-
1 φήμαι
-
2 φῆμαι
-
3 φήμη
I utterance prompted by the gods, significant or prophetic saying, , ubi v. Sch.; in the prayer of Odysseus to Zeus,φήμην τίς μοι φάσθω Od.20.100
; folld. by φήμην δ' ἐξ οἴκοιο γυνὴ προέηκεν ἀλετρίς ib. 105; φ. and κλεηδών are interchanged, Hdt. 5.72, cf. S.El. 1109 sq.; φ. about a τέρας, Hdt.3.153; , cf. 86, 475(lyr.); τοῦ ὀνείρου ἡ φ. the message of the dream, Hdt.1.43;φ. μαντικαί S.OT 723
;φ. θεσφάτων Id.Tr. 1150
;μάντεων φῆμαι E.Hipp. 1056
. cf. Ion 180 (lyr.);φήμη τις οἴκων ἐν μυχοῖς ἱδρυμένη Id.Hel. 820
;φήμας τε καὶ μαντείας Pl.Phd. 111b
, cf. Isoc.9.21;φήμας καὶ ἐνύπνια καὶ οἰωνούς X. Smp.4.48
, cf. Cyr.8.7.3, etc.; ominis causa,Pl.
Lg. 878a, cf. 908a; τῇ πόλει (sc. Aquileia)ἀετὸς οἴκιζομένῃ τὴν αὑτοῦ φ. χαρίζεται Jul.Or.2.72a
; hence, comically,φήμη γ' ὑμῖν ὄρνις ἐστί Ar.Av. 720
; φ. ἀγαθὴν λέξομεν = εὐφημίαν παρέξομεν, Id.V. 865 (anap.).2 report, rumour, usu. of uncertain and mysterious origin,φήμη οὔ τις πάμπαν ἀπόλλυται, ἥν τινα πολλοὶ λαοὶ φημίξωσι· θεός νύ τίς ἐστι καὶ αὐτή Hes.Op. 763
, cf. Aeschin.1.128 (citing φήμη δ' ἐς στρατὸν ἦλθε as from Il.); Φήμης βωμός Sch. ad loc., Paus.1.17.1; common report, opp. συκοφαντία, Aeschin.2.145;φάμα δ' ἦλθε κατὰ πτόλιν Sapph.
l. c.;ἄμβροτε Φ. S.OT 158
(lyr.);φ. ἐσέπτατο ἐς τὸ στρατόπεδον Hdt.9.100
;φ. δημόθρους A.Ag. 938
;τίν' ἔχων φ. ἀγαθὴν ἥκεις; Ar.Eq. 1320
(anap.);φ. ὑπορρεῖ Pl.Lg. 672b
;φήμην κατασκεδάσαι Id.Ap. 18c
.3 report of a man's character, repute,δεινὴν δὲ βροτῶν ὑπαλεύεο φήμην· φ. γάρ τε κακὴ πέλεται, κούφη μὲν ἀεῖραι—ῥεῖα μάλ', ἀργαλέη δὲ φέρειν, χαλεπὴ δ' ἀποθέσθαι Hes.Op. 760
;ὑποδεέστερα τῆς φ. Th.1.11
;περὶ τὸν τῶν ἀνθρώπων βίον.. καὶ πράξεις ἀψευδής τις πλανᾶται φ. Aeschin.1.127
;τοιαύτην φ. σαυτῇ περιφυομένην Isoc.5.78
: pl., ;ἐπώνυμος ἐν φήμαις βροτῶν Antiph.105
:—esp. of good report, fame,περιχαρὴς τῇ φ. Hdt. 1.31
;κατὰ τὴν εὐλογίαν καὶ τοὺς ἐπαίνους καὶ τὴν φ. Isoc.5.134
, cf. 4.186;ὁ δ' ὄλβιος ὃν φᾶμαι κατέχοντ' ἀγαθαί Pi.O.7.10
: but alsoφ. πονηραί A.Ch. 1045
; αἰσχρὰ φ., opp. καλὴ δόξα, Isoc. 1.43;ψευδῆ φ. ὑμνεῖν κατὰ θεῶν Pl.Lg. 822c
, cf. R. 463d.II any voice or words, speech, saying, λόγων φ. poet. periphr. for λόγοι, S.Ph. 846 (lyr.); esp. common report, tradition, legend, ἀλλ' ἔστι φήμη .. A.Supp. 760;πολιαὶ φῆμαι E.El. 701
(lyr.), cf. Pl.Phlb. 16c, Lg. 713c;αἱ ἀρχαῖαι φ. Plb.12.3.2
; μνήμην παρὰ τῆςφήμης λαβών Lys.2.3
.b common report or parlance, Chrysipp.Stoic.2.242; ὅσους ἡ κοινὴ φ. παραδέδωκεν [θεούς] Phld.Piet.17. -
4 φήμη
φήμη, ἡ, dor. φάμα, 1) omen, eine göttliche Stimme, ein Laut, worin sich ohne die Absicht des Urhebers der Wille der Götter kund zu thun, oder eine Andeutung von zukünftigen Dingen enthalten zu sein scheint, also eine ahnungsvolle, vorbedeutende Stimme; so Od. 2, 35, wo der alte Aegyptios gesagt hat, in Beziehung auf den ihm unbekannten Veranlasser der Versammlung, εἴϑε οἱ αὐτῷ Ζεὺς ἀγαϑὸν τελέσειεν, ὅ, τι φρεσὶν ᾗσι μενοινᾷ, heißt es vom Telemach, der es auf sich bezieht, χαῖρε δὲ φήμῃ Ὀδυσσῆος φίλος υἱός; Od. 20, 100 sagt Odysseus φήμην τίς μοι φάσϑω ἐγειρομένων ἀνϑρώπων ἔνδοϑεν, welche Stimme v. 105 ff. ihm zu Theil wird; Soph. εἴτε του ϑεῶν φήμην ἀκούσας, εἴτ' ἀπ' ἀνδρὸς οἶσϑά που, O. R. 43, vgl. 86. 