-
1 εμνήσθην
μιμνήσκωremind: aor ind pass 3rd pl (epic doric aeolic)μιμνήσκωremind: aor ind pass 1st sgμνάομαιto be mindful of: imperf ind mp 3rd dual (doric) -
2 ἐμνήσθην
μιμνήσκωremind: aor ind pass 3rd pl (epic doric aeolic)μιμνήσκωremind: aor ind pass 1st sgμνάομαιto be mindful of: imperf ind mp 3rd dual (doric) -
3 ἐμνήσθην
ἐμνήσθην s. μιμνῄσκομαι. -
4 εμνήσθην
παθ. αόρ. от μιμνήσκω -
5 'μνήσθην
ἐμνήσθην, μιμνήσκωremind: aor ind pass 3rd pl (epic doric aeolic)ἐμνήσθην, μιμνήσκωremind: aor ind pass 1st sgἐμνήσθην, μνάομαιto be mindful of: imperf ind mp 3rd dual (doric) -
6 μιμνήσκω
μιμνήσκω (not [suff] μιμν-ήσκω, v. infr.), [tense] fut. μνήσω: [tense] aor. ἔμνησα: causal Verb, formed in [tense] pres. and [tense] impf. from μέμνημαι as πιπράσκω from πέπραμαι:—A remind, put in mind,μνήσει δέ σε καὶ θεὸς αὐτός Od.12.38
; τινος of a thing,ἐπεί μ' ἔμνησας ὀϊζύος 3.103
;τῶν σ' αὖτις μνήσω Il.15.31
, cf. 1.407;μηδέ με τούτων μίμνησκ' Od.14.169
, cf. Thgn.1123, Theoc.15.36.II ἔμνασεν ἑστίαν πατρῴαν.. νικῶν recalled it to memory, made it famous, Pi.P.11.13.—[voice] Act. is mostly [dialect] Ep., used once in Trag. (lyr.), E.Alc. 878: compds. with ἀνα- or ὑπο- were preferred in Prose.B [voice] Med. and [voice] Pass. [full] μιμνήσκομαι, imper. - ήσκεο Il.22.268: [dialect] Ep. [tense] impf.μιμνήσκοντο 13.722
(the [tense] pres. only in later Prose, Pl.Ax. 368a, D.H.1.13, Plu.2.653b; μέμνημαι serving as [tense] pres. in early writers): other tenses are formed from the stem μνη- (v. μνάομαι): [tense] fut.μνήσομαι Od.7.192
, Sapph.32;μνησθήσομαι Hdt.6.19
, E.Med. 933, etc.; alsoμεμνήσομαι Il.22.390
, Od.19.581, Hdt.8.62, E.Hipp. 1461, Pl.Phlb. 31b, etc.: [tense] aor. ἐμνησάμην, inf.μνήσασθαι Od.4.331
, Tyrt.12.1, Hdt. 7.39; rare in Trag., as S.OT 564; [dialect] Ep.μνησάσκετο Il.11.566
; Trag. also ἐμνήσθην (used by Hom. only in Od.4.118), S.El. 373, etc.; [dialect] Aeol.ἐμνάσθην Sapph.Supp.4.11
: [tense] pf. μέμνημαι, [dialect] Aeol.μέμναιμαι Alc. Supp.28.6
, in [dialect] Att. always in [tense] pres. sense, as also freq. in Hom.; [ per.] 2sg.μέμνηαι Il.21.442
,μέμνῃ 15.18
; imper. μέμνησο, [dialect] Dor.μέμνᾱσο Epich. 250
, etc., [dialect] Ion.μέμνεο Hdt.5.105
; subj.μέμνωμαι -ώμεθα Od.14.168
, S.OT49; [dialect] Ion. - εώμεθα Archil.(?) in PLit.Lond.54.4; opt.μεμνῄμην Il.24.745
, - (μεμνῇο, -ῇτο shd. prob. be read for -ῷο or - οῖο, -ῷτο in X.An.1.7.5, Cyr.1.6.3, and μεμνοῖτο is dub. in Crates Com.50); [dialect] Ep. [ per.] 3sg.μεμνέῳτο Il.23.361
; [dialect] Dor. [ per.] 3pl.μεμναίατο Pi. Fr.94
; inf. μεμνῆσθαι; [dialect] Aeol. imper.μέμναισο Sapph.Supp.23.8
; part. μεμνημένος: [tense] plpf.ἐμεμνήμην Isoc. 12.35
; [dialect] Ion. [ per.] 3pl.ἐμεμνέατο Hdt.2.104
:— remind oneself of a thing, call to mind:—Constr.: sts. c. acc., remember,Τυδέα δ' οὐ μέμνημαι Il.6.222
, cf. 9.527, Od.14.168, S.OT 1057, Pl.Lg. 633d, D.44.7; esp. with relat. clause following,μ. τὸν στόλον ὡς ἔπρηξε Hdt.7.18
; ;μ. τὸν Εὐφραῖον, οἷ' ἔπαθεν D.9.61
; also μέμνησο ἐκεῖνο, ὅτι .. X.Cyr.2.4.25; μεμνώμεθα ταῦτα περὶ ἀμφοῖν, ὅτι .. Pl. Phlb. 31a: more freq. c. gen.,φίλου μεμνήσομ' ἑταίρου Il.22.390
;τοῦ ποτε μεμνήσεσθαι ὀΐομαι Od.19.581
;οὐδὲ παῖδος οὐδὲ φίλων τοκήων οὐδὲν ἐμνάσθη Sapph.Supp.
