-
1 ἀει-γενής
ἀει-γενής, ές, wie das hom. αἰειγενέτης, stets seiend, ewig, neben ἀϑάνατος Plat. Conv. 206 e u. sonst. Bei Plut. Is. et Os. 57 scheint es in eigtl. Bdtg, immer entstehend, genommen.
-
2 ἀει-γεννής
ἀει-γεννής stand vor Bekk. für - γενής Plat. Legg. VI, 773 e.
-
3 ἀειγενής
ἀει-γενής, stets seiend, ewig; immer entstehend
См. также в других словарях:
αειγενής — ἀειγενής, ές (Α) 1. αιώνιος, αθάνατος 2. ο διαρκώς γεννώμενος ή αναγεννώμενος, που γεννιέται ξανά και ξανά. [ΕΤΥΜΟΛ. < ἀεὶ + γενής < γένος] … Dictionary of Greek