-
1 ἐπι-στατήρ
ἐπι-στατήρ, ῆρος, ὁ, = Folgdm, Hesych., der es auch στόμα νεώς u. ἐπιστατῆρες = οἱ τῶν πλοίων νομεῖς d. i. ἐγκοίλια erkl.
-
2 ἐπιστάτης
ἐπι-στάτης, ὁ, u. ἐπι-στατήρ, ῆρος, ὁ, (1) der Herantretende; ἀπὸ τοῠ ἐφίσ τασϑαι τῇ τραπέζῃ, der an dich herantritt, dich anspricht, der Bettler. (2) der auf etwas steht; Kämpfer zu Wagen. (3) der hinter einem steht, der Hintermann im Treffen; vom Hirten. (4) der Vorsteher, Aufseher; vom Schutzgott; καιρὸς ὅςπερ ἀνδράσιν μέγιστος ἔργο υ παντός ἐστ' ἐπιστάτης, die Stunde, die ordnend über jede Tat der Menschen wacht; der Fürst; übh. der etwas leitet, besorgt. In Athen bes. (a) der täglich durchs Los ernannte Vorsteher der Prytanen, der in den Sitzungen des Rats und in den Volksversammlungen den Vorsitz führt. (b) ἐπιστάται τῶν δημοσίων ἔργων, Aufseher über die Staatsbauten, zu denen die τειχοποιοί, ὁδοποιοί u. ä., auch ἐπιστάται τῶν ὑδάτων, Wasserbauinspektoren gehören. (c) Vorsteher der Tempel; ἐπιστ. τοῦ ποιῆσαι δεινὸν λέγειν, liegt darin auch der Begriff des Kundigen; κρεμάσατον τύχῃ ' γαϑῇ εἰς τὸν ἰπνὸν εἴσω πλησίον τοῦ ' πιστάτου, entweder als ἰπνολέβης, od. als ein Tonbild des Hephästus, das auf dem Feuerherde stand, od. ein Gestell, um Küchengerätschaften aufzuhängen, od. der Dreifuß unter dem Mischgefäß -
3 ἐπίκειμαι
A to be laid upon, and so,I. of doors, to be put to or closed (cf.ἐπιτίθημι 11
),θύραι δ' ἐπέκειντο φαειναί Od.6.19
: metaph.,γλώσσῃ θύραι οὐκ ἐπίκεινται Thgn.421
.2. generally, to be placed, lie in or on, c. dat.,ἐπισκύνιον ἐπέκειτο προσώπῳ Theoc.24.118
; of troops, ὄχθαις Ἴστρου ἐ. Hdn.2.9.1.3. of islands, νῆσοι ἐπὶ Λήμνῳ (- ου codd.) ἐπικείμεναι lying off Lemnos, Hdt. 7.6; so ἐ. τῇ Θρηΐκῃ ib. 185; ἐπὶ [τῇ Λακαίνῃ χώρῃ] ib. 235, cf. Th.4.53: abs., αἱ νῆσοι αἱ ἐπικείμεναι the islands off the coast, Id.2.14, cf. 4.44; πάσῃ ἐ. τῇ θαλάσσῃ lies right across the sea, of Crete, Arist. Pol. 1271b34;ἡ ἐπικειμένη τινὸς γῆ PTeb.50.6
(ii B.C.).II. to be laid upon,ἐμοὶ σφρηγὶς ἐπικείσθω τοῖσδ' ἔπεσι Thgn. 19
(so lit., σφραγὶς οὐκ ἐ. BGU 361 iii 29 (ii A.D.), etc.); ἐπίκειται ἀγνώμων σῇ κεφαλῇστέφανος Thgn.1259
, cf. X.Oec.19.13;ἐ. ἐπί τινος Hero Spir.1.38
, al., D.C.67.16: metaph.,κρατερὴ δ' ἐπικείσετ' ἀνάγκη Il.6.458
, cf. 1 Ep.Cor.9.16; of a duty,οἷς ἐπέκειτο φροντίζειν Plu.2.786f