l. c., cf. Hdt.8.62, E.Hipp. 1461, etc.; alsoμεμνημένος ἀμφ' Ὀδυσῆϊ Od.4.151
;ἀμφὶ Διώνυσον.. μνήσομαι h.Hom. 7.2
;περὶ πομπῆς μνησόμεθα Od.7.192
:—[voice] Pass., to be remembered (not in early Prose),τὰ παραπτώματα οὐ μνησθήσεται LXX Ez.18.22
;αἱ ἐλεημοσύναι σου ἐμνήσθησαν Act.Ap.10.31
, cf. Apoc.16.19.2 c. inf.,μέμνηντο γὰρ αἰεὶ ἀλλήλοις.. ἀλεξέμεναι Il.17.364
;μέμνησο δ' εἴκειν A.Supp. 202
;μέμνησο δάκνειν, διαβάλλειν Ar.Eq. 495
;μεμνήσθω ἀγαθὸς ἀνὴρ εἶναι X.An.3.2.39
;μέμνησθέ μοι μὴ θορυβεῖν Pl.Ap. 27b
.3 after Hom., c. part., θνατὰ μεμνάσθω περιστέλλων μέλη let him remember that he clothes, Pi.N.11.15; μέμνημαι κλύων I remember hearing, A.Ag. 830;μεμνήμεθα ἐλθόντες E.Hec. 244
;μ. ἀκούσας X.Cyr.1.6.3
, etc.: folld. by a relat.,μέμνησ', ὅπως εὖ μοι στομώσεις αὐτόν Ar.Nu. 1107
.4 abs.,ἀφ' οὗ Ἕλληνες μέμνηνται Th.2.8
, cf. 5.66: [tense] pf. part. μεμνημένος in commands, ὧδέ τις.. μεμνημένος ἀνδρὶ μαχέσθω let him fight with good heed, let him remember to fight, Il.19.153, cf. 5.263, Hes.Op. 422, etc.II make mention of, c. gen.,τῶν νῦν μοι μνῆσαι Od.4.331
; Μοῦσαι, μνησαίαθ' ὅσοι ὑπὸ Ἴλιον ἦλθον (i. e. τῶν, ὅσοι) Il.2.492; alsoμνήσασθαι περί τινος Hdt.7.39
: freq. in [tense] aor. [voice] Pass. μνησθῆναι, Od.4.118, S.Ph. 310;μνησθῆναι περί τινος Hdt. 1.36
, cf. 9.45;περί τινος ἔς τινα Th.8.47
, cf. 1.10, 37, etc.;μνησθεὶς ὑπὲρ τῆς εἰρήνης D.18.21
;μ. τινὸς πρός τινα Lys.1.19
: later c. dat. pers., recall to one's memory, remind, ἐμνήσθην σοι καὶ παρόντι περί .. PLille12.1 (iii B. C.), cf. PCair.Zen.122.7, al. (iii B. C.): rarely c. acc.,ταῦτα καὶ μακάρων ἐμέμναντ' ἀγοραί Pi.I.8(7).29
: abs., μευ μεμναμένω εἰ φιλέεις με mentioning your name to see if.., Theoc.3.28.III give heed to,πατρὸς καὶ μητέρος Od.18.267
; μ. βρώμης give heed to food, 10.177; ὡς μεμνέῳτο δρόμου (v.l. δρόμους ) that he might give heed to the running, Il.23.361; μ. χάρμης, δαιτός, σίτου, 4.222, Od.20.246, Il.24.129;μεμνᾶσθαι πολέμου τε καὶ μάχας B.17.58
;ἀοιδᾶς Pi.Fr.94
. ([dialect] Aeol. [full] μιμναίσκω (not μιμνᾴσκω) Hdn.Gr.2.79, 178; but [dialect] Ep., [dialect] Ion., [dialect] Att. [full] μιμνήσκω without ι, PCair.Zen. 15v.35 (iii B. C., ὑπο-), Inscr.Magn.16.27 (early ii B. C., [ ἀνα-]), SIG 704E18 (Delph., late ii B. C., ὑπο-), Did.in An.Ox.1.196; cogn. with Lat. memini, etc.)Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > μιμνήσκω
-
7 ΚΑΛός
ΚΑΛός, ή, όν, schön; zunächst – a) von dem in die Augen Fallenden, von der äußeren Gestalt, von Hom. an, sowohl von Menschen u. Thieren, als von Sachen; oft verbunden καλός τε μέγας τε, bes. von Männern; Hom. καλός δέμας, schön an Gestalt, Od. 17, 307; öfter von einzelnen Theilen des Körpers, πρόςωπα, ὄμματα, παρήϊα, σφυρά, χρόα καλόν, von Kleidern, φάρεα, ῥήγεα, κρήδεμνον, ζώνη, εἵματα, πέδιλα, von Waffen, σάκος, φάσγανον, τεύχεα, von anderen Geräthen, δέπας, ἄλενσον, von Gebäuden, Geschenken, Gegenden, wo es oft durch angenehm, reizend, lieblich