Перевод: со всех языков на все языки

со всех языков на все языки

μοῖρα

  • 101 θεός

    θεός (ὁ, ἡ; v. θεά: θελτ;γτ;ός, θεός, θεοῦ, θεοῖο, θεῷ, θεῷ, θεόν; θεοί, θεοί, θεῶν, θεων, θεοῖς, θεοῖσι, θεούς, θεοί.)
    1 god
    1 unspecified. ( Τάνταλος)

    θεοῖσι δεῖπνα παρέχων O. 1.39

    θεὸς ἐπίτροπος ἐὼν τεαῖσι μήδεται μερίμναισιν O. 1.106

    ὅταν θεοῦ Μοῖρα πέμπῃ ἀνεκὰς ὄλβον ὑψηλόν fate dispensed by god O. 2.21

    παρὰ μὲν τιμίοις θεῶν ἄδακρυν νέμονται αἰῶνα O. 2.66

    θεὸς εὔφρων εἴη λοιπαῖς εὐχαῖς O. 4.12

    βωμοὺς ἓξ διδύμους ἐγέραρεν ἑορταῖς θεῶν μεγίσταις at Olympia O. 5.5

    μὴ ματεύσῃ θεὸς γενέσθαι O. 5.24

    θεῶν κάρυκα Ἑρμᾶν O. 6.78

    θεῶν βασιλεὺς ὁ μέγας O. 7.34

    θεῶν δ' ὅρκον μέγαν μὴ παρφάμεν O. 7.65

    Τλαπολέμῳ ἵσταται ὥσπερ θεῷ πομπὰ καὶ κρίσις O. 7.79

    ἐπεὶ τό γε λοιδορῆσαι θεοὺς ἐχθρὰ σοφία O. 9.37

    ἄνευ δὲ θεοῦ σεσιγαμένον οὐ σκαιότερον χρῆμ' ἕκαστον O. 9.103

    μετὰ δώδεκ' ἀνάκτων θεῶν (cf. O. 5.5) O. 10.49 θεῶν ναοῖσιν οἰωνῶν βασιλέα δίδυμον ἐπέθηκ; O. 13.21

    Σίσυφον μὲν πυκνότατον παλάμαις ὡς θεόν O. 13.52

    τελεῖ δὲ θεῶν δύναμις καὶ τὰν παῤ ὅρκον κτίσιν O. 13.83

    ἐν θεῷ γε μὰν τέλος O. 13.104

    οὐδὲ γὰρ θεοὶ σεμνᾶν Χαρίτων ἄτερ κοιρανέοντι χοροὺς οὔτε δαῖτας ( θεοὶ etiam possis) O. 14.8

    θεῶν κρατίστου παῖδες O. 14.14

    θεῶν πολέμιος, Τυφὼς P. 1.15

    θεῶν παλάμαις P. 1.48

    οὕτω δ' Ἱέρωνι θελτ;γτ;ὸς ὀρθωτὴρ πέλοι P. 1.56

    θεὸς ἅπαν ἐπὶ ἐλπίδεσσι τέκμαρ ἀνύεται, θεός, ὃ καὶ πτερόεντ' αἰετὸν κίχε P. 2.49

    —50. χρὴ δὲ πρὸς θεὸν οὐκ ἐρίζειν P. 2.88

    καὶ θεοὶ δαίσαντο παρ' ἀμφοτέροις P. 3.93

    εἰ δέ μοι πλοῦτον θεὸς ἁβρὸν ὀρέξαι P. 3.110

    σὺν τιμᾷ θεῶνP. 4.51

    ποινὰ τίς ἔσται πρὸς θεῶν P. 4.63

    θεῷ πίσυνος P. 4.232

    σὺν θεῶν τιμαῖς P. 4.260

    εἰ μὴ θεὸς ἁγεμόνεσσι κυβερνατὴρ γένηται P. 4.274

    παντὶ μὲν θεὸν αἴτιον ὑπερτιθέμεν P. 5.25

    οὐ θεῶν ἄτερ ἀλλὰ Μοῖρά τις ἄγεν P. 5.76

    κτίσεν δ' ἄλσεα μείζονα θεῶν P. 5.89

    θεός τέ οἱ τὸ νῦν τε πρόφρων τελεῖ δύνασιν P. 5.117

    μάλιστα μὲν Κρονίδαν θεῶν σέβεσθαι P. 6.24

    τύχᾳ θεῶνP. 8.53

    θεῶν δ' ὄπιν ἄφθονον αἰτέω P. 8.71

    ὠκεῖα δ' ἐπειγομένων ἤδη θεῶν πρᾶξις P. 9.67

    μὴ φθονεραῖς ἐκ θεῶν μετατροπίαις ἐπικύρσαιεν P. 10.20

    ἐμοὶ δὲ θαυμάσαι θεῶν τελεσάντων οὐδέν ποτε φαίνεται ἔμμεν ἄπιστον P. 10.49

    Κάστορος βίαν σέ τε, ἄναξ Πολύδευκες, υἱοὶ θεῶν P. 11.62

    θεῶν βασιλέα N. 1.39

    ὅταν θεοὶ ἐν πεδίῳ Φλέγρας Γιγάντεσσιν μάχαν ἀντιάζωσιν N. 1.67

    σὺν θεοῦ δὲ τύχᾳ N. 6.24

    τιμὰ δὲ γίνεται ὧν θεὸς ἁβρὸν αὔξει λόγον τεθνακότων N. 7.32

    βασιλῆα δὲ θεῶν N. 7.82

    εἰ δ' αὐτὸ καὶ θεὸς ἀνέχοι N. 7.89

    ἐν γὰρ δαιμονίοισι φόβοις φεύγοντι καὶ παῖδες θεῶν N. 9.27

    Διομήδεα δ' ἄμβροτον ξανθά ποτε Γλαυκῶπις ἔθηκε θεόν N. 10.7

    Ἥβα καλλίστα θεῶν N. 10.18

    ἐπεὶ τοῦτον ἢ πάμπαν θεὸς ἔμμεναι οἰκεῖν τ' οὐρανῷ, εἵλετ αἰῶνα Πολυδεύκης N. 10.58

    πολλὰ μὲν ἀγαζόμενοι πρώταν θεῶν (i. e. Ἑστίαν) N. 11.6

    καὶ θεῶν δαῖτας προσέπτυκτο πάσας I. 2.39

    ἔστι μοι θεῶν ἕκατι μυρία παντᾷ κέλευθος I. 4.1

    Πηλέος ἥρωος, εὐδαίμονος γαμβροῦ θεῶν I. 6.25

    δεξαμένα τὸν φέρτατον θεῶν I. 7.5

    χαλκόπεδον θεῶν ἕδραν I. 7.44

    ἐπειδὴ τὸν ὑπὲρ κεφαλᾶς γε Ταντάλου λίθον παρά τις ἔτρεψεν ἄμμι θεός I. 8.10

    ἀλλ' οὔ σφιν ἄμβροτοι τέλεσαν εὐνὰν θεῶν πραπίδες I. 8.30

    σὺν θεῶν δὲ αἴσᾳ (Boeckh: θεῶ codd.) I. 9.1

    θεοὶ συνετέλεσσαν Pae. 2.65

    ἐν θεῶν ξενίᾳ at the Delphic Theoxenia Pae. 6.61

    Ζεὺς ὁ θεῶν σκοπὸς Pae. 6.94

    ]τράπεζαν θεῶν ἐπ' ἀμβ[ρο Pae. 15.7

    δεῦτ ἐν χορόν, Ὀλύμπιοι, ἐπί τε κλυτὰν πέμπετε χάριν, θεοί fr. 75. 2. θεῶ[ν] Κυβέ[λαν] ματ[έρα (supp. Gomperz, Snell) fr. 80. ἀλλ' οἶος ἄπλατον κεράιζε θεῶν Τυφῶνα Ζεύς fr. 93. θεοῦ δὲ δείξαντος ἀρχὰν ἕκαστον ἐν πρᾶγος fr. 108a. 1. θεῷ δὲ δυνατὸν μελαίνας ἐκ νυκτὸς ἀμίαντον ὄρσαι φάος fr. 108b. 1. θεῶν ἐπὶ βωμοῖς (haec verba praebent codd. Plutarchi, non habet, ut vid., Π.) Θρ.. 1. τὸ γάρ ἐστι μόνον ἐκ θεῶν fr. 131b. 3. τί θεός; fr. 140d.

