-
1 χρωτί
χρώςskin: masc dat sg -
2 χρώς
χρώς, ὁ, gen. χρωτός, dat. χρωτί, acc. χρῶτα ([dialect] Att. χρώ only in Choerob.in Theod.1.248H.): [dialect] Ep. and [dialect] Ion.gen. χροός, dat. χροΐ, acc. χρόα (also in Lesbian, Sapph.Supp.10.6, al.), as always in Hom.and Hes., exc. gen. χρωτός in Il.10.575, acc.Aχρῶτα Od.18.172
, 179, Hes. Op. 556; Emp. uses χρωτός, 76.3 (butχροΐ 100.17
); Pi. uses χρωτί, χρῶτα, P.1.55, I.4(3).23(41); these forms are freq. in Trag., but [dialect] Ion. dat. χροΐ occurs in S.Tr. 605, and χροός, χροΐ, χρόα are freq. in E., Hec. 548, Med. 1175, Ph. 264, al.:—dat. χρῷ occurs in the phrase ἐν χρῷ v. infr.1.2 and in Sapph.2.10.—rare in Com.and [dialect] Att. Prose.I of the human body, skin or flesh,οὔ σφι λίθος χρὼς οὐδὲ σίδηρος Il.4.510
; ;χρῶτ' ἀπονιψαμένη Od.18.172
; ;ταμέειν χρόα νηλέϊ χαλκῷ 13.501
; λιλαιοένη χροὸς ἆσαι, of a spear, 21.168;κακὰ χροΐ εἵματ' ἔχοντα Od.14.506
;χρῷ πῦρ ὐπαδεδρόμακεν Sapph.2.10
;μύροις χρῶτα λιπαίνων Anaxil.18.1
(anap.): esp. flesh, opp. bone,φθινύθει δ' ἀμφ' ὀστεόφι χρώς Od.16.145
;οὐδέ τί οἱ χρὼς σήπεται Il.24.414
, cf. 19.33 (which usage is said by Gal. to have been Ionic, 18(2).435, with reference to Hp.Fract.9);τὸ δέρμα τοῦ χρωτός LXX Le.13.11
, etc.;τοῦ χρωτὸς ἥδιστον ἀπέπνει Aristox.Fr.Hist.84
: generally, one's body, frame, Pi.P.1.55, A.Fr.192.6 (anap.);χριμφθῆναι χροΐ Id.Supp. 790
(lyr.);στεῖλαί νυν ἀμφὶ χρωτὶ.. πέπλους E. Ba. 821
, cf. S.Tr. 605: pl.,διὰ τί.. οἱ χρῶτες ὄζουσι; Arist.Pr. 877b21
; alsoκατεδήσαντο.. τοὺς ὑγιεῖς χρῶτας, ὡς τραυματίαι D.H.9.50
.2 ἐν χροΐ, or ἐν χρῷ, close to the skin, ἐν χροΐ κείρειν to shave close, Hdt.4.175;ἐν χρῷ κεκαρμένοι X.HG1.7.8
;ἐν χρῷ κουριῶντας Pherecr. 30
:—metaph., to the quick,ξυρεῖ γὰρ ἐν χρῷ τοῦτο S.Aj. 786
; ἐν χρῷ παραπλεῖν sail past so as to shave or graze, Th.2.84; τὴν μάχην συνάψαι ἐν χρῷ to fight at close quarters, Plu.Thes.27; ἡ ἐν χρῷ συνουσία close acquaintance, Luc.Ind.3: c. gen., ἐν χρῷ τινος close to, hard by a person or thing, τοῦ θώρακος (v.l. σώματος) Plu.2.345a; τῆς γῆς ib. 925b, Luc.Herm.5: abs., near at hand,Id.
Hist.Conscr.24, al.; cf. EM313.53, Hsch.II the colour of the skin, complexion,μελαίνετο δὲ χρόα καλόν Il.5.354
; τρέπεται χ. his colour changes, i. e. he turns pale, 13.279, cf. 17.733;ὠχρήσαντα χρόα Od.11.529
;χρόα.. ἀμείβειν Parm.8.41
;μεθίστη χρωτὸς.. φύσιν E. Alc. 174
; μεταλλακτῆρα πουλύπουν χροός Ion Trag.36; τί χρὼς τέτραπται; (paratrag.) Ar.Lys. 127; φεῦγε δ' ἀπὸ χρώς Theocr.23.13; rare in [dialect] Att. Prose,ἐπὶ τῷ χρωτὶ μέγα φρονεῖν X.Smp.4.54
, cf. Oec.10.5: in [dialect] Ion. Prose, of the colour of a finger,χροΐ δῆλα Pherecyd.Syr.