.2. press upon, be urgent in entreaty, Hdt.5.104; press upon a retreating enemy, attack, Βοιωτοῖσι ib.81; to be urgent against, Id.6.49; ἐπεκείμηναὐτοῖς ἐνοχλῶν PLips.36.7
(iv A.D.): abs.,κἀπικείσομαι βαρύς E. Rh. 101
;κἀπικείμενος βόα Ar.Eq. 252
; ;ἐ. λαμπρῶς Th.7.71
;πολὺς δ' ἐπέκειτο Theoc.22.90
; of a crowd,ἐ. τινί Ev.Luc.5.1
.3. hang over, τηλικούτωνἐπικειμένων τῷ μοιχεύοντι κακῶν X.Mem.2.1.5
; of penalties, θάνατος ἡ ζημίη ἐπίκειται the penalty imposed is death, Hdt.2.38, cf. 6.58, Arist.Pol. 1297a18; τῷ ἄρξαντι μεγάλα ἐπιτίμια ἐ. Antipho 4.4.7;ζημία.. ἐπέκειτο στατήρ Th.3.70
;ὁ ἐπικείμενος κίνδυνος Hdn.1.13.4
.4. of a name, to be imposed, Pl.Cra. 411c, Prt. 349c.5. metaph., σκώμματα ἐπικείμενα suitable to the purpose, pointed, Longin. 34.2.6. to be set in authority,ἐπὶ τοῦ πυρός Corp.Herm.1.13
; ἐπικείμενοςἈλεξανδρείας PLips. 102i8
, etc.III. c. acc. rei, esp. in part., κἀπικείμενον κάρα κυνέας head with helmet set thereon, E.Supp. 716 (dub. constr.);ἐ. κυνῆν τῆς κεφαλῆς Hld.5.22
; στέφανον ἐπικείμενος with a crown on one's head, Plu.Marc.22; ἄπικας ἐπικείμενοιταῖς κεφαλαῖς D.H.2.70
;σεμνὸν ἐπικειμένη τὸ κάλλος J.AJ11.6.9
;ἀγγέλου ἢ θεράποντος ἐπικείμενος πρόσωπον Plu.Lys.23
; ἐπέκειτο ὠτειλάς he bore scars upon him, App.Mith.6; ἱερὰν ἐσθῆτα ἐ. Id.BC4.134;φθίμενος τήνδ' ἐπίκειμαι κόνιν Epigr.Gr.622.6
; κιθάραν.. κόλλοπας ἐπικειμένην fitted with pegs, Luc.Ind.10: metaph., οἱ κίνδυνον ἐπικείμενοι exposed to.., App.BC4.124.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἐπίκειμαι
-
4 χρύσεος
χρύσεος, η, ον, also ος, ον in AP5.30 (Antip.Thess.), [dialect] Att. [var] contr. [full] χρυσοῦς, ῆ, οῦν IG12.358.4, etc.; [dialect] Ep. [full] χρύσειος, η, ον: Hom. and Hes. use both χρύσεος and -ειος, χρυσῇ is dub. in Il.5.425; Lyr. used χρύσεος, α, ον, and this form sts. occurs in Trag. dialogue and even in Prose, as X.Ages.5.5 codd., Plu.Luc.37, Apollod.2.5.10, Ant.Lib.36.1; [dialect] Aeol. [full] χρύσιος Sapph.1.8, al. (butAχρύσεα Theoc.29.37
); [dialect] Boeot. [full] χρούσιος SIG337.8 (iv B. C.): ([etym.] χρυσός):—golden, freq. in [dialect] Ep., esp. of what belonged to gods, χρυσέῳ ἐν δαπέδῳ, χρυσέοις δεπάεσσι, χρύσειον ἐπὶ θρόνον, etc., Il.4.2,3, 8.442, al.; χ. τάλαντα the golden scales of Zeus, 22.209; χ. ἰτύς, ζυγόν, of Hera's chariot, 5.724, 730; ἱμάσθλη χ., of Zeus and Poseidon, 8.44 = 13.26; ζώνη χ., of Calypso and Circe, Od.5.232 = 10.545, etc.;δόμος Sapph.
