-
21 δέσμα
δέσμα, τό, Band, Binde, von δέω »binden«, vgl. δεσμός; bei Homer dreimal, in der Form δέσματα: Odyss. 1, 204 οὐδ' εἴ πέρ τε σιδήρεα δέσματ' ἐχῃσιν, Fesseln, Bande, δέσματα Subject; Odyss. 8, 278 ἀμφὶ δ' ἄρ' ἑρμῖσιν χέε δέσματα κύκλῳ ἁπάντῃ, Fesseln, vgl. vs. 274 δεσμούς, vs. 296 δεσμοί, vs. 317 δεσμός, vs. 336 δεσμοῖς, vs. 340 δεσμοί, vs. 353 δεσμόν, vs. 359 δεσμόν, vs. 360 δεσμοῖο; Iliad. 22, 468 δέσματα Kopfputz, Kopfbinden der Andromache, τῆλε δ' ἀπὸ κρατὸς βάλε δέσματα σιγαλόεντα, ἄμπυκα κεκρύφαλόν τε ἰδὲ πλεκτὴν ἀναδέσμην κρήδεμνόν ϑ', ὅ ῥά οἱ δῶκε χρυσέη Ἀφροδίτη, vgl. Scheil. Didym. und Aristonic.
-
22 δίδημι
δίδημι, Nebenform von δέω, binden; Homer vom Fesseln von Menschen: Iliad. 11, 105 ὥ ποτ' Ἀχιλλεὺς Ἴδης ἐν κνημοῖσι δίδη μόσχοιο λύγοισιν; Odyss. 12, 54 οἱ δέ σ' ἔτι πλεόνεσσι τότ' ἐν δεσμοῖσι διδέντων, v. l. δεόντων, Scholl. Didym. δεόντων: Ἀρίσταρχος γράφει διδέντων, ὡς τιϑέντων. – Xenoph. An. 5, 8, 24 διδέασι. διδράσκω, fut. δράσομαι, aor. ἔδραν, δρᾶναι, δράς, ion. διδρήσκω, gew. nur in Zusammensetzungen mit ἀπό, διά, ἐκ; das simplex stellt Schäfer Plut. Lucull. 8 her.
-
23 μὴ οὐ
μὴ οὐ, vgl. Herm. zu Soph. O. R. 13, Reisig comm. crit. de Soph. O. C. 350, Buttm. exc. zur Dem. Mid. p. 146 ff. Beide Verneinungswörter behalten – 1) ihre ursprüngliche Bedeutung, so daß jedes Wort für sich zu nehmen ist, nach den verbis timendi (s. unter μή); φοβοῠμαι, μὴ αὔριον οὐκέτι ᾖ ἀνϑρώπων οὐδεὶς ἀξίως οἷός τε ποιεῖν, daß keiner mehr im Stande sei, Plat. Phaed. 76 b; ἀπιστεῖς, μὴ οὐκ ἐπιστήμη ᾖ ἡ ἀρετή, du zweifelst, daß die Tugend nicht Erkenntniß sei, Men. 89 d, ἐφοβεῖτο, μὴ οὐ δύναιτο ἐξελϑεῖν, Xen. An. 3, 1, 12, öfter. – Oft auch mit Auslassung von solchen Verbis, wie μή νύ τοι οὐ χραίσμῃ σκῆπτρον, Il. 1, 28; ἀλλὰ μᾶλλον μὴ οὐ τοῦτο ᾖ τὸ χρηστήριον, Her. 5, 79; μὴ καϑαρῷ γὰρ καϑαροῦ ἐφάπτεσϑαι μὴ οὐ ϑεμιτὸν ᾖ, Plat. Phaed. 67 b, vgl. Gorg. 462 e, öfter. – Auffallend ist Xen. Mem. 1, 2, 7, φοβοῖτο, μὴ ὁ γενόμενος καλὸς κἀγαϑὸς τῷ τὰ μέγιστα εὐεργετήσαντι μὴ τὴν με, γίστην χάριν ἕξοι, das doppelte μή für μὴ οὐ; vgl. Thuc. 2, 13, ὑποτοπήσας – μὴ πολλάκις ἢ αὐτὸς – τοὺς ἀγροὺς αὐτοῦ παραλίπῃ καὶ μη δῃώσῃ, ἢ καί –, wo man auch καὶ οὐ erwartet, vgl. Herm. zu Vig. p. 797, dessen Unterscheidung schwerlich richtig ist; – Andoc. 