γε ὑμῖν εἰμι at least I am one to you 1 Cor 9:2 (cp. X., Cyr. 1, 3, 6; B-D-F §439, 2). ἐὰν γὰρ μυρίους παιδαγωγοὺς ἔχητε ἐν Χριστῷ, ἀλλʼ οὐ πολλοὺς πατέρας certainly not many fathers 1 Cor 4:15.ⓑ rhetorically ascensive: (not only this,) but rather πόσην κατειργάσατο ὑμῖν σπουδήν, ἀ. ἀπολογίαν, ἀ. ἀγανάκτησιν, ἀ. φόβον, ἀ. ἐπιπόθησιν, ἀ. ζῆλον, ἀ. ἐκδίκησιν even, yes indeed 2 Cor 7:11. On Eph 5:24 s. 5 below.⑤ w. an impv. to strengthen the command: now, then (Arrian, Anab. 5, 26, 4 ἀλλὰ παραμείνατε=so hold on! JosAs 13:9; ApcMos 3; SibOr 3, 624; 632; Jos., Ant. 4, 145): ἀλλὰ ἐλθὼν ἐπίθες τὴν χεῖρά σου now come and lay your hand on her Mt 9:18. ἀλλʼ εἴ τι δύνῃ, βοήθησον now help me, if you can (in any way) Mk 9:22. ἀλλὰ ὑπάγετε εἴπατε now go and tell 16:7. ἀλλὰ ἀναστὰς κατάβηθι Ac 10:20. ἀλλὰ ἀνάστηθι 26:16 (JosAs 14:11).—In same sense w. subjunctive ἀλλʼ … ἀπειλησώμεθα αὐτοῖς μηκέτι λαλεῖν now let us warn them not to speak any longer 4:17. ἀλλʼ ὥσπερ ἐν παντὶ περισσεύετε … ἵνα καὶ ἐν ταύτῃ τῇ χάριτι περισσεύητε 2 Cor 8:7. Unless Eph 5:24 is to be placed in 4b, it is prob. to be understood as an ellipsis, and can be expanded thus: then just as the church is subject to Christ, wives should also be subject to their husbands. Yet ἀλλά is also used to introduce an inference from what precedes: so, therefore, accordingly (e.g. Aristoph., Ach. 1189 ὁδὶ δὲ καὐτός. Ἀλλʼ ἄνοιγε τὴν θύραν=‘here he is in person. So open the door’, Birds 1718; Herodas 7, 89; Artem. 4, 27 p. 219, 22; cp. AMoorehouse, ClQ 46, ’52, 100–104 on ‘progressive’ ἀλλά as Od. 3, 388).—M-M. -
9 ἀρχαῖος
ἀρχαῖος, αία, αῖον (s. ἀρχή; Pind., Hdt.+) adj.① pert. to what has existed from the beginning or for a long time, w. connotation of present existence, old (Sir 9:10; 2 Macc 6:22) ὁ ὄφις ὁ ἀ. the old/ancient serpent Rv 12:9; 20:2. Of a Christian assembly βεβαιοτάτη καὶ ἀ. old, established 1 Cl 47:6; ἀ. μαθητής a disciple of long standing (perh. original disc.) Ac 21:16 (cp. IMagnMai 215b, 3 [I A.D.] ἀρχαῖος μύστης; Thieme 26; Sir 9:10 φίλος ἀ.).② pert. to what was in former times, long ago, ancient (Ps 78:8; 88:50; Sir 16:7; ViJer 14 [p. 73, 16 Sch.]; Jos., Ant. 9, 264) ἀ. ὑποδείγματα examples from ancient times 1 Cl 5:1; ἀ. κόσμος the world before the deluge 2 Pt 2:5. Of ages past (Diod S 1, 6, 2) ἀφʼ ἡμερῶν ἀ. (Is 37:26; La 1:7; 2:17) Ac 15:7; ἐκ γενεῶν ἀ. (Sir 2:10 εἰς ἀ. γενεάς; PsSol 18:12 ἀπὸ γενεῶν ἀ.) 15:21; ἐξ ἀ. χρόνων (Sb 7172, 12 [217 B.C.]) Pol 1:2.—οἱ ἀρχαῖοι the ancients, people of ancient times, of old (Thu. 2, 16, 1; Cornutus p. 2, 18; 4, 9; Ps.-Demetr. c. 175 [here ἀρχαῖοι is used to intensify παλαιοί: very, very old = obs. Eng. ‘primo-primitive’]; Sir 39:1; 3 Km 5:10; Philo, Rer. Div. Her. 181 [w. ref. to Plato]; Jos., Ant. 7, 171) Mt 5:21, 27 v.l.; 33 (grammatically, τοῖς ἀρχαίοις can mean by the ancients as well as to the ancients; since Hdt. 6, 123; Thu. 1, 51; 118 the dat. w. the passive often replaces ὑπό w. gen., esp. in later writers such as Polyb. and Arrian. Cp. Lk 23:15 πράσσω 1a). Of the ancient prophets (cp. Jos., Ant. 12, 413) Lk 9:8, 19; D 11:11 (cp. ἀ. ἀνήρ [=one of the earliest Christians] of Papias in Papias [1:4=Eus., HE 3, 39, 1]). τὰ ἀρχαῖα (Ps 138:5; Wsd 8:8; Is 43:18) what is old 2 Cor 5:17 (cp. τὸ ἀρχαῖον=the old, or earlier, state of things OGI 672, 9; Sb 5233, 17; Is 23:17).—B. 959. DELG s.v. ἄρχω E, 1 p. 121. M-M. TW. -