l.c.; of possessions of mortals, Il.4.133, 5.425, al.: sts. enriched or adorned with gold,χ. σκῆπτρον 1.15
, cf. 246;μάχαιρα 18.598
;θύραι Od.7.88
; κλῖναι, κρητῆρες, Hdt.9.82,80; ἕστηκε.. Ἀλέξανδρος ὁ χ., of a statue, Id.8.121;χρυσοῦς στάθητι Luc.Pseudol.15
.2 χρύσεια μέταλλα gold-mines, Th.4.105 (the only instance of χρύσειος in [dialect] Att., cf. χρυσεῖον).3 χρυσοῦς (sc. στατήρ), ὁ, a gold coin, = στατήρ, IG7.303.98, al. (Oropus, iii B. C.), IPE12.32A13 (Olbia, iii B. C.), LXX Ge. 24.22, Plu.Per.25 (in Pap., not a coin, but the equivalent of 20 silver drachmae, PCair.Zen.28.11 (iii B. C.), etc.);χρυσοῖ ἐπίσημοι Plb.4.56.3
, cf. Poll.9.53,59, Hsch.4 χρύσεον, τό, gold plaque, SIG1122.7 (Selinus, V B.C.).II gold-coloured, golden-yellow,ἔθειραι Il.8.42
, 13.24; χ. νέφη ib. 523, etc.;ἀέρος κόμαι Pi.Pae.6.137
; τῶν τὰ χρυσᾶ the yolks of eggs, Ath.9.376d.III metaph., golden,χρυσέη Ἀφροδίτη Il.3.64
, Od.8.337;Μοῖσα Pi.I.8(7).5
;σθένος ἀελίου χ. Id.P.4.144
;ὦ χ. θύγατερ Διός S.OT 188
(lyr.); Ἐλπίς ib. 158 (lyr.); ;ὦ χρυσοῖ θεοί Ar.Ra. 483
;χ. ὑγίεια Pi.P.3.73
;λογισμοῦ ἀγωγή Pl.Lg. 645a
;ἦθος Antiph.212.5
;τὸ χ. ὀρνίθων γένος Id.175
; χ. γένος ἀνθρώπων, of the Golden Age, Hes.Op. 109, cf. Pl.R. 468e, Phdr. 235e, Cra. 397e.b sts. used ironically, ἐγὼ δὲ ὁ χ. but I, fine fellow that I am.., Luc.Laps.1; Πλάτωνα χρυσοῦν (sc. Ἐπίκουρος ἐκάλει) D.L.10.8, cf. Menodot. ap. Gal.Subf.Emp.63.2 wealthy, Palaeph. 31.4 (s. v. l.). [χρῡσέη, χρῡσέην, χρῡσέου, χρῡσέῳ, etc., in Hom. must be pronounced as disyll., as is fully proved by such passages as Il.1.15, 374: but Lyric Poets sts. used [pron. full] ῠ in χρύσεος, Pi.P.3.73, 4.4, 144, al., B.9.6, 15.2; so also Trag., but only in Lyr., not in Iambics or Anapaestics, S.OT 157, 188, Ant. 103, E.Med. 632, 978, IA 1051, IT 1253, Tr. 856, Ba. 372, Heracl. 916, HF 351, 396, El. 192; sts. also Epigrammatists, AP6.292.2 (Hedyl.), 7.233.1 (Apollonid.), 13.18.4 ([place name] Parmeno), APl.4.96.8.]Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > χρύσεος
-
5 δύναμαι