    σὺν θεοῖς O. 8.14

    σὺν θεοῖς ζεύξω τέλος I. 1.6

    σὺν θεῷ γάρ τοι φυτευθεὶς ὄλβος ἀνθρώποισι παρμονώτερος N. 8.17

    σὺν θεῷ θνατὸν διέρχονται βιότου τέλος I. 4.5

    2 opposed to men, mortals.

    εἰ δὲ θεὸν ἀνήρ τις ἔλπεται λαθέμεν O. 1.64

    τίνα θεόν, τίν' ἥρωα, τίνα δ ἄνδρα κελαδήσομεν; O. 2.2

    θάξαις δέ κε φύντ' ἀρετᾷ ἀνὴρ θεοῦ σὺν παλάμᾳ O. 10.21

    ἐκ θεοῦ δ' ἀνὴρ σοφαῖς ἀνθεῖ πραπίδεσσιν ὁμοίως O. 11.10

    ἐκ θεῶν γὰρ μαχαναὶ πᾶσαι βροτέαις ἀρεταῖς P. 1.41

    θεῶν δ' ἐφετμαῖς Ἰξίονα φαντὶ ταῦτα βροτοῖς λέγειν P. 2.22

    γόνον οὔτ' ἐν ἄνδρασι γερασφόρον οὔτ ἐν θεῶν νόμοις P. 2.43

    κλέπτει τέ μιν οὐ θεὸς οὐ βροτὸς P. 3.30

    παῖδες ὑπερθύμων τε φωτῶν καὶ θεῶνP. 4.13 θεῷ ἀνέρι εἰδομένῳP. 4.21 ἔν τε θεοῖς κἀνθρώποιςP. 9.40

    θεὸς εἴη ἀπήμων κέαρ. εὐδαίμων δὲ καὶ ὑμνητὸς οὗτος ἀνὴρ γίνεται σοφοῖς P. 10.21

    ἀρχαὶ δὲ βέβληνται θεῶν κείνου σὺν ἀνδρὸς δαιμονίαις ἀρεταῖς ( ἐκ θεῶν Σ: ?on analogy of ἄρχεσθαι) N. 1.9

    ἓν ἀνδρῶν, ἓν θεῶν γένος N. 6.1

    ἀνδρῶν δικαίων περικαδόμενοι. καὶ μὰν θεῶν πιστὸν γένος N. 10.54

    σὺν θεῷ θνατὸν διέρχονται βιότου τέλος I. 4.5

    ταῦτα θεοῖσι μὲν πιθεῖν σοφοὺς δυνατόν, βροτοῖσιν δ' ἀμάχανον εὑρέμεν Pae. 6.51

    οὐ γάρ ἔσθ ὅπως τὰ θεῶν βουλεύματ ἐρευνάσει βροτέᾳ φρενί fr. 61. 3. θεὸς ὁ πάντα τεύχων βροτοῖς fr. 141. θεῶν καὶ κατ' ἀνθρώπων ἀγυιάς fr. 194. 5. ἴσον μὲν θεὸν ἄνδρα τε φίλον λτ;θεῷ> (add. Heyne: sc. ὑποτρέσαι) fr. 224. ὁπόταν θεὸς ἀνδρὶ χάρμα πέμψῃ fr. 225. Ἀπόλλωνι μὲν θ[εῶν] ἀτὰρ ἀνδρῶν Ἐχεκ[ρά]τει (supp. Blass) ?fr. 333a. 4.
    3 specific gods.
    a Apollo.

    οὐδ' ἔλαθ Αἴπυτον κλέπτοισα θεοῖο γόνον O. 6.36

    ὣς ἦρα θεὸς σάφα εἴπαις O. 8.46

    φέροισα σπέρμα θεοῦ P. 3.15

    ἐν κοιλόπεδον νάπος θεοῦ P. 5.39

    ξυνὸν ἁρμόζοισα θεῷ τε γάμον μιχθέντα κούρᾳ θ' Ὑψέος εὐρυβία P. 9.13

    κλειτὰς ὄνων ἑκατόμβας ἐπιτόσσαις θεῷ ῥέζοντας P. 10.33

    θεοῦ παρ' εὐτειχέα δόμον N. 7.46

    καὶ τὸ μὲν διδότω θεός Pae. 2.54

    Πάριος ἑ[καβόλος βροτη]σίῳ δέμαι θεός Pae. 6.80

    ὤμοσε [γὰρ θ]εός Pae. 6.112

    θεοῦ ἄδυτον Pae. 7.3

    his temple in Delphi:

    μαντεύσατο δ' ἐς θεὸν ἐλθών O. 7.31

    ᾤχετο δὲ πρὸς θεόν N. 7.40

    b Zeus.

    θεοῦ σάμασιν πιθόμενοι P. 4.199

    γνώτ ἀείδω θεῶ τε καὶ ὅστις ἁμιλλᾶται (οἶ pro θεῷ coni. Kayser) N. 10.31

    πέμψεν θεὸς ἀρχὸν οἰωνῶν μέγαν αἰετόν I. 6.49

    c Poseidon.

    τὸν μὲν ἀγάλλων θεὸς ἔδωκεν O. 1.86

    θεὸς τῶνδε κείνων τε κλυτὰν αἶσαν παρέχοι φιλέων O. 6.101

    ὀρσοτρίαιναν εὐρυβίαν καλέων θεόν P. 2.12

    ( Ἰσθμός)

    ἔνθα μιν εὔφρονες ἶλαι σὺν καλάμοιο βοᾷ θεὸν δέκονται N. 5.38

    d Helios.

    καί ῥά μιν χώρας ἀκλάρωτον λίπον, ἁγνὸν θεόν O. 7.60

    e Dionysos. ἐπὶ τὸν κισσοδαῆ θεόν, τὸν Βρόμιον, τὸν Ἐριβόαν τε βροτοὶ καλέομεν fr. 75. 9.
    f Herakles.

    ἥρως θεὸς N. 3.22

    g goddesses, Kybele, Great Mother. μεγάλας θεοῦ κύνα Pan. fr. 96. 2.

    Ματρί, τὰν κοῦραι παρ' ἐμὸν πρόθυρον σὺν Πανὶ μέλπονται θαμὰ σεμνὰν θεὸν ἐννύχιαι P. 3.79

    h Thetis.

    πεπρωμένον ἦν, φέρτερον πατέρος ἄνακτα γόνον τεκεῖν ποντίαν θεόν I. 8.34

    i Honour, Aidos.

    κείνα θεός N. 9.36

    k Athene.

    εὗρεν θεός P. 12.22

    l Psamatheia.

