Перевод: со всех языков на английский

с английского на все языки

τὸν+χῶρον

  • 21 αἰέν

    αἰεί, αἰέν, ᾰεί (ἀέ coni. Hermann, P. 9.88)
    1 always, ever
    a

    αἰεὶ μενοινῶν O. 1.58

    φιλεῖ δέ μιν Παλλὰς αἰεί O. 2.27

    ἴσαις δὲ νύκτεσσιν αἰεί, ἴσαις δ' ἁμέραις O. 2.61

    αἰεὶ δ' ἀμφ ἀρεταῖσι πόνος δαπάνα τε μάρναται O. 5.15

    μέγα τοι κλέος αἰεί O. 8.10

    ἐγχώριοι βασιλῆες αἰεί O. 9.56

    θέλοντι δὲ Παμφύλου καὶ μὰν Ἡρακλειδᾶν ἔκγονοιαἰεὶ μένεινΔωριεῖς P. 1.64

    Ζεῦ τέλεἰ, αἰεὶ δὲ P. 1.67

    εἴπερ τι φιλεῖς ἀκοὰν ἁδεῖαν αἰεὶ κλύειν P. 1.90

    χρὴ δὲ κατ' αὐτὸν αἰεὶ παντὸς ὁρᾶν μέτρον P. 2.34

    καλός τοι πίθων παρὰ παισίν, αἰεὶ καλός P. 2.72

    τόθι γὰρ γένος Εὐφάμου φυτευθὲν λοιπὸν αἰεὶ τέλλετο P. 4.256

    ἀρεταὶ δ' αἰεὶ μεγάλαι πολύμυθοι P. 9.76

    Διρκαίων ὑδάτων ἀὲ μέμναται (coni. Hermann: αἰεὶ, ἀεὶ codd.; ἅμα Bergk.) P. 9.88 ἀσφαλὲς αἰὲν ἕδος μένει οὐρανός (Hermann: αἰεὶ codd.) N. 6.3

    ἀτὰρ γένος αἰεὶ φέρει τοῦτό οἱ γέρας N. 7.39

    παιδῶν δὲ παῖδες ἔχοιεν αἰεὶ γέρας τό περ νῦν N. 7.100

    ἅπτεται δ' ἐσλῶν ἀεί (Tricl.: αἰεὶ codd.) N. 8.22

    θάλλοντες αἰεὶ σὺν θεῷ θνατὸν διέρχονται βιότου τέλος I. 4.4

    διὰ πόντον βέβακεν ἐργμάτων ἀκτὶς καλῶν ἄσβεστος αἰεί I. 4.42

    τὸ δὲ πρὸ ποδὸς ἄρειον ἀεὶ βλέπειν χρῆμα πάν I. 8.13

    ἀεὶ θάλλει Pae. 2.52

    b at any time τὸ δ' αἰεὶ παρά-

    μερον ἐσλὸν ὕπατον ἔρχεται παντὶ βροτῶν O. 1.99

    οἷα ψιθύρων παλάμαις ἕπετ' αἰεὶ βροτῷ P. 2.75

    τὸν δ' ἀμφέποντ αἰεὶ φρασὶν δαίμον ἀσκήσω P. 3.108

    τὸ δὲ πὰρ ποδὶ ναὸς ἑλισσόμενον αἰεὶ κυμάτων (Byz.: ἀεὶ codd.) N. 6.55
    c frag. ]τιν ἀεὶ πρ[ Πα. 13a. 19. ὀδμὰ δ' ἐρατὸν κατὰ χῶρον κίδναται αἰεὶ<—>† (locum cruce notavit Snell.) Θρ. 7. 9.

    Lexicon to Pindar > αἰέν

  • 22 αεί

    αἰεί, αἰέν, ᾰεί (ἀέ coni. Hermann, P. 9.88)
    1 always, ever
    a

    αἰεὶ μενοινῶν O. 1.58

    φιλεῖ δέ μιν Παλλὰς αἰεί O. 2.27

    ἴσαις δὲ νύκτεσσιν αἰεί, ἴσαις δ' ἁμέραις O. 2.61

    αἰεὶ δ' ἀμφ ἀρεταῖσι πόνος δαπάνα τε μάρναται O. 5.15

    μέγα τοι κλέος αἰεί O. 8.10

    ἐγχώριοι βασιλῆες αἰεί O. 9.56

    θέλοντι δὲ Παμφύλου καὶ μὰν Ἡρακλειδᾶν ἔκγονοιαἰεὶ μένεινΔωριεῖς P. 1.64

    Ζεῦ τέλεἰ, αἰεὶ δὲ P. 1.67

    εἴπερ τι φιλεῖς ἀκοὰν ἁδεῖαν αἰεὶ κλύειν P. 1.90

    χρὴ δὲ κατ' αὐτὸν αἰεὶ παντὸς ὁρᾶν μέτρον P. 2.34

    καλός τοι πίθων παρὰ παισίν, αἰεὶ καλός P. 2.72

    τόθι γὰρ γένος Εὐφάμου φυτευθὲν λοιπὸν αἰεὶ τέλλετο P. 4.256

    ἀρεταὶ δ' αἰεὶ μεγάλαι πολύμυθοι P. 9.76

    Διρκαίων ὑδάτων ἀὲ μέμναται (coni. Hermann: αἰεὶ, ἀεὶ codd.; ἅμα Bergk.) P. 9.88 ἀσφαλὲς αἰὲν ἕδος μένει οὐρανός (Hermann: αἰεὶ codd.) N. 6.3

    ἀτὰρ γένος αἰεὶ φέρει τοῦτό οἱ γέρας N. 7.39

    παιδῶν δὲ παῖδες ἔχοιεν αἰεὶ γέρας τό περ νῦν N. 7.100

    ἅπτεται δ' ἐσλῶν ἀεί (Tricl.: αἰεὶ codd.) N. 8.22

    θάλλοντες αἰεὶ σὺν θεῷ θνατὸν διέρχονται βιότου τέλος I. 4.4

    διὰ πόντον βέβακεν ἐργμάτων ἀκτὶς καλῶν ἄσβεστος αἰεί I. 4.42

    τὸ δὲ πρὸ ποδὸς ἄρειον ἀεὶ βλέπειν χρῆμα πάν I. 8.13

    ἀεὶ θάλλει Pae. 2.52

    b at any time τὸ δ' αἰεὶ παρά-

    μερον ἐσλὸν ὕπατον ἔρχεται παντὶ βροτῶν O. 1.99

    οἷα ψιθύρων παλάμαις ἕπετ' αἰεὶ βροτῷ P. 2.75

    τὸν δ' ἀμφέποντ αἰεὶ φρασὶν δαίμον ἀσκήσω P. 3.108

    τὸ δὲ πὰρ ποδὶ ναὸς ἑλισσόμενον αἰεὶ κυμάτων (Byz.: ἀεὶ codd.) N. 6.55
    c frag. ]τιν ἀεὶ πρ[ Πα. 13a. 19. ὀδμὰ δ' ἐρατὸν κατὰ χῶρον κίδναται αἰεὶ<—>† (locum cruce notavit Snell.) Θρ. 7. 9.

