-
1 άηται
-
2 ἄηται
-
3 αήται
ἀάωhurt: pres subj mp 3rd sg (doric)ἀάωhurt: pres ind mp 3rd sg (doric aeolic)ἀάζωbreathe with the mouth wide open: fut ind mid 3rd sg (doric aeolic)ἀήτηfly: fem nom /voc plἀήτηςblast: masc nom /voc pl -
4 ἀῆται
ἀάωhurt: pres subj mp 3rd sg (doric)ἀάωhurt: pres ind mp 3rd sg (doric aeolic)ἀάζωbreathe with the mouth wide open: fut ind mid 3rd sg (doric aeolic)ἀήτηfly: fem nom /voc plἀήτηςblast: masc nom /voc pl -
5 ἄημι
A , A.Fr. 178 A., [ per.] 3 dualἄητον Il.9.5
, [ per.] 3pl. ; imper. [ per.] 3sg.ἀήτω A.R.4.768
; inf.ἀῆναι Od.3.183
, [dialect] Ep. ἀήμεναι ib. 176; part. ἀείς, ἀέντος, etc., Emp.84.4, Il.5.526, al.: [tense] impf. [ per.] 3sg.ἄη Od.12.325
, 14.458:—[voice] Pass., [ per.] 3sg. ἄηται, [tense] impf. ἄητο, part. ἀήμενος, v. infr. ( ἄϜημι, cf. Skt. vā´ti 'blows', Lith. vējas 'wind'):—[dialect] Ep. Verb, prop. breathe hard; hence, blow, of winds,τώ τε Θρῄκηθεν ἄητον Il.9.5
, cf. Od.3.176, 183, etc.;οἵ τε νέφεα.. διασκιδνᾶσιν ἀέντες Il.5.526
;ἀνέμων.. μένος ὑγρὸν ἀέντων Od.19.440
, cf. Hes.Th. 869, 875:—[voice] Pass., to be beaten by the wind,ὑόμενος καὶ ἀήμενος Od.6.131
; of sound, of be carried by the wind, A.R.2.81: more freq. metaph., toss, wave to and fro, of the mind in doubt or fear,δίχα θυμὸς ἄητο Il.21.386
;περὶ παίδων θυμὸς ἄηται A.R.3.688
:— also μαρτύρια ἄηται ἐπ' ἀνθρώπους are wafted to and fro, Pi.I.4(3).9; περί τ' ἀμφί τε κάλλος ἄητο beauty breathed all about her, h.Cer. 276;ἀπὸ κρῆθεν τοῖον ἄητο Hes.Sc.8
, cf. Fr. 245.II [voice] Act., breathe,διὰ πνευμόνων ὕπνον A.Fr.178A.
-
6 ἀήτη
ἀήτη, ἡ, u. ἀήτης, ὁ (ἄημι) das Wehen, Iliad. 15, 626 ἀνέμοιο δεινὸς ἀήτη, 14, 254 ἀργαλέων ἀνέμων ἀήτας, Od. 4, 567 Ζεφύροιο λιγὺ πνείοντας ἀήτας, 9, 139 ἐπιπνεύσωσιν ἀῆται; Hes. O. 621 παντοίων ἀνέμων ϑὐουσιν ἀῆται, 645 ἄνεμοί γε κακὰς ἀπέχωσιν ἀήτας, 675 Νότοιό τε δεινὰς ἀήτας; als v. l. erscheint in den Scholl. Od. 4, 567 πνείοντος, Iliad. 15, 626 ἀήτης; Aristarch las ἀήτη, Schol. Aristonic. 15, 626 ὅτι ἀρσενικῶς δειν ὸς ἀ ήτ η, ἀλλ' οὐ δεινή, ὡς »κλυτὸς'Ιπποδάμεια (2, 742)«. ἔνιοι δὲ ἀγνοοῦντες'ποιοῦσι δει νὸς ἀήτης· ἀλλ' οὐ δεῖγράφειν οὕτως. Vgl. Apoll. Lex. H. 12, 3; Friedlaend. Ariston. 31; – allein für Wind Theocr. 2, 38. 22, 8 u. sp. D. Plat. Crat. 4105 bemerkt οἱ ποιηταὶ τὰ πνεύματα ἀήτας καλοῦσι.