    βία Φώκου κρέοντος, ὁ τᾶς θεοῦ, ὃν Ψαμάθεια τίκτ' ἐπὶ ῥηγμῖνι πόντου N. 5.13

    4 θεόθεν, from, inspired by heaven

    σύμβολον δ' οὔ πώ τις ἐπιχθονίων πιστὸν ἀμφὶ πράξιος ἐσσομένας εὗρεν θεόθεν O. 12.8

    θεόθεν ἐραίμαν καλῶν P. 11.50

    5 frag. ]

    οι· θεῶν[ Pae. 4.17

    Lexicon to Pindar > θεός

  • 102 καλός

    κᾰλός (-ός, -όν; -όν nom., acc., -ά, -ῶν, -οῖς, -ά.: comp., superl., v. infra.)
    1 of actions, noble, honourable ἐσλῶν καλοῖς ἔργοις (Aristarchus: ἐσλὸν κακοῖς codd.) O. 2.97

    πολλοὶ δὲ μέμνανται, καλὸν εἴ τι ποναθῇ O. 6.11

    φθόνον ἀμειβόμενον τὰ καλὰ ἔργα P. 7.19

    ἀοιδαὶ καὶ λόγοι τὰ καλά σφιν ἔργ' ἐκόμισαν N. 6.30

    ἔργοις δὲ καλοῖς ἔσοπτρον ἴσαμεν ἑμὶ σὺν τρόπῳ N. 7.14

    διὰ πόντον βέβακεν ἐργμάτων ἀκτὶς καλῶν ἄσβεστος αἰεί I. 4.42

    μυρίαι δ' ἔργων καλῶν τέτμανθ ἑκατόμπεδοι ἐν σχέρῳ κέλευθοι I. 6.22

    ὁ δὲ καλόν τι πονήσαις Pae. 2.66

    θνᾴσκει δὲ σιγαθὲν καλὸν ἔργον fr. 121. 4. σὺν δ' ἀνάγκᾳ πὰν καλόν fr. 122. 9. cf. ὁ δὲ καλόν τι νέον λαχών some new honour P. 8.88
    a of living things, handsome

    ἦν δ' ἐσορᾶν καλός O. 8.19

    ὡραῖος ἐὼν καὶ καλὸς κάλλιστά τε ῥέξαις O. 9.94

    ( Ἁγησίδαμον)

    ἰδέᾳ τε καλὸν ὥρ ᾳ τε κεκραμένον O. 10.103

    εἰ σοφός, εἰ καλός, εἴ τις ἀγλαὸς ἀνήρ O. 14.7

    καλός τοι πίθων παρὰ παισὶν αἰεὶ καλός P. 2.72

    —3.

    ἐξαίρετον γόνον ἰδὼν κάλλιστον ἀνδρῶν P. 4.123

    ἐὼν καλὸς ἔρδων τ' ἐοικότα μορφᾷ N. 3.19

    ὅστις ἐὼν καλὸς εἶχεν Ἀφροδίτας ὀπώραν I. 2.4

    b of things. ἀλλ' οὐ καλὰ δένδρἐ ἔθαλλεν O. 3.23 δόλον αὐτῷ θέσαν Ζηνὸς παλάμαι, καλὸν πῆμα the effigy of Hera, embraced by Ixion P. 2.40
    3 pro subs.,
    a s., work of beauty

    ἀντὶ μόχθων παντοδαπῶν ἔπος εἰπόντ' ἀγαθὸν ξυνὸν ὀρθῶσαι καλόν I. 1.46

    b pl.,
    I blessings

    ἁπάντων καλῶν ἄμμορος O. 1.84

    ἀμφὶ καλῶν μοίρᾳ O. 8.86

    ἴτω τεὸν χρέος, ὦ παῖ, νεώτατον καλῶν P. 8.33

    οἰκείων παρέσφαλεν καλῶν θυμὸς ἄτολμος ἐών N. 11.31

    πάντ' ἔχεις, εἴ σε τούτων μοῖῤ ἐφίκοιτο καλῶν I. 5.15

    τίνι τῶν πάρος, ὦ μάκαιρα Θήβα, καλῶν ἐπιχωρίων μάλιστα θυμὸν τεὸν εὔφρανας; I. 7.2 τόσσαι καλῶν fr. 22. καλῶν μὲν ὦν μοῖράν τε τερπνῶν ἐς μέσον χρὴ παντὶ λαῷ δεικνύναι fr. 42. 3.
    II noble actions, achievements

    καλὰ ἔρξαις ἀοιδᾶς ἄτερ O. 10.91

    δηρίομαι πολέσιν περὶ πλήθει καλῶν O. 13.45

    ὅσαι τ' εἰσὶν ἐπιχωρίων καλῶν ἔσοδοι, τετόλμακε P. 5.116

    κεῖνος αἰνεῖν καὶ τὸν ἐχθρὸν καλὰ ῥέζοντ' ἔννεπεν P. 9.96

    θεόθεν ἐραίμαν καλῶν P. 11.50

    τόλμαν τε καλῶν ἀρομένῳ σύνεσιν οὐκ ἀποβλάπτει φρενῶν ( courage for noble deeds: sc. Μοῖρα) N. 7.59
    III what is fine, good to hear, see.

    φάμενἀμφὶ δαιμόνων καλά O. 1.35

    ἔχω καλά τε φράσαι O. 13.11

    καλὰ μελπόμενος N. 1.20

    τὰ καλὰ τρέψαντες ἔξω i. e. the fair side P. 3.83
    IV in wider sense, good, things noble

    ξένον καλῶν τε ἴδριν ἅμα καὶ δύναμιν κυριώτερον O. 1.104

    στρατὸν μηδ' ἀπείρατον καλῶν O. 11.18

    μὴ παρίει καλά P. 1.86

    φαντὶ δ' ἔμμεν τοῦτ ἀνιαρότατον καλὰ γινώσκοντ ἀνάγκᾳ ἐκτὸς ἔχειν πόδα P. 4.288

    ἥβαν γὰρ οὐκ ἄπειρον ὑπὸ χειᾷ καλῶν δάμασεν (fort. corruptum) I. 8.70

    Lexicon to Pindar > καλός

  • 103 градус

    α.
    1. μοίρα•

    угол в 45 -ов γωνία 45 μοιρών•

    градус широты μοίρα γεωγραφικού πλάτους.

    2. βαθμός θερμομέτρου κλπ. οργάνων•

    температура у больного 40 -ов ο άρρωστος έχει 40 πυρετό•

    коньяк 65 -ов κονιάκ 65 βαθμούς.

    εκφρ.
    в последнем -е – στο τελευταίο στάδιο•
    чахотка в последнем -е – φυματίωση στο τελευταίο στάδιο•
    под -ом – λίγο πιομένος, εν ευθυμία, στο κέφι, κεφάτος.

    Большой русско-греческий словарь > градус

  • 104 дивизион

    α.
    ουλαμός• μοίρα•

    артиллерийский дивизион ουλαμός πυροβολικού•

    дивизион миноносцев μοίρα τορπιλοβόλων.

    Большой русско-греческий словарь > дивизион

  • 105 доля

    γεν. πλθ. -ей θ.
    1. μερίδιο, μερίδα, μέρισμα, μέρος, μερτικό, μοίρα, μοιράδι(ο)•

    делить на равные -и χωρίζω σε ίσια μέρη•

    это имение досталось на -ю αυτό το κτήμα μού 'πέσε στο μερτικό μου•

    моя доля наследства το μερίδιο μου από την κληρονομιά•

    капика есть сотая доля рубля το καπίκι είναι το ένα εκατοστό του ρουβλιού•

    третья, четвртая, гитая доля листа σχήμα φύλλου σε ένα τρίτο, τέταρτο, πέμπτο.

    || δόση, κόκκος•

    в его словах не было и -и истины στα λόγιατου δεν υπήρχε ούτε κόκκος αλήθειας•

    доля здравого смысла κόκκος ορθού λόγου (λογικής σκέψης)•

    2. τύχη, μοίρα, ειμαρμένη, ριζικό. || (απλ.) ευτυχία.
    3. παλ. ρωσικό μέτρο βάρους ίσον προς 44 χιλιοστά του γραμμαρίου.
    εκφρ.
    быть в -е – είμαι μέτοχος•
    войти в -го – μπαίνω μέτοχος, γίνομαι μέτοχος•
    принять в -ю – παίρνω μέτοχο•
    на -ю – στο μερίδιο•
    на мою -ю – στο μερίδιο μου.

