-
1 αληθείην
-
2 ἀληθείην
-
3 ἀ-λήθεια
ἀ-λήθεια, ἡ, Hom. ἀληϑείη, immer accus.; Her. ἀληϑηίη, die Wahrheit, Hom. ἀληϑείην καταλέγειν z. B. Od. 16, 226, ἀποειπεῖν. 23, 861, Prädicatsnomen ταῦτά τοι, ἀχνύμενός περ, ἀληϑείην κατέλεξα Od. 7, 297; πᾶσαν ἀλ. παιδὸς μυϑεῖσϑαι, über den Sohn die ganze Wahrheit sagen, Od. 11, 507; ähnl. Soph. πᾶσαν πυϑέσϑαι τῶνδ' ἀλήϑειαν πέρι Τr. 91; τὰς ἀληϑείας λέγειν Men. bei B. A. 376; ἀκούσεσϑε πᾶσαν τὴν ἀλήϑειαν Plat. Apol. 17 b, ἐρῶ 33 c; πάσας τὰς ἀληϑείας Dem. 42, 8. 47, 40, die wahren Umstände. – Wahrhaftigkeit, Aufrichtigkeit, im Gegensatz der ψευδολογία Isocr. 12, 78; Plut. Cat. min. 35; vom Richter Din. 1, 87. – Wirklichkeit, bes. τῇ ἀληϑείᾳ, in Wirklichkeit, dem τῷ λόγῳ entgegengesetzt Isocr. 3, 33; sehr oft bei Plat., Prot. 339 d ἄνδρα ἀγαϑὸν γενέσϑαι ἀληϑείᾳ, τὸ τῇ ἀληϑείᾳ ἄνδρα σοφὸν εἶναι Hipp. mai. 281 b; ταἶς ἀληϑείαις Dio Chrys. 2, 39 wie schon Philem. com., vgl. Mein. Menip. 32; – ταῖς ἀληϑείαις ὅμοιον Alcidam. Od. 670, 7 Sophist. 575, 17. Andere advelb. Vrbdgn: σὺν ἀληϑείᾳ Aesch. Ag. 1548; μετ' ἀληϑεἰας u. ἐπ' ἀληϑείας σκοπεῖσϑαι Dem. 2, 4. 18, 294; ἐπ' ἀληϑεἰᾳ Aesch. Suppl. 623 Ar. Plut. 892 πρὸς ἀλήϑειαν häufig bei Pol. u. Sp., z. B. Diod. Sic. – Bei den Aegyptiern ein Schmuck des Oberpriesters als Zeichen der Wahrheit u. Gerechtigkeit, Diod. S. 1, 48; Ael. V. H. 14, 34.
-
4 μῡθέομαι
μῡθέομαι, sprechen, reden; ὧδε δὲ μυϑέομαι, Il. 7, 76 u. öfter, ὡς σύ γε μοϑεῖαι, Od. 8, 180; προτὶ ὃν μυϑήσατο ϑυμόν, Il. 17, 200; mit folgendem acc. c. inf., οὐκ ἄν με σαόφρονα μυϑήσαιο ἔμμεναι, 21, 462; trans. c. acc., aussprechen, erzählen, nennen, πλῆϑυν δ' οὐκ ἂν ἐγὼ μυϑήσομαι οὐδ' ὀνομήνω, 2, 488, öfter; οὔτε ϑεοπροπίης ἐμπαζόμεϑ', ἣν σὺ μυϑέαι (für μυϑέεαι), Od. 2, 202; Σκύλλην δ' οὐκέτ' ἐμυϑεόμην, von der Scylla sprach ich nicht mehr, 12, 223; auch μῦϑον μυϑείσϑην, eine Rede halten, 3, 140; πόλιν μυϑέσκοντο πολύχρυσον, Il. 18, 289; ὄνομα μυϑήσομαι, Od. 9, 16; πᾶσαν ἀληϑείην, 11, 507, wie ἀληϑέα oft, die Wahrheit sagen; auch Hes. Th. 28, ἐτήτυμα, Op. 10; νημερτέα, Il. 6, 376, wie νημερτέως, Od. 19, 269; ὄφρα ἕκαστα μυϑήσαιτο, Od. 13, 191; Pind. μυϑήσαιϑ' ὁποίαν εὗρε παγάν, P. 4, 298; ἄπιστα μυϑεῖσϑε, Aesch. Suppl. 274; neben ἐπισκήπτειν, den Befehl aussprechen, Prom. 667; ἀνδρὸς φλαῦρ' ἔπη μυϑουμένου, Soph. Ai. 1141; μυϑήσομαι, 852; sp. D., ἀμοιβαδὶς ἀλλήλοισι μυϑεῦντο, Ap. Rh. 1, 457; – ἐμυϑήϑη ἐπ' ἐμοί, Luc. Philopatr. 1. – Das act. steht bei Democrit. in Stob. Floril. 98, 61, ψευδέα περὶ τοῦ μετὰ τὴν τελευτὴν μυϑέοντες φόβου, was aber Valck. zu Eur. Hipp. v. 191 anzweifelt.
-
5 ἀπ-εῖπον
ἀπ-εῖπον ( εἶπον), Hom. ἀπέειπε (ν) Iliad. 7, 416. 9, 431. 675 Od. 16, 340, ἀπειπέμεν Od. 1, 91, ἀπειπόντος Iliad. 19, 75, ἀποείπω Od. 1, 373, ἀποείπῃ Iliad. 9, 510, ἀποείποι 23, 361, ἀπόειπε 1, 515 u. v. l. 3, 406, ἀποειπεῖν 9, 309, μῆνιν ἀποειπών 19, 35; dazu fut. ἀπερῶ, perf. ἀπείρηκα, praes. ἀπόφημι u. ἀπαγορεύω, w. m. s., 1) aussprechen, vollständig berichten, ἀγγελίην Il. 7, 416; πᾶσαν ἐφημοσύνην Od. 16, 340; μῠϑον ἀπηλεγέως, gerad' mit der Sprache herausgehen, Il. 9, 309, vgl. Od. 1, 373; Iliad. 9, 431 μάλα γὰρ κρατερῶς ἀπέειπεν; ἀληϑείην 23, 361. – 2) absagen, verweigern, κατάνευσον ἢ ἀπόειπε Il. 1, 515; ἤ ῥ' ἐϑέλει ἦ ἀπέειπε 9, 675; στερεῶς 9, 510; ξύμφαϑι ἢ ἄπειπε Plat. Rep. VII, 523 a; τὴν βοήϑειαν Plut. Timol. 2. – 3) untersagen, verbieten, μνηστήρεσσιν ἀπειπέμεν Od. 1, 91; τί, Plat. Rep. I, 337 c; ἀπείρηται τοῠτο τῷ νόμῳ Xenarch. com. Ath. VI, 225 d; bes. mit μή u. inf., ἀπεῖπον αὐτῷ μὴ ποιεῖν ἔτι Diphil. Ath. VI, 227 (V. 8); ἄπειπε ὅπλα μὴ ἐκτῆσϑαι Her. 1, 155; τοῖς ναυκλήροις ἀπεῖπε μὴ διάγειν Xen. An. 7, 2, 12; μηδενὸς ἅπτεσϑαι Lac. 7, 2; Dem. 23, 183 u. öfter; der bloße inf., Soph. O. C. 1757; Pol. 2, 52. – 4) sich lossagen von etwas, etwas aufgeben, μῆνιν Iliad. 19, 75; μῆνιν Ἀγαμέμνονι 19, 35; 3, 406 V. l. ϑεῶνδ' ἀπόειπε κελεύϑους: Aristarch las nach Scholl. Didym. ἀπόεικε κελεύϑου, weiche vom Pfade zu den Göttern, für ἀπόειπε κελεύϑους kannte Didymus gar keine Auctorität; φίλοις Eur. Med. 456; υἱὸν ὑπὸ κήρυκος, sich von ihm lossagen (ἀποκηρύσσω), Plat. Legg. XI, 928 d; vgl. Eur. Alc. 749; γυναῖκα, sich von der Frau lossagen, Plut. Luc. 38; προξενίαν Thuc. 5, 43. 6, 89; τὴν στρατηγίαν Xen. An. 7, 1, 41; ἀρχήν, niederlegen, Arist.; c. part., ἰόντες Plat. Lys. 219 c. Her. braucht so das med. ἀπείπασϑαι, z. B. υἱόν 1, 59; ὄψιν, durch Opfer den Traum von sich entfernen, 5, 56; ebenso Pol. φιλίαν 33, 10; auch für läugnen, 5, 50, u. verweigern, verschmähen, τὴν δωρεάν 23, 9; τὴν διαλύτρωσιν 6, 58; ἀπείπασϑαι πᾶσαν ἐλπίδα, aufgeben, Plut. Demetr. 45; vgl. Her. 1, 205. 6, 100. – 5) versagen, ermüden, Soph. Tr. 786; σώμασι Isocr. 4, 92; χρήμασιν ἀπειρηκότες Dem. 3, 8; erliegen, ἄλγει Eur. Hec. 942; ὑπὸ πλήϑους κακῶν Xen. Hell. 6, 3. 15; τούτῳ ἀπειπόντες, darüber in Verzweiflung, Plat. Menex. 243 a; absolut, Dem. 54, 25; bes. c. partic., πρὶν ἂν σκοπῶν ἀπείπ ῃ τις Plat. Phaed. 85 c; vgl. Crat. 421 e. So ὅταν ἀπειρήκωσιν ἐν τοῖς δράμασιν Antiphan. Ath. VI, 222 c neben ὅταν μηδἐν δύνωντ' εἰπεῖν ἔτι. Auch ἀπειπεῖν πρὸς τὸν φόνον, des Mordens müde sein, Plut. Conv. 18.
