-
1 μηδ-έν
μηδ-έν, gen. μηδενός, μηδεμιᾶς, für μηδὲ εἷς, keiner, auch nicht Einer, vgl. μηδέ; in denselben Verbindungen wie μή; bei Hom. nur Il. 18, 500: ὁ δ' ἀναίνετο μηδὲν ἑλέσϑαι. – Beim Verbot, μηδὲν πόνει, Aesch. Prom. 342, ταῦτα μέντοι μηδὲν αἰνικτηρίως, gar nicht räthselhaft, ἔκφραζε, 951, μηδὲν φοβηϑῇς, 128; hortativ, μηδὲν αἱματώμεϑα, Ag. 1641; ὑπέρκοπον μηδέν ποτ' εἴπῃς εἰς ϑεοὺς ἔπος, Soph. Ai. 128; τρέσητε μηδέν, Ant. 712; so oft adverbial, καί μοι μηδὲν ἀχϑεσϑῇς, Plat. Gorg. 486 a; nachdrücklicher als das einfache μή, wie μηδὲν ἀϑυμήσητε Xen. An. 5, 4, 19, öfter; in den Conditional- und Absichtssätzen, κἂν μηδεὶς ἐᾷ, Soph. Ai. 1163, ὁ μηδὲν εἰδώς, O. R. 397; ὅπως μηδεμία τὸ αὑτῆς αἰσϑήσεται, Plat. Rep. V, 460 c; gehäuft, μηδενὶ μηδὲν μηδεμίαν δύναμιν ἔχειν κοινωνίας εἰς μηδέν, Soph. 251 c; – ἀποῤῥεῖ κἀπὶ μηδὲν ἔρχεται, Soph. El. 988, das Nichts, wie εἰς τὸ μηδὲν ἥκομεν Eur. Hec. 622; Sp., εἰς τὸ μηδὲν καταντᾷ, Pol. 4, 34, 2; – τὸ μηδέν, Her. 1, 32, auch von einem Verschnittenen, 8, 106, wie auch Soph. sagt κἂν τὸ μηδὲν ὤν, Trach. 1097, der so gut wie Nichts, schwach ist, τὸ μηδὲν ὄντας ἐν τροπῇ δορός, die Nichts waren, Ai. 1254, ὁ μηδὲν ὤν, 754; δέξαι με τὴν μηδὲν ἐς τὸ μηδέν, El. 1157; καὶ μὴ τὸ μηδὲν ἄλγος εἰς μέγ' οἴσετε, O. R. 638; τὰ μηδὲν ὄντα, Eur. Trach. 609; μηδὲν λέγειν, im Ggstz von δικαίων δεῖσϑαι, Xen. Cyr. 8, 3, 20. – Μηδέν steht oft adverbial, in Nichts, auf keine Weise, μηδὲν διαφέρειν, Plat. Polit. 280 a (f. oben); μηδὲν ἄρα ϑαυμάζωμεν, wir wollen uns also gar nicht wundern, Rep. X, 597 a. – Der plur. μηδένες ist selten, Soph. Ai. 1114; Plat. Euthyd. 303 b; Xen. Hell. 5, 4, 20; vgl. μηδαμός; – μηϑείς, μηϑέν, späte, unattische Form von Arist. an.
-
2 Μηδ'
Μηδί, ΜηδίςMedian woman: fem voc sg -
3 Μήδ'
Μήδᾱͅ, Μήδηfem dat sg (doric aeolic) -
4 μηδ'
μηδέ, μηδέand not: indeclform (particle) -
5 μήδ'
μηδέ, μηδέand not: indeclform (particle) -
6 μηδ΄
Ελληνικά-Ρωσικά λεξικό στα κείμενα της Καινής Διαθήκης (Греческо-русский словарь к текстам Нового Завета) > μηδ΄
-
7 μηδ-όλως
-
8 μηδ-αμόθεν
μηδ-αμόθεν, von keiner Seite her; μηδ. ἄλλοϑεν αὐτὸ γίγνεσϑαι ἢ ἐκ τοῦ αὐτῷ ἐναντίου, Plat. Phaed. 70 e; Xen. Cyr. 8, 7, 14; Pol. 5, 2, 8.
-
9 μηδ-ετέρως
μηδ-ετέρως, auf keine von beiden Arten, weder so, noch so, λέγειν, Arist. poet. 14, Sp.
-
10 μηδ-ετέρωσε
μηδ-ετέρωσε, auf keine von beiden Seiten hin, Thuc. 4, 118.
-
11 μηδ-ετέρωθεν
μηδ-ετέρωθεν, von keiner von beiden Seiten her, Sp.
-
12 μηδ-είς
-
13 μηδ-αμός
-
14 μηδ-αμόσε
-
15 μηδ-αμόθι
-
16 μηδ-αμινός
μηδ-αμινός, nichtig, nichtswürdig, wie οὐτιδανός, οὐδαμινός gebildet, Hesych. erkl. ἄτιμος.
-
17 μηδ-αμοῖ
μηδ-αμοῖ, = μηδαμόσε, Xen. Lac. 3, 4.
-
18 μηδ-αμῆ
μηδ-αμῆ und μηδαμᾶ (als correlat. zu πῇ auch μηδαμῇ geschrieben, ist eigtl. dat. zu μηδαμός), auf keinerlei Weise, keinesweges, durchaus nicht, in denselben Vrbdgn wie μή; so μηδαμῆ χάλα, Aesch. Prom. 98; μὴ φύγητε μηδαμῆ, Soph. Phil. 778; ὃ μηδαμῆ ἴσμεν, Plat. Theaet. 187 c; μὴ προςπαίζοντας μηδαμῇ μηδαμῶς οἰκέταις, Legg. VI, 777 e; εἰ δ' ἔστιν αὖ μηδαμῆ μηδαμῶς δυνατά, VII, 820 b; Xen. An. 7, 6, 29; πῶς ὑμᾶς οἷόντ' εἰδέναι τοὺς μηδαμῆ μηδαμῶς τοῦ πράγματος ἐγγύς, sc. ὄντας, Dem. 45, 38. – Bei Her. steht oft μηδαμᾶ, die eigentlich dor. Form, μὴ γενέσϑαι μηδαμᾶ μέζονας ἀνϑρώπους τῶν νῦν, 1, 68, εἶδον ὄψιν, τὴν μηδαμᾶ ὄφελον ἰδεῖν, 3, 65, u. öfter, immer mit der v. l. μηδαμά, die wohl vorzuziehen ist, da sie bei Dichtern unzweifelhaft ist und adverbialisch gebrauchter accus. plur. neutr. von μηδαμός ist, μηδάμ' ὁ πάντα νέμων ϑεῖτ' ἐμᾷ γνώμᾳ κράτος ἀντίπαλον ὁ Ζεύς, Aesch. Prom. 524, εὖ γὰρ τόδ' ἴσϑι, μηδάμ' ἡμέρᾳ μιᾷ πλῆϑος τοσουτάριϑμον ἀνϑρώπων ϑανεῖν, Pers. 423; τὸ μηδαμὰ λῆγον ἄκουσμ' ἀκοῦσαι, Soph. O. C. 519, vgl. 1106. 1695: Ar. Th. 1162; auch bei sp. D., wie Leon. Tar. 75 (VII, 660). Vgl. Reisig enarr. O. C. 508.
