-
1 ἰχναῖος
ἰχναῖος, die Spur verfolgend, spürend, bes. dem Verbrecher nachspürend; Themis, H. h. Apoll. 94; Lyc. 129 von der Nemesis, die παρϑένος ἰχν. bei Diod. en. 5 (IX, 405) heißt, nach Schol. Lyc. ὅτι ἰχνηλατεῖ τὸ δίκαιον; nach Andern, wie Strab. IX, 5 p. 435 u. St. B., ist Themis von der thessalischen Stadt Ἴχναι so benannt.
-
2 θέμις
θέμις (θέμις, -ιτος, -ιδος, -ιν; θέμιτες, -ίτ[ων], -ισσιν.)1a right (divinely ordained) στῆναι μὲν οὐ θέμις οὐδὲ παύσασθαι φορᾶς (of dolphins) ?fr. 358. esp., the rights ordained by Zeus Xenios, relating to hospitality, cf. O. 8.22 infra,καὶ ξενίου Διὸς ἀσκεῖται θέμις αἰενάοις ἐν τραπέζαις N. 11.8
τῶν μὲν ὑπὸ στάθμᾳ νέμονται οὐ θέμιν οὐδὲ δίκαν ξείνων ὑπερβαίνοντες (of Aigina: cf. θεμίξενος, ξεναρκής) I. 9.5 ] θεμις[ ?fr. 333a. 3.b pl. divine ordinancesἀγῶναδ' ἐξαίρετον ἀεῖσαι θέμιτες ὦρσαν Διός O. 10.24
esp. oracles, “ τὸν μὲν Φοῖβος ἀμνάσει θέμισσιν” P. 4.54Τήνερον εὐρυβίαν θεμίτ[ων ] ἐξαίρετον προφάταν Pae. 9.41
v. θεμιστός.2 Themis, power of right order (Farnell), former wife of Zeus, mother of the ὦραι, mother ofΕὐνομία, Δίκα, Εἰρήνα. Αἴγιναν ἔνθα σώτειρα Διὸς ξενίου πάρεδρος ἀσκεῖται Θέμις ἔξοχ' ἀνθρώπων O. 8.22
αἰνήσαις ἓ καὶ υἱόν, ἃν Θέμις θυγάτηρ τέ οἱ σώτειρα λέλογχεν μεγαλόδοξος Εὐνομία O. 9.15
( Κόρινθον)ἐν τᾷ γὰρ Εὐνομία ναίει κασιγνήτα τε, Δίκα καὶ ὁμότροφος Εἰρήνα χρύσεαι παῖδες εὐβούλου Θέμιτος O. 13.8
ὄφρα Θέμιν ἱερὰν Πυθῶνά τε καὶ ὀρθοδίκαν γᾶς ὀμφαλὸν κελαδήσετ ( θέμιν Wil.: “heilige Satzung” Schr.: perhaps a reference to the aboriginal cult of Ge-Themis at Delphi, Farnell) P. 11.9εἶπε δ' εὔβουλος ἐν μέσοισι Θέμις I. 8.31
πρῶτον μὲν εὔβουλον Θέμιν οὐρανίαν χρυσέαισιν ἵπποις ὠκεανοῦ παρὰ παγᾶν Μοῖραι ποτὶ κλίμακα σεμνὰν ἆγον Οὐλύμπου λιπαρὰν καθ' ὁδὸν σωτῆρος ἀρχαίαν ἄλοχον Διὸς ἔμμεν fr. 30. 1. ἐγὼ μὲν ὑπὲρ χθονὸς ὑπέρ τ' ὠκεανοῦ[ (in lemmate scholiastae post ὠκεανοῦ est θέμιδος scriptum, quod fort. in textum recipiendum est, cll. Hes., Theog. 133—5.) Pae. 8.16 -
3 ΔΊΚη
ΔΊΚη, ἡ, die Sitte, der Brauch, die Weise, das Recht; wahrscheinlich verwandt mit δείκνυμι, Wurzel Δικ-, vgl. das Latein. indĭco, dīco. – 1) die Sitte, der Brauch, die Weise, das Herkommen : ἥ τ' ἐστὶ δίκη βασιλήων Od. 4, 691; αὕτη δίκη ἐστὶ βροτῶν, ὅτε κέν τε ϑάνωσιν, das ist die Art und Weise, das Geschick der Sterblichen, 11, 218; δίκη δμώων, μνηστήρων, ϑεῶν, γερόντων, das eigenthümlich, herkömmlich den Sklaven, Greifen etc. Zukommende, Od. 14, 59. 18, 275. 19, 43. 24, 255; ἡ γὰρ δίκη, ὁππότε, so pflegt es zu gehen, wenn, 19, 168; ᾗπερ ἱππομαχίας δίκη Arr. An. 3, 15, 2. – Dah. δίκην, adv., nach Art u. Weise, wie; bes. bei Vergleichen mit lebenden Wesen, λακοιο δίκαν, wie ein Wolf, nach Wolfesart, Pind. P. 2, 84, der vollständiger τὰν Φιλοκτήταο δίκαν ἐφέπων ἐστρατεύϑη 1, 50 sagt, Schol. τρόπον μετερχόμενος seine Weise befolgend, wie Philoktet; κυνός, ἀγγέλου, ναυτίλων, Aesch. Ag. 3 Ch. 193. 200; πώλου δ. Soph. frg. 597; πολεμίων Eur. Hec. 1162; ὄρνιϑος, βοσκημάτων, τοξότου, Plat. Phaedr. 249 d Rep. IX, 586 a Legg. IV, 705 e; seltener bei leblosen Dingen, wie ὕδατος, ὀνειράτων, κύματος, Aesch. Spt. 85 Ag. 477. 1154; ἀγγείου δίκην πεπληρῶσϑαι Plat. Phaedr. 255 d; κρατῆρος δ. Legg. VI, 773 c; τυμπάνων Strab. XI p. 506; – κατά γε δίκην, Hippocr., gehörig. – 2) die Gerechtigkeit, personificirt als T. des Zeus u. der Themis, Hes. To. 902 u. a. D., bes. Tragg.; das göttliche u. menschliche Recht, ϑεῶν, δαιμόνων, Soph. Ant. 366. 912; der βία entgegengesetzt, Il. 16, 388; vgl. Od. 14, 84; Hes. O. 973; δίκης ἐπιδευές, des Rechts ermangelnd, es entbehrend, Il. 19, 180; δίκην ἰϑαντατα εἰπεῖν, am besten Recht sprechen, 18, 508; δίκας λαοῖς εὐϑανειν Pind. P. 4, 153; πειραίνειν I. 7, 24; δίκην παραβαίνειν, μιαίνειν, Aesch. Ag. 763. 1654; ἔξω τῆς δίκης βαίνειν Plat. Legg. IX, 876 e; vgl. Eur. Andr. 788. – Als adverbiale Vrbdgn merke man: ἐν δίκῃ, im Recht, gerecht; Soph. Tr. 1 958; Pind. Ol. 6, 12 u. öfter; Plat. Phaedr. 266 a Legg. XII, 945 d; σὺν δίκῃ, Aesch. Spt. 426; Soph. Tr. 978; Pind. P. 9, 99; Her. 1, 115; und eben so δίκῃ, Il. 23, 549; Soph. El. 70, öfter; Plat. Critia. 112 e; μετὰ δίκης, Legg. I, 643 e; κατὰ δίκην, Eur. Tr. 887; Plat. Legg. III, 696 d; διὰ δίκης πᾶν ἔπος ἔλακον Aesch. Ch. 776; πρὸς δίκης, Soph. Bl. 1202; der Ggstz ist παρὰ δίκην, Pind. Ol. 2, 18 I. 6, 47; Plat. Legg, VI, 757 e; ἄνευ δίκης, Aesch. Eum. 554; ἄτερ δίκης, Suppl. 703; βίᾳ δίκης, 430; πέρα δίκης, Soph. El. 511; δίχα δίκης, Plut. Ages. 32. – Im plur. bei Hom. = Rechtspflege; Λυκίην εἴρυτο δίκῃσί τε καὶ σϑένεϊ ᾡ, Il. 16, 542; (Νέστωρ) πηρίοιδε δίκας ἠδὲ φρόνιν ἄλλων Od. 3, 244; vgl. 9, 215. 11, 570. So δίκαι σκολιαί, ungerechte Verwaltung des Rechts, Hes. O. 217. – 3) Rechtsfache, Proceß; δίκην κρίνειν, Aesch. Eum. 411. 446; Soph. Phil. 1850 u. A.; δίκην δικάζειν, Her. 3, 31 u. Folgde; δίκην κατ' ἄλλου ἀνδρὸς ἐψήφισαν Soph. Ai. 444; διὰ δίκης ἰὼν πατρί, anklagend, Ant. 738; die Vrbdgn ἐς δίκην ἄγειν, δίκην λαγχάνειν, αἱρεῖν, διώκειν, φεαγειν, ἐπεξέρχεσϑαι s. unker diesen Verbis; δίκην ἔχειν, einen Proceß haben, verklagt sein, Plut. Mar. 6; – die Proceßhandlung selbst, τῇ προτεραίᾳ τῆς δίκης Plat. Phaed. 58 b; πρὸ δίκης, von gerichtlicher Entscheidung, Is. 5, 10; Plut. Fab. 9; μετὰ τὴν δίκην, Is. 5, 9; δίκη γίγνεται, die Sache kommt zur richterlichen Entscheidung, Thuc. 2, 53; – δίκην μακρὰν λέγειν Ar. Vesp. 777, wie oft bei Rednern; Xen. Mem. 4, 8, 1 δίκην εἰπεῖν, causam dicere, seine Sache vor Gericht führen. – Bei den Athenern ist δίκη in engerem Sinne u. im Ggstz von γρᾳφή = die Privatklage. Vgl. Meier u. Schömann Att. Proceß S. 165 ff, – 4) die richterliche Entscheidung, Strafe, Buße; am gewöhnlichsten δίκην δοῠναι, Aesch. Prom. 9 Soph. Ant. 228 Her. 1. 2 u. A., die Strafe leiden, die Buße entrichten; auch ὑφέξειν, Soph. O. R. 552; Eur. Hec. 1253; τίνειν, Soph. El. 290; ἐκτίνειν, Her. 9, 94; Plat. Phaedr. 249 a; auch im plur., τίνεις ματρὸς δίκας Aesch. Or. 530; δίκην διδόναι ὑπό τινος, bestraft werden, Plat. Gorg. 525 b; δίκην διδόναι καὶ λαμβάνειν παρ' ἀλλήλων Her. 5, 88, allgemeiner, Recht geben u. empfangen; bes. von den athenischen Bundesgenossen, welche nach Athen kamen u. dort ihre Processe führen u. entscheiden lassen mußten, wie δίκας διδόναι ἤϑελον παρά τινι, sich einem Gerichte unterziehen, Thuc. 1, 28; δίκας τῶν διαφόρων ἀλλήλοις διδόναι καὶ δέχεσϑαι 1, 140. Aber Her. 1, 115 ist δίκην ἔλαβε er erhielt seine Strafe; – αἰτεῖν δίκην τῆς ἁρπαγῆς, φυγῆς, τοῦ φόνου, 1, 2. 4, 164. 8, 114; δίκην ἑλέσϑαι, ἔχειν, Genugthuung erhalten, haben, 9, 94; δίκην ἐπιϑεῖναι, ὀφλεῖν u. ä. s. unter den entsprechenden Verbis.