-
6 ἌΓω
ἌΓω, fut. ἄξω, Dor. ἀξῶ, Theocr. 15, 40; – aor. II ἤγαγον, ἀγαγεῖν; aor. I ἦξα Batrach. 115. 168; med. ἠξάμην; Her. u. einzeln bei den Attikern, bes. in den compos., wie ἀπῆξαν. Ar. Ran. 469, προςῆξαν Thuc. 2, 97, προεξάξαντες 8, 25; die Formen ἄξετε Iliad. 3, 105. 24, 778 Odyss. 14, 414 u. ἄξεσϑε Iliad. 8, 505 als imperat. aor., ἀξέμεναι Iliad. 23, 50, ἀξέμεν Iliad. 23, 111. 24, 663 als infin. aor. erklärt, wie βήσετο, δύσετο u. dgl., können auch als Futurformen gelten, für welche in Prosa praes. oder aor. stehn würde, vgl. die Aristarchischen Notizen bei Friedlaender Aristonic. p. 6; Iliad. 8, 545 ἐκ πόλιος δ' ἄξοντο βόας; ἄξαι Antinho 5, 46; vgl. Lob. zu Phryn. p. 287. 735; – perf. ἦχα unatt. nach den Atticisten, ἀγήοχα, wassich uaib Phrynich. bei Lysias fand, Arist. Oec. 1, 7 u. Sp. wie Plut. Phoc. 17; εἰςαγηοχότες steht im Brief des Philipp Dem. 18, 39 u. καταγήοχεν im Dekret ib. 73; – pass. ἦγμαι, – fut. ἀχϑήσομαι Plat. Hipp. mai. 292 a; vgl. προάγω. – Führen, leiten, zunächst 1) belebte Wesen, βεβλημένον, einen Verwundeten führen, Iliad. 11, 650, ἵππον 23, 596, ἀλόχους τε φίλας καὶ νήπια τέκνα ἐν νήεσσιν 4, 239; ὑπὸ ζυγὸν ἤγαγεν ἵππους, führte sie unters Joch, schirrte sie an, 5, 731, βοῠν Od. 3, 383, auch ἵππους ζεύξαϑ' ὑφ' ἅρματ' ἄγοντες 478, wie Aesch. Prom. 463; ϑηρίον ἐπὶ τὸ πιεῖν Plat. Rep. IV, 439 b, ἡκέτην ἄγοντε τὸν Πρόδικον Prot. 317 e, ποῖ καὶ παρὰ τίνας ἄγομεν τοὺς κάμνοντας Gorg. 478 b; so bei Xen. ὑποζύγια, ἵππους, An. 4, 5, 24 Equ. 6, 4; auch τῆς ἡνίας τὸν ἵππον, das Pferd am Zügel führen, 6, 9; mit doppeltem acc. τὰς κύνας τὰ ὄρη, in das Gebirge, Cyneg. 4, 9, wo jetzt εἰς hinzugesetzt ist, vgl. Soph. Ant. 805; anders τὸ στράτευμα ἦγε τὴν ἐπὶ Μέγαρα Hell. 4, 4, 13, vgl. ἐπὶ τὴν ῥᾴστην ὁδὸν ἄξω σε Mem. 2, 1, 23; ἄγομαι τάνδ' ὁδόν Soph. Ant. 869; vom Wegweiser Xen. An. 1, 3, 17 u. sonst. Auch wie im Deutschen vom Wege, ὁδὸς ἡ ἐπὶ τοῠτο ἄγουσα, dahin führend, Plat. Rep. IV, 435 d; ἡ σχιστὴ ὁδὸς εἰς ταὐτὰ ἄγει, der Weg trifft zusammen, Soph. O. R. 734; τὰ ἵχνη ἄξει, die Spuren werden führen, Xen. Cyn. 8, 4. – Bes. 2) anführen, vom Feldherrn, λαόν Il. 10, 79, Λυκίων μέγα ἔϑνος 12, 330; λόχον Aesch. Spt. 56, στρατόν Soph. O. C. 1327; häufig in Prosa, Xen. Cyr. 1, 4, 17, λόχους ὀρϑίους An. 4, 3, 13, u. mit Weglassung von στρατόν absolut ᾑγε ταχέως, crmarschierte schnell, 4, 1, 17 u. öfter; ἄγειν ἐπί τινα, πρὸς τοὺς πολεμίους, auch ἐγγὺς ἄγειν, sich nähern. – Von den Göttern u. dem Schicksal, τὸν δ'ἄγε Μοῖρα κακή, ihn führte, trieb die böse Möre, Il. 13, 602, vgl. 2, 834; ϑεῶν ἀγόντων, unter Leitung der Götter, Soph. O. C. 994, wie εἰ ϑεὸς ἄγει 254; vgl. Her. 7, 8, 1; ἡ πεπρωμένη ἄγει ϑανεῖν ἀδελφὴν ἐμήν, das Geschick hat beschlossen, daß meine Schwester sterben soll. Eur. Hec. 43; ἄγει ὁ ϑεὸς οὕτως, Gott will es so, Xen. An. 6, 1, 18. Ferner, den Staat lenken, regieren, wie Plat. ἄρχειν καὶ ἄγειν Phaedr. 237 d, ἄγειν καὶ δεσπόζειν Phaed. 94 e verbindet; πολιτείαν, den Staat verwalten, Thuc. 1, 127, wie Plut. Cat. min. 1; πόλιν Plat. Legg. VI, 771 b, δήμους III, 681 c; so auch ψυχὴ ἄγει πάντα Legg. X, 896 e. Von Leidenschaften, Furcht u. Hoffnung geleitet werden, ἀγόμενος ὑπὸ τῶν ἡδονῶν Plat. Prot. 355 a, ὑπ. ἐλπίδος Phaed. 68 a; wohin auch gerechnet werden kann Il. 10, 391 πολλῇσίν μ' ἄτῃσι παρὲκ νόον ἤγαγεν Ἕκτωρ, bethörte mich; ποῖ ἡ ἐπιϑυμία αὐτὸν ἄξει Plat. Rep. II, 359 c; τοῖς ἔξωϑεν λόγοις ἠγμένος, durch äußere Gründe veranlaßt, Dem. 18. 9. Und so allgemeiner aufs Geistige übertragen, ἐπὶ τὸ βέλτιστον ἄγειν, zum Besten führen, anleiten, Plat. Tim. 48 a; εἰς πίστιν, zur Ueberzeugung, Legg. XII, 966 d, εἰς κακὰς δόξας Rep. VI, 363 d, τὰ πρὸς τὴν νόησιν ἄγοντα μαϑήματα VII, 522 e, τὰς ψυχὰς εἰς τὴν ἀρετήν VIII, 547 b. Man vgl. hiermit εἰς οἶκτον ἄγειν, zum Mitleid bewegen, Eur. Iph. A. 653, wie εἰς ἔλεον Dem. 25, 76; τὴν πόλιν εἰς ὁμόνοιαν 22, 74; Sp. noch häufiger; εἰς φόβον Pol. 3, 2, 2, εἰς ἐπίστασιν 2, 56, 6, εἰς μνήμην 2, 35, 5. – Geistig anleiten ist erziehen; dah. καλῶς ἀχϑεῖσαι den ἀνάγωγοι, ungebildeten, entgegenstehen, Xen. Mem. 4, 1, 3; κακῶς, φαύλως ἠγμένοι, schlecht Erzogene, Plat. Alc. I, 124 a; Dem. 13, 15; ἄγειν καὶ τρέφειν Luc. Anach. 20, Plut. ed. lib. 4 g. E. ἤγαγεν σκύλακας. – 3) Selten von leblosen Dingen; ὕδωρ, Wasser leiten, Plat. Legg. VIII, 844 b; – τεῖχος, eine Mauer ziehen, Thuc. 6, 99; ὄγμον, eine Furche ziehen, Fhcoer. 10, 2; τάφρον Plut. Ages. 39; – νεφέλας ἐπὶ ναυσίν, Wolken herausführen, Eur. Hel. 1149; – Iliad. 23, 50 ὕλην ἀξέμεναι, 111 οὐρῆάς τ- ὤτρυνε καὶ ἀνέρας ἀξέμεν ὕλην; so bes. von Waaren, ἄγω δ' αἴϑωνα σίδηρον Od. 1, 184. Damit vgl. man einerseits, wo es mehr nach 4) übergeht, ἄποινα, ὀνείατα ἄγειν II. 22, 350. 24, 367; κειμήλια Od. 15, 159; δῶρα, Geschenke bringen, Soph. Trach. 495; Xen. Cyr. 5, 5, 12 u. öfter; ἀπαρχάς, die Erstlinge darbringen, Soph. Trach. 182; ἐσϑῆτας βασιλεῖἄγειν; – andrerseits die Stellen, wo es von Schiffen und Wagen gesagt ist, führen, tragen, Iliad. 5, 839 δεινὴν γὰρ ἄγεν ϑεὸν ἄνδρα τ' ἄριστον ( scil. ὁ ἄξων); ἀπήνη ἄγει Λάϊον Soph. O. R. 753; νῆες πεζοὺς ἤγαγον Aesch. Pers. 553; vgl. Soph. Phil. 523; Xen. An. 5, 1, 4, vom Pferde 1, 9, 27. Dah. pass. ὅπλα ἤγετο ἐπὶ ἁμαξῶν Xen. An. 1, 7, 15, vgl. Hom. ϑῆκ' ἐπὶ νηὸς ἄγεσϑαι Il. 16, 223; vgl. Od. 13, 216; Eur. ἐπὶ νεὼς ἄξεις I. T. 1001. Die oft wiederholte Regel ἄγεται τὰ ἔμψυχα, φέρεται τὰ ἄψυχα ist unrichtig; die Attiker wie Homer unterscheiden beide Berba ebenso, wie man im Deutschen »tragen« und »führen« unterscheidet; dabei giebt es natürlich Fälle, wo man, von verschiedener Vorstellung ausgehend, beide Verba gebrauchen kann. Vgl. Odyss. 