wiedergegeben werden kann; ἐςορᾶν καλός, schön anzusehen, Pind. Ol. 8, 19; ἰδέᾳ καλός, schön von Ansehen, Ol. 1, 103, καλὸς τὴν ὄψιν Ath. XII, 517 e; καλοὶ τὰ σώματα Xen. Mem. 2, 6, 30; εἶδος κάλλιστος Cyr. 1, 2, 1; μορφὴ καλή Soph. O. C. 584; κόσμος Eur. Hipp. 632; εἴϑ' αἴσχιον εἶδος ἀντὶ τοῠ καλοῠ λάβω Hel. 270; γυνὴ καλὴ καὶ εὐειδής Plat. Crit. 44 a; von Metallen, echt, im Ggstz v. κίβδηλος, Xen. Mem. 3, 1, 9; – τὸ καλόν, Schönheit, Zier, Schmuck; τὸ καλὸν βίου Eur. I. A. 20; Xen. Cyr. 7, 3, 16; τὰ τοῦ βίου, die Genüsse, Reize, Annehmlichkeiten des Lebens, Her. 1, 207; Xen. Cyr. 7, 2, 13, καλὰ πάσχειν, sich wohl befinden. – Die Liebhaber schnitten den Namen der Geliebten mit dem Zusatz ὁ καλός, ἡ καλή in die Bäume ein od. schrieben ihn auf die Thüren u. Fenster, vgl. die Ausleger tu Ar. Ach. 194 Vesp. 98. – b) schön für einen besondern Zweck, tauglich, brauchbar, wie man etwa λιμήν Od. 6. 263 u. einzelne andere Verbindungen bei Hom. fassen kann; öfter bei den Att., σῶμα καλὸν πρὸς δρόμον, πρὸς πάλην, Plat. Hipp. mai. 295 c; dem χρήσιμος entsprechend, Dem. 61, 32; ἀεὶ καλὸς πλοῠς ἔσϑ' ὅταν φεύγῃς κακά Soph. Phil. 637; οἰωνοί, Glück bedeutende, Eur. Ion 1333; beim Opfer der gew. Ausdruck τὰ ἱερά έστι καλά, Xen. An. 1, 8, 15, vgl. Krüger zu 6, 2, 9, die Opfer sind gut, fallen glücklich aus; οὐ γὰρ σφάγια γίνεται καλά Aesch. Spt. 361; ähnl. τὸ δὲ τέλος καλὸν τῆς ἐξόδου, das Ende werde glücklich sein, Xen. An. 5, 2, 9; so ἡμέραι Soph. El. 607; ἐν καλῷ, sc. τόπῳ, am rechten, gelegenen, bequemen Orte, κεῖσϑαι τὴν Κέρκυραν ἐν καλῷ τοῦ Κορινϑιακοῦ κόλπου Xen. Hell. 6, 2, 9, ποῦ καϑίζωμ' ἐν καλῷ τῶν ῥητόρων ἵν' ἐξακούω Ar. Th. 292, Luc. Navig. 15; häufiger sc. χρόνῳ, zur rechten, gelegenen Zeit, νῦν γὰρ ἐν καλῷ φρονεῖν Soph. El. 376, ἐν καλῷ σ' ἔξω δόμων ηὕρηκα Eur. I. A. 1106, ἐν οὐ καλῷ μὲν ἐμνήσϑην ϑεῶν Or. 578; in Prosa, Plat. Rep. IX, 571 b; Xen. Hell. 4, 3, 5 u. sonst; ἐν καλῷ ἐδόκει ἡ μάχη ἔσεσϑαι Thuc. 5, 59, wo der Schol. ἐπὶ συμφέροντι erkl. So auch ἐς καλὸν σὺ εἶπας Soph. O. R. 78; εἰς καλὸν ἥκεις ὅπως συνδειπνήσῃς Plat. Conv. 174 e; im superl., ἥκετον εἰς κάλλιστον, zu sehr gelegener Zeit, Euthyd. 275 b; εἰς καλόν γε ὑμῖν συντετύχηκα Xen. Conv. 1, 4; ἥκεις An. 4, 7, 3; νῦν καλὸν κορέσαι στόμα, jetzt ists Zeit, Soph. Phil. 1140; νῠν ἐστιν εὔξασϑαι καλόν Ar. Par 278. – c) von innerer Beschaffenheit, sittlich schön, gut, trefflich; Hom. nur im neutr., οὐ καλὸν ὑπέρβιον εὐχετάασϑαι, es ist nicht schön, ziemt sich nicht, Il. 17, 19; καλόν τοι, es steht dir wohl an, 9, 615; οὐ γὰρ ἔμοιγε καλόν 21, 440; im plur., οὐ μὴν καλὰ χόλον τόνδ' ἔνϑεο ϑυμῷ, es ist nicht schön, daß du solchen Zorn hegst, 6, 326, s. nachher; ἐργμάτων ἀκτὶς καλῶν ἄσβεστος, schöner Thaten, Pind. I. 3, 60; τέϑνηκεν, οὗπερ τοῖς νέοις καλόν, wo es schön, ehrenvoll ist, Aesch. Spt. 1002; Ag. 1592; καλὸς γὰρ οὑμὸς βίοτος ὥςτε ϑαυμάσαι Soph. El. 385; οὔτ' ἐμοὶ τοῠτ' ἔστιν, οὔτε σοὶ καλόν, es ziemt nicht mir, Phil. 1288; καλόν μοι τοῠτο ποιούσῃ ϑανεῖν Ant. 72; κλέος Eur. Alc. 1225; ὄνειδος Med. 514; καλὸν αὐτῷ, es ist ehrenvoll für ihn, Thuc. 3, 94, u. A., bes. als neutr. – Von Plat. an von Menschen, bes. καλὸς κἀγαϑός, der wackere, ehrenwerthe Mann, durch Sokrates üblich gewordener Ausdruck, Ggstz ἄδικος καὶ πονηρός, Gorg. 470 e; ἅμα μὲν καλός, ἅμα δὲ ἀγαϑός Tim. 88 c; καλὸς τἄνδοϑεν Phaedr. 