-
1 ουδεμία
οὐδείςnot one: fem nom /voc sgοὐδεμίᾱ, οὐδείςnot one: fem nom /voc /acc dualοὐδεμίᾱ, οὐδείςnot one: fem nom /voc /acc dualοὐδεμίᾱ, οὐδείςnot one: fem nom /voc sg (attic doric aeolic)——————οὐδεμίαι, οὐδείςnot one: fem nom /voc plοὐδεμίᾱͅ, οὐδείςnot one: fem dat sg (attic doric aeolic) -
2 ουδεμιά
-
3 οὐδεμιᾷ
-
4 οὐδεμία
Βλ. λ. ουδεμία -
5 οὐδεμίᾳ
Βλ. λ. ουδεμία -
6 οὐδεμία
какой-либоникакаяΕλληνικά-Ρωσικά λεξικό στα κείμενα της Καινής Διαθήκης (Греческо-русский словарь к текстам Нового Завета) > οὐδεμία
-
7 οὐδεμία
οὐδ-είς, οὐδε-μία, οὐδ-έν, auch nicht einer, keiner, keine, keines, nichts; εἰμί, ich bin nichts, nichtig; auch vom höchsten Grade des Unglücks; οὐδὲν ὤν, ich bin verloren; οὐδὲν εἶ, du bist nichts wert; οὐδὲν λέγειν, nichts sagen, törichtes Zeug schwatzen, Possen reden; adverbial, in nichts, um nichts, keinesweges; οὐδὲν μᾶλλον, um nichts mehr -
8 οὐδείς, οὐδεμία, οὐδέν
+ A 43-31-37-58-101=270 Gn 19,31; 20,9; 23,6; 30,31; 31,32not one, no one, none Gn 19,31; nothing Gn 30,31; no [+subst.] Jb 15,3; οὐδέν in no way, not at all, not in the least Sir 5,8*Mi 2,11 οὐδενός no one-שׁלֹא־ִאי or-שׁיֵ לֹא for MT שׁ־ִאיוּל if a man; *Jb 42,2 οὐθέν nothing-מומה for MTמזמה a planCf. BICKERMAN 1976, 159; HORSLEY 1987, 164-165 -
9 ουδείς
ουδεμία, ουδέν αντων.1) никто; ничто; 2) никакой; επ' ούδενί λόγω или κατ' ούδένα λόγον ни в коем случае, никоим образом, ни за что; § έν οίδα ότι ουδέν οίδα я знаю только то, что я ничего не знаю -
10 οὐδείς
οὐδείς, οὐδεμία, οὐδέν (Hom.+.—The forms οὐθείς [Hs 9, 5, 6], οὐθέν [Lk 23:14; Ac 15:9; 19:27; 26:26; 1 Cor 13:2; Hm 4, 2, 1], οὐθενός [Lk 22:35; Ac 20:33 v.l.; 2 Cor 11:9] for which οὐδ-is freq. read as v.l. in mss. and edd., appear in the lit. since Aristotle [Jos., Ant. 5, 250; 6, 47 al.], in ins [Meisterhans3-Schw. 258f], and in pap [Mayser 181f], PStras II, 125, 4 [5/4 B.C.]; on the forms s. B-D-F §33; W-S. §5, 27f and note 62; Mlt-H. 111f; JWackernagel, Hellenistica 1907, 23; New Docs 2, 83; 4, 164f.—The LXX usage in Thackeray p. 58–62).① as an adj. no οὐδεὶς προφήτης Lk 4:24. Cp. 16:13. παροιμία οὐδεμία J 16:29. Cp. 18:38; Ac 25:18; 27:22. οὐδὲν εἴδωλον 1 Cor 8:4a. οὐδὲν χρείαν ἔχω Rv 3:17. Cp. J 10:41. οὐδεὶς ἄλλος (UPZ 71, 15 [152 B.C.]) 15:24.—οὐδεμία ἐκκλησία … εἰ μὴ ὑμεῖς Phil 4:15.—W. other negatives: οὐ … οὐδεμίαν δύναμιν Mk 6:5.② as a subst.ⓐ οὐδείς no one, nobody Mt 6:24; 8:10; 9:16; Mk 2:21f; 5:4; 7:24; Lk 5:36f, 39; J 1:18 (οὐδεὶς πώποτε as PGM 5, 102 Osiris, ὸ̔ν οὐδεὶς εἶδε πώποτε; Jos., C. Ap. 2, 124); Ro 14:7b; 1 Cor 2:11; 3:11 and oft.—W. partitive gen. (Epict. 