-
1 κάματοι
κάματοςtoil: masc nom /voc pl -
2 πολέμιος
πολέμιος, auch 2 Endgn, den Krieg betreffend, kriegerisch, bes. feindlich; Pind. κάματοι, P. 2, 19, ἄνδρες, 1, 80; feindlich, πολεμίᾳ χερί, N. 4, 55; τινός, P. 1, 15; δόρυ, Aesch. Spt. 398; πολεμίας ἐπ' ἀσπίδος, 541; auch χϑών, Feindesland, 570; οἱ πολέμιοι, die Feinde, 259; ἄνδρα πολέμιον ἐχϑρόν τε, Soph. Phil. 1286; ἐν γῇ πολεμίᾳ, Ai. 806; Teuker nennt sich τὸν ἐκ δορὸς γεγῶτα πολεμίου νόϑον, den Sohn des Krieges, der kriegserbeuteten Sklavinn, 992; ἔργα, alles zum Kriege Gehörige, Kriegswesen, Kriegskunst, Her. 3, 4. 5, 78. 111; entgegengesetzt, widerstreitend, 7, 47. 48; u. so auch sonst von Sachen, τὸ ἔλαιον ταῖς ϑριξὶν πολεμιώτατον, Plat. Prot. 334 b. – Als subst. der Feind, Her. 1, 78. 79; feindselig, εἰ πολέμιος ὥςπερ λύκος ἐπὶ ποίμνην τις ἴοι, Plat. Rep. III, 415 e; τὸν πολέμιον καὶ ἐναντιωσόμενον, Soph. 252 c; κόποι καὶ ὕπνοι μαϑήμασι πολέμιοι, Rep. VII, 537 b (u. so gew. c. dat., einzeln auch c. gen., wie τῆς ἑαυτῶν πολεμίας χώρας, Xen. An. 4, 7, 19); Ggstz φίλιος, Conv. 221 b; Xen. u. Folgde; bes. ἡ πολεμία, sc. γῆ, Feindesland, Xen. An. 4, 7, 20 u. öfter, wie Pol. u. Sp.
-
3 ἀ-μήχανος
ἀ-μήχανος ( μηχανή), ohne Mittel u. Rath, Hom. zehnmal, in zwei Bedeutungen, Einer der nichts auszurichten weiß, Einer gegen den man nichts auszurichten weiß, πρὸς ὃν οὐκ ἔστι μηχανὴν εὑρεῖν, ὁ μὴ δυνάμενος μηχανὴν εὑρεῖν; Iliad. 10, 167 σὺ δ' ἀμήχανός ἐσσι, γεραιέ, Scholl. Aristonic. ἡ διπλῆ, ὅτι ἀμήχανος δύο σημαίνει, ἓν μὲν ἀνίκητος (corrupt), ἓν δὲ ἀντὶ τοῠ πρὸς ὃν οὐκ ἔστι μ ηχανὴν εὑρεῖν, ὅπερ καὶ νῠν σημαίνει, ἵνα τῶν πόνων ἀποστῇ; 15, 14 ἦ μάλα δη κακότεχνος, ἀμήχανε, σὸς δόλος, Ἕρη, Ἕκτορα δῖον ἔπαυσε μάχης, Scholl. Ariston. ἡ διπλῆ, ὅτι δύο σημαίνει ἡ λέξις, ἤτοι μὴ δυναμένη μηχανὴν εὑρεῖν, ἢ πρὸς ἣν οὐκ ἔστι μηχανήσασϑαι· ὅπερ καὶ ϑέλει εἰπεῖν; 16, 29 σὺ δ' ἀμήχανος ἔπλευ, Ἀχιλλεῠ, Scholl. Ariston. ἡ διπλῆ, ὅτι νῠν ἀμήχανος πρὸς ὃν οὐκ ἔστι μηχανήσασϑαι, οὐκ αὐτὸς μὴ δυνάμενος μηχανήσασϑαι; Od. 19, 363 ὤ μοι ἐγὼ σέο, τέκνον, ἀμήχανος· ἦ σε περὶ Ζεὺς ἀνϑρώπων ἡχϑηρε, Scholl. πρὸς ὃν, δηλονότι τὸν Δία, οὐκ ἔστι τινὰ μηχανὴν εὑρεῖν, bei welcher Erklärung die Interpunction nach ἀμήχανος wegfällt; 560 ἤτοι μὲν ὄνειροι ἀμήχανοι ἀκριτόμυϑοι γίγνονται, Scholl. πρὸς οὓς μηχανὴν εὑρεῖν οὐκ ἔστιν, man kann sie nicht deuten, weil sie ἀκριτόμυϑοι sind, d. h. verworren reden; Iliad. t 9, 273 οὐδέ κε κούρην ἦγεν ἐμεῠ ἀέκοντος ἀμήχανος· ἀλλά ποϑι Ζεὺς ήϑελε, Scholl. Nicanor. τὸ ἀμήχανος τοῖς ἑξῆς συναπτέον, ἵνα ἐπὶ τοῠ Διὸς ᾖ, πρὸς ὃν οὐδείς τι δύναται μηχανήσασϑαι; 13, 726 ἀμήχανός ἐσσι παραρρητοῖσι πιϑέσϑαι, acc. Graec., ἀμήχανος in Bezug auf das πιϑέσϑαι, man kann nichts mit dir anfangen, wenn es sich darum handelt, Anderer Rathe zu folgen; 14, 262 νῦν αὖ τοῠτό μ' ἄνωγας ἀμήχανον ἄλλο τελέσσαι; 8, 130. 11, 310 ἔνϑα κε λοιγὸς ἔην καὶ ἀμήχανα ἔργα γένοντο, καί νύ κεν –, εἰ μή –; – Theocrit. 1, 85 ἆ δύσερώς τις ἄγαν καὶ ἀμάχανός ἐσσι; Plat. vbdt es mit ἄτεχνος Polit. 274 c, ohne Hülfsmittel; ἀμήχανον ποιεῖν, τιϑέναι τινά Prot. 344 d, in Verlegenheit bringen; ἀμήχανος ἔφυν – δρᾶν, ich bin nicht im Stande, Soph. Ant. 79; γυναῖκες εἰς τὰ ἐσϑλὰ ἀμηχανώταται, ungeschickt zum Guten, Eur. Med. 408, vgl. Hipp. 643; ἀμηχανώτατος πορίσασϑαι ἃ χρὴ λέγειν Dem. 60, 12; mit ἄπορος vbdn Xen. An. 2, 5, 21, vgl. Cyr. 7, 5, 69; Ar. Ran. 1425 dem πόριμος entgegengesetzt; – Hes. O. 83 ἐπεὶ δόλον αἰπὺν ἀμήχανον ἐξετέλεσσεν; Hymn. Merc. 157 δεσμά; δύαι, δυςπραξίαι Aesch. Eum. 531. 739; νεφέλαι Spt. 209, βόσκημα πημονῆς Suppl. 695; κάματοι πολέμιοι Pind. P. 2, 19; ἄλγος, νόσος Soph. El. 138 Ant. 360; ξυμφορά, κακόν Eur. Med. 392. 447; vgl. Simonid. bei Plat. Prot. 344 c; κήδεα Archil. 31; ἄτη Ap. Rh. 2, 625 u. Sp. D.; τὰ ἀμήχανα heilloses Leid, παϑεῖν Eur. Hipp. 598; πολλὰ καίἀμήχανα Xen. An. 2, 3, 18; das Unmögliche τὰ ἀμήχανα Aesch. Pr. 59; τῶν ἀμ. ἐρᾶν nach dem Unmöglichen streben Soph. Ant. 90, τὰ ἀμ. ϑηρᾶν 92; τὰ ἀμήχανα ἐᾶν Eur. Heracl. 707; Ar. Equ. 756 ἐκ τῶν ἀμηχάνων πόρους ε ὐμηχάνους πορίζειν, das Unmögliche möglich machen; ἀμήχανόν ἐστι, es ist schwierig, unmöglich, mit folgd. Inf., Her. 1, 48. 204, μήποτε ἐγγίνηται damit arb. 5, 3; ebenso Folgende; ὁδὸς ἀμήχανος ἐςελϑεῖν ein Weg, auf dem es unmöglich ist einzudringen Xen. An. 1, 2, 21; ἀμήχανοι τὸ πλῆϑος Xen. Cyr. 7, 5, 38, ἀμήχανοι τὸ μέγεϑος Plat. Rep. IX, 584 b, eigtl. unmöglich zu zählen an Menge, in unermeßlicher Menge, unglaublich groß; πλῆϑος Tim. 39 d. κάλλος Conv. 218 e; ἀμήχανοι τὸ κάλλος Rep. X, 615 a; πλήϑει ἀμήχανοι Phil. 47 d. Häufig ist seit Plat. die Vbdg ἀμήχανος ὅσος, mirum quantum, ἀμήχανον ὅσον χρόνον unendlich lange Zeit Phaed. 80 c, σοφίαν ἀμήχανον ὅσην Euthyd. 275 c; ἀμήχανον οἷον Charm. 155 d, auf unaussprechliche Weise. – Adv. ebenso, ἀμηχάνως ὡς σφόδρα unglaublich sehr Phaedr. 263 d, vgl. Rep. VII, 527 o.