-
7 ἄημι
ἄημι FΑ), wehen, vom Winde, praes. ἄησι Hes. O. 514, ἄητον Il. 9, 5; ἀεῖσι (auch ἄεισι geschr,), sie wehen, Hes. Th. 875; infinit. ἀῆναι Od. 3, 183. 10, 25, ἀήμεναι 3, 176 Il. 23, 214, part. ἀέντες Il. 5, 526, gen. ἀέντων Od. 5, 478. 19, 440, impf. ἄη Od. 12, 325. 14, 458, ἄε Ap. Rh. 1, 603. – Med. in gleicher Bdtg mit act., praes. ἄηται Ap. Rh. 2, 81 Arat. 313 u. sp. D.; impf. ἄητο Ap. Rh. 2, 900; übrtr. ϑυμὸς ἄητο, das Gemüth stürmte, war aufgeregt, Il. 21, 386 (od. vielleicht pass., wurde angefacht); τῆς ἀπὸ κρῆϑεν τοῖον ἄηϑ' οἷονἈφροδίτης Hes. Sc. 8, solche Schönheit wehte von ihrem Kopfe; H. h. Cer. 276 ἀμφί τε κάλλος ἄητο, es umwehte sie Schönheit – Pass. Od. 6, 131 ὑόμενος καἰ ἀήμενος, durchweht, Pind. I. 3, 27 ὅσσα ἐπ' ἀνϑρώπους ἄηται μαρτύρια φώτων, werden unter die Menschen geweht.
-
8 αητης
- ου ὅ и ἀήτη ἥ1) веяние, дуновение(ἀνέμοιο Hom.; Νότοιο ἀῆται Hes.)
2) ветерσιγῶντι ἀῆται Theocr. — ветры утихли, ни ветерка
-
9 ΘΎω
ΘΎω, vgl. ϑύνω u. ϑυνέω; ϑῦε, Od. 15, 222; ϑῡετε, Eur. I. A. 1348; aber ϑύοντα mit kurzem υ Od. 15, 260, vgl. Hippon. Ath. IX, 370 c, s. zu Ende; ϑύσω, dor. ϑῡσῶ, Theocr. 2, 33; perf. τέϑυκα, mit kurzem υ, Ar. Lys. 1062; aor. pass. ἐτύϑην, mit kurzem υ, Aesch. Ch. 240; sync. aor. med. ϑύμενος Pratin. bei Ath. XIV, 617 d; – 1) opfern; bei Hom. nur vom Verbrennen der ἀπαρχαί, bei den Att. auch vom Schlachten der Opferthiere, s. Lehrs Aristarch. ed. 2 p. 82; ἄργματα ϑῦσε ϑεοῖς Od. 14, 446; ϑεοῖσι δὲ ϑῠσαι ἀνώγει Il. 9, 219, wo darauf folgt ὁ δ' ἐν πυρὶ βάλλε ϑυηλάς, Od. 9, 231 πῦρ κείαντες ἐϑύσαμεν, wo sie nur von dem Käse, den sie essen, den Göttern Etwas darbringen können, was Ath. V, 179 c ἀπαρχὰς τῶν βρωμάτων νέμειν τοῖς ϑεοῖς erkl.; Od. 15, 222 u. 260 ist von einer Libation auf dem Schiffe die Rede; – übh. opfern Pind. Ol. 11, 59. 13, 66; ἀποτρόποισι δαίμοσι ϑῦσαι πέλανον Aesch. Pers. 200; νυκτίσεμνα δεῖπν' ἐπ' ἐσχάρᾳ πυρὸς ἔϑυον Eum. 109; Ἀργείοισιν εὔχεσϑαι χρεών, ϑύειν τε λεί. βειν τε Suppl. 459; ἔϑυσεν αὑτοῦ παῖδα Ag. 1391; καὶ τῆς τυϑείσης νηλεῶς ὁμοσπόρου Ch. 240, wie τὴν σὴν ὅμαιμον ϑῦσαι ϑεοῖσιν Soph. El. 522; ξένους Eur. I. T. 278; übertr., schlachten, morden, ξίφει ϑύουσα ϑῆλυς ἄρσενας ib. 1332; ἀπαρχάς Ar. Ran. 1239; κριϑάς, πυρούς, μελιττούτας Av. 565 ff.; δεκάτην 922; χοῖρον Ach. 758; übh. schlachten, δελφάκιον Lys. 1062; τῷ ἡλίῳ ϑύουσι ἵππους Her. 1, 216; ἱερεῖα Thuc. 1, 126 u. Folgde oft; τὰ μέγιστα ϑύματα Plat. Polit. 