279 b; auch neutr., οὐδὲν καλὸν κἀγαϑὸν εἰδέναι Apol. 21 d; ἀγαϑὸν ἄνδρα καὶ καλὰ πράττοντα Xen. Cyr. 3, 1, 10; ἀσκηταὶ τῶν καλῶν κἀγαϑῶν ἔργων 1, 5, 9; Mem. 2, 1, 20. – Τὸ καλόν, das sittlich Gute, die Tugend, τὰ καλά, edle, gute, rühmliche Handlungen, Ggstz αἰσχρός. – Τὰ καλά von den Staatseinrichtungen der Lacedämonier, Xen. Lac. 3, 3 Hell. 5, 5, 9; so sagt ein Laced. ἔῤῥει τὰ καλά 1, 1, 23. – Adv. καλῶς, schön, in den verschiedenen Vdtgn; Hom. nur einmal, οὐδ' ἔτι καλῶς οἶκος ἐμὸς διόλωλε Od. 2, 63; gewöhnlich καλόν od. καλά, ὑμεῖς οὐκέτι καλὰ μεϑίετε ϑούριδος ἀλκῆς, auf unschöne, ungeziemende Weise, Il. 13, 116, vgl. Od. 15, 10. 17, 397; καλὰ μελπόμενος Pind. N. 1, 20, φρονεῖν καλῶς Aesch. Pers. 711, ϑανεῖν Ch. 350. καλῶς ἔχει τὰ πλεῖστα Spt. 781; καλῶς εὶδώς Soph. O. R. 317; καλῶς πράττειν, sich wohl befinden, Glück haben, Ant. 271 Tr. 57. 229 u. A.; καλῶς ζῆν ἢ καλῶς τεϑνηκέναι Ai. 474; καλῶς καὶ εὖ ἐπαίδευσεν Plat. Prot. 319 e; καλῶς καὶ εὖ πράττειν Charm. 172 a; vgl. über diese Vrbdg Lob. Paralip. p. 65; τί δήποτε ἅπαντ' εἶχε καλῶς τότε, καὶ νῦν οὐκ ὀρϑῶς; Dem. 3, 30, warum stand damals Alles gut? εἰ καλῶς σφισιν ἔχοι, wenn es ihnen gut, zuträglich sei, Thuc. 4, 117; καλῶς παράπλου κεῖται, günstig für die Fahrt, 1, 36, ἐν παράπλῳ 1, 44. – Allein: καλῶς, billigend, recht so, gut, Eur. Or. 1216 Ar. Ran. 888 Dem. 39, 14; πάνυ καλῶς, ganz wohl, schon gut, womit man höflich die Fortsetzung des Gesprächs ablehnt, Ar. Ran. 512; vgl. κάλλιστ' ἐπαινῶ 508. – Comparat. u. superl. καλλίων, κάλλιστος, in allen den Vrbdgn des Positivs; Hom. πολὺ καλλίονες καὶ μείζονες εἰςοράασϑαι Od. 10, 396; οὐ μήν οἱ τόγε κάλλιον οὐδέ τ' ἄμεινον Il. 24, 52; ὃς δὴ κάλλιστος γένετο ϑνητῶν ἀνϑρώπων 24, 233; κάλλιστον ἦμαρ εἰςιδεῖν ἐκ χείματος Aesch. Ag. 874; ἄνδρα δ' ὠφελεῖν κάλλιστος πόνων Soph. O. C. 315; κάλλιστον ϑέαμα Plat. Rep. III, 402 d; καλλίοσιν ὀνόμασι χρῆσϑαι Phil. 43 d; πάντων κάλλιστα, ganz vortrefflich, Soph. 227 c u. sonst; auch καλλιόνως, Legg. II, 660 d Theaet. 169 e; καλλιώτερον stand früher Thuc. 4, 118, findet sich sicher eest bei Sp., vgl. Lob. zu Phryn. p. 136; bei Psell. καλλιστότατος. – [Α ist bei Hom. u. den Epikern, wie den alten jambischen Dichtern lang, nur Hes. O. 63 Th. 585 kurz; bei Pind. u. den attischen Dichtern kurz; bei den epigrammatischen u. bukolischen Dichtern nach Versbedürfniß lang u. kurz, in der Thesis gew. kurz, vgl. Jacobs Anth. Pal. p. 761.] – In den Zusammensetzungen ist καλλι-die gewöhnliche Form, erst sehr Späte u. die Grammatiker haben καλο-, worin α immer kurz ist.