4, 1, 3 οὐδεὶς τ. φαύλων; Jos., Ant. 3, 321 οὐδεὶς τ. ἱερέων; Just., D. 16, 3 οὐδεὶς γὰρ ὑμῶν; Tat. 6:1 οὐδεμία τῶν ψυχῶν) οὐδεὶς ἀνθρώπων no one at all Mk 11:2. Cp. Lk 14:24. οὐδεὶς τ. ἀνακειμένων J 13:28. τῶν λοιπῶν οὐδείς none of the others Ac 5:13. οὐδ. ὑμῶν 27:34 (Diod S 14, 65, 2 οὐδεὶς ἡμῶν). Cp. Ro. 14:7a. Instead of the part. gen. we may have ἐκ (Jos., Bell. 7, 398) Lk 1:61; J 7:19; 16:5.—οὐδεὶς … εἰ μή no one … except Mt 11:27; 17:8; Mk 10:18; Lk 10:22; 18:19; J 14:6; 1 Cor 1:14; 8:4b; Rv 2:17; 14:3; 19:12. οὐδεὶς ἐξ αὐτῶν ἀπώλετο εἰ μή J 17:12.—Also οὐδεὶς … ἐὰν μή J 3:2; 6:44, 65. Used w. other negatives (Appian, Samn. 11 §4 οὐδένα λαβεῖν οὐδέν, οὔτε … οὔτε=nobody accepted anything, neither … nor) οὐ … οὐδείς (Appian, Bell. Civ. 1. 19 §80=nobody; Diog. L. 1, 53) Mt 22:16; Mk 3:27; 5:37; 12:14; Lk 8:43; J 8:15; 18:31; Ac 4:12; 1 Cor 6:5. οὓς δέδωκάς μοι οὐκ ἀπώλεσα ἐξ αὐτῶν οὐδένα J 18:9. οὐκέτι … οὐδείς Mk 9:8. οὐδεὶς οὔπω no one yet Lk 23:53 (v.l. οὐδέπω); οὐδεὶς οὔπω ἀνθρώπων Mk 11:2. οὐδέπω οὐδείς J 19:41; Ac 8:16. οὐδεὶς οὐκέτι Mk 12:34; Rv 18:11. οὐδὲ ἁλύσει οὐκέτι οὐδείς Mk 5:3.—οὐδενὶ οὐδέν 16:8 (Appian, Liby. 128 §613 οὐδὲν οὐδείς=no one [set fire to] anything [ruling out all exceptions]; Just., D. 44, 2 οὐδεὶς γὰρ οὐδέν … οὐδαμόθεν λαβεῖν ἔχει. For lit. on the silence of women s. FNeirynck, Evangelica ’82, 247–51). Cp. Lk 9:36. οὐδὲ … οὐδείς J 5:22.ⓑ οὐδέν nothingα. lit. οὐδὲν ἀδυνατήσει ὑμῖν Mt 17:20. Cp. 10:26; 26:62; 27:12; Mk 7:15; J 1:3 v.l. Foll. by partitive gen. Lk 9:36b; 18:34; Ac 18:17; Rv 3:17 v.l. (Mussies 183). Foll. by εἰ μή nothing but Mt 5:13; 21:19; Mk 9:29; 11:13. οὐδὲν ἐκτὸς ὧν nothing but what Ac 26:22. οὐδὲν αὐτοῦ διεφθάρη no part of (Jonah) was damaged AcPlCor 2:30. Used w. other negatives: οὐ … οὐδέν Mk 14:60f; 15:4; Lk 4:2; J 3:27 v.l. (for οὐδὲ ἕν); 5:30; 9:33; 11:49. οὐ … οὐδενὶ τούτων 1 Cor 9:15a. οὐ … οὐδέν, ἄν (=ἐὰν) μή J 5:19. οὐκέτι … οὐδέν Mk 7:12; 15:5; Lk 20:40. οὐδὲν ὑμᾶς οὐ μὴ ἀδικήσει Lk 10:19 (s. ἀδικέω 2).β. nonliterally worthless, meaningless, invalid (X., Cyr. 6, 2, 8; Diod S 14, 35, 5; Dio Chrys. 4, 60; 15 [32], 101 οὐδέν ἐστι=it means nothing, is unimportant; Tat. 27, 2 τῶν πολλῶν θεῶν ἡ ὁμήγυρις οὐδέν ἐστιν ‘the assembly of many gods amounts to nothing’) ὸ̔ς ἂν ὀμόσῃ ἐν τ. ναῷ, οὐδέν ἐστιν (the oath of) one who who swears by the temple is not binding Mt 23:16, 18. Cp. J 8:54; 1 Cor 7:19ab. εἰ καὶ οὐδέν εἰμι 2 Cor 12:11b. οὐθέν εἰμι 1 Cor 13:2 ([Tat. 26, 3 οὐδέν ἐστε] on the neut. referring to a masc. subj. s. B-D-F §131; Rob. 751).—Ac 21:24; 25:11.—γενέσθαι εἰς οὐδέν 5:36. εἰς οὐδὲν δὲ συνέβη τελευτῆσαι τὴν τάξιν αὐτῶν ultimately the (angels’) status was terminated Papias (4). εἰς οὐθὲν λογισθῆναι Ac 19:27. Antonym τίς 2.γ. the acc. οὐδέν in no respect, in no way (Dio Chrys. 52 [69], 6; Just., D. 14, 1 οὐδὲν ὑμῖν χρήσιμοι; 68, 1 οὐδὲν ἂν βλαβείην.