290 e; ϑυσίας Rep. IV, 419 u. öfter; Euthyph. 14 c οὐκοῦν τὸ ϑύειν δωρεῖσϑαί ἐστι τοῖς ϑεοῖς. – Auch pass.; τεϑυμένα ἱερά Xen. Hell. 3, 4, 4 u. sonst. – Selten c. gen., λιβανωτοῦ D. C. 56, 31. – Man bemerke noch εὐαγγέλια ϑύειν ἑκατὸν βοῦς Ar. Equ. 654, hundert Stiere für die glückliche Nachricht opfern; βασιλέως γενέϑλια ἅπασα ϑύει καὶ ἑορτάζει ἡ Ἀσία, Asien feiert mit Opfern den Geburtstag des Königs, Plat. Alc. I, 121 c; γάμους ϑύειν Plut. Pomp. 55, διαβατήρια Lucull. 24, διαβατήρια ϑύεσϑαι Thuc. 5, 54, σωτήρια, Opfer für die Rettung, Xen. An. 3, 2, 9, εὐχαριστήρια, Dankopfer, Pol. 5, 14, 8. – Med. opfern lassen, ein Opfer veranstalten; Ἀϑηναίοις ϑυσαμένοις πρὸ τοῦ λοιμοῦ Plat. Conv. 201 d Rep. II, 378 a; bes. ein Opferthier schlachten lassen, um aus den Eingeweiden Kunde über den Ausgang einer Sache zu erhalten, ἐγένετο ϑυομένοισι τὰ σφάγια χρηστά Her. 9, 62, ἐϑύετο καὶ καλλιερέετο 7, 167; ϑυομένῳ ἐπὶ Κρότωνα, in Beziehung auf den Marsch gegen Kroton, 5, 44 (vgl. Xen. An. 7, 8, 21); ἐπὶ τῷ Πέρσῃ 9, 10; ἐπ' ἐξόδῳ ἐϑύετο Εενοφῶν, er opferte, um über den Ausfall eines Streifzuges Etwas zu erfahren, Xen. An. 6, 2, 9; ἐπὶ τούτοις ἐϑύσαντο 3, 5, 18, wo Krüger viele Beispiele der Art, auch von περί τινος, beibringt; ὑπὲρ τῆς μονῆς 5, 6, 27; c. inf., ἐμοὶ ϑυομένῳ ἰέναι ἐπὶ βασιλέα οὐκ ἐγίγνετο τὰ ἱερά 2, 2, 3, wenn man nicht besser den inf. zu ἐγίγνετο τὰ ἱερά bezieht; mit indirekter Frage, ἐϑυόμην, εἰ βέλτιον εἴη 5, 9, 31, vgl. 7, 2, 15, ich opferte, um zu erfahren, ob es besser sei. – 2) im praes. u. impf. von jeder heftigen, ungestümen Bewegung, daherstürmen, daherbrausen (vgl. ϑέω u. σεύω); vom brausenden Sturme, ἄνεμος λαίλαπι od. σὺν λαίλαπι ϑύων, Od. 12, 400. 408; ἀνέμων ϑύουσιν ἀῆται Hes. O. 619; Th. 875; von daherwogenden Fluthen u. Flüssen, ὁ δ' ἐπέσσυτο οἴδματι ϑύων Il. 21, 234; 23, 230; κῦμα δ' ὄπισϑεν μέγα ϑῦε ϑαλάσσης Od. 13, 84; πόντος ἀπείριτος οἴδματι ϑύων Hes. Th. 109; δάπεδον αἵματι ϑῦεν, der Boden wogte, schäumte od. dampfte von Blut, Od. 11, 420. 22, 309. 