1, 103 sagt auch ὁρᾶτε, μὴ οὐκ ἐμοὶ μάλιστα προςήκει. – 2) eine Negation erscheint uns überflüssig, so daß μὴ οὐ durch nicht übersetzt wird, nach den Verbis, auf welche der inf. mit μή folgt, wenn sie selbst negirt sind; wie es heißt τοῦτον οὖν πειρώμεϑα πείϑειν μὴ δεδιέναι τὸν ϑάνατον, laßt uns vesuchen, ihn zu überreden, den Tod nicht zu fürchten, Plat. Phaed. 77 e, so sagt Ar. Ran. 68 κοὐδείς γέ μ' ἂν πείσειεν ἀνϑρώπων τὸ μὴ οὐκ ἐλϑεῖν ἐπ' ἐκεῖνον, keiner wird mich überreden, nicht zu jenem zu gehen; οὐκ ἔπειϑε τὸ μὴ οὐ κακοπράγμων εἶναι, er überzeugte die Richter nicht, daß er nicht ein Uebelthärer sei, Xen. Hell. 5, 2, 36, wie Plat. Apol. 37 a sagt πέπεισμαι ἐγὼ ἑκὼν εἶναι μηδένα ἀδικεῖν ἀνϑρώπων, ich bin überzeugt, daß ich mit Willen keinem Menschen Unrecht thuc; οὐκ ἂν πιϑοίμην μὴ οὐ τάδ' ἐκμαϑεῖν σαφῶς, Soph. O. R. 1065; εἴ τις ἐκεῖνο μὴ ξυγχωροίη, μὴ οὐ πονεῖν τὴν ψυχὴν ἐν ταῖς ἄλλαις γενέσεσιν, Plat. Phaed. 88 a, wie συγκεχώρηται τὸ μὴ δεῖν ἐλέγχειν, Phil. 15 a; vgl. Gorg. 461 b mit Prot. 336 a; ἀντέλεγεν ὅτι οὐκ ἐγχωροίη μὴ οὐκ ἐμποδὼν ποιεῖσϑαι, Xen. Hell. 2, 3, 16. – So auch bei andern Verbis declarandi, οὐ τὰ ὑμέτερα αἰτιασόμεϑα μἡ οὐχ ἕτοιμα εἶναι καὶ συμβουλεύειν καὶ συσκοπεῖν, Plat. Lach. 189 c; τοῖς ϑεοῖς οὐδὲν ἂν ἔχοιμεν μέμψασϑαι τὸ μὴ οὐχὶ μέχρι τοῦδε πάντα ὅσα εὐχόμεϑα καταπεπραχέναι, Xen. Cyr. 7, 5, 42; – οὐδεμίαν ἔχω ἐλπίδα μὴ οὐ δώσειν ὑμέας δίκην, Her. 6, 11. In manchen Vrbdgn findet sich μή u. μὴ οὐ, τίς πρὸς τοσοῦτον στρατηγὸν Ὅμηρον δύναιτο ἀμφισβητήσας μὴ οὐ καταγέλαστος γενέοϑαι; wer wäre im Stande, sich nicht lächerlich zu machen, Plat. Theaet. 