—B-D-F §154; 160; Rob. 751) οὐδὲν διαφέρει (the heir) differs in no respect Gal 4:1. οὐθὲν διέκρινεν Ac 15:9. Ἰουδαίους οὐδὲν ἠδίκηκα 25:10; cp. Gal 4:12. οὐδὲν ὑστέρησα 2 Cor 12:11a. οὐδὲν ὠφελοῦμαι 1 Cor 13:3. οὐδὲν γάρ σε ταῦτα ὠφελήσει AcPl Ha 2, 23. ἡ σὰρξ οὐκ ὠφελεῖ οὐδέν J 6:63. οὐδὲν οὐδενὸς χρῄζει εἰ μή (the Lord) requires nothing at all, except 1 Cl 52:1. οὐδὲν ἥμαρτεν Μάρκος οὕτως ἔνια γράψας ὡς ἀπεμνημόνευσεν Mark was not at fault in recording some things as he remembered them Papias (2:15). On οὐδέν μοι διαφέρει Gal 2:6 s. διαφέρω 3.—W. the same mng. ἐν οὐδενί Phil 1:20.—Somet. the later usage οὐδέν = οὐ (Aristoph., Eccl. 644; Dionys. Hal. [Rdm. 32, 5]; Epict. 4, 10, 36; POxy 1683, 13; BGU 948, 13) suggests itself, e.g. Ac 18:17; Rv 3:17.—M-M. Sv. -
11 ουδεμίας
οὐδεμίᾱς, οὐδείςnot one: fem acc plοὐδεμίᾱς, οὐδείςnot one: fem acc plοὐδεμίᾱς, οὐδείςnot one: fem gen sg (attic doric aeolic) -
12 οὐδεμίας
οὐδεμίᾱς, οὐδείςnot one: fem acc plοὐδεμίᾱς, οὐδείςnot one: fem acc plοὐδεμίᾱς, οὐδείςnot one: fem gen sg (attic doric aeolic) -
13 μὴ οὐ
μὴ οὐ, vgl. Herm. zu Soph. O. R. 13, Reisig comm. crit. de Soph. O. C. 350, Buttm. exc. zur Dem. Mid. p. 146 ff. Beide Verneinungswörter behalten – 1) ihre ursprüngliche Bedeutung, so daß jedes Wort für sich zu nehmen ist, nach den verbis timendi (s. unter μή); φοβοῠμαι, μὴ αὔριον οὐκέτι ᾖ ἀνϑρώπων οὐδεὶς ἀξίως οἷός τε ποιεῖν, daß keiner mehr im Stande sei, Plat. Phaed. 76 b; ἀπιστεῖς, μὴ οὐκ ἐπιστήμη ᾖ ἡ ἀρετή, du zweifelst, daß die Tugend nicht Erkenntniß sei, Men. 89 d, ἐφοβεῖτο, μὴ οὐ δύναιτο ἐξελϑεῖν, Xen. An. 3, 1, 12, öfter. – Oft auch mit Auslassung von solchen Verbis, wie μή νύ τοι οὐ χραίσμῃ σκῆπτρον, Il. 1, 28; ἀλλὰ μᾶλλον μὴ οὐ τοῦτο ᾖ τὸ χρηστήριον, Her. 5, 79; μὴ καϑαρῷ γὰρ καϑαροῦ ἐφάπτεσϑαι μὴ οὐ ϑεμιτὸν ᾖ, Plat. Phaed. 67 b, vgl. Gorg. 462 e, öfter. – Auffallend ist Xen. Mem. 1, 2, 7, φοβοῖτο, μὴ ὁ γενόμενος καλὸς κἀγαϑὸς τῷ τὰ μέγιστα εὐεργετήσαντι μὴ τὴν με, γίστην χάριν ἕξοι, das doppelte μή für μὴ οὐ; vgl. Thuc. 2, 13, ὑποτοπήσας – μὴ πολλάκις ἢ αὐτὸς – τοὺς ἀγροὺς αὐτοῦ παραλίπῃ καὶ μη δῃώσῃ, ἢ καί –, wo man auch καὶ οὐ erwartet, vgl. Herm. zu Vig. p. 797, dessen Unterscheidung schwerlich richtig ist; – Andoc. 1, 103 sagt auch ὁρᾶτε, μὴ οὐκ ἐμοὶ μάλιστα προςήκει. – 2) eine Negation erscheint uns überflüssig, so daß μὴ οὐ durch nicht übersetzt wird, nach den Verbis, auf welche der inf. mit μή folgt, wenn sie selbst negirt sind; wie es heißt τοῦτον οὖν πειρώμεϑα πείϑειν μὴ δεδιέναι τὸν ϑάνατον, laßt uns vesuchen, ihn zu überreden, den Tod nicht zu fürchten, Plat. Phaed. 