24, 184. Auch von Menschen, in leidenschaftlicher Bewegung sein, rasen, toben; ἔγχεϊ ϑῦεν, er wüthete mit dem Speer in der Schlacht, Il. 11, 180. 16, 699; ἦ γὰρ ὅ γ' ὀλοῇσι φρεσὶ ϑύει, οὐδέ τι οἶδε νοῆσαι 1, 342; vom Zorn, κασιγνήταν μένει ϑύοισαν Pind. P. 3, 33. Von der Schlange, Nic. Th. 128; im sync. aor., ϑύμενος ἀν' ὄρεα Pratin. Ath. XIV, 617 d. Nach Hesych. auch = ἐνϑουσιᾷν. – Der gemeinschaftliche Begriff beider Bdign scheint der des Auffahrens, Aufloderns zu sein. [In ϑύειν brauchen Eur. El. 1136 Cycl. 334 u. Ar. Ach. 758 das υ kurz, wie einige andere Komiker, Mein. Men. p. 254; Pind. scheint es in der ersten Bedeutung kurz, in der zweiten lang gebraucht zu haben; so ist auch in den abgeleiteten Wörtern, die den Begriff des Opferns ausdrücken, wie ϑυσία, ϑυηλή, das υ kurz; wo der Begriff der Bewegung vorherrscht, ϑυμός, ϑύνω ist es lang; in anderen schwankt die Quantität wie die Bdtg.]
-
10 βαρυ-πνείοντες
βαρυ-πνείοντες, ἀῆται Mus. 216. 309, schwer, heftig stürmend; richtiger in zwei Wörtern geschrieben.
-
11 βαρύ-γδουπος
βαρύ-γδουπος, für βαρύδουπος, stark tosend, Ζεύς Pind. Ol. 6, 81; ἄνεμος P. 4, 210; ἀῆται Ep. ad. 373 (IX, 674); sp. D., Mus. 270 ϑάλασσα.
-
12 λιγυ-πνείων
λιγυ-πνείων, οντος, laut wehend, sausend, ἀῆται, Od. 4, 567.
-
13 ἐπι-πνέω
ἐπι-πνέω (πνέω), ep. auch ἐπιπνείω, anhauchen, anwehen, Il. 5, 698; bes. von günstigem Winde, νηῦς ᾗ λιγὺς οὖρος ἐπιπνείῃσιν ὄπισϑεν Od. 4, 357; εἰςόκε ἐπιπνεύσωσιν ἀῆται 9, 139; αὖραι ἐπιπνείουσι ϑάλασσαν, wehen über das Meer hin, Hes. Th. 872; κἀπιπνεῦσαι βόρειον αὐτοῖς Ar. Vesp. 265; μαινόμενος δ' ἐπιπνεῖ λαοδάμας Ἄρης Aesch. Spt. 325; das Feindliche auch bei Soph. Ant. 136, ἐπέπνει ῥιπαῖς ἐχϑίστων ἀνέμων, darin-, anschnauben; στρατὸν Ἀργείων ἐπιπνεύσας αἵματι, zum Blutbade, Eur. Phoen. 796, wie 801 Σπαρτῶν γέννᾳ, gegen das Geschlecht aufregen; – übertr. anhauchen, begeistern, ὅσοις δαίμων ἀγαϑὸς ἐπέπνευσεν Plat. Ax. 371 c; begünstigen, hold sein, οὐδέ σε Κύπρις οὐδ' ἀγανοὶ φιλέοντες ἐπιπνείουσιν Ἔρωτες Ap. Rh. 3, 937, vgl. τύχης ἐπιπνεούσης Pol. 11, 19, 5; – heranwehen, zubringen, τῶν Μουσῶν προφῆται ἐπιπεπνευκότες ἡμῖν τὸ γέρας Plat. Phaedr. 262 d; πυρὸς σέλας, anschnauben, Ap. Rh. 3, 1327. – Darauf, hinterher wehen, ὁ βορέας τῷ νότῳ Theophr.