ap.D.L.1.118 (v.l. χρωΐ, cf. Vorsokr.5i.44).2 generally, colour,ἀμείβων χρῶτα πορφυρᾷ βαφῇ A.Pers. 317
;τὸν χρῶτα [μεταβάλλει] ὁ χαμαιλέων Arist.Mir. 832b14
;χρὼς αἵματος Orph.L. 660
. -
3 χρώς
χρώς (χρωτί, χροί, χρῶτα.)a colour (of the body) “ὦ τέκνον, ποντίου θηρὸς πετραίου χρωτὶ μάλιστα νόον προσφέρων” (i. e. the sea anemone, that matches its colour to the rocks) fr. 43. 2.b body ἀσθενεῖ μὲν χρωτὶ βαίνων (sc. Φιλοκτήτας) P. 1.55ἦ μὰν ἀνόμοιά γε δᾴοισιν ἐν θερμῷ χροὶ ἕλκεα ῥῆξαν N. 8.28
met., ἀλλ' ἀνεγειρομένα χρῶτα λάμπει (sc. φάμα παλαιά) I. 4.23 -
4 χρώς
χρώς, ὁ, gen. χρωτός, ep. u. ion. χροός, χροΐ, χρόα; so immer Hom., der nur einmal χρωτός, Il. 10, 575, u. χρῶτα Od. 18, 172. 179 hat, wie Hes. O. 558; der att. dat. χρῷ kommt nur in der einen Verbindung ἐν χρῷ vor, s. unten; den accus. χρῶ hat Sapph. 2, 10; vgl. χρόα, χροιά, χρῶμα; – die Oberfläche eines Körpers, bes. des menschlichen Leibes, dah. die Haut, auch der Leib selbst; οὔ σφι λίϑος χρώς, οὐδὲ σίδηρος Il. 4, 510; καὶ γάρ ϑην τούτῳ τρωτὸς χρώς 21, 563; τῶν δὲ τράπετο χρώς, die Haut wandte, änderte, entfärbte sich, 17, 733, vgl. 13, 279; aber αἰεὶ τῷδ' ἔσται χρὼς ἔμπεδος, 19, 33, von dem todten Patroklus, dessen Leib Thetis gegen Verwesung zu sichern verspricht; vgl. οὐδέ τί οἱ χρὼς σήπεται 24, 414; φϑινύϑει δ' ἀμφ' ὀστεόφι χρώς Od. 16, 145; χρῶτ' ἀπονιψαμένη 18, 172; παιδὸς ἀπὸ χροὸς ἤρκεσ' ὄλεϑρον Il. 15, 534; ἐγχείη ἱεμένη χροὸς ἄμεναι, ἆσαι, 21, 70. 168; ἀκρότατον δ' ἄρ' ὀϊστὸς ἐπέγραψε χρόα 4, 139; ἵεντ' ἀλλήλων ταμέειν χρόα νηλέϊ χαλκῷ 13, 501, u. öfter so von Verwundungen; häufig auch περὶ χροῒ ἕννυσϑαι, δύνειν, um die Haut od. den Leib anziehen, κακὰ χροῒ εἵματ' ἔχοντα Od. 14, 506; auch im Ggstz der Knochen, die Haut und das darunterliegende Fleisch, Od. 16, 145, s. oben; u. so bes. bei den Ioniern, Hippocr. – Χρῶτα λάμπει Pind. I. 3, 41, χροῒ ϑερμῷ N. 8, 28. – Haut und deren Farbe, Aesch. ἀμείβων χρῶτα πορφυρέᾳ βαφῇ Pers. 309; ὅπως μηδεὶς κείνου πάροιϑεν ἀμφιδύσεται χροΐ Soph. Trach. 602; ἱδρὼς ἀνῄει χρωτί 764; ἵνα διασπάσωμαι καὶ καϑαιμάξω χρόα Eur. Hec. 1126; ῥῖπτε ἀπὸ χροὸς ἱεροὺς στολμούς Troad. 257, und öfter; στεῖλαί νυν ἀμφὶ χρωτὶ πέπλους Bacch. 819, u. auch in dieser Form öfter; τί χρὼς τέτραπται Ar. Lys. 127; den plur. χρῶτας hat D. Hal. – Sprichwörtlich ἐν χρῷ, dicht an der Haut, wie κείρειν od. ξυρεῖν ἐν χροΐ, Her. 4, 175, das Haar dicht an der Haut kahl scheeren, Xen. Hell. 1, 7,8; ξυρεῖ ἐν χρῷ, es brennt auf der Haut, thut sehr weh, Soph. Ai. 773; ἐν χρῷ παραπλέοντες, ganz in der Nähe, Thuc. 2, 84; ἐν χρῷ μάχεσϑαι, Mann an Mann kämpfen, ἐν χρῷ συνάπτειν μάχην Plut. Thes. 27; übh. ἐν χρῷ τινος, in der unmittelbaren Nähe wovon, dicht dabei, hart daran, vgl. C. F. Herm. Luc. de conscr. hist. 24 p. 158; Jac. Ach. Tat. p. 675; ἡ ἐν χρῷ συνουσία, vertrauter Umgang, enge Bekanntschaft, Luc. adv. ind. 3, u. in ähnlichen Vrbdgn öfters bei Sp. – Die Farbe der Haut od. des Leibes, wie das hom. χρὼς τρέπεται, die Gesichtsfarbe ändert sich, von Solchen, die plötzlich blaß werden, Il. 13, 279. 284. 17, 733 Od. 11, 529. 21, 413; – übh. die Farbe.