475; φῆμαι μαντικαί 723; also auch Verkündigung durch Orakel, Vogel- u. Opferzeichen, Träume u. vgl.; βληϑεὶς ἐξέπλησε τοῠ ὀνείρου τὴν φήμην Her. 1, 43, vgl. 3, 153. 5, 72; μάντεων φήμας ἐλέγξας Eur. Hipp. 1056; τοὺς ϑεῶν ἀγγέλλοντας φήμας ϑνατοῖς Ion 180; Plat. κατά τινα μαντείας φήμην Legg. VII, 792 d, φήμας τε καὶ μαντείας καὶ αἰσϑήσεις τῶν ϑεῶν γίγνεσϑαι αὐτοῖς Phaed. 111 b, und oft; Vorbedeutung, Legg. IX, 878 a. – 2) Rede, Gerede, Gerücht, Ruf, Meinung, in der man steht; Hes. O. 765; φᾶμαι ἀγαϑαί Pind. Ol. 7, 10; P. 2, 16 u. öfter; ἀλλ' ἔστι φήμη τοὺς λύκους κρείσσους κυνῶν εἶναι, es ist eine weit verbreitete Rede, Aesch. Suppl. 741; φήμη γε μέντοι δημόϑρο υς μέγα σϑένει Ag. 912; auch Gesang, Suppl. 678; Botschaft, Nachricht, φήμας λάϑρᾳ προὔπεμπες Soph. El. 1144; lr. 203; φήμη τις φύλαξιν ἐμπέπτωκεν Eur. Rhes. 656; φήμ η ἀγαϑή Ar. Equ. 1317 Vesp. 864; φήμης ὑπ οδεέστερα, von dem das Gerücht übertrieben ist, Thuc. 1, 11; τοῠτο ἕξει ὅπ ῃ ἂν αὐτὸ ἡ φήμη ἀγάγῃ Plat. Rep. III, 415 ü; οὐ γὰρ δήπ ου σοῠ γε τοσα ύτη φήμη τε καὶ λόγος γέγονεν Apol. 20 c, u. oft; τὴν φήμ ην, ήν προςεποιήσω Aesch. 2, 166.
-
5 κατ-έχω
κατ-έχω (s. ἔχω), 1) anhalten, festhalten, aufhalten, zurückhalten; εἴ με βίῃ ἀέκοντα καϑέξει Il. 15, 186; μή μ' ὁ γέρων ἀέκοντα κατάσχῃ ᾧ ἐνὶ οἴκῳ Od. 15, 200; ὁ μὲν ἔνϑα κατέσχετ' ἐπειγόμενός περ ὁδοῖο 3, 284; ἐν κουλεῷ ξίφος κατασχοῖσα Pind. N. 10, 6; παῖς δ' ἐμὸς κατεῖχε κἀπράϋνε τὰς στάσιν τευχούσας Aesch. Pers. 186; δάκρυ μὴ κατασχεῖν, die Thränen nicht zurückhalten, Ag. 202, vgl. 227, wie Plat. Phaed. 117 d, wo er auch κατέχειν τὸ μὴ δακρύειν sagt; so ἑαυτὸν κατέχει μὴ ἐπιπηδᾶν τῷ ἐρωμένῳ Phaedr. 254 a, öfter; γέλωτα, das Lachen zurückhalten, Lach. 184 a, wie Xen. Cyr. 2, 2, 1; μηνίσασα Λητῴα κόρη κατεῖχ' Ἀχαιούς Soph. El. 561; τεάν, Ζεῦ, δύνασιν τίς ἀνδρῶν ὑπερβασία κατάσχοι Ant. 601; κατάσχες ὀργήν El. 999; καϑέξω ϑυμόν O. C. 878; φονίου ἀνδρὸς ὕβριν κατάσχες Eur. Bacch. 555, vgl. Or. 1149; in Prosa, Her. 6, 129, Thuc. 1, 91; κατέχειν τὴν διάνοιαν, d. i. verbergen, 1, 130; τὴν ἀναγωγήν, aufschieben, 6, 29; μόγις ἑαυτὸν κατέχων, indem er sich selbst kaum hielt, Plat. Charm. 162 c, wofür Hdn. 1, 15, 1 κατέχειν ἑαυτοῦ sagt; μὴ κατασχόντες αὑτῶν, sie konnten sich vor Freude nicht halten, 1, 7, 15; κατ. τῆς ὀργῆς Philem. Stob. fl. 20, 4; τὴν ἐπῳδὴν τοῖς ἄλλοις ἀνϑρώποις αἱ Σειρῆνες ἐπᾴδουσαι κατεῖχον, ὥςτε μὴ ἀπιέναι ἀπ' αὐτῶν τοὺς ἐπᾳσϑέντας Xen. Mem. 2, 6, 11. – Dah. im med. u. pass. sich aufhalten, verweilen, zögern; πλεῖστον ἐν Λυδοῖς χρόνον κατείχετο Soph. Tr. 248; Her. 8, 117; περὶ Κρήτην κατείχοντο Thuc. 2, 86, vgl. 3, 94. – 2) inne haben, halten, einnehmen; οἱ δ' ἀλαλητῷ πᾶν πεδίον κατέχουσι Il. 16, 79; νὺξ κάτεχ' οὐρανόν, Nacht hatte den Himmel inne, bedeckte ihn, Od. 13, 269; pass., οὐρανὸς νεφέεσσι κατείχετο 9, 145; med., γρηϋς δὲ κατέσχετο χερσὶ πρόςωπα, sie hielt sich, bedeckte ihr Gesicht mit den Händen, 19, 361; βῆ δὲ κατασχομένη ἑανῷ, nachdem sie sich mit dem Gewande verhüllt hatte, Il. 3, 419. – Bei Hom. τοὺς δ' ἤδη κάτεχεν φυσίζοος αἶα Iliad. 