-
1 έφλα
-
2 ἔφλα
-
3 φλάω
A : [tense] fut. φλάσω [ᾰ], [dialect] Dor.φλασσῶ Theoc.5.148
(Ahrens, φλασῶ codd.): [tense] aor.ἔφλᾰσα Hp. VC11
, poet.φλάσα Pi.N.10.68
, [dialect] Dor. opt.φλάσσαιμι Theoc.5.150
(Ahrens, φλάσαιμι codd.):—[voice] Pass., [tense] aor.ἐφλάσθην Hp.
l. c., etc.; [tense] pf. πέφλασμαι ib.5, ([etym.] συμ-) IG22.1425.351:— = θλάω, crush,οὔ νιν φλάσαν Pi.
l. c.;πουλύπουν φλάσασα ἐσθιέτω Hp.Superf.33
, cf. VC2 ([voice] Pass.);ἔφλα ἐν τῇ θυεία.. ὀπὸν καὶ σχῖνον Ar.Pl. 718
; φλῶσι τἀντικνήμια ib. 784; , cf. Theoc. ll. cc.: metaph.,πᾶσι κακοῖσιν ἡμᾶς [τὰς γυναῖκας] φλῶσιν.. ἅνδρες Ar.Fr.10
(lyr.).II sens. obsc., = masturbari, Hsch. -
4 σποδέω
σποδέω, eigtl. die Asche od. den Staub abkehren, abstäuben, abklopfen, übh. abtreiben, wegnehmen u. dgl.; Aesch. sagt στρατοῠ καμόντος καὶ κακῶς σποδουμένου, das übel zugerichtete, aufgeriebene Heer, Ag. 656; σποδο ύμενος κάρη πρὸς πέτρας, mit dem Kopfe gegen die Felsen geschlagen, Eur. Hipp. 1238; Ar. vrbdt κἄπειτ' ἔφλα με κἀσπόδει κἄπνιγε, Nubb. 1376; ὁμοϑυμαδὸν σποδεῖν ἅπαντας τοὺς ἀλαζόνας δοκεῖ, Av. 1016, Schol. συντρίβειν; Lys. 336 Ran. 661 u. öfter; auch pass., νεανίσκοι ὅσοι πλεῖστα σποδοῠνται, Eccl. 113, Schol. κινοῠνται; auch im obscönen Sinne = βινέω, Eccl. 908, vgl. Thesm. 492 u. Luc. catapl. 12. – Cratin. bei Ath. XI, 494 c sagt συντρίψω γὰρ αὐτοῠ τοὺς χόας, καὶ τοὺς καδίσκους συγκεραυνώσω σποδῶν.
См. также в других словарях:
ἔφλα — ἔφλᾱ , φλάω crush imperf ind act 3rd sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)