-
4 ἁρπαλέος
ἁρπαλέος, Hom. Od. 8, 164 κερδέων ἁρπαλέων, entweder räuberischer, ungerechter Gewinn, oder anlockender, reizender Gewinn; Od. 6, 250 πῖνε καὶ ἦσϑε ἁρπαλέως, gieeig; 14, 110 ἐνδυκέως κρέα τ' ἤσϑιε πῖνέ τε οἶνον ἁρπαλέως ἀκέων, hastig; – bei den Folg. reizend, lieblich, ἄνϑεα ἥβης Mimnerm.; vgl. Theogn. 1353; δόσις Pind. P. 8, 68, schnell erlangt u. deshalb reizend, angenehm; vgl. φροντίς 15, 62; κάματοι ἁρπαλέοι εἰρήνης Opp. Hal. 1, 468; ἁρπαλέως χαίρειν Ap. Rh. 4, 56.
-
5 ἰήϊος
ἰήϊος, 1) Beiw. des Apollo, entweder der mit ἰὴ ἰὴ παιάν angerufen wird, Ap. Rh. 2, 712 ff., mit Hindeutung auf sein Schießen (vgl. ἰή), od. geradezu von ἵημι, u. deswegen ἱήϊος geschrieben, Hesych., od. von ἰάομαι, der heilende Gott, vgl. Macrob. Saturn. 1, 17, od. von ἰή, wie εὔ, ος von εὐοῖ, der in Wehen und Nöthen Angerufene, s. nachher; ἰήϊον δὲ καλέω Παιᾶνα Aesch. Ag. 144; ἰήϊε Δάλιε Παιάν Soph. O. R. 154; ἰήϊε Φοῖβε 1096; ἰήϊε παιάν Ar. Vesp. 874. – 21 klagend, jammervoll; ἰήϊον κλύων γόον μητρός, der Klagegesang, Weheruf, Eur. El. 1211; ἰήϊοι κάματοι, qualvolle Geburtsschmerzen, Soph. O. R. 173. Vgl. ἤϊος.
-
6 δυσηκεστος
-
7 ιηιος
2[ἰή I]1) исторгающий вопли, т.е. мучительный2) горестный, скорбный(βοά, γόος Eur.)
3) призываемый возгласом «ἰή!» ( эпитет Аполлона)ἰήϊε Φοῖβε! Soph. — о, Феб-заступник!
-
8 πολεμιος
I1) военный, боевой(κάματοι Pind.)
2) вражеский, неприятельский(χθών, δόρυ Aesch.; ναυάγια Lys.)
φόβος π. Aesch. — страх перед врагами;ὅ ἐκ δορὸς πολεμίου γεγώς Soph. — рожденный вражеским копьем, т.е. сын пленницы3) враждебный, неприязненный(γῆ καὴ θάλασσα Her.)
δύο ἐόντα πολεμιώτατα Her. — два опаснейших врага4) вредный(ταῖς θριξὴ π. Plat.)
IIὅ (преимущ. pl.) враг, неприятель, противник Pind., Her., Thuc. etc. -
9 γυιοπαγής
γυιο-πᾰγής, ές,Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > γυιοπαγής
-
10 κάρφω
κάρφ-ω, poet. Verb,A dry up, wither, κάρψω μὲν Χρόα καλόν will wither the fair skin, wrinkle it, Od.13.398, cf. 430;ἠέλιος Χρόα κάρφει Hes. Op. 575
:—and in [voice] Pass., [ Χρὼς]κάρφεται ἤδη Archil.100
;πυρὶ καρφόμενα Euph.50
;περὶ Χροῒ καρφομένη θρίξ Nic.Th. 328
.2 metaph., ἀγήνορα κάρφει Ζεύς Zeus withers the proud of heart, Hes.Op.7;κάματοι κάρφοντες γυῖα Nic.Al. 383
:—[voice] Pass.,οἴτῳ κάρφεσθαι A.R.4.1094
; v. κάρφος. -
11 μογερός
Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > μογερός
-
12 ποιμένιος
Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ποιμένιος
-
13 πολέμιος
A of or belonging to war,κάματοι Pi.P.2.19
; Expl.Arch. de Délos11.140
;τὰ π.
war and its business,Hdt.