-
14 αημι
веять, дуть: , οἵ τε νέφεα διασκιδνᾶσιν ἀέντες Hom. ветры, дуновением (своим) рассеивающие тучи; ὑόμενος καὴ ἀήμενος Hom. омываемый дождем и обвеваемый ветром; δίχα δέ σφιν θυμὸς ἄητο Hom. они не знают, к какой стороне примкнуть (точнее: их души колеблются то туда, то сюда); κάλλος ἄητο HH. красотой (как бы) повеяло (от богини Деметры); μαρτύρια ἄηται Pind., ходят противоречивые слухи -
15 λιγυπνειων
-
16 μυω
(ῡ и ῠ)1) закрываться, смыкаться(οὐ γάρ πω μύσαν ὄσσε Hom.)
2) закрывать, смежать(μεμυκὼς χείλεα σιγῇ, ὕπνος ἔμυσε κόρας Anth.)
3) закрывать глазаμύσαντες δ΄ εἴχομεν νόσον Soph. — мы, закрыв глаза, перенесли (это) бедствие
4) униматься, утихать, переставатьἀῆται μεμυκότες Anth. — безветрие, штиль
-
17 άηθ'
ἄητι, ἄημιva´ti: pres ind act 3rd sg (epic doric aeolic)ἄ̱ητο, ἄημιva´ti: imperf ind mp 3rd sg (epic doric aeolic)ἄ̱ητε, ἄημιva´ti: imperf ind act 2nd pl (epic doric aeolic)ἄητε, ἄημιva´ti: pres imperat act 2nd pl (epic)ἄητε, ἄημιva´ti: pres ind act 2nd pl (epic doric aeolic)ἄηται, ἄημιva´ti: pres ind mp 3rd sg (epic doric aeolic)ἄηθι, ἄημιva´ti: pres imperat act 2nd sg (epic)ἄητο, ἄημιva´ti: imperf ind mp 3rd sg (epic doric aeolic)ἄητε, ἄημιva´ti: imperf ind act 2nd pl (epic doric aeolic)ἄητα, ἄητοςneut nom /voc /acc plἄητε, ἄητοςmasc /fem voc sg -
18 ἄηθ'
ἄητι, ἄημιva´ti: pres ind act 3rd sg (epic doric aeolic)ἄ̱ητο, ἄημιva´ti: imperf ind mp 3rd sg (epic doric aeolic)ἄ̱ητε, ἄημιva´ti: imperf ind act 2nd pl (epic doric aeolic)ἄητε, ἄημιva´ti: pres imperat act 2nd pl (epic)ἄητε, ἄημιva´ti: pres ind act 2nd pl (epic doric aeolic)ἄηται, ἄημιva´ti: pres ind mp 3rd sg (epic doric aeolic)ἄηθι, ἄημιva´ti: pres imperat act 2nd sg (epic)ἄητο, ἄημιva´ti: imperf ind mp 3rd sg (epic doric aeolic)ἄητε, ἄημιva´ti: imperf ind act 2nd pl (epic doric aeolic)ἄητα, ἄητοςneut nom /voc /acc plἄητε, ἄητοςmasc /fem voc sg -
19 ἄημι
-
20 ἄνθρωπος