δύναμαι, können; 2. sing. indicat. praes. δύνασαι, Hom. Iliad. 1, 393. 16, 515 Odyss. 4, 374. 5, 25. 16, 256. 21. 171 Soph. Aj. 1164 Demosth. Mid. 207; statt δύνασαι in einigen Stellen bei Dichtern u. Sp. Prosa δύνῃ, δύνᾳ oder δύναι, wie statt ἐπί. στασαι Aeschyl. Eum. 86. 581 ἐπίστᾳ: Eurip. Hecub. 253 δρᾷς δ' οὐδὲν ἡμᾶς εὖ, κακῶς δ' ὅσον δύνῃ, kann auch ehr wohl conjunctiv. sein; Eurip. Andromach. 239 σὺ δ' οὐ λέγεις γε, δρᾷς δέ μ' εἰς ὅσον δύνῃ, kann auch sehr wohl conjunctiv. sein; Soph. Phil. 798 πῶς ἀεὶ καλούμενος οὕτω κατ' ἦμαρ οὐ δύνᾳ μολεῖν ποτε; vs. 849 ἀλλ' ὅτι δύνᾳ μάκιστον, κεῖνό μοι, κεῖνο λάϑρα ἐξιδοῠ ὅπως πράξεις; Theocrit. 10, 2 οὔτε τὸν ὄγμον ἄγειν ὀρϑὸν δύνᾳ ὡς τοπρὶν ἆγες; Aelian. V. H. 13, 31 σὺ μὲν γὰρ οὐδένα τῶν ἐμῶν δύνῃ ἀποσπάσαι; vgl. Scholl. Iliad. 14, 199 Odyss. 11, 221 Lobeck Phrynich. p. 359; 3. plural. δυνέαται Herodot. 2, 142; conjunctiv. δύνωμαι, 2. sing. δύνηαι Hom. Iliad. 6, 229, Tyrannio Properispom. δυνῆαι, »sowohl Aristarch als die Anderen« δύνηαι, s. Scholl. Herodian., Lehrs Aristarch. p. 309; δυνεώμεϑα Herodot. 4. 97, δυνέωνται 7, 163; optativ. δυναίμην; infin. δύνασϑαι, Scholl. Herodian. Iliad. 10, 67; imperfect. ἐδυνάμην, Att. ἠδυνάμην, nach Atticisten: ἐδύνασϑε Odyss. 21, 71; ἐδύναντο Iliad. 9, 551. 12, 417. 419. 432. 13, 552. 687. 15, 22. 406. 408. 416. 651. 16, 107. 18, 163 Odyss. 11, 264. 16, 35721, 184; δυνάμην Iliad. 19, 136 Odyss. 12, 232; δύνατο Iliad. 3, 451. 11, 120. 13, 436. 15, 617. 16, 141. 509. 19, 388. 21, 175. 22, 201. 23, 719. 720 Odyss. 10, 246. 19, 478. 21, 247. 24, 159. 170; δυνάμεσϑα Odyss. 9, 304. 12, 393; ἐδυνάμην Aristoph. Eccl. 316; ἐδύνω Xen. An. 1, 6, 7. 7, 5. 5; ἠδύνω Philippid. bei Athen. 15, 700 c; ἐδύνατο Herodot. 1, 10. 7, 134 Xen. Cyr. 7. 2, 4 Hell. 5, 4, 16; ἠδύνατο Xen. Hell. 2, 2, 9; ἠδύναντο Thuc. 7, 50; ἐδυνέατο Herodot. 4, 114; futur. δυνήσομαι; aorist. ἐδυνήϑην, Att. ἠδυνήϑην; bei Hom. kommt dieser aorist. nicht vor; ein anderer aorist. ἐδυνάσϑ ην wie von δυνάζω: Homer. ἐδυνάσϑη Iliad 23, 465 Odyss 5, 319, ἐδυνάσϑην Herodot. 2, 19, ἐδυνάσϑη Herodot. 