21, 196 die Frage ποῖοί κ' εἶτ' Ὀδυσῆι ἀμυνέμεν, εἴ ποϑεν ἔλϑοι ὧδε μάλ' ἐξαπίνης καί τις ϑεὸς αὐτὸν ἐνείκοι; mit der Antwort vs. 201 Ζεῠ πάτερ, αἲ γὰρ τοῠτο τελευτήσειας ἐέλδωρ, ὡς ὲλϑοι μὲν κεῖνος ἀνήρ, ἀγάγοι δέ ἑ δαίμων. Ebenso verhält sich Iliad. 24, 367 τῶν εἴ τίς σε ἴδοιτο ϑοὴν διὰ νύκτα μέλαιναν τοσσάδ' ὀνείατ' ἄγοντα zu 24, 502 τοῠ νῠν εἵνεχ' ἱκάνω νῆας' Αχαιῶν, λυσόμενος παρὰ σεῖο, φέρω δ' ἀπερείσἰἄποινα; u. ineinern. ders. Stelle 24, 139 τῇδ' εἴη· ὃς ἄποινα φέροι, καὶ νεκρὸν ἄγοιτο. Dagegen unmöglich wäre ἄγειν Iliad. 24, 275 ἐκ ϑαλάμου δὲ φέροντες ἐυξέστης ἐπ' ἀπήνης νήεον Ἑκτορέης κεφαλῆς ἀπερείσἰ ἄποινα, und es ist vollkommen richtig, was Aristonic. Schell. Iliad. 23, 263 sagt ἀκριβὴς γὰρ ὁ ποιητὴς περὶ τὰ ἀκτὰ καὶ φορητά. Lehrreich ist z. B. Iliad. 23, 512 δῶκε δ' ἄγειν έτάροισιν ὑπερϑύμοισι γυναῖκα καὶ τρίποδ' ὠτώεντα φέρειν u. Odyss. 4, 622 οἱ δ' ᾑγον μὲν μῆλα, φέρον δ' εὐήνορα οἶνον. Wie Aristarch die Regel ausdrückte, ist nicht mehr deutlich; man sehe die schwachen Spuren der Ueberlieferung bei Lehrs Aristarch. p. 142. – 4) mitbringen, mitnehmen, mit sich führen, mit sich bringen: έταίρους τρεῖς ἄγον, ich nahm drei Gefährten mit, Od. 4, 434, κῆρυξ ἦλϑεν ἄγων ἀοιδόν 8, 62; καὶ αὐτὸς παρέσει καὶ ἄλλους ἄξεις Plat. Hipp. mai. 286 c, ἐξ έκάστων τῶν πόλεων Prot. 315 a; Xen. τὴν μητέρα μεϑ' έαυτοῦ Cyr. 5, 4, 38. Dah. ist τοὺς ϑεράποντας ἄγων geradezu: mit den Dienern, Mem. 3, 3, 2, vgl. Hell. 3, 4, 10; περσικὸν στόλον ἄγων, mit einer persischen Flotte, Plat. Legg. III, 698. S. med. Auch von leblosen Dingen: νέφος λαίλαπα ἄγει, bringt den Sturm mit, Il. 4, 278, πέπλους Σιδονίηϑεν 6, 291; κειμήλια, χρήματα, Od. 14, 385 Il. 11, 632. Hieran schließt sich ἄγειν ἀγώγιμα, Waaren führen, ungefähr wie bei uns die Kaufleute sagen, Plat. Prot. 313 d; ἀγοράν Xen. An. 5, 7, 18; mit πωλεῖν verbdn Plat. Soph. 224 a. wie Xen. An. 1, 5, 5, im Ggstz von ἄγεσϑαι u. πιπράσκεσϑαι. – 5) Gewaltsam mit sich nehmen u. forttreiben, bes. ἄγειν καὶ φέρειν, Menschen u. Vieh wegtreiben und alles bewegliche Eigenthum fortschleppen, rauben und plündern, von Her. an bes. bei Geschichtschreibern häufig, sowohl mit dem acc. der Sache, τὰ σά Her. 1, 88, τὰ τῶν Ἀρμενίων Xen. Cvr. 3, 2, 12, und pass. ἡ χώρα ἐφέρετο καὶ ἤγετο, als mit dem acc. der Person, τοὺς περιοίκους Her. 1, 166, ἀλλήλους 6, 42, τοὺς πολεμίους Isocr. 6, 74, τοὺς Θρᾷκας Xen. An. 2, 6, 5, in der Umstellung ἔφερε καὶ ἦγε, welche in dieser Vrbdg selten, auch Hell. 5, 4, 42; pass. ἀγόμεϑα καὶ φερόμεϑα Eur. Tread. 1310, ἄγομαι, φέρομαι ὑπὸ χρήστων Ar. Nub. 241. Dagegen in der Bdtg: herbeiführen und tragen, ohne feindliche Beziehung, steht φέρειν καὶ ἄγειν, z. B. χρυσοῦ πλῆϑος Plat. Phaedr. 279 c, u. übertr. ποίησιν Legg. VII, 817 a; vgl. Xen. Cvr. 3, 3, 2. 5, 4, 29; ἄγειν καὶ καίειν τὴν Βιϑυνίδα Hell. 3, 2, 4; – Eur. verstärkt ἄγετε, φέρετε, ῥίπτετέ νιν Trcad. 769. Auch allein: mit Gewalt fortschleppen, ἀπὸ βρετέων Aesch. Suppl. 425, ἁρπάσας ἄξει Eur. I. A. 1365, δήσας ἄξει Heraclid. 861, wie Mel. 57 (VII, 119) u. Mesch. 1, 24; ἵππους αἰχμαλώτους καὶ ἄνδρας Xen. Cyr. 4, 3, 1, λείαν 5, 3, 1, χρήματα 1, 4, 19, u. pass. τῶν ἡμετέρων ἀγομένων 6, 1, 7; ἐξανδ' ραποδισάμενος ἦγε Plat. Legg. III, 698 c, δοῠλον XI, 914 e; δούλα ἄγομαι, als Sclavin werde ich fortgeschleppt, Eur. Troad. 140, vgl. 610; ebenso εἰς δουλείαν Aesch. 1, 62. 3, 157 (Ggstz: εἰς ἐλευϑερίαν ἐξαιρεῖσϑαι, Meier und Schöm. Att. Proc. p. 395); ἐξόρους ἄγειν, verbannen, Eur. Bacch. 51; ἄχϑη ἀγόμενος Her. 6, 30, er wurde gefangen fortgeführt. Hieran reiht sich – 6) ἄγειν εἰς δικαστήριον, vor Gericht führen, schleppen, anklagen, Plat. Legg. XI, 928 b; εἰς την δίκην, sehr oft, εἰς δίκας Xen. Mem. 2, 9, 1, εἰς κρίσιν Plat. Legg. IX, 856 c, εἰς ἀγῶνα Eur. Bacch. 972, ἐπὶ τοὺς δικαστάς Plat. Legg. XII, 856 c, ἐπὶ τοὺς ἐφόρους Xen. Lac. 4, 6, παρὰ πολέμαρχον Hell. 5, 4, 8; ὑπὸ τὴν ψῆφον, dem Urtheil unterwerfen, Dem. 59, 126; Aesch. 3, 20; ähnlich ἐπὶ τὸ βῆμα ἄξειν καὶ ἀναγκάσ ειν ἀποκρίνασϑαι 3, 55; ὑπὸ τοὺς νόμους Dem. 24, 131. Allgemeiner ἀμφισβήτημα ἄγειν πρὸς δικαστάς Plut. Sol. 18; pass. οὐκ ἀχϑήσεται καὶ δίκας ὀφλήσει; Plat. Hipp. mai. 292 a, wird er nicht vor Gericht geführt werden? εἰς δεσμοὺς ἄγειν, ins Gefängniß, Eur. Bacch. 518; ἐπὶ ϑανάτῳ, zum Tode abführen, Xen. An. 1, 6, 10 Mem. 4, 4, 3. – 7) herbeiholen, ἄξει ἀμύντορας Od. 2, 326, ἄξεϑ' ὑῶν τὸν ἄριστον 14, 414, πάντας ἰὼν έτάρους ἀγέτω 3, 424; ἐκ Σαλαμῖνος Λέοντα Plat. Apol-32 d; πλοῖα Xen. An. 5, 1, 6, συμμάχους Cyr. 4, 5, 12. Aehnlich τὸ ἀνακρυπτόμενον εἰς φῶς ἄγειν Plat. Phaedr. 261 e u. öfter, ans Licht bringen, vgl. Pind. Ol. 5, 14 δᾶμον εἰς φάος; – λίϑος δακτυλίους σιδ ηροῦς ἄγει, zieht das Eisen an, Plat. Ion. 533 d. – 8) ach ten, schätzen, wie ducere, anknüpfend an καίμευ κλέος ἦγον Ἀχαιοί, meinen Ruhm hätten (mit sich geführt u.) verbreitet, Od. 5, 311; περὶ πλείστου ἦγον τὰ τοῠ ϑεοῠ πορσύνειν Her. 9, 7, ἐν οὐδεμιῇ μοίρῃ μεγάλῃ αὐτὸν ἦγον 2, 172, οὐδαμοὺς μέζονας ὑμέων ἄγω 7, 150, 3, u. med. ἐν τιμῇ ἄγεσϑαι 1, 134. 2, 83; ἐν τιμῇ ἄγειν u. ἐντίμως ἄγειν τι, Plat. Rep. VII, 538 e 528 c; Plut. Mar. 40; Luc. Necyom. 13; ἐν ἴσῃ τιμῇ ἄγω Gall. 5; τίμιον ἄγειν. 8, 81, διὰτιμῆς ἄγειν. Prom. 4 App. B. C. II, 20, alles: Jemanden ehren, in Ehren halten; ὧδέ πως τὴν σοφίαν ἄγουσι, sie urtheilen so von der Weisheit, Plat. Theaet. 