3, 243, die Erde hielt sie, bedeckte sie, von den Gestorbenen; πρὶν καί τινα γαῖα καϑέξει, eher soll noch manchen die Erde bedecken, 16, 629 Od. 13, 427. 15, 31; umgekehrt, ϑήκας Ἰλιάδος γᾶς κατέχουσιν, Aesch. Ag. 442, τάφον εὐρώεντα καϑέξει Soph. Ai. 1146; κόνιν σήραντες ἣ κατεῖχε τὸν νέκυν Ant. 405. – Pind. φάτις τινὰ κατέχει, der Ruf hat ihn inne, P. 1, 96, φῆμαι Ol. 7, 10, λάϑα P. 8, 24; τόπον κατέχειν Plat. Tim. 63 d, τὴν ἕδραν Parm. 148 e; ἡ σφοδρὰ ἡδονὴ κατέχουσα Phil. 45 e. – In Besitz nehmen, einnehmen, behaupten, λευκόπωλος ἡμέρα πᾶσαν κατέσχε Aesch. Pers. 389; οἰμωγὴ δ' ὁμοῦ κωκύμασιν κατεῖχε πελαγίαν ἅλα, Wehklage erfüllte das Meer, 419; κατέχεις Ὀλύμπου μαρμαρόεσσαν αἴγλαν Soph. Ant. 605; πόϑεν κλέος γ' ἂν εὐκλεέστερον κατέσχον 499; βιοτ άν, leben, Phil. 685; δόμους κατασχεῖν ἐκβαλοῦσ' ἡμᾶς ϑέλεις Eur. Androm. 156; μέλλων τὴν ἀκρόπολιν κατασχήσειν Her. 5, 72; ἵνα κατάσχῃ τὰ ἐν Σάμῳ πρήγματα 3, 143; τόπον, ἀρχὴν κατασχεῖν, Plat. Rep. II, 360 b VIII, 560 c; λαμβάνειν ὧν ἂν ἐπιϑυμῶσι καὶ σώζειν ἅπερ ἂν ἅπαξ κατάσχωσιν Isocr. 12, 242; erhalten, behaupten, τὴν ἀρχήν Xen. Cyr. 7, 5, 76; καϑέξειν τὰ πράγματα Dem. 2, 9; Pol. 1, 18, 9 u. Sp. auch c. gen., τῆς παραποταμίας βίᾳ κατέσχον D. Sic. 12, 82; Pol. 14, 1, 9 u. öfter App. – Von den Schutzgöttern eines Landes, die das Land im Besitz haben, Ar. Nubb. 593 Xen. Cyr. 2, 1, 1; Ath. VII, 283 b. – Vom Unglück, von üblen Zuständen u. dgl., φϑορὰν οἵα κατέσχε τὸν σὸν ἄϑλιον δόμον Soph. O. C. 371, μεγάλοι ϑόρυβοι κατέχουσ' ἡμᾶς ἐπὶ δυςκλείᾳ, üble Gerüchte herrschen von uns, Ai. 142, κατεῖχ' ἀεὶ πᾶν στρατόπεδον δυςφημίαις, er beherrschte, erfüllte das Lager mit Unglückstönen, Phil. 10; ἐμὲ δὲ δαιμονία τις τύχη κατέχει Plat. Hipp. mai. 304 c; ἐπειδὴ κίνδυνος κατέχει Σικελίαν Ep. VIII, 355 c; von der Pest, Hdn. 1, 12, 1; ταραχὴ καὶ πένϑος πάντας κατεῖχε 2, 6, 1; pass., ὑπὸ μεγάλης ἀνάγκης κατέχεσϑαι Plat. Legg. IX, 858 a. – Aber κατέχειν τὸ ϑέατρον ist = das Theater, die Zuschauer fesseln, für sich gewinnen, τοιαῦτα κατέχει τὸν δῆμον = solche Stimmung beherrscht das Volk. – Uebertr. auf das Geistige, begreifen, verstehen, οὐ σφόδρα κατέχω, τί βούλει φράζειν Plat. Phil. 26 c; Men. 72 d; – κατέχεσϑαι ἔκ τινος, von Einem begeistert werden, Plat. Ion 536 b u. öfter in diesem Gespräch, κατεχόμενος καὶ μαινόμενος 536 d, καὶ ἔνϑεος 533 e; καὶ ἐπίπνους Men. 99 d; so auch aor. med. in passiv. Bdtg, τῷ ὀρϑῶς μανέντι καὶ κατασχομένῳ Phaedr. 244 e, womit man vgl. Eur. Hipp. 27 καρδίαν κατέσχετο ἔρωτι δεινῷ u. Hel. 42. – 3) intrans.; – a) wie ναῦν κατίσχειν gesagt wird, bes. von Schiffenden, anlanden, anlegen, so daß man ναῦν ergänzen kann, τίνες ποτ' ἐς γῆν τήνδε ναυτίλῳ πλάτῃ κατέσχετε Soph. Phil. 221, vgl. 270; Eur. Heracl. 84; ποδαπὸς δ' ὅδ' ἁνὴρ καὶ πόϑεν κατέσχε γῆν durch κατῆλϑε erkl., Hel. 1222; ἐπετήρουν τοὺς Ἀϑηναίους οἷ κατασχήσουσιν Thuc. 4, 42; ὑπὸ τοῦ χειμῶνος ἠναγκάσϑημεν κατασχεῖν εἰς τὸ χωρίον Antiph. 