-
1 ἦθος
ἦθος, τό (vgl. ἔϑος), 1) der gewohnte Aufenthalt, Wohnsitz, Wohnort, wohl nur im plur., eigtl. ion., s. Greg. Cor. p. 494; bei Hom. von Thieren, ἤϑεα καὶ νομὸς ἵππων, Il. 6, 511. 15, 268; von Schweinen, κατὰ ἤϑεα κοιμηϑῆναι Od. 14, 411, also Stall, Kosen; vgl. Arist. de mundo 6 med. τὸ χερσαῖον ζῷον εἰς τὰ ἤϑεα καὶ νομοὺς ἐξερπύσει. Von Fischen, Opp. H. 1, 93. Von Menschen, ἕπεται πόλιν τε καὶ ἤϑεα λαῶν, Wohnungen der Menschen, Hes. O. 169. 527; auch Pind., Λακεδαιμονίων μιχϑέντες ἀνδρῶν ἤϑεσι P. 4, 257, nach Lacedämon gekommen; Aesch. Suppl. 62; oft Her., Κιμμέριοι ἐξ ἠϑέων ὑπὸ Σκυϑέων ἐξαναστάντες 1, 15, ἀπήλαυνε ἐς ἤϑεα τὰ Περσῶν 1, 157; 4, 80; auch Eur., πατρίδος ϑεοί μ' ἀφιδρύσαντο γῆς ἐς βάρβαρ' ἤϑη Hel. 281; sp. D., ἤϑεα γαίης D. Per. 294, öfter; einzeln in sp. Prosa, wie Arr. καὶ Ταξίλην ἀποπέμπει ὀπίσω εἰς τὰ ἤϑεα τὰ αὑτοῦ, An. 5, 20, 6; ἔνϑα φίλα τὰ ἤϑη αὐτῷ καὶ τριβαὶ κεχαρισμέναι Ael. H. A. 11, 10, öfter; Philostr. braucht so auch den sing. – Bei Plat. Tim. 42 e, ἔμενεν ἐν τῷ ἑαυτοῠ κατὰ τρόπον ἤϑει, u. Legg. IX, 965 e, ὁρῶν τὸν ἑαυτοῦ φονέα ἐν τοῖς ἤϑεσι τοῖς τῆς ἑαυτοῦ συνηϑείας ἀναστρεφόμενον, ist an das Geistige zu denken, so daß diese Stellen den Uebergang zu der folgenden Bdtg machen. – 2) Gewohnheit, Herkommen, Sitte, Hes. O. 139, καὶ νόμοι Th. 66; Her. 2, 35, wie Eur. ἐς καινὰ δ' ἤϑη καὶ νόμους ἀφιγμένην, Med. 238; die Art der Menschen zu handeln u. zu reden, Charakter, Sinnesart, Gesinnung, ἐπίκλοπον Hes. O. 67; ἦϑος ἐμφυές Pind. Ol. 10, 21; συγγενές 13, 13; φίλα γὰρ κέκευϑεν ἤϑη Aesch. Pers. 640; ἀκίχητα ἤϑεα καὶ κέαρ ἀπαράμυϑον Prom. 184; ὦ μιαρὸν ἦϑος Soph. Ant. 742; παιδεύειν ἦϑος Ai. 592; Eur. Suppl. 869; τὰ τῶν νέων ἤϑη, πολιτείας, Plat. Rep. VIII, 549 a Legg. XI, 929 c; ἐν νόμων ἤϑεσι u. ä. oft; im sing. Charakter, Gemüth, φρόνιμον καὶ ἡσύχιον Rep. X, 604 e; γενναῖον VI, 496 b; ἀνδρεῖον Polit. 308 a; τὸ τῆς ψυχῆς ἦϑος Rep. III, 400 d, öfter; ἐν τοιούτοις ἤϑεσι παιδευϑέντες Isocr. 4, 82. Häufig πρᾷος τὸ ἦϑος, mild an Sinnesart, Plat. Phaedr. 243 c; φιλόπολις τὸ ἦϑος Thuc. bei Poll. 9, 26; βελτίων τὸ ἦϑος Dem. 20, 14; ἀσϑενὴς τὸ ἦϑος Arist. H. A. 9, 12; Sp., wie Luc. Salt. 72; selten in solchen Verbindungen τῷ ἤϑει, wie Theophr. char. 6; auch im plur., κόσμιοι τὰ ἤϑη, Ath. VI, 260 d, κράτιστος τὰ ἤϑη D. L. 6, 64; ἁπλοῖ τοῖς ἤϑεσι, D. Sic. 5, 21, was Phryn. 364 tadelt, vgl. Lob. zu der Stelle; Sp. so auch mit praepos., βδελυροὶ εἰς τὰ ἤϑη, Luc. Pseudol. 1, 16; ὑψηλὸς ἐν ἤϑει, Plut. Dion. 4; ἱερὸς τὴν τέχνην καὶ κατὰ τὰ ἤϑη, Ath. I, 1 e. – Vgl. ἔϑος; Plat. vrbdt τρόπων ἤϑεσι καὶ ἔϑεσι, Legg. XII, 968 d; τρόποι καὶ ἤϑη X, 896 c. – Auch vom äußern Wesen, ἱλαρὸν τὸ ἦϑος Xen. Conv. 8, 3. – Jeder Ausdruck der Sinnesart, Mienen u. Gesichtszüge, insofern sich ein Charakter darin ausdrückt, bes. die ruhigen Seelenzustände, im Ggstz von πάϑος. S. die compp.