172 b; ὧδ' ἀνάνδρους ἄγεις Θήβας Eur. Bacch. 1035; ἄγοιμι ἂν ϑεούς Aesch. Suppl. 902; wie sonst νομίζω; ϑεὸν ἄγειν τινά Luc. Gall. 18; ὡς παρ' οὐδὲν ἄγ., für nichts achten, Soph. Ant. 34; ähnlich δυςφόρως τοὔνειδος ἦγον, wie mo-leste ferre, O. R. 784; pass. ἠγόμην μέγιστος, ich wurde geachtet, 774; πρόσϑεν ἄγειν τί τινος Eur. Bacch. 225; vorziehen, Antiph. bei Harpocr. τοὺς νόμους μεγάλους ἄγοι, durch ἡγοῖτο erkl. Hierher gehört auch εἰς ἐϑελοκάκησιν ἄγειν τι, es für absichtliche Beleidigung halten, Pol. 27, 13, 13; ταπεινῶς ἄγειν Athen. X, 393 f. vgl. IV, 153 a; ϑαυμαστὸν ἄγειν Ael. H. A. 10, 21. – 9) Dem Sinne nach schließt sich hieran, doch eigtl. von der Wagschaale entlehnt, die Schaale ziehen, d. i. wiegen, schwer sein (VLL. ἐπὶ τοῠ σταϑμοῠ), τἀκπώματα ἦγε δύο δραχμάς Alexis Ath. XI, 503 a u. öfter; χρυσὶς ἑκάστη ἄγουσα μνᾶν, jede eine Mine schwer, Dem. 22, 26, ὅσον ἦγον αἱ φιάλαι 49, 32; auch werth sein: ὁ ἀκινάκης ἦγε τριακοσίους δαρεικούς 24, 129. Man vgl. Soph. El. 118 μούνη γὰρ ἄγειν οὐκέτι σωκῶ λύπης ἀντίῤῥοπον ἄχϑος, ich kann nicht mehr dem Schmerz das Gleichgewicht halten (eigentl. die gleichwiegende Last ziehen). – 10) Von den vielfachen übrigen Verbindungen, in denen es meist einen dauernden Zustand (woran man irgend wie thätigen Antheil nimmt) hinbringen, durchführen, bedeutet, merke man noch: ἑορτὴν ἄγει ν, ein Fest feiern, Her. 1, 138 u. oft, Plat. Rep. I, 327 a, Xen. Cyr. 6, 2, 3; μυστήρια Hell. 1, 4, 8, Ἑρμαῖα Plat. Lys. 206 d, ϑιάσους Eur. Bacch. 115, ἀχϑῆναι Διονὐσια Luc. Tim. 51, ϑυσίας Plat. Alc. II, 148 e, βουϑυσίαν Ep. ad. 513 (VII, 119); wohin auch Hes. O. 768 zu ziehen, εὖτ' ἂν ἀληϑείην λαοὶ κρίνοντες ἄγωσι, wo die Völker in Rechtsentscheidungen feiern; εἴσεται κατὰ σελήνην ὡς ἄγειν χρὴ τοῦ βίου τὰς ἡμέρας Ar. Nub. 616, wie man die Tage hinbringen, auf die Geschäfte vertheilen muß; οἵαν ἡμέραν ἄγουσι Xen. Cyr. 7, 1, 7; den Tag zubringen, wie ποίας ἡμέρας με δοκεῖς ἄγειν Soph. El. 258; vgl. λυπηρὰν ἡμέραν ἄγ. Eur. Hec. 364 mit βίοτον ἡδέως ἄγ, Cycl. 452, αἰῶνα Ion. 638, μακάρεσσιν ἴσαν ἄγω ἁμέραν Theocr. 29, 7; ἄγει ἡ σελήνη νουμηνίαν Plut. Dio. 23; τὰς ϑέας ἄγειν, von Spielen, Brut. 21; οὕτω γὰρ ᾑγε τοὺς χρόνους τὸ Ἀχαιῶν ἔϑνος, so rechnete die Zeit, Pol. 5, 1. Dah. zur Bestimmung des Lebensalters, τὸ δέκατον ἔτος ἄγειν, im zehnten Jahre stehen. Bestimmter σχολὴν ἄγειν, Ruhe halten, sich ruhig verhalten, Plat. Theaet. 172 b, Eur. Med. 1238 u. sonst; ebenso oft ἡσυχίαν, εἰρήνην, Friede halten, z. B. Xen. Cyr. 1, 4, 18 An. 2, 6, 4; πόλεμον, Krieg führen, Dem. 5, 19; νεῖκος ἄγει Pind. P. 9, 31, σπονδάς Thuc. 6, 7, ἐκεχειρίαν πρός τινα Luc. Tim. 3, εὐδαιμονίαν Eur. Hipp. 750, ἀσχολίαν Plat. Apol. 39 e, γέλων ἄγειν, Gespött treiben, Soph. Ai. 375; ὕπνον ἄγ., Schlaf bewirken, Phil. 634; ἄδειαν Dem. 19, 149, sorglos sein; πένϑος Luc. Tim. 22; κτύπον, Geräusch machen, Eur. Or. 180. Bei Plat. Crit. 113 a ist εἰς τὴν ἡμετέραν φωνὴν ἄγειν = übersetzen. – Das partic. ἄγων steht in lebhafter Darstellung, schon bei Hom., oft scheinbar pleonastisch bei Zeitwörtern der Bewegung. – Med. für sich führen, mit bringen, χρυσόν τε καὶ ἄργυρον οἴκαδ' ἄγεσϑαι Od. 10, 35; φορτία Xen. Oec. 8. 12; – γυναῖκα ἄγεσϑαι, sich eine Frau heimführen, Her. 1, 34. 2, 47; auch vom Vater, der dem Sohne eine Frau zuführt, Od. 4, 10; Plut. Cat. mai. 34; auch ohne γυναῖκα, Her. 5. 92; Thuc. 8, 21. Das act. in derselben Bdtg hat Aesch. Prom. 558; etwas anders ἐπὶ γάμῳ τὴν βασιλέως ϑυγατέρα ἦγεν, er führte sie zur Hochzeit ab, Xen. An. 2, 4, 4; Ἑλένην εἰς ϑαλάμους Eur. Androm. 104, vgl. Herc. Fur. 12; Hes. Th-410; Plat. Legg. VI, 771 e; Plut. Sol. 20; Arr. 7, 4, 12; – δῶρον ἄγεσϑαι, sich ein Geschenk zueignen, Theocr. 1, 11; – διὰ στόμα ἄγεσϑαι μῠϑον, eine Rede im Munde führen, Il. 14, 91; – ἄγεσϑαί τι ἐς χεῖρας, etwas in die Hände nehmen, übernehmen, Her. 1, 126; στράτευμα, den Oberbefehl über das Heer, 7, 8; τὴν τελετήν, sich einweihen lassen, 4, 79; – κόλπος γῆς ἄγεται ist pass., es bildet sich ein Landzipfel, 4, 99. – Der imperat. ἄγε u. plur. ἄγετε wird adverb. bei Aufforderungen gebraucht, auf! wohlan! age! agite! der sing. steht auch in der Anrede an Mehrere, Odyss. 3, 475 παῖδες ἐμοί, ἄγε Τηλεμάχῳ καλλίτριχας ἵππους ζεύξαϑ' ὑφ' ἅρματ' ἄγοντες; oft mit ἀλλά, Odyss. 8, 250 ἀλλ ἄγε, Φαιήκων βητάρμονες ὅσσοι ἄριστοι, παίσατε, Iliad. 1, 62 ἀλλ' ἄγε δή τινα μάντιν ἐρείομεν, 2, 331 ἀλλ' ἄγε μίμνετε πάντες, ἐυκνήμιδες Ἀχαιοί; Odyss. 1, 76 ἀλλ' ἄγεϑ' ἡμεῖς οἵδε περιφραζώμεϑα πάντες νόστον; – ἄγε δὴ ἀκούσατε ἄλλα Aesch. Pers. 136; Soph. Trach. 1245; Eur. Cycl. 623; Xen. Apol. 14; ἄγε παῖδες Plut. de san. tu. p. 404; ἄγετε τοίνυν καταλείπωμεν Xen. Cyr. 5, 3, 16.
-
7 απειπον
(aor. 2 к ἀπαγορευω и ἀπόφημι inf. ἀπειπεῖν, fut. ἀπερῶ, pf. ἀπείρηκα; тж. med.)1) сказать, объявить, сообщить(ἀγγελίην, μῦθον, ἀληθείην Hom.)
ἀπείπασθαι θανάτῳ ζημιοῦν τινα Arst. — объявить кого-л. подлежащим смертной казни2) запретить(τινί τι Arst., Plut. и τινι μέ ποιεῖν τι Her., Soph., Arph.)
τὸ ἀπειρημένον Her. — запрет3) отказать(ся), отклонить, отвергнуть(τινα Her., Arst., Plut. и τινί τι Her., Xen., Plat., Polyb., Plut.)
ἀπείρηκα λέγων τι Plat. — я перестал говорить о чем-л.;οὐκ ἀπειρηκώς τινι Eur. — готовый помочь кому-л.;ἀπείπατο μέ χρεία ἔχειν τῆς βοηθείας Polyb. — он заявил, что не нуждается в помощи4) ослабеть, обессилеть, надломиться(ὑπὸ πλήθους κακῶν Xen.; ἄλγει Eur.; ὑπὸ γήρως ἀπειρηκώς Plut.)