2, 140, ἐδυνά-σϑησαν 7 106, δυνασϑῆναι 2, 110, ἐδυνάσϑη Pindar. Ol 1, 56. ἐδυνάσϑησαν Soph. O. R. 1212, ἐδυνάσϑην Eurip. Ion. 867, ἐδυνάσϑην Xen. Hell. 7, 3, 3, ἐδυνάσϑη Cyr. 1, 1, 5, δυνασϑῇ Hell. 2, 3, 33, δυνασϑείη An 7, 6, 20. δυνασϑῆναι Cyr. 4, 2, 12; ἠδυνάσϑης Jerem. 20, 7, ἠδυνάσϑη Marc 7, 24, vgl. Etymol. m. p 312, 10 καὶ ἀπὸ τοῠ δυνάζω ὁ μέλλων δυνάσω, ὁ παρακείμενος δεδύνακα, ὁ παϑητικὸς δεδύνασμαι, ἐδυνάσϑην καὶ Ἀττικῶς ἠδυνάσϑην; in derselben Bedeutung ein aorist. med. ἐδυνησὰμην: Homer. ἐδυνήσατο Iliad. 14, 33. 423, δυνήσατο Iliad. 5, 621. 13. 510. 607. 647 Odyss. 17, 303, δυνήσατο Arat. Phaenom. 375 Ep. ad. 618 (VII 148); sehr späte Prosa; perfect. δεδύνημαι: 2 sing. δεδύνησαι Antigon. Caryst. bei Athen. 8, 345 d; δεδυνήμεϑα Demosth. Phil. 1, 30, δεδύνηνται Demosth. Symmor. 1. – Bedeutung: 1) können, vermögen, im Stande sein, in Bezug auf die Außenwelt; von Hom. an überall; Gegensatz βούλεσϑαι Plat Hipp. mai. 301 c οὐχ οἷα βούλεταί τις, φασὶν ἄνϑρωποι ἑκάστοτε παροιμιαζόμενοι, ἀλλ' οἷα δύναται; gew. mit dem inf. praes. oder aor., selten mit dem inf. fut., εἰ σέ γε πείσειν δυνησόμεϑα Soph. Phil. 1380; vgl. Lob. zu Phryn. p. 748. Häufig ist der inf. aus dem Zusammenhang zu ergänzen od. das Wort absolut gebraucht, ἀλλὰ σύ, εἰ δύνασαί γε, περίσχεο παιδός, wenn du anders kannst, Il. 1, 393; τανῠν δ' εὔπομπος (γενοῠ) εἰ δύναιο Soph. O. R 697; ἐγώ τοι ταῠτα μεταστήσω· δύναμαι γάρ Od. 4, 612; Τηλέμαχον δὲ σὺ πέμψον ἐπισταμένως – δύνασαι γάρ –, ὥς κε ἴκηται Od. 5, 25; τοίη γάρ οἱ πομπὸς ἅμ' ἔρχεται, ἥν τε καὶ ἄλλοι ἀνέρες ἠρήσαντο παρεστάμεναι – δύναται γάρ –, Παλλὰς Ἀϑηναίη Od. 4, 827; αὐτάρ τοι τόδε ἔργον Ἀϑηναίης ἀγελείης, ἥ τέ με τοῖον ἔϑηκεν, ὅπ ως ἐϑέλει – δύναται γάρ –, ἄλλοτε μὲν πτωχῷ ἐναλίγκιον κτἑ. Od. 16, 208; δύνασαι γάρ, δύναται γάρ, er kann es ja, Callim. Apoll. 29 Del. 226. – Mit dem acc., δύναται γὰρ ἅπαντα, er kann alles (thun), Od. 4, 237. 14, 445; ϑεοὶ δέ τε πάντα δύνανται Od. 10, 306; ὅσσον δύναμαι χερσίν τε ποσίν τε, wie viel ich mit Händen u. Füßen ausrichten kann, Il. 20, 360; μέγα δυνάμενος, der Großmöächtige. Od. 1, 276. Bei Lys. 24 steht ὁ δυνάμενος dem ἀδύνατος entgegen u. wird §. 4 τῷ σώματι δύνασϑαι, von gesundem starkem Körper sein, erkl.; vgl. Aesch. 