10 ἁρπαγμός
ἁρπαγμός, οῦ, ὁ (rare in nonbibl. Gk.; not found at all in the Gk. transl. of the OT; in our lit. only in Phil 2:6).① a violent seizure of property, robbery (s. ἁρπάζω; Plut., Mor. 12a; Vett. Val. 122, 1; Phryn., Appar. Soph.: Anecd. Gr. I 36. Also Plut., Mor. 644a ἁρπασμός), which is next to impossible in Phil 2:6 (W-S. §28, 3: the state of being equal w. God cannot be equated w. the act of robbery).② As equal to ἅρπαγμα, someth. to which one can claim or assert title by gripping or grasping, someth. claimed w. change fr. abstr. to concr. (as θερισμός Rv 14:15, cp. J 4:35; ἱματισμός J 19:24). This mng. cannot be quoted fr. non-Christian lit., but is grammatically justifiable (Kühner-Bl. II p. 272; RLipsius, Hand-Comment. ad loc.). Christian exx. are Eus., In Luc. 6 (AMai, Nova Patrum Bibliotheca IV 165), where Peter regards death on the cross as ἁρπαγμός ‘a prize to be grasped eagerly’, and Cyrill. Alex., De Ador. 1, 25 (MPG, LXVIII 172c), Lot does not regard the angels’ demand (Gen 19:15ff) as a ἁρπαγμός ‘prize’.—Acc. to FVokes, on Phil 2:5–11 in Studia Evangelica 2, ’64, 670–75, forms in-μα may approach-μος forms in mng., but not vice versa, cp. πορισμός 1 Ti 6:5 (for rejoinder s. RMartin, Carmen Christi ’67, 137).ⓐ If ἁρπαγμός approaches ἅρπαγμα in mng., it can be taken ‘sensu malo’ to mean booty, (a) grab (so for ἅρπαγμα LXX), and only the context and an understanding of Paul’s thought in general can decide whether it means holding fast to someth. already obtained (ἁ.=‘res rapta’; so the Gk fathers, s. Lampe, s.v. B 1) or the appropriation to oneself of someth. that is sought after (ἁ.=‘res rapienda’).ⓑ But a good sense is also poss., a piece of good fortune, windfall, prize, gain (Heliod., 7, 11, 7; 7, 20, 2 [=ἕρμαιον]; 8, 7, 1; Plut., Mor. 330d; Nägeli 43f)=ἕρμαιον (Isid. Pelus., Ep. 4, 22); again it remains an open question whether the windfall has already been seized and is waiting to be used, or whether it has not yet been appropriated. In favor of the former is the contrast between Adam (implied as a dramatic foil) and his anxiety about death and equality w. God and Jesus’ majestic freedom from such anxiety, with culmination in the ultimate vindication of Jesus, whose destiny contrasts with Adam’s implied fate: οὐχ ἁρπαγμὸν ἡγήσατο τὸ εἶναι ἴσα θεῷ did not consider equality w. God a prize to be tenaciously grasped. (Cp. the fortunes of Zeus: Diod S 3, 61, 4–6.)③ Another, and less probable, mng. is (mystical) rapture, s. ἁρπάζω 2b and LHammerich, An Ancient Misunderstanding (Phil. 2:6 ‘robbery’), ’66, who would translate the phrase ‘considered that to be like God was no rapture’; a similar view was expressed by PFlorensky (1915), quoted in Dictionnaire de la Bible, Suppl. V, ’57, col. 24 s.v. kénose.