5, 21; κατέσχε τῆς χώρης ἐς τὸν αἰγιαλόν Her. 7, 188, oft; Sp., wie Pol., der auch vom Landmarsch sagt κατασχὼν εἰς Γαλααδῖτιν, 5, 71, 2. – b) gut von Statten gehen, εἰ μὴ τόδε φάσμα νυκτὸς εὖ κατασχήσει, gut eintreffen, Soph. El. 493. – c) bestehen, obwaten; ὁ λόγος κατέχει, die Sage besteht, hat sich behauptet, Thuc. 1, 10; öfter bei Arr. An.; κλῃδών Andoc. 1, 130; τὰ κατέχοντα πρήγματα, die obwaltenden Umstände, Her. 6, 40. – Auch = überwiegen, mehr gelten, die Oberhand haben, Theogn. 262. – Anhalten, wie Winde, Ar. Pax 944; auch εἶπεν οὖν μὴ κατασχών, Plut. Artax. 15. – 4) das med. ist schon zum Theil angeführt; – für sich zurückhalten, τὰ χρήματα, unterschlagen, Her. 7, 164; – in sich begreifen, Pol. 9, 21, 7.
-
6 μαντικός
μαντικός, zum Wahrsager gehörig, prophetisch; κλέος σοῦ μαντικόν, dein Seherruhm, Aesch. Ag. 1169; μαντικοῖσιν ἐν ϑρόνοις, Eum. 586; ἡ μαντική, die Wahrsagerkunst, sc. τέχνη, Prom. 482; Soph. O. R. 311 Ant. 1021; Eur. Bacch. 368 u. öfter; ἔμφυτον μαντικὴν εἶχε, Her. 9, 94, vgl. οἱ μάντιες ἐςορέοντες ἐς τὴν μαντικήν, die Seher befragten ihre Kunst, 4, 68; oft bei Plat., μαντικῇ χρώμενοι ἐνϑέῳ Phaedr. 244 b, auch μαντικὸς βίος, 248 d, λόγοι, 275 b; φῆμαι μαντικαί, = μάντεων, Soph. O. R. 723; τὸ μαντικὸν σπέρμα, Eur. I. A. 520. – Adv., Ar. Pax 991; εἰπεῖν, Plat. Theaet. 142 c.
-
7 δι-ορίζω
δι-ορίζω, ion. διουρίζω, att. fut. διοριῶ; – 1) durch Gränzen absondern, διουρίσαντες καὶ διελόντες Λιβύην τε καὶ Ἁσίην Her. 4, 42; begränzen, ὁ ποταμὸς δ. τὴν Εὐρώπην ἀπὸ τῆς Ἀσίας D. Sic. 1, 55; übertr., τῷ λόγῳ Plat. Rep. VI, 507 b; = die Begriffe begränzen, und dah. unterscheiden; διορίζει ἅ τε οἱ ἄνϑρωποι καλοῦσιν ὀνόματα καὶ οἱ ϑεοί Crat. 391 d, vgl. Her. 4, 45; ἀκούσιά τε καὶ ἑκούσια ἀδικήματα Legg. IX, 860 e; ἡ τῶν καπήλων τέχνη τῆς τῶν αὐτοπωλῶν διώρισται Polit. 260 c, u. öfter; dah. = bestimmt anordnen u. jedem einzelnen zuweisen, ϑεοῖς γέρα Aesch. Prom. 438; αἱ φῆμαι μαντικαὶ τοῠτο διώρισαν Soph. O. R. 723; vgl. 1083. Insbesondere – a) von ausdrücklichen Bestimmungen des Gesetzes; καϑαρὸν εἶναι Dem. 20, 158, der es dem ἁπλῶς εἶπε entgegensetzt, 19, 7; ὁ νόμος διωρίσϑη πρός τινα, wurde auf ihn bes. bezogen, 59, 93; τὰ διωρισμένα καὶ τεταγμένα 18, 274; τὸ διωρισμένον ἐκ τοῦ νόμου δικαστήριον 23, 27; τὸ τίμημα διωρισμένον ὑπὸ τῶν νόμων Arist. pol. 4, 6. – b) den Begriff eines Wortes feststellen, definiren, τὴν μαγευτικήν Plat. Polit. 280 e, öfter. – Das med. ist bes. bei den Rednern häufig, = für sich u. übh. Bestimmungen treffen; τὴν δίκην Ar. Ach. 342; καὶ σαφῶς δηλοῦν Dem. 18, 40; τὴν τῶν ἀγαϑῶν πρᾶξιν σωφροσύνην εἶναι διορίζομαι Plat. Charm. 163 e, öfter; περί τινος, Andoc. 3, 12; Isocr. 3, 14; Arist. pol. 4. 3, 5; διωρίσμεϑα ἃ χρὴ ποιεῖν Dem. 24, 192. – 2) über die Gränzen hinausführen; τὸν ἐνϑένδε πόλεμον εἰς τὴν ἤπειρον διοριοῠμεν Isocr. 4, 174; vgl. ἐκ γῆς πόδα, στράτευμα Τροίαν ἔπι, Eur. Hel. 401. 834, wohin auch Ion 46 ὑπὲρ ϑυμέλας δ., vom Altar wegführen, zu ziehen ist. Dah. = verbannen; τὸ ὄφλον ἔξω τῶν ὅρων Plat. Legg. IX, 873 e. – Vgl. ἐξορίζω.