153 a, u. ἐλεγον, ὅτι οὐ δυνήσοιντο μὴ πείϑεσϑαι, sie würden nicht im Stande sein, nicht zu gehorchen, Xen. Hell. 6, 1, 1; vgl. οὐδεὶς οἷός τ' ἐστὶν ἄλλως λέγων μὴ οὐ καταγέλαστος εἶναι, Plat. Gorg. 509 a, u. ἔφη οὐχ οἷόν τε εἶναι τὸ μὴ ἀποκτεῖναί με, Apol. 29 c, wie nach ἀδύνατον, οὐ μή, Her. 3, 82, Xen. Cyn. 5, 31, μή, Hell. 5, 4, 32; ἔστι τοι οὐδεμία μηχανὴ μὴ οὐκ ἀπολωλέναι κάκιστα γυναικέων πασέων, Her. 2, 181, u. οὕκων ἐστὶ μηχανὴ ἀπὸ τῆς ὄψιος ταύτης οὐδεμία, τὸ μὴ κεῖνον ἐπιβουλεύειν ἐμοί, 1, 209, wie τίς μηχανὴ μὴ οὐχὶ πάντα καταναλωϑῆναι, Plat. Phaed. 72 d; – οὐκ ἀμφισβητεῖν, μὴ ἐχειν, Dem. 27, 15, u. μὴ οὐκ, Plat. Hipp. min. 269 d; Xen. Apol. 34 vrbdt οὔτε μὴ μεμνῆσϑαι δύναμαι αὐτοῦ, οὔτε μεμνημένος μὴ οὐκ ἐπαινεῖν; – οὐκ οἰκός ἐστι Ἀϑηναίὁυς μὴ οὐ δοῦναι δίκην τῶν ἐποίησαν, Her. 7, 5. – 3) so auch nach ὥςτε; πείσομαι γὰρ οὐ τοσοῦτον, ὥςτε μὴ οὐ καλῶς ϑανεῖν, ich werde nichts so Schweres leiden, daß ich nicht rühmlich sterben sollte, Soph. Ant. 496; οὐδὲν ἐλύπησεν, ὥςτε μὴ οὐχὶ τἡν ἐκείνου τοῦ στοιχείου φύσιν δηλῶσαι, Plat. Crat. 393 e, vgl. Legg. IX, 880 b; – ähnl. ohne ὥςτε, zum Ausdruck der Folge, μή τοι, κασιγνήτη, μ' ἀτιμάσῃς, τὸ μὴ οὐ ϑανεῖν τε σὺν σοί, Soph. Ant. 540; τί φειδόμεσϑα τῶν λίϑων, μὴ οὐ καταξαίνειν τὸν ἄνδρα, Ar. Ach. 319; οὐκ ἂν ἐκπεπληγμένος καταφανὴς γένοιτο, μὴ οὐχὶ προσκοπεῖν, er würde sich nicht so bestürzt zeigen, daß er nicht betrachten könnte, Xen. Cyr. 5, 2, 17. – 4) Nach den Verbis des Verhinderns, sich Weigerns u. ä., die oben unter μή angeführt sind, als solche, welche μή für uns scheinbar pleonastisch haben, tritt, wenn sie negirt sind, noch οὐ zu dem μή, so daß μὴ οὐ im Deutschen pleonastisch erscheint, μὴ παρῇς τὸ μὴ οὐ φράσαι, unterlasse nicht, es zu sagen, eigtl. unterlasse es nicht, so daß du es etwa nicht sagst, Soph. O. R. 283; οὐδὲν γὰρ αὐτῷ ταῦτ' ἐπαρκέσει τὸ μὴ οὐ πεσεῖν ἀτίμως, Aesch. Prom. 926; so steht Her. 9, 12 neben einander Μαρδονίῳ ὑποδεξάμενοι σχήσειν τὸν Σπαρτιάτην μὴ ἐξιέναι (sie würden ihn verhindern auszuziehen), – ἔπεμψαν φράσοντα, ὅτι ἐκ Λακεδαίμονος ἐξελήλυϑε ἡ νεότης καὶ ὡς οὐ δυνατοὶ αὐτὴν ἴσχειν εἰσὶ Ἀργεῖοι, μὴ οὐκ ἐξιέναι, und daß sie nicht im Stande wären, sie zu verhindern, auszuziehen; οὐκ ἀνεβάλλοντο μὴ οὐ τὸ πᾶν μηχανήσασϑαι, 6, 88; οὐκ ἀπεσχόμην τὸ μὴ οὐκ ἐπὶ τοῦτο ἐλϑεῖν, Plat. Rep. I, 354 d; τί ἐμποδὼν μὴ οὐχὶ δεινότατα παϑόντας ἀποϑανεῖν; Xen. An. 3, 1, 13, vgl. 4, 8, 14; τίνα οἴει ἀπαρνήσεσϑαι μὴ οὐχὶ καὶ αὐτὸν ἐπίστασϑαι τὰ δίκαια; Plat. Gorg. 461 c; οὐκ ἀνατί. ϑεμαι, μὴ οὐ καλῶς λέγεσϑαι, Men. 89 d; Phaed. 