    Lexicon to Pindar > αεί

  • 23 ἑός

    ἑός (ἑοῖο, ἑῷ, ἑόν; ἑῶν: ἑᾶς, ἑᾷ, ἑάν; ἑαῖς: ἑόν acc.)
    1 his, her, their own (suus), referring to subject of sentence or clause, but v. P. 9.105 (cf. ὅς.)

    αἰτέων λαοτρόφον τιμάν τιν' ἑᾷ κεφαλᾷ O. 6.60

    κᾶδός τε τιμάσαις ἑόν ( νέον coni. Bergk) O. 7.5 ἐκέλευσεν νεῦσαι, μιν (= Ῥόδον) —

    ἑᾷ κεφαλᾷ ἐξοπίσω γέρας ἔσσεσθαι O. 7.67

    ἴδε βαθὺν εἰς ὀχετὸν ἄτας ἵζοισαν ἑὰν πόλιν O. 10.38

    ἔπραξε δεσμὸν ἑὸν ὄλεθρον P. 2.41

    ἐνέπαξαν ἕλκος ὀδυναρὸν ἑᾷ πρόσθε καρδίᾳ P. 2.91

    κέλεται γὰρ ἑὰν ψυχὰν κομίξαι ΦρίξοςP. 4.159

    μή τινα τὰν ἀκίνδυνον παρὰ ματρὶ μένειν αἰῶνα πέσσοντ, ἀλλ' ἐπὶ καὶ θανάτῳ φάρμακον κάλλιστον ἑᾶς ἀρετᾶς ἅλιξιν εὑρέσθαι σὺν ἄλλοις P. 4.187

    ἑὸν ἐρημώσαισα χῶρον (sc. δρῦς) P. 4.269

    τὸν δὲ Κένταυρος ζαμενὴς μῆτιν ἑὰν εὐθὺς ἀμείβετο P. 9.38

    ἐμὲ δ' οὖν τις ἀοιδᾶν δίψαν ἀκειόμενον πράσσει χρέος αὖτις ἐγεῖραι καὶ παλαιὰν δόξαν ἑῶν προγόνων (Mosch. met. gr.: τεῶν codd., unde καὶ τεῶν δόξαν παλαιὰν προγόνων coni. Bergk) P. 9.105

    δισσαῖσι δοιοὺς αὐχένων μάρψαις ἀφύκτοις χερσὶν ἑαῖς ὄφιας N. 1.45

    ἴχνεσιν ἐν Πραξιδάμαντος ἑὸν πόδα νέμων N. 6.15

    [ἑᾷ coni. Hermann: ἐμᾷ codd.,

    Σ. N. 7.85

    ] τίς ἄρ' ἐσλὸν Τήλεφον τρῶσεν ἑῷ δορὶ; I. 5.42

    ξυνὸν ἄστει κόσμον ἑῷ προσάγων I. 6.69

    ἄλοχον εὐειδέα θέλων ἑκάτερος ἑὰν ἔμμεν I. 8.29

    τέρας δ' ἑὸν εἶπέν σφι i. e. that had happened to him

    Πα.. 3. ἑάν τ' ἔφανεν φυάν Pae. 20.12

    πρό]θυρον ἑόν Πα. 22. 16. ἑ]άν (cf. v. 20 ubi ἑάν del. Snell: ἑ]άν e Σ G-H supp.) Δ. 1. 3. ]πατρὸς ἑοῖο[ ?fr. 335. 8.

    Lexicon to Pindar > ἑός

  • 24 ἐρατός

    ἐρᾰτός (-όν; -ῶν; -ᾶς, -ᾷ, -άν; -ᾶν: - όν nom.)
    a of people, handsome

    παῖδ' ἐρατὸν δ Ἀρχεστράτου O. 10.99

    b of things, delightful, pleasing ἦλθεν

    δ' ὑπὸ σπλάγχνων ὑπ ὠδῖνός τ ἐρατᾶς Ἴαμος ἐς φάος O. 6.43

    ἔφλεξεν σελάνας ἐρατὸν φάος O. 10.75

    καί σφιν ἐπὶ γλυκεραῖς εὐναῖς ἐρατὰν βάλεν αἰδῶ P. 9.12

    Νεμέας ἐξ ἐρατῶν ἀέθλων N. 6.12

    οὔτε κώμων ἐρατῶν οὔτε μελικόμπων ἀοιδᾶν I. 2.31

    ἐρατὸν λύοι κεν χαλινὸν ὑφ' ἥρωι παρθενίαςI. 8.44 ]ποι ζυγέντες ἐρατᾷ δόμον[ Δ. 1.. ἐραταὶ ἴων φόβαι fr. 75. 16. ἐρατᾶν ὄχημ' ἀοιδᾶν τοῦτό τοι πέμπω fr. 124. 1. ἐρατὸν κατὰ χῶρον of the country of the blessed dead Θρ... τὸν μὲν αὐλῶν ἐκίνησ' ἐρατὸν μέλος fr. 140b. 17. ] Κρονίων Ζεὺς ἐρατὸν ε[ ?fr. 334a. 10. ] θεαν ἐρατὸν τέμενος[ ?fr. 345a. 11.

    Lexicon to Pindar > ἐρατός

  • 25 ἐρημόω

    a deprive of c. acc. dupl.

    τὸν μὲν ὀξείαισι θύγατρες ἐρήμωσαν πάθαις εὐφροσύνας μέρος P. 3.97

    c. acc. & gen. τραχεῖα νιφὰς πολέμοιο τεσσάρων ἀνδρῶν ἐρήμωσεν μάκαιραν

    ἑστίαν I. 4.17

    b leave barren c. acc. ἑὸν ἐρημώσαισα χῶρον sc. δρῦς, viz. by being felled P. 4.269

    Lexicon to Pindar > ἐρημόω

  • 26 κατά

    1

    κάν O. 8.78

    )
    1 c. gen.,
    a below

    τὰ δ' ἐν τᾷδε Διὸς ἀρχᾷ ἀλιτρὰ κατὰ γᾶς δικάζει τις O. 2.59

    b by, over of object by which one swears. κατὰ χρυσόκερω λιβανώτου (sc. εὔχεσθαι) fr. 329.
    2 c. acc.,
    a of place.
    I in. at

    Νεμέας κατὰ κόλπον O. 9.87

    καὶ πᾶσαν κάτα /

    Ἑλλάδ' εὑρήσσει O. 13.112

    γᾶν τε καὶ πόντον κατ' ἀμαιμάκετον P. 1.14

    ἥμερον ὄφρα κατ' οἶκον ὁ Φοίνιξ ὁ Τυρ σανῶν τ ἀλαλατὸς ἔχῃ P. 1.72

    κατὰ λαύρας δ' ἐχθρῶν ἀπάοροι πτώσσοντι P. 8.86

    ἦῤ, ὦ φίλοι, κατ' ἀμευσίπορον τρίοδον ἐδινάθην (codd.: ἀμευσιπόρους τριόδους Hermann) P. 11.38

    κατ' Ὄλυμπον ἄλοχος Ἥβα τελείᾳ παρὰ ματέρι βαίνοισ ἔστι N. 10.17

    ὀδμὰ δ' ἐρατὸν κατὰ χῶρον κίδναται Θρ... δεξιὰν κατὰ χεῖρα πατρὸς fr. 146. 2. Θήβαν ἔτι μᾶλλον ἐπασκήσει θεῶν καὶ κατ' ἀνθρώπων ἀγυιάς fr. 194. 6.
    II throughout, among

    καθ' Ἕλλανας O. 1.116

    O. 6.71
    III on, upon

    πατέρος Ἀθαναία κορυφὰν κατ' ἄκραν ἀνορούσαισ O. 7.36

    εἴη δὲ τρίτον σωτῆρι πορσαίνοντας Ὀλυμπίῳ Αἴγιναν κάτα / σπένδειν μελιφθόγγοις ἀοιδαῖς (fort. tmesis, κατασπένδειν) I. 6.8
    IV along, on

    μακρά μοι νεῖσθαι κατ' ἀμαξιτόν P. 4.247

    πατρίαν εἴπερ καθ' ὁδόν νιν εὐθυπομπὸς αἰὼν ταῖς μεγάλαις δέδωκε κόσμον Ἀθάναις N. 2.7

    καί ποτ' ἐς ἑπταπύλους Θήβας ἄγαγον στρατὸν ἀνδρῶν αἰσιᾶν οὐ κατ ὀρνίχων ὁδόν N. 9.19

    Θέμιν Μοῖραι ποτὶ κλίμακα σεμνὰν ἆγον Οὐλύμπου λιπαρὰν καθ' ὁδὸν fr. 30. 4. ]

    α κατὰ πᾶσαν ὁδόν Pae. 4.6

    Ὁμήρου[ τρι]πτὸν κατ' ἀμαξιτὸν ἰόντες Πα. 7B. 11.
    b
    I in accordance with, according to

    ἔστι δὲ καί τι θανόντεσσιν μέρος κὰν νόμον ἐρδόμενον O. 8.78

    ἀγαθοὶ δὲ καὶ σοφοὶ κατὰ δαίμον' ἄνδρες ἐγένοντ O. 9.28

    χρὴ δὲ κατ' αὐτὸν αἰεὶ παντὸς ὁρᾶν μέτρον P. 2.34

    κατ' ἐμὰν θεραπεύων μαχανάν P. 3.109

    βασιλευομέναν οὐ κατ' αἶσανP. 4.107 ὦναξ, ἑκόντι δ' εὔχομαι νόῳ κατά τιν ἁρμονίαν βλέπειν ἀμφ ἕκαστον ὅσα νέομαι (sense and construction obscure: perhaps tmesis? καταβλέπειν) P. 8.68 καὶ ζώων ἔτι νεαρὸν κατ' αἶσαν υἱὸν ἴδῃ τυχόντα στεφάνων Πυθίων befittingly P. 10.26 ἀγορὰν οὐκ ἐλεγχέεσσιν Ἀριστοκλείδας τεὰν ἐμίανε κατ' αἶσαν i. e. according to the will of the Muse N. 3.16 ( χεῖρα) τὰν Νικόμαχος κατὰ καιρὸν νεῖμ' ἁπάσαις ἁνίαις opportunely I. 2.22

    Ὅμηρος ὃς αὐτοῦ πᾶσαν ὀρθώσαις ἀρετὰν κατὰ ῥάβδον ἔφρασεν θεσπεσίων ἐπέων λοιποῖς ἀθύρειν I. 4.38

    χρῆν μὲν κατὰ καιρὸν ἐρώτων δρέπεσθαι fr. 123. 1. εἴη καὶ ἐρᾶν καὶ ἔρωτι χαρίζεσθαι κατὰ καιρόν fr. 127. 2. κατ]ὰ καιρὸν[ ?fr. 346a. 3.
    II distributively. μαχαίρᾳ τάμον κατὰ μέλη limb by limb O. 1.49 ὅσσα δ' ἐπ ἀνθρώπους ἄηται μαρτύρια φθιμένων ζωῶν τε φωτῶν ἀπλέτου δόξας, ἐπέψαυσαν κατὰ πὰν τέλος in every issue I. 4.11
    c of time, at

    τὸν εἶδον κρατέοντα χερὸς ἀλκᾷ βωμὸν παρ' Ὀλύμπιον, κεῖνον κατὰ χρόνον O. 10.102

    ἤλυθον κείνου γε κατὰ κλέος at the news of Jason P. 4.125
    d in the manner of, like

    τόδε μὲν κατὰ Φοίνισσαν ἐμπολὰν μέλος πέμπεται P. 2.67

    e fragg. ]

    γλυκὺν κατ' αὐλὸν αἰθερ[ Pae. 7.11

    ]κατὰ χθόν ε[ Δ. 4. h. 12. ]καθ' ἁλικίαν[ Θρ. 5. 5.
    3 in tmesis.

    κατὰ γαἶ αὐτόν τέ νιν καὶ φαιδίμας ἵππους ἔμαρψεν O. 6.14

    ἔργῳ τ' οὐ κατὰ εἶδος ἐλέγχων O. 8.19

    κατὰ πνοὰ δαμαλίζοι P. 5.121

    [

    κατὰ βλέπειν P. 8.68

    v. supra 2. b.

    α. κάτα σπένδειν I. 6.8

    v. supra 2. a. γ.] κατὰ μὲν φίλα τέκν' ἔπεφνεν fr. 171.

    Lexicon to Pindar > κατά

  • 27 οἰκίζω

    οἰκ-ίζω, [tense] fut.
    A

    - ιῶ Th.1.100

    , 6.23 : [tense] aor. ᾤκισα ; [dialect] Ion.

    οἴκισα Hdt.5.42

    ; poet.

    ᾤκισσα Pi.I.8(7).22

    : [tense] pf. ᾤκικα ([etym.] συν-) Str.12.3.10 : [tense] plpf.

    ᾠκίκειν App.Hisp. 100

    , BC2.26 :—[voice] Med., [tense] fut.

    οἰκιοῦμαι E.Heracl.46

    (corrupt in X.HG1.6.32): [tense] aor. ᾠκισάμην ([etym.] κατ-) Th.2.102, Isoc.19.23 :—[voice] Pass., [tense] fut.

    οἰκισθήσομαι D.5.10

    , App. BC2.139 : [tense] aor.

    ᾠκίσθην Th.6.5

    , Pl.Ti. 72d : [tense] pf.

    ᾤκισμαι E.Hec.2

    ; [dialect] Ion.