2, 95, im Ggstz von ἀῤῤωστία, u. Xen. An. 4, 5, 11. 12. Aehnl. ὁ πλουτῶν καὶ δυνάμενος χρήμασι Lys. 6, 48. So wird bes. das partic. oft in der Bdtg des Vielvermögenden, Mächtigen, Angesehenen gebraucht; δυνάμενος παρ' αὐτῷ μέγιστον τῶν Περσέων Her. 7, 5; vgl. Thuc. 1, 33. 6, 39; δυνάμενοι ἐν τοῖς πρώτοις 4, 105; οἱ μέγιστον δυνάμενοι ἐν ταῖς πόλεσιν Plat. Phaedr. 257 d; οἱ δυνάμενοι ἐν ταῖς πόλεσι πράττειν Protag. 317 a; μάλιστα γὰρ δύνανται οἱ πλουσιώτατοι 326 b; οἱ τὸ μέγιστον δυνάμενοι Xen. An. 7, 6, 37; δυνάμενος τῷ τε πράττειν τῷ τε λέγειν Dem. 49, 9, u. so noch Sp., wie D. Cass. 44, 33. – Bei Superl. nach ὡς, ὅπως oder Relat. drückt es den höchstmöglichen Grad aus; ὡς ἐδυναμεϑα ἀρίστην, die beste, die wir konnten, die bestmögliche, Plat. Rep. IV, 434 e; ὅτι ἥξοι ἔχων ἱππέας ὡς ἂν δύνηται πλείστους Xen. An. 1, 6, 3; ὡς ἐδύνατο τάχιστα, so schnell wie möglich; προϑυμούμενος πρᾶξαι ὁπόσα πλεῖστα ἠδυνάμην Cyr. 5, 5, 26; δι' ἐπιμελείας ἧς ἐδύναντο πλείστης D. Hal. 1, 69, mit der möglichst großen Sorgfalt; vgl. οὕτως ὅπως δύναμαι, so gut wie ich vermag, Plat. Phaedr. 228 c; οὕτως ὅπως ἂν δυνώμεϑα Isocr. 14, 4; ὡς ἐδύνατο, wie er immer konnte, Xen. An. 2, 6, 2. 7, 2, 3. – 2) können, über sich gewinnen, im Stande sein, in Bezug auf den eigenen Willen, bes. mit der Negat., τῷ σε καὶ οὐ δύναμαι προλιπεῖν δύστηνον ἐόντα, ich kann es nicht über mich gewinnen, ich mag, kann nicht dich im Unglück verlassen, Od. 18, 331; οὐ δύναμαι βιοτεύειν Thuc. 1, 130 u. A. So auch in der Frage: τὸ δ' αὖ ξυνοικεῖν τῇδ' ὁμοῠ τίς ἂν γυνὴ δύναιτο; Soph. Tr. 846, wie auch Ant. 451 zu nehmen, οὐδὲ σϑένειν τοσοῦτον ᾠόμην τὰ σὰ κηρύγμαϑ' ὥστ' ἄγραπτα – ϑεῶν νόμιμα δύνασϑαι ϑνητὸν ὄνϑ' ὑπερδραμεῖν, daß ich die Sterbliche es über mich vermöchte; οὐ δύναμαι μὴ γελᾶν, d. i. ich muß lachen, Ar. Ran. 42. – 3) gelten, bedeuten, zunächst vom Gelde, ὁ σίγλος δύναται ἑπτὰ ὀβολοὺς καὶ ἡμιοβόλιον Ἀττικούς, macht aus, gilt 71/2 att. Obolen, Xen. An. 1, 5, 6; ὁ Κυζικηνὸς ἐδύνατο ἐκεῖ κη' δραχμάς Dem. 34, 23; vgl. Ael. V. H. 1, 22; dah. καὶ δύναται παρ' ἐκείνοις Ἀττικὸς ὀβολός, er gilt bei ihnen, Luc. de luct. 10. Aehnl. Her. τριηκόσιαι ἀνδρῶν γενεαὶ δυνέαται (betragen) μύρια ἔτεα 2, 142. Von Wörtern, bedeuten, wie B. A. p. 89 τί δύναται ἥδε ἡ λέξις; neben ὁ στατὴρ πόσους ὀβολοὺς δύναται; δύναται τὸ νεοδαμῶδες ἐλεύϑερον ἤδη εἶναι Thuc. 7, 58; vgl. Her. 2, 80. 