-
8 μιμνήσκω
μιμνήσκω (ΜΝΑ), fut. μνήσω, aor. ἔμνησα, erinnern, mahnen; μνήσει δέ σε καὶ ϑεὸς αὐτός, Od. 12, 38; τινά τινος, Einen woran, μηδέ με τούτων μίμνησκε, 14, 169, ἐπεί μ' ἔμνησας ὀϊζύος, 3, 103, wie τῶν νῦν μιν μνήσασα Il. 1, 407; Theogn. 1119; ἔμνασε, Pind. P. 11, 13; ἔμνησας ὅ μου φρένας ἥλκωσεν, Eur. Alc. 889. – Häufig im med. u. pass. (vgl. auch μνάομαι), sich erinnern, gedenken, τινός, τοῦ γὰρ μιμνήσκεται ἤματα πάντα, Od. 15, 54, οὐδέ τι Τρῶες χάρμης μιμνήσκοντο, sie dachten nicht an den Kampf, kämpften nicht, Il. 13, 722; so κοίτοιο καὶ ὕπνου, Ruhe und Schlaf genießen, Od. 20, 138, νόστου, 3, 142, öfter; in Prosa, καὶ ἑτέρων μιμνησκόμενος, Plat. Ax. 368 a; dazu gehört der aor. ἐμνησάμην u. fut. μνήσομαι, ὁππότ' ἐκείνων μνήσομαι, Il. 9, 647, βρώμης, Od. 10, 277, χάρμης, Il. 4, 222 u. ä.; Αἴας μνησάσκετο ϑούριδος ἀλκῆς, 11, 566, der Stärke gedenken, sich ihrer bedienen, sich wehren; ὅτε μνησαίατο κοίτου, Od. 7, 138; auch μνήσατο γὰρ κατὰ ϑυμὸν ἀμύμονος Αἰγίσϑοιο, 1, 29. Hom. vrbdt auch περὶ πομπῆς μνησόμεϑα, Od. 7, 191. – Perf. μέμνημαι, ich habe mich erinnert, ich bin eingedenk, als praes. gebraucht, mit dem opt. μεμνῄμην, Il. 24, 745, u. μεμνῴμεϑα, Soph. O. R. 49, μεμνῷο, Xen. An. 1, 7, 5; bei Ar. Plut. 991 schwankt die Lesart zwischen μεμνῇτο u. μεμνῷτο; auch μεμνέῳτο, Il. 23, 361; μεμνώμεϑα, conj., Od. 14, 168, wie Plat. Phil. 31 a u. A.; μεμνεώμεϑα, Her. 7, 47 (μέμνῃ, = μέμνησαι, Il. 15, 18. 20, 188 Od. 24, 115; auch μέμνηαι, Il. 21, 442; μέμνεο, = μέμνησο, imper., Her. 5, 105; ἐμεμνέατο, = ἐμέμνηντο, plusqpf., Her. 2, 104); dazu gehört als eigenes fut. μεμνήσομαι, ich werde eingedenk sein, Il. 22, 390 Od. 21, 79; Xen. Cyn. 8, 6, 6 u. sonst; von Hom. an überall, gew. c. gen., ἀλλ' ἔτι σῶν μέμνημαι ἐφετμέων, Il. 5, 818, öfter; Διρκαίων ὑδάτων ἀὲ μέμναται, Pind. P. 9, 88; Διὸς μεμναμένος, N. 7, 80; μέμνησϑ' Ἀϑηνῶν, Aesch. Ag. 804; a. Tragg.; Ar. u. in Prosa, μέμνεο τῶν Ἀϑηναίων, Her. 5, 105; σὺ οὖν τῶν εἰρημένων μέμνησο, Plat. Phaedr. 234 b; Folgde. – Auch c. accus., Τυδέα οὐ μέμνημαι, ἐπεί μ' ἔτι τυτϑὸν ἐόντα κάλλιπε, Il. 6, 222; μέμνημαι τόδε ἔργον, 9, 527, vgl. Od. 24, 122; μέμνησϑ' ἃ ἐγὼ προλέγω, Aesch. Prom. 1073, vgl. Ch. 485 Suppl. 202; Soph. O. R. 1057; in Prosa häufig; Her. 7, 18; εἴπερ μεμνήμεϑα τὰ κατ' ἀρχὰς λεχϑέντα, Plat. Soph. 265 b; τοὺς λόγους, Legg. I, 633 d, öfter, wie Folgde; absolut, ἀφ' οὗ Ἕλληνες μέμνηνται, seit Menschengedenken, Thuc. 2, 8. – Andere Verbindungen sind ἀμφί τινι, Od. 4, 151, H. h. 6, 1, περί τινος, Od. 7, 192, s. unten; – c. inf., Il. 17, 364; μέμνησο δ' εἴκειν, Aesch. Suppl. 