ἀπειρηκὼς χρέμασι Dem. — крайне нуждающийся в деньгах:ὅ στόλος ἀπεῖπε Plut. — флот капитулировал -
8 θυιω
(только 3 л. pl. praes. conjct. θυΐωσιν) приходить в исступлениеαἱ (sc. Θριαὴ) δ΄ ὅτε θυΐωσιν, ἐθέλουσιν ἀληθείην ἀγορεύειν HH. — когда Трии, придя в исступление, захотят вещать истину, т.е. прорицать
-
9 καταλεγω
I(fut. καταλέξω, aor. κατέλεξα, pf. κατείλοχα; pass.: aor. 1 κατελεχθην, aor. 2 κατελέγην) тж. med.1) выбирать, избиратьκ. τῶν ἀστῶν Her. — выбирать из среды граждан;
κ. τῶν χρησμῶν Her. — выбирать из числа прорицаний2) перебирать по порядку, излагать, рассказывать(πᾶσαν ἀληθείην Hom.; τῶν Σκυθέων τέν ἀπορίαν Her.)
ἀτρεκέως κατάλεξον Hom. — правдиво расскажи (мне);τούτων τῶν καταλεχθέντων γίνεται ὅ Ἴστρος Her. — из (слияния) этих перечисленных (рек) рождается Истр3) называть, перечислять(βασιλέων οὐνόματα Her.)
4) произносить вслух, читать, декламировать(τετράμετρα Xen.)
5) вносить (в списки), записывать(εἰς κατάλογον Lys.)
κ. τοὺς πλουσιωτάτους ἱπποφορεῖν Xen. — внести самых богатых (граждан) в списки поставщиков лошадей6) причислять, зачислять, включать(τὸν Ἡρακλέα εἰς τοὺς δώδεκα θεούς Diod.; τινὰ τῶν τριηραρχῶν Isae.)
7) производить набор, набирать(ὁπλίτας Thuc.; στρατιώτας Arph.; στρατιάν Plat.)
στρατεύεσθαι καταλέγεσθαι Plat. — быть призванным в войска;κατελέγην στρατιώτης Lys. — я был зачислен солдатом8) считать, полагать(τινὰ πλούσιον Plat.)
II(только med.: fut. καταλέξομαι, 3 л. sing. aor. 1 κατελέξατο, эп. 3 л. sing. aor. 2 κατέλεκτο, part. καταλέγμενος, inf. pf. καταλέχθαι)1) ложиться спать(ἔνθ΄ ὅ γέρων κατέλεκτο Hom.)
2) спать(εὐνῇ ἔνι μαλακῇ Hom.)
-
10 μυθεω
преимущ. med.1) говорить, утверждать2) говорить, рассказывать(πᾶσαν ἀληθείην Hom.)
Σκύλλην μ. Hom. — рассказывать о Скилле;μῦθον μ. Hom. — говорить речь;ἄπιστα μυθεῖσθε Aesch. — вы рассказываете неправдоподобные вещи3) называть, говорить(ὄνομα Hom.)
4) называть, именовать5) (воз)вещать, предсказывать(ὥς οἱ μυθήσατο Φοῖβος Hom.)
6) повелевать, приказывать(ἔξω δόμων ὠθεῖν τινα Aesch.)
-
11 πας
πᾰσα, πᾶν, gen. παντός, πάσης, παντός (gen. pl. πάντων, πασῶν - эп. πασάων, ион. πασέων, - πάντων, dat. pl. πᾶσι - эп. πάντεσσι, - πάσαις, πᾶσι)1) (тж. πᾶς τις Thuc. etc.) всякий, каждый(νῦν πᾶσι χαίρω, νῦν με πᾶς ἀσπάζεται Hom.; πᾶς Ἑλλήνων Soph.; πᾶς ἄνθρωπος Xen.)
κτήνεα πάντα τρισχίλια Her. — три тысячи голов скота всякого рода;ὅ ἀριθμὸς πᾶς Plat. — каждое число (ср. 2)2) весь, целый(πᾶς χαλκῷ λάμπε Hom.; πᾶσα γῆ Thuc.; πᾶσαν ἀληθείην κατάλεξον Hom.)
λόγος λέλεκται πᾶς Soph. — речь (моя) сказана вся, т.е. я кончил;πᾶν κράτος Soph. — вся полнота могущества;πᾶσα ἀνάγκη Plat. — совершенно неизбежно;ὅ πᾶς ἀριθμός Thuc. — общее число, сумма (ср. 1);ὅλος καὴ πᾶς Polyb. — целиком и полностью;τριάκοντα τὰς πάσας ἡμέρας Thuc. — в течение целых тридцати дней;τὸ πᾶν Xen., ἐς τὸ πᾶν Aesch. и τῷ παντί Xen. — целиком, совершенно;τὸ πᾶν Luc. — всегда;εἰς τὸ πᾶν (χρόνου) Aesch. — навсегда;πᾶν ποιεῖν Plat. (πράττειν Lys.) — делать все возможное;ἐς πᾶν κακοῦ ἀφικνεῖσθαι Her. — дойти до крайней нищеты;ἐν παντὴ ἀθυμίας εἶναι Thuc. — прийти в крайнее отчаяние;πάντα и τὰ πάντα Hom., Her. — во всех отношениях, полностью или постоянно Luc.; πάντα γίγνεσθαι Hom. — принимать всевозможные формы;πάντα εἶναί τινι Thuc. — быть кому-л. важнее всего;τὰ πολλὰ πάντα Her. — почти всегда, в большинстве случаев3) pl. всеΣαμίων πάντες Thuc. — все самосцы;ἅμα πάντες Hom., Her. — все целиком, все сразу;πᾶσίν τινα ἐλέγχιστον θέμεναι βροτοῖσιν Hom. — страшно опозорить кого-л. в глазах всех смертных;πάντες ἄνθρωποι Xen. — все люди (вообще);οἱ πάντες ( или πάντες οἱ) ἄνθρωποι Xen. — все (из упомянутых);πᾶσι τούτοις ἔνοχος Isocr. — находящийся в таких же точно условиях;διὰ πασῶν см. διά 1, 2 -
12 καταλέχω
καταλέγω (A),------------------------------------καταλέγω (B),A recount, tell at length and in order, Hom., always in [tense] fut. or [tense] aor. 1,ταῦτα μάλ' ἀτρεκέως καταλέξω Il.10.413
, al.; τόδε εἰπὲ καὶ ἀτρεκέως κατάλεξον ib. 384, al.;πᾶσαν ἀληθείην κατάλεξον 24.407
: freq. in Hdt., as 4.83, 114; ἑξῆς κ. Ath.13.610b; κ. τὰς προσηγορίας ib.c:—[voice] Pass., τούτων ὦν τῶν καταλεχθέντων of those which have been recounted, Hdt.4.50, cf. 23, al.:—[voice] Med., Ps.-Hdt.Vit.Hom.21: folld. by interrog. Adv.,κατάλεξον ὅπως ἤντησας Od.17.44
, 3.97; κεῖνον ὀϊζυρὸν κατάλεξον, ἤ που ἔτι ζώει.. tell me the tale of that unhappy man, 4.832.b repeat, recite,τῶν Χρησμῶν Hdt.7.6
;τετράμετρα πρὸς τὸν αὐλόν X.Smp.6.3
;τὰς πατρίους εὐχάς Herm.Hist.2
; καταλέγεσθαι· ὀδύρεσθαι τὸν τεθνεῶτα, Hsch.; cf.κατάλεγμα, καταλογή 111
.2 reckon up, tell in full tale,μνηστῆρας ἀριθμήσας κατάλεξον Od.16.235
; of a line of kings or ancestors,κατέλεγον οἱ ἱρέες ἐκ βύβλου.. βασιλέων τ καὶ λ οὐνόματα Hdt.2.100
;τοὺς αἰεὶ πατέρας Id.6.53
; κ. ἑωυτὸν μητρόθεν reckoned up his pedigree, Id.1.173;κ. τοὺς ἄρχοντας Pl.Hp.Ma. 285e
, cf.Ep. 327e, X.Mem.2.4.4:—later in [voice] Med., Ph.1.187, 2.593, Ath.11.504f.b reckon, count as, οὒς οἱ πολλοὶ πλουσίους κ. Pl.Lg. 742e, cf. X.An.2.6.27: so perh. in [voice] Pass.,Χήρα -έσθω 1 Ep.Ti.5.9
.3 with [tense] pf.κατείλοχα Paus.10.24.1
:—[voice] Pass., [tense] aor. (v. infr.): [tense] pf. κατείλεγμαι; [ per.] 3pl. [tense] plpf.κατειλέχατο J.AJ19.1.15
:— enumerate, draw up a list, hence, enrol, enlist,ἄνδρας οἳ δορυφόροι μὲν οὐκ ἐγένοντο Πεισιστράτου, κορυνηφόροι δέ Hdt.1.59
; στρατιώτας, ὁπλίτας, Ar.Ach. 1065, Lys. 394, etc.;ἱππέας Arist.Ath.49.2
;κ. εἰς ὁπλίτας Lys.15.7
;εἰς τὸν κατάλογον Ἀθηναίων Id.25.16
;ἐς τὰς ναῦς Th.3.75
: generally,τοὺς πεντακισχιλίους Arist.Ath.29.5
;κ. τὸν Ἡρακλέα εἰς τοὺς δώδεκα θεούς D.S.4.39
: c. dat.,κ. τινὰ τοῖς δημοσίᾳ ἱππεύουσιν Philostr.VS1.22.3
,cf. 1.25.3 (nisi leg. ἐγκατ-): c. inf., τοὺς πλουσιωτάτους ἱπποτροφεῖν κ. X.HG3.4.15:—in [voice] Med., enrol for oneself, δορυφόρους, ὁπλίτας, Hdt.1.98, Th.7.31:—[voice] Pass. ([tense] aor. 2 κατελέγην more common in [dialect] Att. than [tense] aor. 1, cf. IG22.896.9, Pl.Lg. 762e, 943a), to be enlisted or enrolled, Hdt.7.1; τῶν τρισχιλίων κ. to be enrolled of their number, Lys.30.8;κ. στρατιώτης Id.9.4