-
5 πεπαίνω
πεπαίνω, 1) weich, milde machen; von Früchten, ἐὰν πεπανϑῇ, Pol. 12, 2, 3; Luc. V. H. 1, 22; Plut. Symp. 2, 7, 2; u. aus Ion ib. 3, 10, 2 μέλας γὰρ αὐτοῖς οὐ πεπαίνεται βότρυς; – auch vom Baume selbst gesagt, πεπαίνει τέτταρας καρπούς, er bringt viermal Früchte zur Reise, Ath. III, 77 c; pass. reif werden, Her. 4, 199; übertr., τραῦμα πεπανϑέν, geheilte Wunde, Mel. 55 (XII, 80); u. von Leidenschaften, mildern, mäßigen, ὀργὴν πεπᾶναι, Ar. Vesp. 646; vgl. Xen. Cyr. 4, 5, 21, ἡ ὀργὴ ὑπό τε τῶν ἀγαϑῶν πεπανϑήσεται καὶ σὺν τῷ φόβῳ λήγοντι ἄπεισι; – vgl. Eur. Heracl. 160; Iac. Ach. Tat. 774; auch χρὼς ἐπὶ χρωτὶ πεπαίνετο, warm werden. – 2) intrans. weich werden, reisen, von Trauben, Ar. Pax 1129.
-
6 παλύνω
παλύνω, streuen, aufstreuen; ἄλφιτα, Mehl aufstreuen, Il. 18, 560 Od. 10, 520. 11, 28. 14, 77; – bestreuen, ἀλφίτου ἀκτῇ, mit Mehl bestreuen, Od. 14, 429, beim Opfer gebräuchlich; χιὼν ἐπάλυνεν ἀρούρας, Schnee bestreu'te die Gefilde, Il. 10, 7, wie Ap. Rh. νιφετῷ δ' ἐπαλύνετο πάντα, 3, 69; νιφάδεσσι παλυνομένη ὄρνις, Alph. 12 (IX, 95); κἀπὶ χρωτὶ διψίαν κόνιν παλύνας, Soph. Ant. 247; χἁ σῦριγξ εὐρῶτι παλύνεται, Theocr. 4, 28; παλύνας ἰξῷ, bestreichen, Ep. ad. 173 (X, 11).
-
7 στέλλω
στέλλω, fut. στελῶ, ep. στελέω, aor. ἔστειλα, perf. ἔσταλκα u. ἔσταλμαι; davon plusqpf. ἐσταλάδατο, Her. 7, 89, was Buttmann für einen alten Fehler statt ἐστάλατο hält, wie Hes. Sc. 288 steht; aor. pass. ἐστάλην, poet. auch ἐστάλϑην; – 1) eigtl. stellen, zum Stehen bringen; ἑτάρους στέλλων, die Gefährten (in Reih und Glied, in Schlachtordnung) stellend, Il. 4, 294; bes. in Standsetzen. fertig machen, ausrüsten, τινὰ ἐς μάχην, 12, 325, Einen in die Schlacht stellen, d. i. in die Schlacht schicken; νῆα, ein Schiff stellen, es vollkommen ausrüsten, segelfertig machen, Od. 2, 287. 14, 248; στείλας στρατόν, στρατιάν, Aesch. Pers. 173 Ag. 773; πλοῠν ἐστείλαμεν, Soph. Ai. 1024 Phil. 1099; στρατόν, Eur. I. A. 661; ναῠν, I. T. 70, vgl. Hel. 146. So Her. πλοῖον στέλλειν 3, 52, στρατόν 3, 141; auch στόλον στεῖλαι, eine Rüstung ausrüsten, ins Werk setzen, 4, 64; πόλεμον, Dion. Hal. 8, 51; – στέλλειν τινὰ ἐσϑῆτι, Einen mit einem Kleide versehen, Her. 3, 14; εὔγμην πανδίκως στελεῖν χιτῶνι τῷδε, Soph. Tr. 609; u. pass., ἐσταλμένος σκευήν, Her. 7, 62. 93; ἐπὶ πόλεμον, Xen. An. 3, 2, 7; πρεπούσῃ στολῇ ἐσταλμέναι, Plat. Legg. VIII, 833 d; Sp., wie Luc. u. Plut. – Med. sich stellen, sich anschicken, rüsten, fertig machen, ἄλλοι δὲ στέλλεσϑε κατὰ στρατόν, Il. 23, 285; ναῠται στέλλονται κινεῖν κώπας, Eur. Troad. 181; τὴν πορείαν, Pol. 9, 24, 4; πρὸς ἀποδημίαν, Plut. Timol. 8; auch sich ankleiden, anziehen, στεῖλαί νυν ἀμφὶ χρωτὶ βυσσίνους πέπλους Eur. Bacch. 