-
8 ἐσθλός
ἐσθλός, dor. ἐσλός, Pind., wie ἀγαϑός, gut, tüchtig in seiner Art, brav, edel, von Hom. an bes. bei Dichtern gebräuchlich. Gew. von Menschen, tapfer, Ggstz κακός, Il. oft, ἔν τινι, tüchtig in Etwas, 15, 283; von Heerführern u. Fürsten, auch von dem Sauhirten, Od. 16, 557; ϑηρητήρ, ἀγορητής, ἡγεμών, jeder tüchtig in seiner Art; Πέλοψ, Pind. N. 2, 21; κήρυξ, ἄγγελος, Ol. 13, 96 P. 4, 278; von Helden, Aesch. Pers. 31. 313; übertr., δωμάτων κύνα ἐσϑλήν, der treue Wächter des Hauses, Ag. 594; φίλον ἐσϑλόν Soph. O. R. 311; ἀνήρ Ai. 1324 u. öfter; bes. vom Edlen, Ggstz κακός, Phil. 96 Ant. 38; Eur. u. sp. D., auch c. inf., Ap. Rh. 1, 106. 3, 917 u. sonst; bei Plat. nur in Dichterstellen; sonst noch Xen. Cyr. 1, 5, 9; Luc. Dea Syr. 15 u. Plut. – Ueber die Abstufungen des Begriffs vgl. ἀγαϑός, mit dem es auch die Bdtg des Reichen gemein hat; Hes. O. 214. – Von edlen Rossen, Il. 23, 348. – Von Dingen u. Zuständen, νόος, νόημα, μένος, βουλή, φάτις u. ä., gut, was seinem Zweck entspricht; φάρμακα, wirksame Heilmittel; ὄρνιϑες, Glück bedeutende, Od. 24, 311; ὕπαρ 19, 547; κλέος Pind. P. 4, 175; χάρματα Ol. 2, 21; ἀλεὴς ὕπνος ἐσϑλός Soph. Phil. 847; τύχη O. C. 1502; γάμοι Eur. I. A. 609; φῆμαι Hel. 1298. Neutr. τὸ ἐσϑλόν, das Glück, Il. 24, 530; auch ἐσϑλόν mit dem inf., es hilft, nützt, 24, 301; τὰ ἐσϑλά, Güter, Od. 10, 523; so bei Folgdn oft, πολλῶν γὰρ ἐσϑλῶν τὴν ὄνησιν εἱλόμην Aesch. Ag. 341; λόγῳ μὲν ἐσϑλά, τοῖσι δ' ἔργοισι κακά Soph. O. C. 768; Eur. u. sp. D. – Den compar. ἐσϑλότερος hat Antiphil. 10 (IX,156); den superl., βασιλῆος ἐσϑλοτάτου, Philp. 47 (VI, 240).
-
9 ὑμνέω
ὑμνέω, besingen, preisen, rühmen; H. h.; Hes. Th. 11. 33 u. öfter; Pind. ὕμνησαν Θέτιν N. 5, 25, u. öfter; ὑμνεῖσϑαι ἀοιδαῖς frg. 86; Ἄρτεμιν Eur. I. T. 1457; u. so bes. in Gedichten, Gesängen preisen, Her. 5, 67; Aesch. Ag. 1453; οὔτ' ἐπινυμφίδιός πώ μέ τις ὕμνος ὕμνησεν Soph. Aut. 810; auch κακά, klagen, El. 374; Ἀργεῖαί νιν ὑμνοῦσιν ὑμεναίοισιν Eur. I. T. 367; παιᾶνα Herc. fur. 688; ἔνϑεν Λωρὶς ὑμνηϑήσεται πόλις Ion 1590; in Prosa, wie Plat. Conv. 193 d n. sonst; bes. τοὺς ϑεούς, Rep. II, 372 b; vgl. ὕμνος u. Xen. Cyr. 8, 1, 23; ἃ τὴν πόλιν ὕμνησα Thuc. 2, 42; übh. sagen, auch im tadelnden Sinne, ἐπὶ τούτῳ δὴ τὸ γῆρας ὑμνοῦσιν Plat. Rep. I, 329 b, vgl. Ruhnk. zu Tim. p. 263; – sprechen, bes. wiederholt erzählen, immerfort im Munde führen, Valck. Eur. Phoen. 441; pass., Ἐτεοκλῆς ἂν εἷς πολὺς κατὰ πτόλιν ὑμνοῖϑ' ὑπ' ἀστῶν φροιμίοις πολυῤῥόϑοις Aesch. Spt. 7; ὁ δ' εἶπε πρός με, ἀεὶ δ' ὑμνούμενα Soph. Ai. 285, Schol. τὰ πολυϑρύλλητα; vgl. Plat. Prot. 317 a; ἃ δὴ πάντες ὑμνοῦσι 343 a; Rep. VIII, 549 e. – Intrans., singen, ertönen, sich hören lassen, Plat. Rep. V, 463 d αὗται φῆμαι ἐξ ἁπάντων τῶν πολιτῶν ὑμνήσουσιν εὐϑὺς περὶ τὰ τῶν παίδων ὦτα. – Absol. auch Thuc. 1, 21 ὡς ποιηταὶ ὑμνήκασι περὶ αὐτῶν.