    Большой русско-греческий словарь > доля

  • 106 приравнять

    ρ.σ. εξισώνω, βάζω στην ίδια μοίρα• συγκρίνω•

    приравнять его знания к моим βάζω τις γνώσεις του ίσες με τις δικές μου.

    εξισώνομαι, μπαίνω στην ίδια μοίρα, συγκρ ίνο-μαι.

    Большой русско-греческий словарь > приравнять

  • 107 μόρος

    A = μοῖρα 111.1, fate, destiny, poet. and [dialect] Ion. Prose: c. inf., μόρος [ἐστὶν] ὀλέσθαι 'tis my doom to die, Il.19.421; ὑπὲρ μόρον beyond destiny, of those who by their own fault add to their destined share of misery, 20.30, Od.1.34, etc. (to be written divisim, cf. μοῖρα; but cf. ὑπέρμορα, ὑπερμόρως).
    II doom, death,

    ὅτε μιν μόρος αἰνὸς ἱκάνοι Il.18.465

    , cf. Pi.P.3.58, etc.; νῦν δ'.. ἦλθέ ποθεν σωτήρ, ἢ μόρον εἴπω; A.Ch. 1074 (anap.); in Hdt. always of a violent death,

    τοιούτῳ μόρῳ ἐχρήσατο 1.117

    ; κακὸς μόρος, θάνατός τε μόρος τε, Il.21.133, Od.9.61, etc.; μόρῳ ἀνοσίῳ, αἰσχίστῳ, Hdt.3.65, 9.17, etc.;

    μ. λευγαλέῳ S.Fr. 785

    : also in pl., Heraclit.20, 25, S.Ant. 1313, 1329 (lyr.).
    III a measure of land in Locris, Berl.Sitzb.1927.8 (v B. C.); at Mytilene, IG12(2).74 B 3.
    IV Μόρος personified, Hes.Th. 211 (never in Trag., cf.

    τόνδε Μοῖρ' ἐπορσύνεν μόρον A.Ch. 911

    ).

    Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > μόρος

  • 108 παμμήστωρ

    A all-inventive,

    μοῖρα βροτῶν Lyc.490

    ;

    Ἄρης Trag.Adesp.129.9

    (lyr.);

    Μοῖρα Orph.Fr.47

    .

    Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > παμμήστωρ

  • 109 τεύχω

    τεύχω, Il.1.110, S.Tr. 756, etc.: [tense] fut.
    A

    τεύξω Od.1.277

    : [tense] aor.

    ἔτευξα Il.14.338

    , etc.; [dialect] Ep.

    τεῦξα 18.609

    , Od.8.276: [tense] pf.

    τέτευχα AP6.40

    (Maced.), 9.202 (Leo Phil.), intr. once in Hom. (v. infr. 1.3); in correct writers τέτευχα is the [tense] pf. of τυγχάνω (for in Il.13.346 ἡρώεσσι τετεύχατον or τετεύχετον is f.l. for ἐτεύχετον):—[voice] Med., [tense] fut. τεύξομαι in act. sense, Il.19.208 (dub. l. here and in A.Ag. 1230), but prob. pass. in Il.5.653 (elsewh. [tense] fut. of τυγχάνω): [tense] aor. inf.

    τεύξασθαι h.Ap.76

    , 221: redupl. [tense] aor. τετῠκεῖν, -έσθαι, v. infr. 1.1:—[voice] Pass., 3 [tense] fut.

    τετεύξομαι Il.21.322

    , 585: [tense] aor.

    ἐτύχθην 4.470

    , A.Eu. 353 (lyr.);

    ἐτεύχθην Hp.Decent.17

    (v.l.), AP6.207 (Arch.), etc. (but this belongs equally to τυγχάνω): [tense] pf. τέτυγμαι, [tense] plpf. ἐτετύγμην, freq. in Hom., etc., v. infr.; [ per.] 3pl. τετεύχαται, ἐτετεύχατο, τετεύχατο, Il.13.22, 11.808, 18.574: (v. τυγχάνω):—make ready, make, freq. in [dialect] Ep. and Lyr.; also in A., but rare in S. and E. (once in Com., Eub.43); never in Prose.
    I produce by work or art; esp. of material things, make, build, δώματα, θάλαμον, νηόν, etc., Il.6.314, 14.166, Od.12.347, etc.; of a worker in metal,

    τὸ μὲν [σκῆπτρον] Ἥφαιστος κάμε τεύχων Il.2.101

    ;

    θώρηκα, τὸν Ἥφαιστος κάμε τεύχων 8.195

    ; τρίποδας.. ἔτευχεν [Ἥφαιστος] 18.373; τ. δόλον, of the net which Hephaestus wrought, Od.8.276;

    τέκτονος υἱόν,.. ὃς χερσὶν ἐπίστατο δαίδαλα πάντα τεύχειν Il.5.61

    ; of women's handiwork, εἵματα τ. Od.7.235; of a cook, δεῖπνον τετυκεῖν dress or prepare a meal, 15.77,94 (so in [voice] Med., prepare a meal or have it prepared, of those who are to eat it, 20.390;

    τετύκοντό τε δαῖτα Il.1.467

    , 2.430;

    τεύχοντο δαῖτα Od.10.182

    ;

    τεύξεσθαι δόρπον Il.19.208

    ;

    δόρπον τετύκοντο Od.12.307

    , cf. 283, al. (the [dialect] Ep. [tense] aor. τετυκεῖν, τετυκέσθαι is used in this sense only)); also

    τεῦχε κυκειῶ Il.11.624

    ; ἄλφιτα τεύχουσαι preparing meal (by grinding the grain), Od.20.108; αὐτὰρ ὁ εἴδωλον τεῦξ' formed, created it, Il5.449: so also in Pi. and A.,

    θεὸς ὁ τὰ πάντα τεύχων βροτοῖς Pi.Fr. 141

    , cf. O.1.30;

    δαῖτ'.. ἔτευξεν A.Ag. 731

    (lyr.); φάρμακον τεύχουσα ib. 1261; ὦ γαῖα κεραμί, τίς σε Θηρικλῆς ποτε ἔτευξε; Eub. l.c.:—[voice] Pass.,

    δώματα τετεύχαται Il.13.22

    ;

    ἐν βήσσῃσι τετυγμένα δώματα Od.10.210

    , 252, cf. 21.215;

    θεῶν ἐτετεύχατο βωμοί Il. 11.808

    ;

    βωμὸς.. τέτυκτο Od.17.210

    ;

    νηός γε τέτυκτο Il.5.446

    ; οἱ.. σῆμα τετεύξεται for him a tomb shall be built, 21.322;

    εἵματα.. τετυγμένα χερσὶ γυναικῶν 22.511

    ; ἱμάντα.., ᾧ ἔνι πάντα τετεύχαται in which all are wrought, are to be found, 14.220: τετύχθαι τινός to be made of..,

    βόες χρυσοῖο τετεύχατο κασσιτέρου τε 18.574

    ;

    περόνη χρυσοῖο τέτυκτο Od.19.226

    , cf. Hes.Sc. 208: c. dat. rei, τετυγμένα δώματα.. ξεστοῖσιν λάεσσι built with or of.., Od.10.210;