    οἴ. Hdt.4.12

    (as v. l.):
    I c. acc.rei, found as a colony or new settlement, Ar.Av. 172, Th.6.4, etc. ;

    ἀπ' ἄλλης πόλεος οἰ. πόλιν E.Fr.360.11

    codd. (leg. - ήσῃ):—[voice] Pass., Pl.R. 403b, X.An.5.3.7 ; πόλις οἴκισται ἐν.. v.l. in Hdt.4.12, cf. 2.44.
    2 people with new settlers, colonize, χῶρον, χώρην, Id.5.42, 7.143 ; νήσους v. l. in Th.1.8: c. gen. pers., τὴν πόλιν.. ξυμμείκτων ἀνθρώπων οἰκίσας having colonized it with... Id.6.4:—[voice] Med., ὅπου γῆς πύργον οἰκιούμεθα we shall make ourselves a fenced home, E.Heracl.46, cf. Tr. 435.
    II c. acc. pers., settle, plant as a colonist or inhabitant, Pi. l.c.; remove, transplant, ἐς ἄλλα δώματα, εἰς τήνδε χθόνα, E.IA 670,IT30 : metaph., τὸν μὲν ἀφ' ὑψηλῶν βραχὺν ᾤκισε brought him from high to low estate, Id.Heracl. 613 (lyr.):— [voice] Pass., settle as a colonist, fix one's habitation in a place,

    Τυδεὺς.. ἐν Ἄργει ξεῖνος ὢν οἰκίζεται S.Fr.799.4

    , cf. E.Hec.2, Pl.Phd. 114c, etc.
    III intr., = οἰκέω, Herod.3.12, Hsch. ; οἰκίδδειν· καθῆσθαι, Id. ( οἰκιδεῖν cod.).

    Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > οἰκίζω

  • 28 πτήσσω

    πτήσσω (never [suff] πτήν-ττω), Ar.V. 1490, X.Cyr.3.3.18: [tense] fut.
    A

    πτήξω AP 12.141

    codd. (Mel.): [tense] aor.

    ἔπτηξα E.HF 974

    , etc., [dialect] Dor.

    ἔπταξα Pi.P. 4.57

    , [dialect] Ep.

    πτῆξα Il.14.40

    : [tense] aor. 2 ἔπτᾰκον in compd.

    καταπτακών A.Eu. 252

    ; [dialect] Ep. [ per.] 3 dual

    καταπτήτην Il.8.136

    : [tense] pf.

    ἔπτηχα Isoc.5.58

    , ([etym.] κατ-) Lycurg.40, D.4.8; later ἔπτηκα ([etym.] κατ-) Them.Or.24.309b; [dialect] Ep.part. πεπτηώς, ῶτος (v.infr.11.2).
    II intr., crouch or cower for fear, of animals,

    ἅπερ πτηνῶν ἀγέλαι τάχ' ἂν σιγῇ πτήξειαν ἄφωνοι S.Aj. 171

    (anap.);

    πτήξας δέμας παρεῖχε A.Pers. 209

    ; [

    πῶλος] π. αἰσχύνῃσιν S.Fr.659.9

    , cf. Ar.Av. 777; of human beings,

    ἔπταξαν ἀκίνητοι σιωπᾷ Pi.P.4.57

    ; ὑπὸ φόβῳ π. E.Ba. 1035 (lyr.);

    πτῆξαι ταπεινήν Id.Andr. 165

    ;

    π. θυμόν S.OC 1466

    (lyr.); κακῶς πάσχων π. Pl.Smp. 184b;

    δοκεῖ μοι τοῦ αὐτοῦ ἀνδρὸς εἶναι καὶ εὐτυχοῦντα ἐξυβρίσαι καὶ πταίσαντα.. πτῆξαι X.Cyr.3.1.26

    ; ἐκποδὼν π. Ar.Th.36: with Preps.,

    π. ἐν μυχοῖς πέτρας E.Cyc. 408

    ;

    εἰς ἕνα χῶρον Ar.Lys. 770

    ; πόλις πρὸς πόλιν π. E.Supp. 269;

    βωμὸν ὄρνις ὣς ἔπτηξ' ὕπο Id.HF 974

    : c. acc. loci, βωμὸν π. Id. Ion 1280.
    3 c. acc. rei, crouch for fear of..,

    ἀπειλάς A.Pr. 175

    (anap.);

    φοβούμενοι πτήσσομεν αὐτούς X.Cyr.3.3.18

    ;

    ταῖς διανοίαις μὴ πτήξαντες τὸν τῶν ἐπιόντων φόβον Lycurg.49

    ;

    δόρυ Lyc.280

    , IG14.1296: abs.,

    ὁ λέων.. ὁρώμενος.. οὐδέποτε φεύγει οὐδὲ πτήσσει Arist. HA 629b13

    .

    Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > πτήσσω

  • 29 ἀφεγγής

    A without light, φῶς ἀ. a light that is no light (i. e. to the blind), S.OC 1549; νυκτὸς ἀφεγγὲς βλέφαρον, of the moon, E.Ph. 543; simply, dark,

    σπῆλυγξ Opp.C.3.324

    ;

    ὀμίχλη AP9.675

    ; δηϊοτής a night battle, Nonn. D.24.165;

    Ἀΐδα.. τὸν ἀφεγγέα χῶρον Epigr.Gr.372.13

    ([place name] Cotiaeum), cf. D.H.8.52.
    2 not visible to the eye,

    ὀδμά A.Pr. 115

    .
    3 metaph., εἴ τι.. τυγχάνεις ἀφεγγὲς φέρων something ill-starred, unlucky, S.OC 1481 (lyr.).
    4 obscure, ἔκδοσις Olymp.Alch.p.70B.

    Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀφεγγής

  • 30 ἐπιλαμβάνω

    A take or get besides,

    ἐπὶ τοῖς πεντήκοντα ταλάντοις ἑκατόν Arist.Pol. 1259a28

    : c. gen. partit., ἐ. τοῦ χρόνου take a little more time, M.Ant.1.17;

    τῆς ἀρχῆς Paus.9.14.5

    .
    2. simply, take, receive, PEleph.10.1 (iii B.C.), OGI179.18 (Egypt, i B.C.), etc.
    II. lay hold of, seize, attack, as a disease, Hdt.8.115, Hp.Aph.6.51, Th.2.51; of an enemy, Luc.Nav.36:—[voice] Pass.,

    ἐπείληπται νόσῳ S.Ant. 732

    ; τὴν αἴσθησιν ἐπιληφθείς becoming unconscious, Plu.Flam.6; ἐπελήφθη had an epileptic fit, Gal.11.859.
    b. of events, overtake, surprise, μὴ..