819, u. Folgde; μελαίνῃ ὲσϑῆτι στειλάμενοι νεκρικῶς, Luc. Philops. 32. – 2) nach einem Orte hinstellen, senden, schicken; σαφῶς μ' εἰς οἶκον σὸς λόγος στέλλει πάλιν, Aesch. Prom. 387; ἔμ' εἰς Ἀχαιοὺς ὤμοσεν πείσας στελεῖν, Soph. Phil. 619; ὑμᾶς δ' ἐγὼ ἔστειλ' ἱκέσϑαι, Ant. 165, ich ließ euch holen, befahl euch zu kommen, wie unser »beschicken«; so auch Phil. 493; med. zu sich kommen lassen, Soph. O. R. 434, wie μεταπέμπομαι; bes. pass., ἴδιος ἐν κοινῷ σταλείς, Pind. Ol. 13, 49; kommen, wenn nach Einem geschickt worden, Θησεὺς κατ' ὀμφὴν σὴν ὃς ἐστάλη, πάρα, Soph. O. C. 556; Ai. 321; u. gradezu = gehen, kommen, reisen, von Land- u. Seereisen, ἐς Κύρνον, ἐς Κέρκυραν, Her. 1, 165, ἐκ Λακεδαίμονος, 4, 147; ἤδη στέλλεσϑε, Soph. Phil. 1402; ἀπὸ δὲ ϑεςφάτων τίς ἀγαϑὰ φάτις βροτοῖς στέλλεται; Aesch. Ag. 1104; ὡς στελλώμεϑ' οἴκαδ' ἄσμενοι, Eur. Troad. 1264; ἐπὶ ϑήρας πόϑον ἐστέλλου, Hipp. 234; τὰ νῠν δὴ βούλομαι στέλλεσϑαι πρὸς τὴν κρίσιν, ich will mich auschicken dazu, Plat. Phil. 50 e; von der Seefahrt, Xen. Mem. 4, 3, 8 u. 8 Sp. – Auch im act. intr., gehen, κέλευϑον τήνδε ἐκ δόμων πάλιν ἔστειλα, Aesch. Pers. 601; bes. zu Schiffe fahren, Θήρας ἔστελλε ἐς ἀποικίην ἐκ Λακεδαίμονος, Her. 4, 147; einzeln bei Sp. – 3) in der Schiffersprache ἱστία στέλλειν, die Segel einstellen, einziehen, Od. 3, 11. 16, 353; auch im med.,., ἱστία στέλλεσϑαι, Il. 1, 433; ähnlich χιτῶνας ἐστάλατο, sie hatte die Röcke zur Arbeit aufgeschürzt, Hes. Sc. 288; στείλασα λαῖφος παγκρότως ἐρέσσεται, Aesch. Suppl. 704; auch λόγον, Eur. Bacch. 658; ohne ἱστία, Pol. 6, 44, 6; übertr., verbergen, verheimlichen, τὸ συμβεβηκός, 3, 85, 7. – Nach Phryn. bei B. A. 62 στείλασϑαι τὸ πρόςωπον συστρέψαι καὶ σκϑρωπάσαι; φλέβες στέλλονται, sie ziehen sich zusammen, = σφύζουσι, Nic. Al. 193. Auch = sich zurückziehen, meiden, οὔτ' ἂν ἀπόσχοιντο οὐδενὸς οὔτε στείλαιντο, Hippocr.; vom Redner, die Segel einziehen, bescheiden reden, Ep. ad. 105 (IX, 149). – Bei den Medic. = adstringiren, Verstopfung bewirken, u. pass. sich krampfhaft zusammenziehen, zucken.
-
8 χλιαίνω
χλιαίνω, perf. κεχλίαγκα ( Hesych., der τεϑέρμαγκα erkl.), wärmen, warm machen, ούκοῠν ἐπειδὴ πῦρ ἔχεις, σὺ χλιανεῖς σεαυτόν Ar. Lys. 386; von Speisen, Alexis bei Ath. VIII, 379 b; auch durch Wärme erweichen, auflösen; oft in der Anth.: χρωτὶ χλιαινόμενος Mel. 13 (XII, 63), vgl. 81. 93. 102 (V, 172. 151. 165); χλιῆναι γόνυ Apollnds. 15 (IX, 244); χλιαινομένη κάλλεος εἰδώλοις 24 (VII, 125); χλιαινόμενον παιδὸς σαρκί Ep. ad. 33 (XII, 136); u. in später Prosa, wie Luc. Lex. 14 Hipp. 6. – [Ι ist lang bei Ar. Lys. 386, Alexis a. a. O. u. Apollnds. 15, in den andern Stellen der Anth., wie Ar. Eccl. 64 u. Soph. bei Ath. XIII, 604 f kurz.]