199; μέμνησϑέ μοι μὴ ϑορυβεῖν, Plat. Apol. 27 b; μεμνήσϑω ἀνὴρ ἀγαϑὸς εἶναι, er denke daran, sich als braven Mann zu zeigen, Xen. An. 3, 2, 39; – auch mit ὅτι, Plat. Prot. 323 e u. sonst; – häufig c. partic.; Eur. Hec. 244; μέμνημαι δ' ἔγωγε καὶ παῖς ὢν Κριτίᾳ τῷδε ξυνόντα σε, Plat. Charmid. 156 a; μέμνημαι ἀκούσας σου, ich erinnere mich gehört zu haben, Xen. Cyr. 1, 6, 3; ἐμέμνητο εἰπών, 3, 1, 31; Folgde; ἄνϑρωπος ὢν μέμνησ' ἀεί, Men., denke immer daran, daß du ein Mensch bist. – Wörtlich gedenken, erwähnen, Erwähnung thun; im aor. med., τῶν νῦν μοι μνῆσαι καί μοι νημερτὲς ἐνίσπες, Od. 4, 331. 765 Il. 2, 492, wie Soph. O. R. 564; häufiger im aor. pass., ἠέ μιν αὐτὸν πατρὸς ἐάσειε μνησϑῆναι, Od. 4, 118; οὐδ' ἂν ἐμνήσϑην ποτέ, Soph. El. 365; Phil. 310; Eur. El. 745; auch μνησϑήσομαι, Med. 933; τούτου μηκέτι μνησϑῇς, Her. 7, 159; Phot. oft u. Folgde; auch c. accus., Her. 2, 20; ἐὰν μνησϑῶ τὰ ἔπη, Plat. Ion 537 a; häufig περί τινος μνησϑῆναι, Her. 2, 36, ἐπειδὰν δέ τις περὶ Ὁμήρου μνησϑῇ, Plat. Ion 532 c, οἴομαί σέ που μνησϑήσεσϑαι παιδοποιΐας πέρι, Rep. V, 449 d; vgl. Lys. 3, 45; Dem. 33, 6; μεμνῆσϑαι περί τινος ὀνομαστί, 24, 132. – Vgl. übrigens μνάομαι.
-
9 μιμνησκω
(fut. μνήσω, aor. ἔμνησα; med.-pass.: fut. μνήσομαι или μνησθήσομαι, aor. 1 ἐμνησάμην и ἐμνήσθην, pf. μέμνημαι - дор. μέμνᾱμαι, ppf. ἐμεμνήμην, fut. 3 μεμνήσομαι)1) тж. med. напоминать, упоминать(τινά τινος Hom. и τι Eur.; med. τινος Hom. etc., τι Pind., περί τινος Her., Thuc. etc., τινί τι περί τινος Plat. и τι περί τινος πρός τινα Xen.)
τῶν σ΄ αὖτις μνήσω Hom. — я опять напомню тебе об этих обстоятельствах;ἔμνησας ὅ μου φρένας ἡλκωσεν Eur. — ты упомянул о том, что терзало мои мысли;τούτου μηκέτι μνησθῇς Her. — не упоминай больше об этом2) med.-pass. вспоминать, тж. помышлять, думать (преимущ. τινος Hom. etc., реже τι Hom. etc., περί и ἀμφί τινος Hom. и ποιεῖν τι Hom. etc.)τὰ ῥηθέντα βούλου μηδὲ μεμνῆσθαι μάτην Soph. — не вспоминай этих вздорных речей;
νόστου μ. Hom. — собираться в обратный путь;μεμνήσθω ἀνέρ ἀγαθὸς εἶναι Xen. — (каждый) пусть помнит, что он (должен быть) храбр;μέ κακῶν μεμνεώμεθα (v. l. μεμνώμεθα) Her. — не будем вспоминать о несчастьях;ἀφ΄ οὗ Ἕλληνες μέμνηνται Thuc. — насколько (за)помнят греки;μέμνημαι ἀκούσας σου Xen. — я помню, что слышал от тебя;ἐμέμνητο εἰπών Xen. — он вспомнил, что сказал3) med. помнить, заботиться(πατρὸς καὴ μητέρος, βρώμης Hom.)