87 a; τὰ μὲν μὴ οὐχ ἡδέα εἶναι τὰ ἡδέα λόγος οὐδεὶς ἀμφισβητεῖ, Plat. Phil. 13 b; ταῦτα μὲν δὴ οὐδεὶς ἂν ἀντιγνωμονήσειε μὴ οὐχὶ τὸ πᾶν διαφέρειν, Xen. Cyr. 4, 3, 8. So auch τί δῆτα μέλλεις μὴ οὐ γεγωνίσκειν τὸ πᾶν, Aesch. Prom. 630; vgl. Soph. Ai. 540; die verschiedenen Coustructionen, welche solche Verba haben können, s. unter den eiuzelnen Artikeln. – 5) verschieden hiervon finden sich auch einige nicht negirte Ausdrücke; nach αἰσχρόν ἐστι, worin ein Hinderniß liegt; Plat. sagt sowohl αἰσχρὸν δὴ γίγνεται ἐμέ γε μὴ ἐϑέλειν, es ist schimpflich für mich, nicht zu wollen, Gorg. 458 d (vgl. Isocr. 4, 160), als auch αἰσχρόν ἐστι καἱ ἐμοὶ μὴ οὐχὶ φάναι, Prot. 352 d, es ist mir schimpflich, nicht zu sagen; vgl. Theaet. 151 d; Xen. Lac. 6, 2; ähnl. αἰσχρὸν τὸ ἀντιλέγειν μὴ οὐχί, Cyr. 2, 2, 20; αἰσχύνομαι, μὴ οὐ, 8, 4, 5 (wo in einigen mss. οὐ fehlt); αἰσχύνη ἐστὶ μὴ οὐ συσπουδάζειν, An. 2, 3, 11; ähnl. τὸ τὰ λεγόμενα περὶ αὐτῶν μὴ οὐχὶ παντὶ τρόπῳ ἐλέγχειν, μαλϑακοῦ εἶναι ἀνδρός, Plat. Phaed. 85 a. So auch πολλοῦ δέω μὴ οὐ δύο γε φεύγειν, ich bin weit entfernt, nicht zu fliehen, Plat. Euthyd. 297 b, wo gewähnlicher der bloße inf. steht, vgl. Lys. 204 e Men. 71 a; τίνος ἐδέομεν μὴ οὐ πανσυδίᾳ χωρεῖν ὀλέϑρου διὰ παντός, Eur. Tread. 792; – πολλὴ ἄνοια μὴ οὐχ ἕν τε καὶ ταὐτὸν ἡγεῖσϑαι, Plat. Conv. 210 b; – δεινὸν ποιεῖσϑαι, μὴ οὐ, Her. 1, 187. – 6) auch beim Particip steht nach solchen negirten Ausdrücken μὴ οὐ; so Her. εἰνάτῃ δὲ οὐκ ἐξελεύσεσϑαι ἔφασαν, μὴ οὐ πλήρεος ἐόντος τοῠ κύκλου, wenn nicht Vollmond wire, 6, 106, wie οὔκων δίκαιον εἶναι ἱστάναι ἔμπροσϑεν τῶν ἐκείνου ἀναϑημάτων μὴ οὐκ ὑπερβαλλόμενον τοῖσι ἔργοισι, 2, 110, wie im Lat. quin, ohne daß er, wenn er nicht überträfe; vgl. Soph. δυςάλγητος (denn hierin liegt eine Negation) γὰρ ἂν εἴην, μὴ οὐ κατοικτείρων ἔδραν, O. R. 12; οὐ γὰρ ἂν μακρὰν ἴχνευον αὐτός, μὴ οὐκ ἔχων τε σύμβουλον, 221, vgl. O. C. 361.