-
10 αξιοπενθης
-
11 προσερω
I.стяж. = προσερέω См. προσερεωII.(fut. προσερέω - стяж. προσερῶ, pf. προσείρηκα; pass.: fut. προσρηθήσομαι, aor. προσερρήθην, pf. προσείρημαι)1) обращаться с речью, говорить(τινὰ ὕστατον Plat.)
τοῖαί νιν προσεροῦσι φῆμαι Eur. — таковы будут обращенные к ней речи;ἐς τὸ ἄδυτον τῆς θεοῦ {. Her. — войти для молитвы в святилище богини2) звать или называть, именовать(τινά τινα и τί τι Plat.)
τί προσεροῦμεν ὅνομα (τόδε) ; Plat. — каким именем назовем мы это? -
12 προσπιπτω
дор. ποτῐπίπτω (fut. προσπεσοῦμαι, aor. 2 προσέπεσον)1) припадать(βωμοῖσι Soph.; γόνασι и πρὸς γόνυ Eur.; θεῶν πρὸς βρέτας Arph.; τινί NT.)
ἱκέτης προσπίπτω Xen. — я припадаю с мольбой (к твоим ногам)2) коленопреклоненно просить(τινά Eur., Luc.; βρέτη δαιμόνων Aesch.)
3) попадать, впадать(πρὸς τὸν Ἐρύμανθον Polyb.)
π. τῇ κνήμῃ Xen. — попадать в голень;π. πρὸς τὸν ἥλιον Arst. — попадать под солнечные лучи;ᾗ προσέπιπτε τὸ χῶμα Thuc. — (то место стены), куда приходилась насыпь;ὑπὸ πνευμάτων τῇ Τυρρηνίᾳ προσπεσεῖν Plut. — быть занесенным ветрами в Тиррению;π. δυστυχεστάτῳ κλήρῳ Eur. — стать жертвой ужаснейшей судьбы;ἡδοναῖς π. Plat. — предаваться наслаждениям4) нападать(τινί Thuc., Xen. и πρός τινα Plat.; ἄνεμοι προσέπεσον τῇ οἰκίᾳ NT.)
προσπεσόντες τρέπουσι μέρος τι τοῦ στρατοῦ Thuc. — внезапным нападением (сиракузцы) обращают в бегство известную часть (афинской) армии;μέ λάθῃ με προσπεσών Soph. — чтобы (Филоктет) исподтишка не напал на меня5) бросаться, устремляться, подбегать(τινί Her., Xen.)
6) перен. склоняться, сближаться(τῷ Ἀναξαγόρᾳ Plat.)
7) выпадать (на долю), случатьсяτὰ προσπεσόντα Eur., Men. — выпавшее на долю, сложившиеся обстоятельства;πρὸς τὰ προσπίπτοντα Arst. — в соответствии с обстоятельствами;ὅ τι ἂν προσπέσῃ Arst. — что ни попадется;ἄλλῳ τῳ προσπεσὸν ἄλλο ἂν ἐγεγόνει Plat. — случившееся с другим по-другому и получится;τῶν ἀναλωμάτων μεγάλων προσπιπτόντων Thuc. — ввиду случившихся больших расходов8) (о слухах и т.п.) доходить, достигатьπροσέπεσε (impers.) παραγενέσθαι τοὺς πρεσβευτάς Polyb. — распространился слух, что послы прибыли;
Κύρῳ φῆμαι καὴ λόγοι προσέπιπτον Plut. — до Кира дошли слухи и толки -
13 φημη
дор. φάμᾱ (φᾱ) ἥ1) речь, словаὣς φάτο χαῖρε δὲ φήμῃ — так он сказал, и (этим) словам обрадовался (Телемах)
2) вещее слово, прорицание(φῆμαι μαντικαί Soph.)
τοῦ ὀνείρου ἥ φ. Her. — предсказание сновидения, т.е. вещий сон3) знамение, предзнаменованиеφήμης ἕνεκα Plat. — для (доброго) предзнаменования, «на счастье»;
ἐπωνυμίαν φήμην τινὸς ἔχειν Plat. — быть названным в знак (для знаменования) чего-л.4) молва, слух, весть Her., Thuc., Plat., Aeschin.τίν΄ ἔχων φήμην ἀγαθέν ἥκεις ; Arph. — с какой доброй вестью ты пожаловал?;
τέν φήμην κατασκεδάσαι Plat. — распространить слух5) репутация, славаφ. κακή Hes. — дурная слава;
ἥ φ. περιφυομένη τινί Isocr. — создавшаяся у кого-л. репутация;μετ΄ αἰσχρᾶς φήμης Isocr. — бесславно, с позором6) хвала, слава, доброе имя(φ. φιλοφόρμιγξ Aesch.)