-
2 ἦθος
A an accustomed place: hence, in pl., haunts or abodes of animals,μετά τ' ἤθεα καὶ νομὸν ἵππων Il.6.511
; [σύας] ἔρξαν κατὰ ἤθεα κοιμηθῆναι Od.14.411
; of lions, Hdt.7.125; of fish, Opp.H.1.93; of the abodes of men, Hes.Op. 167, 525, Hdt.1.15, 157, A.Supp.64 (lyr.), E.Hel. 274, Pl.Lg. 865e, Arist.Mu. 398b33; ἔλεγον ἐξ ἠθέων τὸν ἥλιον ἀνατεῖλαι away from his accustomed place, Hdt. 2.142; of plants, Callistr.Stat.7: metaph., with play on signf. 11, Pl.Phdr. 277a.II custom, usage: in pl., manners, customs, Hes.Op. 137, Th.66, Hdt.2.30,35, 4.106, Th.2.61;τρόποι καὶ ἤθη Pl. Lg. 896c
; ἐθρέψω Ξέρξην ἐν τοῖς αὐτοῖς ἤ. ib. 695e;φθείρουσιν ἤθη χρήσθ' ὁμιλίαι κακαί PHib.1.7.94
(E.Fr. 1024 = Men.218);τοῖς ἤθεσιν ἁπλοῦς D.S.5.21
.2 disposition, character,ἐπίκλοπον ἦθος Hes.Op. 67
,78;ἦ. ἐμφυές Pi.O.11(10).21
; ἀκίχητα ἤ., of Zeus, A.Pr. 187;τοὐμὸν ἦ. παιδεύειν S.Aj. 595
; ὦ μιαρὸν ἦ. Id.Ant. 746; τὸ τῆς πόλεως ἦ. Isoc.2.31; βελτίων τῆς πόλεως τὸ ἦ. D.20.14; esp. moral character, opp. διάνοια, Arist.EN 1139a1; as the result of habit,τὸ πᾶν ἦ. διὰ ἔθος Pl.Lg. 792e
, cf. Arist.EE 1220a39;ἦ. ἀνθρώπῳ δαίμων Heraclit.119
; ἦ. πηγὴ βίου Stoic. ap. Stob.2.7.1; τῆς ψυχῆς, τῆς γνώμης, Pl.R. 400d, D.61.16: freq. opp. πάθος, Arist.Rh. 1356a23 (pl.), etc.;ἠθῶν τε καὶ παθῶν μίμησις D.H.Pomp.3
;τὸ ἦ. πρᾶος Pl.Phdr. 243c
: less freq. in dat., ἀγοραῖος τῷ ἤ. Thphr.Char.6.2, cf. Inscr.Magn.164.3 (i/ii A.D.): pl., traits, characteristics, Pl.R. 402d, Arist.EN 1144b4 (in sg., τὸ τῆς ἀνδρείας ἦ. Pl.Lg. 836d): seldom in pl., of an individual,στερρὸν τὰ ἤθεα Hp.Ep.11
;ἱερὸς κατὰ τὰ ἤθη Ath.1.1e
.b of outward bearing, ὡς ἱλαρὸν τὸ ἦ. X.Smp.8.3;ὑγρότης ἤθους Lycurg.33
; ὑψηλὸς τῷ ἤ. Plu. Dio4: in pl., of facial expression,ὀφθαλμῶν ἤθη Philostr.Gym. 25
.c in Rhet., delineation of character,ἦ. ἔχουσιν οἱ λόγοι ἐν ὅσοις δήλη ἡ προαίρεσις Arist.Rh. 1395b13
;ἦ. ἐμφαίνειν Phld.Rh.1.200S.