-
4 εἰρήνη
εἰρήνη, ἡ (εἴρω), dor. εἰράνα, böot. ἰράνα, der Friede, die Friedenszeit, Hom. u. Folgde überall; ἐπ' εἰρήνης Il. 2, 797; εἰρήνην ποιεῖν Ἀρμενίοις καὶ Χαλδαίοις, Frieden stiften zwischen den Armeniern u. Chaldäern, Xen. Cyr. 3, 2, 12; εἰρήνην ποιεῖσϑαι, (für sich) Frieden machen, Aesch. 2, 77; εἰρήνης γενομένης, als Friede geworden, Plat. u. A.; auch πράττειν, κατεργάζεσϑαι, zu Stande bringen, Dem.; διαπράττεσϑαι, Xen. Hell. 2, 2, 13; εἰρήνην ἄγειν, Frieden halten, πρὸς ἀλλήλους Plat. Polit. 307 e; Rep. V, 465 b; τινί, Ar. Av. 386; εἰρήνην ἔχειν, Xen. An. 2, 6, 6; von σπονδαί unterschieden, Andoc. 3, 11; πολλὴ εἰρήνη, tiefer Frieden, Xen. Uebertr., Ruhe, τῶν τοιούτων ἐν γήρᾳ πολλὴ εἰρήνη γίγνεται καὶ ἐλευϑερία Plat. Rep. I, 329 c; ἐν εἰρήνῃ λέγειν, ruhig sagen, Conv. 189 b. – Personificirt, die Friedensgöttinn, Tochter des Zeus u. der Themis, Hes. Th. 902. S. nom. propr.
-
5 μοῖρα
μοῖρα, ἡ (μείρομαι, μέρος), 1) der Theil, im Ggstz des Ganzen; παρῴχηκεν δὲ πλέων νὺξ τῶν δύο μοιράων, τριτάτη δ' ἔτι μοῖρα λέλειπται, Il. 10, 253, vgl. 15, 195 Od. 4, 97, χώρης ὀλίγην ἔτι μοῖραν ἔχοντες, Il. 16, 68; τὸ παϑεῖν εὖ, πρῶτον ἄϑλων, εὖ δ' ἀκούειν δευτέρα μοῖρα, Pind. P. 1, 99; μοῖραν πατρῴας γῆς ἐξαίρετον, Soph. Tr. 162; u. in Prosa, οὐκ ἐλαχίστη μοῖρα, Her. 1, 146, δυώδεκα μοίρας δασάμενοι Αἴγυπτον πᾶσαν, nachdem sie ganz Aegypten in zwölf Theile getheilt hatten, 2, 147, u. oft von Landtheilen; ἐστρατεύετο ἐς τὴν Περσέων μοῖραν, d. i. in das Gebiet der Perser, 1, 75; Πελοποννήσου τῶν πέντε τὰς δύο μοίρας νέμονται, Thuc. 1, 10, zwei Fünftel des Peloponnes; τὴν περὶ τὸ ἧπαρ ψυχῆς μοῖραν κατῳκισμένην, Plat. Tim. 71 d; διαιροῦντες ἀεὶ τὴν μοῖραν, Soph. 235 c. – Bei den Astronomen, der Grad, Ptol. – 2) der Antheil, so viel einem jeden zukommt; πὰρ δ' ἐτίϑει σπλάγχνων μοίρας, Od. 20, 260, ἤδη μοίρας τ' ἔνεμον, 8, 470, Antheil am Mahle, Portion, wie κρέα δαίετο καὶ νέμε μοίρας, 15, 140, μοῖραν μὲν δὴ ξεῖνος ἔχει πάλαι, ὡς ἐπέοικεν, ἴσην, 20, 293. Antheil an der Beute, 11, 534. – So auch Tragg.; ἔχουσι μοῖραν λαχόντες διοςδότων ἀχέων, Aesch. Spt. 928, μοῖραν δ' ἡδονῆς κἀμοὶ πόρε, Prom. 634; ἀνὴρ ὅδ' ὡς ἔοικεν οὐ νέμειν ἐμοὶ φϑίνοντι μοῖραν, das mir Gebührende, Soph. Tr. 1229; vgl. τάφου τε μοίρας καὶ κτερισμάτων λαχεῖν, Eur. Suppl. 309; ἔγχει δή μοι καὶ σπλάγχνων μοῖραν ὄρεξον, Ar. Pax 1071; μοίρας, ὅσας προςῆκε διένειμεν, Plat. Tim. 35 b; τὴν τοῦ πατρὸς μοῖραν λαγχάνειν, vom Erbe, Dem. 43, 51; auch Sp., ἀναπληροῠν ἔδει τὴν ἑκάστοις καϑήκουσαν μοῖραν ἐκ τῶν ἄλλων οἰκετῶν, Pol. 40, 2, 5. – Daher κατὰ μοῖραν ἔειπες, oft bei Hom., nach Gebühr, wie sich's ziemt, hast du gesprochen; auch ἐν μοίρᾳ, Plat. Legg. VI, 775 c; der Ggstz παρὰ μοῖραν, Od. 14, 509. – Bes. der Lebensantheil, das Lebensloos, was jedem Menschen vom Geschick bestimmt ist, das Schicksal, Verhängniß; οὐ γάρ πώ τοι μοῖρα ϑανεῖν, noch ist dir's nicht bestimmt zu sterben, Il. 7, 52, u. so öfter c. inf., 15, 117. 16, 434. 17, 421; ἀλλ' ἔτι οἱ μοῖρ' ἐστὶ φίλους ἰδέειν, Od. 5, 114, es ist ihm beschieden, die Freunde zu sehen; εἰ δή μοι ὁμοίη μοῖρα τέτυκται, wenn mir ein gleiches Loos bereitet ist, Il. 18, 120; αἴ κε ϑάνῃς καὶ μοῖραν ἀναπλήσῃς βιότοιο, das zugetheilte Maaß des Lebens, 4, 170; gew. von bösem Geschick, aber Od. 20, 76 sind μοῖρα u. ἀμμορία verbunden. So auch Tragg.; στυγερᾶς μοίρας τῆςδε κυρήσας, Aesch. Pers. 873; μηδὲν ϑανάτου μοῖραν ἐπεύχου, Ag. 1441, vgl. Pers. 881; geradezu Tod, σὲ μὲν πρὸ μοίρας τῆς ἐμῆς διαφϑερῶ, Ag. 1239, vgl. 1426; οὐ γάρ με μοῖρα πρός γε σοῦ πεσεῖν, Soph. O. R. 376, öfter; ἐπεὶ γὰρ ἔσχε μοῖρ' Ἀχιλλέα ϑανεῖν, Phil. 331; ἁ δ' ἐρχομένα μοῖρα, das nahende Geschick, Tr. 847; ϑανεῖν αὐτῷ μοῖρα Δελφικῷ ξίφει, Eur. Or. 1656; τίνι ὤλετο μοίρᾳ, auf welche Weise, welchen Tod starb er? Phoen. 1559; μοῖραν ϑανάτου προςλήψεται, Med. 981; ἐξέπλησε μοῖραν τὴν ἑωυτοῦ, er erfüllte sein Schicksal, Her. 4, 142, wie σεωυτοῦ μοίρῃ περίεις, 1, 121; ᾡπερ τίς ποτε καὶ ἄλλη ϑεία μοῖρα ἀνϑρώπῳ καὶ ὁτιοῦν προςέταξε πράττειν, eine göttliche Bestimmung, eine göttliche Schicksalsentscheidung, Plat. Apol. 33 c, vgl. Phaed. 58 c, öfter, wie auch Xen.; ϑείας τινὸς μοίρας φύσει μετέχον, Plat. Phaedr. 230 a; οὐδὲ τεύξεσϑε ϑανάτου μοίρας, Tim. 41 b; auch τῇ ἀγαϑῇ μοίρᾳ καὶ τύχῃ ἐπιτρέψαντες, Legg. XII, 946 b. – 3) Partei, τὸν Ἀϑηναῖον δῆμον πρὸς τὴν ἑωυτοῠ μοῖραν προςεϑήκατο, Her. 5, 69. – 4) die Einem gebührende Achtung oder Schätzung; ἐν οὐδεμιῇ μοίρῃ μεγάλῃ ἄγειν τινά, Einen nicht hochachten, Her. 2, 172; ἐν μοίρᾳ στρατιώτου τιμῶμαι, Archil. 78; vgl. Plat. μεγάλην μοῖραν καὶ τιμὴν ἔχει, Crat. 398 b; ἁγιώτερον καὶ ἐν μείζονι μοίρᾳ, Crit. 51 b; so auch ἐν τῇ τοῦ ἀγαϑοῦ μοίρᾳ ἐκεῖνό ἐστι, Phil. 54 c, d. i. für ein Gut zu achten; vgl. ἐς ἄλλην μοῖραν ϑετέον, ibd.; κατατιϑεὶς ἐν μοίραις ἐλάττοσιν, Legg. XI, 923 b; zur Erweiterung u. Umschreibung eines Begriffes, ὡς ἐν παιδιᾶς μοίρᾳ, wie zum Scherz, II, 656 b, vgl. I, 641 d; μοῖραν φιλίας οὐδεμίαν παρέχ οντας, keine Freundschaft, nichts Freundschaftliches, Phaedr. 255 b.