    χειμὼν τὴν φυλακὴν ἐπιλάβοι Th.4.27

    ; νυκτὸς ἐπιλαβούσης τὸ ἔργον ib. 96;

    ταχὺ ἐπιλαβὸν γῆρας Pl.Epin. 974a

    : impers., ἐπιλαμβάνει, c. acc. et inf., it befalls one that.., Paus.6.22.4, 7.21.1.
    2. attain to, come within reach of, reach, X.An.6.5.6; ἔτη ὀκτὼ ἐ. πολέμου live over eight years, Th.4.133;

    ἡμέρας ἑπτακαίδεκα τῆς ἑβδόμης ὑπατείας Plu.Mar. 46

    : c. gen. partit., ἐ. τετάρτου μηνός arrive at, of the foetus, Arist.HA 583b22 (but ἐ. τοῦ ἑνδεκάτου μηνός, of the mother, ib. 584a37); ὥστε καὶ τοῦ χειμῶνος ἐ. Thphr.HP1.9.6.
    3. seize, stop, esp. by pressure,

    τὴν ῥῖνα Ar.Pl. 703

    ;

    ἐ. τὸ κλύσμα τῆς ὀπίσω ὁδοῦ Hdt.2.87

    ; . τὸ ὕδωρ stop the water-clock in court, Lys.23.4, Is.3.76;

    τὸν αὐλίσκον Arist.Ath.67.3

    , cf. Pr. 866b13, Plb.10.44.12;

    τὸ στόμα τοῖς ἐπικαλύμμασιν Arist.HA 527b21

    .
    4. occupy space, μηδὲν τῶν τῆς πόλεως.. οἰκοδομήμασι ἐ. Pl.Lg. 779c ([voice] Med.);

    πλείω τόπον Arist. Cael. 305b19

    ;

    πλατύτερον τόπον Plu.Cat.Ma.5

    : metaph., πολὺν χῶρον ἐ. get over much ground, traverse it rapidly, Theoc.13.65.
    5. c. gen., undertake, τῆς κινήσεως, τῆς νήξεως, Ael.NA5.18, 13.19.
    6. c. dat., assist, App.BC4.96 (nisi leg. < συν>επιλ.).
    7. intr., succeed, follow, Arist.Pr. 860a7.
    8. of food or drink, take extra,

    οἰνάριον Plu.Cat.Ma.1

    ; take after other food, Dsc.2.112.
    III. [voice] Med. (with [tense] pf.

    ἐπείλημμαι Pl.Cra. 396d

    , D.3.27), hold oneself on by, lay hold of, c. gen.,

    τῶν νεῶν Hdt.6.113

    , Th.4.14, etc.;

    τῶν ἀφλάστων νεός Hdt. 6.114

    ; τῶν ἐπισπαστήρων ib.91;

    τῆς ἴτυος X.An.4.7.12

    ;

    τῶν ἁμαξῶν Plu.Oth.3

    ; ὅτου ἐπιλάβοιτο τὰ δρέπανα whomsoever the scythes caught, X.Cyr.7.1.31;

    ἐπιλαμβάνεταί μου τῆς χειρὸς τῇ δεξιᾷ Pl. Prt. 335c

    ;

    ἐπιλαβόμενός [τινος] τῇ χειρί D. 21.60

    ; τῶν τριχῶν by the hair, Aeschin.3.150; μὴ 'πιλαμβάνου hold me not! E.Ph. 896.
    2. attack.

    τινός X.HG4.2.22

    ; esp. with words, Pl.Phdr. 236b; of things, τῆς θερμασίας πόρων -ομένης Epieur.Ep.2p.52U.; of diseases, Luc.Nigr.29.
    3. make a seizure of, arrest,

    τῶν παίδων D.33.9

    ; seize goods in default of payment, Id.21.133.
    b. lay hands on in assertion of a claim, Pl.Lg. 954c, POxy.1707.15 (iii A.D.), etc.
    4. lay hold of, get, obtain, προστάτεω a chief, Hdt.1.127;

    προφάσιος ἔς τινα Id.3.36

    , cf. 6.49;

    δυνάμιος Id.9.09

    ;

    καιροῦ Ar.Lys. 596

    ; ἐξουσίας, γαλήνης, Pl.R. 360d, Plt. 273a, cf. PTeb.48.20 (ii B.C.), etc.; ἐ. λογισμῷ, Lat. ratione assequi, Pl.Phd. 79a.
    5. of Place, reach,

    δασέος Arist.HA 629b15

    ;

    τῶν ὀρῶν Plu.Ant.41

    : metaph., of a state or condition, ἐρημίας ἐπειλημμένοι having found an empty field, i.e. an absence of all competitors, D.3.27, cf. Arist.Pol. 1305b16.
    b. c. inf., undertake,

    γεωργεῖν IG7.2446

    ([place name] Thebes).
    8. take up, interrupt in speaking, Id.Grg. 506b, Smp. 214e; object to,

    τοῦ ψηφίσματος X.HG2.1.32

    ; ἐ. ὅτι.. object that.., Pl.R. 490c.
    9. rarely c. acc., seize, τὰς Ἀθήνας (leg. λήψονται) Lycurg.84.

    Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἐπιλαμβάνω

  • 31 πολίτευμα

    πολίτευμα, ατος, τό (πολίτης, cp. the prec. and next entry; Pla. et al.; ins, pap) commonwealth, state (so Polyb. 1, 13, 12; 35, 5; Diod S 19, 75, 4; ins; 2 Macc 12:7; Jos., Ant. 1, 13, C. Ap. 2, 257; fig. Philo, Agr. 81 τῷ τῆς ἀρετῆς ἐγγεγραμμέναι πολιτεύματι, Conf. Lingu. 78 πατρίδα τὸν οὐράνιον χῶρον ἐν ᾧ πολιτεύονται.—Schürer III 88f; PBöttger, ZNW 60, ’69, 244–53) ἡμῶν τὸ πολ. ἐν οὐρανοῖς ὑπάρχει our commonwealth is in heaven Phil 3:20 (πολίτευμα oft. denotes a colony of foreigners or relocated veterans CIG 5361, III add. 5866c; PTebt 32, 9; 17 [II B.C.]; EpArist 310. Cp. OGI 737, 2 with note 2 and the lit. in MDibelius, Hdb. ad loc.; JdeZwaan, Philippenzen 3:20 en de Κοινή: TSt 31, 1913, 298–300; LFuchs, D. Juden in Ägypten 1924, 89; MEngers, Πολίτευμα: Mnemosyne 54, 1926, 154–61; WRuppel, Politeuma: Philol. 82, 1927, 268–312; 433–52; EPeterson s.v. ἐκκλησία, end; ‘Our home is in heaven, and here on earth we are a colony of heavenly citizens’ MDibelius.—The sense seems to be more general in Menand. Rhet. [II A.D.] III 421, 16 Spengel: the deceased, so the word of consolation goes, πολιτεύεται μετὰ τῶν θεῶν; Hierocles, 3, 2 p. 424: ‘heroes’ convey the souls of the righteous πρὸς τὴν θείαν πολιτείαν. Olympiodorus In Platonis Phaedonem, ed. WNorvin 1913 p. 122, 8 [on Pla., Phd. 69c] of the philosopher: συμπολιτεύεσθαι τοῖς θεοῖς καὶ συνοικονομεῖν).—DELG s.v. πόλις. M-M. TW. Spicq. Sv.