; esp. opp. πάθος, Longin.9.15, etc.; κατ' ἦ. λέγεσθαι, opp. κατὰ πάθος, D.H.Comp.22, cf. Lys.19: in pl.,πραγμάτων καὶ ἠθῶν Phld.Po.5.5
;ἐν πάθεσι καὶ ἤθεσιν Demetr.Eloc.28
, etc.; so of works of art, ἡ Ζεύξιδος γραφὴ οὐδὲν ἔχει ἦ. Arist.Po. 1450a29;πάθος καὶ ἦ. καὶ σχημάτων χρῆσις Ael.VH4.3
;πολλὰ ἤθη ἐπιφαίνει Philostr.Her.2.10
; also of Music, S.E.M.6.49.3 also of animals, ἦ. τὸ πρὸς τοκέων (prob.l.for ἔθος) A.Ag. 727, cf.E.Hipp. 1219, Pl.R. 375e, Arist. HA 487a12 (pl.); τὸ ἦ. ἀσθενής, of a bird, ib. 615a18; of things, nature, kind, παρὰ δ' ἦ. ἑκάστῳ (to each of the four elements) Emp. 17.28;τοῦ πυρετοῦ Gal.7.353
.4 ἐν ἤθει tactfully (cf.ἠθικός 11.2
),προσφέρεσθαι τοῖς ἁμαρτάνουσιν Plu.2.73e
. cf. Herm. in Phdr.p.195A.; διὰ μέτριον ἦθος, of the expression δοκεῖ μοι, Steph.in Hp.1.59D. -
3 ηθος
- εος τό1) местопребывание, обиталище, жилье(ἤθεα Περσέων Her.; βάρβαρα ἤθη Eur.)
ἤθη τῶν λεόντων Her. — логова львов;ἤθεα ἵππων Hom. — стойла для лошадей;ἦ. συῶν Hom. — свиной хлев;ἦ. τοῦ ἡλίου Her. — место восхода солнца;εἰς τὰ σφέτερα ἤθη καὴ νομούς Arst. — восвояси2) (= ἔθος См. εθος) навык, обыкновение, обычай, привычка(ἤθεά τε καὴ νόμοι Her.)
3) (тж. ἦ. τῆς ψυχῆς Plat.) душевный склад, нрав, натура, характер(μιαρόν Soph.)
ἀσθενές τὸ ἦ. (acc.) Arst. — вялый, ленивый;ἦ. τινος παιδεύειν Aesch. — изменить чей-л. нрав;πρᾷος τὸ ἦ. Plat. — кроткого нрава;τὸ τῆς πόλεως ἦ. Isocr. — характер (особенности) государства;τὰ ἤθη Plat., τοῖς ἤθεσι Diod., ἐς τὰ ἤθη Luc. — нравом, по характеру;ἤθεσι χαὴ ἔθεσι Plat. — по душевному складу и по привычкам;τρόποι καὴ ἤθη Plat. — обычаи и нравы4) нрав, норов(ἱππικὰ ἤθη Eur.)
-
4 παιδεύω
παιδεύω, ein Kind erziehen und unterrichten; παῖδας εὖ παιδεύετε, Eur. Suppl. 917; κώμοις παιδεύσωμεν τὸν ἀπαίδευτον, Cycl. 490; ἵνα αὐτοὺς ἐκϑρέψῃς καὶ παιδεύσῃς, Plat. Crit. 54 a, öfter; τὴν Ἑλλάδα πεπαίδευκεν οὗτος ὁ ποιητής, Rep. X, 606 e; auch mit doppeltem acc. ἃ ἡμεῖς αὐτοὺς ἐτρέφομέν τε καὶ ἐπαιδεύομεν, III, 414 d; pass., μουσικὴν ὑπὸ Λάμπρου παιδευϑείς, wie διδάσκω, Menex. 236 a; auch καίτοι σε Θῆβαί γ' οὐκ ἐπαίδευσαν κακόν, Soph. O. C. 919; εἰ μὴ γυναῖκας σώφρονας παιδεύετε, zu besonnenen, mäßigen, so daß sie mäßig sind, Eur. Andr. 601; u. mit dem inf., παιδεύω σε στρατηγεῖν, ich erziehe oder unterrichte dich dazu, Feldherr, Heerführer zu sein, Xen. Cyr. 1, 6, 12; πεπαίδευται καρτερεῖν πρὸς τὸ ῥῖγος, Mem. 2, 3, 13; – παιδεύειν ἐς τέχνην, zu einer Kunst anleiten, erziehen, ib. 2, 1, 17; Plat. Gorg. 519 e; ἦϑος πρὸς ἀρετὴν πεπαιδευμένον, Rep. VI, 492 e, vgl. Prot. 342 d ( πρὸς τὸ μετρίων δεῖσϑαι Xen. Mem. 1, 2, 1); gew. μουσικῇ καὶ γυμναστικῇ, Rep. IV, 430 a; ἐν ἤϑεσι, Isocr. 4, 82; ἐπαιδεύϑη ἐν Περσῶν νόμοις, Xen. Cyr. 1, 2, 2; ἐν ᾑ παιδείᾳ καὶ σὺ ἐπαιδεύϑης, Plat. Crit. 50 d; ἐπ' ἀρετήν, Xen. Cyn. 13, 3; – ὁ πεπαιδευμένος, der Gelehrte, Gebildete, Xen. oft, übh. der mit einer Sache Vertraute, Kundige, im Ggstz des ἀπαίδευτος und ἰδιώτης. – Das med., für sich erziehen, Plat. Rep. VIII, 546 b Menex. 238 b, unterrichten lassen.
Перевод: с греческого на все языки
со всех языков на греческий- Со всех языков на:
- Греческий
- С греческого на:
- Все языки
- Английский
- Немецкий
- Русский