Ursprünglich sah man die Μοῖρα als die Schicksalsgöttinn an, die jedem Menschen sein Geschick, gutes u. böses zutheilte, und so ist bei Hom. in den meisten Fällen an ein göttliches Wesen zu denken, obwohl in unseren Texten die Schreibung zwischen μοῖρα und Μοῖρα oft schwankt; Hom. hat nur Il. 24, 49 den plur., sonst immer den sing.; μοῖρα ϑεοῦ, Od. 11, 292; μοῖρα ϑεῶν, 3, 269; der Begriff des Schicksals noch ein unbestimmter, bald selbstständig, von den Göttern unabhängig gedacht, bald durch sie bestimmt, vgl. Naegelsbach Hom. Theologie. Als Todesgöttinn erscheint die Μοῖρα Il. 4, 517. 18, 119, übh. als Unglücksgöttinn, 5, 613. 19, 87. 21, 83, mit den besonderen Bestimmungen κραταιή, κακή, ὀλοή; auch verbunden ϑάνατος καὶ Μοῖρα κραταιή, 19, 410, vgl. 16, 849. – Erst Hes. hat Theog. 218 drei Mören, die er Klotho, Lachesis, Atropos nennt, Töchter der Nacht, oder, ib. 904, Töchter des Zeus u. der Themis. Sie entsprechen etwa den Parcen der Römer.
-
6 λιπαρός
λιπαρός ( λίπος), fett, fettig, mit Oel od. Salbe bestrichen, gesalbt, wie λιπαροὶ κεφαλὰς καὶ καλὰ πρόςωπα zu nehmen, Od. 15, 332, denn man salbte sich besonders das Haar; λουσάμενος λιπαρὸς χωρῶν ἐκ βαλανείου, gesalbt, Ar. Plut. 616, wie auch die Ringer sich salbten, Nubb. 998; Theocr. 5, 91; πλόκαμος, Csilim. Lav. Pall. 32; dah. auch Theocr. 2, 51 λιπαρᾶς ἔκτοσϑε παλαίστρας sagt; vgl. Luc. am. 3; τὸ λιπαρὸν καὶ κολλῶδες, Plat. Crat. 427 b; mit στίλβον vrbdn, Tim. 60 a (vgl. ὄσσων λιπαρὸν σέλας Theocr. 23, 8); u. neben λεῖον, 84 a; Xen. stellt αὐχμηρός entgegen, auch bes. auf das Haar es beziehend, Hem. 2, 1, 31; Arist. H. A. 3, 20 unterscheidet es von πίων u. rechnet das Oel u. alles Oelartige dazu. – Uebertr. vom glänzenden, kräftigen, gefunden Aussehen des menschlichen Leibes u. der einzelnen Glieder, strotzend, frisch, wohlgenährt, λιπαροὶ πόδες, Il. 2, 44 u. öfter, gew. von Männern, wo nicht an Salben zu denken ist, sondern an die pralle, nicht gerunzelte Haut, die von kräftiger Gesundheit zeugt; auch von den Füßen der Hera, 14, 186, u. der Themis, Hes. Th. 901, die glänzend weißen; στῆϑος λιπαρόν, Ar. Nubb. 1011, ist aber wohl mehr eine fette Brust; τὰ ϑηρία λιπαρὰ ἐφαίνετο, stattlich, wohlgenährt, Xen. Cyr. 1, 4, 11. – Dann auch von glänzenden, glücklichen Lebenszuständen, γῆρας, ein behagliches Alter, das an Nichts Mangel leidet, Od. 11, 136. 19, 368. 23, 283, wie Pind. N. 7, 99, u. λιπαρῶς γηράσκειν, 4, 210; u. von Sachen, λιπαρὴ καλύπτρη, glänzend, kostbar, Il. 22, 406, u. λιπαρὰ κρήδεμνα, oft in der Od., auch übertr. von stattlichen, prächtigen Burgmauern, 13, 388; λιπαρὰς ϑέμιστας τελεῖν, reichliche Gebühren entrichten, Il. 9, 156. 298; χοροί, stattliche Reigen, Hes. Th. 63. – Vom Boden, fett, fruchtbar, ergiebig, übh. reich, gesegnet, Μαραϑών, Pind. Ol. 13, 106, Νάξος, 4, 88, u. sonst von Städten, bes. von Athen, I. 2, 20 N. 4, 18 u. oft bei Ar. u. Eur. (wo man auch an den in Attika einheimischen Olivenbaum gedacht hat); Χίος, H. h. Apoll. 38 u. a. D. – Λιπαροῖς χεύμασι, reichlich, Aesch. Suppl. 1008; τράπεζαι u. ä., sp. D. – Adv. λιπαρῶς, z. B. χωρεῖν ἐπὶ δεῖπνον, wohlgesalbt, Ar. Eccl. 652; Sp.
-
7 λίσσομαι
λίσσομαι, seltener λίτομαι (s. unten), λισσέσκετο, Il. 9, 451, fut. λίσομαι, λίσῃ, Od. 10, 526, aor. ἐλισάμην, ep. ἐλλισάμην, imperat. λίσσαι, Hom.; auch aor. II. ἐλιτόμην, inf. λιτέσϑαι, Il. 16, 47, λιτοίμ ην, Od. 14, 406; – bitten, flehen, λισσομένη προςέειπε Δία, Il. 1, 502, ὑπὲρ τεκέων, ὑπὲρ ψυχῆς καὶ γούνων, ὑπὲρ ϑυέων καὶ δαίμονος, bei den Eltern, bei dem Leben u. den Knieen, bei den Opfern u. dem Gotte flehen, beschwören, Il. 15, 660. 22, 338 Od. 15, 261, u. ohne die Präposition, Ζηνὸς ήδὲ Θέμιστος, beim Zeus u. der Themis flehen, 2, 68; – τινά, Einen anflehen, beschwören, ἐλίσσετο πάντας Ἀχαιούς, Il. 1, 15 u. öfter, u. wie oben λίσσεσϑαί τινα ὑπὲρ πατρὸς καὶ μητέρος, 24, 467, u. λίσσεσϑαί τινα γούνων, 9, 451, bei den Knieen, wofür häufiger λαβὸν ἐλλίσσετο γούνων gesagt wird, bei den Knieen fassend, bat er; mit dem dat. instrum., ἐπεὶ εὐχωλῇσι λιτῇσί τε ἔϑνεα νεκρῶν ἐλλισάμην, Od. 11, 35, wie 10, 526, auch mit einem inf., οὐδέ σ' ἔγωγε λίσσομαι εἵνεκ' ἐμεῖο μένειν, ich flehe dich nicht an, meinetwegen zu bleiben, Il. 1, 174. 283 Od. 21, 278 u. sonst; auch ohne accus., Il. 8, 372. 19, 304; selten folgt acc. c. inf., λίσσονται δ' ἄρα ταίγε Δία – τῷ Ἄτην ἅμ' ἕπεσϑαι, 9, 511, vgl. Od. 8, 30, u. ὅπως, λίσσεσϑαί μιν, ὅπως νημερτέα εἴπῃ, bitte ihn, daß er die Wahrheit sage, Od. 3, 19. 327. 8, 344. – Auch mit dem acc. der Sache u. dem dat. der Person, οἷ αὐτῷ ϑάνατον καὶ Κῆρα λιτέσϑαι, sich selbst Tod u. Verderben erflehen, Il. 16, 47, u. mit doppeltem accus., ταῦτα μὲν οὐχ ὑμέας ἔτι λίσσομαι, darum flehe ich euch nicht mehr an, Od. 2, 210, vgl. 4, 347. 17, 138. – Absolut braucht es Pind., λίσσομαι, νεῦσον, ἵκεο, P. 1, 74 N. 3, 18aber auch δεσπόταν λίσσοντο ἐκφυγεῖν, P. 4, 207), wie Aesch. μόνην δὲ μὴ πρόλειπε, λίσσομαι, πάτερ, Suppl. 729, u. Soph. El. 1372 O. R. 650, der auch ἱκέσιός σε λίσσομαι sagt, Ant. 1215, vgl. Ai. 361; c. inf., O. C. 1556; πρός νυν ϑεῶν σε λίσσομαι ἐμοὶ πιϑέσϑαι El. 420, wie Eur. λίσσου τοὺς κρατοῦντας οἰκτεῖραι ϑεούς, Alc. 252; auch πρὸ κείνων καὶ τέκνων σε λίσσομαι, Troad. 1045. Auch bei sp. D., ϑεοὺς λίσσεσϑαι, An. Rh. 2, 336. – Selten in Prosa, wie Her. 1, 24; Plat. Rep. II, 366 a u. Sp., wie Luc. D. Syr. 18. – Vgl. λίπτω, λιλαίομαι, λιταίνω, λιτανεύω. – Die Erkl. des Hesych. λίσσεται, μαίνεται geht wohl auf λύσσομαι, eine Nebenform zu λυσσάω.