    αἱ μὲν γὰρ [πύλαι] κεράεσσι τετεύχαται, αἱ δ' ἐλέφαντι 19.563

    ; but δόμον.. αἰθούσῃσι τετυγμένον built or furnished with.., Il.6.243.
    2 [tense] pf. part. τετυγμένος freq. has the sense of an Adj., = τυκτός, well=made, well-wrought, τεῖχος, βωμὸς τετ., Il.14.66, Od.22.335, al.; σάκος, δέπας, κρητήρ, Il.14.9, 16.225, 23.741, al.;

    ἄγγεα Od.9.223

    ;

    δῶρα 16.185

    ; ἀγρός wrought, tilled, 24.206: metaph., νόος ἐν στήθεσσι τετυγμένος a ready, constant mind, 20.366.
    3 [tense] pf. part. [voice] Act. occurs once in pass. sense, ῥινοῖο τετευχώς made of hide, 12.423.
    II of natural phenomena. actions, events, etc., cause, bring to pass, τ. ὄμβρον ἠὲ χάλαζαν, of Zeus, Il.10.6;

    αἱ δὲ [πύλαι] πετασθεῖσαι τεῦξαν φάος 21.538

    ; παλίωξιν τ. 15.70, cf. Hes.Sc. 154 ([voice] Pass.);

    βοὴν διὰ ἄστεος Od.10.118

    ;

    γέλω δ' ἑτάροισιν ἔτευχε 18.350

    ; γάμον τ. 1.277;

    τ. πομπήν 10.18

    , cf. Pi.P.4.164;

    τ. πόλεμον καὶ φύλοπιν Od.24.476

    ;

    θάνατόν τινι 20.11

    ; ἄλγεα, κήδεά τινι, work one woe, Il.1.110, Od. 1.244;

    ἐν δ' ἄρα οἱ στήθεσσι.. αἱμυλίους τε λόγους καὶ ἐπίκλοπον ἦθος τεῦξε Hes.Op.79

    , cf. 265, Th. 570;

    τ. ξείνια Pi.P.4.129

    ; τ. μέλος ib.12.19; τ. γέρας, τιμάν τινι, get him honour, Id.I.1.14,67;

    τ. κακά A.Eu. 125

    ; τ. στάσιν ἐν ἀλλήλαισι, i.e. to quarrel, Id.Pers. 189;

    τ. φόβον Id.Pr. 1090

    (anap.);

    σφαγάς S.Tr. 756

    ;

    τάφον E.Rh. 959

    ;

    φίλοις ἔριν Id.Andr. 644

    ;

    κρυπτὸν δόλον Call.

    in PSI11.1218a6:— [voice] Pass., to be caused, and so, arise, occur,

    ἔργον ἐτύχθη ἀργαλέον Il. 4.470

    , cf. 2.320;

    οὐ γὰρ ἔτ' ἀνσχετὰ ἔργα τετεύχαται Od.2.63

    , cf. Il.14.53, 22.450;

    τὰ δ' οὐ ἴσαν, ὡς ἐτέτυκτο Od.4.772

    , cf. 392;

    ἡμῖν νεῖκος ἐτύχθη Il.11.671

    ;

    πὰρ Διὸς ἀθανάτοισι χόλος καὶ μῆνις ἐτύχθη 15.122

    ;

    Ἀργείοισι.. νόστος ἐτύχθη 2.155

    ; ὅμαδος ἐτ. 12.471, etc.; τετεύξεται αἰπὺς ὄλεθρος ib. 345, cf. 5.653; εἰ δή μοι ὁμοίη μοῖρα τέτυκται is ordained, 18.120;

    ὁπποτέρῳ θάνατος καὶ μοῖρα τέτυκται 3.101

    ; φόνος υἷι τέτ. Od.4.771;

    φίλοισι δὲ κήδεα.. τετεύχαται 14.138

    , cf. Il.21.585; ἐν βροτοῖς γέρων λόγος τέτυκται there exists, A.Ag. 751 (lyr.), cf. E.El. 457 (lyr.).
    III c. acc. pers., make so and so,

    ὄφρα μιν.. ἄγνωστον τεύξειεν Od.13.191

    , cf. 397; τ. τινὰ ἰσοδαίμονα, μέγαν, εὐδαίμονα, Pi.N.4.84, A.Eu. 668, E.Heracl. 614 (lyr.): of things,

    οὐδέ κεν ἄλλως οὐδὲ θεὸς τεύξειε Od.8.177

    : c. dupl. acc., ὦ πούς, τί σε.. τεύξω; what shall I make of thee? S.Ph. 1189 (lyr.):—hence in [tense] pf. and [tense] plpf. [voice] Pass. simply for γίγνεσθαι or

    εἶναι, Ζεὺς ταμίης πολέμοιο τέτυκται Il.4.84

    ; [Ὠκεανὸς] γένεσις πάντεσσι τέτ. 14.246;

    ὅς ῥα Σκαμάνδρου ἀρητὴρ ἐτετυκτο 5.78

    , cf. 16.605; οὐ μὲν γάρ τι καταθνητός γ' ἐτ. 5.402, cf. 16.622; νόον ἐν πρώτοισι.. ἐτ. was among the first in mind, 15.643; γυναικὸς ἄρ' ἀντὶ τέτυξο thou was like a woman, 8.163;

    ἀντὶ κασιγνήτου ξεῖνός θ' ἱκέτης τε τέτυκται Od.8.546

    ;

    Νύμφαις, ταὶς Δίος ἐξ αἰγιόχω φαῖσι τετυγμέναις Alc.85

    : also of things, τόδε σῆμα τετύχθω let this be the sign, Od.21.231, cf. Il.22.30: in [tense] aor. 1,

    πέπλων ἅκληρος ἐτύχθην A.Eu. 353

    (lyr.), cf. Supp.87 (lyr.).

    Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > τεύχω

  • 110 γέρας

    γέρας, Ehrengabe, welche ein Fürst, ein Anführer, von der Kriegsbeute außer dem gewöhnlichen, gleichen Anteile, der μοῖρα empfing. Weil ein solches γέρας allein den Fürsten zukam, als Anführern, heißt die Königswürde selbst geradezu γέρας. So nicht nur vom eigentlichen Könige, sondern auch von den zwölf vornehmen Phäaken. Ferner sind die Opfer ein γέρας der Götter; sich des Kämpfens zu enthalten und auf das Ratgeben zu beschränken ist ein γέρας der Alten; ein feierliches Begräbnis und ein Grabdenkmal ist ein γέρας der Gestorbenen; sich zum Zeichen der Trauer das Haar zu scheren und Tränen zu vergießen ist das einzige γέρας der elenden Sterblichen; dem verkleideten Odysseus schleudert Ktesippos, einer der Freier einen Ochsenfuß zu; die Rede wird mit der Bemerkung eingeleitet, daß der Bettler eine μοῖρα ἴση am Gastmahle schon längst habe; Gegensatz ist dann das ξείνιον. Das besondere gute Stück, was ein vorzüglich zu ehrender Tischgenosse vor dem gleichen Anteil an der Mahlzeit voraus empfängt, heißt ein γέρας des Empfängers; übh. Geschenk