;κατειλεγμένος ἱππεύειν Id.16.13
;καταλεγεὶς τῶν τριηράρχων Is.7.5
;ὁ κατειλεγμένος D.39.8
; εἰς τὴν σύγκλητον κ. Plu.Pomp.13; ἀγορανόμον -λεγέντα, = Lat. adlectum inter aedilicios, Ann.Epigr.1905.120.4 later, select, :—[voice] Med., τὸν πλωτικὸν [ βίον] Pl.Ax. 368b.II = μηνύειν, τῷ βασιλεῖ τὴν ἐπιβουλήν J. AJ15.3.2: c. gen., inform against, ib.19.6.3; accuse, .Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > καταλέχω
-
13 παραλαμβάνω
παραλαμβάνω (Cret. [full] παλλαμβάνω Riv.Fil.58.472 (Gortyn, iii B.C.)), [tense] fut. - λήψομαι, [dialect] Ion.A- λάμψομαι Hdt.2.120
:— receive from another, esp. of persons succeeding to an office, etc., [ τὴν βασιληΐην] Hdt.l.c., cf. Th.1.9 ; (Rosetta, ii B.C.); τοῖς παραλαμβάνουσι (sc. τὴν βασιλείαν ) the successors, Arist.Pol. 1285b8 ;π. τὴν ἀρχήν Pl.Lg. 698e
;τῆς πόλεως τὰ πράγματα Ar.Ec. 107
;τὴν ἐπιμέλειάν τινος Aeschin.1.143
;τὴν τριηραρχίαν D.47.32
;π. πόλιν ἀνάστατον And.1.108
, cf. Th.1.9, etc.; νόμον ὄντα παραλαβόντες, opp. θέντες, Id.5.105, cf. Isoc.8.102 ; of inherited rites or customs, Hdt.2.51 ; of persons succeeding by inheritance, E. Ion 814, Lys. 10.5, etc. ; ; παρὰ τοῦ πατρὸς πολλὴν οὐσίαν π. D.21.157 ; opp. ἐπικτᾶσθαι, Pl.R. 330a ; π. ἀράς inherit curses, E.Ph. 1611 ; of officers, receive things as stated in an inventory from their predecessors, IG12.301.5, al.;τὰ μὲν παρειληφότα τὰ δ' αὐτὸν εὑρηκότα Isoc.15.208
: Astrol., take over, [ χρονοκρατορίαν] Vett.Val.171.16 : generally, receive,ἔρια παραλαβοῦσα ἱμάτιον ἀποδεῖξαι X.Oec.7.6
; of cargo, POxy.276.13 (i A.D.), etc.2 take upon oneself, undertake, ; τὰ παραλαμβανόμενα undertakings, Hdt.1.38 ; take to oneself, admit, employ,π. ἐν ταῖς μάχαις τὸν θυμόν Plu.2.988e
:—[voice] Pass., π. πρὸς τὴν σύστασιν τῆς ψυχῆς ib.1027d.3 take in pledge, Hdt.3.136 ; take by force or treachery, seize,οὐδὲν ἐδυνέατο π. τῆς ἐσόδου Id.7.211
;ναῦς παραλαβόντες Th.1.19
, 4.16, And.3.39 ; π. τὰ πράγματα get control of affairs, Plu.Alc.26 :—in [voice] Med., lay hold of,ἄκρων τῶν χειρῶν Paus.6.4.1
(s.v.l.).4 receive by hearing or report, ascertain,παρὰ τῶν Αἰγυπτίων Hdt.2.19
;π. ἀληθείην Id.1.55
;π. ἀκοῇ Id.2.148
;π. τὰ περὶ Ἀλκμέωνα Th.2.102
;τι περί τινος Plb.12.22.5
; receive by way of lesson,σοφίαν παρά τινος Pl.La. 197d
:—[voice] Pass., to be received, accepted, τὰ παρειλημμένα the received or traditionary doctrines, Arist.Mete. 365a16 ;οἱ π. μῦθοι Id.Po. 1453b22
;[λόγοι] ἔνιοι π. ὡς Ἀριστογείτονος Plu.2.850e
.5 take, receive, or use as a substitute or equivalent, τὸν ἀριθμὸν ἀντὶ τοῦ νοῦ π. Placit.4.2.3:—[voice] Pass.,ὑμέτερον ἀντὶ τοῦ ὑμεῖς παρείληπται D.H.Amm.2.14
.b Gramm. and Medic., simply, use, employ, D.H.Comp.25 ;εἰς λόγον A.D.Synt.250.3
; θλῖψιν, βοηθήματα, Antyll. ap. Orib.8.6.37,8.10.1 ([voice] Pass.):—freq. in [voice] Pass., to be found, used, D.H.Comp.14, 17, A.D.Synt.83.2,al.; π. ἐκ κοινοῦ, δεικτικῶς, ib.123.1, Pron.10.17.6 take up, catch up,τὸ οὔνομα τοῦτο Hdt. 1.122
, cf. 126 ;τὸν λόγον Plb.33.18.9
; π. ἐπὶ βραχύ give a résumé of, Id.6.58.1.8 [voice] Pass., to be derived, ἔκ τινος v.l. in A.D.Pron.32.16.II c. acc. pers., take to oneself, associate with oneself, as a wife or mistress, Hdt.4.155 ; as an adopted son, Id.1.113 ; as a partner, auxiliary, or ally, ib.76, 7.150, Th.1.111, etc.;παραλαμβάνων ἄλλος ἄλλον ἐπ' ἄλλου.. χρείᾳ Pl.R. 369b
; συμβούλους π. Arist.EN 1112b10 ; get control of, Pl.Ap. 18b, R. 460b, 541a, Alc.1.121e ; μάρτυρας π. call in witnesses, D.47.67 : c.inf.,τὴν αἴσθησιν ὑπουργεῖν Jul.Or.8.248a
.2 invite,ἐπὶ ξείνια Hdt.4.154
;παραληφθεὶς ἐπὶ δεῖπνον Alciphr.3.46
;ἐφ' ἑστίασιν παρειλημμένος Plu.2.40b
;παραληφθεὶς εἰς τὸ συσσίτιον Id.Lyc.20
: abs., Id.2.461d ; παραληφθῆναι πρός τινα Parmenisc. ap. Ath.4.156e.3 receive, take over in succession, Hdt.4.203 ;Λυκοῦργος π. τοὺς Σπαρτιάτας οἴκοι σκηνοῦντας X.Lac.5.2
.5 of the dead,παραλημφθεὶς ὑπὸ θεῶν καταχθονίων IG14.1702
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > παραλαμβάνω
-
14 ἀγών
ἀγών [ᾰ], ῶνος, ὁ, [dialect] Aeol. [full] ἄγωνος, ου, ὁ, Alc.121 (also [name] E.ap.Sch.Il. Oxy.1087.60); Elean dat. pl.A : ([etym.] ἄγω):—gathering, assembly,ἵζανεν εὐρὺν ἀ. Il.23.258
;λῦτο δ' ἀ. 24.1
, cf. Od.8.200;νεῶν ἐν ἀγῶνι Il.15.428
, cf. Eust.1335.57: esp. assembly met to see games, freq. in Il.23; Ὑπερβορέων ἀ. Pi P.10.30;κοινοὺς ἀ. θέντες A. Ag. 845
.2 place of contest, lists, course,βήτην ἐς μέσσον ἀ. Il.23.685
, cf. 531, Od.8.260, Hes.Sc. 312, Pi.P.9.114, and esp. Th.5.50: prov., ἔξω ἀγῶνος out of the lists or course, i.e. beside the mark, Pi. P.1.44, Luc.Anach.21: pl.,κατ' ἀγῶνας Od.8.259
.II assembly of the Greeks at the national games,ὁ ἐν Ὀλυμπίῃ ἀ. Hdt.6.127
;ὁ Ὀλυμπικὸς ἀ. Ar.Pl. 583
;Ἑλλάδος πρόσχημ' ἀ. S.El. 682
, cf. 699:— hence, contest for a prize at the games, ἀ. γυμνικός, ἱππικός, μουσικός, Hdt.2.91, Pl.Lg. 658a, Ar.Pl. 1163, cf. Th.3.104;οἱ τῶν λαμπάδων ἀ. Arist.Ath.57.1
; ἀ. τῶν ἀνδρῶν contest in which the chorus was composed of men, opp. to παίδων or ἀγενείων (q.v.), D.21.18, etc.; ἀ. στεφανηφόρος or στεφανίτης contest where the prize is a crown, Hdt.5.102, Arist.Rh. 1357a19; ἀ. χάλκεος, where it is a shield of brass, Pi.N.10.22;ἀ. θεματικός IG14.739
([place name] Naples);ἀργυρίτης δωρίτης Plu.2.820d
:—hence many phrases, ἀγῶνα καταστῆσαι establish a contest, Isoc.4.1;τιθέναι Hdt.5.8
;ποιεῖν Th.3.104
;οὐ λόγων τοὺς ἀ. προθήσοντες Id.3.67
;προηγόρευέ τε ἀγῶνας καὶ ἆθλα προυτίθει X. Cyr.8.2.26
;προκαλούμενος ἑαυτὸν εἰς ἀ. Id.Mem.2.3.17
; τοὺς ἀ. νικᾶν ib.3.7.1;ἐν τοῖς ἀγῶσι Isoc.15.301
; of contests in general,εἰς ἀ. λόγων ἀφικέσθαι τινί Pl.Prt. 335a
; πρὸς τίν' ἀγῶνας τιθέμεσθ' ἀρετῆς; E. Ion 863 (lyr.);ἀ. σοφίας Ar.Ra. 883
.III generally, struggle, πολλοὺς ἀ. ἐξιών, of Hercules, S.Tr. 159;ξιφηφόρος ἀ. A.Ch. 584
