-
1 τάλας
τάλας (v. sub fin.), τάλαινα, τάλαν (fem.A ): gen. ᾰνος, αίνης, ανος, also dat.τάλαντι Hippon.12
: voc. τάλαν, masc. in Od.18.327, 19.68, Thgn.512, etc., fem. in Ar.Ra. 559, al. (Adv. acc. to A.D.Adv.160.11, Hdn.Gr.2.12, al.): [dialect] Aeol. nom. [full] τάλαις Choerob.in Theod.1.126 H.: ([etym.] Τλάω):—suffering, wretched,ξεῖνε τάλαν Od.18.327
, etc.;ὦ τάλας ἐγώ S.OC 1338
, 1401, Aj. 981;ὦ τάλαιν' ἐγώ A.Ch. 743
; (lyr.): c. gen. causae,οἲ γὼ τάλαινα συμφορᾶς κακῆς A.Pers. 445
, cf. 517;τάλαιν' ἐγὼ τῆς ὕβρεος Ar.Pl. 1044
: sts. in bad sense, wretch!Od.
19.68: but in Com., τάλαινα poor dear! as a sort of coaxing address, Ar.Lys. 910, 914; so .2 in Trag. also of things, sorry, wretched, (anap.); (lyr.); (lyr.); ; (lyr.); συμφορά, νόσος, Id.El. 1179, Tr. 1084; ἔρις, φυγά, E.Hel. 248 (lyr.), Ph. 1710 (lyr.): [comp] Sup. τᾰλάντατος, η, ον, Ar. Pl. 684, 1046, 1060, Pl.Cra. 395e.--Poet. word, used by X.Cyr.4.6.5, Ph.2.239, Arr.Epict.2.16.20, Plu.Ant.79, al., Luc.DMeretr.10.3.II Τάλας, ὁ, a constellation ([etym.] θεός τις κατακέφαλα κείμενος) rising with Sagittarius, Cat.Cod.Astr.7.207. [ τᾰλᾱς A.Pr. 158 (anap.), S. (v. supr.), Ar.Ach. 163, 1192, Pax79, Av. 1494, Pl. 930; [dialect] Dor. also τᾰλᾰς Theoc.2.4, AP9.378 (Pall.): voc.τάλᾰν Thgn.512
, S.Ph. 1196 (lyr.), Ar.Ec. 658, 1005 (both anap.).] -
2 τάλαν
τάλαν, gen. τάλανος, auch τάλαντος, Hippon. bei Choerob. in B. A. 1421, duldend, leidend, bes. duldsam, viel zu ertragen fähig, dah. zuweilen im tadelnden Sinne, dreist, frech, wie auch Od. 18, 327. 19, 68 von den Alten erkl. wird. in welchen beiden Stellen der voc. τάλαν steht; ἀνάγκαις ταῖςδ' ἐνέζευγμαι τάλας, Aesch. Prom. 108; οἲ ἐγὼ τάλαινα συμφορᾶς κακῆς, Pers. 437; μητρὸς ταλαίνης κἀπὸ δυστήνου πατρός, Spt. 1023, u. öfter, wie Soph., bes. ἀπόλλυμαι τάλας, z. B. Phil. 311; ἁ τάλαινα διάβορος νόσος, Trach. 1074; ἔρις, Eur. Hel. 255; ἴϑ' εἰς φυγὰν τάλαιναν, Phoen. 1704; Ar. oft, bes. ὦ τάλαν, freundliche Anrede, Lys. 910 u. sonst, wie ὦ τάλαινα, Eccl. 242; τάλαιν' ἐγὼ τῆς ὕβρεως, Plut. 1044; selten in Prosa, Xen. Cyr. 4, 6, 5; – compar. ταλάντερος, ταλάντατος, Ar. Plut. 684. 1060. – [Theocr. 2, 4 ist in τάλας die letzte Sylbe kurz gebraucht.]
См. также в других словарях:
τάλας — αινα, αν, ΝΜΑ, και αιολ. τ. τάλαις και ιων. τ. τάλης θηλ. και τάλας Α άξιος λύπης, δυστυχής, ταλαίπωρος («οἴ γὼ τάλαινα συμφορᾱς κακῆς», Αισχύλ.) μσν. αρχ. (με κακή σημ.) άθλιος, ελεεινός (α. «τρόπον τὸν κακομήχανον τῆς γυναικὸς ὁ τάλας», Πρόδρ.… … Dictionary of Greek