-
9 λεπτό-χρως
λεπτό-χρως, ωτος, mit dünner, feiner Haut, Eur. bei Cic. ad fam. 16, 8, emend. für λεπτῷ χρωτί.
-
10 ἄν-ειμι [2]
ἄν-ειμι (s. εἶμι), 1) aufgehen, von der Sonne, Od. 1, 24; ἅμ' ἠελίῳ ἀνιόντι, mit aufgehender Sonne, Il. 18, 136; Her. 3, 85 u. sonst; Plut. Camill. 34; hinaufsteigen, εἰς περιωπὴν ἀνήιον, ich stieg auf eine Warte, Od. 10, 146; vgl. Plat. Rep. X, 614 d; vom Lande aufs hohe Meer fahren, πόντον ἀνήϊον Ap. Rh. 4, 238; landeinwärts gehen, Od. 10, 274; ἀγγελίη ἀνήϊε παρὰ βασιλῆα, gelangte hinauf, nach dem innern Asien, zum Könige, Her. 5, 108 (vgl. ἀναβαίνω); ἱδρὼς ἀνῄει χρωτί, drang heraus auf die Haut, brach aus, Soph. Trach. 764; μήτ' ἄροτον αὐτοῖς ἀνιέναι γῆς, daß ihnen nichts hervorwachse, O. R. 270, falsch von ἀνίημι abgeleitet; εἰς ἄστυ Plat. Conv. 172 a u. öfter. – 2) sich mit Bitten an Jemanden wenden, ἄνεισι πάις ἐς πατρὸς ἑταίρους Il. 22, 492, ἐς μητέρα χήρην 499. – 3) zurückkehren, ἐξ Αἰϑιόπων, ἐκ Τροίης, Od. 5, 282. 10, 332; ἐπὶ τὸν πρότερον λόγον Her. 1, 140, u. öfter; Plat. Phil. 13 d; Ar. Nubb. 1058. – 4) auftreten, zum Vorschein kommen, Ael. N. A. 11, 33.
-
11 ἱδρώς
ἱδρώς, ῶτος, ὁ, nach Schol. Il. 22, 2 bei Aeolern auch ἡ, vgl. Cram. An. Ox. 1 p. 208; dat. auch ἱδρῷ, Il. 17, 385, acc. ἱδρῶ, 11, 621. 22, 2; der Schweiß, Il. oft; κατὰ δ' ἱδρὼς ἔῤῥεεν ἐκ μελέων Od. 11, 599; ἱδρὼς ἀνῄει χρωτί Soph. Tr. 764; κάρα στάζων ἱδρῶτι Ai. 10; ἱδρῶτα σώματος στάζων ἄπο Eur. Bacch. 620; μετὰ ἱδρῶτος ϑαυμαστοῦ ὅσου Plat. Rep. I, 350 d, öfter, auch im plur., Phaedr. 239 c; Sp., ῥεομένοις ἱδρῶτι τοῖς ἵπποις Plut. Coriol. 3; vgl. Luc. Catapl. 3. Auch bei Pflanzen, die ausschwitzende Feuchtigkeit, Harz, Gummi, ἐξεϑυμία σμύρνης ἱδρῶτα Eur. Ion 1173; im Räthsel nennt Antiphan. bei Ath. X, 449 c den Wein βρομιάδος ἱδρῶτα πηγῆς; Ion ib. 451 d ἰξός, δρυὸς ἱδρώς. – Anstrengung, Hom. u. A., z. B. ἱδρῶτα παρέχειν τινί Xen. Cyr. 2, 1, 29; μετὰ ἱδρῶτος, Ggstz ῥᾳδίως, Plat. Rep. II, 350 d. Auch das mit Schweiß u. Anstrengung Erworbene, wie unser "saurer Schweiß", Ar. Eccl. 750.
-
12 ανειμι
1) всходить, взбираться, подниматься(ἐς περιωπήν Hom.; ἐκ τῆς γῆς Plat.)
2) восходитьἅμ΄ ἠελίῳ (ἅμα τῷ ἡλίῳ) ἀνιόντι Hom., Her. — с восходом солнца
3) отправляться (вглубь страны)(εἰς ἄστυ Plat.)
4) доходить, достигать5) возвращаться(ἐκ Τροίης Hom.; ἐπὴ τὸν πρότερον λόγον Her.; εἴς τι Plat.)
6) выступать наружу, появляться(ἱδρὼς ἀνῄει χρωτί Soph.)
7) подходить с просьбой, обращаться(ἔς τινα Hom.)
-
13 ιδρως
1) тж. pl. пот(ὅ ἱ. καὴ ἥ ἴδισις καταψύχει τὰ σώματα Arst.)