aσκιαρόν τε φύτευμα ξυνὸν ἀνθρώποις O. 3.18
ἀμφὶ δ' ἀνθρώπων φρασὶν ἀμπλακίαι ἀναρίθμητοι κρέμανται O. 7.24
ἐν δ' ἀρετὰν ἔβαλεν καὶ χάρματ ἀνθρώποισι προμαθέος αἰδώς O. 7.44
φαντὶ δ' ἀνθρώπων παλαιαὶ ῥήσιες O. 7.54
παραπειρῶνται Διὸς ἀργικεραύνου εἴ τιν' ἔχει λόγον ἀνθρώπων πέρι O. 8.4
Αἴγιναν ἔνθα ἀσκεῖται Θέμις ἔξοχ' ἀνθρώπων O. 8.23
τερπνὸν δ' ἐν ἀνθρώποις ἴσον ἔσσεται οὐδέν O. 8.53
πολλοὶ δὲ διδακταῖς ἀνθρώπων ἀρεταῖς κλέος ὤρουσαν ἀρέσθαι O. 9.101
ἔστιν ἀνθρώποις ἀνέμων ὅτε πλεῖστα χρῆσις O. 11.1
πολλὰ δ' ἀνθρώποις παρὰ γνώμαν ἔπεσεν O. 12.10
ἔτυμον λόγον ἀνθρώπων P. 1.68
μείων ἕπεται μῶμος ἀνθρώπων P. 1.82
ἐν ἀνθρώποισι P. 3.21
πολυπήμονας ἀνθρώποισιν ἰᾶσθαι νόσους P. 3.46
εἴ τιν' ἀνθρώπων P. 3.86
Νέστορα καὶ Λύκιον Σαρπηδόν, ἀνθρώπων φάτις, —γινώσκομεν P. 3.112
ὄρνιν Κυπρογένεια φέρεν πρῶτον ἀνθρώποισι P. 4.217
ὁ γὰρ καιρὸς πρὸς ἀνθρώπων βραχὺ μέτρον ἔχει P. 4.286
σκιᾶς ὄναρ ἄνθρωπος (v. l. ἄνθρωποι) P. 8.96εἰ δέ τις ὄλβος ἐν ἀνθρώποισιν, ἄνευ καμάτου οὐ φαίνεται P. 12.28
ἔστι δέ τις λόγος ἀνθρώπων N. 9.6
ἔνθ' Ἀρείας πόρον ἄνθρωποι καλέοισι N. 9.41
ἔστι δὲ καὶ κόρος ἀνθρώπων βαρὺς ἀντιάσαι N. 10.20
χαλεπὰ δ' ἔρις ἀνθρώποις ὁμιλεῖν κρεσσόνων N. 10.72
τὸ δ' ἐκ Διὸς ἀνθρώποις σαφὲς οὐχ ἕπεται τέκμαρ N. 11.43
μισθὸς γὰρ ἄλλοις ἄλλος ἐπ' ἔργμασιν ἀνθρώποις γλυκύς I. 1.47
ὅσον ὀργὰν λτ;γτ;εινοκράτης ὑπὲρ ἀνθρώπων γλυκεῖαν ἔσχεν I. 2.36
ἄλλοτε δ' ἀλλοῖος οὖρος πάντας ἀνθρώπους ἐπαίσσων ἐλαύνει I. 4.6
ὅσσα δ' ἐπ ἀνθρώπους ἄηται μαρτύρια φθιμένων ζωῶν τε φωτῶν ἀπλέτου δόξας I. 4.9
ἀλλ' Ὅμηρός τοι τετίμακεν δἰ ἀνθρώπων I. 4.37
Θεία, σέο ἕκατι καὶ μεγασθενῆ νόμισαν χρυσὸν ἄνθρωποι περιώσιον ἄλλων I. 5.3
φ]έρτατος ἀνθρώπων Πα. 13b. 5. ]ἄνθρωπ[ο Pae. 21.18
πρὶν μὲν ἕρπε τὸ σὰν κίβδηλον ἀνθρώποισιν ἀπὸ στομάτων Δ. 2. 3. ἁνίκ' ἀνθρώπων καματώδεες οἴχονται μέριμναι στηθέων ἔξω fr. 124. 5. ἀν]θρώποις[ Θρ. 4. 9. —I gods. —θεόμοροι νίσοντ' ἐπ ἀνθρώπους ἀοιδαί O. 3.10