    Ελληνικά-Αγγλικά παλαιοχριστιανική Λογοτεχνία > πολίτευμα

  • 32 σῶμα

    σῶμα, ατος, τό (Hom.+) ‘body.’
    body of a human being or animal, body
    dead body, corpse (so always in Hom. [but s. HHerter, σῶμα bei Homer: Charites, Studien zur Altertumswissenschaft, ELanglotz Festschr., ed. KvonSchauenburg ’57, 206–17] and oft. later, e.g. Memnon: 434 Fgm. 1, 3, 3 Jac. καίειν τὸ ς.=burn the corpse; ins, pap, LXX; PsSol 2:27; TestJob 52:11; ApcMos 34 al.; Philo, Abr. 258; Jos., Bell. 6, 276, Ant. 18, 236; Ar. 4, 3; Mel., P. 28, 196) Mt 14:12 v.l.; 27:59; Mk 15:45 v.l.; Lk 17:37; Ac 9:40; GPt 2:4; pl. J 19:31. W. gen. Mt 27:58; Mk 15:43; Lk 23:52, 55; 24:3, 23; J 19:38ab, 40; 20:12; Jd 9; GPt 2:3. Pl. Mt 27:52; Hb 13:11. AcPlCor 2:27.
    the living body (Hes. et al.) of animals Js 3:3.—Mostly of human beings Mt 5:29f; 6:22f; 26:12; Mk 5:29; 14:8; Lk 11:34abc; J 2:21; Ro 1:24; 1 Cor 6:18ab; IRo 5:3. τὰ τοῦ σώματος the parts of the body 4:2. Of women αἱ ἀσθενεῖς τῷ σώματι 1 Cl 6:2; cp. Hv 3, 11, 4.—W. and in contrast to πνεῦμα (4 Macc 11:11) Ro 8:10, 13; 1 Cor 5:3; 7:34; Js 2:26. W. and in contrast to ψυχή (Pla., Gorg. 47, 493a; Diod S 34 + 35 Fgm. 2, 30; Appian, Bell. Civ. 5, 112 §467; Ael. Aristid. 45, 17f K.=8 p. 88f D.; Lucian, Imag. 23; PGM 7, 589; Wsd 1:4; 8:19f; 2 Macc 7:37; 14:38; 4 Macc 1:28; ApcEsdr 7:3 p. 32, 13 Tdf.; EpArist 139; Philo; Jos., Bell. 3, 372–78; 6, 55; Just., A I, 8, 4; D. 6, 2 al.; Tat. 13, 1; Ath. 1, 4; Did., Gen. 56, 4; Theoph. Ant. 1, 5 [p. 66, 2]) Mt 6:25ab; 10:28ab; Lk 12:4 v.l., 22f; 2 Cl 5:4 (a saying of Jesus, fr. an unknown source); 12:4; MPol 14:2; AcPl Ha 1, 4. τὸ πνεῦμα καὶ ἡ ψυχὴ καὶ τὸ σῶμα (s. the Christian POxy 1161, 6 [IV A.D.]) 1 Th 5:23. W. and in contrast to its parts (ApcSed 11:13; Mel., P. 78, 563) Ro 12:4; 1 Cor 12:12abc (Ltzm. ad loc.), 14–20 (PMich 149, 4, 26 [II A.D.] ἧπαρ … ὅλον τὸ σῶμα); Js 3:6; 1 Cl 37:5abcd. The body as the seat of sexual function Ro 4:19; 1 Cor 7:4ab (rights over the σῶμα of one’s spouse as Artem. 1, 44 p. 42, 14f; Iren. 1, 13, 3 [Harv. I 119, 10]).—The body as seat of mortal life εἶναι ἐν σώματι be in the body = alive, subject to mortal ills (TestAbr A 9 p. 87, 3 [Stone p. 22]; Poryphr., Abst. 1, 38) Hb 13:3. ἐνδημεῖν ἐν τῷ σώματι 2 Cor 5:6 (s. ἐνδημέω). ἐκδημῆσαι ἐκ τοῦ σώματος vs. 8 (s. ἐκδημέω). διὰ τοῦ σώματος during the time of one’s mortal life (cp. Lucian, Menipp. 11, end, Catapl. 23) vs. 10 (s. κομίζω 3, but s. also below in this section). Paul does not know whether, in a moment of religious ecstasy, he was ἐν σώματι or ἐκτὸς (χωρὶς) τοῦ σώματος 12:2f (of Epimenides [A2: Vorsokrat.5 I p. 29] it was said ὡς ἐξίοι ἡ ψυχὴ ὁπόσον ἤθελε καιρὸν καὶ πάλιν εἰσῄει ἐν τῷ σώματι; Clearchus, Fgm. 7: καθάπερ ὁ Κλέαρχος ἐν τοῖς περὶ ὕπνου φησίν, περὶ τῆς ψυχῆς, ὡς ἄρα χωρίζεται τοῦ σώματος καὶ ὡς εἴσεισιν εἰς τὸ σῶμα καὶ ὡς χρῆται αὐτῷ οἷον καταγωγίῳ [a resting-place]. In Fgm. 8 Clearchus tells about Cleonymus the Athenian, who seemed to be dead, but awakened after 3 days and thereupon reported everything that he had seen and heard ἐπειδὴ χωρὶς ἦν τοῦ σώματος. His soul is said finally to have arrived εἴς τινα χῶρον ἱερὸν τῆς Ἑστίας; Maximus Tyr. 38, 3a–f Ἀριστέας ἔφασκεν τὴν ψυχὴν αὐτῷ καταλιποῦσαν τὸ σῶμα in order to wander through the universe. He finds faith everywhere. Similarly 10, 2f. See also the story of Hermotimus in Apollon. Paradox. 3 as well as Lucian, Musc. Enc. [The Fly] 7.—On the two kinds of transcendent vision [with or without the body] s. Proclus, In Pla. Rem Publ. II p. 121, 26ff Kroll: οἱ μὲν μετὰ τοῦ σώματος τῶν τοιούτων [like Ἐμπεδότιμος] ἵστορες [=eyewitnesses], οἱ δὲ ἄνευ σώματος [like Κλεώνυμος]. καὶ πλήρεις αἱ παραδόσεις τούτων.). ἀπὼν τῷ σώματι (παρὼν δὲ τῷ πνεύματι) 1 Cor 5:3. ἡ παρουσία τοῦ σώματος 2 Cor 10:10 (παρουσία 1). The body is the instrument of human experience and suffering 4:10ab; Gal 6:17 (allusion AcPlCor 2, 35); Phil 1:20; the body is the organ of a person’s activity: δοξάσατε τὸν θεὸν ἐν τῷ σώματι ὑμῶν glorify God through your body, i.e. by leading an upright life 1 Cor 6:20; cp. Ro 12:1. This may be the place (s. above in this section) for διὰ τοῦ σώματος 2 Cor 5:10 which, in that case, would be taken in an instrumental sense with or through the body (cp. Pla., Phd. 65a; Ps.-Pla., Axioch. 13, 371c; Aelian, NA 5, 26 τὰ διὰ τοῦ σώματος πραττόμενα). In some of the last-named passages (such as Ro 12:1; Phil 1:20; also Eph 5:28 w. parallel in Plut., Mor. 142e: s. HAlmqvist, Plut. u. d. NT ’46, 116f) the body is almost synonymous w. the whole personality (as Aeschin., Or. 2, 58; X., An. 1, 9, 12 τὰ ἑαυτῶν σώματα=themselves. Appian, Syr. 41 §218 παρεδίδου τὸ σῶμα τοῖς ἐθέλουσιν ἀπαγαγεῖν=[Epaminondas] gave himself up to those who wished to take him away, Mithr. 