5.78, Th.4.80 (s.v.l.), etc.;παρασκευάζεσθαι τὰ π. Id.1.18
.II more freq. of or like an enemy, hostile,ἄνδρες Pi. P.1.80
;χείρ Id.N.4.55
; ; δόρυ ib. 216, etc.;ἄνδρα π. ἐχθρόν τε S.Ph. 1302
; π. δυσμενῆ τε ib. 1323; π. τινί hostile to one, Hdt.1.4, E.Hec. 1138;π. πῦρ νεύροις Hp.Art.11
.b freq. as Subst., enemy, Hdt.1.87, Pi.P.1.15, etc.;οἱ π.
the enemy,Th.
1.84, 2.43, etc.2 generally, opposed, adverse,δύο.. ἐόντα -ώτατα Hdt. 7.47
; δύο.. ἔτι πολεμιώτερα (sc. γῆ καὶ θάλασσα) ib.49; most hurtful,Pl.
Prt. 334b;πολεμία ἡ ὀσμὴ τοῖς ὄφεσιν Arist.HA 612a29
.III of or from the enemy, ;φρυκτοί Th.2.94
;φίλια καὶ π. ναυάγια Lys.2.38
;τριήρεις IG22.29.15
; πολέμια, τά, enemy's wares, contraband, Ar.Ach. 912; ἡ π. (sc. γῆ, χώρα) the enemy's country, X.Cyr.3.3.16, etc., cf. S.Aj. 819.IV Adv. - ίως in hostile manner,φιλίως, οὐ π. Th.3.65
, cf. 66, etc.;π. ἔχειν τινί X.Cyn.7.11
: [comp] Sup.-ιώτατα, διακείμενος SIG741.19
(Epist. Mithrid., i B.C.).— πολέμιος is older than πολεμικός, being always used by Pi. and Trag., and mostly by Hdt. and Th.; in X. and later writers, πολέμιος is mostly used in the sense of hostile, πολεμικός in that of warlike, skilled in war.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > πολέμιος
-
14 ἀνήνυστος
2 impossible of fulfilment, Emp.12.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀνήνυστος
-
15 ἀτάρβητος
ἀτάρβ-ητος, ον, = foreg.,Aἐνὶ στήθεσσιν ἀ. νόος ἐστίν Il.3.63
, cf. Hes.Sc. 110, A.Fr. 199: neut. pl. as Adv., ὕβρις ἀτάρβητα ὁρμᾶται stalks abroad without fear, S.Aj. 196. Adv.- τως Suid.
Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀτάρβητος
-
16 ἰήϊος
-
17 ἰήϊος
ἰήϊος, (1) Beiw. des Apollo, entweder der mit ἰὴ ἰὴ παιάν angerufen wird mit Hindeutung auf sein Schießen od. geradezu von ἵημι, u. deswegen ἱήϊος geschrieben od. von ἰάομαι, der heilende Gott od. von ἰή, wie εὔ, ος von εὐοῖ, der in Wehen und Nöten Angerufene. (2) klagend, jammervoll; ἰήϊον κλύων γόον μητρός, der Klagegesang, Weheruf; ἰήϊοι κάματοι, qualvolle Geburtsschmerzen -
18 ἰήϊος
ἰήϊοςGrammatical information: adj.Meaning: adjunct of Apollon, "who is called with ἰή ( παιών)", also ἰήϊε παιάν; also of βοά, γόος, κάματοι `accompanied by laments' (Pi., Trag. in lyr., A. R.).Origin: ONOM [onomatopoia, and other elementary formations]Etymology: From the interjection ἰή (A., Ar., Call.; to which pl. ἰῆτε (Pi. P. 6, 120), but rather a form of ἵημι; thus ἱή Call. H.Ap. 103; see Strunk Glotta 38 (1960) 79-82); Wackernagel Philol. 95, 184 = Kl. Schr. 2, 883). Here ἰάζω `cry' (Theognost.). Cf. ἤϊε and Εὔιος. - By the ancients wrongly derived from ἵημι (" ἀπὸ τῆς ἀφέσεως καὶ τοξείας" H.).Page in Frisk: 1,714Greek-English etymological dictionary (Ελληνικά-Αγγλικά ετυμολογική λεξικό) > ἰήϊος
См. также в других словарях:
κάματοι — κάματος toil masc nom/voc pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
κάματος — ο (AM κάματος) 1. επίπονη εργασία, μόχθος, κόπος («ἄτερ καμάτοιο τέλεσσαν», Ομ. Οδ.) 2. κατάπτωση τών σωματικών δυνάμεων από βαριά ή υπερβολική εργασία, κόπωση, κούραση, εξάντληση («αἴθρῳ και καμάτῳ δεδμημένον», Ομ. Οδ.) νεοελλ. 1. το όργωμα τών… … Dictionary of Greek