“ ἔν τε θεοῖς τοῦτο κἀνθρώποις ὁμῶς αἰδέοντ” P. 9.40Ἄπολλον, γλυκὺ δ' ἀνθρώπων τέλος ἀρχά τε δαίμονος ὀρνύντος αὔξεται P. 10.10
σὺν θεῷ γάρ τοι φυτευθεὶς ὄλβος ἀνθρώποισι παρμονώτερος N. 8.17
εἰ γάρ τις ἀνθρώπων πράσσει θεοδμάτους ἀρετὰς I. 6.10
εἰ δέ τις ἀνθρώποισι θεόσδοτος ἀτληκηκοτας προστύχῃ fr. 42. 5. ]ἀνθρώπο[ις (supp. Bury) Δ. 2. 3. θεῶν καὶ κατ' ἀνθρώπων ἀγυιάς fr. 194. 6.II heroes. ἥροες ἁγνοὶ πρὸς ἀνθρώπων καλέονται fr. 133. 6.III animals.πολύβοσκον γαῖαν ἀνθρώποισι καὶ εὔφρονα μήλοις O. 7.63
c a man, anyone καὶ τὸ σιγᾶν πολλάκις ἐστὶ σοφώτατον ἀνθρώπῳνοῆσαι N. 5.18
d woman “ καὶ τίς ἀνθρώπων σε χαμαιγενέων πολιᾶς ἐξανῆκεν γαστρός;” P. 4.98 “ τίς νιν ἀνθρώπων τέκεν;” P. 9.33
- 1
- 2
См. также в других словарях:
ἀῆται — ἀάω hurt pres subj mp 3rd sg (doric) ἀάω hurt pres ind mp 3rd sg (doric aeolic) ἀάζω breathe with the mouth wide open fut ind mid 3rd sg (doric aeolic) ἀήτη fly fem nom/voc pl ἀήτης blast masc nom/voc pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ἄηται — ἄημι va´ti pres ind mp 3rd sg (epic doric aeolic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
βαρυπνείων — βαρυπνείων, ο (Α) φρ. «βαρυπνείοντες ἀῆται» άνεμοι που φυσούν δυνατά. [ΕΤΥΜΟΛ. < βαρύς + πνείω, ποιητ. τ. του πνέω] … Dictionary of Greek
ἄηθ' — ἄητι , ἄημι va´ti pres ind act 3rd sg (epic doric aeolic) ἄ̱ητο , ἄημι va´ti imperf ind mp 3rd sg (epic doric aeolic) ἄ̱ητε , ἄημι va´ti imperf ind act 2nd pl (epic doric aeolic) ἄητε , ἄημι va´ti pres imperat act 2nd pl (epic) ἄητε , ἄημι va´ti… … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
an(ǝ)-3 (*ḫenaḫ-) — an(ǝ) 3 (*ḫenaḫ ) English meaning: “to breathe” Note: Root an(ǝ) 3 : “to breathe” derived from a reduction of Root anĝhen : ‘smell, odour; person” as in Arm. anjn (for older *anj), gen. anjin “ soul, being, person “: O.N. angi m. “… … Proto-Indo-European etymological dictionary