;εἰς ἀ. τῷδε συμπεσὼν μάχης S.Tr.20
, etc;ὁ Φίλιππος, πρὸς ὀν ἦν ἡμῖν ὁ ἀ. D.18.67
;ποιέειν ἢ παθεῖν πρόκειται ἀ. Hdt.7.11
; ἀληθείην ἀσκέειν ἀ. μέγιστος ib. 209: pl.,πραγμάτων ἀγῶνας κεκτημένων Epicur.Sent.21
;ἄπορος ἀ. Lys.7.2
;ὅπλων ἔκειτ' ἀ. πέρι S.Aj. 936
; and without περί, τῶν Ἀχιλλείων ὅπλων ἀ. ib. 1240; ψυχῆς ἀ. τὸν προκείμενον πέρι struggle for life and death, E.Or. 847, cf. Ph. 1330;πολλοὺς ἀ. δραμέονται περὶ σφέων αὐτῶν Hdt.8.102
;λόγων γὰρ οὐ.. ἁγών, ἀλλὰ σῆς ψυχῆς πέρι S.El. 1492
, cf.infr.5.2 battle, action, Th.2.89, etc.3 action at law, trial, Antipho 6.21, etc., cf. A.Eu. 677, 744; , R. 494e;περὶ τῆς ψυχῆς εἰς ἀγῶνα καταστῆσαί τινα X.Lac.8.4
.4 speech delivered in court or before an assembly or ruler,πρεσβευτικοὶ ἀ. Plb.9.32.4
;τοὺς ἐπιφανεστάτους εἰρηκότος ἀ. τούς τε δικανικοὺς καὶ τοὺς δημηγορικούς D.H.Amm.1.3
, cf. OGI567 (Attalia, ii A.D.);ἀ. ἐσχηματισμένοι D.H. Rh.8.1
, al.b Rhet., main argument of a speech (opp.προοίμιον, ἐπίλογος), in pl., Syr.in Hermog.2.111, 170R., cf. Proll. Hermog.ap. Rh.4.12 W.5 metaph., οὐ λόγων ἔθ' ἁγών now is not the time for words, E.Ph. 588; οὐχ ἕδρας ἀ. 'tis no time for sitting still, Id.Or. 1291; ἀ. πρόφασιν οὐ δέχεται the crisis admits no dallying, Ar.Fr. 331, cf. Pl.Cra. 421d, Lg. 751d; μέγας ὁ ἀ... τὸ χρηστὸν ἢ κακὸν γενέσθαι the issue is great.., Id.R. 608b, cf. E.Med. 235; οὐ περί τινος ὁ ἀ. the question is not about.., Th.3.44.6 mental struggle, anxiety, Th.7.71, Plb.4.56.4, Ep.Col.2.1: in pl.,τρόμοι καὶ ἀ. Plu. Sol.7
.b of speakers, vehemence, power, Longin.15.1, cf. 26.3.IV personified, Ἀγών, divinity of the contest, Paus.5.26.3. -
15 ἀλήθεια
Aἀλαθείᾱ B.12.204
);ἀλάθεα Alc.57
, Theoc.29.1 is neut. pl. of ἀλᾱθής; [dialect] Ep. (and Farly [dialect] Att. acc. to Hdn.Gr.2.454) [full] ἀληθείᾱ; [dialect] Ion. [full] ἀληθείη:I truth, opp. lie or mere appearance:1 in Hom. only opp. a lie, freq. in phraseἀληθείην καταλέξαι Il.24.407
,al.;ἀ. ἀποειπεῖν 23.361
; παιδὸς πᾶσαν ἀ. μυθεῖσθαι to tell whole truth about the lad, Od.11.507;ἀλάθει' ἀτρεκής Pi.N.5.17
, cf. B. l.c.; prov., οἶνος καὶ ἀ. ` in vino veritas', Alc.l.c., etc.;ἁπλᾶ γάρ ἐστι τῆς ἀ. ἔπη A.Fr. 176
, cf. E.Ph. 469;χρᾶσθαι τῇ ἀ. Hdt.1.116
;εἰπεῖν τὴν ἀ. Id.6.69
;ἡ ἀ. περί τινος Th.4.122
, S. Tr.91; ἀ. ἔχειν to be true, Arist.Pol. 1281a42: pl.,ταῖς ἀ. χρῆσθαι Isoc.9.5
;τὰς ἀ. λέγειν Men.87
, 925;τὰς ἀ. ἀκοῦσαι τῶν γενομένων Alcid.Od.13
:— Ἀλήθεια or περὶ Ἀληθείας, title of works by Protag., Pl.Tht. 161c, Cra. 391c; by Antipho Soph., FOxy.1364, cf. Hermog. Id.2.11, etc.2 after Hom. also truth, reality, opp. appearance,σὺν ἀλαθείᾳ καλῶν B.3.96
;ἡ ἀ. τῶν πραχθέντων Antipho 2.4.1
;τῶν ἔργων ἡ ἀ. Th.2.41
;μιμήματα ἀληθείας Pl.Plt. 300c
:— in adverb. usages, τῇ ἀ. in very truth, Th.4.120, etc.;ταῖς ἀ. Isoc.15.283
, cf. Philem.130, Plb.10.40.5, Babr.75.20; rarely (without the Art.) :—with Preps.,ἐν τῇ ἀ. Pl.La. 183d
; ἐπὶ τῆς ἀληθείας καὶ τοῦ πράγματος in truth and reality, D.21.72; ἐπ' ἀληθείᾳ for the sake of truth, A.Supp. 628, Ar.Pl. 891; also, according to truth and nature, Theoc.7.44:—μετ' ἀληθείας X.Mem.2.1.27
, D.2.4:—κατὰ τὴν ἀ. Isoc.1.2.46
, etc.;κατ' ἀλήθειον Arist.Pol. 1278b33
, etc.:—ξὺν ἀληθείᾳ A.Ag. 1567
:—πρὸς ἀλήθειαν D.S.5.67
, etc.II of persons, truthfulness, sincerity, Hdt. 1.55;ἀλαθείᾳ φρενῶν A.Ag. 1550
, cf. Pl.R. 331c, Arist.EN 1108a20.III *)a. personified, Emp.1, Parm.1.29, etc.IV symbol of truth, jewel worn by Egyptian high-priest, D.S.1.48,75, Ael. VH14.34: of the Thummim, LXX Le.8.8.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀλήθεια
-
16 ἀπεῖπον
ἀπεῖπον, inf. ἀπειπεῖν, [dialect] Ep. ἀπο?ἀπεῖπονXειπεῖν, ἀπο?ἀπεῖπονXειπέμεν, and part. ἀποειπών, i.e. ἀποϝειπών, Il.19.35, etc.: less freq. [tense] aor. IAἀπεῖπα Hdt.3.153
, S.Ant. 405: [tense] fut. in use is ἀπερῶ, [tense] pf. ἀπείρηκα, mostly in signf. IV. 3:—[voice] Med., [tense] aor. Iἀπειπάμην Hdt.1.59
, 5.56, Arist.EN 1163b19, but never in correct [dialect] Att.:—[voice] Pass., [tense] fut.ἀπορρηθήσομαι Lys.22.14
: [tense] aor. , D.33.21:—[tense] pres. and [tense] impf. are supplied by ἀπαυδάω, ἀπόφημι, and in [dialect] Att. Prose by ἀπαγορεύω:—speak out, tell out, declare,μῦθον Il.9.309
, cf. 431;ἀγγελίην 7.416
;ἀληθείην 23.361
;ἐφημοσύνην Od.16.340
; μνηστήρεσσιν ἀπειπέμεν (prob. μνηστῆρσ' ἀποειπέμεν) to give them full notice, ib.1.91;ἀπηλεγέως ἀποειπεῖν Il. 9.309
, cf. Od.1.373; ῥῆσιν ἀπερέοντα to deliver a verbal message, Hdt. 1.152: in [tense] aor. [voice] Med.,ἀπείπασθαι θανάτῳ ζημιοῦν τοὺς πλευσομένους Arist.Mir. 837a2
.II deny, refuse,ὑπόσχεο καὶ κατάνευσον, ἢ ἀπόειπ' Il.1.515
, cf.9.510, 675;σύμφαθι ἢ ἄπειπε Pl.R. 523a
: c. acc.,βοήθειαν Plu.Tim.2
.III forbid (cf. ), freq. in Prose, ἀ. τινι μὴ ποιεῖν forbid one to do, tell him not to do, Hdt.1.155, S.OC 1760, Ar. Av. 556; also without μή, Plb.2.52.8: with inf. omitted,ἀπειπὼν εἴργει μελάθρων A.Ag. 1333
, cf. S.Ant. 405; ἀ. τινί τι forbid him the use of it, Arist.Pol. 1264a21:—[voice] Pass.,ἀπειρῆσθαι γάρ οἱ.. μηδενὶ ἐπιδεικνύναι Hdt.6.61
; τὸ ἀπειρημένον a forbidden thing, Id.3.52, Antipho 3.2.7;ἀπείρηται δὲ τοῦτο τῷ νόμῳ Xenarch.7.7
; ἀπειρημένον, abs., contrary to orders, Arist.Rh. 1373b10.IV renounce, disown, give up, c. acc. rei,ἀ. μῆνιν Il.19.35
; and not seldom in Prose, asεἴτε.. ἀπερέουσι.. τὴν συμμαχίην Hdt.7.205
; ἀπειπεῖν.. κηρύκων ὕπο.. πατρῴαν ἑστίαν renounce it by public proclamation, E.Alc. 737;τὸν υἱὸν ὑπὸ κήρυκος ἀ. Pl.Lg. 928d
; ;προξενίαν Th.5.43
, 6.89;ὁμιλίαν Lys.8.6
;ταῦτα μὲν οὖν ἀπείποι τις ἄν D.21.113
; ἀ. τὴν στρατηγίαν to resign it, X.An.7.1.41; ;ἐλπίδας Plb.14.9.6
; ἀ. γυναῖκα divorce her, Plu.Luc.38:—in [voice] Pass., αἱ σπονδαὶ οὐκ ἀπείρηντο had not been renounced, remained in force, Th.5.48;τὰς σπονδὰς μέλλειν ἀπορρηθήσεσθαι Lys.22.14
:—in [voice] Med.,ἀπείπασθαι παῖδα Hdt.1.59
;συμμαχίην 4.120
, 125;φιλίαν Plb.33.10.5
;ἀ. ὄψιν
averruncare,Hdt.