-
10 ἀναμιμνήσκω
μιμνήσκω / ἀνα|μιμνήσκω напоминать кому что (ср. мед. Анамнез - припоминание больным истории его болезни) aor. ἀν|έμνησα aor. ἐμνήσθην -
11 μιμνῄσκω
μιμνήσκω / ἀνα|μιμνήσκω напоминать кому что (ср. мед. Анамнез - припоминание больным истории его болезни) aor. ἀν|έμνησα aor. ἐμνήσθην -
12 ἐπιμιμνήσκομαι
A- μνήσομαι Hdt.1.5
, etc., rarely - μνησθήσομαι (Hdt.2.3, D.19.276): [tense] aor.- εμνήσθην Od.1.31
, Hdt.1.85, etc.,- εμνησάμην Il.17.103
, A.Ch. 623 (lyr.), etc.: [tense] pf. ἐπιμέμνημαι, late (i A.D.):—bethink oneself of, remember, think of, c. gen.,ἐπὶ δὲ μνήσασθε ἕκαστος παίδων Il.15.662
; κ'.. ἐπιμνησαίμεθα χάρμης we would think of battle, 17.103;τοῦ ὅ γ' ἐπιμνησθείς Od.1.31
,4.189 (the only parts of the Verb used by Hom.).2. make mention of, ἐπιμνησαίμεθα σεῖο ib. 191, cf. Hdt.1.5,85, A.Ch.l.c., S.Ph. 1400, etc.; οὗ δ' ἐπεμνήσθην `but, by the way', Herod.5.53, cf. 6.42; alsoἐ. περί τινος Hdt.2.101
, X.Cyr.1.6.12, Pl.Mx. 239c, etc.: with neut. pron. in acc.,τοσαῦτα ἐπιμνησθέντες Hdt.1.14
, cf. 2.3; with gen. and acc.,τῆς μάχης τε πολλὰ ἐπιμεμνημένοι καὶ τὴν Λήμνου αἵρεσιν Id.6.136
; alsoἐ. ὅτι.. X.HG3.2.8
;ἐ. περὶ γυναικῶν, ὡς.. Pl.Ti. 18c
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἐπιμιμνήσκομαι
-
13 μιμνῄσκομαι
μιμνῄσκομαι most mss. lack iota subscr., which is secondary; on the spelling s. B-D-F §26; pres. by-form μνῄσκομαι (1 Macc 6:12 v.l.; TestJob 35, 4; ParJer 7:31); 1 fut. μνησθήσομαι; 1 aor. ἐμνήσθην; pf. μέμνημαι (used as a pres. [EpArist 168]; cp. B-D-F §341; Rob. 894 f) (reflexive ‘remind oneself, recall to mind, remember’ Hom.+).① to recall information from memory, remember, recollect, remind oneselfⓐ w. gen. of thing (1 Macc 6:12; TestJob 18:5; ApcMos 23; Just., D. 55, 1) Mt 26:75; Lk 24:8; 2 Ti 1:4; 2 Pt 3:2; Jd 17; 1 Cl 13:1; 46:7; 50:4; Hv 3, 1, 5.ⓑ w. gen. of pers. (PBad 48, 17 [126 B.C.] μνήσθητι ἡμῶν; ParJer 5:18 μνησθεὶς τοῦ Ἰερεμίου; Just., D. 142, 1 ὡς φιλῶν ἡμῶν μεμνῆσθαι) πάντα μου μέμνησθε you think of me in every way 1 Cor 11:2 (prob. in ref. to various instructions). On GJs s. under c.ⓒ w. ὅτι foll. (X., Cyr. 3, 1, 27; Is 12:4; Dt 5:15; Job 7:7; Jos., Vi. 209) Mt 5:23; 27:63; Lk 16:25; J 2:17, 22; 12:16; GJs 1:3; 10:1, 2 (each w. gen. of pers.).—W. ὡς foll. (Ps.-Clem., Hom. 2, 47, 1) Lk 24:6. W. gen. and ὡς foll. Ac 11:16.ⓓ w. rel. clause foll. μνησθεὶς ὧς ἐδίδαξέν με μεγαλείων I remembered the great things which he had taught me Hv 4, 1, 8. μνήσθητι, ὅσα ἐποίησεν ὁ Θεός GJs 9:2.② to think of and call attention to someth. or someone, make mention of someone τινός (Pardalas Iamb. in Herodes, Cercidas etc. ed. AKnox 1929 p. 276 μεμνήσομαί σου ἐν ἐμῇσι βύβλοισι=I will mention you in my books) EpilMosq 2. Sim. the pass.: be mentioned εἰ διὰ τοῦ Ἀβραὰμ ἐμνήσθη (sc. ὁ λαὸς οὗτος) 13:7. This may also be the place for μνησθῆναι ἐνώπιον τοῦ θεοῦ be mentioned before God Ac 10:31; Rv 16:19. But these pass. can also be understood w. God as subj., s. 3 c.