κατὰ ἱ. ἔρρεεν (in tmesi) ἐκ μελέων Hom. — пот стекал с членов (Сисифа);ἱ. ἀνῄει χρωτί Soph. — пот выступал на коже (Геракла);σὺν ἱδρῶτι Arst. — в поту2) заработанное в поте лица, плоды тяжелого труда3) тяжелый труд; подвигτῆς ἀρετῆς ἱδρῶτα θεοὴ προπάροιθεν ἔθηκαν Hes. — впереди добродетели боги поместили труды, т.е. только через тяжелый труд достигается добродетель
4) сок, камедь(σμύρνης Eur.)
5) выпот, жидкое выделение(τὸ δάκρυον ἱ. τίς ἐστιν Arst.)
-
14 λεπτοχρως
-
15 παλυνω
1) сыпать, насыпать(ἄλφιτα λευκά Hom.; κόνιν ἐπὴ χρωτί Soph.)
π. ἀλφίτου ἀκτῇ Hom. — посыпать (свиную тушу) зернистой мукой2) покрывать(χιὼν ἐπάλυνεν ἀρούρας Hom.; καλαμῖδα ἰξῷ Anth.; εὐρῶτι παλύνεσθαι Theocr.)
-
16 χρως
χρωτός ὅ (gen. тж. χροός, dat. χρωτί, χροΐ и χρῷ, acc. χρῶτα, χρόα - эол. χρῶ)1) досл. поверхность тела, кожа, перен. тело(ὀϊστὸς ἐπέγραψε χρόα, χρῶτ΄ ἀπονιψαμένη Hom.)
κακὰ χροῒ εἵματ΄ ἔχειν Hom. — быть плохо одетым;κείρειν ἐν χροΐ Her. — стричь до кожи, т.е. низко обстригать;ἐν χρῷ κεκαρμένος Xen. — коротко остриженный;ξυρεῖν ἐν χρῷ Soph. — больно задевать, брать за живое;ἐν χρῷ τῆς γῆς Plut., Luc.; — вплотную к земле, у самой земли;ἐν χρῷ παραπλεῖν Thuc. — проплывать в непосредственной близости;ἐν χρῷ συνάπτειν μάχην Plut. — сходиться для ближнего боя, вступать в рукопашный бой;ἥ ἐν χρῷ συνουσία Luc. — тесное знакомство2) цвет кожи или лицаτῶν δὲ τράπετο χ. Hom. — они переменились в лице, т.е. побледнели;
χρωτὸς εὐειδές φύσις Eur. — красивый цвет лица, цветущий вид;φεῦγε δ΄ ἄπο χ. Theocr. — краска исчезла, т.е. лицо побледнело;ἐπὴ τῷ χρωτὴ μέγα φρονεῖν Xen. — гордиться своей наружностью;ἀμείβειν χρῶτα πορφυρᾷ βαφῇ Aesch. — стать пурпурным -
17 ἀσθενής
1 sickly, weak ἀσθενεῖ μὲν χρωτὶ βαίνων sc. Philoktetes P. 1.55 -
18 βαίνω
βαίνω (βαίνει; -ων, -οισα, -ον: impf. ἔβαινον, -ε: aor. 2, intrans. ἔβᾶν, -ᾶ, -ᾰν; βάντες; βᾶμεν: pf. βέβᾶκεν: aor. 1 subj., trans. βάσομεν)1 come, goa abs. “ πεύθομαι δ' αὐτὰν (= βώλακα) κατακλυσθεῖσαν ἐκ δούρατος ἐναλίαν βᾶμεν σὺν ἅλμᾳ ἑσπέρας ὑγρῷ πελάγει σπομέναν” P. 4.39ταχέες ἔβαν P. 4.180
ἀκλεὴς δ' ἔβα fr. 105b. 3.Μοίσαις γὰρ ἀγλαοθρόνοις ἑκὼν Ὀλιγαιθίδαισίν τ' ἔβαν ἐπίκουρος O. 13.97
Θεανδρίδαισι δ' ἀεξιγυίων ἀέθλων κάρυξ ἑτοῖμος ἔβαν N. 4.74
ἄγγελος ἔβαν, πέμπτον ἐπὶ εἴκοσι τοῦτο γαρύων εὖχος N. 6.57
b followed by subs. with local suffix.Ἀμύκλαθεν γὰρ ἔβα N. 11.34
ὅσοι Τροίανδ' ἔβαν I. 4.36
ὃς Οὔλυμπόνδ' ἔβα I. 4.55
c c. prep.,Iἐπί, ἄλλα δ' ἐπ ἄλλον ἔβαν ἀγαθῶν O. 8.12