27 §107 ἐς τὸ σῶμα αὐτοῦ=against his person, Bell. Civ. 2, 106 §442 Caesar’s person [σῶμα] is ἱερὸς καὶ ἄσυλος=sacred and inviolable; 3, 39 §157 ἔργον … σῶμα=course of action … person; Mitt-Wilck. I/2, 55, 7 [III B.C.] ἑκάστου σώματος=for every person. See Wilcken’s note).—Because it is subject to sin and death, man’s mortal body as τὸ σῶμα τῆς σαρκός (σάρξ 2cα) Col 2:11 is a σῶμα τῆς ἁμαρτίας Ro 6:6 or τοῦ θανάτου 7:24; cp. 8:11. In fact, σῶμα can actually take the place of σάρξ 8:13 (cp. Herm. Wr. 4, 6b ἐὰν μὴ πρῶτον τὸ σῶμα μισήσῃς, σεαυτὸν φιλῆσαι οὐ δύνασαι; 11, 21a.—Cp. Hippol., Ref. 5, 19, 6). As a σῶμα τῆς ταπεινώσεως lowly body it stands in contrast to the σῶμα τῆς δόξης glorious body of the heavenly beings Phil 3:21. In another pass. σῶμα ψυχικόν of mortals is opposed to the σῶμα πνευματικόν after the resurrection 1 Cor 15:44abc.—Christ’s earthly body, which was subject to death (Orig., C. Cels. 2, 9, 13) Ro 7:4; Hb 10:5 (Ps 39:7 v.l.), 10; 1 Pt 2:24; AcPlCor 2:16f. τὸ σῶμα καὶ τὰ ὀστᾶ καὶ τὸ πνεῦμα Χριστοῦ 2:32. τὸ σῶμα τῆς σαρκὸς αὐτοῦ Col 1:22. Esp. in the language of the Eucharist (opp. αἷμα) Mt 26:26; Mk 14:22; Lk 22:19; 1 Cor 10:16 (GBornkamm, NTS 2, ’56, 202–6); 11:24, 27, 29. S. the lit. s.v. ἀγάπη 2 and εὐχαριστία 3, also JBonsirven, Biblica 29, ’48, 205–19.—ἓν σῶμα a single body 1 Cor 6:16 (cp. Jos., Ant. 7, 66 Δαυίδης τήν τε ἄνω πόλιν κ. τὴν ἄκραν συνάψας ἐποίησεν ἕν σῶμα; Artem. 3, 66 p. 196, 9; RKempthorne, NTS 14. ’67/68, 568–74).
    pl. σώματα slaves (Herodas 2, 87 δοῦλα σώματα; Polyb. et al.; oft. Vett. Val.; ins, pap; Gen 36:6; Tob 10:10; Bel 32; 2 Macc 8:11; Jos., Ant. 14, 321; cp. our colloq. ‘get some bodies for the job’) Rv 18:13 (cp. Ezk 27:13; the abs. usage rejected by Atticists, s. Phryn. 378 Lob.).
    plant and seed structure, body. In order to gain an answer to his own question in 1 Cor 15:35 ποίῳ σώματι ἔρχονται; (i.e. the dead after the resurrection), Paul speaks of bodies of plants (which are different in kind fr. the ‘body’ of the seed which is planted.—Maximus Tyr. 40, 60e makes a distinction betw. the σώματα of the plants, which grow old and pass away, and their σπέρματα, which endure.—σώματα of plants also in Apollon. Paradox. 7 [after Aristot.]) vs. 37f, and of σώματα ἐπουράνια of the heavenly bodies vs. 40 (cp. Ps.-Aristot., De Mundo 2, 2 the stars as σώματα θεῖα; Maximus Tyr. 21, 8b οὐρανὸς κ. τὰ ἐν αὐτῷ σώματα, acc. to 11, 12a οἱ ἀστέρες; 40, 4h; Sallust. 9 p. 18, 5).
    substantive reality, the thing itself, the reality in imagery of a body that casts a shadow, in contrast to σκιά (q.v. 3) Col 2:17.
    a unified group of people, body fig. ext. of 1, of the Christian community or church (cp. Cyr. Ins. 58, ‘body of the Hellenes’; Polyaenus, Exc. 18, 4 of the phalanx; Libanius, Or. 1 p. 176, 25 F. τὸ τῆς πόλεως ς.; Plut., Philop. 360 [8, 2]), esp. as the body of Christ, which he fills or enlivens as its Spirit (in this case the head belongs with the body, as Appian, Bell. Civ. 3, 26 §101, where a severed head is differentiated from τὸ ἄλλο σῶμα=the rest of the body), or crowns as its Head (Hdt. 7, 140; Quint. Smyrn. 11, 58; SIG 1169, 3; 15 κεφαλή w. σῶμα as someth. equally independent; Orig., C. Cels. 6, 79, 27): οἱ πολλοὶ ἓν σῶμά ἐσμεν ἐν Χριστῷ Ro 12:5. Cp. 1 Cor 10:17; 12:13, 27; Eph (s. Schlier s.v. ἐκκλησία 3c) 1:23; 2:16; 4:12, 16; 5:23, 30; Col 1:18, 24; 2:19; 3:15; ISm 1:2; Hs 9, 17, 5; 9, 18, 3f. ἓν σῶμα καὶ ἓν πνεῦμα Eph 4:4; cp. Hs 9, 13, 5; 7 (Iambl., Vi. Pyth. 30, 167: all as ἓν σῶμα κ. μία ψυχή; also Just., D. 42, 3) διέλκομεν τὰ μέλη τοῦ Χριστοῦ καὶ στασιάζομεν πρὸς τὸ σῶμα τὸ ἴδιον 1 Cl 46:7.—T Schmidt, Der Leib Christi (σῶμα Χριστοῦ) 1919; EKäsemann, Leib u. Leib Christi ’33 (for a critique s. SHanson, Unity of the Church in the NT ’46, 113–16); ÉMersch, Le Corps mystique du Christ2 ’36; AWikenhauser, D. Kirche als d. myst. Leib Christi, nach dem Ap. Pls2 ’40; EPercy, D. Leib Christi in d. paulin. Homologumena u. Antilegomena ’42; RHirzel, Die Person: SBMünAk 1914 H. 10 p. 6–28 (semantic history of σῶμα); WKnox, Parallels to the NT use of σῶμα: JTS 39, ’38, 243–46; FDillistone, How Is the Church Christ’s Body?: Theology Today 2, ’45/46, 56–68; WGoossens, L’Église corps de Christ d’après St. Paul2 ’49; CCraig, Soma Christou: The Joy of Study ’51, 73–85; JRobinson, The Body: A Study in Pauline Theol. ’52; RBultmann, Theol. of the NT, tr. KGrobel ’51, 192–203; HClavier, CHDodd Festschr. ’56, 342–62; CColpe, Zur Leib-Christi Vorstellung im Eph, ’60, 172–87; KGrobel, Bultmann Festschr. ’54, 52–59; HHegermann, TLZ 85, ’60, 839–42; ESchweizer, ibid. 86, ’61, 161–74; 241–56; JMeuzelaar, D. Leib des Messias, ’61; MDahl, The Resurrection of the Body, ’62; RJewett, Paul’s Anthropological Terms, ’71, 201–304; JZiegler, NovT 25, ’83, 133–45 (LXX); JDunn: JSNT Suppl. 100, ’94, 163–81 (Col.).—B. 198. New Docs 4, 38f. DELG. M-M. TW. Sv.