77 e, so sagt Ar. Ran. 68 κοὐδείς γέ μ' ἂν πείσειεν ἀνϑρώπων τὸ μὴ οὐκ ἐλϑεῖν ἐπ' ἐκεῖνον, keiner wird mich überreden, nicht zu jenem zu gehen; οὐκ ἔπειϑε τὸ μὴ οὐ κακοπράγμων εἶναι, er überzeugte die Richter nicht, daß er nicht ein Uebelthärer sei, Xen. Hell. 5, 2, 36, wie Plat. Apol. 37 a sagt πέπεισμαι ἐγὼ ἑκὼν εἶναι μηδένα ἀδικεῖν ἀνϑρώπων, ich bin überzeugt, daß ich mit Willen keinem Menschen Unrecht thuc; οὐκ ἂν πιϑοίμην μὴ οὐ τάδ' ἐκμαϑεῖν σαφῶς, Soph. O. R. 1065; εἴ τις ἐκεῖνο μὴ ξυγχωροίη, μὴ οὐ πονεῖν τὴν ψυχὴν ἐν ταῖς ἄλλαις γενέσεσιν, Plat. Phaed. 88 a, wie συγκεχώρηται τὸ μὴ δεῖν ἐλέγχειν, Phil. 15 a; vgl. Gorg. 461 b mit Prot. 336 a; ἀντέλεγεν ὅτι οὐκ ἐγχωροίη μὴ οὐκ ἐμποδὼν ποιεῖσϑαι, Xen. Hell. 2, 3, 16. – So auch bei andern Verbis declarandi, οὐ τὰ ὑμέτερα αἰτιασόμεϑα μἡ οὐχ ἕτοιμα εἶναι καὶ συμβουλεύειν καὶ συσκοπεῖν, Plat. Lach. 189 c; τοῖς ϑεοῖς οὐδὲν ἂν ἔχοιμεν μέμψασϑαι τὸ μὴ οὐχὶ μέχρι τοῦδε πάντα ὅσα εὐχόμεϑα καταπεπραχέναι, Xen. Cyr. 7, 5, 42; – οὐδεμίαν ἔχω ἐλπίδα μὴ οὐ δώσειν ὑμέας δίκην, Her. 6, 11. In manchen Vrbdgn findet sich μή u. μὴ οὐ, τίς πρὸς τοσοῦτον στρατηγὸν Ὅμηρον δύναιτο ἀμφισβητήσας μὴ οὐ καταγέλαστος γενέοϑαι; wer wäre im Stande, sich nicht lächerlich zu machen, Plat. Theaet. 153 a, u. ἐλεγον, ὅτι οὐ δυνήσοιντο μὴ πείϑεσϑαι, sie würden nicht im Stande sein, nicht zu gehorchen, Xen. Hell. 6, 1, 1; vgl. οὐδεὶς οἷός τ' ἐστὶν ἄλλως λέγων μὴ οὐ καταγέλαστος εἶναι, Plat. Gorg. 509 a, u. ἔφη οὐχ οἷόν τε εἶναι τὸ μὴ ἀποκτεῖναί με, Apol. 29 c, wie nach ἀδύνατον, οὐ μή, Her. 3, 82, Xen. Cyn. 5, 31, μή, Hell. 5, 4, 32; ἔστι τοι οὐδεμία μηχανὴ μὴ οὐκ ἀπολωλέναι κάκιστα γυναικέων πασέων, Her. 2, 181, u. οὕκων ἐστὶ μηχανὴ ἀπὸ τῆς ὄψιος ταύτης οὐδεμία, τὸ μὴ κεῖνον ἐπιβουλεύειν ἐμοί, 1, 209, wie τίς μηχανὴ μὴ οὐχὶ πάντα καταναλωϑῆναι, Plat. Phaed. 72 d; – οὐκ ἀμφισβητεῖν, μὴ ἐχειν, Dem. 27, 15, u. μὴ οὐκ, Plat. Hipp. min. 269 d; Xen. Apol. 34 vrbdt οὔτε μὴ μεμνῆσϑαι δύναμαι αὐτοῦ, οὔτε μεμνημένος μὴ οὐκ ἐπαινεῖν; – οὐκ οἰκός ἐστι Ἀϑηναίὁυς μὴ οὐ δοῦναι δίκην τῶν ἐποίησαν, Her. 7, 5. – 3) so auch nach ὥςτε; πείσομαι γὰρ οὐ τοσοῦτον, ὥςτε μὴ οὐ καλῶς ϑανεῖν, ich werde nichts so Schweres leiden, daß ich nicht rühmlich sterben sollte, Soph. Ant. 496; οὐδὲν ἐλύπησεν, ὥςτε μὴ οὐχὶ τἡν ἐκείνου τοῦ στοιχείου φύσιν δηλῶσαι, Plat. Crat. 393 e, vgl. Legg. IX, 880 b; – ähnl. ohne ὥςτε, zum Ausdruck der Folge, μή τοι, κασιγνήτη, μ' ἀτιμάσῃς, τὸ μὴ οὐ ϑανεῖν τε σὺν σοί, Soph. Ant. 540; τί φειδόμεσϑα τῶν λίϑων, μὴ οὐ καταξαίνειν τὸν ἄνδρα, Ar. Ach. 319; οὐκ ἂν ἐκπεπληγμένος καταφανὴς γένοιτο, μὴ οὐχὶ προσκοπεῖν, er würde sich nicht so bestürzt zeigen, daß er nicht betrachten könnte, Xen. Cyr. 5, 2, 17. – 4) Nach den Verbis des Verhinderns, sich Weigerns u. ä., die oben unter μή angeführt sind, als solche, welche μή für uns scheinbar pleonastisch haben, tritt, wenn sie negirt sind, noch οὐ zu dem μή, so daß μὴ οὐ im Deutschen pleonastisch erscheint, μὴ παρῇς τὸ μὴ οὐ φράσαι, unterlasse nicht, es zu sagen, eigtl. unterlasse es nicht, so daß du es etwa nicht sagst, Soph. O. R. 283; οὐδὲν γὰρ αὐτῷ ταῦτ' ἐπαρκέσει τὸ μὴ οὐ πεσεῖν ἀτίμως, Aesch. Prom. 926; so steht Her. 9, 12 neben einander Μαρδονίῳ ὑποδεξάμενοι σχήσειν τὸν Σπαρτιάτην μὴ ἐξιέναι (sie würden ihn verhindern auszuziehen), – ἔπεμψαν φράσοντα, ὅτι ἐκ Λακεδαίμονος ἐξελήλυϑε ἡ νεότης καὶ ὡς οὐ δυνατοὶ αὐτὴν ἴσχειν εἰσὶ Ἀργεῖοι, μὴ οὐκ ἐξιέναι, und daß sie nicht im Stande wären, sie zu verhindern, auszuziehen; οὐκ ἀνεβάλλοντο μὴ οὐ τὸ πᾶν μηχανήσασϑαι, 6, 88; οὐκ ἀπεσχόμην τὸ μὴ οὐκ ἐπὶ τοῦτο ἐλϑεῖν, Plat. Rep. I, 354 d; τί ἐμποδὼν μὴ οὐχὶ δεινότατα παϑόντας ἀποϑανεῖν; Xen. An. 3, 1, 13, vgl. 4, 8, 14; τίνα οἴει ἀπαρνήσεσϑαι μὴ οὐχὶ καὶ αὐτὸν ἐπίστασϑαι τὰ δίκαια; Plat. Gorg. 461 c; οὐκ ἀνατί. ϑεμαι, μὴ οὐ καλῶς λέγεσϑαι, Men. 89 d; Phaed. 87 a; τὰ μὲν μὴ οὐχ ἡδέα εἶναι τὰ ἡδέα λόγος οὐδεὶς ἀμφισβητεῖ, Plat. Phil. 13 b; ταῦτα μὲν δὴ οὐδεὶς ἂν ἀντιγνωμονήσειε μὴ οὐχὶ τὸ πᾶν διαφέρειν, Xen. Cyr. 4, 3, 8. So auch τί δῆτα μέλλεις μὴ οὐ γεγωνίσκειν τὸ πᾶν, Aesch. Prom. 630; vgl. Soph. Ai. 540; die verschiedenen Coustructionen, welche solche Verba haben können, s. unter den eiuzelnen Artikeln. – 5) verschieden hiervon finden sich auch einige nicht negirte Ausdrücke; nach αἰσχρόν ἐστι, worin ein Hinderniß liegt; Plat. sagt sowohl αἰσχρὸν δὴ γίγνεται ἐμέ γε μὴ ἐϑέλειν, es ist schimpflich für mich, nicht zu wollen, Gorg. 458 d (vgl. Isocr. 4, 160), als auch αἰσχρόν ἐστι καἱ ἐμοὶ μὴ οὐχὶ φάναι, Prot. 352 d, es ist mir schimpflich, nicht zu sagen; vgl. Theaet. 151 d; Xen. Lac. 6, 2; ähnl. αἰσχρὸν τὸ ἀντιλέγειν μὴ οὐχί, Cyr. 2, 2, 20; αἰσχύνομαι, μὴ οὐ, 8, 4, 5 (wo in einigen mss. οὐ fehlt); αἰσχύνη ἐστὶ μὴ οὐ συσπουδάζειν, An. 2, 3, 11; ähnl. τὸ τὰ λεγόμενα περὶ αὐτῶν μὴ οὐχὶ παντὶ τρόπῳ ἐλέγχειν, μαλϑακοῦ εἶναι ἀνδρός, Plat. Phaed. 85 a. So auch πολλοῦ δέω μὴ οὐ δύο γε φεύγειν, ich bin weit entfernt, nicht zu fliehen, Plat. Euthyd. 297 b, wo gewähnlicher der bloße inf. steht, vgl. Lys. 204 e Men. 71 a; τίνος ἐδέομεν μὴ οὐ πανσυδίᾳ χωρεῖν ὀλέϑρου διὰ παντός, Eur. Tread. 792; – πολλὴ ἄνοια μὴ οὐχ ἕν τε καὶ ταὐτὸν ἡγεῖσϑαι, Plat. Conv. 210 b; – δεινὸν ποιεῖσϑαι, μὴ οὐ, Her. 1, 187. – 6) auch beim Particip steht nach solchen negirten Ausdrücken μὴ οὐ; so Her. εἰνάτῃ δὲ οὐκ ἐξελεύσεσϑαι ἔφασαν, μὴ οὐ πλήρεος ἐόντος τοῠ κύκλου, wenn nicht Vollmond wire, 6, 106, wie οὔκων δίκαιον εἶναι ἱστάναι ἔμπροσϑεν τῶν ἐκείνου ἀναϑημάτων μὴ οὐκ ὑπερβαλλόμενον τοῖσι ἔργοισι, 2, 110, wie im Lat. quin, ohne daß er, wenn er nicht überträfe; vgl. Soph. δυςάλγητος (denn hierin liegt eine Negation) γὰρ ἂν εἴην, μὴ οὐ κατοικτείρων ἔδραν, O. R. 12; οὐ γὰρ ἂν μακρὰν ἴχνευον αὐτός, μὴ οὐκ ἔχων τε σύμβουλον, 221, vgl. O. C. 361.