καὶ πάγκαρπον ἐπὶ χθόνα καὶ διὰ πόντον βέβακεν ἐργμάτων ἀκτὶς καλῶν ἄσβεστος αἰεί I. 4.41
ἁλὸς ἐπὶ κῦμα βάντες ἦλθον ἄγγελοι Pae. 6.100
IIἐς, ῥοαὶ δ' ἄλλοτ ἄλλαι ἐς ἄνδρας ἔβαν O. 2.34
ἐς θαλάμου μυχὸν εὐρὺν ἔβαν N. 1.42
ἐς δίφρον Μοισᾶν ἔβαινον κλυτᾷ φόρμιγγι συναντόμενοι I. 2.2
IIIπρός, οἶοι Λιβύσσας ἀμφὶ γυναικὸς ἔβαν Ἴρασα πρὸς πόλιν P. 9.105
IV σχεδόν, τὶν γὰρ εὔφρων ἕψεται πρώτα θυγάτηρ ὁδοῦ δάφνας εὐπετάλου σχεδὸν βαίνοισα πεδίλοις v. σχεδόν Παρθ. 2. 70.d c. acc. cogn. Αἰολεὺς ἔβαινε Δωρίαν κέλευθον ὕμνων *fr. 191*e part., going, walking ἀσθενεῖ μὲν χρωτὶ βαίνων sc. Philoktetes P. 1.55κατ' Ὄλυμπον ἄλοχος Ἥβα τελείᾳ παρὰ ματέρι βαίνοισ ἔστι, καλλίστα θεῶν N. 10.18
cf. Παρθ. 2. 70, supra.f met.τῶν νῦν δὲ καὶ Θρασύβουλος πατρῴαν μάλιστα πρὸς στάθμαν ἔβα P. 6.45
τὸ τὠργείου φυλάξαι ῥῆμ' ἀλαθείας λτ; -γτ; ἄγχιστα βαῖνον ( ὁδῶν supp. Hermann, ἐτᾶς Bergk) I. 2.102 aor. 1 trans., made to travelὄφρα κελεύθῳ τ' ἐν καθαρᾷ βάσομεν ὄκχον O. 6.24
3 frag. ]βαμεν ἐξ Ὀλύμπου[ Πα. 22b. 6. ἐπὶ λεπτῷ δενδρέῳ ( βαίνειν) ubi fort. βαίνειν Pindaro tribuendum fr. 230.4 in tmesis. ἐπὶ μὰν βαίνει v.ἐπιβαίνω O. 7.45
-
19 θήρ
1 (wild) creatureὁ δ' ἀρχαγέτας ἔδωκ Ἀπόλλων θῆρας αἰνῷ φόβῳ P. 5.61
κεράιζεν ἀγρίους θῆρας P. 9.22
“ἵνα οἱ χθονὸς αἶσαν δωρήσεται οὔτε παγκάρπων φυτῶν νάποινον οὔτ' ἀγνῶτα θηρῶν” P. 9.58ὅσσους μὲν ἐν χέρσῳ κτανών, ὅσσους δὲ πόντῳ θῆρας ἀιδροδίκας N. 1.63
δάμασε δὲ θῆρας ἐν πελάγει ὑπερόχους N. 3.23
τόλμᾳ γὰρ εἰκὼς θυμὸν ἐριβρεμετᾶν θηρῶν λεόντων ἐν πόνῳ (Heyne: θηρᾶν codd.) <*>. 4. 46. “ὥσπερ τόδε δέρμα με νῦν περιπλανᾶται θηρός, ὃν πάμπρωτον ἀέθλων κτεῖνά ποτ' ἐν Νεμέᾳ” Herakles speaks of the Nemean lion I. 6.48 “ὦ τέκνον, ποντίου θηρὸς πετραίου χρωτὶ μάλιστα νόον προσφέρων” i. e. the sea-anemone, cf. Theogn. 215. fr. 43. 1. ]ι θῄρ μ[ Πα. 7C. a. 5. ὁ δὲ κηλεῖται χορευοίσαισι κα[ὶ θη]ρῶν ἀγέλαις (supp. Housman) Δ. 2. 22. ἀπὸ Ταυγέτοιο μὲν Λάκαιναν ἐπὶ θηρσὶ κύνα τρέχειν πυκινώτατον ἑρπετόν fr. 106. 2. -
20 μάλα
1 greatly, reallya c. verb.φιλεῖ δέ μιν Παλλὰς, μάλα φιλεῖ δὲ παῖς O. 2.27
μάλα δέ οἱ θερμαίνει φιλότατι νόον O. 10.87
μάλα δ' ἐθέλοντι σύμπειρον ἀγωνίᾳ θυμὸν ἀμφέπειν N. 7.10
Ἡσιόδου μάλα τιμᾷ τοῦτ' ἔπος I. 6.67
separated from its verb,ἦ μάλα δὴ μετὰ καὶ νῦν ὥτε φοινικανθέμου ἦρος ἀκμᾷ, παισὶ τούτοις ὄγδοον θάλλει μέρος Ἀρκεσίλας P. 4.64
b c. adj., part.μιν αἰνέω, μάλα μὲν τροφαῖς ἑτοῖμον ἵππων O. 4.14
