-
1 ξυνεχης
21) непрерывный, сплошной (sc. ἥ κίνησις Arst.)λόφοι συνεχεῖς Plut. — сплошная гряда холмов
2) прилегающий (друг к другу), смежный(οἰκήματα Thuc.)
πύργοις σ. κλιτύς Eur. — прилегающий к замку холм3) непрекращающийся, постоянный(πόλεμος Plat.)
ξυνεχὲς ποικίλον Plat. — нескончаемое разнообразие4) связный(ῥῆσις Thuc.; λόγος Polyb.)
5) плотный, густой(ἔλαιον Plut.)
6) постоянно встречающийся, обыкновенный(ὄρνις Plut.)
7) настойчивый, стойкий, упорный(ἔν τινι Plut.). - см. тж. συνεχές
-
2 ξυνεχής
συνεχής, συνεχήςholding together: masc /fem nom sg -
3 συν-εχής
συν-εχής, ές, zusammenhaltend, zusammenhangend, dicht neben einander stehend, gedrängt; ὁ λόγος ξυνεχὴς τῷ νῦν δὴ γενομένῳ, Plat. Ep. III, 318 a; ἐν πόνῳ συνεχεστέρῳ ὤν, Thuc. 7, 81; darauf folgend, ὁ συνεχὴς λόγος, Pol. 1, 5, 5; ἓξ πύργους τοὺς συνεχεῖς τῷ προειρημένῳ κατέβαλον, 1, 42, 9, u. öfter; τὸ συνεχές, die Reihenfolge, öfter, u. a. Sp. – Von der Zeit, anhaltend, ununterbrochen, unaufhörlich; ὅτι πόλεμος ἀεὶ πᾶσι διὰ βίου ξυνεχής ἐστι, Plat. Legg. I, 625 e; ξυνεχῆ καύματα καὶ πυρετοὺς ἀπεργάζεται, Tim. 86 a, u. öfter; ὅπως μὴ ξυνεχεῖ ῥήσει ἀπατηϑῶσι, Thuc. 5, 85. Am gewöhnlichsten adverbial, συνεχές, ὗε δ' ἄρα Ζεὺς συνεχές, Il. 12, 25; συνεχὲς αἰεί, Od. 9, 74; φλὸξ συνεχὲς παννυχίζει, Pind. I. 3, 83; λέγε δὴ μόλωμεν ξυνεχές, Ar. Equ. 21; auch ξυνεχῶς, Ran. 913, wie Eur. I. A. 1008; u. συνεχέως, Hes. Th. 636 u. öfter; συνεχέως αἰεί, Her. 1, 67, wie Plat. Legg. IV, 706 a, ὅτῳ ἂν συνεχῶς ἀεὶ καλόν τι ξυνέσπηται μόνον, u. Thuc. 1, 11. 5, 24; ὡς συνεχέστατα ποιεῖν, Xen. Hem. 4, 2, 6; κατὰ τὸ συνεχές, Pol. 3, 2, 6 u. öfter; συνεχὲς ἀνολολύζων, Luc. somn. 4. – [Bei Hom. u. Hes. ist die erste Sylbe von συνεχές u. συνεχέως durch die Arsis lang, ohne daß das ν verdoppelt wird, was spätere Epiker nachahmen, Ap. Rh. 1, 1271; Theocr. 20, 12; vgl. Schol. Il. 12, 26.]
-
4 ῥῆσις
ῥῆσις, ἡ, das Sagen, Sprechen, Reden, das Wort, die Rede; μύϑου καὶ ῥήσιος, Od. 21, 291; παλίγγλωσσον ῥῆσιν ϑέσαν, Pind. N. 1, 59; ἀνϑρώπων παλαιαί, Ol. 7, 55, Sage, Erzählung; vgl. Her. 1, 152; μακράν γε μὲν δὴ ῥῆσιν οὐ στέργει πόλις, Aesch. Suppl. 270, vgl. 610 Ag. 1295, βραχεῖα, Soph. frg. 62, μακρά, καλλίστη, Ar. Ach. 391 Vesp. 580; καταπλέξαι τὴν ῥῆσιν, die Rede endigen, Her. 8, 83; ἡ ἀπὸ Σκυϑῶν ῥῆσις, das von den Scythen entnommene Wort, 4, 127; ξυνεχής, Thuc. 5, 85; ῥῆσιν μακρὰν ἀποτείνειν, Plat. Rep. X, 605 d, wie ῥήσεις παμμήκεις ποιεῖν, Phaedr. 268 c, auch ῥήσεις λέγειν, Legg. VII, 811 a. – Die Stelle eines Schriftstellers, Ἀριστοφάνειαι, Plut. Symp. 7, 8, 4. – Auch die Redensart, Gramm.
-
5 ῥῆσις
ῥῆσις, εως, [dialect] Ion. ιος, Arc. [full] ϝρῆσις (IG5(2).343.19, Orchom., iv B.C.), ἡ, ([etym.] ἐρῶ)A saying, speech,μύθων καὶ ῥήσιος Od.21.291
;ῥ. ἀγγελῶν Pi.N. 1.59
; καταπλέξαι τὴν ῥῆσιν end one's speech, Hdt.8.83;ῥ. βραχεῖα S.Fr.64
;ξυνεχής Th.5.85
;μακρὰν ῥ. οὐ στέργει πόλις A.Supp. 273
;εἰπεῖν ῥ. οὐ θρῆνον θέλω Id.Ag. 1322
;ῥ. λέγειν ἀμφί τινος Id.Supp. 615
, cf. S.Fr.142.20;περὶ σμικροῦ πράγματος ῥ. παμμήκεις ποιεῖν Pl.Phdr. 268c
;μακρὰν ῥ. ἀποτείνειν Id.R. 605d
, Luc.Prom.6; ἡ ἀπὸ Σκυθῶν ῥ. the Scythian answer, Hdt.4.127 (a phrase that became proverbial, cf. Plu.Prov.1.62; prob. interpol. in Hdt.).III expression or passage in an author, esp. speech in a play, Ar.Nu. 1371, V. 580, Ra. 151, Men.Epit. 585: pl. in Ephipp.16.3, D.18.267;ῥ. τινὲς τῶν Ἀριστοφανείων Plu.2.712d
; esp. of the dramatic parts of epic poetry, Phot.
См. также в других словарях:
ξυνεχής — συνεχής , συνεχής holding together masc/fem nom sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
συνεχής — ές, ΝΜΑ και αττ. τ. ξυνεχής, ές, Α [συνέχω] 1. (για πράγμ. και με τοπ. σημ.) αυτός που αποτελεί αδιάσπαστη σειρά με έναν άλλο, αυτός που επικοινωνεί με άλλον, ο συνεχόμενος (α. «συνεχή δωμάτια» β. «οἰκήματα... ξυνεχῆ ὥστε ἐν φαίνεσθαι τεῑχος… … Dictionary of Greek