-
14 κουδεμί'
οὐδεμία, οὐδείςnot one: fem nom /voc sgοὐδεμίαι, οὐδείςnot one: fem nom /voc plοὐδεμίᾱͅ, οὐδείςnot one: fem dat sg (attic doric aeolic) -
15 κοὐδεμί'
οὐδεμία, οὐδείςnot one: fem nom /voc sgοὐδεμίαι, οὐδείςnot one: fem nom /voc plοὐδεμίᾱͅ, οὐδείςnot one: fem dat sg (attic doric aeolic) -
16 ουδεμί'
οὐδεμία, οὐδείςnot one: fem nom /voc sgοὐδεμίαι, οὐδείςnot one: fem nom /voc plοὐδεμίᾱͅ, οὐδείςnot one: fem dat sg (attic doric aeolic) -
17 οὐδεμί'
οὐδεμία, οὐδείςnot one: fem nom /voc sgοὐδεμίαι, οὐδείςnot one: fem nom /voc plοὐδεμίᾱͅ, οὐδείςnot one: fem dat sg (attic doric aeolic) -
18 πρόφασις
A motive or cause alleged, whether truly or falsely: then, actual motive or cause, whether alleged or not:I alleged motive, plea, without implication of truth or falsity, ἐπὶ σμικρῇ π. Thgn.323;νόστου π. γλυκεροῦ κώλυεν μεῖναι Pi. P.4.32
;κατὰ θεωρίης πρόφασιν ἐκπλώσας Hdt.1.29
;π. ἔχων, ὡς.. Id.6.133
; καὶ ἐπὶ μεγάλῃ καὶ ἐπὶ βραχείᾳ π. whether the plea put forward be a trifle or a weighty matter, Th.1.141; τῆς αἰτίας τὴν π. the plea in the case, the basis of the charge, Lys.9.7; τοιαύτας ἔχοντες π. καὶ αἰτίας pleas and motives, Th.3.13; π. ἐπιεικής ib.9;ἀναγκαῖαι Is.4.20
, D.54.17; προφάσεις ἀληθεῖς λέγοντος pleading what was in fact true, And.4.17.2 falsely alleged motive (or cause), pretext, pretence, excuse, π. ἰδίης ἀβουλίης an excuse for.., Democr.119;οὔτε τιν' ἔχων π. οὔτε λόγον εὐτράπελον Ar.V. 468
(lyr.);καλλίστην εἶναι π., τιμωρεῖσθαι μὲν δοκεῖν, ἔργῳ δὲ χρηματίζεσθαι Lys.12.6
: abs. in acc., πρόφασιν in pretence, ostensibly,στενάχοντο γυναῖκες Πάτροκλον π., σφῶν δ' αὐτῶν κήδε' ἑκάστη Il.19.302
, cf. Hdt.5.33, E.IA 362 (troch.), Ar.Eq. 466, etc.; opp. τὸ ἀληθές, Th.6.33: in dat.,προφάσει Id.3.86
; προφάσει τῶν δημοσίων on the pretence that public debts are owing, OGI669.15 (Egypt, i A.D.); προφάσιος [εἵνεκεν], προφάσεως ἕνεκα, Hdt.4.135, Antipho 6.14;προφάσεως χάριν Arist.Pol. 1297a14
; ἐκ μικρᾶς π. Plb.2.17.3;ἐπὶ προφάσιος Hdt.7.150
: folld. by an inf., αὕτη γὰρ ἦν σοι π. ἐκβαλεῖν ἐμέ for casting me out, S.Ph. 1034;οὔτε.. ἔστιν οὐδεμία π. τοῦ μὴ δρᾶν Pl.Ti. 20c
; π. τοῖς δειλοῖς ἔχει μὴ ἰέναι gives them an excuse or plea for not going, Id.R. 469c;οὐδεμία σοι π. ἐστιν ὡς.. X.Cyr.2.2.15
; εὑρὼν π. BGU 1024 vi 21 (iv A.D.).b phrases, πρόφασιν διδόναι, ἐνδοῦναι, allow, afford an excuse, D.43.53, 18.158;οὐκ ἐνδώσομεν π. οὐδενὶ κακῷ γενέσθαι Th.2.87
; π. μηδεμίαν θέμενος making no excuse, Thgn.364; π. προτεῖναι put forward a pretext, Hdt. 1.156;π. τὴν Παυσανίεω ὕβριν προϊσχόμενοι Id.8.3
;προφάσεις παρέχειν Ar.Av. 581
, cf. D.10.35, 18.156; προφάσιας εἷλκον kept making pretences, Hdt.6.86;πάσας π. ἕλκουσιν Ar.Lys. 726
;π. δέχεσθαι Pl.Cra. 421d
(cf.ἀγών 111.5
);π. εὑρίσκειν τοῦ ἀδικήματος Antipho 5.65
;π. καλῶς εὑρημένη Archipp.36
;ἔχθρας π. ζητήσουσιν Pl.Phdr. 234a
, cf. PCair.Zen.270.9 (iii B.C.);π. τινὰ πρεσβείας πορισάμενοι Pl.Ep. 350a
;π. κατασκευάσαι X.Cyr.2.4.17
; ἔχει προφάσεις it is excusable, ib.3.1.27; ;προφάσεις εὐλόγους εἰλήφεσαν D.18.152
;ἐχόμενος προφάσιος Hdt.6.94
;ἐπιλαβέσθαι Id.3.36
, 6.49;τὰς π. ἀφελεῖν D.2.27
;προφάσεως δεῖσθαι Arist. Rh. 1373a3
: personified, τὰν Ἐπιμαθέος ὀψινόου θυγατέρα Π. Pi.P.5.28.c elliptically, μή μοι πρόφασιν no excuse, no shuffling, Ar. Ach. 345;μὴ προφάσεις ἐνταῦθά μοι Alex.127.1
.II the actual motive, purpose, or cause, whether alleged or not, ; ; τὸ ἐκ προφάσεως τῶν.. στρατιωτῶν δηληγατευθὲν μέτρον ἐλαίου for the purpose of.., PLips.64.2, cf. 8 (iv A.D.);τὴν ἀληθεστάτην π., ἀφανεστάτην δὲ λόγῳ Th.1.23