-
8 θεά
θεά (-εά, -εᾶς, -ᾷ; -ᾶν.)1 goddess Athena:ὡς ἂν θεᾷ πρῶτοι κτίσαιεν βωμὸν O. 7.42
ἀνὰ βωμῷ θεᾶς O. 13.75
Themis:ὣς φάτο Κρονίδαις ἐννέποισα θεά I. 8.45
Muses:φῶτα καὶ φθίμενον ὕμνοις θεᾶν διδόμεν I. 8.60
[ Αἰγίνα θεᾶς (codd.: Αἰγίναθε δὶς Ed. Schwartz: Αἰγίνᾳ θεοῦ Er. Schmid) N. 5.41] ]θεᾶς θ' ἑλικάμπυκ[ος (?Semele) Pae. 3.15 -
9 θεμίγονος
1 born of Themisὦραί τε Θεμίγονοι Pae. 1.6
-
10 Ὠκεανός
Ὠκεανός (-οῦ, -οῖο.)a pro pers., Ocean ὠκεανοῦ θύγατερ (sc. Καμάρινα, on the Sicilian coast) O. 5.2 ἐξ ὠκεανοῦ γένος ἥρως δεύτερος (sc. Ὑψεύς, son of Peneios) P. 9.14ἀγ]λαάν τ' ἐς αὐλὰν ὠκεανοῖο[ ]υ Μελίας Pae. 7.4
cf.κόρα ὠκεανοῦ Μελία Pae. 9.43
b ocean semipersonified “ ἐξ ὠκεανοῦ φέρομεν νώτων ὕπερ γαίας ἐρήμων ἐννάλιον δόρυ” P. 4.26ἔν τ' ὠκεανοῦ πελάγεσσι μίγεν πόντῳ τ ἐρυθρῷ P. 4.251
Θέμιν ὠκεανοῦ παρὰ παγᾶν Μοῖραι ποτὶ κλίμακα σεμνὰν ἆγον (Ocean is the brother of Themis) fr. 30. 2. ἐγὼ μὲν ὑπὲρ χθονὸς ὑπέρ τ' ὠκεανοῦ[ (post ωκεανου est in lemmate scholiastae θεμιδος scriptum) Πα.. 1. ὠκεανοῦ πέτ[αλ]α κράν[ας (supp. Snell: cf. Galen, de puls. diff., 8. 682 Lips., Πίνδαρος ὠκεανοῦ τὰ πέταλα τὰς κρήνας λέγων) fr. 326. -
11 ὥρα
ὥρα (ὥρα, -ας, -ᾳ, -α, -αι, -ᾶν, ὥραισι, -ας.)a time, hour ὥρα γὰρ συνάπτει (i. e. the limited time) P. 4.247τὰ μακρὰ δ' ἐξενέπειν ἐρύκει με τεθμὸς ὧραί τ ἐπειγόμεναι N. 4.34
ὅν τε κάρυκες ὡρᾶν ἀνέγνον, σπονδοφόροι Κρονίδα Ζηνὸς Ἀλεῖοι (οἳ τὰς ὥρας καὶ τὸν καιρὸν τοῦ Ὀλυμπιακοῦ ἀγῶνος ἐκήρυσσον, καθ' ἃς ἐτελεῖτο Σ.) I. 2.23b appointed timeπρὸς Πιτάναν δὲ παρ' Εὐρώτα πόρον δεῖ σάμερον ἐλθεῖν ἐν ὥρᾳ O. 6.28
“ πρὶν ὥρας” P. 4.43c youthful bloom, youthfulnessἰδέᾳ τε καλὸν ὥρᾳ τε κεκραμένον O. 10.104
ὦ παῖδες, ἐρατειναῖς ἐν εὐναῖς μαλθακᾶς ὥρας ἀπὸ καρπὸν δρέπεσθαι fr. 122. 8, cf. N. 8.1d pro pers., s., Youthfulnessὥρα πότνια, κάρυξ Ἀφροδίτας ἀμβροσιᾶν φιλοτάτων N. 8.1
esp., pl., the Seasons, daughters of Zeus and Themis,Ζεῦ· τεαὶ γὰρ ὧραι ὑπὸ ποικιλοφόρμιγγος ἀοιδᾶς ἑλισσόμεναί μ' ἔπεμψαν O. 4.1
πολλὰ δ' ἐν καρδίαις ἀνδρῶν ἔβαλον ὧραι πολυάνθεμοι ἀρχαῖα σοφίσμαθ O. 13.17
“ εὐθρόνοις ὥραισι καὶ Γαίᾳ” (as the foster mothers of Aristaios) P. 9.60 ἁ δὲ (sc. Θέμις) τὰς χρυσάμπυκας ἀγλαοκάρπους τίκτεν ἀλαθέας ὥρας (Boeckh ex Hesych.: ἀγαθὰ σωτῆρας codd. Clem. Alex.) fr. 30. 6. ὁ παντελὴς Ἐνιαυτὸς ὧραί τεΘεμίγονοι Pae. 1.6
φοινικοεάνων ὁπότ' οἰχθέντος ὡρᾶν θαλάμου εὔοδμον ἐπάγοισιν ἔαρ φυτὰ νεκτάρεα fr. 75. 14. -
12 βουλαῖος
A of the council, epith. of certain gods as having statues in the Council Chamber (Εστία βουλαία· ἡ ἐν τῇ βουλῇ ίδρυμένη, Harp.),τὴν Ἑστίαν ἐπώμοσε τὴν β. Aeschin.2.45
; of Zeus and Athena, Antipho6.45, cf. IG3.272, SIG1011.6 ([place name] Chalcedon), Corn.ND9, Plu.2.789d; of Artemis, IG22.916,al.; Themis, Plu.2.802b; θεοὶ β., name of thirty stars, D.S.2.30; of a man, θεῶν βουλαῖος ἀνάκτων, = imperatorum divorum consiliarius, IG4.1475 ([place name] Epidaurus).II Subst. [full] βουλαία, ἡ, = βουλεία, Milet.7.71; but [full] βουλαῖα· τὰ βεβουλευμένα, and [full] βούλεον (sic)· βούλευμα, Hsch.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > βουλαῖος
-
13 εἰρήνη
εἰρήν-η (v. infr.), ἡ,A peace, Od.24.486, etc.; ἐπ' εἰρήνης in time of peace, Il.2.797;ἔθηκε πᾶσιν εἰ. φίλοις A.Pers. 769
; εἰ. τἀκεῖθεν τέκνοις on that side they have peace, have naught to fear, E.Med. 1004; εἰ. γίγνεται peace is made, Hdt.1.74: hence later, a peace, treaty of peace, ἡ βασιλέως εἰ. IG22.103.24, etc.; εἰ. ποιεῖν 'Αρμενίοις καὶ Χαλδαίοις make peace between.., X.Cyr.3.2.12;εἰ. ποιεῖσθαι And.3.8
, Aeschin. 2.77; εἰ. κατεργάζεσθαι, πράττειν, And.3.8,17;διαπράξασθαι X.HG 6.3.4
; εἰρήνης δεῖσθαι ib.2.2.13; εἰρήνην δέχεσθαι to accept it, ib. 22;λαβεῖν And.3.7
; εἰ. ἄγειν keep peace, be at peace, Ar.Av. 386, etc.;πρὸς ἀλλήλους Pl.R. 465b
; εἰ. ἄγειν (v.l. ἔχειν ) enjoy peace, X.An.2.6.6; λύειν break it, D.18.71; πολλὴ εἰ. τινὸς γίγνεται profound peace, Pl. R. 329c; ἐν εἰρήνῃ λέγειν, τὸν βίον διάγειν, Id.Smp. 189b, R. 372d; πόλεμον εἰρήνης χάριν [αἱρεῖσθαι] Arist.Pol. 1333a35; εἰρήνης ἄρξας, = εἰρηναρχήσας, IGRom.3.784, cf. 452.II the goddess of peace, daughter of Zeus and Themis, Hes.Th. 902, cf. Pi.O.13.7, B.Fr.3.1, IG3.170, Plu.Cim.13, etc.IV Hebraism in LXX, ἐρωτῆσαί τινα εἰς εἰρήνην greet a person, inquire after their health, Jd.18.15, 1 Ki.17.22; ἐρ. τινὰ τὰ εἰς εἰ. ib.10.4; soἐπερωτᾶν εἰς εἰ. τοῦ πολέμου 2 Ki.11.7
; in salutations, εἰ. σοι; 4 Ki.4.26, cf. Ev.Luc.24.36, al.;εἰ. ἡ εἴσοδός σου 3 Ki.2.13
. (ϝειράνα IG5(1).1509
(Sparta, iv B. C., dub.); ἰράνα ib.4.917 (Epid.), 12(3).29.12 ([place name] Telos); cf. [dialect] Boeot. πολέμω καἰράνας ib.7.2407, but Cret.πολέμω χ[ἰ]ρήνας GDI5018.5
; εἰρήνα Pi.l.c., B.l.c., SIG241.80 (Delph., iv B. C.), laterεἰράνα IG5(1).935.14
(ii B. C.).) -
14 εὐνομία
A good order,ἀνθρώπων ὕβριν τε καὶ εὐνομίην ἐφορῶντες Od.17.487
;ἐν εὐ. εἶναι Xenoph.2.19
; μετέβαλον ὧδε ἐς εὐ. Hdt.1.65, cf. 2.124: pl.,εὐνομίῃσι πόλιν κάτα.. κοιρανέουσ' h.Hom.30.11
, cf. Pl.Sph. 216b; ἀπόλεμος εὐ. Pi.P.5.67, cf. AP6.195 (Arch.); Καίσαρος εὐ. ib.236 (Phil.); ;οὐκ ἔστι εὐνομία τὸ εὖ κεῖσθαι τοὺς νόμους, μὴ πείθεσθαι δέ Arist.Pol. 1294a3