—LSaint-Paul, RB n.s. 8, 1911, 550ff (pretext, opportunity); WJaeger, Her. 50, 1915, 537–53 (w. further support, RHoover, HTR 64, ’71, 95–119); AJülicher, ZNW 17, 1916, 1–17; PSchmidt, PM 20, 1916, 171–86; HSchumacher, Christus in s. Präexistenz u. Kenose nach Phil 2:5–8, I 1914, II 1921; FLoofs, StKr 100, 1927/28, 1–102; ELohmeyer, Kyrios Jesus: SBHeidAk 1927/28, 4 Abh.; WFoerster, ZNW 29, 1930, 115–28; FKattenbusch, StKr 104, ’32, 373–420; EBarnikol, Mensch u. Messias ’32, Philipper 2, ’32; KBornhäuser, NKZ 44, ’33, 428–34; 453–62; SMowinckel, NorTT 40, ’39, 208–11; AStephenson, CBQ 1, ’39, 301–8; AFeuillet, Vivre et Penser, Sér. 2, ’42, 61f; AFridrichsen: AKaritz Festschr. ’46, 197ff; HAlmqvist, Plut. u. d. NT, ’46, 117f; JHering, D. bibl. Grundlagen des Christl. Humanismus ’46, 31f; AEhrhardt, JTS 46, ’45, 49–51 (cp. Plut., Mor. 330d; Diod S 3, 61, 6); EKäsemann, ZTK 47, ’50, 313–60; HKruse, Verbum Domini 27, ’49, 355–60; 29, ’51, 206–14; LBouyer, RSR 39, ’51, 281–88; DGriffiths, ET 69, ’57/58, 237–39; RMartin, Carmen Christi (Phil 2:5–11) ’67, esp. 134–64; 320–39 (lit.). NWright, JTS 37, ’86, 321–52; SVollenweider, NTS 45, ’99, 413–33 (surveys of debate).—S. also s.v. κενόω 1b.—EDNT. DELG s.v. ἁρπάζω. M-M. TW. Sv. -
11 ἐλεάω
ἐλεάω (IKyme 41, 37; Pr 21:26; 4 Macc 9:3; TestAbr A 10 p. 88, 21 [Stone p. 24, 21]) the forms which grammatically belong to such a present derive from a mixture of the inflectional types-ᾶν and-εῖν (B-D-F §90; W-S. §13, 26; Mlt-H. 195ff) have mercy on of people: ἐλεᾶτε Jd 22; 23 (both w.-εῖτε and ἐλέγχετε as vv.ll.); 1 Cl 13:2; Pol 2:3. Of God: ἐλεῶντος θεοῦ Ro 9:16 (s. ἐλεέω).—DELG s.v. ἔλεος.
См. также в других словарях:
Grammatically — Grammatical Gram*mat ic*al, a. [L. grammaticus, grammaticalis; Gr. ? skilled in grammar, knowing one s letters, from ? a letter: cf. F. grammatical. See {Grammar}.] 1. Of or pertaining to grammar; of the nature of grammar; as, a grammatical rule … The Collaborative International Dictionary of English
grammatically — adv. Grammatically is used with these adjectives: ↑acceptable, ↑correct, ↑incorrect … Collocations dictionary
grammatically — grammatical ► ADJECTIVE 1) relating to grammar. 2) in accordance with the rules of grammar. DERIVATIVES grammaticality noun grammatically adverb … English terms dictionary
grammatically — adverb in a grammatical manner (Freq. 1) this child already speaks grammatically • Ant: ↑ungrammatically • Derived from adjective: ↑grammatical … Useful english dictionary
grammatically — adverb see grammatical … New Collegiate Dictionary
grammatically — See grammaticality. * * * … Universalium
grammatically — adverb a) in a grammatical manner b) concerning grammar … Wiktionary
grammatically — adv. from a grammatical standpoint, according to the rules of grammar … English contemporary dictionary
grammatically — gram·mat·i·cal·ly … English syllables
grammatically — See: grammatical … English dictionary
grammatical — grammatically, adv. /greuh mat i keuhl/, adj. 1. of or pertaining to grammar: grammatical analysis. 2. conforming to standard usage: grammatical speech. [1520 30; < L grammatic(us) ( < Gk grammatikós knowing one s letters, equiv. to grammat , s.… … Universalium