    Wörterbuch altgriechisch-deutsch > γέρας

  • 111 θεός

    θεός, (verwandt mit ϑέω, von den Gestirnen, die zuerst als Götter verehrt wurden; andere bringen es mit Ζεύς, Διός, deus, zusammen), Gott, Gottheit; sowohl plur. als sing., so daß bei letzterm nicht immer an eine bestimmte Gottheit zu denken, wie etwa an Zeus, sondern an die über den Menschen waltende höhere Gewalt, Gottheit, die auch als ϑεοῦ μοῖρα bezeichnet wird, u. als μοῖρα allein. So bestimmen Beiwörter oder die Zusammensetzungen, welcher Gott gemeint ist, z. B. ἐπερωτᾶν τὸν ϑεόν, das Orakel des Apollo befragen. Oft findet sich ϑεὸς ὥς, ὥστε ϑεός, ϑεῷ ἐναλίγκιος, um das Höchste u. Vollkommenste unter den Menschen zu bezeichnen, das an die Vortrefflichkeit der Götter hinanreicht; – ὑπὲρ ϑεόν, über, d. i. wider den Willen des Gottes; σὺν ϑεῷ, unter Gottes Beistand; Ggstz ἄνευ u. ἄνευϑε ϑεοῦ, gegen den Willen der Götter, von Gott verlassen; πρὸς ϑεῶν, bei den Göttern, als Beteuerung; so sind in dem Schwur der Frauen, νή od. μὰ τὼ ϑεώ, Demeter u. Persephone gemeint. Als Adj., ϑύραι ϑεώτεραι, Tore, deren sich die Götter mehr bedienen

    Wörterbuch altgriechisch-deutsch > θεός

  • 112 Fate

    subs.
    Destiny: P. and V. τὸ χρεών (Plat. but rare P.), μοῖρα, ἡ (Plat. but rare P.). P. ἡ εἱμαρμένη, V. ἡ πεπρωμένη, μόρος, ὁ, πότμος, ὁ, αἶσα, ἡ, τὸ μόρσιμον, τὸ χρῆν (Eur., I.T. 1486).
    The Fates: P. and V. Μοῖραι (Plat., Rep. 617C).
    One's lot: P. and V. δαίμων, ὁ, πθος, τό, πθημα, τό.
    Fortune: P. and V. τύχη, ἡ, συμφορά, ἡ.
    Death: P. and V. θνατος, ὁ, τελευτή, ἡ; see Death.
    Foreseeing the fate to which they are hurrying: P. προορώμενοι εἰς οἷα φέρονται (Thuc. 5, 111).
    ——————
    Μοῖρα, ἡ.

    Woodhouse English-Greek dictionary. A vocabulary of the Attic language > Fate

  • 113 Part

    subs.
    Portion, share: P. and V. μέρος, τό, μοῖρα, ἡ, P. μόριον, τό, V. λχος, τό.
    Division: P. and V. μερς, ἡ, μέρος, τό, μοῖρα, ἡ.
    Direction: see Direction.
    Part in a play: P. σχῆμα, τό.
    I did not abandon the part of a patriot in the hour of danger: P. ἐγὼ τὴν τῆς εὐνοίας τάξιν ἐν τοῖς δεινοῖς οὐκ ἔλιπον (Dem. 286).
    It is a wise man's part: P. and V. σοφοῦ ἀνδρός ἐστι or σοφοῦ πρὸς ἀνδρός ἐστι.
    The part of an accomplice: V. τὸ συνδρῶν χρέος (Eur., And. 337).
    In part: P. μέρος τι; see Partly.
    For my part: V. τοὐμὸν μέρος.
    I for my part: P. and V. ἔγωγε.
    For the most part: P. ὡς ἐπὶ πολύ, τὰ πολλά.
    You have no part in: P. and V. οὐ σοὶ μέτεστι (gen.).
    Take part in: P. and V. κοινωνεῖν (gen.), κοινοῦσθαι (acc. or gen.), μετέχειν (gen.), συναίρεσθαι (acc. or gen.); see Share.
    Take ( a person's) part: P. and V. εὐνοεῖν (τινί), τ (τινος) φρονεῖν, P. εὐνοϊκῶς ἔχειν (τινί); see side with.
    Take in good part: P. and V. ῥᾳδίως φέρειν (acc.).
    Parts, natural capacity: P. and V. δναμις, ἡ.
    Character: P. and V. ἦθος, τό, τρόπος, ὁ, or pl.
    Cleverness: P. and V. σοφία, ἡ. φρόνησις, ἡ; see Cleverness.
    Quarters: P. and V. τόποι, οἱ.
    Be in foreign parts, v.: Ar. and P. ποδημεῖν.
    From all parts: see from every direction, under Direction.
    ——————
    v. trans.
    Separate: P. and V. χωρίζειν, σχίζειν, διείργειν, διαλαμβνειν, διαιρεῖν, διιστναι (Eur., frag.), Ar. and P. διαχωρίζειν, διασπᾶν, V. νοσφσαι ( 1st aor. act. of νοσφίζεσθαι), P. διασχίζειν.
    Cut off: P. ἀπολαμβνειν, διαλαμβνειν.
    Separate locally ( as a dividing line): P. and V. σχίζειν.
    About the river Tanaus that parts the borders of the Argive land and the soil of Sparta: V. ἀμφὶ ποταμὸν Ταναὸν Ἀργείας ὅρους τέμνοντα γαίας Σπαρτιάτιδός τε γῆς (Eur., El. 410).
    V. intrans. Fork ( of a road): P. and V. σχίζεσθαι.
    Break: P. and V. ῥήγνυσθαι; see Break.
    Of themselves the fetters parted from their feet: V. αὐτόματα δʼ αὐταῖς δεσμὰ διελύθη ποδῶν (Eur., Bacch. 447).
    Be separated, go different ways: P. and V. χωρίζεσθαι, φίστασθαι, διίστασθαι. Ar. and P. διακρνεσθαι.
    When we parted: P. ἐπειδὴ ἀπηλλάγημεν (Dem. 1169).
    Part from: P. and V. φίστασθαι (gen.), V. ποζεύγνυσθαι (gen.) (Eur., H.F. 1375).
    Part with: P. and V. παλλάσσεσθαι (gen.), φίστασθαι (gen.), πολείπεσθαι (gen.).
    Be deprived of: see under Deprive.
    Give: see Give.

    Woodhouse English-Greek dictionary. A vocabulary of the Attic language > Part

  • 114 Portion

    subs.
    Share: P. and V. μέρος, τό, μοῖρα, ἡ, P. μόριον, τό, V. λχος, τό.
    Division: P. and V. μερς, ἡ, μέρος, τό, μοῖρα, ἡ.
    Allowance: V. μέτρημα, τό.
    Fate, destiny: see Destiny.
    It is no longer our portion, poor wretches that we are, to behold god's light: V. φέγγος εἰσορᾶν θεοῦ τόδʼ οὐκέθʼ ἡμῖν τοῖς ταλαιπώροις μέτα (Eur., Or. 1025).
    Dowry: P. προίξ, ἡ, P. and V. φερνή, ἡ.
    Bridal gifts: V. ἕδνα, τά (Eur., And. 2, 153, 873); see Dowry.
    Inheritance: P. and V. κλῆρος, ὁ; see Inheritance.
    ——————
    v. trans.
    Distribute: P. and V. νέμειν, διαδιδόναι, P. ἐπινέμειν, ἀπονέμειν, κατανέμειν, Ar. and P. διανέμειν, V. ἐνδατεῖσθαι.
    Measure out: P. and V. μετρεῖν, P. διαμετρεῖν, V. ἐκμετρεῖν (or mid.) (also Xen. but rare P.).
    Portion off, dower: P. and V. ἐκδιδόναι (or mid.).
    Help to portion: P. συνεκδιδόναι (τινί τινα).