, cf. 1280b6, Pl. Def. 413e; οἱ ἐπὶ τῆς εὐνομίας, title of officials in Crete, GDI5075.35 ([place name] Latos).3 personified as daughter of Themis, Hes.Th. 902, cf. Pi.O.9.16, 13.6, B.12.186, D.25.11, Lyr.Adesp.140.6, IG2.1598; title of a poem by Tyrtaeus, cf. Arist.Pol. 1307a1, Str.8.4.10.II (εὔνομος 11
) diligence in foraging: metaph., of bees, Philostr.Im.2.2; regularity in pasturing, of sheep, Longus 1.5.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > εὐνομία
-
15 θέμις
Aθέμιστα Il.5.761
, , etc.: gen. pl. : pr. n.Θέμις, Θέμιστος Od.2.68
,Θέμιστα Il.20.4
; dat.Θέμιστι 15.87
; butΘέμιτος Pi.O.13.8
,Θέμιδος A.Pr.18
, etc., Θέμιος (v.l. -ιδος) Hdt.2.50,Θέμιν Hes.Th.16
, IG22.1611.71: voc.Θέμι Il.15.93
, E.Med. 160(anap.):I that which is laid down or established, law (not as fixed by statute, but) as established by custom, θ. ἐστί 'tis meet and right, c. dat. pers. et inf.,οὔ μοι θ. ἐστὶ ξεῖνον ἀτιμῆσαι Od.14.56
; ἅ τε ξείνοις θ. ἐστὶν [παραθεῖναι] Il.11.779; ὅ οἱ Διόθεν θ. ἦεν [ἐκτελέσαι] Hes.Sc.22; γυναικὶ οὐ θ. SIG1024.9(Myconos,iii/ii B.C.): without dat., Il.16.796, 23.44;οὐ θ. ἐν μοισοπόλων οἰκίᾳ θρῆνον ἔμμεν' Sapph.136
;ὅτι δυνατὸν καὶ θ. αἰνεῖν A.Ag.98
, cf. S.Ant. 880(lyr.), Ph. 346, E.Med. 678, Pl.Phdr. 250b, Isoc.4.92, etc.; ἡ γὰρ θ. for so 'tis right [to do], Od.24.286; freq. ἣ θ. ἐστί as the custom is, Il.2.73: c. dat. (= loc.),ἣ θ. ἐστίν.. ἀγορῇ 9.33
: c. gen., ἣ θ. ἀνθρώπων πέλει ib. 134;ἣ θ. ἐστὶ γυναικός Od.14.130
; alsoᾗ θ. ἀνθρώποις κατὰ ἤθεα Hes.Op. 137
; θύειν τοὺς γεωργοὺς.. ᾗ (with ι)θέμις IG22.1364
(i A.D.); but ᾗ θέμις ἐστί is rejected for Hom. by Hdn.Gr.2.516, cf. A.D.Adv.148.28: indecl., πότερα κατ' ἔχθραν ἢ τὸ μὴ θέμις λέγεις; A.Supp. 336;ὥστε μὴ.. θέμις σέ γ' εἶναι κεῖνον ἀντιδρᾶν κακῶς S.OC 1191
;οὐδὲ.. φασὶ θέμις εἶναι Pl. Grg. 505c
, cf.X.Oec.11.11, Ael.NA1.60.2 justice, right, S.Tr. 810;ὅσα τείνει πρὸς θέμιν Pl.Smp. 188d
; penalty, ἐκτίνειν ὁμοιΐαν θ. A.Supp. 436 (lyr.); sanctity, ὁρκίων ἐμῶν θ. Id.Ag. 1431.II = ἀγὼν θεματίτης, IGRom.3.319 (Pisid.); νικήσας θέμιν ἀνδρῶν ib.437 ([place name] Termessus).III pl. [full] θέμιστες, decrees of the gods, oracles, Διὸς θ. Od. 16.403; θέμισσιν by oracles, Pi.P.4.54, cf. O.10(11).24.2 dooms, customary laws, ordinances,δικασπόλοι, οἵ τε θέμιστας πρὸς Διὸς εἰρύαται Il.1.238
, cf. Hes.Th. 235; τοῖσιν δ' (i.e. the Cyclopes)οὔτ' ἀγοραὶ βουληφόροι οὔτε θέμιστες Od.9.112
; οὔτε δίκας εὖ εἰδότα οὔτε θέμιστας neither rights nor laws, ib. 215: in sg.,ὃς οὔ τινα οἶδε θέμιστα Il.5.761
;ἵνα σφ' ἀγορή τε θέμις τε 11.807
.3 judgements, decisions given by the kings or judges,οἳ.. σκολιὰς κρίνωσι θέμιστας 16.387
; σκολιῇς δὲ δίκῃς κρίνωσι θ. Hes.Op. 221;διακρίνοντα θ. ἰθείῃσι δίκῃσιν Id.Th. 85
.IV pr. n., Themis, , cf. Il.15.87, 20.4, Hes.Th.16, A.Pr.18, etc. -
16 λιπαρός
A oily, shiny with oil, once in Hom., anointed,λιπαροὶ κεφαλὰς καὶ καλὰ πρόσωπα Od.15.332
;λ. χωρεῖν ἐκ βαλανείου Ar.Pl. 616
; , cf. Nu. 1002; σοὶ δὲ μελήσει.. λιπαρῷ (Bentl. for - ρῶς)χωρεῖν ἐπὶ δεῖπνον Id.Ec. 652
; of oil or oily objects, shiny, Simon.148.4, X.Mem. 2.1.31, Pl.Ti. 60a, 84a, Arist.HA 520a27.2 fatty, greasy, ; τὰ λ. unctuous dishes, ib.506.1; τὸ λ. fatty substance, Arist.PA 651a24; λιπαραί (sc. ἔμπλαστροι), αἱ, oily plasters, Dsc.1.112, Gal.12.468: sts. opp. τὸ πῖον (which implies resinous substance), Arist.Mete. 387b6, cf. Col. 791b23; of vegetables boiled in grease, Hp. Mul.1.66. Adv. -ρῶς, ἕψειν boil in grease, Hp.Mul. l. c.; soλ. ἠρτυμένον Gal.9.677
; ἀνατρίβειν massage with a greasy or oily lubricant, Hp.Art.9.II of the healthy look of the human body or skin, shining, sleek, in Hom. in phrase λιπαροὶ πόδες bright, smooth feet, without a wrinkle on the skin, mostly of men's feet, in the line , al.; of Hera, 14.186; of Themis, Hes.Th. 901; -ώτεροι ἐγένοντο Hdt.3.23
;λ. στῆθος Ar.Nu. 1012
;θηρία X.Cyr.1.4.11
;χείλεα Luc.Am.13
; radiant,θυγάτηρ Χρόνου B.7.1
;ἄκοιτις Id.5.169
.III of condition or state of life, rich, comfortable, easy,γῆρας Od.11.136
, 19.368, Pi.N.7.99;λ. εὐφροσύνη AP11.63
(Maced.). Adv. -ρῶς, γηρασκέμεν Od.4.210
;πλήσαντα λ. κύκλον ἐτῶν ἑκατόν Epigr.Gr.451
.IV of things, bright, brilliant,λιπαρὴ καλύπτρη Il.22.406
;λ. κρήδεμνα Od.1.334
, etc.;χοροί Hes.Th.63
; of city walls, Od.13.388;λ. δόμος B.15.29
;νίκα Id.10.38
;στέφανοι Id.1.47
; λιπαρὰς τελέουσι θέμιστας splendid or rich tribute, Il.9.156, 298; also, of the oily smoothness of a calm sea,λ. γαλάνα Theoc.22.19
, cf. Call.Epigr.6.5; alsoσέλας Theoc.23.8
; and of smells, λ. ὀσμή rich, savoury, Arist. de An. 421a30, cf. Sens. 443b10.V of soil, fat, rich, fruitful, as epith. of places,Χίος, ἣ νήσων λιπαρωτάτη εἰν ἁλὶ κεῖται h.Ap.38
;λ. πόλις Thgn.947
; λ. Ὀρχομενός, Θῆβαι, Νάξος, Μαραθών, Pi.O.14.2, P.2.3, 4.88, O.13.110; λιπαραὶ Ἀθῆναι, favourite epith. with the Athenians, prob. with allusion to the Attic olive, first in Pi.I.2.20, Fr.76, cf. Ar.Ach. 639, 640 (where he plays on the double sense of brilliant and greasy), Nu. 300, Fr. 110; λ. τὸ χρῆμα τῆς πόλεως, of Nephelococcygia, Id.Av. 826; λ. χεύματα, of rivers, A.Supp. 1028 (lyr.);λ. ὅρμος Call.Del. 155