-
19 μηδ-αμῶς
μηδ-αμῶς, auf keine Weise, correl. zu πῶς, in denselben Verbindungen, wie μή; μηδαμῶς, ὦ φίλτατ' ἀνδρῶν, ἄλλα δράσωμεν κακά, Aesch. Ag. 1654; μηδαμῶς λάϑῃ, Ch. 671; keinesweges, ξύμβουλός εἰμι μηδαμῶς ἀτιμάσαι, Eum. 682; μηδαμῶς μὴ μεϑῇς βέλος, Soph. Phil. 1284; καὶ μὴ ϑεοὺς τιμῶντες εἶτα τοὺς ϑεοὺς μοῖραν ποιεῖσϑε μηδαμῶς, O. C. 279, öfter in Verboten; Ar. Ran. 581; Her. 4, 83; τὸ μηδαμῶς ὄν, Plat. Soph. 237 b, öfter; mit ἄλλως, Legg. VIII, 838 d; wie μή c. conj., μηδαμῶς βουληϑῇς, εἴπῃς, Phaedr. 236 d; absolut in Antworten, ja nicht, Prot. 334 d Conv. 175 b u. Sp.
-
20 μηδ-οπότερος
μηδ-οπότερος, = μηδέτερος, in der Ueberschrift des Epigr. Cyzic. 12 (III, 12).
См. также в других словарях:
Μηδ' — Μηδί , Μηδίς Median woman fem voc sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
μηδ' — μηδέ , μηδέ and not indeclform (particle) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
Μήδ' — Μήδᾱͅ , Μήδη fem dat sg (doric aeolic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
μήδ' — μηδέ , μηδέ and not indeclform (particle) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
Tratados entre Roma y Cartago — Relieve de una corbita romana encontrado en las ruinas de Cartago. La disputa en el control del comercio marítimo entre ambas naciones llevó a que se ensayaran, en diversos acuerdos, repartos de áreas de influencia en el Mediterráneo. Los… … Wikipedia Español
Liste griechischer Phrasen/Iota — Iota Inhaltsverzeichnis 1 Ἰατρέ, θεράπευσον σεαυτόν· 2 ἰδιώτης … Deutsch Wikipedia
μηδοστισούν — μηδοστισοῡν, ουδ. μηδοτιοῡν και μηδ ὅστις οὖν, μηδ ὅ,τι οὖν (Α) ούτε καν ένας, κανένας («μήτε πλῆθος μηδὲν μηδέποτε ἐᾱν δρᾱν μηδ ὁτιοῡν», Πλάτ.). [ΕΤΥΜΟΛ. < μηδέ + ὁστισοῦν] … Dictionary of Greek
OLEA — I. OLEA Minervae inventrici, apud Poetas, sacra: iuxta illud Virg. l. 1. Georg. v. 18. Oleaeque Minerva Inventrix: Olympionicarum frontes cinxit, secundum quosdam, vide supra Cotinus: pacisque, nec non duritiei emollitae, agriculturae,… … Hofmann J. Lexicon universale
ανθυποφορά — Ρητορικό σχήμα κατά το οποίο ο ρήτορας κάνει ερωτήσεις, προβάλλει απορίες κλπ., που κατά τη γνώμη του έχουν οι ακροατές του και απαντά αμέσως ο ίδιος σε αυτές. Παράδειγμα α. αποτελούν οι γνωστοί δημοτικοί στίχοι: «Τι είν’ ο αχός π’ ακούγεται κι… … Dictionary of Greek
μήστωρ — μήστωρ, ορος και ωρος, ὁ (Α) 1. (για τον Δία) αυτός που προνοεί, συμβουλεύει ή εποπτεύει («Ζῆν ὕπατον μήστωρ ούδ εἰ μάλα πολλὰ κάμοιτε», Ομ. Ιλ.) 2. (ιδίως για τον Πρίαμο) αυτός που διακρίνεται για τη φρόνησή του και για τις συνετές αποφάσεις του … Dictionary of Greek
υφίσταμαι — ὑφίσταμαι, ΝΜΑ, και ενεργ ὑφίστημι ΜΑ, και ιων. τ. ὑπίστημι Α [ἵστημι/ ἵσταμαι] 1. (στη νεοελλ. μόνον ως μεσοπαθ.) υφίσταμαι α) υποβάλλομαι σε κάτι, δέχομαι μια, συνήθως βλαπτική, ενέργεια, υποφέρω (α. «υφίσταται τις συνέπειες τής κακής… … Dictionary of Greek