-
24 μεταδετεον
-
25 ξυνδεω
1) связывать(τινα Hom., Her., Soph., Eur.; τοὺς πόδας καὴ τὰς χεῖρας Plat.)
σ. ἑαυτόν Xen. — запутываться (в сетях);οἱ συνδεδεμένοι NT. — узники2) перевязывать(δέλτον Eur.)
σ. οἰὸς ἀώτῳ Hom. — перевязывать (раненую руку) овечьей шерстью;συνδεῖσθαι πέπλους Eur. — подпоясываться;συνδεδεμένος τὸ σῶμα Arst. — с худым телом, поджарый3) соединять(τί τινι Plat., Arst., τι πρός τι Arst. и τι ἀπό τινος Luc.)
ξυνδεῖσθαι πρός τι Plat. — вступать в союз для какой-л. цели -
26 συνδεω
1) связывать(τινα Hom., Her., Soph., Eur.; τοὺς πόδας καὴ τὰς χεῖρας Plat.)
σ. ἑαυτόν Xen. — запутываться (в сетях);οἱ συνδεδεμένοι NT. — узники2) перевязывать(δέλτον Eur.)
σ. οἰὸς ἀώτῳ Hom. — перевязывать (раненую руку) овечьей шерстью;συνδεῖσθαι πέπλους Eur. — подпоясываться;συνδεδεμένος τὸ σῶμα Arst. — с худым телом, поджарый3) соединять(τί τινι Plat., Arst., τι πρός τι Arst. и τι ἀπό τινος Luc.)
ξυνδεῖσθαι πρός τι Plat. — вступать в союз для какой-л. цели -
27 δέσμα
-
28 κρήδεμνον
A woman's head-dress or veil, a kind of mantilla, κ. ὅ ῥά οἱ (sc. Ἀνδρομάχῃ)δῶκε χρυσέη Ἀφροδίτη Il.22.470
; : pl., [Πηνελόπεια] ἄντα παρειάων σχομένη λιπαρὰ κ. Od.1.334
;δμῳαί τε καὶ αὐτή,.. ἀπὸ κ. βαλοῦσαι 6.100
, cf. E.Ph. 1490 (lyr.).II metaph. in pl., battlements which crown a city's walls,Τροίης ἱερὰ κ. Il.16.100
, cf. Od.13.388, h.Cer. 151, B.Fr.16.7;πέτρινα κ. E.Tr. 508
: sg.,Θήβης κρήδεμνον Hes.Sc. 105
.2 cover, lid of a wine-jar, Od.3.392.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > κρήδεμνον
-
29 δέομαι
δέομαι (s. δέησις) pass. dep. impf. 3 sg. ἐδεῖτο Lk 8:38 (Tdf. and other edd. have the Ion. form ἐδέετο, so also TestJob 39:8; s. B-D-F §89; Helbing 110; Thackeray 243); fut. δεηθησομαι LXX; 1 aor. ἐδεήθην, impv. δεήθητι, pl. δεήθητε; pf. δεδέημαι 3 Km 8:59 (in var. mngs. Hdt.+). In our lit. only w. the mng. to ask for something pleadingly, ask, request, which predominates also in LXX and En (Jos., Vi. 310 al.), w. gen. of pers.ⓐ gener. of address to humans ask, requestα. w. inf. foll. (X., Cyr. 1, 5, 4; Herodian 2, 11, 9; Jdth 12:8; 3 Macc 1:16; 5:25; pap esp. in petitions since III B.C.; e.g. PCairZen 236, 4; BGU 1297, 6; UPZ 50, 24) Lk 8:38; 9:38; Ac 26:3 (σου) v.l.