4, 192; τὸ κολάζειν, τί ποτε δύναται; Plat. Prot. 324 a; τοῠτο γὰρ δύναται ὁ λόγος Euthyd. 286 c; τοῠτο δύνανται αἱ ἀγγελίαι, das haben die Botschaften zu bedeuten, Thuc. 6, 36; τί δύναται τὸ τριβώνιον; Ar. Plut. 842; ἦν δὲ αὕτη ἡ στρατηγία οὐδὲν ἄλλο δυναμένη ἢ ἀποφυγεῖν, sie hatte nichts anders zu bedeuten, war nichts als eine andere Art von Flucht, Xen. An. 2, 2, 13, womit Krüger Thuc. 1, 141 vergleicht: τὴν αὐτὴν δύναται δούλωσιν ἥτε μεγίστη καὶ ἐλαχίστη δικαίωσις; λόγους ὡς ἔργα δυναμένους, gleich Thaten, 6, 40; u. so noch Sp.; – in der Mathematik, ein Quadrat geben von Linien u. Zahlen, z. B. τριγώνου ὀρϑογωνίου ἡ τὴν ὀρϑὴν γωνίαν ὑποτείνουσα ἴσον δύναται ταῖς περιεχούσαις, die Hypot. giebt ein gleiches Quadrat, d. i. das Quadrat der Hypotenuse ist gleich den Quadraten der Katheten zusammengenommen, Ath. X, 418 f; vgl. Plat. Theaet. 147 e ff. – 4) imperf., δύναται, = δυνατόν ἐστι, es ist möglich, δύναται ἀρετὴν γενέσϑαι καὶ μένειν ἄϋλον Plut. de virt. mor. 1, wo man ἀρετή geändert hat; τοῖς Σπαρτιήτῃσι καλλιερῆσαι οὐκ ἐδύνατο, es sollten die Opfer für die Sp. nicht glücklich ausfallen, Her. 7, 134; vgl. 9, 45. – In δυναμένοιο braucht Hom. υ lang Od. 1, 276. 11, 414; eben so ἀνδρὸς μέγα δυναμένοιο Eiresion. in Vit. Homeri Pseudoherodot. 33; und Eigenname Δῡναμένη Iliad. 18, 43 Hes. Th. 248.
-
6 επικειμαι
(μέσσῳ μετώπῳ Hes.; τὰ ἐπικείμενα βάρη Arst.; λίθος ἐπέκειτο ἐπὴ τῷ σπηλαίῳ NT.)
αἱ νῆσοι αἱ ἐπικείμεναι Thuc. — острова, находящиеся близ побережья;πάσῃ ἐ. τῇ θαλάττῃ Arst. — отовсюду быть близким к морю2) быть покрытым, иметь на себе, носитьἐπικείμενον κάρα κυνέας Eur. — голова, покрытая шлемом;
κόμην πρόσθετον ἐπικείμενος Luc. — с надетым (на голову) париком;μυρρίνης στέφανον ἐπικείμενος Plut. — увенчанный миртовым венком;πρόσωπόν τινος ἐπικεῖσθαι Plut. — носить чью-л. личину3) быть прилагаемым, прилагаться, даваться(ὄνομά τι ἐπίκειταί τινι Plat.)