τὸ ἔργον καὴ ἥ φ. Her. — подвиг и (в результате его) слава7) сказание, предание Lys.8) поговорка, пословицаἀλλ΄ ἔστι φ. κρείσσονας λύκους κυνῶν εἶναι Aesch. — но есть поговорка, что волки сильнее собак, т.е. на всякого найдется управа
9) послание, весть(φήμας προπέμπειν τινί Aesch.)
-
14 φημ'
φημι, φημίSpir. Prooem.pres ind act 1st sg——————φῆμαι, φήμηa.fem nom /voc plφῆμα, φῆμαthat which is said: neut nom /voc /acc sgφῆμι, φῆμιςspeech: fem voc sg -
15 διορίζω
A : [tense] fut. [voice] Med. in pass. sense (v. infr. 1.3):—draw a boundary through, delimit, separate, Hdt.4.42;τὴν Εὐρώπην ἀπὸ τῆς Ἀσίης D.S.1.55
;δίχα δ. Pl.Sph. 267a
: metaph.,οὐ στενῷ τῷ ἰσθμῷ διώρισται ἡ ἱστορία πρὸς τὸ ἐγκώμιον Luc.Hist.Conscr.7
.2 distinguish, determine, define,τὰ οὐνόματα Hdt.4.45
;θεοῖσι.. γέρα τίς ἄλλος ἢ 'γὼ.. διώρισεν; A.Pr. 440
; πτῆσιν οἰωνῶν.. διώρισα, of auguries, ib. 489; σῖτον δ' εἰδέναι δ. so as to know it, Id.Fr. 182;γλυκὺν οἶνον καὶ οἰνώδεα Hp.Acut.50
;δ. ἀκούσιά τε καὶ ἑκούσια Pl.Lg. 860e
, cf. Cra. 391d;δ. περὶ ἐνεργείας τί ἐστιν Arist.Metaph. 1048a26
; define logically,δ. κατὰ τὰς διαφοράς Id.Top. 146b20
, cf. EN 1103a3 ([voice] Pass.), etc.:—[voice] Med., pronounce clearly,Alex.
301.3 determine, declare, : c. inf., determine one to be so and so,καθαρὸν διώρισεν εἶναι D.20.158
: with inf. omitted, :— [voice] Med., δηλοῖ καὶ δ. ὅτι .. D.18.40; διορισαμένων ὅπως .. Id.56.11;διορίσασθαι τίς αἱρετώτατος βίος Arist.Pol. 1323a15
: [tense] pf. [voice] Pass. in med. sense,ἃ χρὴ ποιεῖν διωρίσμεθα D.24.192
:—[voice] Pass., διώρισται ὁπότερον .. And.4.8; it being prescribed,Lys.
30.4; ;ἐν τῷ διωρισμένῳ χρόνῳ PTeb. 105.33
(ii B. C.), etc.: impers., διοριεῖται περί τινος we will give precepts about.., Hp.Art.9;ἐν οἷς [λόγοις] διώρισται περὶ τῶν ἠθικῶν Arist.Pol. 1282b20
, cf. EN 1136a10.4 draw distinctions, lay down definitions,οὐδ' ὁτιοῦν διορίζων D.21.104
;τοῦτό μοι.. διόρισον Pl. Grg. 488d
:—mostly in [voice] Med.,δ. περί τινος And.3.12
, Isoc.3.5, Arist. Ph. 200b15;πρὸς ἀλλήλους Pl.Grg. 457c
; δίκην διωρίσω didst settle the conditions of the trial, Ar.Ach. 364.II remove across the frontier, banish,ἔξω τῶν ὅρων Pl.Lg. 873e
;τὸν ἐνθένδε πόλεμον εἰς τὴν ἤπειρον Isoc.4.174
;τινὰ ὑπὲρ θυμέλας E. Ion46
: generally, carry abroad,στράτευμα Τροίαν ἔπι Id.Hel. 394
; δ. πόδα to depart, ib. 828.IV [voice] Pass., to be discontinuous, opp. συνάπτω, Arist.Cat. 4b28; διωρισμένος, opp. συνεχής, ib.20.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > διορίζω
-
16 μαντικός
A prophetic, oracular, ; μ. μυχοί, θρόνοι, Id.Eu. 180, 616;τέχνη Id.Fr.350.6
; μ. φῆμαι oracular sayings, S.OT 723; τὸ μ. γένος, = μάντεις, Id.Ant. 1055;τὸ μ. σπέρμα E.IA 520
; μ. ἐπίπνοια prophetic inspiration, Pl.Phdr. 265b; λόγοι μ. ib. 275b;μ. ζῷα Porph.Abst.2.48
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > μαντικός
-
17 ἐφυμνέω
A sing or chant at or after,οὐ γὰρ ὡς φυγῇ παιᾶν' ἐφύμνουν A.Pers. 393
; chant or utter over, τί οὖν μ' ἄνωγας τῇδ' ἐφυμνῆσαι χθονί; Id.Eu. 902, cf. Ch. 386 (lyr.); ;τὸ πάτριον μέλος ἐ. Pl.Lg. 947c
, cf. Smp. 197e; later of orations, etc.,ἐ. τῇ θυσίᾳ Philostr.VS1.25.3
; τίνι μύθων φῆμαι θαυμαστότερα ἐφύμνησαν; Aristid.Or.22 (19).2:—[voice] Pass., Pl.Lg. 799a; [ἐπῳδὸν] ἐφυμνεῖσθαι καλόν Ph.1.312