β. w. acc. of thing (X., Cyr. 1, 4, 2; Pla., Apol. 17c; 1 Esdr 8:53 v.l.) δεόμενοι ἡμῶν τὴν χάριν begging us for the favor 2 Cor 8:4. Without gen. of pers. δέομαι τὸ μὴ παρὼν θαρρῆσαι I ask that when I am present I need not show boldness 10:2.γ. w. direct discourse foll., (I) beg (of you), or please (Gen 19:18; 44:18; PCairZen 639, 15 δέομαί σου, μή με περιίδηις; Vi. Aesopi W 100, 6f P. δέομαί σου, δέσποτα, διαλλάγγηθι Σαμίοις) δέομαί σου, ἐπίτρεψόν μοι please allow me Ac 21:39; sim. 8:34; Lk 8:28; Gal 4:12. W. λέγων added Lk 5:12. Without gen. of the pers., but w. ὑπέρ Χριστοῦ (s. ὑπέρ A1c) added 2 Cor 5:20.δ. w. ἵνα foll. (Sir 37:15; 38:14; 1 Esdr 4:46; Jos., Ant. 12, 121) Lk 9:40; 11:37 D; B 12:7; Hs 5, 4, 1.ⓑ of petition to God (w. αἰτεῖσθαι) δεώμεθα … ἀπὸ τοῦ ἐλέους αὐτοῦ, ἵνα 1 Cl 50:2. W. gen. (cp. Epict. 2, 7, 12 in a simile about petitioning a bird-augur as one would a deity; PsSol 2:22 of one petitioning τοῦ προσώπου κυρίου) τοῦ θεοῦ praying to God Ac 10:2; τοῦ κυρίου ἵνα Hv 3, 1, 2; Pol. 6:2. Other constructions in address to God: w. εἰ ἄρα foll. Ac 8:22, ὅπως (cp. Ael. Aristid. 35, 28 K.=9 p. 108 D.; Aesop, Fab. 63 P.=117 H.: ἐδεήθη αὐτῶν ὅπως; Jos., Ant. 9, 9) Mt 9:38; Lk 10:2; δ. πρὸς τὸν κύριον (Ps 29:9; 141, 1; Is 37:4) w. ὑπὲρ τινος and ὅπως foll. Ac 8:24 (ParJer 7:24).—Without ref. to the one petitioned: περί τινος (Jdth 8:31; Sir 21:1; 28:4; Da 4:27; Jos., Ant. 10, 203) B 13:2 (Gen 25:21); w. ἵνα foll. Lk 21:36; 22:32; w. εἰς and inf. foll. 1 Th 3:10; δ. ἐπὶ τῶν προσευχῶν ask in prayer w. εἴ πως foll. Ro 1:10. Abs. (Tob 3:11; 3 Macc 1:24; 2:10; En 12:6) δεηθέντων αὐτῶν Ac 4:31; αὐτὸς δὲ ἐδεήθη AcPl Ha 4, 6; οἱ δεόμενοι those who pray (Lucian, Tim. 5; 8; Wsd 16:25) 1 Cl 59:4.—DCrump, Jesus the Intercessor ’92.—DELG s.v. δέω 2. M-M. TW. -
30 δεσμός
δεσμός, οῦ, ὁ pl. δεσμά (Diod S 14, 103, 3; Nicander, Ther. 317 and 728; JosAs 20:1 [cod. A and Pal 364]; Jos., Bell. 4, 143, Ant. 2, 60; Just., Ath.; Sb 7569, 21 [II B.C.], s. also Mayser 285; PGM 36, 143 and 57, 5) Lk 8:29; Ac 16:26; 20:23; 1 Cl 5:6; 55:2; IEph 11:2; ITr 12:2; ISm 10:2; IPol 2:3; AcPlCor 2:35; δεσμοί (Hom., Od. 8, 296b; Nicander, Ther. 479; Polyaenus 2, 31, 3; SIG2 588, 6; PTebt 886, 69; POxy 2424, 16; Sb 9379 IV 2, 4 al.; Ath. 21:3) Phil 1:13. Both forms also in Attic ins (Meisterhans3-Schw. 143, 3) and LXX (Thackeray 154); Philo (Somn. 1, 181-ά, Sacr. Abel. 81-οί); δέσμοις En 14:5; TestSol; TestJos.