κέρδει δὲ τί μάλα τοῦτο κερδαλέον τελέθει; P. 2.78μάλα ἁδόντι νόῳ P. 6.51
τὰν μάλα πολλοὶ ἀριστῆες ἀνδρῶν αἴτεον σύγγονοι P. 9.107
μάλα μὲν ἀνδρῶν δικαίων περικαδόμενοι N. 10.54
κ]αὶ μάλ' ἐπις[ Δ. 4a. 2.c ? c. adv.σφίσιν μάλα πρᾶξον δικαίως Pae. 8.12
a c. verb. καὶ πολυκλείταν περ ἐοῖσαν ὅμως Θήβαν ἔτι μᾶλλον ἐπασκήσει fr. 194. 5.b c. adj. in comparisons.τεκεῖν μή τιν' πόλιν φίλοις ἄνδρα μᾶλλον εὐεργέταν Θήρωνος O. 2.93
ἔλπομαι δ' τὸν Ἱπποκλέαν ἔτι καὶ μᾶλλον σὺν ἀοιδαῖς ἕκατι στεφάνων θαητὸν ἐν ἅλιξι θησέμεν P. 10.57
3 superl. μᾰλιστα, especially, most of allἀστῶν δ' ἀκοὰ κρύφιον θυμὸν βαρύνει μάλιστ ἐσλοῖσιν ἐπ ἀλλοτρίοις P. 1.84
ὧν θαλίαις ἔμπεδον εὐφαμίαις τε μάλιστ' Ἀπόλλων χαίρει P. 10.35
ἀεθλονικία δὲ μάλιστ' ἀοιδὰν φιλεῖ N. 3.7
“ὦ τέκνον, ποντίου θηρὸς πετραίου χρωτὶ μάλιστα νόον προσφέρων” fr. 43. 2. Ἐλπίς, ἃ μάλιστα θνατῶν πολύστροφον γνώμαν κυβερνᾷ fr. 214. 3. c. gen.,μάλιστα μὲν Κρονίδαν θεῶν σέβεσθαι P. 6.23
τῶν νῦν δὲ καὶ Θρασύβουλος πατρῴαν μάλιστα πρὸς στάθμαν ἔβα P. 6.45
τὸ δὲ πὰρ ποδὶ ναὸς ἑλισσόμενον αἰεὶ κυμάτων λέγεται παντὶ μάλιστα δονεῖν θυμόν N. 6.56
τίνι τῶν πάρος, ὦ μάκαιρα Θήβα, καλῶν ἐπιχωρίων μάλιστα θυμὸν τεὸν εὔφρανας; I. 7.2 frag., ] μαλισταβ[ P. Oxy. 2445, fr. 21a.
- 1
- 2
См. также в других словарях:
χρωτί — χρώς skin masc dat sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
CAMEUS — vulgo dicitur lapis lacteus, nigrô et candidô compositus, cuius nempe superficies candida est, radix vero nigra, marmoribus potius, quam gemmis, annumerandus. Ingentes namque exciduntur crustae, quibus lactea superficies, quae ectypis imaginibus… … Hofmann J. Lexicon universale
Αιθίοπας — ο (θηλ. ισσα και ίδα) (Α αρσ. και θηλ. Αἰθίοψ, θηλ. και Αἰθιοπίς και αργότερα Αἰθιόπισσα) αυτός που κατάγεται από την Αιθιοπία ή διαμένει εκεί αρχ. επίσης ηλιοκαμένος, αυτός που έχει μαύρο πρόσωπο, που ανήκει δηλ. στη μαύρη φυλή, νέγρος, αράπης… … Dictionary of Greek
εφαγιστεύω — ἐφαγιστεύω και δ. αν. ἀφαγιστεύω (Α) τελώ τις καθορισμένες τελετές, τη λατρεία που έχει καθοριστεί από τα ιερά έθιμα («κἀπὶ χρωτὶ διψίαν κόνιν παλύνας κἀφαγιστεύσας ἃ χρή», Σοφ.). [ΕΤΥΜΟΛ. < επί + ἁγιστεύω* «ιερουργώ, εξαγνίζω»] … Dictionary of Greek
ώχρος — ο / ὦχρος, ΝΜΑ νεοελλ. αρχ. βοτ. ποικιλία τού φυτού λαθούρι («παραπλήσιοι μὲν εἰσι τὴν οὐσίαν οἱ λάθυροι τοῑς ὤχροις τε καὶ φασήλοις», Γαλ.) μσν. αρχ. ωχρίαση (α. «χρωτὶ δ ἐρευθιόωντι καὶ ἄχροος ἔμπεσεν ὦχρος», Τζέτζ. β. «ὦχρός τέ μιν εἷλε… … Dictionary of Greek