;ἄντρον Orph.H. 59.4
([place name] Hermann), etc.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > λιπαρός
-
17 πάρεδρος
A sitting beside, as at table, τὰς γυναῖκας ἐσάγεσθαι π. Hdt.5.18 : generally, sitting beside, near, τινι E.Or. 83, Hec. 616 ;Διὸς αἰετῶν π. ἱερέα Pi.P. 4.4
.II Subst., assessor, coadjutor, folld. by dat. or gen., Διὸς π., of Themis, Id.O.8.22, cf. Ar.Av. 1753, Phylarch.24J. ; ἕτοιμος αὐτῷ (sc. Διί) π., of Rhadamanthys, Pi.O.2.76 ;ἵμερος.. τῶν μεγάλων π. ἐν ἀρχαῖς θεσμῶν S.Ant. 798
(lyr.) ;τᾷ Σοφίᾳ παρέδρους Ἔρωτας E. Med. 843
; Ἑρμᾶς Ἀφροδίτᾳ π. Epigr.Gr. 783 ([place name] Cnidus), cf. 817, IG2.1298 ;καί με καλεῦσι πάρεδρον Hymn.Is.139
: freq. in Prose, of the counsellors of Xerxes, Hdt.7.147, cf. 8.138 ; of the Ephors at Sparta, Id.6.65 ; at Athens, of the assessors of the Archons, Decr. ap. And. 1.78, Archipp.27, Arist.Ath.56.1, IG22.1230, D.59.72, etc. ; of the assessors of other magistrates, as the Ἑλληνοταμίαι, IG12.302.3 ; the στρατηγοί, ib.40 ; the εὔθυνος, ib.127.19, 22.1629.239 ; lieutenant of a military commander, Hell.Oxy.10.1 ; τοξόται πάρεδροι in a naval battle, dub. in IG12.950.137.2 metaph.,Ἐρεχθέα τοῖς ἐν τῇ ἀκροπόλει θεοῖς π. ἀποδείξασα Aristid.1.119
J. ; π. ἡδονή secondary pleasure, Aristaenet.2.16.III in Magic, assistant divinity, familiar spirit, PMag. Berol.1.54, PMag.Lond.121.884, Tab. Defix. Aud.155 A 20, PMag.Par.1.1850: hence,2 of things, giving magical aid, τρίστιχος Ὁμήρου π. ib.2145.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > πάρεδρος
-
18 Ἰχναῖος
A of Ichnae in Thessaly, of Themis, h.AP.94; of Nemesis, AP9.405 (Diod.), Lyc.129: Ἴχναι (in Thessaly),ὅπου ἡ Θέμις Ἰ. τιμᾶται Str.9.5.14
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > Ἰχναῖος
-
19 ὥρα
ὥρα or [full] ὤρα (B), only in [dialect] Ion. form [full] ὥρη, or [full] ὤρη, some part of a sacrificial victim,Aλάψεται γλῶσσαν, ὀσφῦν δασέαν, ὤρην SIG1037.2
(Milet., iv/iii B.C.); τοὺς Ἴωνας λέγειν φασὶ τὴν κωλῆν ὥρην καὶ ὡραίαν Sch.HQ Od.12.89: but distd. fr. κωλῆ, λάψεται.. κωλῆν ἀντὶ τῆς ὤρης SIGl.c.5; cf. ἄωρος(B). (Perh. cogn. with Lat. sūra.)------------------------------------ὥρα (C), [dialect] Ion. [full] ὥρη, ἡ: [dialect] Ep. gen. pl. ὡράων, [dialect] Ion. ὡρέων: loc. pl. ὥρασι, q. v.A any period, fixed by natural laws and revolutions, whether of the year, month, or day (the sense 'day' is implied in the compd. ἑπτάωρος, q. v.),νυκτός τε ὥραν καὶ μηνὸς καὶ ἐνιαυτοῦ X.Mem. 4.7.4
, cf. E.Alc. 449(lyr.), Pl.R. 527d;τοῦ γνώμονος ἡ σκιὰ ἐπιοῦσα ἐπὶ τὰς γραμμὰς σημαίνει τὰς ὥρας τοῦ ἐνιαυτοῦ καὶ τῆς ἡμέρας IG12(8).240
([place name] Samothrace): but specially,I in Hom., part of the year, season; mostly in pl., the seasons, , 19.152;ἀλλ' ὅτε δὴ μῆνές τε καὶ ἡμέραι ἐξετελεῦντο, ἂψ περιτελλομένου ἔτεος, καὶ ἐπήλυθον ὧραι 11.295
, 14.294;ἀλλ' ὅτε δή ῥ' ἐνιαυτὸς ἔην, περὶ δ' ἔτραπον ὧραι 10.469
, cf. Hes. Th. 58;Διὸς ὧραι Od.24.344
, cf. Pi.O.4.2; , cf. 1.32;δυώδεκα μέρεα δασαμένους τῶν ὡρέων ἐς [τὸν ἐνιαυτόν] Id.2.4
; οὐ μεταλλάσσουσι αἱ ὧραι ib.77;περιτελλομέναις ὥραις S.OT 156
(lyr.); πάσαις ὥραις at all seasons, Id.Fr.592.6 (lyr.), Ar.Av. 696 (anap.);ὧραι ἐτῶν καὶ ἐνιαυτῶν Pl.Lg. 906c
, cf. Smp. 188a, etc.;τῆς.. ὥρας τοῦ ἐνιαυτοῦ ταύτης οὔσης, ἐν ᾗ ἀσθενοῦσιν ἄνθρωποι μάλιστα Th.7.47
; χαλεπὴ ὥ. a bad season, Pl.Prt. 344d;ἀ δ' ὤρα χαλέπα Alc.39
; ἡ ὥ. αὕτη this season, X.Cyn.7.1, cf. 5.6; κατὰ τὰς ὥρας according to the seasons, Arist.GA 786a31;οἱ περὶ τὴν ὥραν χρόνοι Id.Pol. 1335a37
.—Hom. and Hes. distinguish three seasons, and express each by the sg. ὥρη, with a word added to specify each:a spring,ἔαρος.. ὥρη Il.6.148
;ὥρη εἰαρινή 2.471
, 16.643, Od.18.367, etc.; so in Trag. and [dialect] Att., ἦρος ὥρα or ὧραι, Ar.Nu. 1008 (anap.), E.Cyc. 508 (lyr.); ; (lyr.); v. infr. 2.c winter,χείματος ὥρη Hes.Op. 450
;ὥρῃ χειμερίῃ Od.5.485
, Hes.Op. 494; χειμῶνος ὥρᾳ in winter, And.1.137;χιονοβόλος Plu.2.182e
.—A. also names three seasons, Pr. 454sq.; an Egyptian division of the year, acc. to D.S.1.26.—A fourth first appears in Alcm.76, θέρος καὶ χεῖμα κὠπώραν τρίταν καὶ τέτρατον τὸ ϝῆρ; and in Hp.Vict.3.68,χειμών, ἦρ, θέρος, φθινόπωρον; ὥρας φαίνομεν ἡμεῖς ἦρος χειμῶνος ὀπώρας Ar.Av. 709
(anap.); τετράμορφοι ὧραι E(?).Fr. 943 (hex.): later, seven seasons are named,ἔαρ, θέρος, ὀπώρα, φθινόπωρον, σπορητός, χειμών, φυταλιά Gal.17(1).17
.2 esp. prime of the year, springtime,ὅσα φύλλα καὶ ἄνθεα γίγνεται ὥρῃ Od.9.51
, cf. Il.2.468;παρὰ τὴν καθεστηκυῖαν ὥραν Th.4.6
.b in historians, the campaigning season,τὸν τῆς ὥρας εἰς τὸν περίπλουν χρόνον X.HG6.2.13
; esp. in the phrase ὥρα ἔτους, Th.2.52, 6.70, Pl.Phdr. 229a, Lg. 952e, D.50.23, Thphr.CP3.23.2; εἰς ἔτους ὥραν next season, Plu.Per.10.3 the year generally,τῆς ὥρης μέσον θέρος Hdt.8.12
; ἐν τῇ πέρυσιν ὥρᾳ last year, D.56.3; εἰς ὥρας next year, Philem.116, Pl.Ep. 346c, LXX Ge.18.10, AP11.17 (Nicarch.), cf. Plu.Ages.22; also hereafter,E.