—B-D-F §49, 3; W-S. §8, 12; Crönert 175, 3; Reinhold 54; Mlt-H. 121f.① that which serves as a means of restraint by tying or fastening, bond, fetter (Hom.+)ⓐ lit. of the bond or hindrance that prevents mutes Mk 7:35 or crippled persons Lk 13:16 from using their members (s. Dssm., LO 258ff [LAE 306ff], and cp. SIG 1169, 43). Pl. bonds, fetters (δ. λύειν Orig., C. Cels. 2, 34, 15) Lk 8:29; Ac 16:26; 20:23; 22:30 v.l.; 23:29; 26:29, 31; Jd 6 (on the mythological aspect s. LfgrE s.v. for ancient reff.); δ. φορεῖν be in bonds (=δεσμοφορέω) 1 Cl 5:6; sim. ἔχω AcPlCor 2:35; παραδιδόναι εἰς δ. give over to bondage 55:2; τὰ δ. περιφέρειν IEph 11:2; cp. IMagnMai 1, 2. πεῖραν λαμβάνειν δεσμῶν (cp. Vett. Val. 68, 17 δεσμῶν πεῖραν λαμβάνοντες) become acquainted w. bonds Hb 11:36. On B 14:7 (Is 42:7) cp. πεδάω. ῥαγῆναι τὰ δεσμὰ ἀπὸ τῶν χερῶν μου so that the fetters broke away from my hands AcPl Ha 3, 12; ἔλυσεν τὰ δεσμά released the bonds 3, 14; ἐπὶ τῶν δ. about the bonds 3, 16 (cp. Mel., Fgm. 10 ἵνα δεσμῶν Ἰσαὰκ λυθῇ).—Oft. simply in ref. to the locale where bonds or fetters are worn imprisonment, prison (Diod S 14, 103, 3; Lucian, Tox. 29; Jos., Ant. 13, 294; 302, Vi. 241; Just., A I, 67, 6 al.) Phil 1:7, 13f, 17; Col 4:18; Phlm 10. μέχρι δεσμῶν 2 Ti 2:9. ἐν τοῖς δ. τοῦ εὐαγγελίου in imprisonment for the gospel Phlm 13; cp. ISm 11:1; Pol 1:1.ⓑ fig. (Herm. Wr. 7, 2b φθορᾶς δ.) δ. κακίας IEph 19:3 (cp. τῆς ἁμαρτιάς Did., Gen. 47, 17). Without qualification (Orig., C. Cels. 8, 57, 2) IPhld 8:1; πεπίστευκα θεῷ, ὸ̔ς ἐκ δ. ἐρύσατο τὸν κόσμον ὅλον I believe that God has released the entire world from its fetters AcPl Ha 3, 7. Of divine punishment 2 Cl 20:4 (s. Bihlmeyer app.).② someth. that holds pers. together in a common interest, bond fig. ext. of the lit. sense in 1 (Timagenes [I B.C.]: 88 Fgm. 5 Jac. [in Jos., Ant. 13, 319] ‘bond of circumcision’; EpArist 265 εὐνοίας δ.; Tat. 15, 2 δ. τῆς σαρκὸς ψυχή; sim. Iren. 1, 21, 5 [Harv. I 188, 8]; δ. τοῦ σώματος Hippol., Ref. 7, 38, 5) δ. τῆς ἀγάπης τοῦ θεοῦ bond of God’s love 1 Cl 49:2 (cp. Theodor. Prodr. 5, 245 H. τὰ δεσμὰ τῆς ἀγάπης).—EDNT. DELG s.v. δέω 1 p. 270. M-M. TW.