    Woodhouse English-Greek dictionary. A vocabulary of the Attic language > Portion

  • 115 fatum

    fātum, ī, n. (for, fari), der Ausspruch, I) der Götterspruch, der Weissagespruch, die Weissagung, fata Sibyllina, Cic.: fata, quae Veientes scripta haberent, Cic.: fata implere, Liv. – II) prägn.: A) die durch das ewige Gesetz der Natur unwiderruflich festgesetzte Weltordnung, Cic. de div. 1, 125. Sen. nat. qu. 2, 36, 1. – u. dah. B) das durch die unabänderliche Weltordnung vorherbestimmte, verhängte Lebensschicksal, Lebenslos der Menschen, die Bestimmung, das Geschick, die Schickung, das Verhängnis, griech. εἱμαρμένη u. μοιρα, 1) im allg.: fato rerum prudentia maior, Verg.: omnia fato fieri, Cic.: sic erat in fatis, so stand es im Buche des Schicksals geschrieben, Ov. – fatum mihi instat triste, Hor.: bona peractis iungite fata, Hor.: fatorum novorum exempla transi, Iuven.: Ilio tria fuisse fata, Plaut. – pro captu habent sua fata libelli, Ter. Maur. 1286. – alci fatum est m. folg. Infin., Cic. de fat. 5 u. 28. Sall. Cat. 47, 2: u. alcis fatum est m. Infin., Hyg. fab. 125. p. 108, 11 Schm.: sunt et mea contra fata mihi m. folg. Infin., Verg. Aen. 9, 137. – alcis od. alci fatum est m. folg. Acc. u. Infin., Cic. de div. 2, 20 Hyg. fab. 54 in. – alci fatum est m. folg. ut u. Konj., Hyg. fab. 63 in.: fuit hoc sive meum sive rei publicae fatum, ut etc., Cic. Balb. 58: si fata fuissent, ut caderem, Verg. Aen. 2, 433: fuit eius fati, ut etc., Capit. Ver. 8, 1: esse in fatis, ut etc., Suet. Vesp. 4, 5. – Zuw. v. dem verhängnisvollen Beschluß, Willen der Gottheit, sic fata Iovis poscunt, Verg.: huic fato divûm proles virilis nulla fuit, Verg. – meton., von dem, was jmds. Geschick bestimmt, entscheidet, Plaut. Bacch. 953. Iustin. 20, 1, 16. – personif., Fata, die Schicksalsgöttinnen, die Parzen, Prop. 4, 7, 51. Stat. silv. 5, 1, 259; Theb. 8, 26. Claud. in Ruf. 1, 176. Iuven. 10, 252. Fronto de nepot. amiss. p. 233, 7 N. Gell. 3, 16, 9. Fulg. myth. 1, 7. Corp. inscr. Lat. 2, 3727. Vgl. Preller Röm. Mythol.3 2, 194. – 2) insbes.: a) die Bestimmung = das natürliche, bestimmte Lebensziel, Zeit u. Stunde, zum Sterben, eintretender Tod (vgl. Krebs-Schmalz Antib.7 1, 582), omen fati, Ahnung seines Todes, Cic. Phil. 9, 9: maturius exstingui vulnere vestro quam fato suo, Cic.: fato cedere, Liv., od. concedere, Plin. pan., aus dem Leben scheiden, sterben: magnis concedere fatis, Val. Flacc.: in fatum concedere, ICt.: fato fungi, seine B. vollenden, aus dem Leben scheiden, sterben, Val. Max. u. Quint.: u. so fato suo fungi, Ov.: fato perfungi, Liv. u. Tac.: so auch fato obire, Tac.: finem vitae sponte an fato implevit, Tac.: fata proferre, das Leben verlängern, Verg. – meton., die Asche des verbrannten Leichnams, Prop. 1, 17, 11. – b) emphat., das Geschick = das Mißgeschick, Verderben, gewaltsamer Tod, impendet fatum aliquod, Cic.: urbs ex faucibus fati erepta, Cic.: fata celerrima, Verg.: fata sera, Hor.: – meton., wie Verderben, v. Verderben bereitenden Personen, duo illa rei publicae paene fata (Gabinius et Piso), Cic. Sest. 93. – Nbf. fatus, s. fātusno. II.

    lateinisch-deutsches > fatum

  • 116 moera

    moera, ae, f. (μοιρα), das Schicksal, rein lat. fatum, Sidon. carm. 15, 66.: quod deas fatales nuncupant Moeras, Censor. 8, 5. p. 14, 13 Hultsch.

    lateinisch-deutsches > moera

  • 117 mors

    mors, mortis, f. (zu Wurzel mor, wov. auch morior, verwandt mit μόρος, μοιρα, der Tod, I) eig. u. übtr.: A) eig.: acerba, Cic.: m. honesta, Nep.: celeris, Suet.: immatura, Lucr., Catull., Cic. u.a.: innoxia, Iustin.: matura, Flor. 3, 17, 9: necessaria, der natürliche, Cic.: perspicua, Cic.: alci propinqua, Cic.: repentina, Cic.: voluntaria, Cic.: mors coacta, Ggstz. fortuita, Tac.: cuius aetati mors propior erat, Sall. fr.: beata L. Crassi mors illa, quae est a multis saepe defleta, Cic.: fames, miserrima omnium mors, Sall.: fames et frigus, quae miserrima mortis genera sunt, Cic.: mors crucis, Kreuzestod, Augustin. in Ioann. tract. 124, 1. – mortis periculum, Caes.: mortis poena od. poenae, Cic.: potio mortis causā data, Ps. Quint. decl.: civium suorom vitae mortisque arbiter, Sen. – morti proximus, Fronto, Augustin. u.a.: morti vicinus, Capit., Hieron. u.a. (s. über beide Krebs-Schmalz Antib.7 Bd. 2. S. 103 u. 104 unter mors). – mors (alci) appropinquat, Cic. – obire mortem, s. ob-eo: mortem subire, suscipere, s. sub-eo, suscipio: occumbere mortem, s. occumbo: mortem oppetere, s. oppeto: voluntariam mortem petere, Gell.: cupide mortem expetere pro salute civium, Cic.: morti od. ad mortem se offerre, s. offero: mortem sibi consciscere, Cic.: mortem alci afferre, Plaut.: afferre alci causam mortis voluntariae, Cic.: alci mortem inferre u. offerre, Cic.: alqm dare ad mortem, Plaut., od. morti, Hor.: alqm morti mittere, Plaut.: alqm morte afficere, Cic.: mortem proponere, Cic.: ad mortem trudi, Cic.: morte deleri, Cic.: alqm morte multare, Cic., punire, Plin. ep.: alqm morte damnare (v. der Natur), Sen.: alqm ad mortem damnare, Tac.: alci morti esse, jmdm. den Tod bringen, Cic.: ebenso mortem facere, Ov.: morte suā mori, eines natürlichen T. sterben, Sen.: ebenso suā morte defungi, Suet.: inhonestā morte mori, Tert.: vitam cum morte commutare, Sulpic. in Cic. ep.: mortem servituti anteponere, Cic.: mortem deprecari, um sein Leben bitten, Caes.: mortem alcis persequi, Cic., Caes. u. Liv.: fidenti animo ad mortem gradiri, Cic.: alqm ex media morte eripere, Cic.: mortem alcis lacerare, jmd. im Tode, Cic.: so auch alcis vitam spoliare, eius mortem ornare, Cic.: Drusum matura mors abstulit, Flor. 3, 17, 9. – in mortem (zum Todesstoß) destringere ferrum, Tac. – in morte, noch im T., noch nach dem T., Verg.: in extrema morte, an der äußersten Grenze des T., in den letzten Augenblicken, Catull. u. Verg.: so auch supremā morte, Hor. u.a. (s. Schmid Hor. ep. 2, 2, 173). – Plur. mortes, wie θάνατοι, α) v. Tode mehrerer, Tod, Todesfälle, mortes imperatoriae, Cic.: mortes quattuor, Mart.: mortes meorum, Plin. ep.: clarae mortes pro patria oppetitae, Aufopferungen für das V. durch den Tod, Cic.: quibus videmus optabiles mortes fuisse cum gloria, Aufopferungen durch einen rühmlichen Tod, Cic.: perdere mortes, den Tod verschwenden, d.i. unnütz Tod (unter den Feinden) verbreiten, Stat. – β) v. den verschiedenen Erscheinungen des Todes, die Todesarten, Todesgefahren, der Tod in jeder Gestalt, o hominem mille mortibus dignum! Sen.: omnes per mortes animam dare, Verg.: omni imagine mortium, Tac. – B) übtr.: 1) von Lebl., der Tod = das Absterben, Hinschwinden, hoc mors est illius, quod ante fuit, Lucr.: rerum omnium oblivio morsque memoriae, Plin. – 2) personif., die Gottheit Mors, Tochter des Erebus und der Nox, Cic. de nat. deor. 3, 44. Hyg. fab. praef. in. Verg. Aen. 11, 197. – II) meton.: 1) der Tod = der Leichnam, die Leiche, hominis, Plin.: morte campos contegi, Acc. fr.: nec sit in Attalico mors mea nixa toro, Prop. – ähnl. von einem Greise, odiosum est mortem amplexari, eine Leiche, ein Skelett, Plaut. – 2) wie φόνος, = durch Mord vergossenes Blut, Todesblut, ensem multā morte recepit, Verg. Aen. 9, 348. – 3) der, das Todbringende, der Tod, mors terrorque sociorum lictor Sextius, Cic. Verr. 5, 118. – ubi fratri suo paratam mortem (tödliche Gift) ebibit, Apul. met. 10, 5. p. 886 H.: aër fertilis in mortes, ergiebig an tödlichen Plagen, Lucan. 9, 625: u. Plur. mortes v. todbringenden Geschossen, Lucan. 7, 517. Sil. 9, 369. Stat. Theb. 6, 793. – / Archaist. Abl. morti, Lucr. 6, 1229 (1232).