③ give careful consideration to, remember, think of, care for, be concerned about, keep in mindⓐ w. gen. (Od. 18, 267 al.; Arrian, Ind. 41, 5 δείπνου; Gen 30:22; Jos., Bell. 4, 340; Sib-Or 3, 595) μνήσθητί μου remember me Lk 23:42 (Epict. 3, 24, 100: O God μοῦ μέμνησο; cp. GDalman, Jesus-Jeshua [tr. PLevertoff] 1929, 197–201; μοῦ μέμνησο; TestAbr B 6 p. 110, 11 [Stone p. 68] ἐμνήσθη ὑμῶν ὁ θεός).—Hb 2:6 (Ps 8:5); 13:3; D 4:1. μ. διαθήκης (cp. διαθήκη 2) Lk 1:72 (Lev 26:42, 45). μ. ἐλέους vs. 54 (Ps 97:3).—W. gen. and inf. of the purposeful result (B-D-F §391, 4) μνήσθητι, κύριε, τῆς ἐκκλησίας σου τοῦ ῥύσασθαι αὐτήν remember, O Lord, your congregation to save it D 10:5 (GSchmidt, ΜΝΗΣΘΗΤΙ: Eine liturgiegeschichtliche Skizze, HMeiser Festschr., ’51, 259–64).—μὴ μνησθῆναι τῶν ἁμαρτιῶν τινος not remember someone’s sins, let someone’s sins go unpunished (cp. Ps 24:7; 78:8; Sir 23:18; Is 43:25; ApcEsdr 7:11 p. 32, 24 ἀνομιῶν ἀρχαίων) Hb 8:12; 10:17 (both Jer 38:34).ⓑ w. acc. of thing (Hom.; Hdt. 7, 18; Dt 8:2; Is 63:7.—B-D-F §175; cp. Rob. 482f) μνησθήσῃ ἡμέραν κρίσεως give thought to the day of judgment 19:10.ⓒ pass. αἱ ἐλεημοσύναι σου ἐμνήσθησαν ἐνώπιον τ. θεοῦ your charities have been called to remembrance by God = have God’s attention Ac 10:31; cp. Rv 16:19. ἐνώπιον τ. θ. in these passages can be viewed as equiv. to ὑπὸ τ. θ. (ἐνώπιον 2b; but s. 2 above).—CKessler, The Memory Motif in the God-man Relationship of the OT, diss. Northwestern Univ. ’56; B. 1228f. RAC VI 43–54.—LfgrE III 214. Schmidt, Syn. I 310–20. DELG s.v. μιμνήσκω. M-M. EDNT. TW. Spicq.
См. также в других словарях:
ἐμνήσθην — μιμνήσκω remind aor ind pass 3rd pl (epic doric aeolic) μιμνήσκω remind aor ind pass 1st sg μνάομαι to be mindful of imperf ind mp 3rd dual (doric) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
'μνήσθην — ἐμνήσθην , μιμνήσκω remind aor ind pass 3rd pl (epic doric aeolic) ἐμνήσθην , μιμνήσκω remind aor ind pass 1st sg ἐμνήσθην , μνάομαι to be mindful of imperf ind mp 3rd dual (doric) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
Heraklit von Halikarnassos — (altgriechisch Ἡράκλειτος ὁ Ἁλικαρνασσεύς, latinisiert Heraclitus Halicarnassensis, * um 320 v. Chr. in Halikarnassos; † um 260 v. Chr.) war ein hellenistischer Dichter und Verfasser von Elegien aus Karien in der heutigen Türkei. Über sein Leben… … Deutsch Wikipedia
πίμπλημι — και πίπλημι και πίπλω και πιμπλάω και πιμπλέω και πιμπλάνομαι, ΜΑ 1. πληρώ, γεμίζω με κάτι (α. «τράπεζαν ἀμβροσίης πλήσασα», Ομ. Οδ. β. «δακρύοισι... Ἑλλάδ ἅπασαν ἔπλησε», Ευρ.) 2. γεμίζω το στόμα μου ή την κοιλιά μου, χορταίνω («οὗτος μὲν οὐδ αν … Dictionary of Greek
τελείωση — η /τελείωσις, ώσεως, ΝΜΑ, και τελέωσις Α [τελειῶ, ώνω] 1. ολοκλήρωση, περάτωση («η τελείωση τού έργου») 2. η επίτευξη τής τελειότητας, το να κάνει τέλειο κάποιος κάτι ή το να γίνει τέλειος ο ίδιος (α. «η τελείωση τού ανθρώπου» β. «αἱ ἀρεταὶ… … Dictionary of Greek