IA 122 (lyr.);ἐς τὰς ὥρας τὰς ἑτέρας Ar.Nu. 562
(lyr.);ἐκ τῶν ὡρῶν εἰς τὰς ὥρας Id.Th. 950
(anap.); κἠς ὥρας κἤπειτα next year and for ever, Theoc.15.74; alsoὥραις ἐξ ὡρᾶν Isyll.25
; cf. ὥρασιν.4 in pl., of the climate of a country, as determined by its seasons, Hdt.1.142, cf. 149, 4.199 (here perh. three harvest seasons);τὰς ὥ. κάλλιστα κεκρημένας Id.3.106
; cf. Pl.Criti. 111e, Phd. 111b; climatic conditions, Hdt.2.26.II time of day,νυκτὸς ἐν ὥρῃ h.Merc.67
, 155, 400; αἱ ὧ. τῆς ἡμέρας the times of day, i.e. morning, noon, evening, and night, X.Mem.4.3.4; δι' ὥραν ἡμέρας by the time of day (fixed for meetings), D.Prooem.49, etc.;πᾶσαν ὥ. τῆς ἡμέρας Arist.Mete. 371b31
;μεσονυκτίοις ποθ' ὥραις Anacreont.31.1
: without ἡμέρας orνυκτός, ἑκάστης ἡμέρας μέχρι τρίτου μέρους ὥρας Pl. Lg. 784a
;τῆς ὥρας μικρὸν πρὸ δύντος ἡλίου X.HG7.2.22
; ψευσθεὶς τῆς ὥ. having mistaken the hour, And.1.38; ἐποίησαν ἔξω μέσων νυκτῶν τὴν ὥραν, i.e. they prolonged the day beyond midnight, D.54.26;τῆς ὥρας ἐγίγνετ' ὀψέ Id.21.84
;ὀψίτερον τῆς ὥ. PTeb. 793 xi 12
(ii B. C.); it being late,Plb.
5.8.3;ἤδη ὥρα πολλή Ev.Marc.6.35
; ἄχρι πολλῆς ὥρας till late in the day, D.H.2.54.b duration, interval or lapse of time,μετὰ ἱκανὴν ὥραν τοῦ κατενεχθῆναι τὸν πέλεκυν ἐξακούεται ἡ τῆς πληγῆς φωνή S.E.M.5.69
; length of time, term, Ἄρτεμις ἐννέ' ἐτῶν δεκάδας βίον Ἀρτεμιδώρῳ ἔκχρησεν, τρεῖς δ' ὥραι(date.)ἔτι προσέθηκε Προνοίη IG12(3).1350.3
(Thera, ii B. C.); ἐπὶ πολλὴν ὥ. for a long time, J.AJ8.4.4.2 the νυχθήμερον was prob. first divided into twenty-four hours by Hipparch., ἐν πόσαις ὥραις ἰσημεριναῖς (equinoctial hours) , cf. Ptol.Alm.3.9, 4.9, al.b in ordinary life the day from sunrise to sunset was divided into twelve equal parts called ὧραι ( ὧραι καιρικαί when it was necessary to distinguish them from the ὧραι ἰσημεριναί, v. καιρικός 2 c),ἡμέρα ἡ.. δωδεκάωρος, τουτέστιν ἡ ἀπὸ ἀνατολῆς μέχρι δύσεως S.E.M.10.182
;οὐχὶ δώδεκά εἰσιν ὧραι τῆς ἡμέρας; Ev.Jo.11.9
;ὡράων ἀμφὶ δυωδεκάδι AP9.782
(Paul.Sil.); the time of day was commonly given without the Art.,ὥρᾳ ᾱ PHamb.1.96.3
(ii A. D.),τρίτης ὥρας Plu.Rom.12
; ὀγδόης, ἐνάτης, δεκάτης ὥ., Id.Alex.60, Aem.22, Ant.68, etc.; but we have περὶ τὴν τρίτην ὥραν, περὶ τὴν ἑνδεκάτην, Ev.Matt.20.3,6, beside περὶ ἕκτην καὶ ἐννάτην ὥ. ib.5;χθὲς ὥραν ἑβδόμην Ev.Jo.4.52
, cf. IG5(1).1390.109 (Andania, i B. C.), etc.; ἐρωτᾷ σε Χαιρήμων δειπνῆσαι.. αὔριον, ἥτις ἐστὶν ιε, ἀπὸ ὥρας θ ¯ - to-morrow the 15th at 9 o'clock, POxy.110 (ii A. D.): prov., δωδεκάτης ὥ., as we say 'at the eleventh hour', Plu.Crass.17.cτὰ δυώδεκα μέρεα τῆς ἡμέρης παρὰ Βαβυλωνίων ἔμαθον οἱ Ἕλληνες Hdt. 2.109
; here ἡμέρη means the νυχθήμερον, and the μέρεα were each = 2 ὧραι ἰσημεριναί; these double hours (Assyr. kaš-bu) are called ὧραι by Eudox.,ἥμισυ ζῳδίου.., ὅ ἐστιν ὥρας ἥμισυ Ars14.11
, cf. 16.2; cf.δωδεκάωρος 11
.III Astrol., degree of the zodiac rising at the nativity (cf.ὡρονόμος 11
,ὡροσκόπος 11
), ὥ. μεροποσπόρος, τεκνοσπόρος, Man.4.577, 597; ἐξ ὥρης ἐσορῶν Ζεὺς Ἑρμείην Jupiter in the ascendant in aspect with Mercury, Id.3.186, cf. 32, al.B the fitting time or season for a thing (mostly without Art., even in [dialect] Att.), freq. in Hom. (v. infr.);ὥρα συνάπτει Pi.P.4.247
;ὧραι ἐπειγόμεναι Id.N.4.34
;ὅταν ὥ. ἥκῃ X.Mem.2.1.2
; but with Art.,τῆς ὥ. ἐνθυμεῖσθαι Id.Cyn.8.6
: freq. in later writers,τῆς ὥρας ἐπιγενομένης Plb.2.34.3
, etc.2 c. gen. rei, ὥρη κοίτοιο, μύθων, ὕπνου, the time for bed, tale-telling, or sleep, Od.3.334, 11.379, cf. Hdt.1.10;ὥρη δόρποιο Od.14.407
;περὶ ἀρίστου ὥραν Th.7.81
, X.HG1.1.13;πολυηράτου ἐς γάμου ὥρην Od.15.126
;ἐς γάμου ὥρην ἀπικέσθαι Hdt. 6.61
;γάμων ἔχειν ὥραν D.H.5.32
; so εἰς ἀνδρὸς ὥραν ἥκουσα time for a husband, Pl.Criti. 113d; ὥρη ἀρότου, ἀμήτου, Hes.Op. 460, 575;μέχρι ἀρότου ὥρης IG7.235.3
(Oropus, iv B. C.);καρπῶν ὧραι Ar.Ra. 1034
(anap.);ἡ ὥρα τῆς ὀχείας Arist.HA 509b20
; τοῦ φωλεύειν ib. 579a26, etc.; also ὥραν εἶχον παιδεύεσθαι I was of age to.. Is.9.28.3 ὥρα [ἐστίν] c. inf., it is time to do a thing,ἀλλὰ καὶ ὥρη εὕδειν Od.11.330
, cf. 373; so also in Trag. and [dialect] Att., E.Ph. 1584, Heracl. 288 (anap.), Ar.Ec.30, Pl.Prt. 361e, 362a; soδοκεῖ οὐχ ὥρα εἶναι καθεύδειν X.An.1.3.11
, cf. HG7.2.13 (dub. l.): c. acc. et inf., , cf. S.OT 466 (lyr.): c. dat. et inf., X.Cyr.4.5.1, Pl.Tht. 145b: in these phrases the inf. [tense] pres. is almost universal; the [tense] aor., however, occurs in Od.21.428, S.Aj. 245 (lyr.), Ar.Ach. 393 (where also ἐστί is added to ὥρα, as in Philyll.3, ἀφαιρεῖν ὥρα 'στὶν ἤδη τὰς τραπέζας); and the [tense] pf. inὥρα πεπαῦσθαι Plu.2.728d
: sts. the inf. must be supplied,οὐδέ τί σε χρή, πρὶν ὥρη, καταλέχθαι Od.15.394
, cf. E.El. 112 (lyr.), Ar.Ec. 877; ὥρα κἠς οἶκον (i. e. ἰέναι εἰς οἶκον) Theoc.15.147.4 in various adverb. usages, at the right time,Hdt.