, cf. 6.6, D.18.156, SIG 888.138 (Scaptopara, iii A.D., pl.): esp. as a medical t.t., external exciting cause, ἐκ πάσης π. ἐκτιτ ρώσκουσι they miscarry on any provocation, Hp.Aph.3.12, cf.Epid.3.3, 3.17.ιά, Acut.(Sp.) 6;τοὺς δ' ἄλλους ἀπ' οὐδεμιᾶς π... τῆς κεφαλῆς θέρμαι.. ἐλάμβανε Th.2.49
: pl., Hp. Aër.16, Fract.15, al.: generally, cause,σμικρὰ π. ἔξωθεν Pl.R. 556e
; βραχεῖα π. Hp.Coac. 477;ἀπὸ μηδεμιᾶς π. ἔξωθεν ἀξιολόγου Diocl.Fr. 82
; φανερὴ π. Hp.Aph.2.41, cf. X.HG6.4.33;ἐπεὶ δέ οἱ ἔδεε κακῶς γενέσθαι, ἐγένετο ἀπὸ προφάσιος τὴν ἐγὼ.. ἀπηγήσομαι Hdt.2.161
, cf. 4.145, 7.230;ἄνθρωπός εἰμι, τοῦτο δ' αὐτὸ τῷ βίῳ π. μεγίστην εἰς τὸ λυπεῖσθαι φέρει Diph.106
, cf. Men.230, 811, Philem.194; βραχείας προφάσεως ἔδει μόνον ἐφ' ᾗ.. δεξόμεθα.. it needed but a little to move us to.., E.IA 1180.2 occasion, θοἰμάτιον δεικνὺς τοδὶ πρόφασιν ἔφασκον, ὦ γύναι, λίαν σπαθᾷς I said à propos,.. I took occasion to say.., Ar.Nu.55; ἐπὶ τῇ ἐμῇ π. à propos of me, Lys.6.19; ἐπὶ τῇ π. τῆς ἐμαυτοῦ ἀρχῆς on the occasion of my accession, PFay.20.11 (iii/iv A.D.).Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > πρόφασις
-
19 πρό-φασις
πρό-φασις, ἡ, eigtl. das Vorscheinenlassen ( προφαίνω), der Anschein, νόστου, daß man zurückkehren werde, Pind. P. 4, 32; daher der Vorwand, hinter dem Einer seine rechte Meinung verbirgt, das Vorgeben, das Einer braucht, wenn er sich weigert, Etwas zu thun; Hom. braucht nur den absol. accus. πρόφασιν, vorgeblich, der Aussage nach, Il. 19, 262, ἐπὶ δὲ στενάχοντο γυναῖκες Πάτροκλον πρόφασιν, σφῶν δ' αὐτῶν κήδε' ἑκάστη, 302; u. so Ar. Equ. 469 u. Sp.; vgl. Jacobs Ach. Tat. p. 590, im Ggstz von τὸ ἀληϑές, Lys. 13, 12; welcher Gegensatz auch durch das einfache δέ bezeichnet wird, Wolf Dem. Lpt. p. 270; vgl. Eur. Bacch. 221 u. Dem. 18, 77; αὕτη γὰρ ἦν σοι πρόφασις ἐκβαλεῖν ἐμέ, Soph. Phil. 1023; Ἀχιλλεῖ πρόφασιν ὡς γαμουμένην, Eur. I. A. 362; ἔχεις πρόφασιν, Hec. 340, u. öfter; προφάσεις παρέχειν, Ar. Av. 581, πρόφασιν ϑέσϑαι, einen Vorwand brauchen, Theogn. 364; u. in Prosa: προφάσιας εἱλκον, Her. 6, 86; προφάσιος ἔχεσϑαι, einen Vorwand ergreifen, 6, 94; ἵν' αὐτῷ πρόφασις εἴη τῆς ἀποστάσεως, Plat. Menex. 245 b; οἵτινες ἔχϑρας πρόφασιν ζητήσουσιν, Phaedr. 234 a; πρόφασιν τοῖς δειλοῖς ἔχει μὴ πρὸς τὸν μαχόμενον ἰέναι, Rep. V, 469 c; ἐν τῇ προφάσει ταύτῃ ἀπέκτειναν, Lys. 13, 12; κατασκευάζειν πρόφασιν, Xen. Cyr. 2, 4, 17 u. öfter; auch Entschuldigung, οὐ μέντοι μοι δοκεῖ προφάσεις ἀγὼν δέχεσϑαι, Plat. Crat. 421 d; Veranlassung, Gelegenheit, Her. 3, 36 u. öfter; Antiph. 5, 21; προφάσεως ἕνεκα, 6, 14; Grund, οὔτ' ἔστιν οὐδεμία πρόφασις ἡμῖν τοῠ μὴ δρᾶν ταῠτα, Plat. Tim. 10 c, vgl. 76 e Phaedr. 255 d, u. sonst; διὰ δύο προφάσεις, aus zwei Gründen, Isocr. 1, 23; u. so auch Thuc. 1, 23, wo ἀληϑεστάτη πρόφασις der vorangehenden αἰτία entspricht; ϑάνατος ἐξαπιναῖος οὐκ ἔχων φανερὰν πρόφασιν, ohne eine deutliche, bekannte Ursache. Xen. Hell. 6, 4, 33; Plut. u. A.; vgl. noch Dem. τὴν μὲν ἀληϑῆ πρόφασιν τῶν πραγμάτων ἀπεκρύπτετο, 18, 156, den wahren Grund. – Absolut gebraucht finden sich: προφάσιος τῆςδε, Her. 4, 135; πρόφασιν, s. oben, ἐπὶ προφάσιος und ἐπὶ προφάσει, Theogn. 323, Her. 7, 150; ἀπὸ προφάσιος, 2, 161, διὰ πρόφασιν, 4, 145. 7, 230; κατὰ πρόφασιν, 1, 29; μή μοι πρόφασιν, keinen Vorwand, keine Ausflucht, Ar. Ach. 345; auch im plur., μὴ προφάσεις, Alexis bei Ath. IV, 170 a. Aehnlich μή με πίῃς πρόφασιν, Ep. ad. 197 (IX. 38).