    lateinisch-deutsches > mors

  • 118 πρό-σκοπος

    πρό-σκοπος, vorschauend, vorsichtig; ἐν ἡμέρᾳ δὲ μοῖρα πρόσκοπος βροτῶν, Aesch. Eum. 105; σύνεσις, Schol. Pind. N. 7, 87. Als subst. der Kundschafter, Xen. Cyr. 5, 2, 6, auch der Vorposten vor dem Lager, Lac. 12, 6.

    Griechisch-deutsches Handwörterbuch > πρό-σκοπος

  • 119 πρό-ωρος

    Griechisch-deutsches Handwörterbuch > πρό-ωρος

  • 120 πότμος

    πότμος, ὁ (ΠΕΤ, πίπτω), das, was Einem zufällt, Zufall, Loos, Schickfal; gew. Unglück, bes. Todesloos, Todesgeschick, in welcher Bdtg Hom. von dem, der den Tod verhängt, bereitet, πότμον ἐφεῖναι sagt, wie Τυδεὺς μὲν καὶ τοῖσιν ἀεικέα πότμον ἐφῆκεν, Il. 4, 396; ὃς πᾶσι μνηστῆρσιν ἀεικέα πότμον ἐφήσω, Od. 19, 550; von dem, der ihn erleidet, πότμ ον ἐπισπεῖν, Il. 6, 412; auch οὐ γάρ πώ τοι μοῖρα ϑανεῖν καὶ πότμον ἐπισπεῖν, 7, 52; ἐπεί κ' Ἀχιλεὺς ϑάνατον καὶ πότμον ἐπίσπῃ, 20, 337; ὀλόμην καὶ πότμον ἐπέσπον, Od. 11, 197; ähnl. πότμον ἀναπλήσαντες, Il. 11, 263, sein Schicksal erfüllt habend, gestorben; ἑτάρων ἐρέων ἀδευκέα πότμον, Od. 10, 245, das herbe Geschick der in Schweine verwandelten Gefährten; – Pind. allgemein Loos; ὁ πότμος συγγενὴς κρίνει ἔργων πέρι, N. 5, 40; πότμος συγγενὴς ἐπέβασεν εὐαμερίας, I. 1, 39; τύχα πότμου, P. 2, 56; πότμῳ σὺν εὐδαίμονι, Ol. 2, 18; πότμον ἀμπιπλάντες ὁμοῖον, N. 10, 57; εὐϑυπορῶν, Aesch. Ag. 977; διχόφρων, Spt. 881; Soph. u. Eur., τίνα πότμον εἴληχε βίου, I. T. 913; sp. D. – [Auch die Attiker brauchen zuweilen die erste Sylbe lang, Seidl. vers. dochm. p. 106; spätere Epiker haben sie zuweilen kurz, Jacobs A. P. p. 572.]

    Griechisch-deutsches Handwörterbuch > πότμος

См. также в других словарях:

  • μοίρα — μοίρᾱ , μοῖρα part fem nom/voc/acc dual μοίρᾱ , μοῖρα part fem nom/voc/acc dual (ionic) μοίρᾱ , μοῖρα part fem nom/voc sg (attic doric ionic aeolic) μοίρᾱ , μοιράω share pres imperat act 2nd sg μοίρᾱ , μοιράω share imperf ind act 3rd sg… …   Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)

  • μοίρᾳ — μοίρᾱͅ , μοῖρα part fem dat sg (attic doric aeolic) μοίρᾱͅ , μοῖρα part fem dat sg (attic doric ionic aeolic) …   Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)

  • Μοίρα — Μοίρᾱ , Μοῖρα part fem nom/voc/acc dual …   Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)

  • Μοίρᾳ — Μοίρᾱͅ , Μοῖρα part fem dat sg (attic doric aeolic) …   Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)

  • Μοῖρα — part fem nom/voc sg …   Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)

  • μοῖρα — part fem nom/voc sg …   Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)

  • μοίρα — Ορεινός οικισμός (υψόμ. 860 μ., 41 κάτ.) στην πρώην επαρχία Πάτρας του νομού Αχαΐας. Βρίσκεται νοτιοανατολικά της Πάτρας. Υπάγεται διοικητικά στον δήμο Πατρέων. * * * η (ΑΜ μοῑρα, Α ιων. γεν. ης) 1. τμήμα ενός συνόλου χωρισμένου σε μέρη, τεμάχιο …   Dictionary of Greek

  • μοίρα — η 1. τμήμα κάποιου όλου, τεμάχιο, κλήρος, μερίδιο: Έκοψε τις επαφές με την οικογένεια και αρνήθηκε ακόμα και τη νόμιμη μοίρα του. 2. τμήμα στόλου ή στρατού: Ναυτική μοίρα. 3. μονάδα μέτρησης των τόξων και των γωνιών, το 1/360 του κύκλου: Η γωνία… …   Νέο ερμηνευτικό λεξικό της νεοελληνικής γλώσσας (Новый толковании словарь современного греческого)

  • μοῖρᾳ — μοῖραι , μοῖρα part fem nom/voc pl μοῖραι , μοῖρα part fem nom/voc pl (ionic) …   Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)

  • Μοῖρᾳ — Μοῖραι , Μοῖρα part fem nom/voc pl …   Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)

  • μοίρας — μοίρᾱς , μοῖρα part fem acc pl μοίρᾱς , μοῖρα part fem gen sg (attic doric aeolic) μοίρᾱς , μοῖρα part fem acc pl (ionic) μοίρᾱς , μοῖρα part fem gen sg (attic doric ionic aeolic) μοίρᾱς , μοιράω share pres ind act 2nd sg (attic) μοίρᾱς ,… …   Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)

Поделиться ссылкой на выделенное

Прямая ссылка:
Нажмите правой клавишей мыши и выберите «Копировать ссылку»