2.2, 8.19, X.Oec.20.16: but τὴν ὥ. at that hour, Hes.Sc. 401; ταύτην τὴν ὥραν at this season, X.Cyn.9.1;[ἡ ἶρις] πᾶσαν ὥραν γίγνεται τῆς ἡμέρας Arist.Mete. 371b31
;δείελον ὥρην παύομαι ἀμήτοιο A.R. 3.417
; ὥραν οὐδενὸς κοινὴν θεῶν at an hour.., A.Eu. 109, cf. E.Ba. 724, Aeschin.1.9; αὐτῆς ὥρας immediately, PMich. in Class.Phil.22.255(iii A. D.); ἐν ὥρῃ in due season, in good time, Od.17.176, Hdt. 1.31, cf. Pi.O.6.28, Ar.V. 242, etc.; also αἰεὶ εἰς ὥρας in successive seasons, Od.9.135; ἐς τὰς ὥρας for all time, Ar.Ra. 382 (lyr. cf. supr. A. 1.3) (hence in an acclamation [ε] ἰς ὥρας πᾶσι τοῖς τὴν πόλιν φιλοῦσιν hurrah for.., POxy.41.29 (iii/iv A. D.));οἱ ὧδε χέζοντες εἰς ὥ. μὴ ἔλθοιεν Milet.2(3)
No.406, cf.ὥρασι; καθ' ὥραν Theoc.18.12
, Plb.1.45.4, cf. 3.93.6, etc.; opp.παρ' ὥρην AP7.534
(Alex.Aet. or Autom.), cf. Plu.2.784b, etc.:—πρὸ τῆς ὥρας X.Oec.20.16
;πρὸ ὥρας Luc.Luct.13
;πρὸ ὥρας τελευτῆσαι IG42(1).84.26
(Epid., i A. D.);πρὶν ὥρας Pi.P.4.43
(cf.πρίν A. 11.4
).II metaph., the spring-time of life, the bloom of youth, Mimn.3.1;ὥραν ἐχούσας A.Supp. 997
, cf. Th.13, 535;παῖδας πρὸς τέρμασιν ὥρας Ar.Av. 705
(anap.);πάντες οἱ ἐν ὥρᾳ Pl.R. 474d
; οὐκ ἐνὥ., = πρεσβύτερος, Id.Phdr. 240d;ἐὰν ἐπὶ ὥρᾳ ᾖ Id.R. 474e
;ἕως ἂν ἐν ὥρᾳ ὦσι Id.Men. 76b
; παυσαμένου τῆς ὥ. prob. in Id.Phdr. 234a;ἀνθεῖν ἐν ὥ. Id.R. 475a
;τὴν ὥ. διαφυλάξαι ἄβατον τοῖς πονηροῖς Isoc.10.58
; λήγειν ὥρας, opp. ἀνθεῖν, Pl.Alc.1.131e;ἑς ἐπιγινόμενόν τι τέλος, οἷον τοῖς ἀκμαίοις ἡ ὥρα Arist.EN 1174b33
, cf. 1157a8.2 freq. involving an idea of beauty,φεῦ φεῦ τῆς ὥρας τοῦ κάλλους Ar.Av. 1724
(lyr.);ὥρᾳ.. ἡλικίας λαμπρός Th.6.54
;κάλλει καὶ ὥρᾳ διενεγκόντες Aeschin.1.134
, cf. ib.158;καλὸς ὥρᾳ τε κεκραμένος Pi.O.10(11).104
, cf. X.Mem. 2.1.22, Pl.Lg. 837b; quaestum corpore facere,Plu.
Tim..14, cf. X.Mem..1.6.13, Smp.8.21;τὴν ὥ. πεπωληκότες Phld.Rh.1.344
S.:—then,b generally, beauty, grace, elegance of style, D.H.Pomp.2, Plu.2.874b, etc.;γλυκύτης καὶ ὥ. Hermog.Id.2.3
, cf. Men.Rh.p.335 S., Him.Or.1.2; of beauty in general,χάρις καὶ ὥρα Plu.2.128d
.III = τὰ ὡραῖα, the produce of the season, fruits of the year,ἀπὸ τῆς ὥρας ἐτρέφοντο X.HG2.1.1
.C personified, αἱὯραι, the Hours, keepers of heaven's cloudgate, Il.5.749, 8.393; and ministers of the gods, ib. 433;Ζεῦ, τεαὶ.. Ὧραι Pi.O.4.2
; esp. of Aphrodite, h.Hom.6.5,12; also Ὧ. Διονυσιάδες, Καρνειάδες, Simon.148, Call.Ap.87; three in number, Eunomia, Dike, Eirene, daughters of Zeus and Themis, Hes.Th. 901;Ωραι πολυάνθεμοι Pi.O.13.17
, cf. Alex.261.6, Theoc.1.150, etc.: freq. joined with the Χάριτες, h.Ap. 194, Hes.Op.75; worshipped at Athens, Paus.9.35.1; at Argos, Id.2.20.5; at Attaleia, BMus.Inscr. 1044 (i B. C.). -
20 θέμις
θέμις, θέμιστος ( τίθημι): old (established) law, right by custom or usage; ἣ θέμις ἐστίν, ‘as is right’; ἣ θέμις ἀνθρώπων πέλει, ‘the old way’ of mankind, Il. 9.134.—Pl., θέμιστες, ordinances, decrees, prerogatives; Διός, Od. 16.403, cf. Il. 1.238 ; κρίνειν, Il. 16.387; τελεῖν, as ‘dues,’ ‘tribute,’ Il. 9.156, 298.—Personified, Themis, Od. 2.68, Il. 20.4, Il. 15.87, 93.A Homeric dictionary (Greek-English) (Ελληνικά-Αγγλικά ομηρικό λεξικό) > θέμις
- 1
- 2
См. также в других словарях:
Themis — Thémis Pour les articles homonymes, voir Thémis (homonymie). Statue de Thémis trouvée à Rhamnonte en Attique, dans le petit temple de Némésis, v. … Wikipédia en Français
Themis — steht für: Themis (Mythologie), eine Gestalt der griechischen Mythologie (24) Themis, ein Asteroid Themis (Mond), ein vermeintlicher Mond des Saturn, den William Henry Pickering 1905 glaubte entdeckt zu haben Themis (Browser), ein Webbrowser ein… … Deutsch Wikipedia
Themis — puede referirse a: Temis, diosa de la mitología grieg. Themis, un estudio de 1998 para una nave reusable europea. Themis, asteroide nº 24 de la serie, que da nombre al grupo de Temis . Thémis, central de energía solar. Esta página de… … Wikipedia Español
THEMIS — на орбите THEMIS название космического проекта НАСА, по изучению магнитосферных суббурь. Проект THEMIS состоит из пяти идентичных по конструкции и взаимозаменяемости микроспутников, которые были запущены 17 февраля 2007 … Википедия
THÉMIS — Fille d’Ouranos et de Gaia, avec laquelle elle se confond parfois (Eschyle, Prométhée , 209), Thémis est, parmi les Titanides, la déesse de la Loi. Elle est, après Mêtis, la seconde des épouses divines de Zeus (Hésiode, Théogonie , 901 sq.). Avec … Encyclopédie Universelle
Themis [2] — Themis, 1) Titanide, die personificirte Ordnung in der Natur u. dem socialen Menschenleben, früher auch Besitzerin des Orakels in Delphi, welches sie von ihrer Mutter Gäa erhalten hatte, aber nachher an Apollo abtrat. Von Zeus geliebt, floh sie… … Pierer's Universal-Lexikon
Themis — [thē′mis] n. Gr. Myth. a goddess of law and justice, daughter of Uranus and Gaea: represented as holding aloft a scale for weighing opposing claims * * * ▪ Greek god Greek“Order” in Greek religion, personification of justice, goddess of… … Universalium
Themis — THEMIS, ĭdos, Gr. Θέμις, ιδος, (⇒ Tab. I. ⇒ II. & ⇒ X.) 1 §. Namen. Diesen leiten einige von dem Griechischen θέω, ich setze, verordne, her; andere aber von dem phönicischen Worte them, aufrichtig, redlich, daß Themis dem nach so viel, als… … Gründliches mythologisches Lexikon
Themis — {{Themis}} Göttin des unumstößlichen Rechts, eine Tochter des Uranos* und der Gaia*, von Zeus* Mutter der Horen* und der Moiren*, Herrin des delphischen Orakels, bevor Apollon* davon Besitz ergriff. An sie wandten sich Deukalion* und Pyrrha* nach … Who's who in der antiken Mythologie
Themis — The mis, n. [L., fr. Gr. ?, fr. ? that which is laid down or established by usage, law, prob. fr. ? to set, place.] (Gr. Myth.) The goddess of law and order; the patroness of existing rights. [1913 Webster] … The Collaborative International Dictionary of English
Themis [1] — Themis (gr.), 1) das Eingesetzte, der Brauch, Sitte; bes. 2) gesetzliches Herkommen, Gesetze, Anordnungen, Rechtssprüche; 3) Orakelspruch … Pierer's Universal-Lexikon