5.56; ἀ. υἱόν, πατέρα, Arist.EN 1163b19; ἀποϝειπάθθω (Cret. for ἀπειπάσθω) let him renounce the inheritance, Leg.Gort.11.11; ἀ. γνώμας withdraw, retract them, Plu.Caes. 8.2 refuse, c. inf., Nonn.D.4.30.3 intr., fail, tire, sink from exhaustion,ἐπεὶ δ' ἀπεῖπε S.Tr. 789
, cf. Ar. Pax 306, Pl.Phdr. 228b, etc.;ἀπειρηκὸς σῶμα Antipho 5.93
;γῆ ἀπειρηκυῖα Thphr.CP3.20.3
; οὐ γάρ που ἀπεροῦμέν γέ πω shall not give in yet, Pl.Tht. 200d;ἕως ἂν ἀπείπωσιν D.54.25
, cf. 27;οἱ διὰ τὸν χρόνον ἀπειρηκότες Arist.Pol. 1329a33
; οὐδ' ἀπεῖπεν.. φάτις was not unfulfilled, A.Th. 840.b c. dat. pers., fail or be wanting to one,οὐκ ἀ. φίλοις E.Med. 459
.c c. dat. rei, fail or fall short in a thing, now that they are bankrupt,D.
3.8;ἀ. σώμασι Isoc.4.92
, Lycurg.40; but,d ἀ. κακοῖς, ἄλγει, give way to, sink under them, E.Or.91, Hec. 942;ἀ. ὑπὸ πλήθους κακῶν X.HG6.3.15
.e ἀ. πρὸς τὸν φόνον to be tired of butchery, Plu.Cam.18;ἀ. ἐν τοῖς δράμασι Antiph.191
, 14.f c. [tense] pres. part.,ἀ. ταλαιπωρούμεναι Ar.Lys. 778
; φέροντες ἀπεροῦσιν they will be tired of paying, Th.1.121; ἀ. λέγων give over speaking, Pl.Lg. 769e; ἀπειρήκη τὰ ὄντα σκοπῶν I had failed to.., Id.Phd. 99d, etc.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀπεῖπον
-
17 ἀσκέω
A work raw materials, εἴρια, κέρα, Il.3.388,4.110; work curiously, form by art, [κρητῆρα] Σιδόνες πολυδαίδαλοι εὖ ἤσκησαν ib. 23.743;ἑρμῖν' ἀσκήσας Od.23.198
; πτύξασα καὶ ἀσκήσασα χιτῶνα having folded and smoothed it, ib.1.439;ἅρμα.. χρυσῷ καὶ ἀργύρῳ εὖ ἤσκηται Il.10.438
; χορὸν ἤσκησεν ib.18.592;γόμφοις ἀ. Emp.87
: added in [tense] aor. part. to Verbs, [θρόνον] τεύξει ἀσκήσας
elaborately,Il.
14.240; [χρυσὸν] βοὸς κέρασιν περίχευεν ἀσκήσας Od.3.437
; [ἑανὸν] ἔξυσ' ἀσκήσασα Il.14.179
.2 of personal adornment, dress out, trick out,ἀ. τινὰ κόσμῳ Hdt.3.1
; decks herself,E.
El. 1073; :—freq. in [voice] Pass., σκιεροῖς ἠσκημένα γυίοις furnished with.., Emp.61.4;πέπλοισι Περσικοῖς ἠσκημένη A.Pers. 182
;οὐ χλιδαῖς ἠσκημένον S.El. 452
; of buildings,παστὰς ἠσκημένη στύλοισι Hdt.2.169
;Παρίῳ λίθῳ ἠσκημένα Id.3.57
: abs.,οἴκημα ἠσκημένον Id.2.130
; σῶμα λόγοις ἠσκ. tricked out with words only, not real, S.El. 1217:—[voice] Med., σῶμ' ὅπλοις ἠσκήσατο adorned his own person, E.Hel. 1379, cf.Alc. 161.3 in Pi., honour a divinity, do him reverence,δαίμον' ἀσκήσω θεραπεύων P.3.109
;ἀσκεῖται Θέμις O.8.22
.II practise, exercise, train, esp. in Prose and Com., properly of athletic exercise,1 c. acc. of person or thing,ἀ. τὸν υἱὸν τὸν ἐπιχώριον τρόπον Ar.Pl.47
;ἀ. τὰ σώματα εἰς ἰσχύν X.Cyr.2.1.20
, cf. Mem.1.2.19; :—[voice] Pass.,σώματα εὖ ἠσκημένα X.Cyr.1.6.41
; ;ἀσκεῖσθαι λέγειν Luc.Demon.4
;τὴν Κυνικὴν ἄσκησιν Id.Tox.27
;λόγοις D.C.45.2
;ἐν παιδείᾳ Id.60.2
;πρός τι D.S.2.54
.2 c. acc. of the thing practised, ἀ. τέχνην, πεντάεθλον, Hdt.3.125, 9.33;λόγους Democr.53a
, 110;μανθάνειν καὶ ἀ. τι Pl.Grg. 509e
; ἀ. παγκράτιον, στάδιον, etc., Id.Lg. 795b, Thg. 128e;ἠσκηκέναι μηδεμίαν ἄσκησιν κυριωτέραν τῆς πολεμικῆς Arist.Pol. 1271b5
: metaph., ἀ. τὴν ἀληθείην, δικαιοσύνην, Hdt.7.209, 1.96; ; , Pl. R. 407a; (lyr.), cf. S.Tr. 384; ;τὰ δίκαια Crates Theb.12
; (anap.): c. dupl. acc.,ἀ. αὑτόν τε καὶ τοὺς σὺν αὑτῷ τὰ πολεμικά X.Cyr.8.6.10
.3 c. inf., ἄσκει τοιαύτη μένειν practise, endeavour to remain such, S.El. 1024;λέγειν ἠσκηκότες Id.Fr. 963
;εὐσεβεῖν ἠσκηκότα E.Fr. 1067
; ἀ. γαστρὸς κρείττους εἶναι, τοὺς φίλους ἀγαθὰ ποιεῖν, X.Cyr.4.2.45,5.5.12, cf. Mem.2.1.6; ἤσκει ἐξομιλεῖν παντοδαποῖς he made a practice of associating.., Id.Ages.11.4.4 abs., practise, go into training, Pl.R. 389c, X.Cyr.2.1.29; those who practise gymnastics,Hp.
Acut. 9;περὶ τὰς βαναύσους τέχνας Plb.9.20.9
. -
18 ἐκφαίνω
ἐκφαίνω, [tense] fut. - φᾰνῶ, [dialect] Ion. - φανέω in Luc.Syr.D.32: [tense] aor. ἐξέφηνα, [dialect] Dor.I of persons, bring to light, reveal,σήμερον ἄνδρα φόωσδε.. Εἰλείθυια ἐκφανεῖ 19.104
; ἐ. τινά produce him, Hdt.3.36;εἰ μὴ τὸν αὐτόχειρα.. ἐκφανεῖτ' ἐς ὀφθαλμοὺς ἐμούς S.Ant. 307
, cf. OT 329: c. part.,ἐ. σεωυτὸν ἐόντα τοῦ πατρὸς οὐδὲν ἥσσω Hdt.3.71
;κακοὺς θνητῶν ἐξέφηνε.. χρόνος E.Hipp. 428
:—[voice] Pass., οὕνεκ' Ἀχιλλεὺς ἐξεφάνη showed himself, came forth to view, Il.19.46, cf. Od.10.260, al.; Χαρύβδιος ἐξεφαάνθη he came up from out Charybdis, 12.441; ὅ τε δειλὸς ἀνὴρ ὅς τ' ἄλκιμος ἐξεφαάνθη is revealed, Il.13.278;δίκαιοι δ' αὖθις [ὄντες] ἐκφανούμεθα S.Ph.82
;σὺ μὲν.. ἐκφανεῖ κακή Id.OT 1063
;ἕκτον ἦμαρ ἐκπεφασμένος Id.Ichn.273
.II of things, bring to light,δῶρα καὶ κράτος ἐγγενές Pi.N.4.68
; disclose, reveal,τινὶ ἄρρητα ἱρά Hdt.6.135
,al. (so abs.,ὡς τὸ μαντεῖον ἐξέφηνεν.. ἐμοί S.OT 243
);ἐ. ἑωυτοῦ γνώμην Hdt.5.36
;τὴν αἰτίην Id.6.3
;τὴν ἀληθείην Id.1.117
; ; ἐ. ἐς φάος κακά ib. 368; :—[voice] Pass., with [tense] fut. [voice] Med., shine out,οἱ ὄσσε δεινὸν ὑπὸ βλεφάρων, ὡς εἰ σέλας, ἐξεφάανθεν Il.19.17
; appear plainly, , cf. Diog.Apoll.6;ἀστέρων ἐκφανέντων Th.2.28
, cf. Phld.Sign.10: metaph., ταὶ Διωνύσου πόθεν ἐξέφᾰνεν (for - ησαν) χάριτες; Pi.O.13.18; ἐκφανήσεται it shall be disclosed, E.Hipp. 42, cf. Pl.Hp.Ma. 295a; .3 ἐ. πόλεμον πρός τινα to declare.., X.An.3.1.16.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἐκφαίνω
См. также в других словарях:
ἀληθείην — ἀλάομαι wander aor opt mp 1st sg (attic ionic) ἀλήθεια truth fem acc sg (epic ionic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)