-
20 παρα-σκευή
παρα-σκευή, ἡ, Zubereitung, Vorbereitung; bes. Rüstung zum Kriege, Thuc. 2, 100; νεῶν, Ar. Ach. 190; τηλικοῠτον πόλεμον τῷ μήκει τοῦ χρόνου καὶ τῷ πλήϑει τῶν παρασκευῶν, Isocr.; ἡ περὶ τὰ πολεμικά, Pol. 4, 7, 7; τὸ ναυτικὸν ἐν παρασκευῇ ἦν, Thuc. 2, 80. Auch das Gepäck des Feldherrn, Her. 9, 82. Vorbereitung, auf die Rede, Isocr. 4, 13; Vorübung, Lys. 12, 75; παρασκευαὶ γίγνονται, 3, 2; – ἐκ παρασκευῆς, mit Vorsatz oder Absicht, γίγνεται ὁ ϑάνατος, Antiph. 6, 19; μάχη μὲν οὐδεμία ἐγένετο ἐκ παρασκευῆς, Thuc. 5, 56; ἐκ παρασκευῆς μηνύειν, Lys. 13, 22; ἀπὸ παρασκευῆς, im Ggstz von ἀπὸ τύχης, Lys. 21, 10; vgl. Thuc. 3, 133; übh. Vorbereitungen, Vorkehrungen, die man trifft, um Etwas zu erreichen, ὑγιείας, Plat. Legg. XII, 962 a, u. oft bei Rednern; ἐπί τι, Plat. Gorg. 513 d; τοῦ ζῆν, Polit. 307 e.
См. также в других словарях:
οὐδεμία — οὐδείς not one fem nom/voc sg οὐδεμίᾱ , οὐδείς not one fem nom/voc/acc dual οὐδεμίᾱ , οὐδείς not one fem nom/voc/acc dual οὐδεμίᾱ , οὐδείς not one fem nom/voc sg (attic doric aeolic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
οὐδεμίᾳ — οὐδεμίαι , οὐδείς not one fem nom/voc pl οὐδεμίᾱͅ , οὐδείς not one fem dat sg (attic doric aeolic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
οὐδεμιᾷ — οὐδείς not one fem dat sg (attic doric aeolic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
οὐδεμίας — οὐδεμίᾱς , οὐδείς not one fem acc pl οὐδεμίᾱς , οὐδείς not one fem acc pl οὐδεμίᾱς , οὐδείς not one fem gen sg (attic doric aeolic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ουδείς — ουδεμία, ουδέν (AM οὐδείς, οὐδεμία, οὐδέν, Α αρσ. και οὐθείς, ουδ. και οὐθέν) (αόρ. αντων. που κλίνεται κατά το εἷς, μία, ἕν) 1. ούτε ένας, κανένας («οὐδεὶς δύναται δυσὶ κυρίοις δουλεύειν», ΚΔ) 2. το ουδ. ως ουσ. το ουδέν κανένα πράγμα, τίποτε 3 … Dictionary of Greek
κοὐδεμί' — οὐδεμία , οὐδείς not one fem nom/voc sg οὐδεμίαι , οὐδείς not one fem nom/voc pl οὐδεμίᾱͅ , οὐδείς not one fem dat sg (attic doric aeolic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
οὐδεμί' — οὐδεμία , οὐδείς not one fem nom/voc sg οὐδεμίαι , οὐδείς not one fem nom/voc pl οὐδεμίᾱͅ , οὐδείς not one fem dat sg (attic doric aeolic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
οὐδεμιᾶι — οὐδεμιᾷ , οὐδείς not one fem dat sg (attic doric aeolic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
Modern Greek grammar — Main article: Modern Greek The grammar of Standard Modern Greek, as spoken in present day Greece and Cyprus, is basically that of Demotic Greek, but it has also assimilated certain elements of Katharevousa, the archaic, learned variety of Greek… … Wikipedia
Declinaisons du grec ancien — Déclinaisons du grec ancien Le grec ancien est une langue flexionnelle dans laquelle le « système nominal » (principalement les noms, les pronoms et les déterminants) est doté d une morphologie riche. On compte cinq cas en grec ancien,… … Wikipédia en Français
Déclinaisons Du Grec Ancien — Le grec ancien est une langue flexionnelle dans laquelle le « système nominal » (principalement les noms, les pronoms et les déterminants) est doté d une morphologie riche. On compte cinq cas en grec ancien, associés principalement aux… … Wikipédia en Français