-
1 licet
licuit (licitum est), ēre impers.1) позволено, можно, разрешается ( с acc. cum inf.: hanc te pecuniam capĕre non licuit C; с dat. cum inf.: Themistocli licuit esse otioso C)(per me) licet Pl, C etc. — (по мне) пусть так (ничего не имею против, пожалуй, согласен)si per te licebit или licĭtum erit C — если позволишьnihil quod per leges liceret C — ничего из того, что разрешается законамиpetit, ut vobiscum loqui liceat Pt — он просит разрешения поговорить с вами2) licet + conjct. пусть, хотя, хотя бы (fremant omnes licet, dicam quod sentio C)terras, licet, et undas obstruat O — пусть (Минос) преграждает земли и воды3) можно, доступно, нетрудно ( in causā facĭli cuivis licet esse disertum O)