.2 of music, sound in accord, .Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἐφυμνέω
-
18 ὑμνέω
A ; fem. part.ὑμνεῦσα Hes. Th.11
; [dialect] Aeol. inf. ὔμνην to be restored for ὑμνεῖν in Alc.5.2; [dialect] Lacon. [ per.] 1pl. subj. (lyr.): [dialect] Aeol. [ per.] 3pl. [tense] impf. .6: [tense] fut.ὑμνήσω Pi.Parth.2.11
: ([etym.] ὕμνος):I with acc. of person or thing sung of, sing of, first in Hes.Th.11,33, freq. in h.Hom. (h.Ap. 178, al.), Lyr. (Sapph. l.c., Alc. l.c., Pi.N.10.2, al., B.10.13, al.), and Trag. (E.IT 367, etc.;θρήνοις.. σ' ὑμνήσομεν Id.Rh. 976
): also in Prose, celebrate in a hymn, commemorate,Ὦπιν Hdt. 4.35
;τὰς τούτων ἀρετάς Lys.2.2
, cf. B.5.33; [Παλαμήδη] ὑμνοῦσιν ὡς.. ἀπόλλυται X.Mem.4.2.33
, etc.;τὸν θεόν Act.Ap.16.25
; of the hymn itself,οὔτε.. μέ τις ὕμνος ὕμνησεν S.Ant. 815
(lyr.): c. dupl. acc., ἃ τὴν πόλιν ὕμνησα the points wherein I praised our city, Th. 2.42:—[voice] Pass., to be celebrated in hymns, of gods, OGI56.66 (Canopus, iii B.C.), Paus.9.23.3, etc.; also Ἀργεῖοι.. τὰ πολλὰ πάντα ὑμνέαται ([dialect] Ion. for - ηνται) are everywhere praised, Hdt.5.67; ; famous,X.
HG7.1.38;αἱ ὑμνούμεναι φιλίαι Arist.EN 1171a15
;σοφία ἐν ἐξόδοις ὑμνεῖται LXX Pr. 1.20
: impers., ὑμνεῖτο δ' αἰσχρῶς foul songs were sung, Com.Adesp. 1203.5.2 descant upon, in song or speech,ἐν κατηρεφεῖ στέγῃ.. ὑμνήσεις κακά S.El. 382
; τὰν ἐμὰν ὑμνεῦσαι ([dialect] Dor. for - οῦσαι) ἀπιστοσύναν ever singing of my want of faith, E.Med. 423 (lyr.):— [voice] Pass.,Ἐτεοκλέης ἂν.. ὑμνοῖτο.. φροιμίοις πολυρρόθοις A.Th.7
.3 c. acc. cogn., sing, ᾆσμα, ὕμνον, Heraclit.15, A.Ag. 1191: c. dupl. acc.,παιᾶνα.. ὑμνοῦσι.. τὸν Αατοῦς γόνον E.HF 688
(lyr.), cf. SIG 711 L12 (Delph., ii B.C.).II tell over and over again, harp upon, repeat, recite, Pl.Prt. 317a, R. 549e, Tht. 174e, etc.; ὡς .. Id.R. 364a; ὑμνοῦσι τὸ γῆρας ὅσων κακῶν αἴτιόν [ἐστι] ib. 329b; τὸν νόμον ὑμνεῖν recite the form of the law, Id.Lg. 871a:—[voice] Pass., ὁ δ' εἶπε πρός με βαί', ἀεὶ δ' ὑμνούμενα (Sch. τὰ πολυθρύλητα) S.Aj. 292.III intr., sing, chant,ὡς ποιηταὶ ὑμνήκασι περὶ αὐτῶν Th.1.21
; ὑμνῶν οὔποτ' ἔληγεν ὡς .. X.Ages.11.2.
См. также в других словарях:
φῆμαι — φήμη a. fem nom/voc pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
φῆμ' — φῆμαι , φήμη a. fem nom/voc pl φῆμα , φῆμα that which is said neut nom/voc/acc sg φῆμι , φῆμις speech fem voc sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ανησυχητικός — ή, ό (και ανησυχαστικός) αυτός που προκαλεί ανησυχία και αγωνία, ταραχή και φόβο. [ΕΤΥΜΟΛ. < ανησυχώ. Η λ. ανησυχητικός μαρτυρείται από το 1888 στην εφημερίδα Εφημερίς και αναφέρεται στο ουσ. «φήμαι». Η λ. ανησυχαστικός μαρτυρείται από το 1889 … Dictionary of Greek
μαντικός — ή, ό (AM μαντικός, ή, όν) [μάντης] 1. αυτός που ανήκει ή αναφέρεται στον μάντη ή στη μαντεία, προφητικός (α. «μαντικὸν γένος» οι μάντεις, Σοφ. β. «φῆμαι μαντικαί» προφητικοί λόγοι, Σοφ. γ. «μαντικὴ ἐπίπνοια» προφητική έμπνευση, Πλάτ.) 2. φρ.… … Dictionary of Greek
υμνώ — ὑμνῶ, έω, ΝΜΑ, και επικ. τ. ὑμνείω Α [ύμνος] 1. εξυμνώ, επαινώ, εγκωμιάζω (α. «ύμνησε τους άθλους τών αγωνιστών τού 21» β. «οὔτ ἐπινύμφειός πω μέ τις ὕμνος ὕμνησεν», Σοφ.) 2. ψάλλω εκκλησιαστικό ύμνο, δοξολογώ τον Θεό («Σὲ ὑμνοῡμεν, Σὲ εὐλογοῡμεν … Dictionary of Greek