4) быть (плотно) придвигаемым или приставляемым5) налегать, напирать, теснить(τινι Her., Thuc., Xen.)
πάγχυ ἐπικείμενος ἐνῆγε Her. — он все сильнее настаивал;χειμῶνος ἐπικειμένου NT. — так как буря продолжала бушевать;μ΄ ὑπετάραττεν ἐπικείμενος Arph. — он жестоко притеснял меня;ἐπικείσεται ἀνάγκη Hom. — необходимость заставит;ἐ. τινι NT. — плотно обступить кого-л6) (неминуемо) предстоять, ожидать, угрожать(ζημία ἐπέκειτο στατήρ Thuc.; ἐπικείμενα τῷ μοιχεύοντι κακά τε καὴ αἰσχρά Xen.; μεγάλαι τιμωρίαι ἐπίκεινται τοῖς παραβαίνουσι ταῦτα Arst.)
-
7 ζημια
ион. ζημίη, дор. ζᾱμία ἥ1) ущерб, урон, вред, убыток(ζημίαν τινὴ φέρειν Plat. или ποιεῖν Arph.)
ἐπὴ ζημίᾳ τινός Xen. — в ущерб кому-л.;ζημίαν ἡγεῖσθαι или νομίζειν Isocr. — считать убытком;ζημίαν λαβεῖν Dem. — терпеть ущерб2) денежное взыскание, пеня, штраф(ζημίαν ὀφείλειν Her.)
ζημίαν ὀφείλειν τάλαντον Plut. — быть присужденным к пене в один талант;ζ. καθ΄ ἑκάστην χάρακα ἐπέκειτο στατήρ Thuc. — за каждый (вырванный) кол был назначен штраф в один статер;3) кара, наказаниеχρημάτων ζ. Plat. — денежный штраф;
ζ. ἀδικίας Plat. — кара за несправедливость;θάνατον ζημίαν ἐπιτίθεσθαι или προθεῖναι Thuc., ποιεῖν Xen. или τάττειν Arst., Dem. — устанавливать смертную казнь;θάνατός τινι ἥ ζ. ἐπικέεται Her. кто-л. — подлежит смертной казни
См. также в других словарях:
ίστημι — ἵστημι (ΑΜ) 1. τοποθετώ όρθιο κάτι, στήνω («ἔγχος μέν ῥ ἔστησε φέρων πρὸς κίονα» Ομ. Ιλ.) 2. (για ανδριάντες, οικοδομές, τρόπαια) ιδρύω, εγείρω («ἔστησε τρόπαια») μσν. (το μέσ.) ἵσταμαι 1. είμαι όρθιος, στέκομαι 2. (για οικοδομήματα) υψώνομαι,… … Dictionary of Greek
stā- : stǝ- — stā : stǝ English meaning: to stand Deutsche Übersetzung: ‘stehen, stellen” Note: reduplicated si stü , extended stüi : stī̆ , stüu : stū̆ and st eu Material: A. O.Ind. tiṣṭhati, Av. hištaiti, ap. 3. sg. Impf. a ištata… … Proto-Indo-European etymological dictionary
Κύζικος — I Μυθολογικό πρόσωπο. Ήταν βασιλιάς των Δολιόνων, γιος του Αινεία και της Αινήτης. Η μυθολογική παράδοση αναφέρει ότι υποδέχθηκε τους Αργοναύτες, όταν το πλοίο τους έφτασε στη χώρα του, παρασυρμένο από την τρικυμία, τους φιλοξένησε εγκάρδια και… … Dictionary of Greek