- 1
- 2
См. также в других словарях:
δέω — (I) δέω (AM) Ι. μσν. παρακαλώ κάποιον για κάτι («δέομεν, παρακαλοῡμεν νὰ ὁρίσης») αρχ. 1. έχω έλλειψη, στερούμαι 2. φρ. α) «πολλοῡ δέω» έχω μεγάλη ανάγκη β) «παντὸς δέω» έχω πλήρη έλλειψη γ) «πολλοῡ δέω... ὑπὲρ ἐμαυτοῡ ἀπολογεῑσθαι» πολύ απέχω… … Dictionary of Greek
αποδέω — (I) ἀποδέω (Α) δένω σφιχτά. [ΕΤΥΜΟΛ. < απο * + δέω (Ι) «δένω, δεσμεύω»]. (II) ἀποδέω (Α) 1. έχω έλλειψη από κάτι, χρειάζομαι κάτι 2. μειονεκτώ 3. διαφέρω 4. χάνω κάτι 5. φρ. «τοσοῡτον ἀποδέω τινός» τόσο απέχω από κάτι. [ΕΤΥΜΟΛ. < απο * +… … Dictionary of Greek
ἀποπαρδεῖ — ἀπό , παρά δέομαι lack pres ind mp 2nd sg (attic epic doric ionic) ἀπό , παρά δέω 1 bind pres ind mp 2nd sg (attic epic doric ionic) ἀπό , παρά δέω 1 bind pres ind act 3rd sg (attic epic doric ionic) ἀπό , παρά δέω 2 lack pres ind mp 2nd sg… … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ἀποπαρδοῦντα — ἀπό , παρά δέω 1 bind pres part act neut nom/voc/acc pl (attic epic doric) ἀπό , παρά δέω 1 bind pres part act masc acc sg (attic epic doric) ἀπό , παρά δέω 2 lack pres part act neut nom/voc/acc pl (attic epic doric) ἀπό , παρά δέω 2 lack pres… … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ἀποπαρδήσομαι — ἀπό , παρά δέομαι lack aor subj mp 1st sg (epic) ἀπό , παρά δέομαι lack fut ind mp 1st sg ἀπό , παρά δέω 1 bind aor subj mid 1st sg (epic) ἀπό , παρά δέω 1 bind fut ind mid 1st sg ἀπό , παρά δέω 2 lack aor subj mid 1st sg (epic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
δένω — (AM δῶ, έω Μ και δέννω) Ι. συγκρατώ κάτι τυλίγοντάς το με σκοινί, κλωστή, σύρμα κ.λπ. («τόν έδεσαν χειροπόδαρα» «δήσαντες νηλέϊ δεσμῷ» αφού τόν έδεσαν με άλυτα δεσμά) 2. δένω κάτι από σταθερό σημείο, προσδένω κάτι σε κάτι άλλο («έδεσε τ άλογο… … Dictionary of Greek
καταποπαρδεῖν — κατά , ἀπό , παρά δέω 1 bind pres inf act (attic epic doric) κατά , ἀπό , παρά δέω 2 lack pres inf act (attic epic doric) κατά , ἀπό , παρά δεῖ there is need pres part neut nom/voc/acc sg κατά , ἀπό , παρά δεῖ there is need pres inf act (attic… … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ἀνταποπαρδεῖν — ἀντί , ἀπό , παρά δέω 1 bind pres inf act (attic epic doric) ἀντί , ἀπό , παρά δέω 2 lack pres inf act (attic epic doric) ἀντί , ἀπό , παρά δεῖ there is need pres part neut nom/voc/acc sg ἀντί , ἀπό , παρά δεῖ there is need pres inf act (attic… … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
Ν, ν — (αρχαία ελληνικά νύ και νώ). Το δέκατο τρίτο γράμμα του ελληνικού αλφαβήτου. Προέρχεται από το σημιτικό  που παρίστανε τον φθόγγο nun (=ιχθύς). Σε όλα τα γνωστά αλφάβητα το σχήμα του ν βρισκόταν πάντα σε στενή σχέση με το σχήμα του μ. Στα… … Dictionary of Greek
δέσμη — Σύνολο ομοειδών πραγμάτων που συγκρατούνται με περιτύλιγμα ή δεσμό· ορμαθός, πακέτο, χούφτα. (Μαθημ.) Οικογένεια καμπύλων στο επίπεδο ή επιφανειών στον χώρο, που συνδέονται γραμμικά με τις παραμέτρους. Για παράδειγμα, μια δ. γραμμών στο επίπεδο… … Dictionary of Greek
προαπανδήσει — πρό , ἀπό , ἀνά δέομαι lack fut ind mp 2nd sg προαπανδήσει , πρό , ἀπό , ἀνά δέω 2 lack aor subj act 3rd sg (epic) προαπανδήσει , πρό , ἀπό ἀναδέω bind aor subj act 3rd sg (epic) προαπανδήσει , πρό , ἀπό ἀναδέω bind fut ind mid 2nd sg προαπανδήσ … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)