    Ελληνικά-Αγγλικά παλαιοχριστιανική Λογοτεχνία > σῶμα

См. также в других словарях:

  • Ennea Hodoi — (auch Enneahodoi, griechisch feminin Ἐννέα ὁδοί = Neun Wege) ist ein antike griechische Siedlung und Gegend in Thrakien, wo 437 v. Chr. von den Athenern Amphipolis gegründet wurde.[1] Die Bewohner von Ennea Hodoi kontrollierten das Tal des… …   Deutsch Wikipedia

  • οικώ — (ΑΜ οἰκῶ, έω, Α επικ. τ. οἰκείω, λοκρ. τ. Fοικέω) [οίκος] 1. κατοικῶ (α. «οἰκήσαντας τοῡτον τὸν χῶρον», Ηρόδ. β. «οἰκέοιτο πόλις Πριάμοιο», Ομ. Ιλ.) 2. (το θηλ. μτχ. μέσ. ενεστ. ως ουσ.) βλ. οικουμένη μσν. αρχ. μτφ. είμαι εγκατεστημένος κάπου,… …   Dictionary of Greek

  • μετανίστημι — (Α) [ανίστημι] 1. μετακινώ κάποιον από τη χώρα του ή αναγκάζω κάποιον να εγκαταλείψει τη χώρα του, να μετοικήσει 2. μεταθέτω σε άλλο τόπο, παραμερίζω 3. αποτρέπω 4. παθ. μετανίσταμαι α) μεταναστεύω, μετοικώ, εγκαθίσταμαι σε άλλο τόπο («ἐς τοῡτον… …   Dictionary of Greek

  • σύνοδος — Με τον όρο αυτό χαρακτηρίζεται στην εκκλησιαστική γλώσσα μία τακτική ή έκτακτη συνέλευση των εκκλησιαστικών ηγετών για την εξέταση δογματικών ή εκκλησιαστικών ζητημάτων. Ο θεσμός της Σ. οφείλεται κυρίως στην εμφάνιση των πρώτων αιρέσεων στη… …   Dictionary of Greek

  • ARATUS — I. ARATUS Cnidius, Historiam Aegypti scripsit. II. ARATUS Poeta Solensis, tempore Ptolemaei Philadelphi, in aula Antigoni Gonatae, fil. Demetrii Poliorcetae plerumque versatus. Scripsit, quae exstant φαινόμενα et Διοσήμεια, in quibus situm, motum …   Hofmann J. Lexicon universale

  • φράζω — (I) και δωρ. τ. φράσδω και κρητ. τ. φράδδω και στους Ταραντίνους φράσσω Α 1. δείχνω, υποδεικνύω («ἐς χῶρον ὅν φράσε Κίρκη», Ομ. Οδ.) 2. φανερώνω, εκφράζομαι («ἐχθρᾷ λόγον φράσαις ἀνάγκᾳ», Πίνδ.) 3. εξηγώ, διευκρινίζω («φράσον, ἅπερ γ ἔλεξας», Σοφ …   Dictionary of Greek

  • κατοπτεύω — (ΑΜ κατοπτεύω) [κατόπτης] 1. παρατηρώ με προσοχή, ερευνώ ή παρακολουθώ με το βλέμμα, εξερευνώ («τὸν οὐράνιον ἐκεῑνον χῶρον κατοπτεῡσαι», Αριστοτ.) 2. κατασκοπεύω (α. «εἶχε συλλάβει υπονοίας και κατώπτευε τον Τούρκον διά τοὺ ετέρου τών οφθαλμών»,… …   Dictionary of Greek

  • συνάγω — ΝΜΑ, και συνάζω Ν, και παλ. αττ. ξυνάγω Α 1. (σχετικά με πρόσ. και ζώα) συναθροίζω, συγκεντρώνω (α. «σύναξα τους στρατιώτες μου για μάχη» β. «συναγαγόντες ἐς ἕνα χῶρον μυριάδα ἀνθρώπων», Ηρόδ.) 2. (σχετικά με πράγμ.) συλλέγω, συσσωρεύω (α. «έχει… …   Dictionary of Greek

  • χώρος — Για τη στοιχειώδη γεωμετρία, χ. είναι μια αυτονόητη έννοια και αποτελείται από το περιβάλλον μέσα στο οποίο είναι δυνατόν να τοποθετηθούν νοερά τα άλλα, επίσης αυτονόητα, γεωμετρικά στοιχεία: σημεία, ευθείες, επίπεδα. Τα σύγχρονα όμως μαθηματικά… …   Dictionary of Greek

  • PESSINUS — untis, vulgo Possene Theveto, urbs Galatiae in Phrygiae magnae confinio cui adscribitur a Livio, sub Agdisti monte, in quo Atys tumulatus creditur, teste Pausaniâ in Atticis, ad confluentes Galli fluv. in Sangarium, vix 50. mill. pass. ab Ancyra… …   Hofmann J. Lexicon universale

  • συναποπετρούμαι — όομαι, Μ απολιθώνομαι μαζί με άλλον («τὸν παράκτιον χῶρον τῷ πάγει συναποπετρωθῆναι», Νικηφ. Πατρ.). [ΕΤΥΜΟΛ. < συν * + ἀποπετροῦμαι «μεταβάλλομαι σε πέτρα»] …   Dictionary of Greek

Поделиться ссылкой на выделенное

Прямая ссылка:
Нажмите правой клавишей мыши и выберите «Копировать ссылку»